Fej.

 1    4|            vagyok a halottégetésnek (megint szóba került a lapokban
 2    4|             a humorom is visszatért, megint a régi vagyok.~Egyszer csak
 3    5|             kis bolygó, úgy látszik, megint valami üstökösfélének képzeltem
 4    5|          ájulás után szépen felállok megint - ma már nem lesz több,
 5    5|       ökrendezés, elõredöntöm fejem. Megint abbamarad, az émelygés azonban
 6    5|           azon kapom magam, hogy már megint „színészkedem”. Ezt régen
 7    6|         aztán mormogni kezd, megáll, megint figyel, megint mormog. Válaszol
 8    6|               megáll, megint figyel, megint mormog. Válaszol a „hangnak”,
 9    6|           közben.~Két lépést teszek, megint megállok. Vigyorogva, kérkedõ
10    7|                Na igen, úgy látszik, megint fejlõdtem egy fél dioptriácskát...
11    8|   kulisszafalai” mögé jó volna nézni megint, ibolyakék messzeségbe.
12    9|        elõszobában várni kell, aztán megint az elsötétített szoba hosszan,
13   11|            Az agyvelõmrõl van szó és megint az agyvelõmrõl. Egy szó
14   12|          menetszázadba osztják. Vagy megint csak mint a bûnös, akinek
15   12|        szállodába), mit álmodtam már megint: Ide hallgass, megyünk fel,
16   13|             a Gyuláktól. Õk, persze, megint csak „véletlenül”, megint
17   13|            megint csak „véletlenül”, megint csak „beszélgettek” rólam
18   13|             kedves mester, a papilla megint két és fél dioptriát romlott.
19   14|        megnézne, ha nincs ellenemre.~Megint meztelenre kell vetkõznöm,
20   15|          könyörögj érettünk, Mária!~~Megint a France-ban szállunk meg,
21   16|            idõ és mindig csak képek, megint képek... grafikai gyûjtemény,
22   16|           nem ébredek fel mégsem, és megint elfelejtem, hogy csak álmodom,
23   17|      Földrengés, vagy rosszul vagyok megint? Feltápászkodom, felhúzom
24   17|          Sötétzöld és világoszöld és megint sötétzöld - messze a tizennégy
25   18|          fürdõt nem lehet elkerülni, megint elcipelnek, ágyastul. A
26   20|             nyitva lehetett tartani, megint becsukják. Május elején
27   20|             elalszom, majd felriadok megint: egyszer rajt is kapom Kerstint,
28   20|          egyszer, s akkor felismerem megint... Meg fog jelenni még egyszer
29   20|        kórházat, megnyugtatták, majd megint érdeklõdik. Sajnálom, hogy
30   20|      lényegest, késõbb mégis, mintha megint bejött volna, de egészen
31   20|          mint egy menüettnél. Ajkaim megint vigyorra torzultak a sötétben.
32   20|           óránként összehúzódnak, és megint kitágulnak, ütemesen.~Lüktetõ
33   21|              Szorosan a fejem fölött megint suttognak, halkan, de határozottabban.
34   21|              aztán sötét lesz, aztán megint világos. Fölfelé fordítanak,
35   21|         világos. Fölfelé fordítanak, megint rögzítik a fejem.~Hisz ez
36   21|             Lysholm osztályán vagyok megint, már voltam itt. Felvételek
37   21|           lift, folyosó. Itt vagyunk megint, hallom, ahogy becsukják
38   21|              lépnek. Hasamon fekszem megint, arcom a vályúban. Valaki
39   21|         törik valami. Pillanat múlva megint. Feszítés, nyomás, roppanás,
40   21| Szivattyúznak, valamit szivattyúznak megint. Valamit csapolnak. Valami
41   22|           külvárosi hónaposszobában, megint ott ül az asztalnál, a levegõbe
42   22|        Stockholmot, fél tízkor, most megint felhívtuk, éppen folyik
43   23|         vörös, vékonyhéjú narancsot? Megint átvillámlik a rettenet -
44   24|             nem találtam rajta, hogy megint sötét van, illetve hogy
45   24|              sötét van, illetve hogy megint álmos vagyok. A nap szegényes
46   24|             el, amint, úgy látszott, megint békés éjszakába fordult.
47   24|       Tizenkétszer lett így sötét és megint világos, s én egyre fokozódó
48   24|        eltávolítják.~- Csak holnap? ~Megint nevetett.~- Holnap? Majd
49   25|             három utána következõrõl megint kísértetiesen erõs látomásom
50   25|              én tudok.~~A mélységbõl megint kibukik egy sziget: nyílik
51   25|         sínek között.~~Egyszer aztán megint egy sziget. Több, mint sziget,
52   25|             mûtét után elszunnyadtam megint. Ezúttal éltem át lázálmom
53   25|        kegyelet, nincs szükségem rá, megint egészben vagyok.~~Késõ délután
54   26|              EL KÖTELÉKEIT”~Ezek már megint napok, felismerhetõk és
55   26|     megállapítottam, hogy az ételnek megint íze van - a régi gyönyörûséges,
56   26|         nyugtalan, felugrik, kisiet, megint bejön, nem figyel.~- Mi
57   26|            hogy mondjam meg magának.~Megint szünet.~- Úgy. Na mirõl
58   26|            lépést tettem, megálltam, megint tettem két lépést.~- Na,
59   27|           tak” (köszönöm). És tak és megint tak és tak-tak, míg rajta