Fej.

2501   23|             mondok? Követelem, követelem a választ! És csûrés-csavarás
2502   23|                  elõbb ezt, ez fontosabb a maguk nyavalyás belügyeinél,
2503   23|              vagy nem, különben leteszem a kagylót. De nem lehet, a
2504   23|                 a kagylót. De nem lehet, a dolog nem olyan egyszerû,
2505   23|             illetve másról is van szó... a mondatot hagyja befejezni...
2506   23|                  halló! halló... ó... ó!~A központi hang acsarkodva
2507   23|                hallani, halljuk, halljuk a jó kis botrányt, pszt, figyeljetek!
2508   23|              nevet, és nem is haragszik: a huzalokra figyel, látja,
2509   23|            huzalokra figyel, látja, hogy a vékony drót nem bírja az
2510   23|             villanva fellángol körülötte a finom, szürke burkolat.
2511   23|                lesz, mint mikor elvágják a fõvezetéket. Ebben a csöndben
2512   23|            elvágják a fõvezetéket. Ebben a csöndben sebesen dolgozni
2513   23|               burkolatán csomóba szaladt a pörk. A finom késsel óvatosan
2514   23|                  csomóba szaladt a pörk. A finom késsel óvatosan kaparja
2515   23|                  de akkor legurulok ebbe a sötét szakadékba, lábaimnak
2516   23|                 érti ezt? Lehajol, közel a fülemhez. Egész halk a hangja,
2517   23|             közel a fülemhez. Egész halk a hangja, suttog, hogy senki
2518   23|                   kettõnkön kívül. Látta a huzallal azt a dolgot? Hát
2519   23|              kívül. Látta a huzallal azt a dolgot? Hát kérem, az ordítástól
2520   23|               mintha meg akarna pukkadni a feje? Hát tudja meg, ilyenkor
2521   23|                  Hát tudja meg, ilyenkor a véráram tágította a vékony
2522   23|             ilyenkor a véráram tágította a vékony ereket - és az egyiknél
2523   23|                     az igaztalanságot... a mohó, önzõ indulatot...
2524   23|           vádoltak... nem hallgatták meg a védekezésem... rám csapták
2525   23|                 harmadszor még hallottam a kérdést. És innen kezdve,
2526   23|            kezdve, úgy látszik, megszûnt a félelem. S a félelemmel
2527   23|           látszik, megszûnt a félelem. S a félelemmel együtt az ellenállás
2528   23|             Oldalt pislogva, ahogy elõbb a köpeny szélét néztem - éppen
2529   23|            szélét néztem - éppen látható a tollseprõhöz hasonló virágfej.
2530   23|                 Reakció-ellenõrzés, mint a többi, a vérmérés és a kérdések.
2531   23|        Reakció-ellenõrzés, mint a többi, a vérmérés és a kérdések.
2532   23|              mint a többi, a vérmérés és a kérdések. Szaglásomat akarják
2533   23|               ide, az orrom elé. De hisz a krizantémnak nincs szaga.~
2534   23|              szaga.~És most dermeszt meg a riadalom. Atyaúristen -
2535   23|               ember végre visszafordítja a képzeletében megfordult
2536   23|      képzeletében megfordult ágyat, vagy a hátára fordított bogár,
2537   23|                karcsú vázából szökken ki a két krizantém sudár dereka.
2538   23|                 dereka. Öt óra lehetett. A mûtét utolsó óráját eszméletlenül
2539   23|       Eszméletlen voltam, mikor levették a szíjakat, kezem és lábam
2540   24|    környezetemtõl kapott információkkal, a mûtét utáni napokra vonatkozóan.
2541   24|                fordultam, aztán, nyilván a fej helyzetének szokatlansága
2542   24|               túl magas párnának éreztem a koponyámra csavart hatalmas
2543   24|               statikai szempontból, mert a test különféle közlekedõcsövei
2544   24|                kezdtem, melynek lényegét a nõi ész alacsonyrendûségérõl
2545   24|                jöttem. Mit értenek ehhez a nõk? Mindent összezavarnak,
2546   24|                képtelenek felfogni, hogy a tudomány kilencven százalékban
2547   24|         elõbbihez tartozik, utóbbiakban, a teendõket illetve, az élet
2548   24|             ezzel végzetesen elvesztette a vitát, tudnia kellett volna,
2549   24|                  mindent elviselek, csak a tekintélyekre való hivatkozást
2550   24|                 nem. Kijelentettem, hogy a nõk mind ostobák és nagyképûek,
2551   24|              nagyképûek, sejtelmük sincs a világról, más, férfiaktól
2552   24|                  olyan ostoba liba, mint a többi, udvariasságom és
2553   24|               nem az eszének szólt, csak a kedves, szelíd természetének.
