Fej.

  1    1|     kalandom megírására rászántam magam. Mert ha nem is szimatolgatom
  2    1|            soha nem szántam volna magam rá, ha egy órával ezelõtt
  3    2|       hogy színpadi szerzõ legyek magam is, a dolog körmömre ég.
  4    2|    körmömre ég. Már-már rászántam magam, hogy felhívjam D.-t, amikor
  5    3|          gondolkodom, és figyelem magam, körülbelül meg tudom határozni,
  6    3|  kísérleteimet - évek óta áltatom magam, hogy kitartó gyakorlattal
  7    3|        becsaphatják az embert: ha magam megyek el, féláron megcsinálják.
  8    3| idegeimnek, jól tudom fegyelmezni magam, egyszer egy tömegakasztást
  9    3|        aztán gyorsan megnyugtatom magam azzal a bizonyos, gyermekkoromból
 10    4|       Mindig azzal nyugtattam meg magam, hogy hiszen mindegy: ha
 11    4|         Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg a sok
 12    4|        ingerelnek, hogy fúrjam át magam, alagutat vájva, mint a
 13    4|          megyek ki, azzal áltatom magam, hogy riportot fogok írni.
 14    4|        nincs étvágyam.~Azon kapom magam, hogy régi ismerõsöket látogatok
 15    4|       ahol elõször se éreztem jól magam. Ruhát rendelek, szokatlanul
 16    4|        Kerepesi-temetõben találom magam, az igazgató úrnak magyarázom,
 17    4|        Hazamenet nagyon restellem magam, ez most azt hiszi rólam,
 18    4|         egy kicsit kibeszélgettem magam. A fejfájás is szépen el
 19    4|         el. Mindig azt hallottam, magam is mondogatom, hogy mennyivel
 20    4|       ragadva, víz fölött tartani magam, akkor a következõ pillanatban
 21    4|         mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló,
 22    4|  meghökkenve próbálom összeszedni magam - az is jelenben fog lejátszódni,
 23    5| tehetetlenségi nyomaték pörgetett magam körül, s nem voltam hajlandó
 24    5|          üstökösfélének képzeltem magam, ami tulajdon útját járja,
 25    5|           térített. Elszégyelltem magam, amiért már-már segítségért
 26    5|    már-már segítségért kiáltottam magam is - mint egy hitvány kis
 27    5|         le kell ugornunk, kezdtem magam kiszíjazni. Érdekes, határozottan
 28    5|     felemelkedem (könnyûnek érzem magam, mint egy léggömb), hátraszegem
 29    5|          pillanatra elhallgatnak. Magam veszem fel a társalgás fonalát,
 30    5|        dolog. Szerveimet képzelem magam elé, teljen az idõ. Látom
 31    5|        legutálatosabb, azon kapom magam, hogy már megint „színészkedem”.
 32    5|    homlokomhoz, mikor észrevettem magam a tükörben. Rögtön ezután
 33    5|      ennek semmi értelme, majd én magam csinálok diagnózist. És
 34    6| ellenszenves, és mégis azon kapom magam, hogy irigylem a nagy markos
 35    7|           került papilláján kívül magam is jelen vagyok. A tanársegéd
 36    7|          fogad, én is összeszedem magam. Pannival viccelek. Sz.
 37    8|       figyelünk a sötétben, talán magam is megtalálom a kifelé vezetõ
 38    8|  megoldásba nyíló ajtót. Áltattam magam, hogy a nyugalom mindennél
 39    9|          próbálom érdekessé tenni magam ezzel a bûnügyi beállítással -
 40    9|     eszmélek rá) bûnösnek éreztem magam valamiért, valami elfelejtett
 41    9|          ebbõl - milyen jól érzem magam, ez nem az életem itt, ez
 42    9|        túlvilági kék fény dereng, magam is stílszerûen kéket gyújtok
 43    9|       majd megtudom, mit izgassam magam. Na jó, akkor gyerünk át
 44   11|          jönnél velem? ~Elnevetem magam.~- Azt hiszed, jó volna?
 45   12|    különben nem érti az olvasó, s magam elõtt is felfoghatatlan
 46   12|           Mikor kérdezõsködésemet magam is nyûgösnek érzem már,
 47   12|        biztonságban kezdem érezni magam, mint a vergõdõ hajó utasa,
 48   12|     Különben elveszettnek érezném magam. Mert a vizsgálat most nem
 49   12|   legközelebbi villamos elé vetem magam.~Soha nem derül ki, megtettem
 50   13|        ezzel egy hétig kenni kell magam, diétán élni, talán sikerül.
