Fej.

1501   14|            minden tréfás megjegyzésemre. A komolysága mögött - bár
1502   14|       különlegesen udvarias és elõzékeny a modora - azt a sértõ álláspontot
1503   14|                 elõzékeny a modora - azt a sértõ álláspontot szimatolom,
1504   14|             határozottsággal rátér végre a tárgyra - hát most talán
1505   14|                  meggyõzõdésem ellenére. A különféle reakció-vizsgálatok
1506   14|               valahogy komolyabban végzi a szertartást, nem jut más
1507   14|              titokzatosabban. Még azokat a bólintásokat, hümmögéseket
1508   14|                 engedi meg magának, amik a kedves R. tanárnál olyan
1509   14|            egyetlen megjegyzést se tesz.~A széles pamlag-díványon üldögélünk
1510   14|            megmagyarázza, mirõl van szó. A diagnosztikai próba némi
1511   14|            csodálkozom megütközésemen és a spontán ellenkezés-ingeren,
1512   14|                 ellenkezés-ingeren, amit a felszólítás kivált belõlem.
1513   14|               hogy kényelmetlennek érzem a korai felkelést és elmenést
1514   14|          öltözött fel, félóra óta várják a mûtõben!~- De jót aludtam...
1515   14|                     Hja... biz ez kiment a fejembõl.~- Azonnal öltözzön.~-
1516   14|        Betegségem után, mikor már láttam a betût, egy napon szó nélkül
1517   14|                 megmutattam feleségemnek a legjobb neurológiai tankönyvnek
1518   14|         tankönyvnek azt az oldalát, ahol a szóban forgó diagnosztikai
1519   14|                  minden orvost, hogy ezt a próbát végleges diagnózis
1520   14|          alkalmazzák. Amennyiben ugyanis a hólyag a kisagyon van, alul,
1521   14|              Amennyiben ugyanis a hólyag a kisagyon van, alul, ennél
1522   14|                kisagyon van, alul, ennél a próbánál az öreglik a nyomásváltozás
1523   14|              ennél a próbánál az öreglik a nyomásváltozás következtében
1524   14|               következtében beszippantja a hólyagot, és rögtöni halált
1525   14|                 Mint két nap múlva (lásd a következõ fejezetben) kiderült,
1526   14|             közel, hatalmas hólyag volt.~A fiatal orvost azóta se láttam.
1527   15|              lehet kétséges, tekintettel a belsõ kúra kudarcára.~Gyors
1528   15|            lehetõség szerint úgy tartani a fejem az ágyban, hogy ne
1529   15|            néhány ákombákomot, csak úgy, a kezem szokásából (nem látom,
1530   15|                 lehet bírni. Nyilván azt a bizonyos utolsót is. Be
1531   15|                  kell majd osztani, mint a többit, ha sor kerül rá.~~
1532   15|        huszonnégy óra elég tûrhetõ, hála a sok dolognak, csomagolásnak,
1533   15|                  Berlinben tizenhat óra, a Harmadik Birodalom Németországát
1534   15|             barátnõitõl kér kölcsön. Ezt a kalapskatulyát azért említem,
1535   15|            körülötte, két pártra oszlott a társadalom, még ma is vannak,
1536   15|       kalapskatulyát kért: borzalmasnak, a kegyelet és gyászos közhangulat
1537   15|             férjét Európán át. Nem tudom a felháborodók érzését osztani,
1538   15|         felháborodók érzését osztani, az a gyanúm, ha valami hatásos
1539   15|              vállat vonva valakinek, aki a minap még mindig szemrehányóan
1540   15|               szemrehányóan felemlítette a dolgot - talán madzagon
1541   15|                  vezetni, egyik kezében, a kalapját, hóna alatt koporsóval?~
1542   15|                 kezdem remélni, hogy azt a rossz esélyt is sikerül
1543   15|                   igen, nem, igen, nem”. A túlélõ az utolsó „igent”
1544   15|                  rezümének tekinti aztán a többihez képest, holott
1545   15|                  többihez képest, holott a nyomatékot csak a helyzeti
1546   15|                 holott a nyomatékot csak a helyzeti hiány adja, hogy
1547   15|               hiány adja, hogy kifogyott a gomb.) Csak egy elég ízetlen
1548   15|           terheli lelkiismeretem: délben a kedves Ilonka, Mihály felesége,
1549   15|               Délelõtt tizenegykor indul a Bécsi gyors, lesz kis fülkém,
1550   15|              engedem, hogy támogassanak, a karfába kapaszkodom. A kofferek
1551   15|                   a karfába kapaszkodom. A kofferek már fel vannak
1552   15|           kihúzza magát: már bevergõdtem a kocsiba, onnan nyújtom a
1553   15|                 a kocsiba, onnan nyújtom a kezem. „Hát szervusz, Cini,
1554   15|                  szervusz, Cini, vigyázz a házra. Ha önhibámon kívül
1555   15|               elõtti fényképéhez.~De már a pályaudvaron egész kis csokor
1556   15|                 érettünk, Mária!~~Megint a France-ban szállunk meg,
1557   15|                  két éjszakára. Délelõtt a klinikán, jelentem alássan,
1558   15|               Néhány gyors adatfelvétel, a szemész csöppet se restelkedik
1559   15|            elszörnyülködni, hétdioptriás a papilla, sejtettük. Hát
1560   15|                 korán bejönni, kész lesz a levél Stockholmba, estére
1561   15|              estére lehet is már utazni, a berlini gyors, hálófülkével,
1562   15|              aktacsomóból, amibõl reggel a tanár megcsinálja a leletet,
1563   15|               reggel a tanár megcsinálja a leletet, hiányzik valami...
