Karinthy Frigyes Tanár úr kérem Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
1504 6| agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy 1505 2| Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit 1506 15| beszélnie barátjával, a hadvezérrel, akivel esténként találkozni 1507 2| tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal 1508 19| ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam 1509 12| csúfoltak engem, ugyan hagyj bennünket, mondták. Dühösen 1510 9| Zajcsek ordít, hogy õt nem hagyják tanulni, végre fogja magát, 1511 7| aztán ez a kis dolog. Hagyjon hátra valami írást? Minek? 1512 12| mondtak nekem, „hát állva hagyod a kis kisasszonyt, és te 1513 7| valami fásult, tompa érzést hagyott maga után, nem csalódottságot. 1514 10| szikrák pattantak ki, és a haja égnek meredt. Müller elmagyarázta, 1515 6| kenetet, és lenyíratja a haját.~- Hát akkor írja.~A rossz 1516 15| megborzongatott, kijelentette, hogy õ hajlandó Zsemlye Tivadarral vészpárbajt 1517 7| Szervusz.~A bukott férfi hajlong, és megindul a körúton. 1518 14| az ámuló közönség elõtt hajlongjon, mely a Nemzeti Színházban 1519 20| ez még semmi. Egy másik, hajlottvégû csõnek a végét meg néha 1520 4| hordani. Holnap beállok hajósinasnak.~Holnap visszaveszem a Stilisztikámat.~ ~ 1521 16| elmondtam egyik érdekes hajtásunkat, mikor tizenkét rablót és 1522 16| könyvnek a lapjait gépek hajtják, és az ember egy hídon állva 1523 16| vitorlát derék gépem mindig jól hajtotta, és így néhány hónap alatt 1524 20| személyzetem középtermetû, kuszált hajú és sárgás arcbõrû ember, 1525 13| adták, jó volt a fûrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire 1526 5| elmondja magában a mértani haladvány tételeit. Tanár úr, én készültem, 1527 7| így írja „Inkább vagyok a halálban a második, mint az életben 1528 14| vasrudat, és azon szédítõ halálforgásokat végezve, átugrott a kilencméternyire 1529 6| hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az 1530 5| foglyai közül elõszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam csak 1531 16| rokonszenves nekem, mert haláltmegvetõ bátorsággal védte magát 1532 9| a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak. Mindenki a pad 1533 15| az egész dolgot el kell halasztani bizonytalan idõre, mert 1534 2| földrajzot... nekem itt sürgõs és halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az 1535 10| természetesnek találom, hogy a hálátlan és meg nem értõ bírák vacsora 1536 8| Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája, s hazasiet 1537 3| osztályon az elszörnyedés halk moraja fut keresztül. Frõhlich 1538 7| hogy ilyen szokatlan hangon hall beszélni - nos, hagyjuk 1539 12| köszönnek nekik az utcán - hallatlan! Szelídség gyöngédség veszi 1540 3| Az elsõ emeleten csend... Hallgatnak a falak és a lépteim konganak.~ 1541 16| volt.~Barátom figyelmesen hallgatott végig, és egy üveget mutatott, 1542 7| Schwicker, aki meghökkenve hallgatta végig, egyszerre megáll, 1543 8| elõtt, míg a magyarázatot hallgattuk, mintegy álomkép vonult 1544 6| gesztussal): - Hát akkor halljuk.~A rossz tanuló nagy lélegzetet 1545 12| dolog lesz, tudom, eleget hallottam róla. Hideg priccs, borjú 1546 19| kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De 1547 8| találja, de azonban csak halottat talál. Elkeseredésében mi 1548 18| beszél a katedrán, minél hamarabb fejezze be, hogy már mehessek. 1549 13| ahogy Shakespeare mondja a Hamletben. Arra gondoltam, hogy milyen 1550 13| Shakespeare-tõl olvastam Hamletet, igen jó tragédia a nagy 1551 6| tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre 1552 6| lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.~Tanár (széles gesztussal): - 1553 16| ahogy jóvá és könyörületessé hangolja õt saját népével, az özvegyekkel 1554 11| van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. 1555 5| sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat. Steinmann gyorsan feláll - 1556 18| beszélni.~A Negyedik Osztály hangulata ünnepi. Virágcsokrok az 1557 9| még feszítik a kritikus hangulatot. A kis Löbl lebújt a padok 1558 16| behatóan tanulmányoztam a hangyaháborút, jó teleszkópom segítségével. 1559 16| Hazamenet fõleg a fekete hangyakirállyal foglalkoztam. A vörös hangyával 1560 16| a palotát. Szerencsére a hangyakirályné ébren van, és figyelmezteti 1561 16| bõvebben referálok a fekete hangyakirályról, aki már most is rokonszenves 1562 16| összebeszél, hogy elárulj a fekete hangyakirályt - egy sötét völgyben találkoznak 1563 16| gondolataimat a vörös és fekete hangyákkal kapcsolatban, hogy másnap, 1564 16| aki nyolcszázmillió vörös hangyát vezényel. Érdeklõdésére 1565 16| hangyakirállyal foglalkoztam. A vörös hangyával szemben tanúsított viselkedése 1566 8| segesvári harctér elfedett hantjai alatt korhadó sírhelyeden...!