Fej.

   1  Inc|        legendákon túl ajánlom könyvemet ~a nemes, igazi tudománynak,
   2  Inc|                  volt olyan ~türelmetlen a babonával, mint vele szemben
   3  Inc|             babonával, mint vele szemben a babona.~
   4    1|           mentegetõdznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb,
   5    1|        mindenkivel megtörténhetik, abból a rendkívül figyelemre méltó
   6    1|                  kérem, nem hiszem, hogy a mi pályánkon mindig az a
   7    1|                 a mi pályánkon mindig az a helyes, ami okos. Az efféle
   8    1|          megfordítva. Talán nagyobb volt a kereslet? A mi mesterségünkben
   9    1|                 nagyobb volt a kereslet? A mi mesterségünkben nem érvényesül
  10    1|              érvényesül olyan egyszerûen a legfõbb gazdasági törvény,
  11    1|      kereskedelmi szempontnak. Így tehát a könnyed legyintés álláspontjára
  12    1|       legfantasztikusabb regényben, amit a valóság produkál. Ám illemen
  13    1|              hogy újabb haladékot kaptam a restanciák elintézésére.
  14    1|               nálam érdekesebb ember van a világon. Mindez, belátásom
  15    1|              olyan könnyû dolog: hogy ez a minõség nemcsak jogcím,
  16    1|           szívesen és gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes élményt,
  17    1|               ember igen, de nem az író. A kényszer, hogy az emléket
  18    1|                 ráolvasás helyett leírás a kenõcs és a felejtés itala,
  19    1|               helyett leírás a kenõcs és a felejtés itala, ebben a
  20    1|                  a felejtés itala, ebben a furcsa patikában, amit a
  21    1|                 a furcsa patikában, amit a szegény mûvész lelkében
  22    1|              egész élesen érzem - mindig a vizsgától való drukk adta
  23    1|                  való drukk adta kezembe a tollat, mikor élményrõl
  24    1|                 szenvedésemet enyhítette a lappangó figyelem, mely
  25    1|                mások számára. Most, hogy a „Mennyei Riport” legelsõ
  26    1|            kapuját (nem furcsa, hogy ezt a regényt is akkor írtam,
  27    1|           különben egy életen át kínozna a lelkifurdalás, hogy veszni
  28    1|                 én, se mások.~~Ami pedig a kötelezõ szerénységet illeti,
  29    1|                 foglalkozzam...~Fütyülök a szerénységemre. Egyszer
  30    1|                szerény csak én lehetek - a véleményem éppoly kevéssé
  31    1|              kevéssé lehet szerény, mint a szelíd és szemérmetes Newton
  32    1|                 binominális tétele, mely a világ legszerénytelenebb
  33    1|           akarunk.~~Úgy látszik, nemcsak a véleményünkre vonatkozik
  34    1|              egyéni.~~Van szerencsém hát a következõkben az olvasó
  35    1|               érvényre juttatnom szemben a velem született orvosi diszkrécióval
  36    1|           született orvosi diszkrécióval a velem született páciensi
  37    1|              olvasóhoz szóltak, alábbiak a többiek számára, akikkel
  38    1|       megmagyaráztam, miért írom meg ezt a regényt, most mégis bevallom:
  39    1|              vádol, hogy betegségemmel s a hírneves agysebész budapesti
  40    1|               volna szerényen arra kérni a széljegyzet íróját, szíveskedjék
  41    2|       törzsasztalomnál, ahonnan egyrészt a könyvtárra, másrészt egy
  42    2|               bankfiókra nyílik kilátás. A bankfiókra csak ennyi van
  43    2|                  töprengtem rajta, vajon a gyanútlan olvasó, fõként,
  44    2|                  mozog, nem érti-e félre a cégtáblát, s az intézetet
  45    2|             jótékonysági iskolával, ahol a legszentebb kötelességre,
  46    2|       kötelességre, az anyaságra nevelik a fiatal leányokat. Én persze
  47    2|                koromban vesztettem el, s a mostoha élet korán hozzászoktatott,
  48    2|              korán hozzászoktatott, hogy a pénzgazdaságot megkülönböztessem
  49    2|         pénzgazdaságot megkülönböztessem a népneveléstõl.~Bár pontosan
  50    2|               pontosan nem emlékszem, az a gyanúm, ezen az emlékezetes
  51    2|           kérdések foglalkoztattak s nem a nép oktatása, ami pedig
  52    2|                egy közírónak. Igaz, hogy a kettõ, éppen az írónál,
  53    2|                  azt az elvi tanulmányt, a modern ember szerepérõl
  54    2|                  modern ember szerepérõl a társadalomban, vagy az egész
  55    2|          színmûvet. Végre úgy döntöttem, a színmûvet írom meg elõbb,
  56    2|                 sóhajtottam fel. Persze, a színdarabhoz is kellenének
  57    2|             divatos darabot, tájékozódni a szezonról, esetleg színészekkel
  58    2|                  szerzõ legyek magam is, a dolog körmömre ég. Már-már
  59    2|              Gyorsan visszapisszentettem a telefonosfiút, no hiszen,
  60    2|               akkor még ráérek befejezni a keresztrejtvénynek a megfejtését,
  61    2|           befejezni a keresztrejtvénynek a megfejtését, amibe éppen
  62    2|                 egy héten elmaradna, azt a hetet szerencsétlennek érzem.
