Karinthy Frigyes Tanár úr kérem Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fej. grey = Comment text
3004 15| kérdésekben az õ tanácsadója. Nehogy azonban közben ismét elrontson 3005 14| apró léptekkel kezdem, nekilódulok s már látom magam, repülve 3006 14| emberek, akik magasugrásnál nekirugaszkodnak, nagy svungot vesznek, rádobbantanak 3007 9| szorgalmasan ír valamit; lihegve nekiszalad, lázasan, örömtõl feldúlt 3008 1| jobban, mint eddig - és nektek, édes barátaim, kedves középiskolai 3009 10| részérõl bizony áldozatokat és nélkülözéseket követelnek.~Ellenben ki 3010 5| padból: mint egy testõr, néma és mellékes dekoratív szereplõje 3011 2| azonnal megkezdik. Tehát mi Németalföld fõvárosa? Bauer, fogd be 3012 13| természetrajzból írtam, hanem németbõl. Annyi baj legyen, majd 3013 4| aki szintén jelen van, németül szidni kezdi az iskolát. 3014 16| effajta kalandokban volt némi szerény szerepem, az csak 3015 15| 1898-ban szemlélõ tanúja és némiképp szerényen cselekvõ szereplõje 3016 2| úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mindjárt elsüllyed... 3017 8| a gyönyörû aranykalászos nemzetnek dicsõségére!!...~Skurek 3018 13| megírok. Este voltunk az Angi néninél, de snassz volt, nem hoztak 3019 8| találnak a legegyszerûbb nép szívébe éppenúgy, valamint 3020 16| könyörületessé hangolja õt saját népével, az özvegyekkel és árvákkal 3021 17| kobakjára, csak úgy csattan.~- Nesze!... majd bolond leszek itt 3022 1| magamat a katedra felé és nesztelen léptekkel hátravonulok. 3023 1| öt perccel elõbb kiment. Nesztelenül megkerülöm a köpõládát és 3024 5| szolgál; - szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, 3025 15| rendszertelenül, de õszintén, nevekkel és évszámokkal. A többit, 3026 5| apa ismeri otthon ezt a nevet. „A Steinmann miért tudja 3027 6| mögött felzúg az obligát nevetés, amit ezúttal senki se tilt 3028 18| Gabihoz, aki két fiúval nevetgél. Halkan megszólítom, felém 3029 14| szõnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész 3030 6| törvényen kívül áll, rajta lehet nevetni.~A tanár leül, és maga elé 3031 20| kiáltással berendeltem Mama nevû szolgálómmal a reggelit, 3032 11| gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem 3033 10| világrendet. Hát nem hisztek Newtonnak és Kopernikusnak? Hát idenézzetek - 3034 15| ismerkedtem meg; szorosabb ez a nexus azonban csak novemberben 3035 20| eluntam magam, szórakozottan nézegettem körül, és megpillantottam 3036 17| a példát!~Lopva a Gabira nézek. Gabi közben észrevétlenül 3037 10| Marinak, a mindenesnek, az a nézete, hogy én egy pofont fogok 3038 18| hogy abba az atyaúristen se nézhet bele, míg ki nem osztják.~ 3039 1| mértani rajzot, át kell néznem a történelmet és közben 3040 5| pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; halálos feszültség 3041 12| kezdtek, nem jöttek át, nem nézték meg.~De vajon mi lehet az - 3042 4| Így egy kicsit messzirõl nézve, félig behunyt szemmel, 3043 17| rettentõ komolyan kezdem:~- Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan 3044 10| szabad térben mozgó égitest. Nézzétek, ideteszem a mágnesvasat - 3045 16| ezzel az üveggel mi gyakran nézzük a csillagokat. Ó igen, nagyon 3046 16| neki, hogy ezen a hajón nincsenek rangok, és ilyenre én nem 3047 19| hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban 3048 17| ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna. Mit nem értesz ezen?~- 3049 9| hunyorog a szemével - a röhögés nõ, dagad, egyre vidámabb lesz, 3050 12| Osztályt, a Leclanché-elemet, a növénygyûjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.~ ~ 3051 12| Különben buták és tehetetlenek, növényt és bogarat nem gyûjtenek, 3052 12| Királyért és hazáért - és a nõkért! Hát a lányok királyok?~ 3053 19| akiknek kicsi és macskaszerû nõkkel akadt dolguk. Nem akarok 3054 12| dologtalanok. Mulatságban nõnek fel, férjhez mennek - attól 3055 5| csak olyan gúla, mint más, normális gúla, egyszerû gúla, amilyent 3056 2| hét óra is lehet...~Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... 3057 7| szokatlan hangon hall beszélni - nos, hagyjuk ezt. Hogy Önök 3058 13| ebédre mákosrétes volt.~nov. 2.~Elhatároztam, hogy ezentúl 3059 13| Délután megvettem a szépiát, a nullkörzõt és gummit, maradt ötvenhét, 3060 18| körülnéz. Engem is észrevesz, nyájasan és kedvesen biccent. Én 3061 19| kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor egy 3062 7| mustkolbász.~Mustkolbász! a nyál összefolyik a szájában. 3063 7| foghoz tapadó csirizt, és a nyála és a könnye fuldoklón csorog 3064 14| a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szõnyegen. Hála 3065 19| félelemben bebújik a kályha alá.