2554   24|                is hallhassa, ha bent van a szobában. Eine dumme Gans,
2555   24|               szobában. Eine dumme Gans, a stupid goose, une oie stupide.~
2556   24|                  goose, une oie stupide.~A pillanatnyi meghökkenést
2557   24|                kihasználjam, és átvegyem a parancsnokságot. Derékban
2558   24|               kezdtem. Észrevettem, hogy a legnagyobb rémületet azzal
2559   24|            rémületet azzal váltom ki, ha a fejemet mozgatom. Tehát,
2560   24|                Varus kardját, ezt dobtam a serpenyõbe. A legkisebb
2561   24|                 ezt dobtam a serpenyõbe. A legkisebb ellenállásra,
2562   24|              lóbálni és lengetni kezdtem a nyakamon ingó behemót búvárharangot,
2563   24|           csakugyan búvár lennék, nyakig a vízben, aki tüstént visszamerül
2564   24|                  aki tüstént visszamerül a tenger mélységes fenekére,
2565   24|               tudomásul venni, hogy ezek a feltételek nem álltak arányban
2566   24|           feltételek nem álltak arányban a fent vázolt logikus gondolatmenettel.
2567   24|                van, és számolni kezdtem, a magam szakállára. A számítás
2568   24|             kezdtem, a magam szakállára. A számítás alapjául, úgy látszik,
2569   24|          számítás alapjául, úgy látszik, a primitív népek impresszionista
2570   24|             semmi mást. Ebbõl lett aztán a zûrzavar s keserves veszekedések
2571   24|              magamban bízhatok, de mivel a naptár már rég nem érdekelt,
2572   24|                   elõször életemben - ez a bizalom túlzottnak bizonyult.
2573   24|                most szépen kivárjuk majd a következõt. Az ebéd és vacsora
2574   24|                  hagynak ezzel, valamint a mosdatásokkal és forgatásokkal
2575   24|        gondolatanyagom elég volt, bár az a gyanúm, alapjában semmi
2576   24|                   mint idõméréssel, akár a rabok, vagy az alvó ember
2577   24|                hogy megint álmos vagyok. A nap szegényes benyomásait
2578   24|                 békés éjszakába fordult. A toronyóra búgó, öblös hangját
2579   24|           elégedetten bólint és eltûnik.~A „déjá vu”-nek („jelen emlékének”,
2580   24|              asztalon.~- Mikor veszik le a kötést - kérdeztem, igazán
2581   24|               fáj semmi. Mikor veszik le a kötést? ~Nevetett.~- A kötést?
2582   24|                le a kötést? ~Nevetett.~- A kötést? Kicsit korán kérdezi.
2583   24|               orvosi nagyképûség, beadni a betegnek, „magasabb orvosetikai
2584   24|                nagyobb türelemre bírják, a továbbiakra való tekintettel.
2585   24|                az agyam meg van sérülve?~A kérdésekre nem válaszoltam,
2586   24|               nagy svéd lapban megjelent a hosszú beszélgetés, amit
2587   24|                 hosszú beszélgetés, amit a napokban folytatott velünk
2588   24|               életérdekeinket szolgálja? A nõket soha nem érdekelte
2589   24|               érdekelte az igazság, csak a maguk igaza. Egy pillanatra
2590   24|              ahogy én láttam könyveidben a Tiédet!~Úgy teszek, mintha
2591   24|              kell semmi.~- Megigazítanám a párnát.~- Hagyja csak, jó
2592   24|                 darabig szótlanul tûrtem a párnaigazítást, aztán egyszerre,
2593   24|                   aztán egyszerre, mikor a fejemet gyengéden oldalt
2594   24|         villámgyorsan kinyújtottam karom a paplan alól, és a kezére
2595   24|                  karom a paplan alól, és a kezére csaptam, mint egy
2596   24|          megfogtak. Erre nem számítottam a napok számolgatása közben.
2597   24|                  erõfeszítésemre, amivel a tényeket regisztrálom. Nekik,
2598   24|             fekszem, vasdoronggal leütve a kocsma elõtt, amibõl kidobtak,
2599   24|                  elõtt, amibõl kidobtak, a vidám tivornyázók az ablakból
2600   24|           idõérzékletünk adottság, amely a szemlélettõl függetlenül,
2601   24|                  függetlenül, vagy pedig a posteriori...~Megveregette
2602   24|               posteriori...~Megveregette a kezem.~- Na látom, egész
2603   25|           emlékem. Feljegyzések kerültek a kezembe, néhány oldal írás,
2604   25|             idézni, hasonlatosak azokhoz a kórleírásokhoz, amiket locsogó
2605   25|               skizofrénekrõl vesznek fel a tébolydában: tudákos filozofálás, „
2606   25|       megforgattam, hogy megvannak-e még a hozzá tartozó képzettársulások:
2607   25|                tartozó képzettársulások: a porcelán garnitúrából, amire
2608   25|          tartalmát. „El kell küldeni azt a levelet, a fontos levelet,
2609   25|              kell küldeni azt a levelet, a fontos levelet, oldalt bélyeg
2610   25|                 oldalt bélyeg van rajta, a postaigazgatóság miatt,
2611   25|             miatt, Kerstin adja fel, bár a nõk logikája nem megbízható,
2612   25|                  az az izé is mondja, az a francia, mindjárt eszembe
2613   25|            francia, mindjárt eszembe jut a neve.” Ájulásból magukhoz
2614   25|          aprólékos dolgok érdeklik õket, a zsebkendõjük vagy valami
2615   25|                  halál küszöbérõl, ahogy a regényes rajongók és a rossz
2616   25|             ahogy a regényes rajongók és a rossz megfigyelõk hiszik.
