Fej.

 1    1|        lelkében hord. Úgy látszik, mégis igazam volt, mikor egy tetszetõs
 2    1|            meg ezt a regényt, most mégis bevallom: soha nem szántam
 3    2|      ötvenhat éves korában kezdte, mégis nagy sikert ért el. Gyorsan
 4    4|        benne ez a hang, hogy talán mégis jobb lett volna annak idején
 5    4|   Hazamenet jó hangulatban vagyok, mégis csak valami ez a lélekelemzés,
 6    4|          csak a testet figyeli, és mégis ugyanazt próbálja csinálni
 7    4|          hogy nem tudom mi van, és mégis van valami, ami még sohasem
 8    4|            ennek a pillanatnak, és mégis iszonyúbb a most következõ,
 9    4|           a nap, látom a fényt, és mégis idebent a fejemben, hirtelen
10    5|          fájdult meg. Úgy látszik, mégis éppolyan mély nyomot hagyott
11    6|        korukból - ellenszenves, és mégis azon kapom magam, hogy irigylem
12    6| Természetesen szó sincs effélérõl, mégis fellélegzek, mikor elhagyjuk
13    8|          nép számára. Úgy látszik, mégis mulatság, az emberek fölényesen
14    8|          kellene gyorsan szerezni, mégis, ugye... kár a sok befizetett
15    9|       Riport”-ban álmodtam - és ha mégis tévedtem?~Lábujjhegyen bolyongani
16    9|        eszembe jutott. Na jól van, mégis iszom egy stampedlivel,
17    9|            semmit. Adja a ruhámat, mégis visszamegyek a klinikára,
18   10|          Móni, soha nem is láttam, mégis pár szóból, nagy idõközökben,
19   10|            válaszolt.~Feleségemben mégis kialakult a feltevés, hogy
20   11|   beavatkozás ellen - úgy látszik, mégis szüksége van rám, erre a
21   11|           hát mondd el, hogy talán mégis jobb volna, hm... különben
22   11|           lelkek rajongásánál - és mégis, ha így látnám õket, talán
23   12|          halogatva a dolgot, végre mégis felkecmergek a lépcsõn,
24   12|  pozitivizmusom tiltakozik ellene: mégis (efféle babonák végigkísérték
25   12|          osztályon, akinek az arca mégis ismerõs volt... mi van vele?
26   12|      Orvosi dolgokról szó se esik, mégis pár perc múlva olyan biztonságban
27   12|          emeli. Semmiség, ugye? és mégis csalhatatlanul azt jelenti,
28   12|           van, édeskésen mosolyog, mégis láthatóan mérgelõdik, amiért
29   12|          márciusi szélben ott ülök mégis a Café de France teraszán.
30   12|           mértékben... és az ember mégis eszméletén van, és gondolkodik
31   13|           Idegen, kietlen érzés és mégis boldogító, hogy nem dolgozom.
32   13|             hogy minél könnyebb és mégis minél borsosabb lelki kosztra
33   13|    véleményük. Ellenben egy reggel mégis felkászálódok, bevitetem
34   13|          nem fogok már habozni, ha mégis arra kerül a sor... Bár
35   13|         Amerikába, hogy amennyiben mégis és esetleg... nem, nem úgy,
36   13|            az éjszaka.~Nem szólok, mégis felemeli a kezét, mint aki
37   14|          óvatosan adagolja a szót, mégis megtudom, hogy fiatal kora
38   15|          azért, hogy emberformában mégis egész másvalakik, mint az
39   15|        ember, örök reménység, hogy mégis visszük talán valamire.
