Fej.

   1  Inc|                              Mítoszokon és legendákon túl ajánlom könyvemet ~
   2    1|                 olvasó elé. De másrészt és legfõképpen azt is mentegetnem
   3    1|                 ki, mert pályatársakkal és szerkesztõkkel való beszélgetésben
   4    1|              szóba került, vajon helyes és okos dolog-e, ha egy eléggé
   5    1|                 meg, hogy õt mi érdekli és nem megfordítva. Talán nagyobb
   6    1|            valóság produkál. Ám illemen és hasznosságon túl - s ez
   7    1|                restanciák elintézésére. És ha már emberekrõl van szó,
   8    1|          tudvalevõen, az ember szívesen és gyorsan felejti el a kínos
   9    1|              gyorsan felejti el a kínos és veszedelmes élményt, amibõl
  10    1|                 helyett leírás a kenõcs és a felejtés itala, ebben
  11    1|        születéssel, szerelemmel, kínnal és kéjjel együtt, tananyagnak,
  12    1|            lehet szerény, mint a szelíd és szemérmetes Newton binominális
  13    1|                 is, ha az élmény emberi és nemcsak egyéni.~~Van szerencsém
  14    1|                páciensi indiszkréciót.~~És most még valamit.~Fenti
  15    1|              úgy, hogy észre se veszem, és egyetlen szóra sem méltatom,
  16    2|                betûkkel: „Anyaintézet”, és én már sokszor töprengtem
  17    2|                  ha lelkiismeretesebben és szabatosabban csinálom meg,
  18    2|                 aforizmát, függõlegesen és vízszintesen a rejtvénybe.
  19    2|                  Csak nagyon különösnek és szokatlannak.~Megállapítom,
  20    3|              Bécsben freudizmust tanul, és a Wagner-Jauregg klinikáján
  21    3|            gyakorol. Ábrázoló mértanról és fizikáról beszélgetünk,
  22    3|                észre, hogy természetrõl és életrõl magyarázva, gyakran
  23    3|               ha nyugodtan gondolkodom, és figyelem magam, körülbelül
  24    3|             dolgot, vízipólóról beszél, és hogy magasugrásban elsõ
  25    3|                 gondoltam rá, hogy hívõ és haladó íróhoz erõteljes
  26    3|            illenek, nem helyes a boldog és puha békebeli impresszionisták
  27    3|       növeszteni. Pali eleinte hõsiesen és dacosan válaszolgat, de
  28    3|               már hancúrozik a pamlagon és mikor csiklandozom, kacarászva
  29    3|          mutatnak be zárt körben a bel- és külföldi tagok. Rajongok
  30    3|          kocsonyáját látni, ahogy remeg és lötyög a csontcsészében.
  31    3|    hátborzongató, gratulálok gyomromnak és idegeimnek, jól tudom fegyelmezni
  32    3|                 hátam mögött (tisztelõm és pszichoanalitikus) elõrehajol,
  33    3|          pszichoanalitikus) elõrehajol, és suttogva emlékeztet egy
  34    3|                életét, de a szeretettel és megértéssel alkotott képet
  35    3|            kicsit én is meghaltam vele, és ilyen nyomorultan és ostobán!
  36    3|              vele, és ilyen nyomorultan és ostobán! Hát érdemes hinni
  37    3|                 érdemes hinni magunkban és másokban, ha csak ennyin
  38    3|       gyanakodni, kicsit bosszankodtam, és rögtön elhatároztam, hogy
  39    3|                 kedvelem a tisztaságot, és túl szépnek igazán nem mondható
  40    3|                 egészen különbözõ célra és feladatra van berendezve:
  41    3|                füljáratgyulladásom van, és ezzel bõségesen magyarázható
  42    4|                             RÖVID HETEK ÉS EGY HOSSZÚ PILLANAT~„Munkás
  43    4|             lévén a lét kettõs, pozitív és negatív áram harcából származó
  44    4|               elejéig, erõsen dolgoztam és szaladgáltam, de napjaim
  45    4|               rövidek, sokat töprengtem és fecsegtem, valami nyugtalan
  46    4|             fecsegtem, valami nyugtalan és fárasztó élénkség vett erõt
  47    4|              élénkség vett erõt rajtam. És nem hagyott békén az „elintéznivaló”.