~ 1567 1| beszélni. Bizony, nem is tudom, hányadik osztályába jártam az élet 1568 17| amelyben a belsõ tagok hányadosa... illetve a külsõ tagok 1569 20| próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen 1570 12| arcom égett a szégyentõl és haragtól - miért? Micsoda ostoba, 1571 11| meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi 1572 11| kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelõre, és üzeni, hogy 1573 19| erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésrõl, az erõsebb kajánságáról, 1574 3| át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: 1575 8| nyugodj békében a segesvári harctér elfedett hantjai alatt korhadó 1576 3| elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket 1577 2| ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha fel akar 1578 2| alá, óvatosan felkaparja a harisnyáját... így... behúzza szépen 1579 2| lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van.~ ~ 1580 13| vidám és elégedett, mint harmadikban. Hiába! az élet nem olyan 1581 5| az elsõ padban ül, ahol hárman ülnek: õ a középen, a jó 1582 12| és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba 1583 11| hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, 1584 16| gyilkos leesett. Ezek közül hármat otthon megszelídítettünk, 1585 7| csemegekereskedésben. „Ebbõl harmincér”, mondja, és piszkos kis 1586 4| keserûség ül a mellemen.~- Harmincért odaadom - szólok végre halkan.~ 1587 9| levélalak” címû szépiarajzát, és harmincezer koronáért meg akarja venni 1588 17| figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot.~ 1589 17| elõveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!!... mert különben...~ 1590 19| elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensõséges, könnyes 1591 15| elsõ szállítmány, mintegy háromezer darab. Ha a jasszok árulás 1592 11| középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Elõször 1593 11| összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem 1594 8| MAGYAR DOLGOZAT~I. HÁROMNEGYEDES DOLGOZAT~Petõfi lírai költészete~ 1595 10| feltétlenül kijavítja kettesre a háromnegyedét - hiszen nem lehet õ rossz 1596 11| egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani 1597 9| Mint gátját áttépõ áradat: harsan fel a röhögés. Percekig 1598 19| és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.~Most ott van és nekem 1599 14| egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, 1600 9| és csakhamar feltûz egy hasonló cédulát Roboz hátára. Roboz 1601 4| elsötétül elõttem.~- Ezt használják a Markóba’... mondom vad 1602 5| felelés kezdõdik, valami hasznosat akar csinálni a társadalomnak, 1603 18| velük, elfogulatlanul és hatalmasan, mint Gabi, de érzem, hogy 1604 12| róla. Hideg priccs, borjú a hátamon, alélt menetelések, puska 1605 9| cédularagasztás. Elõször Kelemen hátán jelenik meg egy rövid jelentés, 1606 2| tanár úr és Magyarország határa...~Hát kérem, Bauer, csak 1607 2| intõkonferencia ott ül már Dánia határán és tanácskoznak. Még csak 1608 2| Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... 1609 2| A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, 1610 11| algebrából, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani 1611 6| jelent az, mikor valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes 1612 15| Rigó utcában is éreztette hatását. Arról suttogtak néhányan, 1613 10| osztálykönyvvel.~Hazamenet hatér veszek egy mágnesvasat. 1614 20| A PAPÁM~Hathónapos fiú naplójából~Elhatároztam, 1615 1| hiszen én tulajdonképpen a hatodikba járok, és nekem még sok 1616 7| Itt van nyolc, emitt négy hatos, meg hat krajcár is és egy 1617 1| felé és nesztelen léptekkel hátravonulok. Az utolsó padban, a kályha 1618 8| Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség 1619 9| fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy hang súg 1620 4| átdolgoztam magam is - a hátulsó fele levált, annyi baj legyen. 1621 14| délután pedig megnyeri a hátúszás és függeszkedés világbajnokságát, 1622 4| Összesen egy korona és hatvan fillért fizetnek ki a kasszánál - 1623 17| kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet.~ ~ 1624 4| ott van a kõporos oldal. Hatvanért odaadom neki, egye meg.