1564   15|                Tessék gyorsan leszaladni a röntgenszobába... nem, nem
1565   15|                  szobában, gyomrom elõtt a függõ ernyõvel, magamtól
1566   15|              persze! gondolhattam volna, a kizárásos módszer nem lesz
1567   15|                módszer nem lesz teljes - a távoli feltevést, hogy a
1568   15|                 a távoli feltevést, hogy a daganat mégis rákos eredetû,
1569   15|              semmi nyomot.~Ágyban töltöm a napot, dohogva, hogy nem
1570   15|                  Tessék csak leülni erre a székre gyorsan...~Leülök,
1571   15|               súgni akar valamit, hátul, a koponyámon. De azt is tudom,
1572   15|               tárnából villant át rajtam a bárgyú érzés, hogy most
1573   15|                  most meg fogja csókolni a fejemet, lent, hátul, ahol „
1574   15|                  Aztán észreveszem, hogy a fülét szorítja oda nagyon
1575   15|                  Hallgatózik, mint ahogy a szíven szoktak.~Kiegyenesedik,
1576   15|             vissza.~Félóra múlva kivonul a bizottság, élén a tanárral.
1577   15|                kivonul a bizottság, élén a tanárral. Kezében az irat.
1578   15|          Megállapítottuk ezeknek alapján a legutóbbi kísérletbõl is,
1579   15|                agyvelõ jobb felén, hátul a kisagyban, pontosan körülírható
1580   15|           tyúktojásnyi hólyag növekszik. A hólyag mögött, vagy benne,
1581   15|                 írtunk, amit, amennyiben a beteg jónak látja...~~És
1582   15|                 hogy Pötzl összeszorítja a száját. Nincs benne kétség -
1583   15|                el! Ásított, igen ásított a lelet felolvasása közben!
1584   15|               igen, drága dolgos társam, a bûn és butaság ellen való
1585   15|                  volna.~- „...amennyiben a beteg úgy határoz, ezt a
1586   15|                 a beteg úgy határoz, ezt a jelentést rendelkezésére
1587   15|              Átadja az iratot.~- Tessék. A lelethez javallatot is csatoltam,
1588   15|           Kézszorítás, kikísér bennünket a folyosóra. Most már szabad
1589   15|                 Most már szabad ismernem a hétpecsétes „chiffre”‑t,
1590   15|           Rendkívül tanulságos irat. Már a múlt században mûnyelv alakult
1591   15|             században mûnyelv alakult ki a diagnosztikában és terápiában,
1592   15|             terápiában, aminek etikettje a diplomácia nyelvét közelíti
1593   15|                Olivecronának van címezve a levél, „általában” nem is
1594   15|               sebésznek, csak annak, aki a másik nagyhatalom, a kirurgia
1595   15|                 aki a másik nagyhatalom, a kirurgia képviseletében,
1596   15|               jónak látja vállalni, mint a nagyhatalom nagykövete.
1597   15|                  nagyhatalom nagykövete. A részletes és bámulatosan
1598   15|             állítottak össze, mint ahogy a fizikus következtet, csalhatatlanul,
1599   15|                 jelentkezõ jelenségekbõl a soha nem jelentkezõre, mint
1600   15|           nagyságát, keringési pályáját, a helyet, ahol keresni kell,
1601   15|              semmi másból (dysmetria!) - a határozott diagnózis után
1602   15|            Valami mást kell próbálni. Ha a sebész úgy látja jónak,
1603   15|           okvetlenül, különben elpusztul a beteg, csak az istenítélet
1604   15|           istenítélet mentheti meg, mint a középkori bûnöst, akit meztelenül
1605   15|             meztelenül eresztettek össze a páncélos lovag pallosával.
1606   15|               páncélos lovag pallosával. A két nagyhatalom diplomáciája
1607   15|             diplomáciája így érintkezik. A neurológus nem parancsolhat
1608   15|              neurológus nem parancsolhat a sebésznek, legfeljebb tanácsot
1609   15|                  végig az Alserstrassen, a vén hídlás alatt, de már
1610   15|             bennem derék sorstársaimnak, a kerge birkáknak makacs szokása,
1611   15|                pillanatra eltûnik, engem a falhoz támasztva. Kiderül,
1612   15|                 megkérdem, mennyit ígért a kegyes szentnek életem fejében?
1613   15|      elfelejtette. Kereken megmondom, mi a véleménye a szentnek ilyen
1614   15|                megmondom, mi a véleménye a szentnek ilyen üres fogadkozásról.~*~
1615   15|            fogadkozásról.~*~Úgy látszik, a hallból felszüremlõ muzsika
1616   15|               sem tudtam összeegyeztetni a valóság rövid idejét az
1617   16|                                          A KOPONYÁK HEGYE~(Intermezzo)~~
1618   16|                  versembõl)~~Igen, ez az a vakító fény, nem is lehet
1619   16|                  nappalom és ébrenlétem. A muzsika is erõsebb, mint
1620   16|           muzsika is erõsebb, mint imént a hallból, álomfülem is pótol
1621   16|               álomfülem is pótol valamit a régi valóságból. És minden
1622   16|               estének hangulatában, mely a „Hangversenyen” címû verset
1623   16|                  mintha nem is emlék, az a múlt volna még egyszer.
1624   16|                 valószínûen „Lohengrin”, a nászinduló vagy a búcsúzó
1625   16|            Lohengrin”, a nászinduló vagy a búcsúzó ballada? Lehet,
1626   16|                hogy mindkettõ egyszerre. A színpadon tumultus, tarkaság,
1627   16|                tarkaság, jelmezes karok, a zenekarban diadalmas fortissimo.