  48    4|                 soha ilyen határozottan és makacsul. „Le kellene tenned
  49    4|                bevallotta, hogy viharos és kalandos életének döntõ
  50    4|                  de akkor ki az a magam és hol találom meg a sok közül,
  51    4|   káposztásteknõk, uborkáshordók sárgán és zölden kérkednek. Mint drága
  52    4|            barátommal, a nemes költõvel és stilisztával, és egy érdekes
  53    4|               költõvel és stilisztával, és egy érdekes idegorvossal,
  54    4|                  Barátom, már ötvenéves és komoly polgár, szerelembe
  55    4|         túlfûtött lélek, csupa gondolat és ötlet: magas, nagy fejû,
  56    4|                 Panaszkodom a vonatról, és hogy mostanában gyakran
  57    4|               csinál, amiben a fülzúgás és fejfájás szervi összefüggésben
  58    4|               karakteremmel, vágyaimmal és csalódásaimmal, gyermekkori
  59    4|                 gyermekkori emlékeimmel és egy bizonyos novellával,
  60    4|               húsz évvel ezelõtt írtam, és amiben szemeteslapátról
  61    4|     képzettársítások közt, ez az egzakt és óvatos kórrajz és nem a
  62    4|                egzakt és óvatos kórrajz és nem a konzervatív természettudomány,
  63    4|            amely csak a testet figyeli, és mégis ugyanazt próbálja
  64    4|                  õt csak a múlt érdekli és nem a jövõ, ami úgyis attól
  65    4|           azokkal a gyerekkori izékkel, és a szemeteslapátban is van
  66    4|                  hogy nem tudom mi van, és mégis van valami, ami még
  67    4|                mindig volt, mióta élek, és eszméleten vagyok, csak
  68    4|                 De mindez kísértetiesen és ijesztõen esetlegessé vált,
  69    4|           kancsó víz ül itt a díványon, és én állok helyette a tálcán.
  70    4|                 betegség - egy pillanat és vége az embernek. Mintha
  71    4|             vagyok ennek a pillanatnak, és mégis iszonyúbb a most következõ,
  72    4|               süt a nap, látom a fényt, és mégis idebent a fejemben,
  73    4|         fejemben, hirtelen elsötétedik. És egyetlen érzésem van már:
  74    4|         uralkodom a milliónyi részecske és szervecske és sejtecske
  75    4|                 részecske és szervecske és sejtecske fölött, akiknek
  76    4|              közömbös tárggyá változik, és ez a tárgy, felszabadulva
  77    4|             azonnal lecsúszok a földre, és elvágódom.~A testem, ez
  78    4|               Az a baj, hogy nincs múlt és jövõ; mint ahogy eddig áltattam
  79    4|         egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami
  80    4|            egyetlen módja a létezésnek, és ebbõl a bûvös körbõl, a
  81    5|                napokra, olyan furcsának és érthetetlennek látom viselkedésem,
  82    5|                a sötétségbe. De vonzást és taszítást ugyanaz a törvény
  83    5|                S mint ahogy akkor vadul és tágra meresztett szemekkel
  84    5|                 csillapodását bevárjam. És ekkor vonítást hallottam
  85    5|            tudom, miért, utánam úszott, és nyilván õ sem bírta már,
  86    5|              kutya -, nekirugaszkodtam, és jó messze elértem a szigetet.
  87    5|         borsódzott, hogy milyen hidegen és gúnyosan és közönyösen futott
  88    5|              milyen hidegen és gúnyosan és közönyösen futott mellettem
  89    5|           megtörtént. Aztán kóválygunk, és siklunk lefelé az éjben,
  90    5|         alattunk, mint egy fekete lyuk. És most, álmomban, tudom, hogy
  91    5|             vigyorog, mint elõbb a víz. És hallom a vonítást is.~~Nappal
  92    5|                 akartam megírni, ravasz és érdekes mese keretében.
  93    5|          állapotban. A vonatdübörgéssel és szédüléssel együtt beveszem
  94    5|             fejem, õ megfogja a derekam és hátul a nyakam, feltûnés
  95    5|                nekitámaszkodom a falnak és várok. Ha ismerõs megy el
  96    5|          megfordul, derülten, szerényen és biztatóan mosolygok rá,
  97    5|               veszem komolyan, aszpirin és pyramidon, úgy-ahogy, segít
  98    5|              vagyok részeg, kínosan jól és élesen figyelek. Csikorgó
  99    5|            alakultak ki, világszemlélet és világkép, amelyben semmi
 100    5|             csillagok mennyei ensemblét és az almafa almafát játszik.