  63    2|                 sokat bosszankodom, mert a rovatvezetõ úr - személyesen
  64    2|             függõlegesen és vízszintesen a rejtvénybe. Kitûnõ, jóízû
  65    2|             mondások ezek, csak éppen az a bajuk, hogy nem léteznek
  66    2|                 bajuk, hogy nem léteznek a valóságban, úgy látszik,
  67    2|               mûvészgõgbõl fogja rá õket a népre, mint Thaly Kálmán
  68    2|                 népre, mint Thaly Kálmán a hírhedt „eredeti” kuruc
  69    2|              ilyen ismeretlen közmondást a hiányzó betûkkel. Már gondoltam
  70    2|               voltam izgatva. Ennyi volt a közmondásból: „Aki... on...
  71    2|              kuko is... szí”. Nem akarom a kartárs úr lelkiismeretét
  72    2|               lelkiismeretét megterhelni a feltevéssel, hogy betegségem
  73    2|          betegségem tulajdonképpen ezzel a keresztrejtvénnyel kezdõdött (
  74    2|                  nagyon dühös voltam. Mi a csoda az, hogy „...on terme...
  75    2|                   Egészen belevörösödtem a próbálkozásba, hogy a gyanús
  76    2|     belevörösödtem a próbálkozásba, hogy a gyanús közmondást kiegészítsem.~~
  77    2|        kiegészítsem.~~Ekkor indultak meg a vonatok. Pontosan, menetrendszerûen,
  78    2|                   Csodálkozva kaptam fel a fejem. Mi ez? Határozott
  79    2|              lassú csikorgás, mint mikor a lokomotív kerekei lassan
  80    2|           kezdenek, mellettünk szalad el a vonat, aztán továbbfut,
  81    2|                  vonat, aztán továbbfut, a zakatolás halkul, mint az „
  82    2|                  az „Ej uhnyem” dallama, a munkásoké, akik hajót vontatnak.~
  83    2|             teherautó volt. Visszatértem a titokzatos közmondáshoz.~
  84    2|                 egy perc múlva megindult a következõ vonat, ugyanolyan
  85    2|            elhalkult.~Idegesen forgattam a fejem, a mellékutca felé.~
  86    2|              Idegesen forgattam a fejem, a mellékutca felé.~Mi az ördög,
  87    2|          koromban láttam: gõzvonat volt, a Baross utcán közlekedett,
  88    2|              semmi. Háromszor kaptam fel a fejem, csak a negyedik vonatnál
  89    2|                 kaptam fel a fejem, csak a negyedik vonatnál jöttem
  90    2|         különösen az utcán ballagtomban, a nevemet hallom hátam mögött -
  91    2|             szólni: mintha ismerõs volna a hang is, csak nem tudom,
  92    2|                 kié - elfelejtett valaki a gyermekkorból, akit halottnak
  93    2|          nyomorban van, bujkál, restelli a dolgot, de muszáj gyorsan
  94    2|           ilyenkor, aztán rájöttem, hogy a fülem káprázik, nem nyugtalanított
  95    2|             káprázik, nem nyugtalanított a dolog, továbbmentem, még
  96    2|                olyan erõs, hogy elnyomja a valódi neszeket; a pincér
  97    2|              elnyomja a valódi neszeket; a pincér mond valamit, nem
  98    2|           valamit, nem hallom.~S hiába - a hangnak nem látom a forrását.~
  99    2|              hiába - a hangnak nem látom a forrását.~Ez bizony nem
 100    2|                  forrását.~Ez bizony nem a külvilágból származik -
 101    2|             akkor...~Odabent keletkezett a fejemben.~Mivel semmi más
 102    3|            Bécsben freudizmust tanul, és a Wagner-Jauregg klinikáján
 103    3|         beszélnénk, könnyedén, amit majd a felsõbb osztályban fog tanulni,
 104    3|                   kipróbálom rajta. Most a gondolkodás mechanizmusa
 105    3|         kitaposott” elektromos pályákról a központban, feltételes reflexekrõl,
 106    3|                 kedvenc vesszõparipámra, a szervek „autonóm” mûködésével
 107    3|          Szerveinknek külön-külön megvan a maguk sajátos kifejezési
 108    3|                 tudnak, csak érteni kell a szavukat. Magamat hozva
 109    3|                valamit (analízis), elöl, a homlokom alatt történik
 110    3|             közben, de ezt nem említem), a koponya hátsó részén keletkeznek.
 111    3|          gyakorlattal irányítani lehetne a gondolatokat, mozgatni a
 112    3|                 a gondolatokat, mozgatni a ganglionokat, belülrõl,
 113    3|               szer nélkül, ha rátalálnék a képzelet-apparátusban, lent
 114    3|     képzelet-apparátusban, lent valahol, a nyúltagy felé, arra a pontra,
 115    3|           valahol, a nyúltagy felé, arra a pontra, ahonnan gépiesen
 116    3|                egész központot, kiemelni a valóságból, mint Archimédesz
 117    3|                 mint Archimédesz csigája a földet, megállítani kerekeit.