~Nyelek egyet, és érzem, hogy a 3066 19| erõlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, 3067 14| elõadásban tökéletes francia nyelven, megoldotta a világnak rejtélyét, 3068 3| tisztaságban tartotta a nyelvet, szavai kristályos tökéletességgel - 3069 8| háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben 3070 3| azalatt beröpülöm Vörösmarty Nyelvszépségeit, elkérem Guttmanntól a gumiguttit, 3071 14| lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s 3072 6| ablakig a spongyáért. Idõt nyer ezzel. Hátha csöngetnek 3073 14| nagyhalált. De õbennük, ugye, nyers erõk dolgoznak csak, formátlan 3074 17| torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen:~- Mi az, 3075 3| magamban az elsõ felét: nyertem tizenöt percet, azalatt 3076 19| kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal, 3077 16| magánügyeirõl nem szívesen nyilatkozik - de rövidségéhez képest 3078 7| köszönhetem - nem volt okom nyilatkozni eddig, és mit beszélhettem 3079 15| felfogásról van szó hanem nyílt programról és radikális 3080 15| vagyok teljesen tisztában.~Nyilvánosságra bocsátom hát azt, amit a 3081 8| bámulják a szegényes szoba nyirkos gerendáit, most anyjára 3082 7| húzódik vissza, valahányszor nyitják az ajtót? Már kettõ felé 3083 4| Komoly öreg ember.~Hirtelen nyitok be. Az öreg most beszél 3084 4| Igen, éppen a rozmárnál nyitotta ki, és ott van a kõporos 3085 13| Gelléri, titkár Székely a nyolcadikból, gazda Várnai. Én bekerültem 3086 15| máris intézkedett, hogy nyolcezer vízhatlan páncélt készítsenek, 3087 3| veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz 3088 16| hangyakirály vezetésével, aki nyolcszázmillió vörös hangyát vezényel. 3089 6| történik, hátha csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy 3090 1| keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne 3091 7| azok érteni fogják... a nyomorultak... bár csak értsék. Inkább 3092 4| Stilisztika kellett neki, a nyomorultnak, a sátánnak, az én idei 3093 11| átküldtük a rendõrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az 3094 19| és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésrõl, az 3095 15| a komoly, majdnem gúnyos nyugalmat, amivel ez a két nagyszabású 3096 2| délen határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia 3097 8| másik kezedben csatabárddal, nyugodj békében a segesvári harctér 3098 5| miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek mindannyian, bármi 3099 13| nap kél 6 óra 15 perckor, nyugszik 5 óra 45. Ebédre: húsleves, 3100 7| Azonkívül pedig valami nyugtalan érzése is volt, mintha elfelejtett 3101 18| furcsa, félig jólesõ, félig nyugtalanító érzésem van, ha olvasom, 3102 3| osztályt.~Na, mi ez? Szívem nyugtalanul kalapálni kezd. A bejárat 3103 9| és egy üveg Zacherlint nyújt át Kökörcsinnek, aki köszöni 3104 12| utcán. De hát miért? Mit nyújtanak õk, mit tesznek, miért kell 3105 7| kipirul és hirtelen a kezét nyújtja. „Neugebauer - mondja Schwicker -, 3106 19| piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény 3107 14| nyújtón a nagyhalált. De õbennük, ugye, nyers erõk dolgoznak 3108 8| míg Aranynál a komoly, objektív hang késztet férfias bölcselkedésre.~ 3109 8| Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergõdni.~ 3110 6| szedeget, háta mögött felzúg az obligát nevetés, amit ezúttal senki 3111 13| következõ második betût írom. Oc dgfcekbvco hkbkmcdrn. Vagy 3112 6| részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a 3113 19| ebben a védõ, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér 3114 3| vonása görbíti le ajkam. Odabentrõl egyhangú csönd beszél mindennél 3115 9| felszisszen: - Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja 3116 18| dicsekszik, hogy a Dudás odajött hozzá, és azt mondta, elismerõen:~- 3117 1| én itt lármázok, mikor odakint felelnek - ki felel? ahá, 3118 14| ember világnézete, mint odalent volt, s egyszerre világosan 3119 20| elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott vissza az asztalhoz.~ ~. 3120 9| találja ki valaki. Az ember odamegy például Auerhez, aki szorgalmasan 3121 18| egészen árvának érezni magam. Odamegyek Gabihoz, aki két fiúval 3122 20| felnevettem. Persze rögtön odanézett, felugrott, és sugárzó arccal, 3123 20| kuncsorog, a legkisebb jelre odaugrik hozzám, és naiv, lelkesedõ 3124 6| mondták, hogy menjen helyre - odvas és züllött, kitaszított 3125 20| tûrtem, hogy felemeljen, és ölébe tegyen. Mindezt azért, mert 3126 19| óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet 3127 12| székrõl, hogy a csipkébe öltözött kis majom leülhessen. Az 3128 18| vagyunk a tanító úrral. Önbizalmam kezd visszatérni.