1628   16|               diadalmas fortissimo. Maga a páncélos és fehér palástos
1629   16|             palástos lovag azonban nincs a színpadon, nem is lehet,
1630   16|                 hiszen itt ül, helyemen, a páholyban, várja, hogy sor
1631   16|             vagyok Lohengrin, legalábbis a színész, aki ábrázolja,
1632   16|          ábrázolja, izgatottan nézegetem a maszkom egy kis tükörben,
1633   16|                  egy kis tükörben, azzal a kínos szorongással, mint
1634   16|               kell tartanom, és mindjárt a pódiumra megyek. Mennék
1635   16|               suttogna mellettem valaki, a páholy sötétjében, makacsul
1636   16|              suttog, hiszen úgysem értem a szavakat a harsogó zenekartól?
1637   16|                  úgysem értem a szavakat a harsogó zenekartól? És udvariasnak
1638   16|                  csöngetnek, hogy menjek a színpadra, és tartsam meg
1639   16|                színpadra, és tartsam meg a felolvasást... ugyan mit
1640   16|              mondhatom le az egészet, az a dolog ott van a színpadon,
1641   16|              egészet, az a dolog ott van a színpadon, talán az elsõ
1642   16|                hogy ott legyen, biztosan a padlón fekszik valahol,
1643   16|        félrerúgták, de nem gurították le a rivaldába, azt észrevettem
1644   16|               tapogatódzom és keresgélek a lábujjaimmal, rá fogok ismerni
1645   16|           lábujjaimmal, rá fogok ismerni a puha, gumiszerû anyagra,
1646   16|               csakugyan lesodorták azóta a zenekarba... mehetek utána,
1647   16|                ha nem ide vezettek volna a szálak, boldogtalan detektív,
1648   16|              detektív, ami vagyok, abból a városból, ahol Lohengrin
1649   16|                 szédülnék oly keservesen a felhõkarcoló ötvenedik emeletén,
1650   16|                  és tárgyalok - miközben a szoba folyton inog és hintázik,
1651   16|            nyugtalanít, mert tudom, hogy a felhõkarcolók felsõ emeletei
1652   16|           kellemetlen -, tárgyalok ezzel a kreol bõrû, udvarias, de
1653   16|                el, nagyon vigyázni kell, a dologról is burkoltan és
1654   16|              belül van, hagyja erõlködni a másikat. De biztos, hogy
1655   16|             semmisítette meg, õrzi... És a gazember úgy tesz, mintha
1656   16|                gazember úgy tesz, mintha a Lindberg-bébirõl volna szó,
1657   16|               szorongva érzem, nem ez az a szó, hiába, nem jut eszembe
1658   16|                   hiába, nem jut eszembe a „kidnapping” kifejezés,
1659   16|               hogy mutassam, milyen szép a magyar nyelv, Reviczkybõl
1660   16|            nyomra. Hetykén koccintok, de a pálinkának nincs íze.~~És
1661   16|                 nincs íze.~~És nincs íze a finom egzotikus ételeknek,
1662   16|              Ankarában vagyok) kínálnak, a tiszteletemre tartott banketten,
1663   16|                 habzsolok, nincs íze, és a gyomrom üres marad. Szerencsére
1664   16|                  üres marad. Szerencsére a piros fezes helybeli szerkesztõ
1665   16|                 mormogva suttogok, várom a hangulatot, de rémülten
1666   16|                veszem észre, hogy késik, a nõnek nincs íze, pedig...
1667   16|              alatt türelmetlenül letépem a feredzsét... aztán még beszélgetünk
1668   16|                vége mindennek, hiszen ez a nõvéremhez hasonlít, aki
1669   16|               mindegyik õhozzá hasonlít, a feredzse alatt...~Hiszen
1670   16|              hiszen ez nem is Ankara, ez a régi múzeum, régi spanyol
1671   16|               ládát kinyitok, kotorászok a selymek, finom szövetek
1672   16|                  Bizony, évek óta zaklat a gondolat, hogy rendet kell
1673   16|               nini, hát mégis megvan még a herbárium, amire oly büszke
1674   16|      ágakkal-bogakkal... hiszen ez mégse a herbárium, nagy csalódás,
1675   16|                is azt hittem, elveszett, a Szobota anatómiai atlasza,
1676   16|                  növényzetnek láttam, az a vérerek bonyolult, színes
1677   16|              bonyolult, színes képe, még a lüktetését is látni, milyen
1678   16|                de hová lett... hová lett a... mégis át kell vizsgálnom
1679   16|                 mégis át kell vizsgálnom a szekrényeket és az ásványokat
1680   16|         szekrényeket és az ásványokat és a fegyvereket, itt kell annak
1681   16|               igen, biztos, hogy az, ezt a rajzot megismerem: ez Goya
1682   16|              kétségtelen, jól ismerem - „A király gyümölcsöskertje”,
1683   16|             király gyümölcsöskertje”, ez a címe, és óriási tölgyfa
1684   16|              óriási tölgyfa terpeszkedik a közepén, és az ágakról,
1685   16|             fürtösen.~Borzalom borsódzik a hátamon, nem merek az akasztott
1686   16|               görcsösen húzza szét, mint a hal - bele kell néznem,
1687   16|                  kilencre meg kell írnom a riportot, borzasztó, nem
1688   16|              írhatom másképp, mint ahogy a valóságban történt. Pillanatra
1689   16|           nagyszerû! Csak álom az egész, a gyötrelmes detektívhajsza,
1690   16|        gyötrelmes detektívhajsza, szerte a világon, hogy a daganatot
1691   16|                   szerte a világon, hogy a daganatot megtaláljam, nincs
1692   16|                 az érdekes óriási téren, a tömegben, már nem félek,
1693   16|                 is siettetem, érdekel ez a másik, idegen nagy város,