2617   25|         megfigyelõk hiszik. Emellett sok a vicc és paradoxul tréfás
2618   25|                paradoxul tréfás fordulat a feljegyzésekben, erre valószínûen
2619   25|              vigyáztam.~Érdekes, hogy ez a két nap kiesett, ellenben
2620   25|                két nap kiesett, ellenben a három utána következõrõl
2621   25|             holott ezúttal nem számoltam a napokat, nem is voltam magamnál,
2622   25|                meg, mikor már túl voltam a veszélyen.~~A falon nincs
2623   25|                 túl voltam a veszélyen.~~A falon nincs tükör, mégis
2624   25|                lennék.~Mindig ugyanabban a helyzetben. Fekszem, jobb
2625   25|            ablaktól, szemben az ajtóval, a kilincset nézem, mereven.
2626   25|                összehúzódva, mint akinek a hasa fáj. Fejem profilban,
2627   25|               hasa fáj. Fejem profilban, a lepedõn, nem a párnán, a
2628   25|                profilban, a lepedõn, nem a párnán, a párnát hátratoltam.
2629   25|                 a lepedõn, nem a párnán, a párnát hátratoltam. Amennyire
2630   25|                  csak lehet, elõrehajtom a fejem, az ágy szélére, félig
2631   25|                 szélére, félig lelógatva a peremérõl.~Órákon át fekszem
2632   25|            kimentek, magamban elismétlem a kérdést, aztán elhallgatok.
2633   25|                 nehéz és kábult és meleg a fejem, mint egy óriási ólomgolyó -
2634   25|                 nagy koppanással zuhanna a padlóra. Mintha összeforrott
2635   25|                Mintha összeforrott volna a kötéssel, egynek érzem az
2636   25|                olyan rettenetesen nagy - a testem hozzá képest vézna
2637   25|                az ébrenlét ritka percei. A többi hosszú, hosszú, sötét,
2638   25|              ahol abbamaradt.~~Az ágy és a lelógó fej és az ajtó és
2639   25|                 lelógó fej és az ajtó és a lecke, amit elmondok, kibukkanó
2640   25|                  süketség tengerében. Ez a tenger üres. Felszíne nincs,
2641   25|             végtelen és parttalan.~Ennek a határtalan és parttalan
2642   25|               mindig egy helyben vagyok, a középen, egyforma távolságban
2643   25|             tartott fejjel vonítok ennek a lehetetlenségnek kínjától.~
2644   25|               nagy kutya, valami átmenet a vizsla és a dán dog között.
2645   25|               valami átmenet a vizsla és a dán dog között. De csak
2646   25|                 Trelleborgban kettészelt a vonat, hosszában, és én,
2647   25|                 vonat, hosszában, és én, a fél eb, most hideglelõs
2648   25|        elszánással rohanok Trelleborgba, a sínek mentén, hogy megtaláljam
2649   25|                 amíg nem késõ, míg ebben a maradékban tart a maradék
2650   25|                  ebben a maradékban tart a maradék élet.~Hidegen, kétségbeesetten
2651   25|               hogy csak két lábon futok. A bal mellsõn és bal hátsón,
2652   25|             mellsõn és bal hátsón, ennek a hátránynak viszont elõnye,
2653   25|                   csak ne szaladna velem a táj! De az a dermesztõ,
2654   25|              szaladna velem a táj! De az a dermesztõ, hogy a táj velem
2655   25|                  De az a dermesztõ, hogy a táj velem szalad, fordítva,
2656   25|             velem szalad, fordítva, mint a vasút ablakából, ahol ellenkezõ
2657   25|          ellenkezõ irányban fut, jelezve a haladást. Erre nem számítottam,
2658   25|          haladást. Erre nem számítottam, a gyaloglásnak erre az ijesztõ
2659   25|             ilyenkor vonítok és szûkölök a rémülettõl.~Az éjszaka hideg
2660   25|            Ideutazásom révén jól ismerem a tájat, el tudok igazodni,
2661   25|           pillanatra szem elõl tévesztem a síneket. De lehetõleg azért
2662   25|                 vonatdübörgést hallanék: a láthatatlan vonat dübörgését.
2663   25|         láthatatlan vonat dübörgését. De a dübörgés többnyire elhallgat,
2664   25|                   és én visszakanyarodom a sínek közé, loholok tovább -
2665   25|               volt. Képzelõdés - mint az a másik is... a vízen vergõdõ
2666   25|                    mint az a másik is... a vízen vergõdõ kutya, Szentendre
2667   25|             vergõdõ kutya, Szentendre és a sziget közt, mögöttem, az
2668   25|                ég felhõtlen, tudom, hogy a hold is süt, közel a hátam
2669   25|                hogy a hold is süt, közel a hátam mögött. Mikor vonítás
2670   25|                 vonítás közben felemelem a fejem, szeretném megpillantani,
2671   25|                 már csaknem látom is, de a hátrafordítástól fáj a nyakam.