~Számolnak. - 3129 10| Balsikerem nem veszi el önbizalmamat. Fésût dörgölök és papírszeletkéket 3130 5| ebben végtelen elõkelõség és önérzet van, ezzel azt akarja jelezni, 3131 20| érdeklõdésemet felkelteni önmaga iránt, olyan makacs, jobb 3132 12| növénygyûjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.~ ~ 3133 19| simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, 3134 9| tudtul adja, hogy az illetõ önmagát „szamár”-nak minõsíti, s 3135 15| közlésüket mellõzhetném azzal az önmegnyugtatással, hogy én ezzel a jelentõséggel 3136 7| nos, hagyjuk ezt. Hogy Önök engem félreértettek, azt, 3137 7| elszánás, halálos könnyelmûség önti el, megmámorosodik. „Meg 3138 3| és most egyszerre, szinte öntudatlanul, feleltetni kezd. Az emberi 3139 19| felolvadva ebben a védõ, önzetlen, odaadó szeretetben, és 3140 19| kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem 3141 14| egyformán tökéletes. Ti öregek és konzervatívok vagytok, 3142 11| csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni 3143 8| szállingózik a hó.~De bezzeg nagy öröm dagasztja keblét a helybeli 3144 1| és majdnem felkiáltok örömömben, meglepetésemben, boldogságomban: 3145 1| alig tudok uralkodni az örömömön. Büchner nem érti, hogy 3146 9| lihegve nekiszalad, lázasan, örömtõl feldúlt arccal - kapkodó 3147 1| néz rám, nem érti, minek örülök úgy, hogy értené! Pszt, 3148 1| leérettségiztem, képzeld (na és örülsz, hogy csak álom volt, te 3149 11| háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost 3150 16| legyen az anyagom. Két hangya összebeszél, hogy elárulj a fekete hangyakirályt - 3151 17| külsõ tagok szorzata...~Összecsapom a kezem.~- Mondom!... Tizennégy 3152 12| pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik 3153 7| mustkolbász.~Mustkolbász! a nyál összefolyik a szájában. Milyen furcsa 3154 15| mindazt, amit megírtam. Az összefüggések felismerését, ismétlem, 3155 15| nem fogtam fel egészen az összefüggéseket, igyekeztem utánozni az 3156 4| nem kérdez, csak mond egy összeget, hússzal többet kérek, mint 3157 14| tegnap a Vigadó dísztermében összegyûlt álmélkodó közönséget. Egy 3158 19| alá. Ott kucorog apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan 3159 17| Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon 3160 6| kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel 3161 20| az együgyûség, és kicsit összehúztam a szemöldököm, mire aggódva 3162 3| hiányzik, amit pedig ma összeírnak. Guttmann ígért egy gumiguttit, 3163 12| sugdolóznak? Ha két lány összejön, mindjárt sugdolózni kezdenek - 3164 15| ketten hirtelen elhallgattak, összenéztek, és gúnyosan elmosolyodtak. 3165 5| lopva, hogy még egyszer összenézzen vele, és a tanár lássa, 3166 16| komoran, baljós nyugalommal, összenyüzsögve zúdul le a völgyre...~Így 3167 4| aztán egy vékony pálcikává összesodorjam az egészet, amit képtelenség 3168 3| a matematikai tudományok összességével szemben táplált elfojthatatlan 3169 16| barátomnak, de hazafelé, útközben összeszedtem gondolataimat a vörös és 3170 20| Jött is már, futva, jól összeszidta a „papá”-t, és átvett tõle. 3171 15| indifferens kérdésben éles összeszólalkozás volt kettõjük közt az osztályban. 3172 5| Oldalt ül le a székre, és összetett ujjakkal gondolkodik. A 3173 11| akkor a mellettem ülõ fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van 3174 15| következményeit egy esetleges összeütközésnek, mely a jasszok és a Rigó 3175 3| éppen azért gondosan kell összeválogatni. Elsõ óra mennyiségtan. 3176 13| szavalt, de súgtak és erre összezavarodott. Mondta, hogy tanrendben 3177 9| a tetején. Ehhez mûvészi ösztön kell. Körös-körül egyenlõ 3178 9| bizonyítványt és ezer korona ösztöndíjat egy nagy beszéd kíséretében, 3179 14| dolgoznak csak, formátlan ösztönök - énbennem pedig az Akarat 3180 15| diplomáciai viszonyt beállítaná: ösztönszerûleg éreztem, hogy ebben a kérdésben 3181 15| melyben kifejtette, hogy az ötlet magában nem volna rossz, 3182 15| Rogyáknak itt újabb nehézség ötlött eszébe. - Honnan szerezzük 3183 13| választmányi tag egyedül vagyok ötödista a bizottságban, címzetes 3184 16| vesznek a hozzám tartozók még ötöt, melyek közül kettõre rácsavarható 3185 14| ugyanezen ifjú drámájának ötszázadik elõadását tapsolja orkán 3186 4| Statisztikai Térkép közepébõl egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, 3187 13| nullkörzõt és gummit, maradt ötvenhét, és megcsináltam az ábrázoló 3188 14| csertörmelékében. Igaz: Wlach ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai 3189 18| ékesszólásomról. Ha Bethlen István õexcellenciája szólít fel, hogy aszongya, 3190 4| a helyzetbe - utánam az özönvíz. Hirtelen elõkapom a vadonatúj 3191 16| hangolja õt saját népével, az özvegyekkel és árvákkal és más védtelenekkel 3192 16| kíváncsiskodott, és tudni óhajtotta, milyen rangom volt a hajón. 