Fej.

2001   19|                sincs a jövõrõl, mindenre a múltból következtet. Hátha
2002   19|                  céltudatos próbálkozása a daganat - új szervé vagy
2003   19|                  amely meg akar születni a fajta fejlõdési rendjének
2004   19|               szárnyakat akar növeszteni a fajta, elrestellvén magát
2005   19|                   egyszerûen megcsinálta a szárnyakat, mikor repülni
2006   19|           repülni kerekedett kedve? Vagy a nyúltagyvelõ titkos utasítására,
2007   19|                erõk sugárzását közvetíti a központba, mint amiket eddig
2008   19|          antennát (amilyen nyilvánvalóan a rovaroknak is van), vagy
2009   19|                ismerõst hallgatta és nem a kórképet -, aztán gyorsan
2010   19|                  ideje van, azonban nagy a robot, dolgozni kell: egyiknek
2011   19|                  dolgozni kell: egyiknek a gyárban, másiknak íróasztal
2012   19|             íróasztal elõtt, harmadiknak a telefonközpontban. (Késõbb
2013   19|             elõadásából tudtam meg, hogy a telefonközpontos alatt önmagát
2014   19|                bizalmat váltott volna ki a férfi, akinek életem a kezébe
2015   19|                ki a férfi, akinek életem a kezébe került. Rokonszenvesnek
2016   19|                is, itt dolgozik keményen a vezetése alatt álló klinikán,
2017   19|                fia. Egyedüli szórakozása a golf és a bridzs, ezeknek
2018   19|           Egyedüli szórakozása a golf és a bridzs, ezeknek nagy szakértõje.
2019   19|               precizitásának köszönheti, a technikában, de mint mesterének,
2020   19|         technikában, de mint mesterének, a bostoni Cushingnek, neki
2021   19|                 elolvasni nem tudtam, de a vonásokat megsejtve, odavetõen
2022   19|            töprengve, feltettem magamnak a kérdést, okvetlen ez a stockholmi
2023   19|          magamnak a kérdést, okvetlen ez a stockholmi kísérlet volt-e
2024   19|                 semmi kifogásom nem volt a személyes megismerkedés
2025   19|            személyes megismerkedés után, a tanár úr igazán kitûnõ embernek
2026   19|              sorokat átolvasom, feltûnik a kifejezés „akinek életem
2027   19|                   Nem véletlen, hogy nem a tetszetõsebb kifejezést
2028   19|          Olivecronát nem én választottam a mûtét céljaira, nem én eszeltem
2029   19|                 éppen õ vágja ki belõlem a daganatot, amire magam bukkantam
2030   19|                  magam bukkantam rá, ott a bécsi klinikán. Nevét is
2031   19|                 hallottam elõször, mikor a „gyulák” kiszámították,
2032   19|                      És mégis mi volt ez a bizonytalan, befejezetlen
2033   19|            pislogva, magam köré csavarva a sárga takarót? Mintha valami
2034   19|                  Mintha valami hiányozna a képhez? - mintha valamit
2035   19|                menetét, gyorsan, mielõtt a fikciók komponálásához szokott „
2036   19|                 érdekbõl erõszakot tenne a valóságon, abban a gõgös
2037   19|                 tenne a valóságon, abban a gõgös hitben, hogy lehetnek
2038   19|                 lehetnek helyzetek, ahol a mûvészi érdek fölötte áll
2039   19|                mûvészi érdek fölötte áll a tiszta igazság bevallásának.
2040   19|               bevallásának. És ezzel nem a mûvészet és valóság értékét
2041   19|          megállapítom (amire éppen ennek a betegségemrõl szóló beszámolónak
2042   19|                  közben jöttem rá), hogy a valóság mint mûfaj, nemcsak
2043   19|              szempontjából sem szorul rá a „mûvész” támogatására és
2044   19|               Azt már leírtam valahol (s a mostanában divatos biográfiák
2045   19|                meg kellett értenem, hogy a sorrendbõl a legkisebb láncszemet
2046   19|               értenem, hogy a sorrendbõl a legkisebb láncszemet sem
2047   19|                ahogy történhetett volna. A valóság még jelképesen is
2048   19|                 énke” tetten érte bennem a tetszelgõ írót, s most is,
2049   19|                már tudatosan dobhatom el a bizonytalan „érdekes” fordulatot
2050   19|         bizonytalan „érdekes” fordulatot a talán érdektelennek látszó
2051   19|              érdekesebb volna, s például a következõ fejezetet vonzóbbá
2052   19|              ráeszméltem. Ott az ágyban, a sárga takaró alatt, elsõ
2053   19|               így történt.~~Úgy látszik, a valóság komponálókedve és
2054   19|                szeszélye nemcsak magában a történésben érvényesül,
2055   19|         történésben érvényesül, kiterjed a valóság bevallásának tartamára
2056   19|           bevallásának tartamára is. Ezt a „regényt” folytatásokban
2057   19|               folytatásokban írom, s már a múlt szombaton elhatároztam,
2058   19|                  elhatároztam, hogy ezen a héten Olivecronával való
2059   19|                  és nagyszerû író felett a Zeneakadémián. Szünetben
2060   19|                régi, kedves pajtásommal, a népszerû színésszel találkoztam,
2061   19|           sakkozik. Betegségemre terelve a szót, Olivecrona személye
2062   19|               modoráról, viselkedésérõl. A harmadik mondat után meglepetve
2063   19|                 Te... hiszen ez az ember a megtestesült... És egy nevet
2064   19|          színdarab egyik hõsének nevét.~~A színdarabot én írtam, pontosan
2065   19|              repülõgépet talál ki (azóta a valóságban is kitalálták),
2066   19|         összeállt egy elegáns ficsúrral. A mérnök, hogy önzetlenségét
2067   19|          bebizonyítsa, elhatározza, hogy a bemutató próbán maga száll
2068   19|           bemutató próbán maga száll fel a szétrobbanó géppel. De rettenetesen
2069   19|              géppel. De rettenetesen fél a haláltól. Ekkor megjelenik
2070   19|           alteregója - egy északi orvos, a Solveig-motívum képviselõje,
2071   19|              tesz neki, hogy megoperálja a fejét, és kiirtja belõle
2072   19|                 fejét, és kiirtja belõle a halálfélelem központját,
2073   19|         központját, amely valahol hátul, a kisagyban fészkel. A mérnök
2074   19|              hátul, a kisagyban fészkel. A mérnök átadja magát a mûtétnek,
2075   19|           fészkel. A mérnök átadja magát a mûtétnek, és másnap, a bemutatón,
2076   19|             magát a mûtétnek, és másnap, a bemutatón, nem félvén többé
2077   19|              bemutatón, nem félvén többé a halált, van bátorsága életben
2078   19|            bátorsága életben maradni.~Ez a színész barátom ismerte
2079   19|                  színész barátom ismerte a szerepet, játszotta is.