2672   25|                de a hátrafordítástól fáj a nyakam. Ám bûvös fényét
2673   25|            nyakam. Ám bûvös fényét látni a mezõkön, holdfényben fürdik
2674   25|              mezõkön, holdfényben fürdik a vidék, a végtelen fenyvesek,
2675   25|              holdfényben fürdik a vidék, a végtelen fenyvesek, dombok
2676   25|             völgyek és piros házak, néha a fák közül kikandikáló kék
2677   25|                 azért is szorongok, mert a Hold leszállhat, vaksötétbe
2678   25|          leszállhat, vaksötétbe borulhat a táj, akkor nem látom többé
2679   25|                 egyetlen irányvonalamat, a síneket. Igen, a Hold kell,
2680   25|         irányvonalamat, a síneket. Igen, a Hold kell, ez a kis világosság,
2681   25|           síneket. Igen, a Hold kell, ez a kis világosság, ami éppen
2682   25|                  nem is Hold, talán maga a Nap ez a halvány pislákolás,
2683   25|                Hold, talán maga a Nap ez a halvány pislákolás, de nekem
2684   25|              igyekeznem. Valami huhog, s a hideg ilyenkor dermesztõvé
2685   25|           ilyenkor dermesztõvé válik. Ez a Szél Leánya, az elfelejtett
2686   25|            megismerni, hatéves koromban, a péceli Boszorkány-sziget
2687   25|                   amirõl csak én tudok.~~A mélységbõl megint kibukik
2688   25|                  ajtó, pislogok, lógatom a fejem. Orvos jön be, nem
2689   25|                  ismerem, csak nem tudom a nevét. Nézeget, fölém hajol,
2690   25|                van tudni, mi történt?~És a többi.~Aztán tovább, a Trelleborg
2691   25|                És a többi.~Aztán tovább, a Trelleborg felé kanyargó
2692   25|               mint sziget, oázis. Ez már a hosszú lidércnyomás vége
2693   25|                  és kilincs mozdulatlan, a szoba üres. Mégis magamhoz
2694   25|              vagyok egyedül. Valahonnan, a szomszédban, zongoráznak.
2695   25|                zongora van az osztályon, a betegek szórakoztatására -
2696   25|          szórakoztatására - úgy látszik, a meglékelt fejeknek jót tesz
2697   25|              meglékelt fejeknek jót tesz a muzsika. A hang egész lágyan
2698   25|             fejeknek jót tesz a muzsika. A hang egész lágyan ér ide,
2699   25|                egész lágyan ér ide, csak a húrok zengése, a billentyûk
2700   25|               ide, csak a húrok zengése, a billentyûk kopogása elmosódott.
2701   25|        hitetlenkedve állapítom meg, hogy a fekete rettegés és harag
2702   25|             elvégzett feladat után lehet a lélek. Mint halálra tikkadt
2703   25|          nedvesség, úgy szivárog fülembe a zongorahúr szelíd, enyelgõ,
2704   25|                  tízéves kisleányhoz írt a vén óriás, hódolattal selypítve
2705   25|                  selypítve és tipegve el a Szépség Hajnala elõtt, esetlenül
2706   25|                 elámulva és szégyenkezve a boldogságtól. Mi ez?...
2707   25|             akadozva folynak torkomba és a lepedõre könnyeim.~~Késõbb
2708   25|        felegyenesedett -, mióta is tart?~A feleségem valamit magyarázott.~-
2709   25|              magyarázott.~- Nna - mondta a tanár határozottan. - Akkor
2710   25|                 fogunk látni - hallottam a feleségem hízelgõ hangját.