3193 3| megfontolás, amiben százféle ok és okozat kombinálódik.~ 3194 11| miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek 3195 15| tudjuk, hogy leszünk az okiratokkal, az egész dolog nem tényvalóság. 3196 15| feljegyzéseimnek a világháború oknyomozó történetében, a magam részérõl 3197 19| biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod 3198 7| természetemnek köszönhetem - nem volt okom nyilatkozni eddig, és mit 3199 3| megfontolás, amiben százféle ok és okozat kombinálódik.~A fegyverzet 3200 13| tizenkettõig van elõadás.~okt. 6.~Aradi vértanúk, nincs 3201 10| Ugye, most a lámpának a bal oldalát világítja meg? De kérlek 3202 12| töltötték életüket. Jobb oldalra kell engedni õket az utcán. 3203 18| nekem megmutatják.~Gabi oldalról néz rám, és a tekintetében 3204 10| papírvágójával (esetleg ollóval), és iránytût csinálok belõle, 3205 2| kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt 3206 8| lelkesen, kipirult arccal olvasgattunk otthon szeretõ szüleink 3207 2| Tyû! Hiszen át kellene olvasni még a földrajzot és a magyart, 3208 18| nyugtalanító érzésem van, ha olvasom, hogy én, a szülõ, tulajdonképpen 3209 16| az ember egy hídon állva olvassa a lapokat: - egy lap akkora, 3210 10| fürdõszoba csapját le lehetne olvasztani! Csakhogy ez több nehézségbe 3211 14| borzongva gondolok rá, olyankor, mikor könnyedén simul rám 3212 7| jó, az meleg és édes és omlós. Ez is megvan, de most milyen 3213 20| vissza az asztalhoz.~ ~.oOo.~ ~ ~ 3214 3| Frõhlich lassan elõveszi óráját és megnézi. Könyveimet belököm 3215 9| mi annál jobban röhögünk õrajtuk.~Aztán a következõ dolgot 3216 9| húz az üvegbõl.~Zajcsek ordít, hogy õt nem hagyják tanulni, 3217 14| elõadta, nem törõdve az ordító és ujjongó képviselõkkel, 3218 1| volt és úgy volt (pszt! ne ordíts úgy! idenéz és kihívhat, 3219 14| ötszázadik elõadását tapsolja orkán gyanánt. Ez a rendkívüli 3220 9| dagad, egyre vidámabb lesz, orkánná fajul -, de minél jobban 3221 9| magaviseletérõl. II. József az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint 3222 19| húzódozik a piszkafa elõl, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, 3223 9| magára húzza a fedelet, és orrhangon énekel. Wlach jelt ad, egyszerre 3224 14| nyugodt hangon bejelentette az országgyûlésnek, hogy néhány jól megfontolt 3225 9| könnyek között felolvastak az országházban, és Auerrel most kezet akar 3226 12| lappang, az bizonyos - de az õrültség, az lehetetlen, hogy az 3227 11| derültek ki, amiket sürgõsen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenõrzõ 3228 14| akit az angol ellenzék orvul elhelyezett az emelvény 3229 12| õket? Hiszen mûveletlenek, ostobák, lusták és dologtalanok. 3230 7| férfias gondolat az élet ostobaságáról, az emberek hitványságáról - 3231 12| elkeseredve. Valami kétértelmû ostobaságot feleltek, egy szón megint 3232 18| vagyok, láthatjátok a hosszú õsz szakállamon...~Páran nevetnek. 3233 3| kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra 3234 18| Ez a negyedikes tanulók osztálya, én pedig a negyedikes szülõk 3235 18| pedig a negyedikes szülõk osztályához tartozom. Nincs az a forradalmi 3236 18| nagy nap, hiszen nemcsak az osztályból, hanem egész elemi iskolai 3237 13| legyen, majd megkérem az osztályfõnököt, hogy húzzon ki. Ma Shakespeare-tõl 3238 18| elõttem heverõ Naplóba és Osztályfüzetbe.~Ekkor, öt perccel a vizsga 3239 7| és alul ezt a mondatot „Osztályismétlésre utasíttatik”. Aztán elválunk 3240 13| febr. 14.~Ma beírtak az osztálykönyvbe, mert a Jákó rámfogta, hogy 3241 10| tisztában van a helyzettel és az osztálykönyvvel.~Hazamenet hatér veszek 3242 18| forradalmi cselekedet, ami ezt az osztálykülönbséget megszüntethetné.~Kezdem 3243 18| félszegen baktatok el az osztályok elõtt, melyeknek zárt ajtaján 3244 18| kell mutatnom, hogy az én osztályomban, mint az Életiskola negyedikese, 3245 3| bevánszorgok a padomba. Az osztályon az elszörnyedés halk moraja 3246 11| tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert elõbb vizsgáznia kell 3247 18| milyen elfogulatlanul cseveg osztálytársaival; és irigylem, hogy azok 3248 18| ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN~Az osztályvizsga - negyedik elemibõl - tegnap 3249 18| ELNÖKÖLTEM AZ OSZTÁLYVIZSGÁN~Az osztályvizsga - negyedik 3250 11| mert elõbb vizsgáznia kell osztályzástanból a fõegyetemen. Õ csak helyettes 3251 11| másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb 3252 11| bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most 3253 11| az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelõre kéreti a 3254 11| fõegyetemen. Õ csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell 3255 18| nézhet bele, míg ki nem osztják.