2080   19|           egykori szerepét, Olson Irjöt, a fõszereplõ alteregó sebészorvosát,
2081   20|                  otthon ilyenkor - besüt a nap, szemben megcsillan
2082   20|                  Rügyek is alig ütköznek a fákon, a lombosodás itt
2083   20|                is alig ütköznek a fákon, a lombosodás itt késõbb kezdõdik.
2084   20|                 légáramlat” írják otthon a jelentések, s ilyenkor vad,
2085   20|           gondoltam, kavargó örvényekre, a fjordok fölött. Nem, ez
2086   20|                Könnyû és híg és derûs ez a szél, szilaj, de nem haragos.
2087   20|                 és közömbösen fütyörész. A világ, mintha lengene, és
2088   20|         Megfinomodott szaglásom felfogja a tenger sós illatát.~Mi az,
2089   20|         vizsgálat. Kilenc óra elmúlt, és a szolga nem jelentkezett,
2090   20|                 gurítani kezdje ágyamat, a folyosókon át. Az ablak
2091   20|                hogy lopózva igyekszik ki a szobámból. Úgy teszek, mintha
2092   20|                egészen ébren? Vagy pedig a szemem... Hát igen, kétségtelen,
2093   20|                 kétségtelen, hogy ez már a vakság. Az utolsó fény,
2094   20|                 tompán és bizonytalanul, a kupola villanása volt, reggel.
2095   20|                  ezt nem tulajdoníthatom a beborult idõnek, hiszen
2096   20|         hallottam, valaki felkattantotta a villanyt. De nem tetszik,
2097   20|             magamon, hogy végiggondoljam a megkezdett sort. A lecke,
2098   20|        végiggondoljam a megkezdett sort. A lecke, amit feladtam magamnak,
2099   20|                 vagy tudsz-e élni vakon? A gépies válasz mindig így
2100   20|                   elég idõs vagyok, hogy a látható világból megszereztem
2101   20|               lélegzettel az írógép vagy a füzet elõtt, és írja sebesen,
2102   20|                fáradt vagyok továbbfûzni a képet. Érzem, hogy arcom
2103   20|              torzul. Génius jut eszembe, a „Lepketánc” hõse, egyetlen
2104   20|           Lepketánc” hõse, egyetlen látó a vakok közt... No, most megírjuk
2105   20|                közt... No, most megírjuk a másikat... egyetlen vakot
2106   20|                másikat... egyetlen vakot a látók birodalmában. Arcokra
2107   20|              õket, mégse történt semmi - a többi már csak átmenet lesz,
2108   20|              ringatódzunk át rajta, mint a teljes látástól idáig. Mi
2109   20|            teljes látástól idáig. Mi ez? A gyomrom émelyeg, vagy a
2110   20|                  A gyomrom émelyeg, vagy a szívemmel van valami, ez
2111   20|              erõs nyilallás fut át, hogy a csengõhöz kapok.~Délben
2112   20|                  rólam, azonnal felhívta a kórházat, megnyugtatták,
2113   20|                 Furcsán voltunk mi ezzel a Gizivel, negyedszázadon
2114   20|                  nem keresek fel senkit. A havas parkban sétálok, tûnõdve,
2115   20|            regényeibõl magam ismerem fel a várost, tájékozódom ifjúkori
2116   20|                  mikor úgy szerettem ezt a messzi északot, ahová mindig
2117   20|                 vágyakoztam. Lám, az ott a ligeti tó, ami most be van
2118   20|             hattyúi. Egy ifjú leány siet a város felé, karjáról korcsolya
2119   20|                lóg, arcát pirosra csípte a fagy. Kisasszony, meg ne
2120   20|                 mondaná meg, hol találom a... Riadtan fordul hátra,
2121   20|                hozzá, milyen ismerõs arc a városban, ahol elõször vagyok.