 118    3|          megállítani kerekeit. Cini unja a dolgot, vízipólóról beszél,
 119    3|              kapcsolatban felhozom, hogy a skarlát óta, amin gyermekkoromban
 120    3|           Cininek.~Futóan eszembe jutnak a délutáni vonatok, de rögtön
 121    3|                 tehát „felismert”. Utána a Bucsinszkyban gyorsan „lekenek”
 122    3|               egy krokit, tizenegyre már a kiadónál vagyok, a novelláskötetet
 123    3|        tizenegyre már a kiadónál vagyok, a novelláskötetet össze kell
 124    3|              hosszan tûnõdöm, lapozgatom a levonatokat, melyik novellát
 125    3|                 elõre, arról nevezném el a könyvet. Elõbb az „Anyám”
 126    3|               aztán, nem is tudom miért, a „Nevetõ betegek”-et választom
 127    3|            betegek”-et választom ki erre a célra, pedig nem tetszik
 128    3|               szavak illenek, nem helyes a boldog és puha békebeli
 129    3|       tetszelegni, elismerni ezzel, hogy a mûvészet, viszonylagosan,
 130    3|           különleges, magasabb egészség. A kiadótól átmegyek a laphoz,
 131    3|            egészség. A kiadótól átmegyek a laphoz, riporttémát kérek,
 132    3|                 meg kellene csinálni azt a szemlét, ha tavasszal elindítjuk,
 133    3|            kérnek. Elhessegetem magamtól a lelkiismeret-furdalást,
 134    3|               igazgatóval tárgyalni, meg a minisztériumba is fel kell
 135    3|        minisztériumba is fel kell menni, a protekció miatt, meg a jó
 136    3|                   a protekció miatt, meg a jó Rózsi házvezetõnõm urának,
 137    3|    ábécéskönyvébõl magol valamit. Megüti a fülem: „Móricka olvas”,
 138    3|                 ír”. Te, mutasd csak azt a könyvet. Szép, modern ábécéskönyv,
 139    3|               képpel. De mi ez? Káprázik a szemem, vagy ilyen liberális
 140    3|                  nálunk, tudtomon kívül, a népoktatás? Az egyik ábrán
 141    3|           ebédnél, terített asztal körül a család, mindenkinek kalap
 142    3|                család, mindenkinek kalap a fején. Alatta versike „Szédereste”
 143    3|                vonja, õ nem érti, mi az, a legközelebbi iskolába íratta
 144    3|          iskolába íratta be tanév elején a gyereket, nagyon szép, tiszta
 145    3|              nagyon szép, tiszta iskola, a tanítónõ olyan jóságos,
 146    3|                  tanítónõ olyan jóságos, a gyerek remekül tanul, csupa
 147    3|                igaz, hittanóra külön van a katolikusoknak. Cini gurul
 148    3|               katolikusoknak. Cini gurul a földön, úgy röhög: na Pali,
 149    3|                lettél, mától fogva Smüle a neved, tincset fogsz növeszteni.
 150    3|              megnyugszik, már hancúrozik a pamlagon és mikor csiklandozom,
 151    3|             Szundítok egyet, mert négyre a fiatal író jelentkezett,
 152    3|              Ötkor elhatározom, hogy azt a dolgot holnap délelõttre
 153    3|                  mondja). Fodor Lacival, a kitûnõ drámaíróval találkozom,
 154    3|                  mutatnak be zárt körben a bel- és külföldi tagok.
 155    3|           külföldi tagok. Rajongok ezért a mûfajért, a jövõ filmjét
 156    3|               Rajongok ezért a mûfajért, a jövõ filmjét látom benne,
 157    3|             egyéni mûvészet lehetõségét, a jövõ zenéjét. Az amatõrök
 158    3|            fogadnak, mindjárt elindítják a gépet, néhány pályadíjnyertes
 159    3|        pályadíjnyertes keskenyfilm kerül a vászonra, gyönyörû felvételek.
 160    3|            felvételek. Igénytelen kaland a spanyol tengerparton, egy
 161    3|                  szíjazott betegnek csak a fejét látni, a tanár nekimegy,
 162    3|             betegnek csak a fejét látni, a tanár nekimegy, elegáns
 163    3|        mozdulatokkal elõbb megskalpolja, a fejbõrt hátrahajtja, aztán
 164    3|                  fúróval körbelyukasztja a koponyát, majd leemeli a
 165    3|                 a koponyát, majd leemeli a fejrõl, mint valami sapkát.
 166    3|             látni, ahogy remeg és lötyög a csontcsészében. A tanár
 167    3|                 lötyög a csontcsészében. A tanár udvariasan félreáll,
 168    3|                udvariasan félreáll, hogy a filmezõ dolgozhasson, megfordul,
 169    3|                  megfordul, belemosolyog a gépbe. A jobb oldali nézõtársamhoz
 170    3|         megfordul, belemosolyog a gépbe. A jobb oldali nézõtársamhoz
 171    3|                közepén észreveszem, hogy a levegõnek beszélek, partnerem
 172    3|              lassan, lábujjhegyen kiment a sötét terembõl. Csakugyan,
 173    3|                 Csakugyan, elég rémes ez a mûtét, még ábrában is, már
 174    3|                   már csak öten vagyunk, a többiek nem bírták, fölényesen
 175    3|                  igaz, elejétõl fogva az a gyanú lappangott bennem,
 176    3|                 biztosan hullán csinálja a mûtétet a tanár, demonstratív
 177    3|                hullán csinálja a mûtétet a tanár, demonstratív célokból,
 178    3|                 kifejtem, hogy valamikor a valóságban is lehetséges
 179    3|           mûtétre, elõbb kellene kivenni a félelem központját a fejébõl.
