Fej.

 1    1|            lappangó figyelem, mely ott feszült bennem, arra erõszakolt,
 2    1|        írtam, mikor betegségem már ott bujkált bennem?) valóságban
 3    4|         sok közül, akiket itt vagy ott felfedezek, mirõl ismerem
 4    4|       mintha csak véletlenül lenne ott, ahol van, éppen úgy másutt
 5    5|        fütyörésztem, de a hátamban ott borsódzott, hogy milyen
 6    5|           sem látom, de a vonítása ott nyúlik mögöttem, szüntelenül.
 7    5|          kávéházba. A társaság még ott ül, pillanatra elhallgatnak.
 8    6|         ajtónál van, én még mindig ott állok egy ágy elõtt tûnõdve,
 9    6|           a kapuban, mint az ökör, ott a vágóhídon, mikor nem akart
10    7|           hátamban.~~De tíz órakor ott állok a Mária utcai szemklinika
11    7|            nagyon szívesen.~És már ott kukucskál szeme elõtt a
12    7|     klinikára. - Korányit ajánlom. Ott majd aztán megmondják a
13    7|        Tudom már.~~Negyedóra múlva ott ütök a könyvtárban. Négy
14    7|        ember, aki független tõlem, ott mászkál bennem valahol, „
15    7|           fellengzéseid? Énke, aki ott fog ülni az orrom hegyén,
16    8|        kiszáradt, mély kútverembe. Ott hever most bevert bordákkal
17    8|  befizetett részletért.~~Öt órakor ott ülök R. tanár úr rendelõjében
18    9|          kávéházamba anélkül, hogy ott legyek, leülnék az emberek
19    9|            gyújt: felsikolt, ahogy ott talál. Jézus Mária. Itthon
20    9|            klinikára, ha keresnek, ott vagyok.~Már vártak. Az orvos
21   10|            ismeretlen valami akart ott megszületni, hatodik érzék,
22   10|       szedni a gyér adatokat.~MÓNI~Ott kóvályog valahol a tébolyda
23   10|       gondosan összehajtogatta, és ott szorongatta a kezében.~Ettõl
24   11|          megállok a Central elõtt, ott szokott üldögélni... vagyis
25   11|      állvány tetejébe mászik, hogy ott trikójából elõvegye a gyermekkori
26   11|          állati beleket, melyekben ott olvasható a jövendõ igéje?...~
27   11|           múlva indulok, hajnalban ott vagyok Pesten... Rémes,
28   12|            az az ismeretlen beteg, ott a neurológiai osztályon,
29   12|           a hideg márciusi szélben ott ülök mégis a Café de France
30   13|      hangulatban. Akit csak lehet, ott tartok vacsorára, a beszélgetés
31   14|      árulom el, és megígérem, hogy ott leszek.~Másnap kilenckor
32   14|          utazunk.~- Hát akkor majd ott... Hagyjon békén, fontosabb
33   15|         utcáimat. Reggel már korán ott várakozunk Pötzl elõszobájában.
34   15|       embertelen munka után, éppen ott, éppen akkor, éppen annak
35   16|          le az egészet, az a dolog ott van a színpadon, talán az
36   16|            felvonásban felejtettem ott, meg kell találnom óvatosan,
37   16|        észrevenné... Remélem, hogy ott van, akarom, hogy ott legyen,
38   16|         hogy ott van, akarom, hogy ott legyen, biztosan a padlón
39   16|           ismeri a titkos ajtókat. Ott is állunk, egy vasajtó elõtt,
40   16| permanenciába, egy Szergejelev van ott, akit ismer, az talán tehet
41   17|            Ó, hányszor üldögéltünk ott fent a félemeleten, a bársonyos
42   17|       Malmõig megyünk, másfél óra, ott szállunk át a stockholmi
43   18|            állítson össze belõlük. Ott állok, valóság és képzelet
44   18|           a tudatom küszöbe alatt, ott, valahol a daganat mögött
45   18|      pontosan? Hát képzelje, mégse ott volt... ezer eset közül
46   18|            most már bizonyos, hogy ott a daganat. De hát... nem
47   19|          amire magam bukkantam rá, ott a bécsi klinikán. Nevét
48   19|            életemben: már akkor és ott és magamtól ráeszméltem.
49   19|           és magamtól ráeszméltem. Ott az ágyban, a sárga takaró
50   20|          vagy titkárnõre gondolok, ott ül visszafojtott lélegzettel
51   20|       Nõvérem, aki huszonöt éve él ott, norvég úriember felesége,
52   20|        mindig vágyakoztam. Lám, az ott a ligeti tó, ami most be
53   20|    szemérmes almafát. Nem fák ezek ott, menüettet táncolva, õ az,
54   20|        százezer évvel ezelõtt volt ott, ahol most látom: milyen
55   21|    injekció. Vajon a tanár áll már ott? Valószínû, oldalt két fehér
56   22|            hónaposszobában, megint ott ül az asztalnál, a levegõbe
57   22|          újság délen? Igaz-e, hogy ott már virágzik a cseresznye,
58   22|           az uram vércsoportjából, ott tartózkodik a mellékszobában,
59   22|        reggelt...”~A telefon körül ott állanak a munkatársak. Minden
60   22|   kardvívóbajnok, a miniszterelnök ott korcsolyázott elõtte az
61   22|            hírszolgálat, mi? Õ még ott fekszik az asztalon, és
62   22|  hirdetõoszlopába. Sz. Pista éppen ott áll, elmereng a képen: érdekes,
63   22|        majd egymásnak. Szeretnének ott lenni nálam, vigasztalni,
64   23|           meglátja a vérdaganatot. Ott fekszik, kicsit oldalt,
65   23|   Olivecrona nem játszik komédiát. Ott ül a központban, munkaköpenyében,
66   24|            fontoskodnak, mindenütt ott akarnak lenni, mindent jobban
67   25|           befelé. Egy kis zátonyon ott feküdt a másik felem, amit
68   26|        hatalmas tudományra.~De már ott bujkál bennem a törvény
69   26|        Éjjeliszekrényem üveglapján ott feküdt a kikészített könyv,
70   26|          Emlékeztem rá, körülbelül ott tartunk, mikor Józsefet
71   26|     összefüggõen olvasni kezdtem:~„ott ült kötelékeiben, lehorgadt
72   27|          jutni, futó férfialak áll ott alacsony talapzatán és lent
73   27|         míg akad rá vevõ, õk maguk ott laknak a bárkán, sajtot
74   27|   természetellenesnek.~~Egy reggel ott sütkérezem a parton. Karcsú,
75   27|          Pedig sok millió ember él ott, gazdagok és szegények s
76   27|      ajándék minden pillanat, amit ott élek, bõségben és drágaságban
77   27|       ellenséget.~Odanézz... mi az ott a fövényen?... ó, földöntúli