2122   20|            elõször vagyok. Elfutna, mint a „Rejtelmek” hõsnõje, de
2123   20|               elbúcsúzunk, Nini, örökre, a korcsolyázó norvég kislány
2124   20|            korcsolyázó norvég kislány és a bolgár kereskedõ. Ezek egy
2125   20|                  tartok és hazakísérlek. A nagybátyád vagyok.~~Délután,
2126   20|                  vagyok.~~Délután, mikor a nehéz függönyt összehúzták
2127   20|         összehúzták az ablakon, kezdõdik a hideglelés - megértem végre,
2128   20|               Valami eltûnt belõlem ezen a délután. Valami, aminek
2129   20|              fölényemet viszont éppen ez a titkolt pátosz tette lehetõvé,
2130   20|             talán elpusztultam volna. Ez a belsõ színpad, aminek függönye
2131   20|                és kajánul leselkedtem ki a várakozó, ásítozó közönségre;
2132   20|                 azt reméltem pedig, hogy a balsors perceiben majd fénnyel
2133   20|             színnel és zenével telik meg a színpad, kárpótlásul az
2134   20|                 az elfutó életért - hogy a függöny, annyi év szenvedése
2135   20|                  után felgördül végre, s a közönség meglátja, elõször
2136   20|           meglátja, elõször és utoljára, a Színészt, aki ezért az egyetlen
2137   20|             egyetlen jelenetért vállalta a szerepet, hogy elmondhassa,
2138   20|                  elmondhassa, s eltûnjön a süllyesztõben, örök emléket
2139   20|                  halotti kocsimat kíséri a temetõbe, ama tetszetõs „
2140   20|                  mi vert úgy le, mégis - a cigánymuzsika elhallgatott,
2141   20|            megszûrve, elhallgatna végre? A hiúság ezerszer meg újra
2142   20|               hát boldog? Miért hiányzik a gyûlölt, átkozott kis batyu?~
2143   20|                 hideg, nem fûtenek ebben a kórházban?~~Úgy látszik,
2144   20|              igaz. Úgy látszik, álmodtam a levelet és a borítékot.
2145   20|           látszik, álmodtam a levelet és a borítékot. Pedig pontosan
2146   20|                Pedig pontosan emlékeztem a szavakra is.~~Olivecronával
2147   20|              Egyszer csakugyan bent volt a szobában, a délutáni vizit
2148   20|          csakugyan bent volt a szobában, a délutáni vizit folyamán.
2149   20|                 nem bírom, nem bírom ezt a fülledtséget, ezt a zsírt,
2150   20|                  ezt a fülledtséget, ezt a zsírt, zsíros a levegõ,
2151   20|        fülledtséget, ezt a zsírt, zsíros a levegõ, kinyitni, kinyitni!
2152   20|                kinyitni, kinyitni! Errõl a jelenetrõl még egy hét múlva
2153   20|               képzelõdés volt. Úgy, mint a másik. Ezen Olivecrona az
2154   20|               sovány teste köre csavarta a szél, és ahogy élesen, vadul
2155   20|                 tudni, õ volt-e az, vagy a vihar.~~Késõ este nyugodtam
2156   20|             mégis kivegyek valami formát a feketeségbõl. És csakugyan,
2157   20|               ágait mozogni, közvetlenül a párkány elõtt. Mozogtak
2158   20|             balra, ünnepélyesen betartva a taktust, mint egy menüettnél.
2159   20|                megint vigyorra torzultak a sötétben. No lám, a fák.
2160   20|            torzultak a sötétben. No lám, a fák. No lám, milyen komédia
2161   20|               látnák, hogy szerep ez is, a híres szerves „élet”, a
2162   20|                  a híres szerves „élet”, a komoly és hallgatag golyó
2163   20|                 néhány apró folton, mint a pörsenés, ahogy szalad,
2164   20|             szalad, rettentõ sebességgel a feketeségbe? Valami, vagy
2165   20|          Gondoltam rá, hogy megtapogatom a pulzusom, mert ereim görcsösen
2166   20|            kinyúltak. De elfelejtettem - a nagy erõlködésben, ahogy
2167   20|        erõlködésben, ahogy meresztgettem a szemem, végre fehér pontot
2168   20|              bizony, csak csillag lehet, a felhõk elvonultak.~~Csillag,
2169   20|                   Csillag, fehér csillag a messzeségben - ez hiányzott
2170   20|               megnyugodni? Fehér csillag a messzeségben - õ az, õ az
2171   20|                az émelygõs színpadon, az a hideg zene? Õ az, aki volt
2172   20|                Newton és Laplace meséjét a mennyei gyertyácskákról
2173   20|       titokzatosabbnak és nagyszerûbbnek a fényévek és tejutak és csavarködök
2174   20|                  és elektronoknak. Ettõl a bizonyosságtól ilyen nyugodt
2175   20|        csillagokról. Nemrég fedezték fel a titkukat, hogy háromnaponként,
2176   20|                 hogy mégis megtapogassam a pulzusom, mikor kattan a
2177   20|                 a pulzusom, mikor kattan a villany a nyíló ajtó mellett.
2178   20|                   mikor kattan a villany a nyíló ajtó mellett. Ismeretlen
2179   20|                   Negyed tíz. Most verte a kilencet.~Valamit levesz
2180   20|                  hozott, kicsit felemeli a párnám, aláteszi, int, hogy
2181   20|                   Hogy magasabban legyen a feje. Nyugodtan kell aludnia,
2182   21|                AVDELNING 13~Úgy látszik, a határozott közlés után rögtön
2183   21|            ébredek, hogy gurítanak végig a folyosón. Nem vagyok kábult,
2184   21|                 gondolok, csak figyelek.~A mûtõt, ahova begurítanak,
2185   21|        begurítanak, már láttam kívülrõl, a napokban, mikor elvittek
2186   21|                  tudtam betûzni. Fekszem a hátamon, a tetõre pislogok
2187   21|              betûzni. Fekszem a hátamon, a tetõre pislogok és várok,
2188   21|                tetõre pislogok és várok, a kínos tisztaságban. Járkálnak
2189   21|                hallok, komikusan hat rám a suttogás, mit suttognak,
2190   21|            arcokra kíváncsi. Begurítanak a terembe. Négy kéz fog meg,
2191   21|             hozzátolták az ágyat. Rögtön a hasamra fordítanak, fejem
2192   21|                 most órákig leszek ebben a helyzetben, próbálok berendezkedni,
2193   21|               tartok. Kétoldalt pislogva a lepedõ csücskét látom, azon
2194   21|                mellé fektetem.~~Szorosan a fejem fölött megint suttognak,
2195   21|                   Hideg vas csiklandozza a tarkóm. Aztán alattomos
2196   21|             berregni kezd rajta. Ismerem a hangot. A hajamat nyírják.