~ 1625 10| izgalmas terv vagyok, mire hazaérek. Mert Heron-labdát is csinálok, 1626 16| már el a barátomnak, de hazafelé, útközben összeszedtem gondolataimat 1627 8| egyszerûség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 1628 7| az idõ, és õ tizenegyre hazaígérkezett a bizonyítvánnyal - jó volna, 1629 7| akar hazamenni - van neki hazája, a bukott férfinak?~De íme, 1630 13| ünnepélyt elblicceltem. Hazajövet találkoztam Gárdossal, mondta, 1631 13| páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti, nagyon röhögtünk Gárdossal, 1632 3| valamelyik tanár meghalt, és hazaküldik utána az egész osztályt.~ 1633 7| jó? Hiszen õ nem is akar hazamenni - van neki hazája, a bukott 1634 7| ajtaja elõtt. Már mindenki hazament, egyenként szállingóztak 1635 8| haldoklik a juhász babája, s hazasiet azonnal, hogy még életben 1636 12| de hát miért csak mi? A hazát meg kell védeni. Aki nem 1637 6| negyedik végtelenbe.” A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos 1638 6| valami... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel 1639 16| megszelídítettünk, és a kisebb házimunkák elvégzésére szoktattunk.~ 1640 19| SZERETEM AZ ÁLLATOT~A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, 1641 3| igénybe, mely idõ alatt háziorvosunk a mennyiségtan-dolgozatoktól 1642 16| HAZUDOK~Kezdetben voltak a betûk, 1643 16| bevallottam, mert nem szerettem a hazudozást, hogy a kis gõzhajó már 1644 14| ezennel tudatja a tisztelt Házzal - mondom, miután ezt szenvtelen 1645 14| elhamarkodni. Lám, vannak hebehurgya és szeles emberek, akik 1646 16| elég jó, mondtam - egy nagy hegy mögött helyezkedtek el, 1647 16| nap fényében. Vadregényes hegyek és végtelen lapályok váltakoznak. 1648 10| a... mondjuk az apám hegyes papírvágójával (esetleg 1649 16| bátorsággal védte magát egy hegyszorosban, ahol gondolkodva sétált 1650 13| a könyvtárból „Servadec Hektort”, este olvasok majd. Délután 1651 1| kályha mellett, üres egy hely. A tanár nem nézett rám, 1652 8| öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, kinek Kiskõrösön 1653 10| Nap, itt, ahol tartom, egy helyben áll. Ugye, most a lámpának 1654 18| akinek az ajtó mellett a helye. Gabi elõremegy, a padok 1655 5| kúppal, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele.~- 1656 8| hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja 1657 12| kezdve a férjük dolgozik helyettük, eltartja õket. Szabadjegyet 1658 14| asztalra ugorva, kézállásba helyezkedett, majd három salto mortale-t 1659 14| emelni, hirtelen vívóállásba helyezkedik s egy szédítõ, eddig ismeretlen 1660 16| mondtam - egy nagy hegy mögött helyezkedtek el, és készülnek átkelni 1661 4| Bátran, gyorsan, fejest a helyzetbe - utánam az özönvíz. Hirtelen 1662 14| elõbbi elõadását ebben a helyzetben folytatta, nyugodt és behízelgõ 1663 15| fejbõrünket levágják. A válságos helyzetért Zsemlye felelõs - e pontban 1664 18| problematikus alkotmányjogi helyzetét intézi a pedagógia. És már-már 1665 5| érdekes példát, az érdekes helyzetnek megfelelõt. Most úgy néz 1666 15| tartózkodással beszéltek a helyzetrõl. Még tizenegy elõtt, óra 1667 10| mint ilyen, tisztában van a helyzettel és az osztálykönyvvel.~Hazamenet 1668 16| emiatt most nagyon nehéz a helyzetünk - kiderült ugyanis, hogy 1669 6| pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben 1670 2| átolvastam... mert én nem henyélésbõl fekszem, kérem tanár úr, 1671 13| nem is tudtam etetni a hernyókat. Tulajdonképpen miért is 1672 13| eperfalevelet szedtem a hernyóknak, ja igaz, megölték a kínai 1673 10| vagyok, mire hazaérek. Mert Heron-labdát is csinálok, úgy van, és 1674 13| rizskoch. Voltunk múlt héten a Kereskedelmi Múzeumban. 1675 13| Uránia, utána vasárnap, hétfõn csak tizenkettõig van elõadás.~ 1676 2| REGGEL HÉTKOR~Krrr... Brrr...~Mi ez, mi 1677 10| gondolsz, mi tartja fenn a hetven centiméter magas higanyoszlopot, 1678 15| Rogyákot egy reggel izgatott és heves beszélgetésben találtam 1679 15| hozzájárult ehhez a felfogáshoz. Hevesen magyarázni kezdte, hogy 1680 17| Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang 1681 3| kombinálódik.~A fegyverzet ma hiányos: éppen azért gondosan kell 1682 11| történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A 1683 2| lábát a takaró alól, ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az 1684 17| a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg 1685 7| bírálni akarom Önt, csak hidegen megállapítom a tényt - Ön 1686 16| hajtják, és az ember egy hídon állva olvassa a lapokat: - 1687 10| hetven centiméter magas higanyoszlopot, kérdem gúnyosan. Igen, 1688 9| Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül mély gyomorhangon. Auer 1689 14| a felületes szemlélõ azt hihetné, hogy mindenütt egyformán 1690 19| Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy 1691 17| Honnan lehetne ezt hirtelenében megtudni?