Fej.

 1    1|         igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet
 2    1|             kapuját (nem furcsa, hogy ezt a regényt is akkor írtam,
 3    1|        megmagyaráztam, miért írom meg ezt a regényt, most mégis bevallom:
 4    2|              egy színdarabot szoktak.~Ezt elhatározva, megkönnyebbülten
 5    2|             rögtön, mert hiszen akkor ezt nem tudnám megállapítani.~
 6    3|         szerelem, gondolom közben, de ezt nem említem), a koponya
 7    3|              zongoramûvész az ujjait. Ezt az álmatlanság ellen eszeltem
 8    3|               gyûlt össze a járatban. Ezt nem szeretem, kedvelem a
 9    3|           persze okosabb vagyok, hogy ezt észre lehessen venni rajtam,
10    3|     igyekeztem magamban külön tartani ezt a kettõsséget, azért hagytam
11    3|        ellenére, testi hiúságomat is, ezt a kényes, oly könnyen sebezhetõ,
12    4|         minden inkvizíciós kínpadnál. Ezt már akkor mondom, borzongva,
13    5|          néhány pillanatra az ájulás. Ezt már elõrelátóan fogadom,
14    5|            már megint „színészkedem”. Ezt régen figyelem magamon,
15    6|         Istennel szokott beszélgetni. Ezt mindjárt meg is erõsíti,
16    6|           noteszomba.~Aha, tudom már: ezt az arckifejezést, annak
17    7|                  Dehogyis, hagyja már ezt - Gáspárnak kell szólni
18    7|         fóbiások. F. barátom és Gabi. Ezt abba fogom hagyni... és
19    7|               a lelet, szerkesztõ úr. Ezt sürgõsen vigye el valamelyik
20    8|               bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, ha jól emlékszem, „
21    8|        magamban, ahogy tovább megyek: ezt mostanában megkülönböztetik.
22    8|               kell gondolni semmire.~~Ezt a kedves, szórakozott, tûnõdõ
23    8|          tûnõdöm, mikor említettem én ezt a szemdolgot Gyulának? Nem,
24    8|              koponyámról. Szóba hozom ezt.~- Hogyne, már nálam vannak
25    9|               klinikai bentlakással - ezt is csak most látom - például
26   10|               arca.~~Nem bírom tovább ezt a megújuló, kényszerû erõlködést,
27   10|        feleségem említette néhányszor ezt a Mónit hazajövet a klinikáról,
28   10|             se jellemzõ. Ügyvéd volt, ezt mindenki tudja, némelyek
29   10|               esetét. „Nézzék, uraim, ezt a tipikus tekintetet, járást -
30   10|            elhagyhatja az intézetet”. Ezt olyan mozdulattal nyújtja
31   10|                zsebre teszi. Ismervén ezt a szokását, némelyik orvos
32   10|              ki. De a furcsa az, hogy ezt mintha Móni is tudná: az
33   10|             és szerényen megerõsödik, ezt abból vette észre, hogy
34   10|          nyakatekert halandzsa nélkül ezt felelte:~- Brüll Malvin.~
35   11|                ez nagyon szép volt... ezt izé... meg kellene valahol
36   11|              diagnózissal -, ha aztán ezt véglegesnek vesszük, dönthetünk
37   11|          Pesten... Rémes, hogy valaki ezt csinálja... Hogy lehet valaki
38   12|               Nem hiszem el, hogy más ezt nem érzi, én is csak most,
39   12|              kezdõdött a dolog, mikor ezt kimondtam - a gyermek akkor
40   12|           utakról, talán az igazitól.~Ezt a rögeszmét be kell vallanom,
41   12|             hátrafordulok. Unom, unom ezt az egészet, unalmas a betegség
42   12|             hiszitek, többre becsülöm ezt a rongyot, mint azt a rongyot,
43   13|           esetleg bridzselnek. Imádom ezt a mozgalmat, még ma is hálás
44   13|            kezemet. Honnan ismerem én ezt a nem gyöngéd, határozott,
45   13|             hogy meg fogják operálni. Ezt is tudja? Beszéltem az orvossal,
46   13|                Kérem, ez rendben van, ezt már elintéztem. És a legelõkelõbb
47   14|              álomnak kellene neveznem ezt a rövid fejezetet, vagy
48   14|               jön ki az egészbõl (bár ezt nem mondja ki), hogy az
