NAPLÓM

szept. 5.

Új év, új napló, új élet... Ma volt az elsõ nap a suliba. Osztályfõnök Lenkei, de még nem biztos, azaz rendõr. Tanarak általában a régiek, majd meglátjuk, mi lesz. Egyelõre a harmadik padban ülök. Az a hülye Benkõ jött oda, hogy lépjek be a körbe, majd bolond vagyok. Elhatároztam, hogy ezentúl mindent pontosan megírok. Este voltunk az Angi néninél, de snassz volt, nem hoztak petróleumot, de snassz volt, nap kél 6 óra 15 perckor, nyugszik 5 óra 45. Ebédre: húsleves, leveshús, tökfõzelék. Most itt ülök az utcai szobába, a lámpa alatt és írok.

szept. 31.

Ma volt az önképzõköri megalakuló ülés. Elnök: Mautner, alelnök Gelléri, titkár Székely a nyolcadikból, gazda Várnai. Én bekerültem a választmányba 6 szavazattal, mint bizottsági tag. Kitûztek pályázatot elbeszélõ költeményre, értekezésre, szavallatra és matematikai értekezésre. Mint választmányi tag egyedül vagyok ötödista a bizottságban, címzetes jelleggel csak, de bíráló bizottsági tag. Ebéd: gombaleves, fasírt, rizskoch. Voltunk múlt héten a Kereskedelmi Múzeumban. Szombaton Uránia, utána vasárnap, hétfõn csak tizenkettõig van elõadás.

okt. 6.

Aradi vértanúk, nincs suli, ünnepélyt elblicceltem. Hazajövet találkoztam Gárdossal, mondta, hogy semmi se volt, diri beszélt, aztán Földessy a vértanúkról. Sebõk szavalt, de súgtak és erre összezavarodott. Mondta, hogy tanrendben újítás van, fizika helyett kedden kilenctõl történelem. Gerõ elmegy az iskolától. Délután megvettem a szépiát, a nullkörzõt és gummit, maradt ötvenhét, és megcsináltam az ábrázoló rajzot, nagyon szép volt, de a végén a kihúzóból kifolyt a tuss, valahogy kivakartam. Elhatároztam, hogy ezentúl mindig hordok iránytût. Most az utcaiban ülök, de a sublód elõtt, mert az asztal tele van friss fehérnemûvel, amit hoztak. Mindjárt vacsorázunk, ebédre mákosrétes volt.

nov. 2.

Elhatároztam, hogy ezentúl fontosabb dolgaimat titkos írással írom. Minden betû helyett az ábécében az utána következõ második betût írom. Oc dgfcekbvco hkbkmcdrn. Vagy esetleg fordítva írom a szavakat. Matpak lótápap totnirof aráinél ed mettötlökle. Ma olvastam Jókaitól Szerelem komédiásai, gyönyörû szép. Grant kapitány gyermekeibe az emberevõknél tartok, elég érdekes. Holnap önképzõköri ülés lesz, beneveztem szavalásra, esetleg pályázom az értekezésre is. Ma nagyon röhögtünk, Prém azt mondta, hogy micsoda marhaságot olvasok én, mialatt õ magyaráz, mire kivittem, mire kiderült, hogy az õ könyve volt, amit õ írt. Mértanból jól állok, de még javítani fogok karácsonyig, magyarból egy felesre állok, dolgozat kétharmad, de még lesz egy iskolai dolgozat. Nagyon kíváncsi vagyok a bizonyítványomra.

dec. 6.

Uránia. „A jégvilág” címû darabot adták, jó volt a fûrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti, nagyon röhögtünk Gárdossal, minden kép után állathangot utánoztunk és mondtuk „Náttyon széb! Náttyon széb!” - és minden képnél olyan hangosan álmélkodtunk, hogy milyen gyönyörû, hogy a felolvasó egész büszke volt és minden kép után úgy nézett szét, mintha õ festette volna. Kivettem a könyvtárból „Servadec Hektort”, este olvasok majd. Délután bent voltam a plébániakertben és eperfalevelet szedtem a hernyóknak, ja igaz, megölték a kínai császárt, nagy forradalom lesz. Nem férnek a bõrükbe ezek a kínaiak! Mostan az udvariban ülök, holnap nem lesz suli. Átnézem a történelmet és megcsináltam az ábrázolót, kúp lefordítása az elsõ képsíkba, jó nehéz volt.

febr. 14.

Ma beírtak az osztálykönyvbe, mert a Jákó rámfogta, hogy a manzsettámra írtam a puskát, pedig nem is természetrajzból írtam, hanem németbõl. Annyi baj legyen, majd megkérem az osztályfõnököt, hogy húzzon ki. Ma Shakespeare-tõl olvastam Hamletet, igen jó tragédia a nagy brit költõ tollából. Ma egész nap olyan szomorú voltam, nem is tudtam etetni a hernyókat. Tulajdonképpen miért is él az ember? „Lenni vagy nem lenni, ezt itt a kérdés”, mint ahogy Shakespeare mondja a Hamletben. Arra gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik és hogy én már sohase leszek olyan vidám és elégedett, mint harmadikban. Hiába! az élet nem olyan víg dolog!... de hagyjuk!...