 101    5|                kényszermodor, tudatossá és ellenszenvessé. Emlékszem,
 102    5|              sárgás folyadékot, dühösen és jajgatva, mintha valamennyi
 103    5|               egyszerre ünnepélyes lett és szûkszavú. A szokásos kopogtatás,
 104    5|              kopogtatás, vérnyomásmérés és információk után egy másik
 105    5|              tegnap a fõpróbán?~~Rögtön és szívesen elhatároztam, hogy
 106    5|              magam csinálok diagnózist. És nem vettem észre, hogy már
 107    5|                 gyomoridegesség hárult, és hogy Karlsbadba kellene
 108    5|                 mennem, ha volna pénzem és idõm, ebben a robotban.~~-
 109    5|                 többszöri szemdörzsölés és szemüvegpucolás után végre
 110    5|              írását, csupa krikszkraksz és lefelé tartanak a sorok,
 111    6|             anyagot nem kímélve, zöldre és aranypirosra és kobaltkékre
 112    6|                  zöldre és aranypirosra és kobaltkékre az egész óriási
 113    6|            óriási csarnokot, gyümölcsök és madarak és bogarak monstre-kiállítását,
 114    6|        csarnokot, gyümölcsök és madarak és bogarak monstre-kiállítását,
 115    6| monstre-kiállítását, szikrázó tûzijáték és csodálatos központi fûtés
 116    6|        kellemetlen õszi szél mérgelõdik és zsörtölõdik az utca során,
 117    6|          taxiból, ami podagrásan recseg és ráz, s magas tetejével különben
 118    6|               egy szék lábához kötözte, és a földön megfojtotta magát.
 119    6|          Grabenen. Elõször van Bécsben (és egyáltalán a határon túl),
 120    6|           kiutasították, most élelmesen és makacsul tengeti tovább
 121    6|                valamit, ami az élete is és a mûvészete is. Minden tudatos
 122    6|            mûvészete is. Minden tudatos és szándékos körülötte, a levegõtlen
 123    6|               asztalok, émelyítõ italok és pocsék fekete. Valamit hangsúlyozni
 124    6|            amelyek beszakítják a padlót és a nagy követ, ami leesik
 125    6|           valami hallatlanul tehetséges és fölényes és emellett valami
 126    6|      hallatlanul tehetséges és fölényes és emellett valami megfoghatatlan
 127    6|                 kezdenek: a „mámelérõl” és a „drámelérõl” énekel, az
 128    6|                csinálja. Ez a bosszantó és izgató béka csúfot ûz minden
 129    6|           csúfot ûz minden nõiességbõl, és éppen ezzel válik hallatlanul
 130    6|                korukból - ellenszenves, és mégis azon kapom magam,
 131    6|           Kicsit furcsán szertartásosak és tartózkodók, gyakorlott
 132    6|               viszolygással töltött el, és ahol minden furcsa, kiszámíthatatlan,
 133    6|              aki nem alszik, egyhangúan és szüntelenül ugyanazt csinálja,
 134    6|               nyugodtan, közönyösen ül, és elmerülve vizsgálja jobb
 135    6|      diagnózisát, hogy dementia senilis és a többi, és hogy Istennel
 136    6|            dementia senilis és a többi, és hogy Istennel szokott beszélgetni.
 137    6|             rongydarab motoros hintaló, és hogy ilyen náluk otthon
 138    6|          következõ pillanatban tréfából és a hátam mögött rám uszítja
 139    6|                 õrültet, hogy ugrasson, és bebizonyítsa, hogy igenis,
 140    6|          illetõdve. Az õrült rám ugrik, és nem tudják megfékezni, nagy
 141    6|                 ezek a cédulák olyanok, és a formanyelvük is, latin
 142    6|        táblácskákra, amikkel növényeket és állatokat jelölnek az állatkertben
 143    6|                jelölnek az állatkertben és botanikai intézetben.~Íme „
 144    6|             szeme csukva, keserû száján és orrán látni, hogy nem alszik,
 145    6|             Komolyan hallgat, szerényen és figyelmesen néz: furcsa
 146    7|                szembekerül. Himlõje van és kolerája és tüdõvésze és
 147    7|                 Himlõje van és kolerája és tüdõvésze és rákja, sorrend
 148    7|                és kolerája és tüdõvésze és rákja, sorrend szerint,
 149    7|                nem vagyok neuraszténiás és húszéves... Elég betegséget
 150    7|             húszéves... Elég betegséget és halált láttam életemben...