~Most már hangosan 1692 9| emeletre. Ott egyszerre a hírvivõ, aki eddig egy szót se szólt, 1693 14| konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is 1694 10| fennálló világrendet. Hát nem hisztek Newtonnak és Kopernikusnak? 1695 15| dologban semmi szerepe nincsen, hitelesen nem tud semmit az egészrõl, 1696 7| bizonyítványt. Ön rideg embernek hitt engem - de én nem tudtam 1697 1| nem olyan jó lesz, mint hittem. És amint ott ültem a kávéházban, 1698 7| ostobaságáról, az emberek hitványságáról - aztán ez a kis dolog. 1699 14| mércét. Én nem áltatom magam hiú reményekkel. Eleinte persze - 1700 14| látom, milyen gyermekes hiúság volna nagy szerencsétlenségnek 1701 2| nagyságos úr már el is ment a hivatalba.~Tyû! Ezt elaludtuk megint!~ 1702 16| ellenséget. Apám becsületére hivatkozott, de aztán megegyeztek valamiben, 1703 15| azokra bízom, akik erre nálam hivatottabbak.~ ~ 1704 18| megtiszteltetésért, másrészt kevés számú híveimnek, mint magyarázat és mentegetõzés. 1705 6| Mi ez?~Már egy másikat hívtak ki? Õvele végeztek? Mi ez? 1706 6| ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt, 1707 12| befutottam, és lelkendezve hívtam õket, hogy jöjjenek gyorsan, 1708 10| staniolt? Réz is jó volna, - hja, ha a fürdõszoba csapját 1709 13| betût írom. Oc dgfcekbvco hkbkmcdrn. Vagy esetleg fordítva írom 1710 7| mint Rómában a második...” hm, biztosan Uticában mondta 1711 8| pihékben szállingózik a hó.~De bezzeg nagy öröm dagasztja 1712 9| röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, 1713 4| Megmagyarázom annak az embernek, hogyha a fedelet leradírozza, eladhatja 1714 18| szülõknek se mutatják meg?~- Hogyisne! Senkinek a világon. A tanító 1715 6| tanár.~- Készültem.~Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt 1716 12| Egyszer napfogyatkozás volt, a Hold árnyéka elhaladt a Napkorong 1717 14| nem azért találta fel a Holdbarepülõgépet, mintha nem tudná megkeresni 1718 15| amely a Bakonyból hozza a holmit, zátonyra futott.~Késõbb 1719 16| Érdeklõdésére megígértem, hogy holnapra áttanulmányozom a fekete 1720 14| mászható, mint eleinte; holott a felületes szemlélõ azt 1721 18| Hideg veríték lepi el a homlokom. Csönd lesz, vége a vizsgának. 1722 16| hajtotta, és így néhány hónap alatt megtettem az utat. 1723 15| is észrevenné. A munkások hónapok óta serényen dolgoznak, 1724 4| rajvonala. Megyek elõre, hónom alá csapom a füzeteket - 1725 15| férfiú megbeszélte az óriási horderejû teendõket. Bár nem fogtam 1726 13| Elhatároztam, hogy ezentúl mindig hordok iránytût. Most az utcaiban 1727 4| látszik, látszik, hogy hordták, de azért olyan kedves, 1728 14| ember, akihez képest Jókai hõsei közönséges tucatemberek. 1729 7| BUKOTT FÉRFI~A bukott férfi hosszan álldogált a tanári szoba 1730 4| közepébõl egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen, 1731 7| hogy megindult, mert ugyan hova menjen? A Schwickerrel való 1732 9| mi az, mi az, mi történt, hová?” kérdi izgatottan és ijedten, 1733 15| hajó, amely a Bakonyból hozza a holmit, zátonyra futott.~ 1734 2| miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, 1735 18| tulajdonképpen szintén hozzátartozom az iskolához, fennhatósága 1736 2| ezt be kell tömni... hú de jó!~Na. Hát ez megvan. 1737 13| harmadik padban ülök. Az a hülye Benkõ jött oda, hogy lépjek 1738 6| padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, 1739 1| hogy csak álom volt, te hülyõke, bár már túl volnánk rajta!) -, 1740 10| csipegetek fel a fésûvel. A húgom azonban felbosszant, és 1741 10| Leclanché-elemet. Csak a húgomat találom otthon, akinek lelkesen 1742 5| elernyed, és behunyja a szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, 1743 1| mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság: 1744 9| frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.~ ~ 1745 9| Kelemen már fuldoklik, hunyorog a szemével - a röhögés nõ, 1746 13| nyugszik 5 óra 45. Ebédre: húsleves, leveshús, tökfõzelék. Most 1747 4| csak mond egy összeget, hússzal többet kérek, mint amennyit 1748 7| Alászolgája”, mondja udvariasan hússzor egymás után és meghajtja 1749 7| hiszem, elég... meg kérek húszér ementálit is... meg huszonötér 1750 9| amit most elárvereztek. Húszezerért is odaadom, gondolja még 1751 7| húszér ementálit is... meg huszonötér abból a vörösbõl... lazac?... 1752 18| õk pedig megmerevednének, hûvös udvariassággal felelnének. 1753 9| köszöni alássan, és jót húz az üvegbõl.