2197   21|                 rajta. Ismerem a hangot. A hajamat nyírják. De nem
2198   21|               nem állanak meg alul, mint a borbély, mikor csinosít.
2199   21|                 borbély, mikor csinosít. A gép végigszalad a fejemen,
2200   21|              csinosít. A gép végigszalad a fejemen, hosszú pászmákban.
2201   21|                Utána habot vernek rajta, a borotva már a kopasz fejen
2202   21|              vernek rajta, a borotva már a kopasz fejen szaladgál,
2203   21|                 gyorsan.~Percekig csönd, a lépteket figyelem.~Fejem
2204   21|                  nyilván injekció. Vajon a tanár áll már ott? Valószínû,
2205   21|                óriási acélfúró szalad be a koponyámba. Még átvillan
2206   21|         koponyámba. Még átvillan rajtam: a villamos trepan! Ugye, hát
2207   21|       hangszekrénye, sivít és mennydörög a fejem, pokoli égzengés,
2208   21|              elhallgat, egy zökkenéssel. A fúró átszaladt, jelzi, hogy
2209   21|              fúró átszaladt, jelzi, hogy a hegye szabadon forog. Hangtalan
2210   21|              meleg zubogást érzek belül, a nyitott lyukon befelé folyik
2211   21|             nyitott lyukon befelé folyik a vér.~Csak egy percig tart
2212   21|                vér.~Csak egy percig tart a csend. Pár centiméterrel
2213   21|          centiméterrel odébb újra koppan a trepan, aztán megindul.
2214   21|                  trepan, aztán megindul. A második fúrást már hidegebben
2215   21|                 már hidegebben figyelem, a meglepetés riadalma nélkül.
2216   21|               nélkül. Zökken, elhallgat, a vér zubog, befelé. Aztán
2217   21|                 szaladgálnak körülöttem, a két köpeny eltûnt. Egyszerre
2218   21|              Nagy teremben vagyok, érzem a hûs levegõn.~Suttogás, léptek.
2219   21|                  oldalt fordít. Rögzítik a fejem. A tetõrõl lemezek
2220   21|                fordít. Rögzítik a fejem. A tetõrõl lemezek süllyednek
2221   21|              fordítanak, megint rögzítik a fejem.~Hisz ez a röntgenterem.
2222   21|                rögzítik a fejem.~Hisz ez a röntgenterem. Mint színpadi
2223   21|              Mint színpadi zsinórpadlás, a tetõ tele rudakkal, függönyökkel,
2224   21|       függönyökkel, traverzekkel. Minden a tetõrõl jön, egyszerûen,
2225   21|         inkvizíciós szekrény. Tudom már, a halk, mosolygó Lysholm osztályán
2226   21|          készülnek. Hát ezért fúrták meg a fejem - lecsapolták az agykamrák
2227   21|                  töltöttek bele, ez volt a motoszkálás. Szóval - maga
2228   21|               motoszkálás. Szóval - maga a lékelés még hátravan.~Soká,
2229   21|                  sehol sem látom. Múlnak a negyedórák.~~Végre nyikordul
2230   21|                 asztal, gurítanak vissza a mûtõterembe, folyosó, lift,
2231   21|                ahogy becsukják az ajtót, a lámpa alá gurítanak.~~Percek.
2232   21|            gurítanak.~~Percek. Bizonyára a felvételeket nézik. Most
2233   21|            Hasamon fekszem megint, arcom a vályúban. Valaki vastag
2234   21|               mozdulatlanná merevítették a fejem, le van szorítva,
2235   21|             fejem, le van szorítva, mint a guillotine nyakcsiptetõjében.
2236   21|           Szabályosan lélegzem, beosztom a levegõt.~~Nyakamon, hátamon
2237   21|          sziszterek körülrakják kendõvel a területet. Nem hallom a
2238   21|                  a területet. Nem hallom a vízcsobogást, pedig a tanár
2239   21|             hallom a vízcsobogást, pedig a tanár ilyenkor mosakszik.
2240   21|            mosakszik. Talán beszélget is a doktorokkal. Az elõszobában,
2241   21|           rágyújtott egy cigarettára is, a csutkát óvatosan helyezte
2242   21|                csutkát óvatosan helyezte a hamutálca szélére, mikor
2243   21|                   homlokára felcsatolják a kis villanylámpát.~~Nagy
2244   21|                elég lesz, úgyse érzékeny a fejbõröm. Nem is fáj, csak
2245   21|                   egész világosan, ahogy a finom penge kört karmolva,
2246   21|           ugyanazon az úton, végigszalad a rajzon. Hátul a tarkón egyetlen
2247   21|              végigszalad a rajzon. Hátul a tarkón egyetlen hosszú vágás.
2248   21|            Fekete pontok tarkítják, mint a baboskendõt. Persze, az
2249   21|                  tolások, félrehajtások, a koponya biztosan szabad
2250   21|             koponya biztosan szabad már, a bõnye, tarkómon, visszaugrott.
