IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
Petõfi Sándor, a világhírû nagy magyar költõ, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörûen jellemzett leíró költeményeiben.
Petõfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergõdni.
Míg Petõfinél olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petõfi gyönyörû költeményeiben is föllelhetõ.
Petõfi lírai költeményeiben a következõ szépségeket találjuk, úgymint: 1. népies egyszerûség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. szerelmi költészet stb.
Petõfi mindig a szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a legegyszerûbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is!...
Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörû nagy magyar Alföldet látjuk megénekelve, melyet nála kívül senki oly szépen jellemezni nem volt képes, mint ahogy maga is írja gyönyörû költeményében, mely így kezdõdik
„Szép vagy Alföld, legalább nekem szép...”
Mindazonáltal Petõfi nemcsak az Alföldet bírta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsmáros”-t, aki alatt saját atyja értendõ.
Egy másik költeményében még inkább kidomborította az egyszerûséget, midõn a juhász oly szamáron megy, melynek alacsonysága következtében a juhász lába a földig ér. Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája, s hazasiet azonnal, hogy még életben találja, de azonban csak halottat talál. Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával nagyot üt a szamár fejére. Mily csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerûséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében!!...
Vannak Petõfinek viszont költeményei, melyekben õ ellentétet állít be, például „Befordultam a konyhába...” címû költeményében, midõn azt írja, hogy az õ égõ pipája kialudott, míg ellenben alvó szíve meggyulladott. Míg elõbb pipája égett, most szíve ég, mely viszont azelõtt aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet.
Ez Petõfi lírai költészete, mely az egész világ költõi között nagy szerepet játszik ennek a gyönyörû aranykalászos nemzetnek dicsõségére!!...
1823 Szilveszter éjszakáján vagyunk! Odakünt apró pihékben szállingózik a hó.
De bezzeg nagy öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, kinek Kiskõrösön gyermeke született Szilveszter szent éjszakáján.
Egészen kicsi csecsemõ. Fekete szemeivel, melyek még gondtalanul bámulják a szegényes szoba nyirkos gerendáit, most anyjára pillant s nem tudja róla levenni a tekintetét... Az anya szeretetteljes bensõséggel hajol a gyermek fölé s az igazi anyákat jellemzõ gondossággal igazítja meg a bölcsõ kemény (?), de fehér vánkosait...
Ezen anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsõben az egykor nagy Petõfi Sándor piheni ártatlan gyerekálmait...
Midõn e szót leírom, ezer emlék rajzik fel lelkesült agyamban!!... Gyönyörû költemények zengenek-bonganak, melyeket oly lelkesen, kipirult arccal olvasgattunk otthon szeretõ szüleink körében s az iskolában, ahol nagyra becsült tanárunk oly szépen magyarázta el a költemények rejtett szépségeit. S lelki szemeink elõtt, míg a magyarázatot hallgattuk, mintegy álomkép vonult el a napsugaras Alföld, a kis tanya, a betyár, a juhász és a szamár. De ki gyõzné felsorolni!...
Petõfi lírai költészetében a szubjektív, az alanyi elem lelkesíti legjobban szívünket, míg Aranynál a komoly, objektív hang késztet férfias bölcselkedésre.
Petõfi, mi nagy költõnk, mi büszkeségünk, egyik kezedben lanttal, másik kezedben csatabárddal, nyugodj békében a segesvári harctér elfedett hantjai alatt korhadó sírhelyeden...!