Fej.

1001   10|                  szemén már nem ment, ez a szem nyitva maradt, a szemhéj
1002   10|                 ez a szem nyitva maradt, a szemhéj nem mozgott, úgy
1003   10|           félórával elõbb ment el. Ennek a barátunknak ideges arcrángatózása
1004   10|            igyekezett utánozni õt. Aztán a ravatalon láttam csak, borzasztó
1005   10|              arca.~~Nem bírom tovább ezt a megújuló, kényszerû erõlködést,
1006   10|                  erõlködést, hogy ezeket a képeket jól levetítsem.
1007   10|                 levetítsem. Kivánszorgok a fogaskerekûig. Leülök az
1008   10|           állomáson. Dénes talán jön már a következõ vonattal, híreket
1009   10|              Arra is gondolok, nem lehet a tompa, tespedõ napokat folytatni
1010   10|                tespedõ napokat folytatni a Havas-komplexummal: dolgozni
1011   10|            diktálok Dénesnek. Nyitogatom a szemem, hogy noteszemben
1012   10|                látom - nini, ködlik már, a feleségem említette néhányszor
1013   10|                 említette néhányszor ezt a Mónit hazajövet a klinikáról,
1014   10|         néhányszor ezt a Mónit hazajövet a klinikáról, ahol dolgozott.~
1015   10|             próbálom kompozícióba szedni a gyér adatokat.~MÓNI~Ott
1016   10|                MÓNI~Ott kóvályog valahol a tébolyda csendes osztályán,
1017   10|              tébolyda csendes osztályán, a folyosókon, bekukkant a
1018   10|                  a folyosókon, bekukkant a termekbe, nyáron a kertbe
1019   10|             bekukkant a termekbe, nyáron a kertbe kisétál. Nem nyugtalanít
1020   10|               meg, unatkozva tûri, ahogy a tanár, hallgatóknak, vendégeknek
1021   10|              esetét. „Nézzék, uraim, ezt a tipikus tekintetet, járást -
1022   10|                feleltetésrõl van szó, és a jelölt dadog, visszafordul,
1023   10|          visszafordul, s profilból, hogy a tanár ne hallja, szégyenkezve
1024   10|          jóakarattal, sebesen odamorogja a helyes választ, hibátlan
1025   10|        terminológiával, az õ betegségét.~A klinikán senki nem emlékszik,
1026   10|            nyomtalanul süllyedt el, mint a legendabeli Atlantisz. Ápolóknak
1027   10|                 magában engednék sétálni a városban, elkódorogna, elfelejtene
1028   10|        visszajönni, nem találna rá többé a társadalom. Tehát hagyják
1029   10|                  nem is hallaná. De ha - a kórforma szempontjából vagy
1030   10|            intéznek hozzá, Móni megfelel a kérdésre, s a legnehezebb
1031   10|              Móni megfelel a kérdésre, s a legnehezebb kérdésnél se
1032   10|              zagyvaságot mormol, és ebbe a zagyvaságba belekeveri a
1033   10|                 a zagyvaságba belekeveri a helyes választ. Például
1034   10|                azt kérdezik, „mikor volt a lipcsei csata, Móni?” akkor
1035   10|           valamit, ilyesfélét: „leszakad a lámpa, ha trampliznak az
1036   10|                  Richard fõ követelménye a mûvészettõl, ügyvéd úr?”
1037   10|             szilvás gombóc mellé, jönnek a tatárok, ki kell önteni
1038   10|                  tatárok, ki kell önteni a vájdlingból, Gesamtkunst.”
1039   10|               vájdlingból, Gesamtkunst.” A betegekkel nemigen érintkezik,
1040   10|          túlságosan megszokta õket. Néha a nyugtalan-osztályon vendégszerepel,
1041   10|              mintha nyugtalankodna, csak a változatosság kedvéért.
1042   10|                bölcs egykedvûséggel nézi a világ tarkaságának rögeszmékben
1043   10|            Veszedelmes, ravasz fráter ez a Laci, tudja, hogy bolond,
1044   10|      paripaléptekkel sétál körbe, mindig a fal mellett, lábujjhegyen,
1045   10|             kiderül, semmi sem kerüli el a figyelmét. Olyan, mint egy
1046   10|           orvosokra, akik elõször járnak a nyugtalan-osztályon, vagy
1047   10|                  lapuló keringését, csak a szeme sarkából figyel. Egyszerre,
1048   10|                 ijesztgetés fontos ennél a mûveletnél és nem a szemkibökés,
1049   10|                ennél a mûveletnél és nem a szemkibökés, mert a rémülten
1050   10|                  nem a szemkibökés, mert a rémülten visszahõkölõ áldozat
1051   10|                Egyik ilyen szokása, hogy a vizitelõ orvos körül lebzsel,
1052   10|                   papírcédulát nyújt át. A cédulán saját írásával rövid
1053   10|              szerint „57-es beteg (õ az) a mai napon elhagyhatja az
1054   10|               zsebre teszi. Ismervén ezt a szokását, némelyik orvos
1055   10|               hogy úgyse eresztik ki. De a furcsa az, hogy ezt mintha
1056   10|             éppen úgy zsebre teszi, mint a többit, nem is kísérli meg,
1057   10|               van szó úgyis.~Pedig, hogy a szabadulás vágya nem halt
1058   10|                 Nyáron szívesen botorkál a kert rácsa mellett, két
1059   10|           hosszan bámul kifelé s õ, akit a bentlakók nem érdekelnek,
1060   10|              homlokát ráncolva vizsgálja a járókelõket.~És télen néha
1061   10|               áll, meggörbülve, szorosan a bezárt ajtó elõtt - kulcs-csikorgásra
1062   10|              ugrik el, sokszor ellöki õt a belépõ alkalmazott. Lehajtott
1063   10|              megfigyelték, hogy ilyenkor a zárral és kilinccsel van
1064   10|               kilinccsel van elfoglalva. A kilincset nem nyomja le,
1065   10|              kilincset nem nyomja le, de a zárat megtapogatja.~És hosszan,
1066   10|         simogatja reszketõ öreg ujjaival a kulcslyukat.,~~A feleségem
1067   10|                ujjaival a kulcslyukat.,~~A feleségem egyszer megkínálta
1068   10|             feleségem egyszer megkínálta a csokoládéból, amit éppen
1069   10|                az öregnek nagyon jólesik a figyelmesség. Nem köszönte
1070   10|       figyelmesség. Nem köszönte meg, de a következõ vizitnél feleségem
1071   10|         észrevette, hogy az öreg eltette a sztaniolpapírt, amiben a
1072   10|                 a sztaniolpapírt, amiben a csokoládé volt: gondosan
1073   10|      összehajtogatta, és ott szorongatta a kezében.~Ettõl fogva gyakran
1074   10|                  elfogadta az ajándékot, a burkolópapírt eltette és
1075   10|                  észre, hogy ettõl fogva a szabadulócédulákat kizáróan
1076   10|                  csak neki nyújtotta át, a többi orvost elhanyagolta.