2251   21|              visszaugrott. Hallom, ahogy a trepan koppan, immár harmadszor.~
2252   21|                meg, hogy senki se felel.~A fúró sivítása pokolibb és
2253   21|           átfúrni? Próbálom megfeszíteni a nyakam, az az érzésem, mintha
2254   21|               merõlegesen elébe feszülni a fúrónak, különben végigreped
2255   21|             fúrónak, különben végigreped a koponya. A mennydörgés tökéletesen
2256   21|           különben végigreped a koponya. A mennydörgés tökéletesen
2257   21|             tompul, úgy látszik, tágítja a nyílást. Végre megáll.~Végre
2258   21|                   Erõteljes, vad rántás. A kifúrt lékbe, úgy látszik,
2259   21|                úgy látszik, beakasztotta a fogót. Feszítés, nyomás,
2260   21|            Sokszor, sokszor egymás után. A folytatólagos roppanások
2261   21|                 Ez az utolsó, mintha már a felsõ csigolya lett volna,
2262   21|                végre sikerült kirántani.~A mûvelet brutalitása magával
2263   21|                Lihegve biztatom magamban a tanárt, a rombolás dühe
2264   21|              biztatom magamban a tanárt, a rombolás dühe átcsap rám.
2265   21|                  szét az egészet... most a csigolyát, úgy, még egyszer,
2266   21|                balta vagy vasdarab volna a kezemben, ütnék, vágnék,
2267   21|              esztelen kéjjel.~~És ekkor, a dühön át, közvetlen a fülem
2268   21|             ekkor, a dühön át, közvetlen a fülem mellett, halk, figyelmes,
2269   21|                 lovag, keresztes karddal a kezében.~- Wie fühlen Sie
2270   21|               lehet, bár nem ismerem meg a hangot, soha azelõtt (azután
2271   21|                hát ez lenne õ? Vagy csak a géz tompítja a hangot?~Mélyen,
2272   21|                 Vagy csak a géz tompítja a hangot?~Mélyen, mélyen elszégyellem
2273   21|               Professor... es geht gut!~~A hangulat megváltozott. A
2274   21|                 A hangulat megváltozott. A koponya feltörése után viszonylagos
2275   21|              viszonylagos csend lett. De a csend nem megnyugtató. Gyengeség
2276   21|             eszméletemet. Mit is mondott a feleségemnek, egy beteggel
2277   21|              huszonöt százalékkal kisebb a rizikóm.” Igen, együtt dolgozunk,
2278   21|          ezredrészén múlik minden. Abban a pillanatban, ha elvesztettem
2279   21|                Akarnom, produkálnom kell a figyelmet, gondolatokat
2280   21|              csipesz és így tovább, mint a szabónõ. Logikusan, mégis
2281   21|               szálloda konyhacsarnokában a fehér ruhás fõszakács velõt
2282   21|                 raktam el töltõtollamat, a szobámban, az éjjeliszekrény
2283   21|                nem, ez se jó, inkább azt a, igen, azt a balladát, azzal
2284   21|                  inkább azt a, igen, azt a balladát, azzal az idõt
2285   21|             Magas, vékony hang válaszolt a kérdésre, valahonnan nagyon
2286   21|                    mért nem lazítják azt a szíjat, akármilyen kicsit,
2287   21|             megfulladnak... megfulladnak a tagjaim...~Szivattyúznak,
2288   21|                szörcsög - meddig tart ez a kotorászás, hohó, uraim!
2289   21|                láthatják, de meddig tart a kaparászás? talán mégis
2290   21|                  hogy meddig tart még ez a puha, lucskos kotorászás.~
2291   21|         felbontott koponyával, agyveleje a külvilágban - valószínûtlen
2292   21|                    uraim, hogy is mondta a kiskacsa... szelíden és
2293   21|                     ahogy hátrahajtották a nyakát... ez a kés nem való
2294   21|            hátrahajtották a nyakát... ez a kés nem való ide... ebbõl
2295   21|           Olivecrona homlokáról levették a pántot, õ mikrolámpát süllyesztett
2296   21|                   s annak fénye mellett, a kicsit pirosabb, jobb oldali
2297   21|                 jobb oldali kisagyvelõn, a pia mater második lemeze
2298   21|                aztán kicsit megtapogatta a duzzanatot. Tizenegy óra
2299   21|                óra volt, két órája folyt a mûtét.~ ~
2300   22|        árnyalattal mogorvább, eltekintve a „Blaumontag”-tól, kávéházas
2301   22|                szó, mindenkinek hiányzik a maga napilapja. Kénytelen
2302   22|         napilapja. Kénytelen megelégedni a hétfõ reggeli lapokkal.
2303   22|                 alakítani Párizsban. „Ez a hét is jól kezdõdik” - mondják
2304   22|             kezdõdik” - mondják gúnyosan a jobboldali érzelmûek, az
2305   22|         barátommal próbált ki szombaton. A tornatanár már az elsõ órán
2306   22|        érdeklõdik, mit tud rólam, késõbb a többiek is. Végre az egyiktõl
2307   22|                  héten. Tehát ma.~Rózsi, a Reviczky utcában, élénken
2308   22|              haza, berohan, kirohan, övé a lakás. Hallali, megtalálta
2309   22|               lakás. Hallali, megtalálta a trombitát, tutu-u! De Rózsi
2310   22|                   De Rózsi már fut is be a konyhából - nem teszed le
2311   22|                 nem teszed le rögtön azt a trombitát?! Nem tudod, most
2312   22|           nagyságos urat? Itt van inkább a Biblia, tessék szépen imádkozni.
