Fej.

 1    3|         csodálkozik, vállát vonja, õ nem érti, mi az, a legközelebbi
 2    3|           is lehetséges lesz, mire õ mosolyogva megjegyzi, hogy
 3    5|          utánam úszott, és nyilván õ sem bírta már, kétségbeesetten
 4    5|     léggömb), hátraszegem a fejem, õ megfogja a derekam és hátul
 5    5|       nekem kell alkalmazkodnom az õ „orvosi” módszeréhez, hanem
 6    7|           gúnyosan és erõszakosan: õ az, megismerem, énke, szemtelen
 7    8|          támad, behívom Rózsit, és õ készségesen és korlátlan
 8    8|     emlékszem rá természetesen, de õ ismer engem látásból. És
 9    9|            várható ítélet érdekli, õ maga, akárhogy is végzõdik
10   10|           keletkezett az agyvelõn. Õ maga referált naponta. Nem
11   10|         orvosi terminológiával, az õ betegségét.~A klinikán senki
12   10|        lipcsei csata, Móni?” akkor õ morogva hadarni kezd valamit,
13   10|     mûvészettõl, ügyvéd úr?” akkor õ mormogni kezd: „négyen is
14   10|         mely szerint „57-es beteg (õ az) a mai napon elhagyhatja
15   10|             hosszan bámul kifelé s õ, akit a bentlakók nem érdekelnek,
16   11|     kapaszkodik meg, nekem nem. Az õ számára szövetekrõl van
17   11|       növekedésének feltételeirõl. Õ a legcsendesebb, komolyan
18   11|            tapasztalataiból merít. Õ már tudja, mit fog ajánlani
19   11|          lehet habozni.~És délután õ jelenik meg a homályos hallban,
20   12|    idefárasztott, ha ideje engedi, õ keresett volna fel szállásomon:
21   12|    nichtwahr, auch erwähnungswert. Õ nagyon udvariasan, összehúzott
22   12|        würde sehr empfehlen...” de õ már feláll, iszonyú magas,
23   12|   Professor... ich als Ärztin”, de õ már nem lát és nem hall,
24   12|        kezdünk a lépcsõn, lefelé - õ mint egy õrült utánunk,
25   13|        megfigyelésekre hivatkozva. Õ úgy látja, mintha jobboldalt
26   13|            gondoskodjam róla, hogy õ elutazásom napján 300 pengõt
27   13|     fölénnyel napirendre térni. De õ csodálkozik ezen. Kérem,
28   14|          volna és nem megfordítva.~Õ magyarázza meg, szerényen,
29   14|         elfelejtettem, ez érthetõ. Õ egykorú ismerõsünktõl hallotta,
30   14|            eltalálnom, mennyit tud õ az én esetemrõl? Mihelyt
31   14|          pedig igyekszem eleinte - õ azonban komoly marad minden
32   14|          hírhedt humorista vagyok, õ pedig egy tudós. Más bolygón
33   14|           már oly jól ismerek - de õ valahogy komolyabban végzi
34   14|         hármasban - én hátradõlök, õ feszes, egyenes derékkal
35   14|            szaladgál.~Óráját nézi, õ is feláll.~- Hát kérem -
36   15|          székre gyorsan...~Leülök, õ fölém hajol. Nincs nála
37   15|          érzek, olyan igazat, mint õ velem! Igen, igen, drága
38   15|            temploma elõtt mentünk, õ beszaladt. Szótlanul veszem
39   16|            elmélkedem és fecsegek, õ hallgatag és gúnyos, mint
40   16|            biztos, hogy õnála van, õ lopta el, tartogatja valahol,
41   16|           egy daganatról beszélek, õ meg egy bébirõl. Persze
42   16|          kidnapping” kifejezés, és õ nem segít ki, pedig õ csak
43   16|           és õ nem segít ki, pedig õ csak tudja. Reménytelenül
44   16|            él itt, bízzam csak rá, õ jobban tudja ezeknél. A
45   17|            wie Sie sehen...”, mire õ gyorsan „ja, ja, sind noch
46   18|            gondoltam, hogy fogadná õ, milyen természetesen és
47   18|         betegtársammal, ránevetek, õ is elmosolyogja magát, legalábbis
48   18|          ha itt se talál semmit... Õ teljesen nyugodt, mint aki
49   18|          át. Csak nem?... De igen, õ fürdet meg, már tépi is
50   19|            Arról ismerem meg, hogy õ lép elõször ágyam elé, Söjkvist
51   19|       nemigen látok), tudtam, hogy õ az.~- Hogy van? - kérdi
52   19| cselekedetén, aki, be nem várva az õ lusta és habozó és vak tapogatózását,
53   19|            eszeltem ki, hogy éppen õ vágja ki belõlem a daganatot,
54   19|       kénytelen vagyok elismerni - õ maga is komponál. Igen,
55   20|           át. Tudtam róla mindent, õ is rólam, de nem leveleztünk.
56   20|   felnevetett, nem lehetett tudni, õ volt-e az, vagy a vihar.~~
57   20|           ott, menüettet táncolva, õ az, én vagyok az, hajladozó
58   20|           csillag a messzeségben - õ az, õ az hát, túl az émelygõs
59   20|     csillag a messzeségben - õ az, õ az hát, túl az émelygõs
60   20|        színpadon, az a hideg zene? Õ az, aki volt és lesz, mielõtt
61   20|           ábrázoló képeknél. Igen, õ az, százezer fényévre -
62   21|     Olivecrona hangja...?!... Csak õ lehet, bár nem ismerem meg
63   21|         megértéssel - hát ez lenne õ? Vagy csak a géz tompítja
64   21|      homlokáról levették a pántot, õ mikrolámpát süllyesztett
65   22|            itt voltam az emeleten, õ sejtette, hogy komoly baj
66   22|      részletesen elbeszélte, mikor õ Stockholmban volt mint kardvívóbajnok,
67   22|           modern hírszolgálat, mi? Õ még ott fekszik az asztalon,
68   22|       mikor beszélnek rólam. Ez az õ napja, suttogja fogai közt,
69   24|         nyilvánosságra hozni, hogy õ is hallhassa, ha bent van
70   24|       ragadozó, aki lesben figyel. Õ azt hitte, fájdalmat okozott,
71   27|           fel is ismerte bennem az õ hazatért Peer Gyntjét, csak
72   27|        küldi, és hogy vigyázzak az õ kincseire, akik háromnapos
73   27|            folyékonnyá élénkíti az õ mohó kíváncsisága.~Nini,