~Sértve érzem magam.~- Hát 3256 18| padok felé, könnyedén és otthonosan - én félszegen az ajtóban 3257 15| beavatva a dolgokba (késõbb is óvatosak voltak velem szemben), hogy 3258 15| lelkiismeretemmel, ha akár óvatosságból, akár szerénységbõl elhallgatnék 3259 6| Már egy másikat hívtak ki? Õvele végeztek? Mi ez? Álmodik?~- 3260 14| vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és 3261 9| vakmerõ gazemberek az utolsó padokban, akik még feszítik a kritikus 3262 3| udvariasan bevánszorgok a padomba. Az osztályon az elszörnyedés 3263 15| tizenegy elõtt, óra alatt, a padon át küldött Marconi-lökdösést 3264 9| Mindenki felhúzza a lábát a padra: a szájunk reszket a röhögéstõl, 3265 6| egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, 3266 13| az igazgató lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti, 3267 17| nagy kéjjel, ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz.~Nagyot 3268 12| gyûjtenek, bélyeget se. Leydeni palackot nem csinálnak, se magdeburgi 3269 15| ezt az izgalmat azonban palástolni igyekeztem, látva azt a 3270 4| munkával, hogy aztán egy vékony pálcikává összesodorjam az egészet, 3271 8| szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó 3272 16| éjnek évadján megtámadják a palotát. Szerencsére a hangyakirályné 3273 7| nehem-zehe-déke.~ Itt a pálya, itt a tér, -~ Ittatér!«~ 3274 11| körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában 3275 6| a polgáriba, és katonai pályára lépek.”~Közben megbotlik, 3276 13| bizottsági tag. Kitûztek pályázatot elbeszélõ költeményre, értekezésre, 3277 13| beneveztem szavalásra, esetleg pályázom az értekezésre is. Ma nagyon 3278 15| hogy Singer nem kapta meg a páncélokat, mert a hajó, amely a Bakonyból 3279 16| mint nálunk egy ember. Páncélos hangyák vannak és repülõ 3280 15| program pártfõnöke, Zsemlyét pánjassz aspirációkkal vádolta; - 3281 12| Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, 3282 20| futva, jól összeszidta a „papá”-t, és átvett tõle. Szegény „ 3283 20| mondta, és ugrált, mint egy papagáj. Bosszantott ez az együgyûség, 3284 18| magadról, barátom. Ha a Dudás papájának se, aki pedig mészáros...~ 3285 20| A PAPÁM~Hathónapos fiú naplójából~ 3286 10| hogy én egy pofont fogok a papától kiszivattyúzni, ha azonnal 3287 20| kapirgált egy elõtte heverõ papírdarabkán. Hirtelen szánalom fogott 3288 4| újrendszerû matricát, egy építhetõ papírházat - és pénzt, sok pénzt, egy 3289 10| légszivattyút azonnal megtervezem papíron, fantasztikus utópiák ragadnak 3290 10| és azt állítja, hogy a papírszeletkék csak azért ragadnak a fésûhöz, 3291 10| önbizalmamat. Fésût dörgölök és papírszeletkéket csipegetek fel a fésûvel. 3292 10| mondjuk az apám hegyes papírvágójával (esetleg ollóval), és iránytût 3293 18| hogy a miniszterelnökség parádés portását egy gõgös „hallja 3294 18| hosszú õsz szakállamon...~Páran nevetnek. Ijedten állok 3295 20| ágyban fekve, miután néhány parancsoló kiáltással berendeltem Mama 3296 8| anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsõben az egykor nagy 3297 18| van éppen, legyek szíves a parlament plénuma elõtt rövid kis 3298 15| mint a radikális program pártfõnöke, Zsemlyét pánjassz aspirációkkal 3299 15| fenyegette meg Rogyákot és párthíveit, hogy hat órakor, hazamenet, 3300 19| Azt a jellemzõ, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon 3301 10| elhatároztam, hogy otthon a patkó alakú vasat kiegyenesítem, 3302 10| mire Pollákovicsból szikrák pattantak ki, és a haja égnek meredt. 3303 18| alkotmányjogi helyzetét intézi a pedagógia. És már-már úgy érzem, minden 3304 18| gyermekpszichológiának átsuhan tudatomon. Pedagógiai elvek törmeléke zörög kapkodó 3305 18| a társadalomnak... intõ példa... izé... lobogó fáklya... 3306 17| rajtam - errõl, ugyanerrõl a példáról volt szó akkor is!... Úgy 3307 19| fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most 3308 7| még a jövõ zenéje. Mennyi pénze van, lássuk csak. Itt van 3309 4| koronát, kettõt, magáért a pénzért, l’art pour l’art. Látod, 3310 4| Stilisztikát. Kérek ehhez a pénzhez még egy koronát léniára 3311 9| Roboz hátára. Roboz már öt perce röhög velünk együtt Kelemen 3312 4| beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az 3313 2| ez igen. Ezután néhány percnyi pihenés következik. Hiszen 3314 12| kell kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, 3315 8| elkeseredésében!!...