Fej.

 1    2|                hang suttogja: „Frici!”, mintha figyelmeztetni akarna, vagy
 2    2|                 akarna, vagy méginkább, mintha egy szégyenlõs, szegény,
 3    2|                nem mer hangosan szólni: mintha ismerõs volna a hang is,
 4    3|          általános iskolai dolgok közé, mintha olyasmirõl beszélnénk, könnyedén,
 5    3|       reflexekrõl, de gyorsan rátérek - mintha köztudomású dologról volna
 6    3|                 tiltakozni, úgy tettem, mintha észre se venném, mikor kihúzta
 7    4|               magasra emelve a taglót - mintha restellné a dolgot, de belenyugszik,
 8    4|        mindenfelé, mikkel foglalkoztam, mintha leltárt akarnék csinálni,
 9    4|                  Szemben velem, a tükör mintha elmozdulna. Nem nagyon,
10    4|             ijesztõen esetlegessé vált, mintha csak véletlenül lenne ott,
11    4|             tálcán. Az egész mindenség, mintha kihúzták volna alóla a talajt,
12    4|           pillanat és vége az embernek. Mintha fõbe lõnének. Nahát, súlyos
13    5|         bandukoltam. Úgy tettem elõtte, mintha semmi se történt volna,
14    5|                csak, de olyan hirtelen, mintha megcsömöltem volna, émelyegni
15    5|         fürdõszoba enyhén forogni kezd, mintha részeg volnék. De nem vagyok
16    5|                 kissé oldalt fordultam, mintha fontos volna, hogy a „vonal”
17    5|        folyadékot, dühösen és jajgatva, mintha valamennyi zsigeremtõl akarnék
18    6|                  a rosszkedvû természet mintha meg akarná gondolni magát,
19    6|             tovább növeszti tagjainkat, mintha csecsemõk volnánk. Ennek
20    6|            állok egy ágy elõtt tûnõdve, mintha gyökeret vert volna a lábam.
21    6|                 megérti, csak úgy tesz, mintha nem venné észre. Nagyon
22    7|           elkomolyodva, megütközve néz, mintha hirtelen idegenné váltam
23    7|             Mindnyájan felém fordulnak. Mintha csak most eszmélnének rá,
24    7|            fájdalmasan újak és az egész mintha szûkebbre, kisebbre zsugorodott
25    8|                 máris elcsapott elõtte, mintha mélységbe zuhanna. Alattad
26    9|            kérdi, mi bajom. Úgy teszek, mintha a vezércikk vagy novella
27    9|                 derengõ kórtermeken át, mintha keresnék valakit. A kedvesnõvérek
28   10|              nem mozgott, úgy tetszett, mintha kiugrott volna kicsit. Mikor
29   10|             alsó ajka el volt fordulva, mintha nevetne - és csakugyan nem
30   10|                jókora betûvel, egy szó, mintha azt suttogná: „Móni.” Móni,
31   10|           beszélnek, közönyösen hagyja, mintha nem is hallaná. De ha -
32   10| nyugtalan-osztályon vendégszerepel, nem mintha nyugtalankodna, csak a változatosság
33   10|        lábujjhegyen, órákig járkál így, mintha kalandos gondolataiba volna
34   10|                 is írja, vagy úgy tesz, mintha aláírná - jól tudják, hogy
35   10|                De a furcsa az, hogy ezt mintha Móni is tudná: az aláírott
36   10|            tûnõdve követte a termen át, mintha mondani akarna valamit.~
37   11|                drágák - az egyik mindig mintha másutt volna kicsit, figyel
38   11|                 sóhajtva, feltételesen, mintha minden szót hajlandó volna
39   11|             életemben következetlennek. Mintha egy kicsit indulatba jött
40   12|               színészkedem, megjátszom, mintha nem tudnám, mirõl van szó,
41   12|                de csak legyint dühösen, mintha hitvány nyávogás zavarná,
42   13|                hivatkozva. Õ úgy látja, mintha jobboldalt folyadékkal telt
43   13|             feladatát.~Néha úgy rémlik, mintha nem menne simán. Mintha
44   13|                 mintha nem menne simán. Mintha vitáznának fölöttem, mintha
45   13|             Mintha vitáznának fölöttem, mintha a rendkívüli parlamentben,
46   13|            találom meg. Az egyik fõnök, mintha csak véletlenül jutna eszébe,
47   13|               az? - kérdem síri hangon, mintha kriptából beszélnék. „Ajajaj...