 180    3|             kivenni a félelem központját a fejébõl. Méltánylom a viccet,
 181    3|         központját a fejébõl. Méltánylom a viccet, de nem nevetek,
 182    3|              napjaira, elferdült arcára, a béna rángatódzásra, ahogy
 183    3|                 próbált. Hideg fut végig a hátamon, mint akkor - milyen
 184    3|              nemcsak tulajdon életét, de a szeretettel és megértéssel
 185    3|                 megnyugtatom magam azzal a bizonyos, gyermekkoromból
 186    3|                De hét órakor, ugyanabban a kávéházban, ugyanott: percnyi
 187    3|                 mint tegnap, megindulnak a vonatok.~~Most már nem fordulok
 188    3|               hogy belül zakatol valami, a dobhártyámon. Ahogy emlékeimet
 189    3|                 emlékeimet rendezve, azt a délutánt felidézem, csodálkozva
 190    3|         pillanatban, hogy lehet az, hogy a délutáni mozi emléke nem
 191    3|                emléke nem társult bennem a furcsa új tünettel, azzal
 192    3|                furcsa új tünettel, azzal a zakatolással, aminek oka (
 193    3|                aminek oka (ma már tudom) a carotis nevû ütõér izgalma
 194    3|                rögtön elhatároztam, hogy a fülemmel van valami baj,
 195    3|                hogy zsiradék gyûlt össze a járatban. Ezt nem szeretem,
 196    3|               Ezt nem szeretem, kedvelem a tisztaságot, és túl szépnek
 197    3|                  tiltakozik ellene, hogy a testemet éppoly fontosnak
 198    3|                  fontosnak tartsam, mint a lelkemet, a létért való
 199    3|                tartsam, mint a lelkemet, a létért való harcban. Kieszeltem,
 200    3|               hogy az élõ testnek, végig a természetben kettõs jellege
 201    3|                feladatra van berendezve: a szem nemcsak látószerv,
 202    3|            örökmécs, mely magába szédíti a másnemû embert, a fül nemcsak
 203    3|                szédíti a másnemû embert, a fül nemcsak arra való, hogy
 204    3|               hogy enyelegve cibáljuk, s a száj, a szerelmes ifjú számára
 205    3|            enyelegve cibáljuk, s a száj, a szerelmes ifjú számára nem
 206    3|               szerelmes ifjú számára nem a bélcsatorna felsõ nyílása,
 207    3|                  való eszköz, hanem maga a megtestesült csók. Legélénkebben
 208    3|      megtestesült csók. Legélénkebben ez a tendencia a nemi szervek
 209    3|             Legélénkebben ez a tendencia a nemi szervek körül mutatkozik,
 210    3|               magamban külön tartani ezt a kettõsséget, azért hagytam
 211    3|                 testi hiúságomat is, ezt a kényes, oly könnyen sebezhetõ,
 212    3|                 másnap, újra elhalasztva a tegnapi elintéznivalót,
 213    3|             elintéznivalót, beállítottam a klinikára, a jó nevû fülspecialista
 214    3|                beállítottam a klinikára, a jó nevû fülspecialista tanárhoz.
 215    3|            ideadta, látván, hogy érdekel a dolog. Orromba, kedélyes
 216    3|                 se venném, mikor kihúzta a drótot, folytattam az elkezdett
 217    3|        folytattam az elkezdett mondatot. A végén odavetõen megjegyezte,
 218    3|             ezzel bõségesen magyarázható a hallucinált zakatolás. Ezután
 219    3|                  hogy egy selypítõ orvos a szülészhez küldte egyik
 220    3|             elhanyagolta valódi baját, s a végén belehalt a félreértett
 221    3|                baját, s a végén belehalt a félreértett betûbe. A tanár
 222    3|           belehalt a félreértett betûbe. A tanár úr jót nevetett a
 223    3|                  A tanár úr jót nevetett a helyszínen rögtönzött anekdotámon.~ ~
 224    4|                  Munkás embernek rövidek a napjai, hosszú az élete.”
 225    4|              iskolában tetszett nekem ez a mondás, bár mindig éreztem,
 226    4|            éreztem, merõben hamis, s ami a legnagyobb baj, még fordítva
 227    4|          oldalról lehet elindulni, lévén a lét kettõs, pozitív és negatív
 228    4|                Annyi bizonyos, hogy ezen a három héten, április elejéig,
 229    4|       elintéznivaló”. Életem folyamán ez a homályos érzés, hogy nekem
 230    4|                menni, valamit s méghozzá a legfontosabbat, kihagytam,
 231    4|                  kihagytam, holott éppen a valamirõl van szó, különben
 232    4|                talán nem is jöttem volna a világra - ez a noszogató,
 233    4|              jöttem volna a világra - ez a noszogató, sürgetõ parancs
 234    4|             makacsul. „Le kellene tenned a doktorátust” - mondtam magamban
 235    4|             mindig jelentkezett benne ez a hang, hogy talán mégis jobb
 236    4|               volna annak idején letenni a doktorátust, ahogy a szülei
 237    4|             letenni a doktorátust, ahogy a szülei akarták. De mit kell
 238    4|                mit kell nekem elintézni? A kusza selyemgubancban egy
 239    4|                  hogy hiszen mindegy: ha a lánc megvan bennem, akármelyik
 240    4|                  Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg
 241    4|                 magam és hol találom meg a sok közül, akiket itt vagy
 242    4|              minden ok nélkül befordulok a vásárcsarnokba - lõdörgök
 243    4|                vásárcsarnokba - lõdörgök a pultok közti utcákban, nézegetem
 244    4|                közti utcákban, nézegetem a fõzelékes kupacokat, gyümölcsdombokat:
 245    4|             kupacokat, gyümölcsdombokat: a káposztásteknõk, uborkáshordók
 246    4|            pointe-lace csipkék, függenek a zsigerek a mészárszék elõtt,
 247    4|             csipkék, függenek a zsigerek a mészárszék elõtt, sajthegyek