1694   16|                nyugtalanul és dideregve, a tömegben, oroszul nem tudok,
1695   16|          tömegben, oroszul nem tudok, és a németet nem értik. Nagy
1696   16|         egyenesben vagyok, bár nem értik a szavam, látom és tudom,
1697   16|                  szavam, látom és tudom, a mozdulataimból és a hangjukból,
1698   16|               tudom, a mozdulataimból és a hangjukból, hogy éppen arról
1699   16|                   ezt akarják elintézni, a szónok is, az emelvényen,
1700   16|                emelvényen, errõl szaval, a szél idehozza a csikorgó,
1701   16|                  szaval, a szél idehozza a csikorgó, kemény, ostorpattogáshoz
1702   16|                  gúnyosan félrelökdösnek a durva arcú, kiálló pofacsontú,
1703   16|          népgyûlés, nem az akasztás volt a fontos, hanem a nagy újság,
1704   16|            akasztás volt a fontos, hanem a nagy újság, a kinyilatkoztatás,
1705   16|              fontos, hanem a nagy újság, a kinyilatkoztatás, a közhírrététel,
1706   16|               újság, a kinyilatkoztatás, a közhírrététel, hogy megvan,
1707   16|             öntudatos munkásság feltörte a féltett és rejtett kincstárakat,
1708   16|        halántékom, türelmetlenül topogok a hidegben, gyerünk már, gyerünk
1709   16|                  gyerünk már, fejezze be a nagyképû a szónoklatot...
1710   16|               már, fejezze be a nagyképû a szónoklatot... És csakugyan,
1711   16|             ordítva és lázadva lódul már a tömeg, szétszalad a térrõl,
1712   16|                  már a tömeg, szétszalad a térrõl, a Kreml elõtt futunk,
1713   16|              tömeg, szétszalad a térrõl, a Kreml elõtt futunk, aztán
1714   16|               egy csoport mindig eltûnik a kapuk alatt... Az emberek
1715   16|        veszekednek, nem erre kell menni, a régi parlamentbe vitték,
1716   16|           parlamentbe vitték, dehogy, ez a központi bizottság dolga,
1717   16|                  dolga, biztosan átadták a palotában... Gyanús lépcsõkön
1718   16|        hórihorgas szenesember és Vedres, a Galilei-körbõl, aki késõbb
1719   16|                  õ jobban tudja ezeknél. A daganatot bevitték a leltárba,
1720   16|            ezeknél. A daganatot bevitték a leltárba, de persze iktatni
1721   16|                perc alatt bevisz, ismeri a titkos ajtókat. Ott is állunk,
1722   16|                   hacsak nem megyünk fel a permanenciába, egy Szergejelev
1723   16|                érzem, hogy benne vagyunk a bürokratikus labirintusban,
1724   16|                sejti - ha sejtenék! hogy a nehéz, otromba csomagban,
1725   16|              csavarva, mint egy dinnyét, a világ legnagyobb gyémántját
1726   16|        rejtegetem, hússzor akkorát, mint a Kohinoor vagy Orlov. De
1727   16|           látja-e valaki, beleereszteném a csatornába. Nem, odaát figyelnek.
1728   16|                 is. Nagy körökben kering a hold, a zene is elhallgatott.
1729   16|                  körökben kering a hold, a zene is elhallgatott. A
1730   16|                  a zene is elhallgatott. A Tejúton túl, ez az a Tér,
1731   16|       elhallgatott. A Tejúton túl, ez az a Tér, amirõl Arrheniusban
1732   16|                 spirálgomolyok, igen, ez a Táguló Világegyetem. Ha
1733   16|                  szét, hol teszem le ezt a terhet, vagy hol találom
1734   16|               amint látszik, kiszabadult a vonzás körébõl?~És még sok
1735   16|               Szerencsére eszembe jutott a Tétel. „Ko-po-nya”, szótagolom.~
1736   16|             hozzák, hosszú sorban hozzák a koponyákat, és gurítják
1737   16|              koponyákat, és gurítják le, a völgybe. Kupacok alakulnak,
1738   16|           némelyik akkora már, mint maga a hegy. Okosan, fölényesen
1739   16|                fölényesen bólintok, mint a jó tanuló, akit nem lehet
1740   16|                  fel fogok ébredni, mert a hátgerincemen fekszem kifeszülve,
1741   17|                 pont kilenc órakor indul a vonatom Berlinen át. Külön
1742   17|             Õnagysága vállalja, éjszaka, a határvizsgálatokat, reggelig
1743   17|              csípõs kis szelek fütyülnek a „bécsi hegyeken”. Felkészülök
1744   17|                  hogy ez most fokozódik, a tavaszi hûvösség: mûvelt
1745   17|              odafent még nem vagyunk túl a télen. Igaz is, jégeringet
1746   17|               Gáspár Bandiék lent várnak a hallban, több dolgunk már
1747   17|               lesz, átmegyünk vacsorázni a kedélyes kis körúti kocsmába,
1748   17|            kedélyes kis körúti kocsmába, a csomagokat közben felteszik,
1749   17|               felteszik, onnan egyenesen a pályaudvarra visznek. (Ettõl
1750   17|            visznek. (Ettõl kicsit fázom, a taxit bírom legkevésbé,
1751   17|               lefeküdni, olyan lesz tõle a fejem, mint egy sebtiben
1752   17|             lötyögnek és összekeverednek a kibomlott csomagok.)~Gáspárék
1753   17|         jókedvûek. Kató dicsekszik, hogy a Móricz Zsigmond-fordítás
1754   17|               élénkebb lennék. Este van, a szél fú. Este és hidegben
1755   17|                  minden északra tolódik, a hó és jég közé, ahová minden
1756   17|                  felé, észak felé~Fordul a vasszilánk~Nem tudja visszatartani~
1757   17|                  Várjatok, gyerekek, ide a sofõrt mellé szeretnék ülni,
1758   17|                 le tudok ülni magam is.~~A pályaudvarra csak a hûséges
1759   17|                 is.~~A pályaudvarra csak a hûséges Jóska kísér ki bennünket.