1077   10|                  És néha tûnõdve követte a termen át, mintha mondani
1078   10|              valamit.~De szótlan maradt, a jóindulatúan enyelgõ és
1079   10|             Feleségemben mégis kialakult a feltevés, hogy talán valamilyen
1080   10|             valamilyen érintkezést keres a beteg, miután sikerült bizalmát
1081   10|               faggatni kezdte:~- Jó volt a múltkori teasütemény, Móni
1082   10|             azért az is benne volt, hogy a teasütemény jó.~Ekkor rajtaütõ
1083   10|              annak megállapítására, hogy a beteg lucidus pillanatában
1084   10|                 kettõ felé újból felment a kórterembe, eszébe jutott
1085   10|                kórterembe, eszébe jutott a dolog, és még egyszer megkérdezte
1086   10|                tõle:~- Móni bácsi, ki az a Brüll Malvin?~És Móni felemelte
1087   10|                Malvin?~És Móni felemelte a fejét, és halkan és egyszerûen
1088   11|                                          A GYULÁK SZÉKE ÖSSZEÜL~És
1089   11|               ÖSSZEÜL~És mialatt odalenn a szanatóriumi hall homályában
1090   11|                hall homályában s odabent a koponya sötétjében lassan
1091   11|              lassan és szívósan dolgozik a végzet, odakünn megmozdul
1092   11|             végzet, odakünn megmozdul az a csodálatos valami, az Ismeretlen,
1093   11|                 rejtelmes módon átrezdül a Külsõ Világ.~Bent, a csontfalak
1094   11|            átrezdül a Külsõ Világ.~Bent, a csontfalak közt valami történik.
1095   11|                 is csak sejtik. Valahol, a lágy gumihoz hasonló halmazállapotban,
1096   11|               figyelmeztetõen emlékeztet a dióbél fél gerezdjére (még
1097   11|               dióbél fél gerezdjére (még a kanyargós rovátka-utak is
1098   11|                  olyan sárgásfehér, mint a friss dióbél. Egy ponton
1099   11|               tudni egyelõre, hol: belül a félgerezd két élesen szétváló
1100   11|                  negyede közt, vagy alul a lapos agyfenéken, melynek
1101   11|         agyfenéken, melynek közepérõl az a parányi mirigy függ, növekedés
1102   11|                  kormányzója. Lehet elöl a kérgen vagy belül a szürkeállományban.
1103   11|                 elöl a kérgen vagy belül a szürkeállományban. Lehet
1104   11|          szürkeállományban. Lehet hátul, a két pót-agy valamelyikén,
1105   11|       valamelyikén, de lehet lejjebb is, a nyúltvelõ felé. Kis keményedés,
1106   11|         született, olyan, mint apró hiba a magon, soha nem okozott
1107   11|                  hólyaggá fúvódik fel, s a folyadék egyre szivárog
1108   11|               meggörbült erecske, amiben a vér megakad, megalszik,
1109   11|             eddig párhuzamosan szaladtak a hosszú vezetékben, most
1110   11|               van csak szó, anyagról, az a fontos, mennyivel erõsebb
1111   11|                 vagy gyöngébb szerkezete a környezetnél. Az én számomra
1112   11|            izgalmas szerencsejáték, hogy a csontrulett melyik rovátkájában
1113   11|             melyik rovátkájában állt meg a golyó. Mert ezek a szövetek
1114   11|              állt meg a golyó. Mert ezek a szövetek alkotják együtt,
1115   11|             egyik gondolkodik és beszél, a másik számol, a harmadik
1116   11|                  beszél, a másik számol, a harmadik képzelõdik, a negyedik
1117   11|                   a harmadik képzelõdik, a negyedik vágyakozik és szenved,
1118   11|              ötödik emlékezik és mereng, a hatodik mámort szív magába,
1119   11|                  szív magába, és kergeti a fájdalmat.~De mind ismerõs.
1120   11|         Ismeretlenben, odakint történik.~A Valószínûtlen és Fantasztikus
1121   11|               most valami történik: hogy a kis láncszem, ami valahol
1122   11|              Földgolyót és léggolyót.~És a láncsor ellenáll, anélkül
1123   11|                  hogy tudná vagy akarná, a folytonossági hiánynak.