2313   22|             olyan messze én úgyse hallom a trombitát.~Édesapja, Szabados
2314   22|                  Édesapja, Szabados Pál, a körútra ment, valami foglalkozás
2315   22|              foglalkozás van kilátásban. A Tisza Kálmán téren, ahogy
2316   22|            Kálmán téren, ahogy átballag, a nevemet hallja. Megfordul,
2317   22|                   két úriember beszélget a színház közelében.~- Igen,
2318   22|                   Gabi, Siófokon, lemegy a Balatonra, valami karcolás
2319   22|           Balatonra, valami karcolás van a kezén, benyit a fürdõorvoshoz,
2320   22|             karcolás van a kezén, benyit a fürdõorvoshoz, hogy jódozza
2321   22|                né, drága, ábrándos lélek a külvárosi hónaposszobában,
2322   22|              megint ott ül az asztalnál, a levegõbe bámul, tollal a
2323   22|                 a levegõbe bámul, tollal a kezében. Már negyedik hosszú
2324   22|              csak gyógyuljak meg.~*~Kint a ligetben, a Gundelnél már
2325   22|                  meg.~*~Kint a ligetben, a Gundelnél már a kertben
2326   22|                ligetben, a Gundelnél már a kertben terítenek - a hullámfürdõ
2327   22|                már a kertben terítenek - a hullámfürdõ is megnyílt,
2328   22|            megnyílt, még kevesen vannak, a kedves, kövér úszómester
2329   22|          csúszkált még õsszel innen - az a huncut Cini meg folyton
2330   22|                  huncut Cini meg folyton a víz alatt volt, gyûjtötte
2331   22|                víz alatt volt, gyûjtötte a cipõket, mint egy indiánus
2332   22|               cipõket, mint egy indiánus a nõk lábáról -, micsoda sikoltozás
2333   22|                sikoltozás volt! Itt lesz a Cini, lefogadom, két napon
2334   22|                két napon belül!” Odafönt a svábhegyi szép csendes szanatóriumban,
2335   22|             csendes szanatóriumban, lent a hallban, Gy. fõorvos úr
2336   22|            helyütt kerülök szóba.~Adolf, a szerkesztõség derék telefonosa
2337   22|                 már gépiesen válaszolgat a sûrû felhívásokra. Most
2338   22|                  operálják, igen, kérem, a déli lapban adunk részletes
2339   22|                  felhívtuk, éppen folyik a beszélgetés, eddig azt hallom,
2340   22|              igen kérem, most operálják, a déli lapokban adunk részletes...~~
2341   22|                adunk részletes...~~És át a skandináv hegyeken, a fenyveseken
2342   22|                 át a skandináv hegyeken, a fenyveseken át, a kék tavak
2343   22|              hegyeken, a fenyveseken át, a kék tavak között, az éles,
2344   22|              levegõben hullámozva szalad a drót, a töltés mellett,
2345   22|                hullámozva szalad a drót, a töltés mellett, leszalad
2346   22|                se jobbra, se balra, mint a hazaszaladó kismalac, mikor
2347   22|    haragoszöldbõl piszkosszürkébe, átfut a határon, felhõk gyülekeznek
2348   22|               Berlinen át, Bécsen át, át a Vág völgyén s a magyar síkon
2349   22|            Bécsen át, át a Vág völgyén s a magyar síkon át, ahol zöldbe
2350   22|                   ahol zöldbe borult már a rét, s lombosodnak a gyümölcsfák -
2351   22|                 már a rét, s lombosodnak a gyümölcsfák - szalad a vékony
2352   22|       lombosodnak a gyümölcsfák - szalad a vékony drót, és besiklik
2353   22|          külvárosok csatornáin keresztül a központba -, szalad a drót,
2354   22|          keresztül a központba -, szalad a drót, és drótban szalad
2355   22|                  drót, és drótban szalad a szó, oda és vissza, pillanat
2356   22|                  emberi szó, mit érdekli a drótot? Az oszlopokat se
2357   22|       megcsonkított, kivágott rokkantjai a fák világtársadalmának.
2358   22|                 világtársadalmának. Õket a fák érdeklik, megcsonkítva
2359   22|            kérdeznek valakit, legfeljebb a drótot magát, nincs-e külön
2360   22|                testvér? - kérdi suttogva a stockholmi faoszlop, mi
2361   22|            Igaz-e, hogy ott már virágzik a cseresznye, ami nálunk csak
2362   22|                 aki izgatottan szaladgál a folyosókon, telefonhoz hívja
2363   22|             folyosókon, telefonhoz hívja a pesti szerkesztõség. Beszéljen,
2364   22|                   amit tud, negyedóráig. A gyorsíró úgy, ahogy mondja,
2365   22|                   adja le, részletenként a fõszerkesztõnek, onnan a
2366   22|                 a fõszerkesztõnek, onnan a nyomdába, délre lapzárta. (
2367   22|                  és hozzám illik.)~~„... a mûtét kilenckor kezdõdött,
2368   22|                 az ajtónál, kihallatszik a beteg nyögése...~...a professzor
2369   22|       kihallatszik a beteg nyögése...~...a professzor csodálatos ember...~...
2370   22|        villamostûvel... Percenként mérik a vérnyomást... Közben oxigénbelégzést
2371   22|         vércsoportjából, ott tartózkodik a mellékszobában, reméljük,
2372   22|                épp most veszik ki, alul, a koponyacsontot...~...teljesen
2373   22|                    teljesen magánál van, a professzor állandó érintkezésben
2374   22|                  sebész...~...jaj, ahogy a fülkébõl látom, épp most
2375   22|                   igen... jó reggelt...”~A telefon körül ott állanak
2376   22|                telefon körül ott állanak a munkatársak. Minden mondat
2377   22|                 Minden mondat után, amit a gyorsíró lead, csend lesz.