1760   17|                  valaki. Utálatosak ezek a bécsi pályaudvarok, piszkosak,
1761   17|               esik, és milyen gyalázatos a világítás. És hogy ordítoznak
1762   17|            világítás. És hogy ordítoznak a hordárok, és Jóskának is
1763   17|                  Tudatára eszmélek, hogy a jókedv és viccelõdési hajlam
1764   17|                  fel- és alá botorkálunk a sínek elõtt, húzni kezdem
1765   17|                sínek elõtt, húzni kezdem a lekókadt Jóskát. Nem mulatság
1766   17|                 lenni, mi? Jó volna most a Café Basteiben üldögélni
1767   17|                 leszek még egész jól, de a mûtét természetesen sikerül,
1768   17|            például négykézláb mászok fel a klinika lépcsõjén, egyelõre,
1769   17|             lépcsõjén, egyelõre, illetve a térdeimen és a kezemen olyan
1770   17|                   illetve a térdeimen és a kezemen olyan kefe lesz,
1771   17|            kezemen olyan kefe lesz, mint a lábatlan koldusoknak, akik
1772   17|            háttal fordulva lefelé mászni a lépcsõn, araszolva a kefékkel.~
1773   17|              mászni a lépcsõn, araszolva a kefékkel.~Jóska orra már
1774   17|                  szervusz, szervusz”, és a vonat elindul.~~Mindjárt
1775   17|             elindul.~~Mindjárt behúzódom a hálófülkémbe, egész jól
1776   17|               fekszem, nem érzem annyira a rázást. Most persze jó volna,
1777   17|                 ébredek, hogy szürke már a láthatár, a legnehezebbet
1778   17|              hogy szürke már a láthatár, a legnehezebbet megúsztam,
1779   17|              legnehezebbet megúsztam, és a határon is túl vagyunk,
1780   17|           veszekedett. Elsõ feleségemet, a bársonyszemû, szelíd és
1781   17|            süllyesztõkön át, revolverrel a kezemben. Fél évig bujkáltunk
1782   17|               bujkáltunk Berlin mellett, a szép ifjú Friedenauban,
1783   17|               kezdõdik, este az erkélyen a csillagokról beszéltünk.
1784   17|              haza, ujjongva fedeztem fel a várost. „Berlin eszik!”
1785   17|                 kiáltottam elragadtatva, a „belegtes Brötchen” az Aschinger-palotában,
1786   17|               nélkül”. Nem tehetek róla, a gimnazista vicc jut eszembe: „
1787   17|               építsék.” Egyéb jelképével a megváltozott idõknek nem
1788   17|            Ebédidõben érkezünk Berlinbe, a külsõ pályaudvaron. Õnagysága
1789   17|        pályaudvaron. Õnagysága elõresiet a szembeni szállodába, én
1790   17|                 önbizalmam túlzott volt. A borotválkozás még sikerül
1791   17|               Lassan, totyogva igyekszem a kijárat felé, ám meg kell
1792   17|                 helyesen gondolkozom, és a testem mégsem engedelmeskedik,
1793   17|              belém bújt. Külön lelke van a testnek, az „én”-tõl független,
1794   17|                az „én”-tõl független, és a különlélek most ellenem
1795   17|              fordult, fellázítja ellenem a testet.~A helyzet határozottan
1796   17|             fellázítja ellenem a testet.~A helyzet határozottan humoros,
1797   17|                  Ugyanis belekapcsolódik a külsõ világ. Ha görbén bár,
1798   17|              Fahrkarte”. Nem adhatom oda a legjobb akarattal se, hiszen
1799   17|             legjobb akarattal se, hiszen a feleségem magával vitte.
1800   17|                 Csüggedten mászok tovább a következõ ajtóig, „Bitte
1801   17|                Ez ötször ismétlõdik, míg a hatalmas csarnokot körülbotorkálom.
1802   17|                  fáradt vagyok, úgy fest a dolog, soha nem kerülök
1803   17|                nem engednek ki. Elkapott a vonzóerõ, mint egy bolygót,
1804   17|               örökké itt fogok keringeni a központ körül, a falak mentén.
1805   17|               keringeni a központ körül, a falak mentén. Félóra múlva,
1806   17|        valamelyik vonattal, elmenekültem a rám váró stockholmi mûtét
1807   17|          stockholmi mûtét elõl. Nála van a jegy. Büszkén és emelt fõvel
1808   17|                ahol már rég elvesztettem a tájékozódást, magamtól nem
1809   17|                írni anélkül, hogy látnám a betût. Elég jól sikerült,
1810   17|                  ujjaknak nincs szüksége a szemre, behunyt szemmel
1811   17|         Szórakozott Gyulának, Cininek és a grófnõnek - azt hallom,
1812   17|                 néhányszor megtiszteltem a mosdótálat, ez a borongós
1813   17|           megtiszteltem a mosdótálat, ez a borongós délután is elmúlik.