1124   11|                  folytonossági hiánynak. A formákat keresõ élet, ugyanaz,
1125   11|                most egészében tiltakozik a formátlan külsõ beavatkozás
1126   11|             mégis szüksége van rám, erre a kis sejtre, nem adja oda
1127   11|             sejtre, nem adja oda ingyen. A fajta ahelyett, hogy felfalná,
1128   11|               annyiszor állt ki érte.~De a szándék csak a kiválasztottakban
1129   11|                  érte.~De a szándék csak a kiválasztottakban válik
1130   11|            tudatossá.~~Reggel valahonnan a Zugligetbõl egy munkás mogorván
1131   11|               egy munkás mogorván ballag a város felé. A gyerek lázas
1132   11|            mogorván ballag a város felé. A gyerek lázas volt reggel,
1133   11|            fájdította, nyafogott. Bemégy a gyerekklinikára - nyûgösködött
1134   11|              inkább egy keserûre belógni a pálinkáshoz, de ha egyszer
1135   11|               hogy elvette? most már itt a kényszer... Morog az ambulancia
1136   11|                  kölyök sír, belenyilall a szívébe - a sima képû, komoly,
1137   11|                  belenyilall a szívébe - a sima képû, komoly, szép
1138   11|                     Méltóságos tanár úr, a gyereknek... Jó, jó, hol
1139   11|                 gyereknek... Jó, jó, hol a gyerek?... Hát azt nem hoztam
1140   11|              szaladjon haza, és hozza el a gyereket... hol laknak?...
1141   11|           kimegyek... Isten áldja, kérem a következõt.~~Ahogy rendelés
1142   11|         következõt.~~Ahogy rendelés után a kórtermek felé siet, pillanatra
1143   11|              elmosolyodik. Bolondok ezek a szegények - az a munkás
1144   11|           Bolondok ezek a szegények - az a munkás is -, mit is mondott
1145   11|              munkás is -, mit is mondott a másik a „rögtön-masinával”?
1146   11|                   mit is mondott a másik a „rögtön-masinával”? pedig
1147   11|                 kell látogatnom - hatkor a Zugliget felé menet, megállok
1148   11|            Zugliget felé menet, megállok a Central elõtt, ott szokott
1149   11|              leletei... kérem kisasszony a telefont... Gyula? Itt Géza...
1150   11|           telefont... Gyula? Itt Géza... a K. Frici ügye iránt érdeklõdnék...
1151   11|              akartam látogatni... szóval a Svábhegyen van, jó, hogy
1152   11|                 úton egy kereskedõ kiáll a boltajtóba, sógorával beszélget.
1153   11|            micsoda világ, kérlek, már ez a nyakkendõ se megy, ami bombasiker
1154   11|                   azt mondják, megdagadt a feje... hiszen nem is csoda
1155   11|              feje... hiszen nem is csoda a mai világban.~~Fél kettõkor
1156   11|            világban.~~Fél kettõkor indul a bécsi autóbusz. Házaspár
1157   11|              száll, Istent kísértik ezek a veszett pilóták, oda nézz,
1158   11|               veszett pilóták, oda nézz, a háztetõt súrolja... ja,
1159   11|                  el ne felejtsd felhívni a klinikán... Fricirõl? hát
1160   11|               Jenõ, jól viseld magad...~~A Krupp-mûvek ma reggel hat
1161   11|                  újítás, de újítás... ez a tanár az utóbbi években
1162   11|          fellendült ez az ág. Most ennek a tanárnak eszébe jutott,
1163   11|             tanárnak eszébe jutott, hogy a fejtõkés mozoghatna, elfordulhatna
1164   11|                mozoghatna, elfordulhatna a nyelében, akkor be lehetne
1165   11|                  hajlítani, átgörbíteni, a kisagy alá, nem kellene
1166   11|                  is éles volna, nem csak a hegye - és elfér az érlekötõ
1167   11|                 érlekötõ ollók között... a mûszerész szorgalmasan dolgozik,
1168   11|             dolgozik, egyenletesen sivít a köszörû, feni a kést, a
1169   11|       egyenletesen sivít a köszörû, feni a kést, a kés muzsikálva,
1170   11|                  a köszörû, feni a kést, a kés muzsikálva, sziszegve
1171   11|           muzsikálva, sziszegve élesedik a köszörû alatt.~~Hallottad,
1172   11|                 lép, fütyörész, miközben a fejét csóválja... Hát elmegy
1173   11|               lehetne most próbálni D.-t a helyére a lapnál - ejnye,
1174   11|                  próbálni D.-t a helyére a lapnál - ejnye, szólok V.-
1175   11|                 most nemigen dolgozhat.~~A kis budai utcán ábrándozva,
1176   11|           ábrándozva, egyedül jön lefelé a finom lírai költõ... Rólam
1177   11|            csoportosítja... Könny szökik a szemébe, érzelmek találkozása...
1178   11|               halála után rögtön odaadom a Szemlének... szegény fiú...