 151    7|           papillitis.~- Ami a fejfájást és hányást illeti... csak nem
 152    7|                csak nem akartam szólni. És mi az a papi... hogy mondta?~-
 153    7|              agydaganatnál rendesen van és a négy tünet együtt olyan
 154    7|           fordítás miatt, J.-t felhívni és Cininek egy pulóvert...
 155    7|           sürgõs elintéznivalók Pesten, és ragaszkodtam hozzá, hogy
 156    7|         aggodalmas fóbiások. F. barátom és Gabi. Ezt abba fogom hagyni...
 157    7|                Ezt abba fogom hagyni... és elmosolyodom, eszembe jut
 158    7|      orrviszketéses páciens kálváriáját és mennybemenetelét.~~Míg az
 159    7|           gyermekéletemnek, a hetykeség és önérzet korszakának, ez
 160    7|       szemtükröt próbálgatja, odavetõen és „mûvelten” megjegyzem:~-
 161    7|                 kérem, nagyon szívesen.~És már ott kukucskál szeme
 162    7|            kicsi különbség, olyan friss és zöld, mint egy pöszmétebogyó.”~
 163    7|                világon, csak a tudomány és annak örömei. (Dollinger,
 164    7|              elébe, hivatalosan, súlyos és ritka bûnténnyel vádolva.~-
 165    7|          hivatalos nyomozóbizottságot.~~És csakugyan. H. felugrik,
 166    7|         eszmélnének rá, hogy a szememen és annak hirtelen az érdeklõdés
 167    7|                talán luesra gyanakszik? és meghökkenve konstatálom
 168    7|                 már holnap jelentkezik. És ugye, értesít bennünket -
 169    7|                 kellene, hogy szédüljön és hányjon és mindenféle reflex...
 170    7|               hogy szédüljön és hányjon és mindenféle reflex... de
 171    7|               másfél, a jobb szemen két és fél dioptria”.~Visszateszem
 172    7|              milyen könnyûek a lépteim. És az egész, az utca, minden,
 173    7|            kétséget a daganat létezését és helyét illetõen”. És egy
 174    7|          létezését és helyét illetõen”. És egy másik: „A mûtéti beavatkozás
 175    7|         halálozási arányszáma ezek után és mindent tekintetbe véve,
 176    7|          valamit megbeszélni, sürgõsen, és nekem ehhez semmi kedvem
 177    7|                dörömböl bennem gúnyosan és erõszakosan: õ az, megismerem,
 178    7|           szívemben, az ujjaimban, néha és néha az agyvelõ párnás tekervényeire
 179    7|            kopogni kezdett, szemtelenül és sürgetõen: no, mi lesz?