~Zajcsek ordít, 1754 14| fölött, elkapta a feje fölött húzódó vasrudat, és azon szédítõ 1755 19| megsimogathassam. A kis nyúl elõbb húzódozik a piszkafa elõl, orrcimpái 1756 17| évvel ezelõtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, 1757 2| találod, gazember, miután nem húztad ki tussal Magyarország határát 1758 13| az osztályfõnököt, hogy húzzon ki. Ma Shakespeare-tõl olvastam 1759 14| és szerényen, mint egy ibolya, lehajtott fejjel bújok 1760 20| levette volna a fejérõl, hogy ideadja nekem játszani. Látva, hogy 1761 11| Az osztályfõnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet 1762 5| szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja 1763 6| vonalakról beszél - ez is olyan idegen és furcsa... mint minden... 1764 19| piszkafa elõl, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán 1765 1| Pszt, lassan beszélj.~Hát idehallgass, édes Büchnerkém, milyen 1766 4| nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám, azt elhiszem, 1767 16| hogy itteni lakásunk csak ideiglenes, és hogy a kastélyt most 1768 11| csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy 1769 1| volt (pszt! ne ordíts úgy! idenéz és kihívhat, amilyen pikkje 1770 10| Newtonnak és Kopernikusnak? Hát idenézzetek - mondjuk, ez a lámpa legyen 1771 1| legyintett egyet, azt hitte, idetartozom, én vagyok az, aki öt perccel 1772 10| mozgó égitest. Nézzétek, ideteszem a mágnesvasat - képviselje 1773 20| és megengedtem neki, hogy idõközben átnedvesedett toalettemet 1774 4| a kezembõl, nem is volt idõm meggondolni.~És most mi 1775 14| virtuóz - ez a rendkívül férfi idõnként hanyag mozdulattal rúg be 1776 12| csillagászok által kijelölt idõpontot. Mikor a fényes tányérba 1777 15| kell halasztani bizonytalan idõre, mert karácsony elõtt, míg 1778 2| Erzsi, Erzsi!...~Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban 1779 13| gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik és hogy én 1780 18| Vály utcai iskola kitûnõ igazgatójának szól, mint lovagias köszönet 1781 8| anyákat jellemzõ gondossággal igazítja meg a bölcsõ kemény (?), 1782 7| következõ pillanatban ki is igazítottam volna, mert Nyolcadik Henrik 1783 10| pont ezt csinálták. De az igazságot nem lehet véka alá rejteni. 1784 12| Micsoda ostoba, jogtalan, igaztalan elõny? Ha pofon vágnám, 1785 7| üresség, céltalan élet, hideg igaztalanság. Valami jajongó, egyforma 1786 14| képtelen megérteni a „savoir” ige ragozását, és Wlachnak én 1787 3| ápolása hosszabb idõt vesz igénybe, mely idõ alatt háziorvosunk 1788 3| ma összeírnak. Guttmann ígért egy gumiguttit, azt elkérem. 1789 20| az utóbbi idõben minden igyekezetével azon van, hogy megjegyezzem 1790 15| rendkívüli fontosságát, igyekezett visszaszívni a dolgot, és 1791 15| politikusokra és a történelemírókra. Igyekszem röviden és szárazon ragaszkodni 1792 20| alakjával, aki hetek óta igyekszik már érdeklõdésemet felkelteni 1793 11| azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, 1794 17| belsõ tagok hányadosa... illetve a külsõ tagok szorzata...~ 1795 6| meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy õt 1796 12| voltam, mikor a rokonaim ilyeneket mondtak nekem, „hát állva 1797 18| elfogulatlanságot erõltetve -, hol lehet ilyenkor a tanító úr? Bemennék hozzá.~- 1798 16| hajón nincsenek rangok, és ilyenre én nem is reflektáltam - 1799 6| sõt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták 1800 15| hogy hadüzenet nélkül az ilyesmit nem lehet megcsinálni, mert 1801 17| Gabi!... Hogy lehet ilyet mondani?! Hát nem magyarázták 1802 18| ijedten.~- Üljenek le!~Most ima következik. Utána a tanító 1803 19| reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthetõ a te 1804 18| és én érzem, hogy kezdek imponálni Gabinak.~ ~ 1805 18| ajtóban maradok, mint az inas, aki elkísérte gazdáját 1806 15| aztán, váratlanul, látszólag indifferens kérdésben éles összeszólalkozás 1807 15| ajánlja, hogy kelepce helyett indítsunk csatát, mégpedig haladéktalanul.~ 1808 15| meglepetve éreztem, hogy indítványom meglepte a vésztanácsot. 1809 18| utasítanám vissza: talán megértik indokaimat, hogy miért voltam képtelen 1810 10| korongokkal, elemekkel, induktorokkal és dinamókkal. Borzasztó 1811 15| alkalommal Zsemlye Tivadar, indulatában megfeledkezve az elõvigyázatról, 1812 7| magában a tornaünnepély indulójának a tenorját, amit betanult~» 1813 3| megbízhatatlan jellemû, ingatag és gyenge akaratú ember, 1814 16| és igen kérte apámat, ne ingerelné az ellenséget. Apám becsületére 1815 9| borzasztó réme vonaglik, ingerlõen zúg a fülünkben. És vannak 1816 20| szárazzal cserélje ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, 1817 18| alkotmányjogi helyzetét intézi a pedagógia. És már-már 1818 15| vastelepei vannak, máris intézkedett, hogy nyolcezer vízhatlan 1819 15| e pontban haladéktalanul intézkedni kell.