1814   17|                   Tizenegykor indul majd a vonat Trelleborg felé, ez
1815   17|                  vagyok. Át is vergõdünk a Friedrichstrassén - éppen
1816   17|             éppen jó, vasárnap van, csak a kirakatokat látni, a boltok
1817   17|                csak a kirakatokat látni, a boltok nincsenek nyitva.
1818   17|                nyitva. Igen, igen - nini a Café Kerkau, mégis megismertem.
1819   17|            hányszor üldögéltünk ott fent a félemeleten, a bársonyos
1820   17|                  ott fent a félemeleten, a bársonyos szemû Judik Etellel! „
1821   17|                 az Ober, és elrohant, mi a lapokba temetkeztünk. Mennyi
1822   17|                 temetkeztünk. Mennyi hír a nagyvilágból. Párizs, London,
1823   17|               csalás, fotográfián látni, a levegõben van, ez Blériot
1824   17|              Pesten is járt... azt írja, a napokban teljes egy órát
1825   17|                  teljes egy órát töltött a levegõben! repülni fogunk,
1826   17|  Spanyolországban, halálos influenza...~~A trelleborgi gyors igazán
1827   17|                kábult vagyok, hogy mehet a vonat tengeren, vagy valami
1828   17|               reggel, s máris elég hûvös a levegõ.~Arra ébredek, hogy
1829   17|               levegõ.~Arra ébredek, hogy a vonat hullámzik alattam.
1830   17|                 Feltápászkodom, felhúzom a függönyt. Láthatár helyett,
1831   17|                 hálókabátban kikecmergek a folyosóra. A lejáró alatt
1832   17|                 kikecmergek a folyosóra. A lejáró alatt vasburok, a
1833   17|                 A lejáró alatt vasburok, a kerekek nem forognak. Mégis
1834   17|           kikerülök az alagútból, melybe a vonatot betolták. Hajón
1835   17|              egyetlen, fekete folt, csak a bóják világítanak. Valahol,
1836   17|                  mindig nagyobbnak tûnik a láthatár -, hunyorgó lámpasor.
1837   17|           láthatár -, hunyorgó lámpasor. A korláthoz támaszkodó matróz
1838   17|                  valami skandináv nyelv. A távoli fénysor felé mutat. „
1839   17|                németre kell keményítenem a lágy svéd szavakat. Pár
1840   17|      Trelleborgban leszünk. Visszamászom a kabinba, de már nem tudok
1841   17|             grafikáin láttam ilyet, lám, a nagy Látó hogy megelõzi
1842   17|                  hogy megelõzi számunkra a meglátott valóságot!~Gyerünk,
1843   17|            északi utamat. Hál’ Istennek, a szabad pályaudvar mindjárt
1844   17|              pályaudvar mindjárt itt van a hajóállomásnál. Ezen a kis
1845   17|               van a hajóállomásnál. Ezen a kis vonaton csak Malmõig
1846   17|              másfél óra, ott szállunk át a stockholmi gyorsra. A fülkében
1847   17|                 át a stockholmi gyorsra. A fülkében megcsap az idegen
1848   17|            tiszta, fürdetett, édes, éles a levegõ, zöld, mert többnyire
1849   17|                  itt-ott még hó kandikál a halmokon.~Malmõben átszállás.
1850   17|            vendéglõ, oldalt kasszafülke, a kasszírkisasszony, világosszõke
1851   17|                  neki mondani: „fröken”. A pincér - „szmör gusz burt”-
1852   17|               ajánl, most hallom elõször a fogás nevét, ami hat hétig
1853   17|           kezdenek lerakni asztalunkra - a rózsaszínû és kék és zöld
1854   17|                megint sötétzöld - messze a tizennégy órás úton, fenyvesek
1855   17|            véges-végtelen: ez „Sverige”, a dombok és csobogó források
1856   17|                már, mikor három óra felé a vonat berobog a fõvárosba.
1857   17|                 óra felé a vonat berobog a fõvárosba. Csak annyit látok,
1858   17|            szikrázó torony is felvillan, a városház aranykupolája.