2711   25|           hálából udvariaskodott, amiért a tanár személyesen végzi
2712   25|            Pechünk volt, mindhármunknak. A következõ pillanatban akkorát
2713   25|              ordítottam, mint egy sakál. A tû, úgy látszik, pont egy
2714   25|                 mennyi folyadékot kapott a gerinccsatornán át? Fél
2715   25|         elõzékenyen, de még lesz belõle.~A kis mûtét után elszunnyadtam
2716   25|           Ébrenlétem alatt, úgy látszik, a fél kutya szerencsésen elérte
2717   25|             látni az alacsony faházakat, a pályaudvar épületét és a
2718   25|                 a pályaudvar épületét és a dokkokat. A vérnyomokat
2719   25|                  épületét és a dokkokat. A vérnyomokat már megtaláltam,
2720   25|             mellett kúsztam, szimatolva, a tengerpartig. A nyomok a
2721   25|              szimatolva, a tengerpartig. A nyomok a víz felé vezettek,
2722   25|                 a tengerpartig. A nyomok a víz felé vezettek, óvatosan
2723   25|                  kis zátonyon ott feküdt a másik felem, amit besodortak
2724   25|             másik felem, amit besodortak a szelíd hullámok. Csaknem
2725   25|             fekhetem, majd alátámasztják a fejem.~- Csak harminchét
2726   25|             fejem.~- Csak harminchét hat a hõmérséklet - dicsekedett
2727   25|         természetes.~- Huszonnégy órával a mûtét után elég szép - mondtam.~
2728   26|                  egymásba, mint ezelõtt, a teremtés kezdete óta, vagy
2729   26|                után, amikor megmondatott a szivárvány óriás hirdetményén „
2730   26|             remény, hit és kétségbeesés, a napok közönséges körforgásában.~~
2731   26|     körforgásában.~~Minden napnak megvan a maga gyötrelme és megvan
2732   26|                 maga gyötrelme és megvan a maga gyönyörûsége. A mai
2733   26|              megvan a maga gyönyörûsége. A mai reggel például istenien
2734   26|              például istenien kezdõdött, a reggelinél megállapítottam,
2735   26|                 ételnek megint íze van - a régi gyönyörûséges, ismerõs
2736   26|              változatokban! De hiszen ez a köményes sajt, amit soha
2737   26|                ettem, pompás és egész jó a lekváros lazac is és a „
2738   26|                jó a lekváros lazac is és a „szmör gusz burt” egyéb
2739   26|               langyosan és habosan lefut a torkán.~Örömre persze jön
2740   26|     öngyilkossági tervekkel foglalkozom, a szégyentõl és haragtól,
2741   26|             szégyentõl és haragtól, hogy a különben is megalázó külsõségek
2742   26|            elõször életemben, restelltem a dolgot, mint a kutya, ha
2743   26|                restelltem a dolgot, mint a kutya, ha kilencet kölykedzett,
2744   26|                kölykedzett, különösen ez a kérlelhetetlenül hûvös és
2745   26|                nõi kiszolgálás idegesít, a sok szõke haj és tejfehér
2746   26|                  arcbõr, mely nem ismeri a pirulást.~~Késõbb lágy és
2747   26|                   siet, szórakozott. Még a tartalmában hízelgõ nyilatkozatban
2748   26|     szemrehányást érzek ki.~- Kicsoda ön a hazájában? - kérdi gyanakodva. -
2749   26|                 óra felé, mikor elmentek a látogatók, néhány kiszármazott
2750   26|            kiszármazott magyar, Leffler, a kedves magyar követ, a kalandos
2751   26|                   a kedves magyar követ, a kalandos Grundböck kapitány
2752   26|                  kitör.~- Nem hagy békén a viking (csak így hívjuk
2753   26|            megmentette, de...~- De?~- De a szeme világát már nem tudja
2754   26|                tudja visszaadni.~~Óriási a zûrzavar, ami a váratlan
2755   26|                   Óriási a zûrzavar, ami a váratlan robbanásra visszhangzik
2756   26|               magam, tulajdon lelkemben. A gondolatok száguldoznak
2757   26|          szenvedélyesen sikoltozni akar, a másik gúnyosan leinti. Érzem,
2758   26|              Honnan veszi Olivecrona ezt a lesújtó ítéletet? És hogy
2759   26|               szó, hogy megmaradok ebben a félhomályban, vagy befejezést
2760   26|       félhomályban, vagy befejezést nyer a folyamat, amit a pesti szemorvos
2761   26|         befejezést nyer a folyamat, amit a pesti szemorvos jelzett,
2762   26|                 pesti szemorvos jelzett, a tökéletes éjszakáig? Késõn
2763   26|              éjszakáig? Késõn jött mégis a mûtét, a szemfenéken összegyûlt
2764   26|                Késõn jött mégis a mûtét, a szemfenéken összegyûlt vércsomók
2765   26|               megy. Nem tudja mire vélni a dolgot. Hõsnek tartson,
2766   26|   legbonyodalmasabb fejezetében elfogják a cár futárát, aki nem tudja
2767   26|                  megkorbácsolják elõtte. A tatár vezér megvakításra
2768   26|                vezér megvakításra ítéli, a tábori diadalünnep után
2769   26|        diadalünnep után fához kötözik, s a hóhér fehéren izzó pallost
2770   26|            pallost suhint el közvetlenül a szeme elõtt. Édesanyja aléltan
2771   26|                de mielõtt kiadná lelkét, a megvakított, lepörkölt szemhéjú
2772   26|              hogy eljuthassak Irkutszkba a cár üzenetével. De neked
2773   26|                De neked megsúgom: látok! A megcsonkítás nem sikerült!