 248    4|              magam, alagutat vájva, mint a kukacok; kettészelt harcsák
 249    4|             harcsák rózsaszín húsa dagad a vizes deszkán. Sokszor hittem
 250    4|            Különösképpen nincs étvágyam, a szokásos kóstolgatás is
 251    4|          kóstolgatás is elmarad.~~Másnap a vágóhídra megyek ki, azzal
 252    4|                bõgve, kelletlenül ódalog a fal mellé, de azért nem
 253    4|             azért nem ellenkezik. Lesüti a szemét, ahogy a legény elébe
 254    4|                   Lesüti a szemét, ahogy a legény elébe áll, szétterpesztett
 255    4|   szétterpesztett lábbal, magasra emelve a taglót - mintha restellné
 256    4|                taglót - mintha restellné a dolgot, de belenyugszik,
 257    4|             ruhacsomó, ami alól kihúzták a fogast, roggyan össze, nehéz
 258    4|                 nehéz puffanással, ahogy a tagló lesújt. Rossz hangulatban
 259    4|             Rossz hangulatban megyek el, a riportot nem írom meg, nincs
 260    4|             szokatlanul sokat veszekszem a szabómmal, végre - elõleget
 261    4|           csináltatom meg.~~Egy délelõtt a Kerepesi-temetõben találom
 262    4|              hogy mennyire ellene vagyok a halottégetésnek (megint
 263    4|     halottégetésnek (megint szóba került a lapokban a krematórium) -
 264    4|                  szóba került a lapokban a krematórium) - erõszakos
 265    4|              erõszakos dolognak találom: a holttest nem olyan nagyon
 266    4|               nincs-e rá szükség: nem is a természetre gondolok, a
 267    4|                  a természetre gondolok, a nitrogénre, ami a növényeknek
 268    4|              gondolok, a nitrogénre, ami a növényeknek kell, de hátha
 269    4|                   hogy nekünk magunknak, a lelkünknek, vagy annak a
 270    4|                 a lelkünknek, vagy annak a valaminek, amit így hívunk,
 271    4|               talán az asztráltest ebbõl a maradékból szedi össze a
 272    4|                 a maradékból szedi össze a maga finom anyagát. Hazamenet
 273    4|              vele, hogy mindennek megvan a maga tempója, idõrendje,
 274    4|                elhamarkodni.~~Így telnek a napok, néha elmegyek a fülemet
 275    4|            telnek a napok, néha elmegyek a fülemet kezeltetni, mert
 276    4|                 fülemet kezeltetni, mert a vonatok állandóan indulnak
 277    4|             pontosan hét órakor délután, a fejemben - már megszoktam,
 278    4|             mulattat, nem is bánom, hogy a dolog nem szûnik. Valahová
 279    4|                  szûnik. Valahová mennek a vonatok, majd csak megérkeznek
 280    4|                egyszer.~Régi barátommal, a nemes költõvel és stilisztával,
 281    4|            Vacsora után egyedül maradunk A.-val az utcán. Irigykedve
 282    4|                szenzációhoz jutott ezzel a szerelemmel. Megdöbbenve
 283    4|                  ezúttal azonban elmarad a rendesen velejáró gondolat,
 284    4|                  velejáró gondolat, amit a múltkor a keskenyfilmnél
 285    4|                 gondolat, amit a múltkor a keskenyfilmnél is éreztem,
 286    4|                 van is egyéni képe errõl a tárgyról. Elmesélem, hogy
 287    4|              akarnék csinálni, pedig nem a múlt felé forduló természet
 288    4|                 vagyok, még ma is hiszek a korlátlan lehetõségekben,
 289    4|         korlátlan lehetõségekben, utálom a fatalizmust. Mosolyog, fejét
 290    4|            ítéletet mondani. Panaszkodom a vonatról, és hogy mostanában
 291    4|              hogy mostanában gyakran fáj a fejem. Ez nagyon érdekli,
 292    4|               diagnózist” csinál, amiben a fülzúgás és fejfájás szervi
 293    4|             vagyok, mégis csak valami ez a lélekelemzés, gondolom némi
 294    4|                 õket - alapjában véve ez a laikusok szemében groteszknek
 295    4|               groteszknek látszó ugrálás a képzettársítások közt, ez
 296    4|                 és óvatos kórrajz és nem a konzervatív természettudomány,
 297    4|            természettudomány, amely csak a testet figyeli, és mégis
 298    4|               ugyanazt próbálja csinálni a beteggel, mint a cigányasszonyok:
 299    4|                csinálni a beteggel, mint a cigányasszonyok: jóslatokat
 300    4|            valami baja van az embernek - a lélekelemzés soha nem esik
 301    4|          lélekelemzés soha nem esik ebbe a hibába, õt csak a múlt érdekli
 302    4|              esik ebbe a hibába, õt csak a múlt érdekli és nem a jövõ,
 303    4|               csak a múlt érdekli és nem a jövõ, ami úgyis attól függ,
 304    4|                  ismeretlen léleknek mik a szándékai? A test, komoly
 305    4|                léleknek mik a szándékai? A test, komoly ember számára,
 306    4|                  csökevény, rossz ruhája a léleknek.~~Még másnap is,
 307    4|                  másnap is, kora délután a kávéházban, a beszélgetés
 308    4|               kora délután a kávéházban, a beszélgetés hatása alatt
 309    4|                   Nagyon is igaz azokkal a gyerekkori izékkel, és a
 310    4|                 a gyerekkori izékkel, és a szemeteslapátban is van
 311    4|             kicsit kibeszélgettem magam. A fejfájás is szépen el fog
 312    4|            szépen el fog maradni, hiszen a testi bajok, amiket természetesen
 313    4|              amiket természetesen mindig a lelki állapot okoz, maguktól
 314    4|                 tudatossá válik bennünk. A lelkemen van a sérülés,
 315    4|                  bennünk. A lelkemen van a sérülés, azt kell kikúrálni,
 316    4|             analízisbe, Ofélia” - mondja a modern Hamlet kedvesének.