~Vannak Petõfinek viszont költeményei, melyekben 3316 8| túlsúlyra vergõdni.~Míg Petõfinél olyan szépen domborodik 3317 13| snassz volt, nem hoztak petróleumot, de snassz volt, nap kél 3318 16| sõt egy kicsit - egy egész picikét - fel is tud emelkedni a 3319 8| éjszakáján vagyunk! Odakünt apró pihékben szállingózik a hó.~De bezzeg 3320 2| igen. Ezután néhány percnyi pihenés következik. Hiszen a nehezén 3321 8| egykor nagy Petõfi Sándor piheni ártatlan gyerekálmait...~ 3322 8| gerendáit, most anyjára pillant s nem tudja róla levenni 3323 6| roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei 3324 12| életüket - ezek vihognak és pipiskednek: mégis, senki se mondja, 3325 12| és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, 3326 15| alászáll, s így zavartan és pirulva én is megszólaltam, s felvetettem 3327 19| kis nyúl elõbb húzódozik a piszkafa elõl, orrcimpái idegesen, 3328 19| megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, 3329 9| magaviseletérõl. II. József az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint 3330 19| lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön 3331 15| a B) osztályt földalatti pisztolyokkal megtámadják. Ezt tovább 3332 7| egyszerre - a kocsonyás pisztráng, az még a jövõ zenéje. Mennyi 3333 14| tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. 3334 12| velük. A felsõbbistákat pláne kisasszonynak szólítják, 3335 16| rövidségéhez képest elég plasztikus válaszban elmondtam neki, 3336 13| majd. Délután bent voltam a plébániakertben és eperfalevelet szedtem 3337 18| legyek szíves a parlament plénuma elõtt rövid kis beszámolót 3338 10| az a nézete, hogy én egy pofont fogok a papától kiszivattyúzni, 3339 10| ki, mert... persze, nem a pohár alá kell tenni a papírt, 3340 10| idenézz. Teletöltök vízzel egy poharat, papírt teszek alája - most 3341 7| lerázhatatlanul... jajongó, pokoli gyötrelemmel.~»Fel hazánk 3342 18| kötelesség... hála... derék polgára a társadalomnak... intõ 3343 6| különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.”~ 3344 15| többet értenek ehhez: a politikusokra és a történelemírókra. Igyekszem 3345 9| Szép, nagy szemétláda, politúros. Azonnal kiderült, hogy 3346 10| beleeresztették a villamosságot, mire Pollákovicsból szikrák pattantak ki, és 3347 10| az ajtót. Galileivel is pont ezt csinálták. De az igazságot 3348 14| találták ki. Síkos a pózna, és pontos megfigyelések alapján állíthatom, 3349 5| sorából, õt felejtsék el, béke poraira, õ nem akar részt venni 3350 18| miniszterelnökség parádés portását egy gõgös „hallja barátom”- 3351 11| adnak magaviseletbõl, amit postán küldenek el a szülõknek.~ 3352 7| haza, aztán majd készülj a pótvizsgára.~- Igenis, tanár úr.~- Nem 3353 4| magáért a pénzért, l’art pour l’art. Látod, én értelek 3354 14| emberek találták ki. Síkos a pózna, és pontos megfigyelések 3355 14| Bauer mindig a vékonyabb póznához ugrik, és rámhagyja a vastagot. 3356 4| otthon ülnék. Ebben nagy praxisom van; - megyek az iskolába, 3357 15| prédát? - kérdezte. - Hiszen préda nélkül hozzá se kezdhetünk 3358 13| is. Ma nagyon röhögtünk, Prém azt mondta, hogy micsoda 3359 12| eleget hallottam róla. Hideg priccs, borjú a hátamon, alélt 3360 18| atyai felvilágosítással próbálja megértetni velem, mirõl 3361 20| mondta utánam. „Vevegyõ!” próbálkoztam most már haragosan, de nem 3362 9| röhögéstõl, kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem 3363 14| keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony 3364 14| végleg megoldva a nagyszerû problémát...”~Lógok a szeren.~Ti ezen 3365 18| szomorú földrajztörténelmi és problematikus alkotmányjogi helyzetét 3366 12| föl a szemöldököm - valami profán, cinikus, tisztátalan dolog 3367 15| Rogyák, mint a radikális program pártfõnöke, Zsemlyét pánjassz 3368 15| ennek az érdekes embernek a programjából. Elhatározó eseményeknek 3369 15| felfogásról van szó hanem nyílt programról és radikális tervrõl.~Errõl 3370 12| csókolnak nekik, mint az öreg püspököknek, akik munkában és áldásban 3371 18| elbúcsúztatom õket, mint elnök.~Puff!~Ahogy elõbb elvörösödtem, 3372 12| hátamon, alélt menetelések, puska és szurony. Hiszen szép, 3373 13| hogy a manzsettámra írtam a puskát, pedig nem is természetrajzból 3374 15| esetleges jassz-ismeretségei pusztán magántermészetûek, és nem 3375 20| neki értelmesen, franciául (Que faites vous? ezt akartam 3376 10| dolgok történtek: Pollákovics ráállt egy üveglábú zsámolyra, 3377 16| addig rázta a fát, míg négy rabló és - ha jól emlékszem - 3378 16| megmagyaráztam, hogy a tengeri rablók csak vitorláshajókat támadnak 3379 16| hajtásunkat, mikor tizenkét rablót és négy gyilkost hajtottunk 3380 16| ötöt, melyek közül kettõre rácsavarható laterna magicát szereltek 3381 19| tartanod semmitõl, én vigyázok rád és megvédelek.