2774   26|                   mert tele volt könnyel a szemem, ahogy utoljára rád
2775   26|               néztem!”~Nos, anélkül hogy a legenda eszembe jutott volna,
2776   26|              bennem, azért nem jutott el a gyászos híradás tudatom
2777   26|       határozottabb vonásokat, amik újak a számomra. Olivecronán is
2778   26|              ráeszméltem végre, hogy kék a szeme, hidegen és figyelmesen,
2779   26|        figyelmesen, de jóságosan kék.~És a tányér és a kanál és a paplan...~
2780   26|            jóságosan kék.~És a tányér és a kanál és a paplan...~Ezért
2781   26|                És a tányér és a kanál és a paplan...~Ezért nem törtem
2782   26|                  egészen, hogy rácáfolok a szigorú és hatalmas tudományra.~
2783   26|                 De már ott bujkál bennem a törvény ítéletét egyéni
2784   26|           szabály szerint megvakulok, de a diagnózis elfelejtette,
2785   26|               itthagyta nekem társaságul a kedves Annit, egy pesti
2786   26|                   Anni romantikus lélek, a képzõmûvészet és más szépségek
2787   26|           hosszasan meséltettem magamnak a városról, csatornákról és
2788   26|                  is megismerek, átvettem a szót. Költõkoromból sok
2789   26|                 álszerénységgel élveztem a sikert, mint az idegen tollakkal
2790   26|                 borsossal vegyesen, hogy a humorista is babérhoz jusson.~
2791   26|            babérhoz jusson.~Jól aludtam, a porokból csak fél adagot
2792   26|           délelõttre kilátásba helyezték a kötés eltávolítását.~~Ez
2793   26|            mámoros boldogsággal élveztem a halk pattanásokat és nyisszanásokat,
2794   26|               ahogy átvágják és lefejtik a hatalmas köteg gézt és vásznat,
2795   26|               szinte grammonként éreztem a megkönnyebbülést, ahogy
2796   26|                  megkönnyebbülést, ahogy a súlyoktól megszabadulok,
2797   26|            súlyoktól megszabadulok, mint a felszín felé suhanó búvár,
2798   26|             egyre kevesbedik feje fölött a vizek rétege. Utána megnézhettem
2799   26|                 Utána megnézhettem magam a kézi tükörben. Könnyû vászonsapka
2800   26|                  nagy örömmel értesültem a tükörbõl, hogy elöl nem
2801   26|             részén is sarjadzni kezd már a hajzat. Reggel különben
2802   26|              mint egy boldog menyasszony a mirtuszkoszorú alatt.~Könyörögtem,
2803   26|                  ágyra, és lelógathassam a lábam, de erre még nem kaptam
2804   26|                szabadkozott, és elhagyta a csatateret. (Késõbb óvatosan
2805   26|               alkalma volt megismerkedni a telivér magyar temperamentummal.)~
2806   26|               körülnéztem, és nekifogtam a kitervezett ellenõrzõ kísérletnek.
2807   26|   Éjjeliszekrényem üveglapján ott feküdt a kikészített könyv, Thomas
2808   26|              József”-e, magam elé tettem a paplanra, felvettem rendes
2809   26|            kezdtem, dobogó szívvel, mint a kártyás, amikor „gusztálja”
2810   26|              kártyás, amikor „gusztálja” a lapot, amire élete legnagyobb
2811   26|                 sokáig kellett lapoznom, a 73-ik oldal be volt hajtva -
2812   26|                olvasást, megértvén, hogy a jókora betûket még nagyítóval
2813   26|               felolvasott, betegágyamon. A 237-ik oldalon megálltam.
2814   26|                  tartunk, mikor Józsefet a vándorkereskedõ izmaeliták
2815   26|   vándorkereskedõ izmaeliták megtalálják a veremben: a vezetõ leküldi
2816   26|                  megtalálják a veremben: a vezetõ leküldi fiát, Kedmát,
2817   26|              fiát, Kedmát, hogy hozza ki a mélységbõl.~Mikor feleségem
2818   26|                 Most pedig idefigyeljen. A következõket üzenem a vikingnek.~
2819   26|      idefigyeljen. A következõket üzenem a vikingnek.~S még kissé akadozva
2820   26|                    oly módon ivott, hogy a tejnek jó része, alig hogy
2821   26|              Negyedóra múlva lent voltam a szemészeti osztályon: ezúttal
2822   26|                  fölött az „Oogen” szót. A tartózkodó modorú szemész
2823   26|                  figyelmeztetéssel, hogy a diagnózis nem tartozik rám.
2824   26|              diagnózis nem tartozik rám. A szemtükröt letéve hallottam,
2825   26|             vélemény, és nem is szerepel a tudományos terminológiában.~
2826   26|               szobámban, az egyik nem is a kórházból való, tanulmányúton
2827   26|              jelent meg, lefotografálták a fejem, elölrõl és hátulról,
2828   26|                Május 25-én, három héttel a mûtét után, hat óra felé,
2829   26|                 órákra vonatkoztak, mint a raboknál, a benyitó Olivecronát
2830   26|            vonatkoztak, mint a raboknál, a benyitó Olivecronát azzal
2831   26|               Olyan volt, mint egy álom, a bibliából. Felültem, egymás
2832   26|             emeltem fel lábaim, letettem a padlóra. Aztán kiegyenesedtem.
2833   26|           padlóra. Aztán kiegyenesedtem. A kötéltáncos áll így fel,
2834   26|                produkciója csúcspontján, a sodrony közepén, karjait
2835   26|                 lengetve, egyensúlyozva, a Niagara fölött. Aztán két
2836   26|               szó. - Mikor akar kimenni?~A józan hangtól kijózanodok.
2837   26|                Holnap reggel elhagyhatja a kórházat.~
2838   27|      Saltsjöbaden. Tíz napja üdülök itt, a parkra nézõ földszinti szobában.