1179   11|              tulajdon novelláját idézve, a kisfiú, aki összerakott
1180   11|                  ott trikójából elõvegye a gyermekkori hegedût... s
1181   11|           gyermekkori hegedût... s ebben a pillanatban összedõl az
1182   11|               elérzékenyedik.~Így terjed a hullám a térben, de vajon
1183   11|      elérzékenyedik.~Így terjed a hullám a térben, de vajon csak a
1184   11|                  a térben, de vajon csak a térben? Nem ér vissza gömb-sugara
1185   11|                távlatából bukkant fel ez a négy komoly férfifej, a
1186   11|                  a négy komoly férfifej, a hídfõi kávéház csendes,
1187   11|          egybegyûltek, hogy megbeszéljék a tanácsot, amit a hadvezérnek
1188   11|            megbeszéljék a tanácsot, amit a hadvezérnek adni kell, hogy
1189   11|                  vagy legalább megmentse a bõrét? és tekintetbe veszik
1190   11|              bõrét? és tekintetbe veszik a táltosok és vajákosok jóslatait,
1191   11|                  melyekben ott olvasható a jövendõ igéje?...~Kettõt
1192   11|                 Gyula és Szabatos Gyula, a drágák - az egyik mindig
1193   11|               tudja, mire gondol közben? A másik, mozdulatlanul, leszegett
1194   11|              keskeny, zárt szájjal, mint a Szabatos Gondolat elszánt
1195   11|               elszánt bikája, néz szembe a Feladott Problémával, ami
1196   11|           asztalra, mindig jelen, mindig a helyén, egy jottával sem
1197   11|                 folyósítva, mint amennyi a megoldáshoz szükséges. És
1198   11|                  ruhában, mint rendesen, a munkás gyermekét már meg
1199   11|              holnap befejezi tanulmányát a gyermeki csontok növekedésének
1200   11|           növekedésének feltételeirõl. Õ a legcsendesebb, komolyan
1201   11|                szól, halkan és óvatosan, a magánhangzókat szívesen
1202   11|             gyvelõrõl”.) Végre M. Endre, a zseniális sebész, magas,
1203   11|                el ifjúi becsvágyak felõl a férfimunka irányában. Világot
1204   11|      professzornak, aki lendületet adott a modern agysebészetnek.~Már
1205   11|               agysebészetnek.~Már folyik a tárgyalás. Szórakozott Gyula
1206   11|                  tûnõdik. Szabatos Gyula a már tegnap pontosan összegyûjtött
1207   11|          asztalon. Itt az agyfotográfia, a szemlelet, a belklinika
1208   11|              agyfotográfia, a szemlelet, a belklinika jelentései -
1209   11|            végleges diagnózis még nincs, a fõdologra nézve azonban,
1210   11|                Egy szó se esik rólam. Ez a négy ember úgy, ahogy itt
1211   11|               úgy, ahogy itt ülnek, mind a négyen szeretnek, mint ahogy
1212   11|              félreérteném, többet várnék a férfias szeméremnél, amivel
1213   11|               nem is ismerik személyesen a beteget, akinek sorsa fölött
1214   11|         egybejöttek, felszólítás nélkül, a beteg tudta nélkül, magánszorgalomból.
1215   11|                   Szórakozott Gyula csak a részletekhez szól, sóhajtva,
1216   11|             kóvályog „szerény véleménye” a tárgy fölött, mint õszi
1217   11|            fölött, mint õszi mezõ fölött a bánatos esti szellõ. Szabatos
1218   11|               magán, hogy el ne aludjon. A fölényes, remek sebész viszi
1219   11|             fölényes, remek sebész viszi a szót, példákat idéz, széles
1220   11|              legközelebb, ha túl leszünk a diagnózison, aminek eredményében
1221   11|             csalódom, elhatároztuk, hogy a kitûnõ belklinikai leleteket
1222   11|          véglegesnek vesszük, dönthetünk a teendõket illetõen. Sajnos,
1223   11|           teendõket illetõen. Sajnos, az a gyanúm, teendõkre lesz szükség,
1224   11|                 mégpedig haladéktalanul. A papillának ez a rohamos
1225   11|          haladéktalanul. A papillának ez a rohamos romlása nem biztat
1226   11|                  majd javaslatom...~- Az a kérdés, az anyagi körülmények... -
1227   11|              csak szóba.~- No igen... és a neurológiai vizsgálat...
1228   11|                jobb volna... Nem lehetne a...~- Tudtommal az asszony
1229   11|                asszony fent van Bécsben, a Wagner-Jauregg Klinikán...
1230   11|               Akkor hát délután kimegyek a szanatóriumba, és óvatosan
1231   11|         megmagyarázom neki, hogy ez lesz a legjobb... nem gondolod?~
1232   11|                 legjobb... nem gondolod?~A habozó kérdés Szabatos Gyulához
1233   11|           Gyulához szól, akinek mereven, a láthatatlan szövegre szegezett
1234   11|               szegezett tekintete fölött a vastag, egyenes szemöldök
1235   11|          ellentmondást nem tûrõ aláhúzás a mondat legfontosabb szavai
1236   11|               ami nála azt jelenti, hogy a felajánlottnál tökéletesebb
1237   11|                 És délután õ jelenik meg a homályos hallban, ahol hármasban
1238   11|                  éppen - az egyik naiva, a másik drámai hõsnõ. Egyformán
1239   11|                   Egyformán fiatalok, de a naiva olyan bámuló tisztelettel
1240   11|               bámuló tisztelettel beszél a hõsnõvel, mint egy kezdõ
1241   11|                 az öreg nagy tragikával. A hõsnõ levegõ után kapkod
1242   11|                 Hát persze hogy az lenne a legjobb... vigye el az ördög
1243   11|            hevesen áradva bugyborékolnak a kagylóból.~- Jézus Mária...