 180    7|                 hogy akkor is gúnyoljon és gyalázzon: „hát ehhez mit
 181    7|             érdekében?”~Énke mozgolódik és kérdez: „Na, mi az? akarsz
 182    7|             valószínûtlen minden? Házak és boltok. Hiszen ezerszer
 183    7|        kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szûkebbre,
 184    7|                 házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és
 185    7|             pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk,
 186    7|               és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak
 187    7|            csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor
 188    7|                 az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk,
 189    7|              hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor,
 190    7|       irányzatokról az orvostudományban és hogy a harctér kitágul:
 191    7|            valamit, ami szebben hangzik és nem olyan komoly: extra-szisztolé
 192    7|                 komoly: extra-szisztolé és disz-hidrózis.~- Nem. Egyszerû
 193    7|               kilógatnak a rács fölött, és egyszerre csak észreveszi,
 194    8|             ahol az utcasarkokon törpék és királykisasszonyok, idilli
 195    8|       csapkodnak, lánc csörög, sóhajtás és csikorgás rémlik, mint ama „
 196    8|                zuhanna. Alattad reszket és hullámzik az ülés. Következõ
 197    8|                ül, sötétben, a pániknak és szorongásnak ebben az alantas,
 198    8|                ebben az alantas, rikító és émelygõs légkörében, melyet
 199    8|              hogy egyelõre majd várunk, és figyelünk a sötétben, talán
 200    8|          ötletem támad, behívom Rózsit, és õ készségesen és korlátlan
 201    8|                Rózsit, és õ készségesen és korlátlan ideig olvassa
 202    8|        jutottunk éppen. A József életén és boldogságán és szemtelen
 203    8|            József életén és boldogságán és szemtelen elbizakodottságán
 204    8|                  alaposan összepüfölik, és belelökik a kiszáradt, mély
 205    8|             hever most bevert bordákkal és véresre lapított, félig
 206    8|         napsugárban izzó életére gondol és arra, milyen természetesnek
 207    8|               mert csodálnak bennünket, és rajonganak értünk, nem segíthetnek
 208    8|              közöttük a legnyomorultabb és legkisebb is minden rajongáson
 209    8|            megkérem Rózsit, hagyja abba és aludni próbálok.~~Délelõtt,
 210    8|                 semmi, mondom magamban, és túlzottan, szinte támadóan
 211    8|              hangulat lett úrrá rajtam. És mint a verkli, egyre nyöszörgõbben,
 212    8|                városban, ahol figyelnek és várnak.~~Az Egyetem téren
 213    8|                 õ ismer engem látásból. És míg le nem száll, nem veszi
 214    8|               pletykálnak, kombinálnak. És valahol van valaki, nem
 215    8|          beszélünk tudományról, a finom és választékos irodalom érdekli.
 216    8|              Élénken beszélgetek velük, és közben azon tûnõdöm, mikor
 217    8|               közül, a laboratóriumban, és röntgenképet csináltunk
 218    8|                 már itt is vannak - no, és van folt az agyvelõn?~-
 219    8|            koponyafelvételek.~- Igen.~- És hogy nincs folt az agyvelõn.~
 220    8|                mint aki hosszas habozás és tépelõdés után feladja magát
 221    9|      szorongóbban érdekel, hogy tisztán és világosan, hangulatcafrangoktól
 222    9|                olvasó, ha elég megértés és részvét van benne önmaga
 223    9|                 napra, hanem sorsunknak és lelkünk fejlõdésének arra
 224    9|         gyanúsítottat sújtja a törvény, és mindegy, hogy börtönrõl
 225    9|               csak a bûnösség kimondása és a várható ítélet érdekli,
 226    9|          mindjárt le kellett vetkõznöm, és ágyba feküdnöm: nem arról
 227    9|               kis közlést apró betûkben és szûkszavúan ugyan, de felfedezzük -
 228    9|               jut eszembe, meghökkenek, és gyorsan intézkedem, hogy
 229    9|                s nem úgy, mint a majmok és csecsemõk. Na jó, holnap
 230    9|             amilyen az enyém, állandóan és szüntelenül abban a feszültségben
 231    9|            belõle, hogy a világra jött. És csendesen fûzögettem a gondolatokat,
 232    9|              lehervadok. Nem a szédülés és fejfájás tör le - nyolc
 233    9|             gyújtok fel különszobámban. És bámulok ki a nedves parkra -
 234    9|             leltárt csinálok lelkemben, és azon tûnõdöm, van-e vesztenivalóm
 235    9|             ezeket az elõnyöket, életen és halálon túl valami harmadik