2839   27|                nézõ földszinti szobában. A hallon át a tengerpartra
2840   27|         földszinti szobában. A hallon át a tengerpartra jutni, futó
2841   27|              alacsony talapzatán és lent a vízen enyelgõ najád. Vitorlák
2842   27|                  motorcsónakok szeldelik a kora tavaszi hûvösséget,
2843   27|                  öböl kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló
2844   27|              kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája.~
2845   27|                cseléd - úgy árad belõlem a részvét emberek és állatok
2846   27|                  porcelán kutyának, amit a szerencsegépen nyert valaki,
2847   27|             szerencsegépen nyert valaki, a folyosón.~Ebéd elõtt lejárok
2848   27|             folyosón.~Ebéd elõtt lejárok a Röden Stugan-(Vörös Kunyhó)
2849   27|               kis cukrászdába feketézni. A Fröken egymás után rakosgatja
2850   27|              egymás után rakosgatja elém a kannát, tányért, ibriket,
2851   27|             ibriket, gépiesen mondogatom a kevés svéd szavak egyikét,
2852   27|           felvennem az érintkezést ezzel a szõke Solveiggel, aki talán
2853   27|                  Mutogatok az ablakra és a szívemre, jelezni akarom,
2854   27|                 akarom, milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a jachtok
2855   27|               milyen csodaszép a tavasz, a tenger, a jachtok és a hegyek.
2856   27|            csodaszép a tavasz, a tenger, a jachtok és a hegyek. Fröken
2857   27|                   a tenger, a jachtok és a hegyek. Fröken gondolkodik, „
2858   27|            hjasszo!” mondja beszippantva a levegõt, egy csodálkozó,
2859   27|                ahogy itt szokták - aztán a folyosó felé int, ahol egy
2860   27|                ahol egy kis ajtó fölé az a nem van kiírva, amihez tartozom.
2861   27|             tokjáról - ezúttal nem azzal a céllal, sõt isten mentsen
2862   27|               egész világos van. Itt is, a városban is, ahol nyolctól
2863   27|                 nyolctól kezdve azért ég a sok villany - soha ilyen
2864   27|                 ilyen tündéri ragyogását a zöldeknek és kékeknek és
2865   27|             elõbb körülvittek egy kicsit a kertek közt és a csatornák
2866   27|                  kicsit a kertek közt és a csatornák mentén. Végre
2867   27|                Végre távlatból is láttam a városháza arany kupoláját,
2868   27|                  annyit néztem, sóváran, a kórház ablakán át - és láttam
2869   27|              pihenni az urak palotáit és a munkások barátságos házait.
2870   27|         csatornán különösen megszerettem a kék és sárga vitorlákat,
2871   27|              hoznak le rajtuk, messzirõl a városba - a fát kirakják
2872   27|            rajtuk, messzirõl a városba - a fát kirakják a partra, s
2873   27|                 városba - a fát kirakják a partra, s ha kell, egész
2874   27|                vevõ, õk maguk ott laknak a bárkán, sajtot esznek, és
2875   27|                  és merengnek, áthajolva a korláton, a kék vizekbe,
2876   27|         merengnek, áthajolva a korláton, a kék vizekbe, olyan nyugodtan.
2877   27|   viszonylagosnak érezni nyugalmukat. Ez a nép százhúsz esztendeje
2878   27|                háborút - megszokta, hogy a dolgok értékét annyira becsülje,
2879   27|               annyira becsülje, amennyit a beléjük fektetett anyag
2880   27|                erõben és tartósságban ‑, a kõbõl épült ház ezer évre
2881   27|               épült ház ezer évre szól s a húsból és csontból épült
2882   27|           Természetes állapotnak tartják a boldogságot s a boldogtalanságot
2883   27|                  tartják a boldogságot s a boldogtalanságot természetellenesnek.~~
2884   27|                Egy reggel ott sütkérezem a parton. Karcsú, szõke leány
2885   27|               leány szaladgál izgatottam a közelemben, keres valakit,
2886   27|             Onkel!~Sírva és nevetve esik a nyakamba, összecsókol. A
2887   27|                 a nyakamba, összecsókol. A hall ajtajában ekkor jelenik
2888   27|                 kívül keveset változott. A reggeli vonattal érkeztek
2889   27|             Oslóból. Sógorom és druszám, a volt hajóskapitány, tréfás
2890   27|              Noémi most huszonegy éves.~~A kései alkonyatban sokáig
2891   27|                 újszülött unokahúgommal, a ligetben és a töltés szélén.
2892   27|             unokahúgommal, a ligetben és a töltés szélén. Sajnos, egy
2893   27|               nótáit hallgatva, estefelé a rádióban?~Egyet-mást sorsunkról
2894   27|                 újra kezdhetem az életet a Kanaánban, ahol kincseimet
2895   27|                vetett, megajándékozva õt a maradék élet alamizsnájával?~
2896   27|                volna, akár úgy, köszönöm a részvéted, kicsi Nini. Mert
2897   27|                 hogy boldogtalanná tenne a tudat, ha hajótörött vagyok.~
2898   27|              mindketten csodálkozunk. Te a nyugalmamon, hogy hajótöröttnek
2899   27|                  sorsomat, körültekintve a kopár szigeten, amirõl máris
2900   27|                alaposan összeráztak ezek a szigorú hullámbácsik.~Aha,
2901   27|                kis Nini, te látni vélted a büszke hajót, ahogy dagadó
2902   27|                 dagadó vitorláival szeli a felhõk szövetét, láttad
2903   27|                  felhõk szövetét, láttad a hajóorr smaragd színû szentjének
2904   27|                 hogy bukdácsol, kínlódik a kitörõ viharban, hogy szalad
2905   27|                  hogy süllyed árbocrúdja a láthatáron... Nos hát igen.