1244   12|                                   VISSZA A TETT SZÍNHELYÉRE~És újra
1245   12|               panaszkodom, hogy rossz ez a jármû, vízszintesen is himbálózik,
1246   12|          szállunk meg. Milyen szomorú ez a város, különösen errefelé,
1247   12|                gyanakvó. Hangosan szidom a rossz világítást utcán,
1248   12|                Reggel tízre jelentkezünk a Wagner-Jauregg Klinikán.~
1249   12|                  és ürügyekkel halogatva a dolgot, végre mégis felkecmergek
1250   12|                 végre mégis felkecmergek a lépcsõn, egyszerre mély
1251   12|              taszít úgy innen. Itt, ezen a lépcsõn álltam meg három
1252   12|               végigkísérték életemet) az a makacs gyanú kínoz, hogy
1253   12|              kínoz, hogy akkor kezdõdött a dolog, mikor ezt kimondtam -
1254   12|             dolog, mikor ezt kimondtam - a gyermek akkor született,
1255   12|                 attól, hogy megneveztem. A dolgok azáltal lesznek,
1256   12|                tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet
1257   12|             Esetünkben olyanformán, hogy a kutatást egyirányba terelte,
1258   12|                   talán az igazitól.~Ezt a rögeszmét be kell vallanom,
1259   12|                  szorongó érzésem, ahogy a kongó folyosókat járjuk,
1260   12|              folyosókat járjuk, tisztára a bûnösé, aki visszatér a
1261   12|                  a bûnösé, aki visszatér a tett színhelyére. Nyugtalanul
1262   12|                van-e még az az orvos, az a titkár, az a kedvesnõvér,
1263   12|                az orvos, az a titkár, az a kedvesnõvér, akit akkor
1264   12|                 az ismeretlen beteg, ott a neurológiai osztályon, akinek
1265   12|                  Nem emlékeznek... Ebben a teremben volt? melyik ágyon?
1266   12|             teremben volt? melyik ágyon? a harmadikon? aha! megvan!
1267   12|                  az ápoló is így mondja.~A tanár úr csak délben érkezik,
1268   12|               csak délben érkezik, addig a bánatos arcú, halk szavú
1269   12|               elromlott fényképezõgépet. A szobában, ahol mindez történik,
1270   12|               ahol mindez történik, nagy a rumli, idegen arcok fájnak,
1271   12|             arcok fájnak, fülem kínlódik a sok német beszédtõl, nagy
1272   12|           inzulinnal próbálja gyógyítani a skizofréniát.~Végre jön
1273   12|           skizofréniát.~Végre jön Pötzl, a tanár. Érdekes fej, kifejezése,
1274   12|             sugárzik minden vonásából -, a mûvésznek és az artistának
1275   12|            mûvésznek és az artistának ez a négyes, biztos „tünetcsoportja”,
1276   12|                  és részvétet gerjesztve a hozzáértõben. Szabadkozik,
1277   12|                kezdem érezni magam, mint a vergõdõ hajó utasa, aki
1278   12|                 utasa, aki értesül, hogy a kapitány személyesen vette
1279   12|                 személyesen vette kezébe a kormánykereket. Szobát akar
1280   12|    kormánykereket. Szobát akar nyittatni a vizsgálat tartamára, de
1281   12|      kétnaponkint éjszakára hazamehessek a szállodába.~~Ez a látszat-szabadság
1282   12|           hazamehessek a szállodába.~~Ez a látszat-szabadság tartja
1283   12|          látszat-szabadság tartja bennem a lelket a most következõ
1284   12| látszat-szabadság tartja bennem a lelket a most következõ héten. Különben
1285   12|         elveszettnek érezném magam. Mert a vizsgálat most nem óvatos,
1286   12|          bõrtáskában. Olyan vagyok, mint a katona, aki parancsra bevonult,
1287   12|     beöltöztetnek és kiképeznek, mielõtt a menetszázadba osztják. Vagy
1288   12|           osztják. Vagy megint csak mint a bûnös, akinek hivatalos
1289   12|       tulajdonképpen már megkezdte.~Maga a börtön (persze csak per
1290   12|               persze csak per analogiam, a magamfajta impresszionista
1291   12|              látszatra erõsen emlékeztet a régi, inkvizíció korabeli
1292   12|                 Élvezettel hasonlítgatom a vizsgáló mûszerekkel zsúfolt
1293   12|               van az ablak, mint ezekben a pincékben volt, s a jámbor
1294   12|              ezekben a pincékben volt, s a jámbor ápolókat átlátszó
1295   12|                ugratom, mint pribékeket. A szem- és fül- és idegvizsgálatokat
1296   12|               már könnyedén veszem, mint a rutinié, fölényesen, viccelve.
1297   12|                  egy délelõtt abbahagyom a viccelést, csodálkozva figyelni
1298   12|                tudom-e még különböztetni a fokhagymát a szamócától?
1299   12|               különböztetni a fokhagymát a szamócától? Aztán ínyemet
1300   12|                 már úgy viselkedem, mint a gyanúsított. Tapasztalataim,
1301   12|             gyanúsított. Tapasztalataim, a sok pesti vizsgálat segítségemre
1302   12|            hagyják magukat félrevezetni, a szép reflexre, amit büszkén
1303   12|            vizsgálnak. Késõbb tudtam meg a diagnózisból, hogy egy otromba
1304   12|                 bizonyíték lett ellenem. A dysmetriára nem vigyáztam!
1305   12|           jelentéktelennek látszó tünet, a beteg, ha behunyt szemmel
1306   12|           szemmel vízszintesen kinyújtja a karját, az egyik kezét parányival
1307   12|           ugyanazon oldalán, rendszerint a kisagyban, üzemzavar állott
1308   12|                nekem elkerülte figyelmem a hozzátartozó hidegvízpróba (
1309   12|              hozzátartozó hidegvízpróba (a Nobel-díjas Bárány találmánya),
1310   12|                Bárány találmánya), mikor a fülembe fújták.~Érdekes
1311   12|                  ami napközben történik. A kép éles, álmomban ép a
1312   12|                  A kép éles, álmomban ép a szemem. Milyen erõs, éles,
1313   12|              éles, világos például ennek a mai álomnak emléke is. A
1314   12|                 a mai álomnak emléke is. A fények és árnyak elosztása
1315   12|                az álmodott képeken, mint a valóságban megtörtént eseményeken.