~Ezt érzem, 3382 14| nekirugaszkodnak, nagy svungot vesznek, rádobbantanak az ugródeszkára, földobják 3383 7| nehem-zehe-déke...«~Kínlódva rágja a ragacsos, foghoz tapadó csirizt, 3384 9| arccal - kapkodó hangon karon ragadja. „Gyere, gyere, gyorsan...!” 3385 15| Igyekszem röviden és szárazon ragaszkodni a tényekhez.~Én Rogyákkal 3386 15| persze csak angolul. Ehhez ragaszkodott, és ahhoz is, hogy Zsemlyét 3387 9| elhatároztuk, hogy cédulát ragasztunk Roboz hátára, Kelemen röhög 3388 14| megérteni a „savoir” ige ragozását, és Wlachnak én csináltam 3389 8| éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba 3390 16| mikor törnek elõ... A fekete raj komoran, baljós nyugalommal, 3391 16| Errõl a fekete, kanyargó rajról beszéltem másnap. Távol 3392 18| mosolyogva válaszolok - késõbb rajtakapom magam, hogy rögtön Gabira 3393 17| a pillanatban villan át rajtam - errõl, ugyanerrõl a példáról 3394 4| az antikváriumok egész rajvonala. Megyek elõre, hónom alá 3395 8| szót leírom, ezer emlék rajzik fel lelkesült agyamban!!... 3396 6| ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos 3397 17| ködén keresztül egy arc rajzolódik elém - az apámé, amint nagyot 3398 4| sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába 3399 4| amibe semmi új nincs, és rákényszerítik a szülõket, hogy megvegyék.~ 3400 7| lazacot... Mintha köveket raktak volna a gyomrába. Mindegy, 3401 1| köpõládát és a szemétkosarat. Rálépek egy fél kiflire, óvatosan 3402 13| osztálykönyvbe, mert a Jákó rámfogta, hogy a manzsettámra írtam 3403 14| vékonyabb póznához ugrik, és rámhagyja a vastagot. A negyedik-ötödik 3404 20| mint egy kiskutya. Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam, 3405 10| kilöktek a cselédszobába, és rámzárták az ajtót. Galileivel is 3406 5| bár nem szól, arcizma se rándul: e gúnyos mosolyban jelezni 3407 16| hogy ezen a hajón nincsenek rangok, és ilyenre én nem is reflektáltam - 3408 16| tudni óhajtotta, milyen rangom volt a hajón. Mosolyognom 3409 17| falramászott nagybõgõs!~Gabi röhög. Ráordítok:~- Ne röhögj! Ezért taníttatlak, 3410 16| elõ, és kardját lobogtatva rátámadott.~Hazamenet fõleg a fekete 3411 12| percekig tart. Nem lehetett rávenni egyiket se, hogy az utcai 3412 15| egyszerûen csak az a célja, hogy rávilágítson bizonyos eseményekre, melyeknek 3413 16| elõlünk, mire apám addig rázta a fát, míg négy rabló és - 3414 15| foglalkoztam a dologgal. 1899-ben a reáliskola elsõ osztályába iratkoztam, 3415 16| hadállását is, és bõvebben referálok a fekete hangyakirályról, 3416 16| rangok, és ilyenre én nem is reflektáltam - különben pedig egy régebbi 3417 15| a dologról tudok, minden reflexió vagy kritika nélkül, talán 3418 16| reflektáltam - különben pedig egy régebbi tengerészutam alkalmából, 3419 16| mert õszintén szólva, mi reggelire fagylaltot és csokoládét 3420 20| Mama nevû szolgálómmal a reggelit, és jóízûen elfogyasztottam: 3421 13| rendõr. Tanarak általában a régiek, majd meglátjuk, mi lesz. 3422 15| Rogyák-Zsemlye-ügy, mely már régóta válsággal fenyegetett, ma 3423 19| vérengzõ vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni 3424 15| vizsgálja meg, hogy nem rejteget-e páncélt, ami, ugye, árulás 3425 16| között, bokrok árnyékában rejtekeznek és figyelnek a vörös hangyák. 3426 14| nyelven, megoldotta a világnak rejtélyét, amin eddig hiába fáradoztak 3427 10| igazságot nem lehet véka alá rejteni. Eppur si muove!~ ~ 3428 8| magyarázta el a költemények rejtett szépségeit. S lelki szemeink 3429 9| meglöknek, egy hang súg rekedten a fülembe „vigyázz, jön 3430 9| osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erõfeszítéssel 3431 9| értesítés helyett állandóan reklamírozni óhajtja. Kelemennek aztán 3432 15| töredékes megjegyzésekbõl rekonstruáltam - Singer és Rogyák, a nehéz 3433 9| esetleges kipukkadás borzasztó réme vonaglik, ingerlõen zúg 3434 1| Egyszerre minden szag ismerõs: remegve nyúlok be a padba és kihúzok 3435 1| és mennyi emlék és mennyi remény.