 317    4|              Hamlet kedvesének. Lám, már a humorom is visszatért, megint
 318    4|            humorom is visszatért, megint a régi vagyok.~Egyszer csak
 319    4|                történik.~~Szemben velem, a tükör mintha elmozdulna.
 320    4|              káprázat, éppen olyan, mint a dübörgõ hallucinációk. De
 321    4|     hallucinációk. De mi ez?~Igen, mi ez a... ez a izé... ez a furcsa.
 322    4|                  ez?~Igen, mi ez a... ez a izé... ez a furcsa. Ugyanis
 323    4|                mi ez a... ez a izé... ez a furcsa. Ugyanis az a furcsa
 324    4|                  ez a furcsa. Ugyanis az a furcsa éppen... hogy nem
 325    4|                 semmi se fáj, nem lüktet a szívem se... ellenben...~
 326    4|            állnak, két úr megy keresztül a helyiségen, elõttem kancsó,
 327    4|                 másutt is lehetne. S ami a leghihetetlenebb, az se
 328    4|               vagyok - az is lehet, hogy a kancsó víz ül itt a díványon,
 329    4|                 hogy a kancsó víz ül itt a díványon, és én állok helyette
 330    4|           díványon, és én állok helyette a tálcán. Az egész mindenség,
 331    4|              mintha kihúzták volna alóla a talajt, hullámzani kezd.
 332    4|                De mibe? Az asztalba vagy a pamlagba nem, mert az is
 333    4|                fix pont... csak odabent, a fejemben, ha találok egy
 334    4|         görcsösen... „tévedéss...”~Na...~A tükörben meglátom az arcom,
 335    4|           meglátom az arcom, fehér, mint a kréta. De hiszen akkor...~„
 336    4|                csak egy pillanat - de ez a pillanat hosszabbnak látszik
 337    4|               eddigi életemnél. Még csak a felében vagyok ennek a pillanatnak,
 338    4|              csak a felében vagyok ennek a pillanatnak, és mégis iszonyúbb
 339    4|          pillanatnak, és mégis iszonyúbb a most következõ, másik felére
 340    4|                  Idõgyorsítójában”, ahol a benyomások tempójához képest
 341    4|                 jó, vagy legalábbis jobb a fájdalomnál - nincs az a
 342    4|                 a fájdalomnál - nincs az a kínszenvedés, aminél ez
 343    4|             érzek fájdalmat. Odakint süt a nap, látom a fényt, és mégis
 344    4|                 Odakint süt a nap, látom a fényt, és mégis idebent
 345    4|                  fényt, és mégis idebent a fejemben, hirtelen elsötétedik.
 346    4|             egyetlen érzésem van már: ha a pillanat másik felében nem
 347    4|              fölött tartani magam, akkor a következõ pillanatban nem
 348    4|        pillanatban nem parancsolok többé a hajón, nem uralkodom a milliónyi
 349    4|             többé a hajón, nem uralkodom a milliónyi részecske és szervecske
 350    4|                  tárggyá változik, és ez a tárgy, felszabadulva zsarnoki
 351    4|          kellemes, természetes helyzetét a gravitációs térben.~Vagyis
 352    4|              magyarul: azonnal lecsúszok a földre, és elvágódom.~A
 353    4|                  a földre, és elvágódom.~A testem, ez a szánalmas rongydarab,
 354    4|                  elvágódom.~A testem, ez a szánalmas rongydarab, rendbe
 355    4|                anyag - de mi lesz velem, a birodalmát elvesztett fejedelemmel?~
 356    4|               igen, kétségtelen, ezúttal a gutaütés elmaradt, de egy
 357    4|                csak megkapaszkodni, ezen a parton - ha ez csuszamlani
 358    4|                  képtelen vagyok átdobni a horgot a túlsó partra -,
 359    4|                  vagyok átdobni a horgot a túlsó partra -, odaát semmit
 360    4|                 nem, más baj van itt.~Az a baj, hogy nincs múlt és
 361    4|              ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló,
 362    4|             jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen
 363    4|                  Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van - ez az
 364    4|               van - ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebbõl a bûvös
 365    4|             módja a létezésnek, és ebbõl a bûvös körbõl, a pillanat
 366    4|                 és ebbõl a bûvös körbõl, a pillanat börtönébõl nincs,
 367    4|          pillanat lesz majd, akkor, mint a mostani, mikor meghökkenve
 368    4|            jelenben fog lejátszódni, nem a jövõben, ahogy önmegnyugtatásomra
 369    4|           vizsgál. Felét se mondhatom el a tüneteknek, fölényesen legyint.