1316   12|           kerültem, nagy beszédet tartok a parlamentben, szavaim tiszták,
1317   12|                 már-már szavazásra kerül a sor, úgy látszik, én leszek
1318   12|                   úgy látszik, én leszek a miniszterelnök. Ekkor véres
1319   12|                 asztal alól bukkant elõ, a süllyesztõbõl. Zavaros halandzsát
1320   12|             fekete örvény, tátog, ezeket a szavakat hallom: „tüneti
1321   12|              tüneti kezelés”. „Elég volt a tüneti kezelésbõl, le az
1322   12|         csakugyan nyávogok. Apám integet a sötét ajtóból, szájára mutatva,
1323   12|               rémülten, hallgattassam el a kiabálót, de legalábbis
1324   12|                és feljön. Nekem is eláll a szívverésem, gyerekkoromban
1325   12|                  emlegették Gaspareczet. A szónok pedig egyre sebesebben
1326   12|                 élesebben kacskaringózik a nyávogás, míg fel nem ébreszt.~~
1327   12|            strassén, jár utánam ébren is a nyávogó unalom. Mert kezd
1328   12|                  ezt az egészet, unalmas a betegség és unalmas a halál
1329   12|            unalmas a betegség és unalmas a halál is, nem rémületes,
1330   12|            léptemet, és folyton lebotlom a kocsiútra, vagy nekimegyek
1331   12|               kocsiútra, vagy nekimegyek a falnak. És unalmas, hogy
1332   12|                unalmas, hogy szemérmesen a sarokba megyek vagy elrejtõzöm,
1333   12|                 vagy elrejtõzöm, órákra, a hideg mellékhelyiségben -
1334   12|           mellékhelyiségben - és unalmas a sofõr, aki részvéttel áll,
1335   12|            részvéttel áll, mikor kiugrom a kocsiból, lihegve -, unalmas
1336   12|                  inkább Demokritosz vagy a másik pogány, aki üres,
1337   12|                kárörömmel mereszti immár a szikrázó nap felé, amitõl
1338   12|                szikrázó nap felé, amitõl a látó megvakul!~És egy reggel
1339   12|            reggel duhaj kedvvel ébredek. A kedves, fájdalmas szemû,
1340   12|                  feljön reggel hûségesen a szállodába), mit álmodtam
1341   12|              mint rendesen, õnagyságával a klinikára tíz órakor. De
1342   12|            hangon kezdem neki felsorolni a tüneteket, közben szedegetem
1343   12|             tüneteket, közben szedegetem a leleteket, mint egy könyvügynök
1344   12|          leleteket, mint egy könyvügynök a prospektusokat, és magyarázgatom,
1345   12|                  az arca elsötétül, hová a csudába tettem, és egy egész
1346   12|            leletnél egyszerre csak kitör a botrány. „Hier Patellen-Reflex...”
1347   12|   Patellen-Reflex...” Próbálom szépíteni a dolgot: „appart, sehr hübsch,
1348   12|                   elõrehajlik, kinyújtja a karját, hosszú ujjai meggörbülve
1349   12|           meggörbülve reszketnek. „Wa... a... as? Pat-tel-len? - üvölti
1350   12|         hátrálunk, aztán rohanni kezdünk a lépcsõn, lefelé - õ mint
1351   12|                  megbotlunk, gurulunk le a lépcsõn, aztán ki az utcára,
1352   12|                 aztán ki az utcára, csak a lábát látjuk, ahogy két
1353   12|              méternyire rugdal kifelé és a hangját végigsüvíteni az
1354   12|               alatt csárdás jókedvem van a klinikán, nem merem bevárni
1355   12|              klinikán, nem merem bevárni a tanárt, félek, hogy a szemébe
1356   12|            bevárni a tanárt, félek, hogy a szemébe nevetek. A bánatos
1357   12|                  hogy a szemébe nevetek. A bánatos képû, halk szavú
1358   12|                  hazakéredzkedem ebédre.~A kocsiban sértõdötten dohogok.
1359   12|                   Önérzetesen szegem fel a fejem, émelygek - hát aztán?~
1360   12|            hiszitek, többre becsülöm ezt a rongyot, mint azt a rongyot,
1361   12|                  ezt a rongyot, mint azt a rongyot, amit ti ráztok
1362   12|                  Sie stehen!~Kikecmergek a kocsiból, odaállok a forgalmas
1363   12|         Kikecmergek a kocsiból, odaállok a forgalmas utca szélére,
1364   12|             némelyik megütközve csóválja a fejét, mások csak bámészkodnak.
1365   12|                  besétálni - itt látható a véleményem rólatok, magamról,
1366   12|             sikerült, ahogy itt áll most a bécsi utca szélén, és köszönettel
1367   12|                és köszönettel visszaköpi a csodálatos ajándékot, amire
1368   12|                   De este nyolc óra felé a hideg márciusi szélben ott
1369   12|          márciusi szélben ott ülök mégis a Café de France teraszán.
1370   12|               káromkodom már, hallgatok. A fejem fáj. Csodálkozva figyelem
1371   12|                fáj. Csodálkozva figyelem a fájást, hogy ez is lehetséges.