~ ~ 3436 14| Én nem áltatom magam hiú reményekkel. Eleinte persze - istenem, 3437 6| És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli, amit 3438 20| újra, kétségbeesetten és reménykedve, hogy talán egyszer mégis 3439 20| nekem játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét, 3440 4| hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne már, oh úgy szeretne 3441 15| idõben a jasszok valóságos rémuralmat csináltak a Józsefvárosban, 3442 5| Mikor késõbb a francia rémuralom történetét olvastam, mikor 3443 9| tollvonással visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska!! - 3444 16| tartós gõzhajót bocsátott rendelkezésemre: - akkora az egész, mint 3445 4| szemmel, nagyon takaros, rendes könyv. Na, látszik, látszik, 3446 9| darab szalonnahéj. Mindenki rendez valamit: régi vasakat, tollszárakat 3447 14| melyben virtuóz - ez a rendkívül férfi idõnként hanyag mozdulattal 3448 11| összes iratokat átküldtük a rendõrségre, ahol a nyomozás miatt szükség 3449 15| kritika nélkül, talán lazán és rendszertelenül, de õszintén, nevekkel és 3450 16| most alakítják át amerikai rendszerûvé. Megjegyeztem, hogy e célból 3451 6| hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, 3452 16| együtt hajtottunk a bakonyi rengetegben. A felidézett emlékek hatása 3453 16| Páncélos hangyák vannak és repülõ hangyák, és mondhatom, jelenleg 3454 4| van, arra emlékszem, akkor repülõgépet szerkesztettem, és kellett 3455 14| nekilódulok s már látom magam, repülve lebegni a mérce fölött. 3456 6| Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy 3457 19| hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. 3458 15| darab. Ha a jasszok árulás révén megtudtak volna valamit 3459 10| honnan veszek staniolt? Réz is jó volna, - hja, ha a 3460 14| utolsó pillanatban bölcs rezignáció fog el, közvetlen a mérce 3461 8| sírhelyeden...!~Goldfinger Rezsõ~VI. b. o. t.~ ~ 3462 7| Nyolcadik Henrik, hanem Harmadik Richárd, s már a következõ pillanatban 3463 6| szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy õt kérdezték, 3464 12| magyaráztam, hogy milyen nagy és ritka tüneményrõl van szó, és 3465 13| Ebéd: gombaleves, fasírt, rizskoch. Voltunk múlt héten a Kereskedelmi 3466 9| vége... még egy pillanat... robban... Ebben a percben a tanár 3467 16| felére rá lehet írni az egész Robinsont. A hangyák háborúja négyezerkétszáz 3468 9| õ röhög legjobban, mikor Robozzal csinálják végig ugyanazt.~ 3469 9| padra: a szájunk reszket a röhögéstõl, kétségbeesetten próbálok 3470 17| Gabi röhög. Ráordítok:~- Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom 3471 9| fajul -, de minél jobban röhögnek õk egymáson, mi annál jobban 3472 3| megint, akinek a füzetébõl öt röpke perc alatt átírom az egészet. 3473 9| mellettem, Kökörcsin egyik lába rövidebb, mint a másik.~A szemem 3474 16| szívesen nyilatkozik - de rövidségéhez képest elég plasztikus válaszban 3475 15| volt. Megtudtam, hogy a Rogyák-Zsemlye-ügy, mely már régóta válsággal 3476 15| hogy ebben a kérdésben Rogyákék mellé kell állanom, és Zsemlye 3477 15| várva, míg szükség lesz rá. Rogyáknak itt újabb nehézség ötlött 3478 2| elõkészítve... Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem 3479 5| az õ kettejük dolga, két rokon lélek, mely itt elõttünk 3480 12| kicsike voltam, mikor a rokonaim ilyeneket mondtak nekem, „ 3481 16| hangyakirályról, aki már most is rokonszenves nekem, mert haláltmegvetõ 3482 5| válaszolna, megértéssel és rokonszenvvel mélyen a gróf szemébe néz, 3483 7| vagyok elsõ Uticában, mint Rómában a második...” hm, biztosan 3484 6| a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, 3485 6| vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és 3486 4| az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötõ mégis 3487 4| istenem... Igen, éppen a rozmárnál nyitotta ki, és ott van 3488 4| lehetett kiradírozni, - a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú 3489 20| elõtt ült, valami fekete rudacskát tartott a kezében, és ezzel 3490 14| világbajnokságát, mellesleg a rúdugrásét is esetleg, hogy aztán este 3491 14| idõnként hanyag mozdulattal rúg be harminckét gólt az Eftécé 3492 6| foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan... és amibõl 3493 14| válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, elõre vagy hátra, 3494 2| már csak a cipõ jön és a ruha, erre lehet pihenni néhány 3495 20| kirendelt személyzetnek egyik sajátos alakjával, aki hetek óta 3496 11| közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, 3497 9| mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?~Soha még bohózatírónak 3498 14| helyezkedett, majd három salto mortale-t csinálva a megdöbbent 3499 1| ismertem személyesen Bródy Sándort, és elfogulatlanul beszélgettem 3500 20| középtermetû, kuszált hajú és sárgás arcbõrû ember, egyebet nem 3501 19| átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.~Utána megyek, és óvatosan 3502 2| rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint 3503 14| én is bízom a jövõben, sasszemekkel mérem a távolságot meg a