Fej.

 1    2|       év márciusában - tizedike felé lehetett - egy délután az
 2    2| forgattam a fejem, a mellékutca felé.~Mi az ördög, itt vonatok
 3    3|        lent valahol, a nyúltagy felé, arra a pontra, ahonnan
 4    3|       már nem fordulok az ablak felé, tudom, hogy belül zakatol
 5    4|      csinálni, pedig nem a múlt felé forduló természet vagyok,
 6    5|          este lett már - a komp felé bandukoltam. Úgy tettem
 7    5| csakugyan ki fog törni, a mosdó felé hajolva nyitott szájjal
 8    5|       fordult felénk, újságírók felé, mikor a karzaton egyszerre
 9    5|         Miért mégy folyton jobb felé? - mondta egy nap Cini,
10    5|       kísértem.~- Hogyhogy jobb felé?~- Folyton jobb felé tartasz,
11    5|       jobb felé?~- Folyton jobb felé tartasz, utánad kell igazodni,
12    6|    bécsi pályaudvaron, mikor 11 felé az Árpád sínautón Cinivel
13    6|       bólint. Ahogy a másik ágy felé megyünk, nyugtalanul visszabandzsítok -
14    6|     tartott kezeit felemeli, ég felé veti tekintetét, figyel,
15    8|      Délelõtt, ahogy a Belváros felé ballagok, csoportosulás.
16    9|         fejfájás tör le - nyolc felé ezen többnyire túl vagyok.
17    9|    látogatók érkeznek, fél négy felé nagy ribillióval három újságíró-kolléga,
18    9|     Eltûnõdve fordulok az ablak felé, és ekkor a kihajtott üvegen
19    9|         éppen. Pista nem fordul felé, biccent. Ugyanakkor lemondóan
20    9| behunyom a szemem. Mikor kilenc felé Rózsi tapogatózva bejön,
21    9|         át kanyargunk a pavilon felé, elõszobában várni kell,
22    9|       pörgetem. Lám, itt a vége felé milyen egyszerûen, szívfacsaróan
23   10|         orvost se hívok - három felé levánszorgok az étterembe,
24   10|     ismeretlen név. Mikor kettõ felé újból felment a kórterembe,
25   11|         lejjebb is, a nyúltvelõ felé. Kis keményedés, velem született,
26   11|         mogorván ballag a város felé. A gyerek lázas volt reggel,
27   11|       rendelés után a kórtermek felé siet, pillanatra elmosolyodik.
28   11|  látogatnom - hatkor a Zugliget felé menet, megállok a Central
29   12|   mereszti immár a szikrázó nap felé, amitõl a látó megvakul!~
30   12|        kapta.~De este nyolc óra felé a hideg márciusi szélben
31   14|       elutazásom elõtt.~Tíz óra felé egy urat jelentettek be.~
32   15|         közel hajolnak az arcom felé.~Nincs kedvem intézkedni.
33   15|     gyászos közhangulat nemtõje felé hetykén kesztyût dobó cinizmusnak
34   17|           ISTEN NEVÉBEN - ÉSZAK FELÉ~Az álom, külsõ idõben is,
35   17|   Móricz Zsigmond-fordítás vége felé jár, óriási kötet lesz németül.
36   17|          Este és hidegben észak felé indulok. Kicsit sok az ossziáni
37   17|     minden iránytû mutat.~Észak felé, észak felé~Fordul a vasszilánk~
38   17|        mutat.~Észak felé, észak felé~Fordul a vasszilánk~Nem
39   17|         Meleg hullámin át~Észak felé, észak felé~Követve csillagát...~
40   17|   hullámin át~Észak felé, észak felé~Követve csillagát...~Hát
41   17|    totyogva igyekszem a kijárat felé, ám meg kell értenem, hogy
42   17|         majd a vonat Trelleborg felé, ez már Skandinávia. Mint
43   17|         nyelv. A távoli fénysor felé mutat. „Kjöbenhaven” - mondja.
44   17|     vagyok már, mikor három óra felé a vonat berobog a fõvárosba.
45   18|        a Nybro-gatanon. Tíz óra felé naponta bejött a kórházba,
46   20|         folyosókon át. Az ablak felé fordulva fekszem, összegörbedve.
47   20|         ifjú leány siet a város felé, karjáról korcsolya lóg,
48   20|        De nem aludtam, az ablak felé fordulva, ágyam szélén,
49   22|       nála kéziratom?~*~Egy óra felé törzskávéházamban kezdenek
50   25|                      TRELLEBORG FELÉ FUT EGY FÉL FEKETE EB~Ezek
51   25|        Ezért rohanok Trelleborg felé, az éjszakában. Trelleborgban
52   25|      Aztán tovább, a Trelleborg felé kanyargó sínek között.~~
53   25|        hosszú lidércnyomás vége felé lehetett. Szemben az ajtó
54   25|    tengerpartig. A nyomok a víz felé vezettek, óvatosan igyekeztem
55   26| Olivecrona rosszkedvû.~Négy óra felé, mikor elmentek a látogatók,
56   26|   megszabadulok, mint a felszín felé suhanó búvár, ahogy egyre
57   26|    héttel a mûtét után, hat óra felé, belemerülve és szinte feldühödve
58   27|         minden élõ és élettelen felé, ami élõt utánoz, mint az
59   27|       szokták - aztán a folyosó felé int, ahol egy kis ajtó fölé
60   27|        megrakottan futott célja felé. Hol is volt a cél, minõ