1372   12|               végez. Az acélabroncs, ami a koponyámat szorítja, apró
1373   12|               még összehúzódni? Számolom a roppanásokat. Még kettõ
1374   12|                vettem be háromszor abból a kombináltból.~Elõveszem
1375   12|          imbolyogva felállok.~- Vigyenek a Fiakker bárba. Ma este szórakozni
1376   12|                nem árultam el, azóta se: a három perc elteltével el
1377   12|                  percen belül nem áll ki a fejfájás, a legközelebbi
1378   12|             belül nem áll ki a fejfájás, a legközelebbi villamos elé
1379   12|                  megtettem volna-e? Mert a fájás hirtelen, villanásszerûen
1380   13|               napon egy hét múlva, mikor a tanár színe elõtt megjelenünk,
1381   13|             mosollyal és nagyon nyájasan a mûvészfejû Pötzl rövid,
1382   13|                 telt hólyag terpeszkedne a kisagyon. Egyebet is gyanít,
1383   13|               Hátha fel lehetne szívatni a folyadékot, belsõ úton,
1384   13|                  folyadékot, belsõ úton, a hólyag összelappadna, felszabadulna
1385   13|             összelappadna, felszabadulna a nyomás. Ezüstkenõcsöt ír
1386   13|                dörgölik belém, félóráig, a szürke zsiradékot.~Idegen,
1387   13|             sincsenek, semmi felelõsség. A kenõcs, úgy látszik, jót
1388   13|                népesíti be három szobám, a Reviczky utcai szép úriházban,
1389   13|              mulattat és foglalkoztat ez a sok ember. Könnyen és szívesen
1390   13|           Könnyen és szívesen viselem el a fáradtságot és kimerültséget,
1391   13|              magamra hagynak. Egyre szól a telefon, és ha félóráig
1392   13|                  magam veszem fel, hívom a vendéget.~Mint ínyenckedõ
1393   13|                   élvezettel kóstolgatom a karaktereket. Tisztában
1394   13|           karaktereket. Tisztában vagyok a helyzettel. Pozitív és negatív
1395   13|            Pozitív és negatív elõjellel, a legizgalmasabb emberi képesség,
1396   13|          legizgalmasabb emberi képesség, a részvét dõzsöl, lakmározik,
1397   13|              részvét dõzsöl, lakmározik, a részvét üli orgiáit betegágyam
1398   13|         telepedve. Két véglet alakul ki, a duhaj, nagyhangú, tréfáló
1399   13|                  lekicsinylés mögé rejti a páni rémületet, ami mindenkit
1400   13|           rémületet, ami mindenkit elfog a mindnyájunkra leselkedõ
1401   13|                  Talány közellétében. És a másik, csendes és komoly,
1402   13|             másik, csendes és komoly, ez a bátrabbik, mely tisztázta
1403   13|                utóbbit idõsebb testvére, a személyes halálfélelem mutatta
1404   13|               cserbenhagyni, tekintettel a komoly helyzetre. Okvetlenül
1405   13|                  bridzselnek. Imádom ezt a mozgalmat, még ma is hálás
1406   13|               látom õket elõször. Épp ez a kedves, benne vagyok az
1407   13|             lehet, ott tartok vacsorára, a beszélgetés benyúlik az
1408   13|                 az éjféli órákba.~Közben a megbolygatott külsõ világ
1409   13|              vitáznának fölöttem, mintha a rendkívüli parlamentben,
1410   13|                   hogy képviselõje ennek a parlamentnek -, módszerpolitikai
1411   13|                Két fontos pont körül: mi a teendõ, s ha ez eldõl, hogyan
1412   13|              vegyenek rá, óvatosan, hogy a határozatnak alávessem magam?~
1413   13|            határozatnak alávessem magam?~A Gyulák kétszer is, külön-külön,
1414   13|              meglátogatnak, de szó sincs a jövõrõl, tréfálunk és vitatkozunk,
1415   13|                 sejtelmem sincs róla, mi a véleményük. Ellenben egy
1416   13|           felkászálódok, bevitetem magam a szerkesztõségbe. Milyen
1417   13|                arra is gondjuk van, hogy a részvét ne nyilatkozzék
1418   13|             hallgat el pillanatra, mikor a fõszerkesztõi ajtó kilincsét
1419   13|                 itt vagy, gyere csak fel a szobámba!), becsukja az
1420   13|                  menjek át most mindjárt a nagynevû sebésztanárhoz,
1421   13|              legyen gondom.~Bevánszorgok a klinikára. A tanár urat
1422   13|                Bevánszorgok a klinikára. A tanár urat a folyosón csípem
1423   13|                  klinikára. A tanár urat a folyosón csípem el. Szikár,
1424   13|                 eszébe.~- Ahá... hát itt a bûnös. Mondják, rólam írta
1425   13|                  Mondják, rólam írta azt a... na mindegy, fõ, hogy
1426   13|         megmutatja nekem, hol nyissam ki a fejét, a fejérõl van szó,
1427   13|                  hol nyissam ki a fejét, a fejérõl van szó, ha nem
1428   13|                  az artézi kútnál. Elõbb a varázsvesszõvel végezzenek
1429   13|                  az urak, aztán jövök én a fúróval. Hát viszontlátásra.~
1430   13|                keze keményen megszorítja a kezemet. Honnan ismerem
1431   13|           kezemet. Honnan ismerem én ezt a nem gyöngéd, határozott,
1432   13|              bizalomkeltõ parolát? Igen, a tulajdon novellámból, ahol
1433   13|               tulajdon novellámból, ahol a duzzogó tanársegéddel kezel,
1434   13|           tanársegéddel kezel, kinyújtva a paplan alól.~Sokkal ruganyosabb
1435   13|              léptekkel mászok fel otthon a lépcsõkön. Úgy érzem, nem
1436   13|             habozni, ha mégis arra kerül a sor... Bár hiszen... Két
1437   13|                tûrhetõen érzem magam, ez a kenõkúra, úgy látszik, használ.