48   14|                  Szabályos, komoly arca mintha az öltözék kiegészítése
49   15|               az ajtó elõtt. Állapotom, mintha csak azt várta volna, hogy
50   15|                több nekem ez az ásítás, mintha az álpátosz krokodilkönnye
51   15|                 folytatja is, úgy tesz, mintha semmi se történt volna.~- „...
52   16|                 címû verset inspirálta, mintha nem is emlék, az a múlt
53   16|                 És a gazember úgy tesz, mintha a Lindberg-bébirõl volna
54   16|          Lindberg-bébirõl volna szó, és mintha nem venné észre az ellentmondást,
55   17|               és tapintatosan úgy tesz, mintha nem venne észre semmi különöset,
56   17|            tudósítást. Németország most mintha komolyabb és illedelmesebb
57   18|                  inkább csak tréfálunk. Mintha csakugyan látogatásról volna
58   18|                ehelyett úgy érdeklõdöm, mintha egy precíziós fizikai kísérletrõl
59   19|            hangulat fejlõdik ki bennem, mintha túl a betegségen is képe
60   19|                  biztosan nagyon vonzó, mintha kissé tömpe volna az orra,
61   19|               csavarva a sárga takarót? Mintha valami hiányozna a képhez? -
62   19|            valami hiányozna a képhez? - mintha valamit elfelejtettem volna...
63   19|               komponál. Igen, komponál, mintha valami mondanivalója volna.
64   19|            töprengtem, miért érzem úgy, mintha már találkoztunk volna?~~
65   20|          közömbösen fütyörész. A világ, mintha lengene, és mintha magasabban
66   20|               világ, mintha lengene, és mintha magasabban volna, olyan
67   20|                a szobámból. Úgy teszek, mintha nem venném észre, nincs
68   20|             csak ki: nagy gesztusokban, mintha színpadon volnék. Nevetséges,
69   20|                 és közönyösnek éreztem, mintha súlyosan sebesült katona
70   20|                lényegest, késõbb mégis, mintha megint bejött volna, de
71   20|             feketeségbõl. És csakugyan, mintha láttam volna suhogó fák
72   20|                senki, vagy úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy szerep
73   21|                vér zubog, befelé. Aztán mintha csövekkel motoszkálnának.~
74   21|                a nyakam, az az érzésem, mintha nekem is segíteni kellene,
75   21|            utána következõ reccsenések, mintha beszegezett láda oldalából
76   21|           Hátrafelé tart. Ez az utolsó, mintha már a felsõ csigolya lett
77   21|                  Hát nem kietlenebb ez, mintha fájna? Inkább fájna. Ijesztõbb
78   23|               hozzá, abbahagyom. Végre, mintha hallanám, egész halkan és
79   23|            egész halkan és nyöszörögve, mintha hallanám a hangom, vagy
80   23|                 Talán ordítani kellene, mintha fájna?... De hogy ordítsak,
81   23|         hivatalnokok; olyan magabiztos, mintha odaát a legnagyobb rend
82   23|          izgalmak. Nem érezte olyankor, mintha meg akarna pukkadni a feje?
83   23|                élveztem állapotomat. De mintha megszoktam volna. Beleéltem
84   24|             ingó behemót búvárharangot, mintha csakugyan búvár lennék,
85   24|                válaszoltam, úgy tettem, mintha pihennék.~Feleségem próbált
86   24|       könyveidben a Tiédet!~Úgy teszek, mintha elaludtam volna, alig várom,
87   25|                 egész úgy hat rám most, mintha valaki betörés után leltárt
88   25|                falon nincs tükör, mégis mintha kívülrõl látnám magam az
89   25|             magam az egész idõ alatt. S mintha az egész idõ alatt egy helyzetben
90   25|           fekszem tovább, lefelé nézek, mintha nem érdekelne. De mikor
91   25|          koppanással zuhanna a padlóra. Mintha összeforrott volna a kötéssel,
92   25|              mégis elõbbre jussak. Néha mintha sikerülne, de néha nem,
93   25|               félre, mikor hátam mögött mintha vonatdübörgést hallanék:
94   25|                fekete rettegés és harag mintha fölengedett volna, fejem
95   26|          természetesen és jóindulatúan, mintha valami apróságról volna