Fej.

 1    1|        legfantasztikusabb regényben, amit a valóság produkál. Ám illemen
 2    1|             bizony eleget töprengek, amit magamtól várok.~Bizonyos,
 3    1|              számítottam. Kiderült - amit ilyen mértékben sohase gondoltam
 4    1|            ebben a furcsa patikában, amit a szegény mûvész lelkében
 5    3|    olyasmirõl beszélnénk, könnyedén, amit majd a felsõbb osztályban
 6    3|           példának, ténynek állítom, amit - autizmus! - csak szeretnék:
 7    3|       jelentkezik, az iratszekrényt, amit tegnap olyan olcsón vettem,
 8    3|       megértéssel alkotott képet is, amit rólam rajzolt ez az agyvelõ:
 9    4|          ezerkötetes regény helyett, amit gyermekkoromban terveztem.~
10    4|              vagy annak a valaminek, amit így hívunk, fontos, hogy
11    4|          rendesen velejáró gondolat, amit a múltkor a keskenyfilmnél
12    4|            erõsen foglalkoztatta õt, amit írtam, analitikusan érdekeltem,
13    4|             egy bizonyos novellával, amit húsz évvel ezelõtt írtam,
14    5|            megfeledkezem az ökörrõl, amit a vágóhídon láttam. A jelentkezõ
15    5|             végén azt állapítsa meg, amit én elõre elhatároztam: szuggeráltam
16    6|        sorrendet, átugorja a nyarat, amit annyiszor rendezett meg,
17    6|         határon túl), csupa izgalom, amit elõkelõen leplezni próbál,
18    7|        nyílik, vér tolul a hártyára, amit a szemtükör konstatál. Ez
19    7|         olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az,
20    8|            hiszen csak az van benne, amit az iskolában is tanult,
21    9|           valami elfelejtett bûnért, amit nem mentett, hogy nem akart
22    9|          Valami van a hangulatomban, amit soha nem éreztem. Elõször
23    9|             ide Scott délsarki útja, amit már olvastam. S méghozzá
24    9|      megtalálják Amundsen zászlaját, amit - annyi század sikertelen
25    9|      Angliának.”~~A három nap alatt, amit még a klinikán töltök, egyszer
26   10|              mert Móni nem beszél, s amit elõtte beszélnek, közönyösen
27   10|           megkínálta a csokoládéból, amit éppen majszolgatott, és
28   11|            szövetek alkotják együtt, amit én-nek nevezek: - az egyik
29   11|             megbeszéljék a tanácsot, amit a hadvezérnek adni kell,
30   12|  lehetségesnek tartjuk õket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg
31   12|       félrevezetni, a szép reflexre, amit büszkén kivágok, hallgatnak
32   12|         rongyot, mint azt a rongyot, amit ti ráztok elõttem nagybüszkén?~
33   13|               Aha! Az a keskenyfilm, amit láttam, hát nem furcsa véletlen,
34   14|          spontán ellenkezés-ingeren, amit a felszólítás kivált belõlem.
35   14|              aludtam... Minek?~- Hát amit tegnap megbeszéltek...~-
36   15|         kezem szokásából (nem látom, amit írok), de mindig újra összegyûröm.
37   15|            között egy kalapskatulya, amit barátnõitõl kér kölcsön.
38   15|           kimerítõ jelentést írtunk, amit, amennyiben a beteg jónak
39   15|   bámulatosan pontos diagnózis után, amit néhány homályos adatból,
40   16|         felolvasni az üres papírról, amit elfelejtettem teleírni?
41   16|        Szobota anatómiai atlasza, és amit növényzetnek láttam, az
42   16| labirintusban, sohasem találjuk meg, amit keresünk.~~Vagy már meg
43   16|            nehéz, otromba csomagban, amit napok óta cipelek, újságpapírba
44   16|            vagy hol találom meg azt, amit keresek, feltéve, hogy amint
45   17|          Tudod, ahogy álmomban volt, amit múltkor meséltem, emlékszel?
46   18|             operálnak?~Reggeli után, amit nagy nehezen megettem, körülnéztem
47   18|           talán már meg is vakultam. Amit látni vélek még afféle álomszövedék
48   18|             az ágy, csak az a vacok, amit párna és lepedõ között kiástam
49   18|        Ahelyett, hogy azt kérdezném, amit szûkölve és vinnyogva kérdez
50   18|        pechem van, az elsõ mûtétnél, amit mutat nekem: a világhírû
51   19|             olyan sugárzáshoz valót, amit eddig szervetlen mûszereink
52   19|      elfelejtettem volna... valamit, amit nem is most tudtam meg róla,
53   19|              szerepet, játszotta is. Amit Olivecronáról beszéltem,
54   20|           szeles az idõ, az ablakot, amit már nyitva lehetett tartani,
55   20|              vakság. Az utolsó fény, amit még láttam, tompán és bizonytalanul,
56   20|            megkezdett sort. A lecke, amit feladtam magamnak, így szólt:
57   20|              elõtt, és írja sebesen, amit diktálok... Este pedig -
58   20|                 Egy arc jut eszembe, amit régen, nagyon régen felejtettem
59   20|           álom, képzeletbeli kaland, amit néhányszor kiszíneztem.
60   20|             egy papírlapot, levelet, amit már borítékba is tettem,
61   20|    változtatja...~És eszembe jutott, amit nemrég olvastam, az összehúzódó
62   20|         Valamit levesz az asztalról, amit magával hozott, kicsit felemeli
63   21|       Cushing agymûtéte jut eszembe, amit mûkedvelõ-filmen néztem
64   21|              ami nem ide tartozik és amit nem tudok visszatartani.
65   22|              új ruháját is megkapta, amit B. barátommal próbált ki
66   22|            szerkesztõség. Beszéljen, amit tud, negyedóráig. A gyorsíró
67   22|     munkatársak. Minden mondat után, amit a gyorsíró lead, csend lesz.
68   22|           gonoszkodó kis karikatúra, amit írtam róla, de aztán egy
69   22|            Nagyon rendes dolog volt, amit a kutya haláláról írtál -
70   23|            klasszikus misztériumban, amit játszanak. Olivecrona nem
71   24|      megjelent a hosszú beszélgetés, amit a napokban folytatott velünk
72   25|           fej és az ajtó és a lecke, amit elmondok, kibukkanó szigetek
73   25|             és szörnyûséges játékot, amit kiterveztem magamban, amirõl
74   25|               Beethoven aprósága ez, amit egy tízéves kisleányhoz
75   25|            ott feküdt a másik felem, amit besodortak a szelíd hullámok.
76   26|           hiszen ez a köményes sajt, amit soha nem ettem, pompás és
77   26|          befejezést nyer a folyamat, amit a pesti szemorvos jelzett,
78   26|         pontok jelentkeztek - ez az, amit már nem lehet visszacsinálni?
79   26|       felvettem rendes szemüvegemet, amit három éve használok. Aztán
80   27|           egy kis porcelán kutyának, amit a szerencsegépen nyert valaki,
81   27|           kevés svéd szavak egyikét, amit tudok: „tak” (köszönöm).
82   27|           városháza arany kupoláját, amit annyit néztem, sóváran,
83   27|             ajándék minden pillanat, amit ott élek, bõségben és drágaságban
84   27|        elsüllyedt alatta a Megértés, amit lelkes, Istentõl küldött
85   27|            minden lomot és szemetet, amit a háborgó vizek tetején