40   15|          feltevést, hogy a daganat mégis rákos eredetû, vagyis másodlagos,
41   15|          tudomásul. Pár lépés után mégis megkérdem, mennyit ígért
42   16|        rákos, az nem egy csecsemõ, mégis mindig visszatér rá, igen
43   16|            anyagot, ami ugyan hús, mégis édes. Hiába habzsolok, nincs
44   16|      Madridban vagy Sevillában, de mégis az Alhambra lehet, az ám -
45   16|            kerülnek elõ, nini, hát mégis megvan még a herbárium,
46   16|  megtaláltam... de nem az, viszont mégis jó, errõl is azt hittem,
47   16|        hová lett... hová lett a... mégis át kell vizsgálnom a szekrényeket
48   16|         valamit, hogy még ma... de mégis érzem, hogy benne vagyunk
49   17|        külsõ világ. Ha görbén bár, mégis elérem valamelyik kifelé
50   17|        érzem, elvesztem, õnagysága mégis rám talál. Kétségbeesetten
51   17|         igen - nini a Café Kerkau, mégis megismertem. Ó, hányszor
52   17|            a kerekek nem forognak. Mégis hullámzik. Leszállok, pár
53   18|            ami a tárgyra tartozik. Mégis meghökkenek, mikor kérdésemre,
54   18|          húsz órája élek itt, jaj, mégis milyen megnyugtató, otthonos
55   18|            SingSing siralomházban, mégis úgy érdeklõdöm a „kolléga”
56   18|            gránátalma...~- Szóval, mégis megtalálta.~- Azért tartott
57   19|         rólam, amire szüksége van. Mégis, furcsán hat rám, hogy betegségemrõl
58   19|       érteni hozzá, nem nekem.~~És mégis...~~És mégis mi volt ez
59   19|            nekem.~~És mégis...~~És mégis mi volt ez a bizonytalan,
60   20|            fölött. Nem, ez nem az. Mégis más, mint odalent. Könnyû
61   20|      színpadon volnék. Nevetséges, mégis igaz, hogy külsõ pongyolaságomat,
62   20|          hát akkor mi vert úgy le, mégis - a cigánymuzsika elhallgatott,
63   20|            semmi lényegest, késõbb mégis, mintha megint bejött volna,
64   20|      szélén, azon erõlködtem, hogy mégis kivegyek valami formát a
65   20|          most látom: milyen fényes mégis, protonok és keringõ elektronok
66   20|            látni soha emberi szem, mégis bizonyosabb, hogy vannak,
67   20|         szív.~~Éppen felülök, hogy mégis megtapogassam a pulzusom,
68   21|         mint a szabónõ. Logikusan, mégis váratlanul Cushing agymûtéte
69   21|           tart a kaparászás? talán mégis megtisztelnének... valamit
70   21|         való ez, illetlen ez, hogy mégis él - nemcsak hogy él, ébren
71   23| ijesztõbbnek találom. Valami néma, mégis egyre gúnyosabb fenyegetés
72   23|           mégse szabadna?... Talán mégis figyelmeztetni kellene õket,
73   23|    vigyázzanak, hagyják abba. Mert mégis kicsit hosszú ez a lágy
74   24|  vonatkozóan. Nem szívesen teszem, mégis kénytelen vagyok vele, hiszen
75   24|         kérdezõsködött senki, s ha mégis kérdeztek valamit, mogorván
76   25|   veszélyen.~~A falon nincs tükör, mégis mintha kívülrõl látnám magam
77   25|      semmitmondó válaszokat kapok, mégis makacsul elmondom újra mondókámat,
78   25|        nincs, csak mélysége van és mégis határtalan és végtelen és
79   25|         lihegve és szüntelenül, és mégis mindig egy helyben vagyok,
80   25|       gyorsabban kell futnom, hogy mégis elõbbre jussak. Néha mintha
81   25|         mozdulatlan, a szoba üres. Mégis magamhoz térek, nem vagyok
82   25|          kutya szerencsésen elérte mégis Trelleborgot. Hajnal volt,
83   26|    tökéletes éjszakáig? Késõn jött mégis a mûtét, a szemfenéken összegyûlt
84   27|       számomra csakugyan...~S hogy mégis ilyen derûs és mosolygós
85   27|          ontották kincseiket... És mégis... és már régebben... s