2906   27|           láthatáron... Nos hát igen. Ez a hajó a mi hajónk volt, az
2907   27|                  Nos hát igen. Ez a hajó a mi hajónk volt, az én hajóm
2908   27|                  célja felé. Hol is volt a cél, minõ Jóreménység fokán?
2909   27|            kereskedõ, útnak eredtem ezen a hajón, magam kormányosa,
2910   27|                azonkívül, igazad van, ez a sziget számomra csakugyan...~
2911   27|               oka, hogy ahonnan elindult a hajó, a föld, vagy ha úgy
2912   27|                 ahonnan elindult a hajó, a föld, vagy ha úgy tetszik,
2913   27|               szomjúsággal álmodozol itt a sziklafalon, már régen nem
2914   27|                  gazdagok és szegények s a drága szép természet, erdõk
2915   27|           nemcsak én... éreztük, hogy ez a hajó nem biztonságosabb,
2916   27|                 hajó nem biztonságosabb, a mélyében morajló tûztengeren
2917   27|           tûztengeren lebegve, mint maga a tûztenger... s hogy nyugtalanító
2918   27|               talán azért bíztam magamat a habokra), hogy egy óriási
2919   27|               eléri majd megrakott hajóm a vágyak partjait, hanem arról,
2920   27|               hanem arról, lesz-e kegyes a tenger kidobni az elsüllyedt
2921   27|                 tengerrengés volt odaát, a szárazföldön, tengerhajózók
2922   27|                is vette észre mindenki - a nagy becsvágyak hajója régen
2923   27|                  hitték, hogy még mindig a víz színén szalad ez a hajó,
2924   27|            mindig a víz színén szalad ez a hajó, halottak voltak már
2925   27|                  balga gõggel üldögélvén a bársonypamlagon, lent a
2926   27|                  a bársonypamlagon, lent a tenger fenekén. De látod,
2927   27|                látod, én nem haltam meg, a roncs kidobott magából,
2928   27|                 hogy ami ezután jön, nem a legtöbbnek elérése, hanem
2929   27|                legtöbbnek elérése, hanem a legkevesebbnek kivárása,
2930   27|                  az életet. S úgy jártam a világban máris, ahogy Robinson
2931   27|            Robinson szigetén illik járni a hajótöröttnek, ahová kidobta
2932   27|             hajótöröttnek, ahová kidobta a közönyös hullám, amikor
2933   27|                 amikor elsüllyedt alatta a Megértés, amit lelkes, Istentõl
2934   27|             ácsoltak számára, valamikor, a múlt század közepén s még
2935   27|                  lomot és szemetet, amit a háborgó vizek tetején leltem,
2936   27|               tetején leltem, hulladékát a büszke hajóknak. S megszoktam
2937   27|                 ami hiányzik - értékelni a minimumot a maximummal szemben -
2938   27|                    értékelni a minimumot a maximummal szemben - elfogadni
2939   27|              amivel tartozott, lemondani a többirõl - megelégedni vele,
2940   27|                  csak egy font húst kért a testembõl, csak egy bõrt
2941   27|               Robinson szigetén! Elárult a barát, megcsalt a bajtárs,
2942   27|                Elárult a barát, megcsalt a bajtárs, kifosztott a kalmár?
2943   27|           megcsalt a bajtárs, kifosztott a kalmár? Ugyanakkor, látod
2944   27|             visszaadta legfõbb gúnyámat, a bõrömet, akire rábíztam!
2945   27|                álmomban ruhám és kalapom a Gangstervédõ Üzem KFT.,
2946   27|                hogy enyvet fõzzön belõle a Spódium gyár, hanem azért,
2947   27|         ellenséget.~Odanézz... mi az ott a fövényen?... ó, földöntúli
2948   27|                 el, hadd rohanok - ezzel a kanállal kikaparom, kiásom
2949   27|               kanállal kikaparom, kiásom a sziklát, és kunyhót építek
2950   27|               egy évre palotám lesz ezen a lakatlan szigeten.~Emlékszel,
2951   27|             látom már, észrevetted, hogy a fiú, akit bemutattam délelõtt,
2952   27|                  fél hétkor hajóztunk be a Britanniára, hogy Londonon
2953   27|                Szélesen tárul ki elõttem a láthatár. Ez lesz, negyvenhét
2954   27|                 Még egyszer hangsúlyozom a mai olvasónak, ezek kétéves
2955   27|             voltak. Ma - hála istennek - a helyzet kedvezõbb.~