1859   17|                 lépcsõ elõtt állunk meg. A homlokzaton fekete betûkkel „
1860   17|               Lazaretted”. Feltámogatnak a lépcsõn, amelyen soká nem
1861   17|           visszajönni... ha visszajövök. A folyosón, közel a lépcsõhöz,
1862   17|           visszajövök. A folyosón, közel a lépcsõhöz, egyszerû betegszoba,
1863   17|            ejtenek. Irataimat elveszik.~~A marathoni futó átadta az
1864   18|                         LE MIE PRIGIONI”~A szelíd, kedves Silvio Pellico,
1865   18|                   kedves Silvio Pellico, a „Francesca da Rimini” szerzõje,
1866   18|              mint Ferenc császár foglya, a múlt század elején. Mindig
1867   18|             elején. Mindig szerettem ezt a könyvet, halk, elbájoló
1868   18|              nincs más igénye, mint hogy a reakció sziklába vájt pincetömlöceinek
1869   18|         kalandnak érzem) -, talán szabad a régi mesék száraz és szimpla
1870   18|              évnek nevezni életemnek azt a tíz hónapját, aminek érdekesebb
1871   18|                itt beszámolni igyekszem. A „Serafimer Lazaretted” betegágyán
1872   18|              természetesen és türelmesen a sorsot, aminek Ferenc császár
1873   18|               ami megszûnik és betöretik a fejjel együtt, mikor kimondatott:
1874   18|               együtt, mikor kimondatott: a valóság kedvéért, ami akkor
1875   18|                mint magánéletemnek ebben a legszubjektívebb korában.~
1876   18|                 Õnagysága szobát vett ki a „Cosmopoliten Panzió”-ban
1877   18|                 Cosmopoliten Panzió”-ban a Nybro-gatanon. Tíz óra felé
1878   18|                  óra felé naponta bejött a kórházba, és késõ délutánig
1879   18|                kérdezõsködtem egyet-mást a városról, ahol éltem, s
1880   18|                  Ágyamból látni lehetett a büszke aranykupolás tornyot,
1881   18|                nap büszkén mesélte, hogy a tanár meghívta mûtéteihez,
1882   18|              kedvesen magyarázott neki.~~A rám váró mûtétrõl az elsõ
1883   18|               fölemeltek, s míg az egyik a levegõben tartott, a másik
1884   18|               egyik a levegõben tartott, a másik pedáns ügyességgel
1885   18|            pedáns ügyességgel kicserélte a lepedõket. Egyik se tudott
1886   18|                  németül. Nyolcra bejött a kedves, karcsú Kerstin sziszter,
1887   18|       tisztelettel átvesznek mindent, de a házi vizsgálat nem marad
1888   18|                    kérdem álmélkodva. Ha a tanár úr nem tartja szükségesnek,
1889   18|        éjjeliszekrény négyfelé nyitható, a kerekeken járó ágyat fel
1890   18|               fel lehet emelni, mögöttem a falon telefonhírmondó.~~
1891   18|                fogadom, pompásan beszéli a nyelveket, egyébként is
1892   18|              érti az allúziókat. Bejárta a világot, Pesten is volt
1893   18|               kimondja: „Márgitsziget” - a paprikás csirke tetszett
1894   18|                 csirke tetszett neki, de a leveseket túl zsírosnak
1895   18|                 mikor rosszul leszek, és a lavór fölé hajolok. Na,
1896   18|              húzni kezdi. Az ágy kigurul a folyosóra, végigrobog a
1897   18|                  a folyosóra, végigrobog a földszinten, beáll a liftbe,
1898   18|          végigrobog a földszinten, beáll a liftbe, leszalad a pincébe.
1899   18|                 beáll a liftbe, leszalad a pincébe. Végighúznak az
1900   18|              letesznek. „Oogen”, olvassa a szolga az ajtóról, robinzonjeleimre,
1901   18|                 robinzonjeleimre, amiben a német „Augen” szót ismerem
1902   18|               föl. Kezdõdnek hát elölrõl a vizsgálatok. Mint öreg,
1903   18|            mereven ülni sokáig, figyelni a jeleket, tûrni a tükröket.
1904   18|                figyelni a jeleket, tûrni a tükröket. A mellém tolt
1905   18|               jeleket, tûrni a tükröket. A mellém tolt ágyban a már
1906   18|           tükröket. A mellém tolt ágyban a már ismert világosszõke
1907   18|       megnyugtatni, de nem tudok svédül. A szobából internacionális
1908   18|                   felcsukló gyereksírás, a kicsike biztosan megijedt
1909   18|                kicsike biztosan megijedt a villogó tükörtõl. Összenézünk
1910   18|       emlékeimbõl - kezdem megszokni ezt a furcsa háromnegyedhomályt,
1911   18|               élek, szinte már kellemes. A formákat elég jól látom
1912   18|                amik ép szemnek elkerülik a figyelmét. Magam is csodálkozom,
1913   18|                  egyszer átvillan rajtam a jeges rémület, talán már
1914   18|       pillanatában használja fel lelkünk a becsukódó szem elõtt ugráló
1915   18|                 biztos, melyik irányítja a másikat.~Ezeknek a föld
1916   18|             irányítja a másikat.~Ezeknek a föld alatti vizsgálótermeknek
1917   18|                furcsa székekbe, forognak a korongok, villog a tûzsugarú
1918   18|              forognak a korongok, villog a tûzsugarú lámpa, kérdeznek
1919   18|               vagyok csak, semmi más, ez a fiatal orvos nyilván soha
1920   18|            fiatal orvos nyilván soha még a nevem sem hallotta. Nem
1921   18|               szóval se többet, mint ami a tárgyra tartozik. Mégis
1922   18|             gúnyosan biztosít róla, hogy a leletbe pontosan bevezetett
1923   18|          bevezetett mindent, biccent, és a következõ beteget kéri.~~
1924   18|            beteget kéri.~~Dél van, mikor a kanyargós folyosókon át
1925   18|                  nyilván otthonának érzi a száguldó puskagolyót, mint
1926   18|               öreg földet. Nekem most ez a szoba az otthonom, távol,
1927   18|                   nem is az ágy, csak az a vacok, amit párna és lepedõ
1928   18|           Asztalkám már meg van terítve. A tejszínnek mindig örülök,
1929   18|          tejszínnek mindig örülök, de ez a furcsa szürke dolog gyanús -
1930   18|          Természetesen agymûtétet, ebben a kórházban nem is operálnak
1931   18|              világközpontjának egyike ez a stockholmi. Mint elítélt
1932   18|                 stockholmi. Mint elítélt a SingSing siralomházban,
1933   18|      siralomházban, mégis úgy érdeklõdöm a „kolléga” esete felõl, mint
1934   18|                és vinnyogva kérdez tõlem a tudatom küszöbe alatt, ott,
1935   18|              küszöbe alatt, ott, valahol a daganat mögött meghúzódó,
1936   18|                és igyekezett-e menekülni a tátott koponyájú vadállat,
1937   18|                vadállat, hogy csurgott-e a vér és a velõ a nyitott
1938   18|                 hogy csurgott-e a vér és a velõ a nyitott agyból, hogy
1939   18|               csurgott-e a vér és a velõ a nyitott agyból, hogy nyitott
1940   18|                elájult-e végre, hörögve, a kínpadra feszített áldozat -
1941   18|                 agylebeny volt gyanús... a ventrikulográfia odamutat...