49   14|               ebben az állapotban.~De ezt szégyenkezésbõl nem árulom
50   14|            intünk minden orvost, hogy ezt a próbát végleges diagnózis
51   14|            okozhat, amint az, mielõtt ezt tudták, gyakran megtörtént.”~
52   15|               hiszen mindig tudtam én ezt. Nem is vártam mást, amióta
53   15|              barátnõitõl kér kölcsön. Ezt a kalapskatulyát azért említem,
54   15|            szégyelld! Ó, hogy ismerem ezt az ásítást! szüntelenül
55   15|       amennyiben a beteg úgy határoz, ezt a jelentést rendelkezésére
56   15|          fejében? Csodálkozik, bizony ezt elfelejtette. Kereken megmondom,
57   16|       feredzse alatt...~Hiszen nem is ezt akartam én, más dolgom van
58   16| íróasztalfiókban... most nekifekszem, ezt el kell végre intézni. Iskolafüzetek
59   16|                igen, biztos, hogy az, ezt a rajzot megismerem: ez
60   16|             szó, azért gyûltek össze, ezt akarják elintézni, a szónok
61   16|            szalad szét, hol teszem le ezt a terhet, vagy hol találom
62   17|              Jóskának is lóg az orra, ezt már nem bírom. Tudatára
63   17|               feliratot fedezek fel: „ezt se tudtuk volna emelni Vezérünk
64   17|     gimnazista vicc jut eszembe: „te, ezt az új házat én hagyom építeni.” „
65   17|              plasztikus sorvezetõvel, ezt szabadalmaztatni fogom.
66   17|                 ide nézz, boga, látod ezt? tudod-e, hogy ez már komoly
67   18|         szerzõje, írta ki könyve fölé ezt az igénytelen címet: „Börtöneim”.
68   18|              elején. Mindig szerettem ezt a könyvet, halk, elbájoló
69   18|        emlékeimbõl - kezdem megszokni ezt a furcsa háromnegyedhomályt,
70   18|           elmaradhatatlan lekvár. Hát ezt majd máskor.~~Õnagysága
71   19|             igen... honnan ismerem én ezt az embert?~~És most meg
72   19|            bevallásának tartamára is. Ezt a „regényt” folytatásokban
73   20|              homály van körülöttem, s ezt nem tulajdoníthatom a beborult
74   20|          hangzik: akarok és tudok, de ezt nem érzem megbízhatónak,
75   20|      emlékeimbõl, mikor úgy szerettem ezt a messzi északot, ahová
76   20|              általános értelemben, de ezt így szokták mondani. Értsd
77   20|       rikácsolt, nem bírom, nem bírom ezt a fülledtséget, ezt a zsírt,
78   20|             bírom ezt a fülledtséget, ezt a zsírt, zsíros a levegõ,
79   21|               földindulás, hogy lehet ezt kibírni? Eszembe se jut
80   21|          valahonnan nagyon messzirõl. Ezt abba fogom hagyni, nem felelek
81   21|      kotorászás.~Engem.~Igen, engem - ezt itt - és önök, uraim - voltunk-e
82   22|         valaki fejét csóválja. Kérem, ezt olvasom, ne tessék haragudni,
83   22|           kimásznék ebbõl a csávából, ezt és ezt szeretné mondani
84   22|              ebbõl a csávából, ezt és ezt szeretné mondani nekem,
85   23|               végre értem, hiszen nem ezt akartam mondani.~~„Szíjak...
86   23|                  Szíjak... szíjak...” ezt nyöszörgöm, makacsul, nyávogva.~~
87   23|             itt elintézni. Nem, elõbb ezt, ez fontosabb a maguk nyavalyás
88   23|          maradni, eddig is. Hogy érti ezt? Lehajol, közel a fülemhez.
89   24|           ostoba liba, ismételtem, és ezt nem haboztam több nyelven
90   24|            Tehát, mint Varus kardját, ezt dobtam a serpenyõbe. A legkisebb
91   24|               és arra gondoltam, hogy ezt az orvosok is tudják, s
92   24|              de hiszen régen tudom én ezt. Én egy szegény, hülye beteg
93   25|        negyven fokos láz kíséretében, ezt késõbb tudtam meg, mikor
94   25|             szomszédban, zongoráznak. Ezt nem is tudtam, hogy zongora
95   25|               tanár személyesen végzi ezt az egyszerû munkát.~Kár
96   26|               Honnan veszi Olivecrona ezt a lesújtó ítéletet? És hogy
97   26|           tudományos terminológiában.~Ezt mormogta:~- Ein Wunder.