~Singer szavaira Rogyák 1820 14| marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy 1821 15| tapintatosan néhány kérdést intéztem hozzá. Láthatóan zavarba 1822 7| akarom, hogy egymás közt intézzük el ezt az ügyet. Bemegyünk 1823 5| értik egymást, lassanként intim dialógus alakul ki a tanár 1824 18| polgára a társadalomnak... intõ példa... izé... lobogó fáklya... 1825 9| Auer agyán villámgyors iramban többféle lehetõség mozgóképe 1826 19| érzéssel, amit most érzesz irányomban s mely vérszopó tigrisnek 1827 10| magamban, hogy sohasem járok iránytû nélkül ezentúl.~Csupa izgalmas 1828 13| fontosabb dolgaimat titkos írással írom. Minden betû helyett 1829 7| dolog. Hagyjon hátra valami írást? Minek? Talán egypár sort, 1830 15| reáliskola elsõ osztályába iratkoztam, és évekig egyéb tanulmányok 1831 11| alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendõrségre, 1832 12| Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem õket, vajon miféle 1833 18| cseveg osztálytársaival; és irigylem, hogy azok milyen maguk 1834 1| úgy volt, hogy tényleg egy író lettem, ami lenni akartam, 1835 17| Ha kilenc kályhában...~Az íróasztal elõtt ülök, valami cikket 1836 15| megcsináltatott, és eddig az íróasztalon tartogatott, várva, míg 1837 20| késõbb, mint naturalista írónak, szükségem lehet. Szûk környezetem 1838 16| egy az ebédlõben, egy az írószobában és kettõ a wigwamban, de 1839 16| a völgyre...~Így lettem íróvá.~ ~ 1840 3| Elsõ óra mennyiségtan. Az irracionális egyenleteknél tartunk, de 1841 13| az õ könyve volt, amit õ írt. Mértanból jól állok, de 1842 3| segíteni: talán még nem írtak be, lassan benyitok. Frõhlich 1843 6| van, amire fölül fel van írva: „Bejárat a negyedik végtelenbe.” 1844 18| szintén hozzátartozom az iskolához, fennhatósága alatt állok, 1845 1| leérettségiztem, és kiléptem az élet iskolájába, amirõl Lenkei tanár úr 1846 1| osztályába jártam az élet iskolájának, de nagyon sok osztály volt 1847 18| van a gyereknek, hogy az iskolának van valami megszeppentõ 1848 18| Természetesnek találja, hogy az iskolaszolgának azt mondom, kicsit drukkolva: „ 1849 13| történelem. Gerõ elmegy az iskolától. Délután megvettem a szépiát, 1850 18| teendõit és magatartását is az iskolával szemben. Az a furcsa, félig 1851 16| Mosolyogva jegyeztem meg, hogy ismerem ezt a szerszámot, hiszen 1852 15| már 1898 szeptemberében ismerkedtem meg; szorosabb ez a nexus 1853 19| szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdõ szerelmesek, akiknek 1854 1| az. Egyszerre minden szag ismerõs: remegve nyúlok be a padba 1855 1| sok könyvem megjelent, és ismertem személyesen Bródy Sándort, 1856 15| tanácsadója. Nehogy azonban közben ismét elrontson mindent az árulás, 1857 20| Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. „Kö, kö” 1858 10| mozdulni kell neki, az istenit - nna!! látjátok?! így mozog... 1859 14| a vastag szõnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög 1860 18| ékesszólásomról. Ha Bethlen István õexcellenciája szólít fel, 1861 7| a pálya, itt a tér, -~ Ittatér!«~Ezt énekelte, közben ugrált, 1862 6| Úgyse sokáig szerepel õ itten a dobogón. Ezt még felírja, 1863 16| Pesten, megmagyaráztam, hogy itteni lakásunk csak ideiglenes, 1864 10| iránytû nélkül ezentúl.~Csupa izgalmas terv vagyok, mire hazaérek. 1865 15| izgalommal töltöttek el - ezt az izgalmat azonban palástolni igyekeztem, 1866 15| kerültem, remegõ és büszke izgalommal töltöttek el - ezt az izgalmat 1867 14| Lógok a szeren.~Azt, hogy az izmaim még fejletlenek s mellem 1868 13| az osztálykönyvbe, mert a Jákó rámfogta, hogy a manzsettámra 1869 11| törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, 1870 7| az ajtót? Már kettõ felé jár az idõ, és õ tizenegyre 1871 1| belopóztam - fél tíz után járhat az idõ, most a folyosók 1872 15| vonatkozásban állana; esetleges jassz-ismeretségei pusztán magántermészetûek, 1873 12| buta vicc, egy gyerekes játék - hiszen ennél csak érdekesebb 1874 20| fejérõl, hogy ideadja nekem játszani. Látva, hogy reménytelen 1875 3| körülmény, hogy sokan még nem javítottak, s hogy Frõhlich megbízhatatlan 1876 4| ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen 1877 13| bizonyítványomra.~dec. 6.~Uránia. „A jégvilág” címû darabot adták, jó 1878 10| mágnesesség és villamosság mágikus jegyében folyt le november. A fizikaterem 1879 16| lehetett látni. Mosolyogva jegyeztem meg, hogy ismerem ezt a 1880 6| semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig, s azokon úszott...