 370    4|                se fülhurut, se gutaütés. A lélekkutató bácsit is hagyjuk
 371    4|                 van. Azonnal beszüntetni a cigarettát.~ ~
 372    5|                                          A STRUCC VÉDEKEZIK~Ha visszanézve,
 373    5|                 eszemmel gondolok ezekre a napokra, olyan furcsának
 374    5|                  hajlandó észrevenni azt a nálam hatalmasabb vonzó
 375    5|                 Erõt, ami, mint kavicsot a parittya, forgatott nagyobb
 376    5|                  nagyobb pályámon. Akkor a Nagy Ösztön formájában magához
 377    5|            hajítani az érintõ irányában, a sötétségbe. De vonzást és
 378    5|             vonzást és taszítást ugyanaz a törvény kormányoz, s én,
 379    5|                azt hittem, nem talál rám a Fekete Nap, ha elrejtem
 380    5|            Fekete Nap, ha elrejtem fejem a homokba.~Tizenhárom éves
 381    5|                  Szentendrénél, átúsztam a Dunát. Alkonyodott már,
 382    5|          Alkonyodott már, senki sem járt a parton. A közepén elfáradtam,
 383    5|                 senki sem járt a parton. A közepén elfáradtam, a víz
 384    5|            parton. A közepén elfáradtam, a víz sodra erõsebben kezdett
 385    5|               kilométerekkel kerültem el a szigetet a ponttól, ahol
 386    5|    kilométerekkel kerültem el a szigetet a ponttól, ahol ki akartam
 387    5|              kötni. Egyszerre csak, mint a villám, belém nyilallt a
 388    5|                 a villám, belém nyilallt a nyirkos ijedelem. Lihegve
 389    5|                 ekkor vonítást hallottam a hátam mögött. Egy kis kutya,
 390    5|                 szemekkel nézett rám. Ez a segélyt kérõ vonítás magamhoz
 391    5|   nekirugaszkodtam, és jó messze elértem a szigetet. A kutya egyenesebb
 392    5|               messze elértem a szigetet. A kutya egyenesebb vonalban
 393    5|                mialatt - este lett már - a komp felé bandukoltam. Úgy
 394    5|                  volna, fütyörésztem, de a hátamban ott borsódzott,
 395    5|              közönyösen futott mellettem a víz, mialatt fuldokoltam.~~
 396    5|      lélekvesztõn, mikor lefelé jöttünk, a szárnyak alól lángok csaptak
 397    5|             lángok csaptak elõ. Mögöttem a pilóta valamit ordított,
 398    5|                legfeljebb kicsit megütöm a bokám. Mikor földet értünk,
 399    5|                  hogy nem lángok voltak, a pilóta magnéziumfáklyát
 400    5|           gyújtott meg, hogy kivilágítsa a leszállást.~Ennél a második
 401    5|          kivilágítsa a leszállást.~Ennél a második kis kalandnál, úgy
 402    5|     halálfélelmem, mint az elsõnél, csak a fejem fájdult meg. Úgy látszik,
 403    5|             hagyott bennem, mert ezekben a napokban egyszerre csak
 404    5|                csak álmodni kezdtem mind a két emlékrõl, de együtt
 405    5|                együtt szerepeltek. Úszom a hûvös, gúnyos, közömbös
 406    5|           vergõdöm, sötét van, nem látom a partot, a kutyát sem látom,
 407    5|                 van, nem látom a partot, a kutyát sem látom, de a vonítása
 408    5|                   a kutyát sem látom, de a vonítása ott nyúlik mögöttem,
 409    5|                 siklunk lefelé az éjben, a kis vászon szárnyú gépen -
 410    5|              vászon szárnyú gépen - mind a két szárny lángokban áll,
 411    5|                két szárny lángokban áll, a repülõtér pedig hihetetlen
 412    5|           halálos veszélyben vagyunk. De a pilóta sárga arca, sovány
 413    5|            gúnyosan vigyorog, mint elõbb a víz. És hallom a vonítást
 414    5|              mint elõbb a víz. És hallom a vonítást is.~~Nappal ezeknek
 415    5|               sem jelentkezett. Végeztem a dolgom, közben jegyzeteket
 416    5|                 nagyon foglalkoztatott - a pénz tragédiáját akartam
 417    5|           halogatom, ráérõsen, álmodozom a jövõrõl, mint a gyermek,
 418    5|                álmodozom a jövõrõl, mint a gyermek, aki - ha terveit
 419    5|           megfeledkezem az ökörrõl, amit a vágóhídon láttam. A jelentkezõ
 420    5|                 amit a vágóhídon láttam. A jelentkezõ kis bajokat tovább
 421    5|               tulajdonítható, abbahagyom a cigarettát. Meglep, hogy
 422    5|                  is megy olyan nehezen - a nikotinszomj csak néhány
 423    5|              ijedtség volt nagyobb, mint a tényleges baj - az ijedtség
 424    5|                   nem megy olyan könnyen a dolog, a leszoktató kúra
 425    5|              megy olyan könnyen a dolog, a leszoktató kúra elején (
 426    5|        fokozottabban szoktak jelentkezni a tünetek, mint heveny állapotban.
 427    5|                  mint heveny állapotban. A vonatdübörgéssel és szédüléssel
 428    5|              szédüléssel együtt beveszem a „rezsibe”, mûsoromba iktatom,
 429    5|                fel. Este, hat órakor jön a szédülés - eleinte furcsa,
 430    5|              aztán megszokom. Hét órakor a vonat jelentkezik, újabb
 431    5|               Annyira rendszeressé válik a dolog, hogy egy naptól kezdve,
 432    5|                egy léggömb), hátraszegem a fejem, õ megfogja a derekam
 433    5|          hátraszegem a fejem, õ megfogja a derekam és hátul a nyakam,
 434    5|              megfogja a derekam és hátul a nyakam, feltûnés nélkül
 435    5|                  feltûnés nélkül kivezet a kávéházból. Kint, az utcán (
 436    5|                  még hûvös van, jót tesz a levegõ) nekitámaszkodom
 437    5|                  levegõ) nekitámaszkodom a falnak és várok. Ha ismerõs
 438    5|               beszél. Autogramot is adok a kisfiúknak, ha felismernek.