1438   13|            látszik, használ. Mindegy, az a fõ, hogy most már mindenesetre
1439   13|                fogom, hová forduljak.~De a titkos parlamentben szavazás
1440   13|              szavazás lehetett közben és a szavazás eredménye - bár
1441   13|                  se tudta, hogy bent van a szavazó bizottságban - másképp
1442   13|          sorsomat.~Óvatos üzenet érkezik a Gyuláktól. Õk, persze, megint
1443   13|              rólam és közös barátunknak, a már említett sebésznek,
1444   13|     tanulmányútja, amikor is Cushingnak, a modern agysebészet úttörõjének
1445   13|                 is hallottam?... Aha! Az a keskenyfilm, amit láttam,
1446   13|                 hát nem furcsa véletlen, a Földgolyónak, ennek a nagy
1447   13|          véletlen, a Földgolyónak, ennek a nagy koponyának a másik
1448   13|                  ennek a nagy koponyának a másik oldalán egy ember,
1449   13|                hanem úgy, hogy van ennek a Cushingnak egy tanítványa
1450   13|                  maga nyilatkozott errõl a tanítványáról, legalább
1451   13|            önmagát, csak agyat operál és a felszerelése világviszonylatban
1452   13|                 érdekes. Hogy hívják azt a stockholmi tanárt? Olivecrona,
1453   13|               olajágat. Tetszik nekem ez a név, patetikus, éppen azért
1454   13|        képzelõdés, feltéve, hogy rákerül a sor, honnan veszek annyi
1455   13|                egyelõre nem volt szó, és a pesti tanárral való tárgyalás
1456   13|          váratlan fordulat. Úgy látszik, a parlament Alsóházának mûködésébe
1457   13|         mûködésébe beleszólt, önmagától, a Felsõház.~Ötödnap nagy örömömre (
1458   13|               betegszobámban ... grófnõ, a legrégibb, legmagasabb polcokon
1459   13|                 hát hogyne, háziorvosuk, a jeles sebésztanár, pontosan
1460   13|        beszéljünk. Igenis, nagyon komoly a helyzet. El kell készülnie
1461   13|                   ezt már elintéztem. És a legelõkelõbb írót említi,
1462   13|                írót említi, aki felhívta a napokban ebben az ügyben.
1463   13|               ebben az ügyben. Beszéltem a miniszterrel és még másokkal... (
1464   13|                  aztán folytatta... Ezen a ponton megszûnt az ellenségeskedés.~
1465   13|              Meghatottságomat enyhíti az a rögeszmém, hogy hiszen mindez
1466   13|             utasítás, majd én megmutatom a társaságnak, éppen azért,
1467   13|                félteni, kivágom én magam a slamasztikából. Lám, milyen
1468   13|      slamasztikából. Lám, milyen jól hat a szürke zsiradék, ma se volt
1469   13|                Sándor barátom érdeklõdik a telefonon, virtuóz író,
1470   13|             virtuóz író, egyik kedvencem a stiliszták közt. Odaveszem
1471   13|               stiliszták közt. Odaveszem a készüléket ágyamba, eszembe
1472   13|                fél felkeresni, „fáj neki a hõst véribe’ látni”. Te
1473   13|                vé... é... é... gem va... a... an...” Elfelejt felelni,
1474   13|               szinte látom, hogy elsápad a másik készüléknél. Váratlanul
1475   13|         készüléknél. Váratlanul fordítok a hangon, csevegõ, vidám modorban
1476   13|                  többen jönnek, teázunk, a hangulat emelkedett, R.
1477   13|         emelkedett, R. doktort jelentik, a kiváló szemészt. Tessék,
1478   13|               tanár úr, talán küldjem ki a vendégeimet? Hát... egy
1479   13|              lehetne, szeretném megnézni a fundust.~Sokáig, nagyon
1480   13|                  percekig mereszti belém a szemtükör villogó lámpácskáját.
1481   13|                   Körülményesen megtörli a készüléket, visszarakja
1482   13|                  készüléket, visszarakja a kazettába.~Szembefordul
1483   13|             ember.~- Hát, kedves mester, a papilla megint két és fél
1484   13|             vannak már.~- Ugyan.~- Igen. A múltkori változáshoz képest
1485   13|               Nem szólok, mégis felemeli a kezét, mint aki még nem
1486   13|                 csak az elsõ tünet lesz. A teljes megvakulás. Utána,
1487   13|                  sorban, egymás után jön a többi... teljes bénulás...
1488   13|                  tessék, készen vagyunk.~A vendégek vidáman betódulnak.~ ~
1489   14|                                          A HALÁL MEGKÍSÉRT~Közjátéknak
1490   14|             álomnak kellene neveznem ezt a rövid fejezetet, vagy zárjelben
1491   14|           egyetemen, eddig nem hallottam a nevét.~Fiatal ember, aligha
1492   14|           rendkívül ízléses - talán csak a kihajtó szélesebb egy gondolattal,
1493   14|                  egy kínai diplomata, az a furcsa dolog alakul ki,
1494   14|                  szabad elárulnia magát, a birtokában levõ adatokat
1495   14|               még nem láttam orvost, aki a hivatás magas rangú, szinte
1496   14|              ilyen komolyan vette volna, a beteggel szemben. Mindenre
1497   14|           szerényen és óvatosan adagolja a szót, mégis megtudom, hogy
1498   14|               egy bizonyos dolog érdekli a mesterségében, azt szeretné
1499   14|                  hivatalnok, szolgabíró, a tudatlan vén paraszttal
1500   14|                amennyirõl felteszi, hogy a vén paraszt megérti. Az