~ 1881 18| fog végzõdni, aláírom a jegyzõkönyvet és módomban van bepillantani 1882 17| nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, húszegynéhány évvel ezelõtt, 1883 16| repülõ hangyák, és mondhatom, jelenleg éppen nagy a mozgalom; tudni 1884 20| egyelõre néhány állandó jelenséggel foglalkozom: ezek között 1885 15| teendõket.~Dobogó szívvel jelentem meg a megjelölt idõben és 1886 11| okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves 1887 11| is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frõhlicht, de nem akartam, 1888 9| hátán jelenik meg egy rövid jelentés, mely tudtul adja, hogy 1889 20| agya nem fogja fel szavam jelentését. Zavartan elvigyorodott 1890 9| fején, amint II. Józsefnek jelentést tesz az Osztály magaviseletérõl. 1891 6| végtelent, amelyrõl e percben jelentette ki a felelõ, hogy ott a 1892 11| egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem 1893 15| önmegnyugtatással, hogy én ezzel a jelentõséggel nem vagyok teljesen tisztában.~ 1894 14| elõadómûvészettel, hogy a jelenvolt világhírû színészek sírva 1895 11| hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni 1896 11| a következõ félévben. A jelest mindjárt be is vezette a 1897 13| a bizottságban, címzetes jelleggel csak, de bíráló bizottsági 1898 15| magyarázni kezdte, hogy jellembecsület szempontjából hadüzenet 1899 3| Frõhlich megbízhatatlan jellemû, ingatag és gyenge akaratú 1900 8| Kánaánban, melyet oly gyönyörûen jellemzett leíró költeményeiben.~Petõfi 1901 20| körülöttem kuncsorog, a legkisebb jelre odaugrik hozzám, és naiv, 1902 9| orrhangon énekel. Wlach jelt ad, egyszerre mindenki elhallgat 1903 5| neve nem tisztán egy ember jelzésére szolgál; - szimbólum ez 1904 6| helyeslõen bólint, legalább ezzel jelzi, hogy õ készült, õ tud... 1905 18| már gimnazista - néhány jóakaratú, atyai felvilágosítással 1906 18| észrevette-e, hogy milyen jóba vagyunk a tanító úrral. 1907 15| hatodik padba kerültem, jobbról negyediknek. Hátam mögött, 1908 12| lelkendezve hívtam õket, hogy jöjjenek gyorsan, mert a pompás színjáték 1909 20| hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet, és vigye 1910 7| jó volna, ha Schwicker jönne már - vagy miért volna jó? 1911 9| távolságban kenyérbelek jönnek: közepére, mint valami dísztárgy, 1912 18| de érzem, hogy zavarba jönnék, félszeg volnék: õk pedig 1913 12| megint vihogni kezdtek, nem jöttek át, nem nézték meg.~De vajon 1914 14| és tüzes - én is bízom a jövõben, sasszemekkel mérem a távolságot 1915 19| feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteirõl, 1916 15| vajon jasszokkal szemben jogosult-e a kelepce; ezt még bõvebben 1917 11| kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, 1918 12| miért? Micsoda ostoba, jogtalan, igaztalan elõny? Ha pofon 1919 12| újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez.~De hát miért, 1920 20| kutyahûség bizonyos szánakozó jóindulatot kelt bennem. Bokros teendõim 1921 15| atyásan magyarázó, fölényes jóindulattal fölvilágosított, hogy a 1922 20| buzgalommal, ami bizonyos jóindulatú és leereszkedõ szánalmat 1923 20| szolgálómmal a reggelit, és jóízûen elfogyasztottam: eluntam 1924 14| tüneményes ember, akihez képest Jókai hõsei közönséges tucatemberek. 1925 13| mettötlökle. Ma olvastam Jókaitól Szerelem komédiásai, gyönyörû 1926 16| találkoztam-e abban az idõben. Jólelkûen megmagyaráztam, hogy a tengeri 1927 18| szemben. Az a furcsa, félig jólesõ, félig nyugtalanító érzésem 1928 14| gyakorolni kell magamat. A lélek jóllehet, kész, de a test erõtlen, 1929 6| végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, 1930 18| ekkor és akkor. A kiskönyv jóságosan, de szigorúan megszabja 1931 9| rendeleteit. Az anyja második Jóska!! - mondja Eglmayer az utolsó 1932 9| aki köszöni alássan, és jót húz az üvegbõl.~Zajcsek 1933 16| egy királyból, mint ahogy jóvá és könyörületessé hangolja 1934 11| aláhúzva. Elõször a második Józsefbõl feleltem, de akkor csengettek; 1935 9| cilinderrel a fején, amint II. Józsefnek jelentést tesz az Osztály 1936 9| milyen szép dolog volt II. Józseftõl, hogy egy tollvonással visszavonta 1937 15| valóságos rémuralmat csináltak a Józsefvárosban, és messzeható befolyásuk 1938 8| Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával nagyot üt 1939 15| adalékokat, melyeknek véletlenül jutottam birtokába; de amelyeknek 1940 15| foglaltak le. E nagy események juttatták eszembe mindazt, amit megírtam. 