 439    5|              kisfiúknak, ha felismernek. A mozdulat, amivel kinyújtom
 440    5|               mozdulat, amivel kinyújtom a kezem, olyan, mint az alamizsnát
 441    5|                  koldusé. Aztán óvatosan a mellékutcába fordulok, ahol
 442    5|      mellékutcába fordulok, ahol pad áll a járda szélén: ráereszkedem,
 443    5|                 lesz több, visszamehetek a kávéházba. A társaság még
 444    5|               visszamehetek a kávéházba. A társaság még ott ül, pillanatra
 445    5|           elhallgatnak. Magam veszem fel a társalgás fonalát, jól emlékszem,
 446    5|             hagytuk abba.~~Így szaladnak a napok. Cikkeimen, amiket
 447    5|                írok (most, hogy megnézem a „fõkönyv”-ben), nem látni
 448    5|              semmi „rezümé” - legfeljebb a „Köd” címûre gyanakodhatnék,
 449    5|             címûre gyanakodhatnék, de ez a „Tizenkilencedik század”
 450    5|              egyiket könnyen hozzácsapom a többi háromhoz (vonat, szédülés,
 451    5|            fejfájás szorítja össze hátul a koponyám - olyan éles, percekre,
 452    5|               olyan éles, percekre, hogy a lélegzetem kihagy. Ez egy
 453    5|                  úgy-ahogy, segít rajta.~A hányás április elején tör
 454    5|                  tör rám.~Egy reggel (ez a különös, hogy éhgyomorra)
 455    5|              tévedés, hiszen semmi sincs a gyomromban. Igyekszem „kellemes
 456    5|           kellemes képzetekkel” elnyomni a gyomor úgynevezett „perisztaltikus
 457    5|                 perisztaltikus mozgását” a visszafelé fordult lüktetést,
 458    5|                 bár még nem hiszem, hogy a gyalázat csakugyan ki fog
 459    5|                  csakugyan ki fog törni, a mosdó felé hajolva nyitott
 460    5|              várok, államra nyál csorog. A fürdõszoba enyhén forogni
 461    5|                 kell várnom. Sokáig tart a dolog. Szerveimet képzelem
 462    5|                elé, teljen az idõ. Látom a gyomor lombik alakú vonalát,
 463    5|                 ahogy kínlódva vonaglik, a duodenum görcsösen összezárul,
 464    5|                 nem enged lefelé semmit, a regurgitációs epeömlés szünetel,
 465    5|         regurgitációs epeömlés szünetel, a gyomortartalom kavarog - „
 466    5|         gyomortartalom kavarog - „feszít a kóranyag, a zagyva táp” -
 467    5|            kavarog - „feszít a kóranyag, a zagyva táp” - csak már túl
 468    5|                  túl volnék rajta. S ami a legutálatosabb, azon kapom
 469    5|                  minden csak „szerepel”, a csillagok mennyei ensemblét
 470    5|                 fel, hogy nem eredetiek, a cigarettát úgy tartom, ahogy
 471    5|            felénk, újságírók felé, mikor a karzaton egyszerre csak
 472    5|              válik néha tudatossá bennem a kényszermodor, tudatossá
 473    5|              masina volt, békebeli. Mire a levegõbe emelkedtünk, abba
 474    5|        emelkedtünk, abba kellett hagynom a társalgást, vezetõm elõttem
 475    5|                  hanyagul felraktam õket a párkányra, aztán felváltva
 476    5|                 ahogy Hegedûstõl láttam, a drámai jelenetben. Most
 477    5|              drámai jelenetben. Most is, a hányásra várva, szétterpesztett
 478    5|                mintha fontos volna, hogy a „vonal” jól hasson, tenyeremet
 479    5|                  mikor észrevettem magam a tükörben. Rögtön ezután
 480    5|               lökésben, kiadtam magamból a sárgás folyadékot, dühösen
 481    5|          mindenkorra.~~Másnap, ugyanerre a komédiára ébredvén, nem
 482    5|          ébredvén, nem halogattam tovább a vizsgálatot. Azzal a fenntartással,
 483    5|              tovább a vizsgálatot. Azzal a fenntartással, hogy hiszen
 484    5|            ünnepélyes lett és szûkszavú. A szokásos kopogtatás, vérnyomásmérés
 485    5|               Csak napok múlva mentem el a fülészhez, nem is vittem
 486    5|          fülészhez, nem is vittem vissza a leletet, egyébként a fülész -
 487    5|              vissza a leletet, egyébként a fülész - szép arcélû, érdekes
 488    5|         zongorahangolók megirigyelhetnék a hallásom. Különben miért
 489    5|                  miért nem voltam tegnap a fõpróbán?~~Rögtön és szívesen
 490    5|              hogy már régen benne vagyok a „disszimuláció”-ban, abban
 491    5|                disszimuláció”-ban, abban a sajátos magatartásban, amivel
 492    5|                leginkább önmaguk elõtt.) A jó, megbízható, komoly orvosokat
 493    5|            érdekelje õket az ember, mint a páciens. Ezek közt aztán
 494    5|                  rá tudtam vezetni, hogy a végén azt állapítsa meg,
 495    5|              lassanként kialakult bennem a meggyõzõdés, hogy az idült
 496    5|              volna pénzem és idõm, ebben a robotban.~~- Miért mégy
 497    5|                 egyszer neki fogsz menni a falnak.~Akkoriban Thomas
 498    5|           elégedett sóhajjal kinyitottam a könyvet (a középsõ kötet
 499    5|          sóhajjal kinyitottam a könyvet (a középsõ kötet hetvenharmadik
 500    5|                 már nem látom jól ezeket a nagy betûket. Új szemüveg