2378   22|                lesz. Utána szétszélednek a fiúk, ki-ki megy a dolga
2379   22|         szétszélednek a fiúk, ki-ki megy a dolga után. Misu átsiet
2380   22|                  dolga után. Misu átsiet a folyosón, a délutáni lapot
2381   22|                  Misu átsiet a folyosón, a délutáni lapot kell szerkesztenie,
2382   22|                  Pecsus is leül diktálni a sportrovatot. Nem tud teljesen
2383   22|                volt mint kardvívóbajnok, a miniszterelnök ott korcsolyázott
2384   22|                utcán, nagy „bógnik”-ban. A lelkes, arcú, tehetséges
2385   22|                kis P. is rám gondol, míg a krokit írja, igaz részvéttel,
2386   22|                 csinálni, hogy is van az a hírhedt mondásom? „Humorban
2387   22|                verssorom jelentkezik, és a költõ megbékül. Fõszerkesztõ
2388   22|              írandó cikk elsõ mondatát. „A kis akrobata, aki felért
2389   22|                már elõhúzta trikója alól a hegedût, hogy élete nagy
2390   22|                 váratlanul összedûl.” Ez a kisfiú, aki voltam, egy
2391   22|               régi novellámban szerepel. A cikkre, ami így fog kezdõdni,
2392   22|             széles, nagy fekete keretben a nevem.~~A társalgóban egy
2393   22|                fekete keretben a nevem.~~A társalgóban egy ismeretlen
2394   22|               Nem felel.~~Fél egyre kint a lap, némelyek megállnak
2395   22|                  gépies pillantást vetve a hirdetõoszlop órájára: még
2396   22|                 órájára: még nincs vége, a délutáni lapban benne lesz
2397   22|                 van még? Igen, az úszók, a bécsi mérkõzés és ez. Mind
2398   22|                  Sportos város vagyunk.)~A Duna-parti korzón már élénk
2399   22|              példányt fiam!” Barátom, ez a modern hírszolgálat, mi?
2400   22|                hogy fiziológiás sóoldat?~A Citadella fölött felhõk
2401   22|               hallgat az Erzsébet-híd.~*~A villamoson valaki fejét
2402   22|                  kiteszik az arcképemet. A Vörösmarty téren óriási
2403   22|             óriási fényképet illesztenek a szalon hirdetõoszlopába.
2404   22|                  éppen ott áll, elmereng a képen: érdekes, ez a legújabb
2405   22|            elmereng a képen: érdekes, ez a legújabb felvétel, milyen
2406   22|                 akkor már benne lehetett a daganat. Valami Buddha-szerû
2407   22|              elegáns alakja lassan vonul a Horthy Miklós úton, nehezen
2408   22|            kínozza. Széchenyi-tanulmánya a napokban aratott döntõ sikert.
2409   22|                volna, ha kimásznék ebbõl a csávából, ezt és ezt szeretné
2410   22|                  rendes dolog volt, amit a kutya haláláról írtál -
2411   22|                odaadó, elkísérteti magát a szigetig, részletesen akar
2412   22|                 az, hogy tumor? Na igen, a szót értem, de ebben az
2413   22|                az Erzsébet-kilátónál. Ez a János-hegy orma, legmagasabb
2414   22|           Budapestnek. Mit szólnak ehhez a kilátáshoz? Különbnek tartják
2415   22|           tartják az Eiffel-toronynál és a Campanilénél. Felmegyünk
2416   22|                 Campanilénél. Felmegyünk a toronyba, igen? Ah, a miszisz
2417   22|         Felmegyünk a toronyba, igen? Ah, a miszisz svéd? Milyen jól
2418   22|                  rajta... hogy is hívják a tanárt? Oli... Oliv... igen,
2419   22|          Olivecrona, hát tetszik ismerni a nevet?... igazán? Olyan
2420   22|                  Akkor nyugodt vagyok.~*~A Szvetenay utcai morgue-ban
2421   22|           morgue-ban csendesen feküsznek a hullák, bádogszekrényeikben.
2422   22|    bádogszekrényeikben. Szörcsög alattuk a jég. Az arcuk közönyös,
2423   22|                  szolga szalonnát eszik, a küszöbre kuporodva. Valaki
2424   22|             újságot olvas fel, hangosan, a mûtétrõl szóló riport címét.
2425   22|             mûtétrõl szóló riport címét. A szolga szel egyet a szalonnából.~-
2426   22|               címét. A szolga szel egyet a szalonnából.~- Ki az az
2427   22|                  érdeklõdéssel.~*~Szedik a délutáni lapot. Felül a
2428   22|                  a délutáni lapot. Felül a nagy szenzáció, már ki van
2429   23|                 úgyse értek semmit ebbõl a motoszkálásból, percegésbõl,
2430   23|                 boszorkányosan szaladnak a kések és fogók és ollók,
2431   23|                   bár érzem, hogy ez nem a vége, mert mozdulatlanul
2432   23|               sõt, úgy látszik, ez lehet a „parádés jelenet”, mint
2433   23|                    mint mikor az artista a nagy produkciót csinálja,
2434   23|                nagy produkciót csinálja, a zene lélegzetfojtva elhallgat,
2435   23|         kombinálni. Talán, megpillantván a daganatot, tûnõdik, összeráncolt
2436   23|                  hámozza, óvatosan, mint a vörös, vékonyhéjú narancsot?
2437   23|            narancsot? Megint átvillámlik a rettenet - miért nem hallok
2438   23|             nyöszörögve, mintha hallanám a hangom, vagy csak képzelõdöm?