1942   18|               egyszer ha elõfordul, hogy a végsõ lokalizálás tévesnek
1943   18|               egy ritka lehetõség, mikor a töltött agykamrák eltolódása
1944   18|       értelmezhetõ... Képzelje, kinyitja a burkot, és nincs semmi...
1945   18|              arcizma se rándul, még csak a szájába se harapott, nincs
1946   18|            szájába se harapott, nincs az a sebész, aki ilyenkor el
1947   18|              mûtétnél, amit mutat nekem: a világhírû sebész tévedett...
1948   18|                Dehogyisnem, várjon csak. A tanár pillanatig gondolkodik,
1949   18|                 aztán nyugodtan bevarrja a burkot, visszateszi a kivágott
1950   18|           bevarrja a burkot, visszateszi a kivágott csontkorongot...
1951   18|                    Beteget vigyék vissza a röntgenszobába, agykamrákat
1952   18|                  félóra múlva folytatjuk a mûtétet. Elszörnyedek. Az
1953   18|               félóra múlva? Bizony, most a halántékát kell kinyitnom,
1954   18|              most már bizonyos, hogy ott a daganat. De hát... nem lehetne
1955   18|                  holnap... vagy mikor ez a seb begyógyult?... Mosolyog.
1956   18|                 akkor már ki kell vennem a daganatot, különben... Ha
1957   18|                 meg, és nem távolítom el a baj okát, az a lány huszonnégy
1958   18|              távolítom el a baj okát, az a lány huszonnégy óra alatt
1959   18|               Félóra múlva hozzák vissza a beteget, a tanár habozás
1960   18|                 hozzák vissza a beteget, a tanár habozás nélkül belefog
1961   18|                Tenyérnyi korongot vés ki a koponyából, a bal halántékon.
1962   18|            korongot vés ki a koponyából, a bal halántékon. Visszafojtott
1963   18|               egyszer. Elzárja, kihajtja a csonthártyát, elcsípi az
1964   18|                 összes ereket... belevág a dúrába, szétnyitja, belevilágít...
1965   18|          belevilágít... Fölébe hajolunk. A sima, fehér agyvelõrészen,
1966   18|                  agyvelõrészen, pontosan a kifaragott nyílás közepén
1967   18|              Azért tartott ilyen soká... A második mûtét, amíg kiszedte,
1968   18|          kiszedte, maga négy óra volt.~- A lány?~- Alszik. A tanár
1969   18|                volt.~- A lány?~- Alszik. A tanár meg van gyõzõdve róla,
1970   18|             holnapra halasszák. Ellenben a fürdõt nem lehet elkerülni,
1971   18|             megint elcipelnek, ágyastul. A lécespadlójú fürdõszoba
1972   18|             fakád áll benne, mint nálunk a szõlõkben. Kövér, kedves
1973   18|                meg, már tépi is le rólam a köpenyt, belefektet a kádba,
1974   18|              rólam a köpenyt, belefektet a kádba, húzza rám a vizet,
1975   18|            belefektet a kádba, húzza rám a vizet, erõteljesen csutakolni
1976   18|                 vagyunk, ahol nem számít a meztelenség. Fürdetéshez
1977   18|             asszonyok jobban értenek, ez a szempont valóban fontosabb,
1978   18|                  valóban fontosabb, mint a konvencióké. Egy perc múlva
1979   18|            dörmög és haragszik, miközben a hajamat szappanozza, biztosan
1980   18|                 kukkot se.~Visszakerülök a szobámba, leveleket nyújtanak
1981   18|          tájékoztat az ottani dolgokról. A sorok között valami gyanús
1982   18|                Diadalmasan állapítom meg a burkolt célzásokból, hogy
1983   18|           eljárásokat elhalasztották, de a biztosítótársaság nem tréfál:
1984   18|               lett ugyan, de nem velem - a biztosítótársasággal, ami
1985   18|                  ajtó. Hárman lépnek be. A délelõttrõl már ismert kedves,
1986   18|           százszázalékosan északi férfi.~A tanár.~ ~
1987   19|           elõször ágyam elé, Söjkvist és a másik, ismeretlen orvos
1988   19|          betegségemrõl nem beszélünk. Az a különös hangulat fejlõdik
1989   19|           fejlõdik ki bennem, mintha túl a betegségen is képe volna
1990   19|           képzeletem ellen védekezik?~Ez a gyanú sért, áhítatos tisztelõje
1991   19|               igazságkeresõ forrást, ami a megfigyelésen túl a képzelet
1992   19|                  ami a megfigyelésen túl a képzelet erejével lendíti
1993   19|          képzelet erejével lendíti elõre a gondolatot. Eredményt csak
1994   19|               gondolatot. Eredményt csak a kettõ összmûködése hozhat.
1995   19|                 hozom feltevésemet, hogy a különféle daganatoknak,
1996   19|             emberi testben elõfordulnak, a legjobb esetben csak az
1997   19|                   Mit lehet tudni, hátha a rejtélyes daganat, látszólagos
1998   19|                ártalmatlan daganatok is (a teratomákra gondolok) -,
1999   19|                  vagy esetleg nem hagyta a központi kormányzat, melynek
2000   19|                   melynek sejtelme sincs a jövõrõl, mindenre a múltból