 51   13|          és ha félóráig nem szól, magam veszem fel, hívom a vendéget.~
 52   13|          a határozatnak alávessem magam?~A Gyulák kétszer is, külön-külön,
 53   13|          felkászálódok, bevitetem magam a szerkesztõségbe. Milyen
 54   13|         óta egész tûrhetõen érzem magam, ez a kenõkúra, úgy látszik,
 55   13|         engem félteni, kivágom én magam a slamasztikából. Lám, milyen
 56   14|          kiszolgáltatottnak érzem magam. Fiatalsága ellenére annyival
 57   14|           onnan, ahol keletkezik.~Magam is csodálkozom megütközésemen
 58   15|      alatt, de már hagyom vezetni magam, mert egyre határozottabban
 59   16|            Úgy látszik, csakugyan magam vagyok Lohengrin, legalábbis
 60   17|      bizony, elég mogorva vagyok, magam is érzem. Talán csak azért,
 61   17|          Hagyjátok, le tudok ülni magam is.~~A pályaudvarra csak
 62   17|         bele kell majd gyakorolni magam - lám, beidegzett ujjaknak
 63   18|    szemnek elkerülik a figyelmét. Magam is csodálkozom, egyszer
 64   18|         behunyt szemekkel adom át magam, ahogy ötéves koromban tettem...
 65   19|        vegyes érzéseknek adtam át magam benyomásaim hatása alatt.
 66   19|        belõlem a daganatot, amire magam bukkantam rá, ott a bécsi
 67   19|     fordulva az ágyban, pislogva, magam köré csavarva a sárga takarót?
 68   20|           Knut Hamsun regényeibõl magam ismerem fel a várost, tájékozódom
 69   20|       Bolgár kereskedõnek adom ki magam, mulatságos történeteket
 70   20|      furcsa, de olyan jól éreztem magam, olyan otthonosan, pedig
 71   20|    perceimben rendesen restelltem magam elõtt - enélkül talán elpusztultam
 72   20|          összefolyt - azon kaptam magam, hogy párnák és lepedõk
 73   21|           alig valamit. Karjaimat magam mellé fektetem.~~Szorosan
 74   21|           Szilaj megvetés tölt el magam iránt.~Erõteljes, vad rántás.
 75   21|        Vad gyönyörûséggel adom át magam, szinte segíteni szeretnék.
 76   21|       Mélyen, mélyen elszégyellem magam, ugyanekkor megsajdul nyitott
 77   21|           többet, nem ijesztgetem magam fölöslegesen.~Különben is -
 78   21|       hallanék, ha nem restellném magam figyelni. Ne suttogjunk.
 79   21|          tehetek róla. Szégyellem magam. Gyerünk, gyerünk, takarják
 80   23|         abból áll, hogy kivetítem magam a terembe. A nagy lusztert
 81   23|   Olivecrona (vagy lehet, hogy én magam vagyok az) homlokán a pánttal
 82   23|       megszoktam volna. Beleéltem magam, nem erõlködtem kifelé.~~
 83   24|            és számolni kezdtem, a magam szakállára. A számítás alapjául,
 84   24|    Köszönöm, tanár úr - jól érzem magam. Kérem, tanár úr - szabadna
 85   24|           tudom, jól fejezem-e ki magam... bizonyára méltóztatik
 86   25|      mégis mintha kívülrõl látnám magam az egész idõ alatt. S mintha
 87   25|         De lehetõleg azért tartom magam hozzájuk. Mellettük futok,
 88   25|        elég volt. Jövök mindjárt, magam.~Kifordult. Feleségem biztatni
 89   26|          kimegy, mosolyogva nézek magam elé, Heine verse jut eszembe,
 90   26|          talán még...~Összeszedem magam. - Szóval?~- Szóval izé...
 91   26|            Eleinte nem ismerem ki magam, tulajdon lelkemben. A gondolatok
 92   26|        rétege. Utána megnézhettem magam a kézi tükörben. Könnyû
 93   26|           Thomas Mann „József”-e, magam elé tettem a paplanra, felvettem
 94   26|     szemészeti osztályon: ezúttal magam olvastam el az ajtó fölött
 95   27|      tak-tak, míg rajta nem kapom magam, hogy úgy ketyegek, mint
 96   27|         Eleinte azzal torkolom le magam, hogy ez is csak olyan káprázat,
 97   27|    megtörtnek és rokkantnak érzem magam, hajótöröttnek, akit egy
 98   27|        hogy hajótöröttnek nevezem magam éppen most, mikor megmenekültem...
 99   27|       útnak eredtem ezen a hajón, magam kormányosa, magam kapitánya.~
100   27|          hajón, magam kormányosa, magam kapitánya.~Ennek bizony