2439   23|                makacsul, nyávogva.~~Hogy a fájdalomérzés teljesen megszûnt,
2440   23|        fenyegetés van ebben, elõkészület a legrosszabbra, az a kivárhatatlan
2441   23|          elõkészület a legrosszabbra, az a kivárhatatlan idõ, míg a
2442   23|                 a kivárhatatlan idõ, míg a pribék a spanyolcsizmát
2443   23|          kivárhatatlan idõ, míg a pribék a spanyolcsizmát igazgatja,
2444   23|               idegecske izgalma odabent, a skatulyában, ami most nyitva
2445   23|                 hogy össze akartam törni a fejem. Hiszen mindenki tudja,
2446   23|            agyvelõ, hogy elég beledöfni, a koponyán át, vagy a koponyán
2447   23|           beledöfni, a koponyán át, vagy a koponyán keresztül erõsen
2448   23|              Mert mégis kicsit hosszú ez a lágy kavarás és keverés,
2449   23|            kavarja, ez az ügyes szakács, a gyúródeszkán, bámulatos
2450   23|          villámmozdulataival, formát kap a lisztkupac, kis mélyedést
2451   23|              másik kezével már üti is be a tojás fenekét, löttyenti
2452   23|                 tojás fenekét, löttyenti a mélyedésbe, pillanatra megvillan
2453   23|         mélyedésbe, pillanatra megvillan a sárga golyó, aztán kever
2454   23|                 nem... akkor végem van.~~A ködfátyolképrõl, ami csak
2455   23|       ideékelõdött. Annyi bizonyos, hogy a szinte erõszakos gonddal
2456   23|                itt próbálom lerögzíteni.~A káprázat nyilván abból áll,
2457   23|                áll, hogy kivetítem magam a terembe. A nagy lusztert
2458   23|               kivetítem magam a terembe. A nagy lusztert eloltották,
2459   23|         eloltották, hogy egységes legyen a fény.~Olivecrona (vagy lehet,
2460   23|                magam vagyok az) homlokán a pánttal elõredõl: lábával
2461   23|             elõredõl: lábával félrerúgja a köpeny sarkát, ami a magas,
2462   23|          félrerúgja a köpeny sarkát, ami a magas, kerek, támlátlan
2463   23|                  kis székbe csavarodott. A homloklámpa belesüt a feltárt
2464   23|       csavarodott. A homloklámpa belesüt a feltárt üregbe. A sárgás
2465   23|                belesüt a feltárt üregbe. A sárgás váladékot már lecsapolta,
2466   23|                váladékot már lecsapolta, a két kisagy összelappant,
2467   23|                  elkülönült, jól látható a megnyitott hólyag belseje.
2468   23|               megnyitott hólyag belseje. A metszésvonalon áthaladó
2469   23|            villamoskéssel.~Most meglátja a vérdaganatot. Ott fekszik,
2470   23|                  fekszik, kicsit oldalt, a hólyag belsejében, vörös,
2471   23|           belsejében, vörös, jókora göb: a hólyaggal együtt akkora,
2472   23|              kelvirág. Felülete dudoros. A dudorokból rajz alakul ki,
2473   23|                anyagából, mintát véstek. A minta, elmosódottan, nõi
2474   23|               fején olaszos csipkekendõ, a bambino profilba fordul,
2475   23|              óvatosan, de irgalmatlanul, a kámeát, melynek egész tömege
2476   23|                 tömege élesen elemelõdik a környezõ, sárga szövettõl.
2477   23|               környezõ, sárga szövettõl. A relief halványodik, beesik,
2478   23|              laposvégû kés, lámpácskával a végén, kecsesen és bravúrosan
2479   23|               vagy térképfestésnél, vagy a szabadkézi rajzban, amikor
2480   23|          elégültséggel, hogy nem megy ki a festék. Most könnyen megy
2481   23|                festék. Most könnyen megy a munka, hiszen az egész különvált,
2482   23|                 forog „keserû levében” - a golyó. Az oldalán jókora
2483   23|                került oda, talán átfúrta a külsõ burkot valami, mikor
2484   23|               mikor rohant és száguldott a kocsi, veszett országutakon
2485   23|              hivatalosan nem volt belõve a terület, és civilekre nem
2486   23|                  nem errõl van szó.~Ezek a fehér ruhás, fehér álarcos
2487   23|                 staffázs és statisztéria a klasszikus misztériumban,
2488   23|                 játszik komédiát. Ott ül a központban, munkaköpenyében,
2489   23|             központban, munkaköpenyében, a tábla elõtt, ami tele van
2490   23|                és bont, kapcsol és bont. A finom huzalok bonyolult
2491   23|                  érintkezni kivel. Fülén a hallgató, és nyugodtan figyeli
2492   23|           hallgató, és nyugodtan figyeli a zûrzavaros, egyre szenvedélyesebb,
2493   23|               ellenõrzése szempontjából, a tartalomra nem kíváncsi.
2494   23|                   Igaza van. Rettentõ ez a tartalom. Kik vitáznak itt,
2495   23|               hegyén-hátán, mindegyiknek a maga baja a legfontosabb,
2496   23|                 mindegyiknek a maga baja a legfontosabb, legégetõbb.
2497   23|             igazgatót kéri, nem érdeklik a kisebb hivatalnokok; olyan
2498   23|                 magabiztos, mintha odaát a legnagyobb rend volna az
2499   23|                 Pedig hallani halványan, a zsörtölõdõ mellékzöngéket.
2500   23|                és bont, kapcsol és bont. A külsõ vonal azonban nem