1941 5| A tanár kettõt lapoz, a K betûnél lehet - Altmann, 1942 19| ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, 1943 16| nálunk van már ugyan négy kád, egy az ebédlõben, egy az 1944 19| harapásról, verésrõl, az erõsebb kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... 1945 16| támadnak meg: - s ha effajta kalandokban volt némi szerény szerepem, 1946 3| mi ez? Szívem nyugtalanul kalapálni kezd. A bejárat elõtt nem 1947 6| párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, 1948 18| osztály?” és leveszem a kalapom. Gabi nem tudja, hogy a 1949 1| levegõzés miatt. Leveszem a kalapomat, zsebre teszem. Aztán óvatosan 1950 15| Amerika tud már a dologról. Kaliforniával való szövetségünk már biztos 1951 6| lesz ebbõl.~Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát 1952 14| számított. Két lábam a levegõben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm 1953 16| a megpróbáltatások egész kálváriáján: - közöltem hát vele, hogy 1954 17| és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?...~- 1955 14| kilencméternyire elhelyezett kályhára, de úgy, hogy kézállásban 1956 17| Mondom!... Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az 1957 3| a dolgozat, ha egyszer a kamatos kamatot úgyse tudom, pedig 1958 3| dolgozat, ha egyszer a kamatos kamatot úgyse tudom, pedig ha felelés 1959 19| kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.~ 1960 8| ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörûen jellemzett 1961 16| felé...~Errõl a fekete, kanyargó rajról beszéltem másnap. 1962 3| harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. 1963 20| emberhez illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha viszketne 1964 20| és ezzel a rudacskával kapirgált egy elõtte heverõ papírdarabkán. 1965 2| ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd 1966 18| a bizonyítványt nem ma kapjuk, hanem majd a záróünnepélyen.~- 1967 9| fuldokol és viszi magával. Auer kapkod, nem érti. „Na mi az, mi 1968 5| utolsó, véres erõfeszítésben kapkodnak lélegzet után - még van 1969 2| elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, meg lehet csinálni azt 1970 12| magázza õket a tanár, nem kapnak barackot a fejükre, udvariasan 1971 18| kis könyv, amit évközben kapni szoktak, utasításaiban határozottan 1972 19| már hirtelen és mérgesen kapok utána, erõlködöm, kivörösödöm, 1973 19| csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de õ lihegve, 1974 1| füzetet. Egy pillanatig káprázik a szemem, de aztán világosan 1975 14| Érthetetlen és nagyszerû elõadás kápráztatta el tegnap a Vigadó dísztermében 1976 2| Ülj le, tanár úr, négyest kapsz.~Hát hol is van az a Dánia? 1977 15| felelte: hogy Singer nem kapta meg a páncélokat, mert a 1978 14| gólt az Eftécé vagy Mac kapujába, mely csapatok együttes 1979 7| hiszen mindjárt kimegy a kapun és aztán...~- Kérem szépen, 1980 15| hogy óra után várjam meg a kapunál, rendkívüli fontosságú közlései 1981 11| bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... 1982 11| Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, 1983 13| Arra gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik 1984 15| bizonytalan idõre, mert karácsony elõtt, míg meg nem tudjuk, 1985 13| állok, de még javítani fogok karácsonyig, magyarból egy felesre állok, 1986 16| vörös hangya ugrott elõ, és kardját lobogtatva rátámadott.~Hazamenet 1987 1| itthon vagyok, én vagyok az, Karinthy Frigyes a hatodik bébõl, 1988 18| figyelemtõl, kinyújtott karjában a krétával, úgy áll, mint 1989 9| se szólt, elereszti Auer karját, és szép lassan megindul 1990 12| összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva 1991 9| arccal - kapkodó hangon karon ragadja. „Gyere, gyere, 1992 4| hatvan fillért fizetnek ki a kasszánál - oh, a Stilisztika kellett 1993 1| fejjel meghajtom magamat a katedra felé és nesztelen léptekkel 1994 18| bácsi, aki ott beszél a katedrán, minél hamarabb fejezze 1995 18| meg!~Óvatosan megyek fel a katedrára. Gabi még felel, nem vesz 1996 18| utasításaiban határozottan és kategorikusan beszél tanulóról és szülõrõl. 1997 12| fiút védeni kell - micsoda katona lesz belõled?~- Az ám - 1998 6| vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.”~Közben megbotlik, 1999 6| tanuló. Felírja még „á2”. A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni, 2000 6| elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, 2001 2| látni, hol kezdõdik Dánia. A katonák ott állanak a határon, és 2002 5| Altmann, aki az év elején Katonára magyarosította a nevét, 2003 12| lesz belõled?~- Az ám - katonaság! A tornaórán, szabadgyakorlatokban,