Fej.

 1    2|              hogy ennek jövedelmébõl aztán annyi ráérõ idõt biztosítsak
 2    2|         kerekei lassan nekilódulnak, aztán hangosan zakatolni kezdenek,
 3    2|        mellettünk szalad el a vonat, aztán továbbfut, a zakatolás halkul,
 4    2|       gyorsan közölni valamit velem, aztán majd eltûnik. Eleinte meg
 5    2|           meg is fordultam ilyenkor, aztán rájöttem, hogy a fülem káprázik,
 6    3|         jönnek valami korrektúráért. Aztán titkárom, Dénes, jelentkezik,
 7    3|           Anyám” címûre gondolok, de aztán, nem is tudom miért, a „
 8    3|              dacosan válaszolgat, de aztán bõgni kezd, „nem akarok
 9    3|           reggeli sétája az erdõben, aztán egy jelképes rapszódia.~~
10    3|               a fejbõrt hátrahajtja, aztán egy perforáló nagy fúróval
11    3|            ennyin múlik az egész? De aztán gyorsan megnyugtatom magam
12    4|        fonalat keresek, aminél fogva aztán az egész gubót le lehetne
13    4|       rejtelmes kérdéseket tesz fel, aztán váratlan módon, merész ugrásokkal,
14    4|         sérülés, azt kell kikúrálni, aztán minden rendbejön. Nem is
15    4|           kicsit, pár centiméterrel, aztán úgy marad. Ez nem volna
16    5|             akkor, mikor megtörtént. Aztán kóválygunk, és siklunk lefelé
17    5|          csak néhány napig idegesít, aztán elmarad, már dolgozni is
18    5|            pillanatokig fog tartani, aztán elmúlik, nyomtalanul. Persze,
19    5|             tompán kering bennem, de aztán megszokom. Hét órakor a
20    5|        jelentkezik, újabb szédülés - aztán, néhány pillanatra az ájulás.
21    5|             alamizsnát kérõ koldusé. Aztán óvatosan a mellékutcába
22    5|           Turi Dönczi megadja neki”, aztán „Gondolkodom” (nem filozofálás,
23    5|             nem filozofálás, kroki), aztán „Tizenkilencedik század” -
24    5|     tenyérrel, pedig nem is kellett, aztán kezeimet próbáltam elhelyezni,
25    5|          felraktam õket a párkányra, aztán felváltva ölembe tettem
26    5|            mint a páciens. Ezek közt aztán találtam olyan, nekem megfelelõ
27    5|           nekik, hogy mit mondjanak, aztán nagyon meg voltam elégedve
28    6|             veti tekintetét, figyel, aztán mormogni kezd, megáll, megint
29    6|           képtelen zavarokat csinál, aztán „áttételeket” okoz. Ez egy
30    7|              Cininek egy pulóvert... aztán...~- Vagy úgy. Ami J.-t
31    7|           Sokáig vizsgálja a szemem. Aztán rögtön a tanársegédhez fordul.
32    7|           Korányit ajánlom. Ott majd aztán megmondják a többit. Még
33    7|               Parancsolj.~Elolvassa, aztán még egyszer kezdi olvasni,
34    8|          fülkében öngyilkos fekszik, aztán akasztott ember, koporsófedelet
35    8|              én tartok kis szünetet, aztán tréfás hangot ütök meg,
36    9|             százfélét deríthet ki, s aztán bármi derül ki, sok idõ
37    9|             kérdi, miért vagyok itt. Aztán a régi barát özvegye szólít
38    9|           oldalról is fotografálják, aztán vissza a görebek, fiolák,
39    9|              elõszobában várni kell, aztán megint az elsötétített szoba
40    9|         Erzsi volt itt, sokáig várt, aztán ennyit írt csak: „Aki beteg,
41   10|   fontoskodva turkálok az ételekben, aztán alvást mímelek a folyosó
42   10|            tünetek jöttek, fejfájás, aztán bénulások, erre jól emlékszem,
43   10|        legalább nekem úgy rémlett -, aztán a lába, nem kelt fel többé,
44   10|              igyekezett utánozni õt. Aztán a ravatalon láttam csak,
45   10|  gondolataiba volna merülve, de mint aztán kiderül, semmi sem kerüli
46   11|      Házaspár búcsúzik, siess, fiam, aztán nem tudsz beszélni, mit
47   11|       neurológiai diagnózissal -, ha aztán ezt véglegesnek vesszük,
48   11|           hallgatja, ahogy fecsegek. Aztán egyszerre felém fordul.~-
49   12|             fokhagymát a szamócától? Aztán ínyemet vizsgálják, nem
50   12|           nem tudnám, mirõl van szó, aztán keserves fáradsággal olyan
51   12|            ront, rémülten hátrálunk, aztán rohanni kezdünk a lépcsõn,
52   12|               gurulunk le a lépcsõn, aztán ki az utcára, csak a lábát
53   12|              a fejem, émelygek - hát aztán?~Hát igen, émelygek kicsit -
54   12|               mit szóltok hozzá? Hát aztán? Beteg vagyok, betegállomány,
55   13|       szobámba!), becsukja az ajtót, aztán felszólít, menjek át most
56   13|  varázsvesszõvel végezzenek az urak, aztán jövök én a fúróval. Hát
57   13|              haragban van azzal, aki aztán folytatta... Ezen a ponton
58   15|      összeállították - két nap Bécs, aztán Berlinen át Malmö, Trelleborg,
59   15|      határozottabb rezümének tekinti aztán a többihez képest, holott
60   15|           lent, hátul, ahol „bibis”.~Aztán észreveszem, hogy a fülét
61   15|       mindnyájunkat, hogy üljünk le.~Aztán beszélni kezd, nyájasan,
62   16| türelmetlenül letépem a feredzsét... aztán még beszélgetünk egy ideig,
63   16|        térrõl, a Kreml elõtt futunk, aztán mellékutcákba szóródunk,
64   17|             még sikerül valahogy, de aztán elvesztem az összefüggést.
65   18|          most ácsorogni, várni kell, aztán mereven ülni sokáig, figyelni
66   18|            kérdeznek és felelek. Itt aztán igazán „eset” vagyok csak,
67   18|              pillanatig gondolkodik, aztán nyugodtan bevarrja a burkot,
68   19|       hallgatta és nem a kórképet -, aztán gyorsan búcsúzni kezdett.
69   19|     koponyákat bont fel, semmi mást. Aztán szép kis kastélyába vonul
70   20|        megcsillan az aranykupola, de aztán felhõk jönnek. Rügyek is
71   20|          fejjel, teli szívbõl kacag. Aztán gyermekkoromról mondok el
72   21|          halkan, de határozottabban. Aztán egyszerre elhallgatnak.
73   21|           vas csiklandozza a tarkóm. Aztán alattomos sebességgel berregni
74   21|          odébb újra koppan a trepan, aztán megindul. A második fúrást
75   21|      elhallgat, a vér zubog, befelé. Aztán mintha csövekkel motoszkálnának.~
76   21|           Szaladó szõnyegeket látok. Aztán vasajtó csapódik. Nagy teremben
77   21|         arcom elé. Lila fény villan, aztán sötét lesz, aztán megint
78   21|            villan, aztán sötét lesz, aztán megint világos. Fölfelé
79   21|         szélére, mikor visszahoztak. Aztán gumikesztyût húznak rá,
80   21|        megrajzol egy nagy területet. Aztán, ugyanazon az úton, végigszalad
81   21|         lemeze alatt megpillantotta, aztán kicsit megtapogatta a duzzanatot.
82   22|      karikatúra, amit írtam róla, de aztán egy verssorom jelentkezik,
83   22|       borúval pislog, szemüvegén át, aztán rajtakapja magát, hogy mondatot
84   23|             megvillan a sárga golyó, aztán kever és kavar... Bámulatos.~~
85   23|           egy késõbbi képsornak, ami aztán, visszavetülve az idõben,
86   23|      acélszál halványan izzani kezd, aztán villanva fellángol körülötte
87   23|         emlékem egy kis csodálkozás, aztán riadalom. Úgy voltam, mint
88   24|           Elõször hátamra fordultam, aztán, nyilván a fej helyzetének
89   24|               semmi mást. Ebbõl lett aztán a zûrzavar s keserves veszekedések
90   24|             tûrtem a párnaigazítást, aztán egyszerre, mikor a fejemet
91   25|       magamban elismétlem a kérdést, aztán elhallgatok. Komoran figyelem,
92   25|              mi történt?~És a többi.~Aztán tovább, a Trelleborg felé
93   25|      kanyargó sínek között.~~Egyszer aztán megint egy sziget. Több,
94   26|            amit három éve használok. Aztán lapozni kezdtem, dobogó
95   26|          lábaim, letettem a padlóra. Aztán kiegyenesedtem. A kötéltáncos
96   26|     egyensúlyozva, a Niagara fölött. Aztán két lépést tettem, megálltam,
97   27|        sóhajjal, ahogy itt szokták - aztán a folyosó felé int, ahol
98   27|       játékpénzzel fizetnek érte. De aztán eltûnõdöm, s néhány telivér