 236    9|                leülnék az emberek közé, és nem tudna rólam senki. De
 237    9|          Mennyei Riport”-ban álmodtam - és ha mégis tévedtem?~Lábujjhegyen
 238    9|               vacsorára vannak meghíva, és a kicsinyek most nyitott
 239    9|          betegre vonatkozó kérdésekre. „És mit lát még?” „Tapogatásra
 240    9|           erõlködve nézi a betegét. „No és? Nézzen csak a szemébe.” „
 241    9|             mondom magamban elismerõen, és rögtön utána a tanár is
 242    9|                mikor bejöttetek hozzám, és nagy csöndben lesztek, mikor
 243    9|               megálltak egy pillanatra, és álarcot vettek fel - széthúzták
 244    9|                 fordulok az ablak felé, és ekkor a kihajtott üvegen
 245    9|               magamra rántom a felöltõm és kalapom, felhajtom gallérom,
 246    9|             laboratóriumba, hármas vér- és vizeletvizsgálat lesz, itt
 247    9|                  itt vannak a palackok.~És kezdõdnek elölrõl a szertartások.~
 248    9|                 a látótér korong, piros és zöld foltok...~Fásultan
 249    9|             menekvés, átölelték egymást és meghaltak. Csak hárman voltak
 250    9|            fogok többet írni tudni. Üdv és hódolat Angliának.”~~A három
 251    9|           nevetek csak szívbõl, jóízûen és felszabadulva. Hosszú esti
 252    9|              tizenegykor nyílik az ajtó és fehér egyenruhás tisztikara
 253    9|              könnyedén. Ablakhoz állít, és percekig szótlanul, gondolkozva
 254    9|        következõ pillanatban megfordul, és szótlanul, vezérkara élén
 255    9|      jelentkeznem kell. Imre jön értem, és közli, hogy szobát vett
 256   10|       SZANATÓRIUM~A szanatórium elõkelõ és csendes, kora tavasz van,
 257   10|                 szegezõdik: a gyomromat és agyvelõmet figyelem, mikor
 258   10|           tehetségû, rajongó költõ volt és nekem elfogult hívem: ez
 259   10|            lehetett, hiszen logikánkban és képzeletünkben volt valami
 260   10|               érzék, magnetikus leadó - és feltaláltuk a rádiót, ami
 261   10|           elõször: szemfenék-vizsgálat. És hogy daganat keletkezett
 262   10|                volt benne a félelemnél, és különben sem hitt a halálban,
 263   10|                Elõbb a nyaka bénult meg és ferdült el - legalább nekem
 264   10|         meglátogattam, viccelni próbált és hunyorítani, de az egyik
 265   10|              fordulva, mintha nevetne - és csakugyan nem is volt rosszkedvû,
 266   10|              volt rosszkedvû, erõlködve és lihegve egy barátunkat próbálta
 267   10|              ideges arcrángatózása volt és szegény Havas Gyula furcsa
 268   10|                 róla, s éppolyan biztos és befejezett, mint szegény
 269   10|                de talán humoros rajz... és próbálom kompozícióba szedni
 270   10|           ápolóknak, szolgáknak, érkezõ és távozó betegeknek. Fiatal
 271   10|      hallgatóknak, vendégeknek lelkesen és gyakorlottan magyarázza
 272   10|               ha feleltetésrõl van szó, és a jelölt dadog, visszafordul,
 273   10|                 békében tölteni napjait és éveit.~~Pedig valamikor
 274   10|                betegsége elõtt tevékeny és becsvágyó lélek lehetett.
 275   10|              valami zagyvaságot mormol, és ebbe a zagyvaságba belekeveri
 276   10|                 bolond, visszaél ezzel, és ebbõl az állapotából következõ
 277   10|                 keveréke Don Quijoténak és Lucifernek. Fürdõköpenyben,
 278   10|               pók, aki áldozatot keres. És áldozat mindenki, akirõl
 279   10|               fontos ennél a mûveletnél és nem a szemkibökés, mert
 280   10|                 érdekelnek, figyelmesen és behatóan; homlokát ráncolva
 281   10|                vizsgálja a járókelõket.~És télen néha órákig áll, meggörbülve,
 282   10|                  hogy ilyenkor a zárral és kilinccsel van elfoglalva.
 283   10|                de a zárat megtapogatja.~És hosszan, makacsul, mint
 284   10|               sõt gyöngéden, de hosszan és makacsul simogatja reszketõ
 285   10|               amit éppen majszolgatott, és észrevette, hogy az öregnek
 286   10|               gondosan összehajtogatta, és ott szorongatta a kezében.~
 287   10|            öregnek nincsenek látogatói, és így nyilván soha nem jut
 288   10|                 a burkolópapírt eltette és gyûjtögette. Hogy bizalma
 289   10|        gyûjtögette. Hogy bizalma lassan és szerényen megerõsödik, ezt
 290   10|              többi orvost elhanyagolta. És néha tûnõdve követte a termen
 291   10|                  a jóindulatúan enyelgõ és tárgyilagosan tréfálkozó
 292   10|             motyogott, amibe sárkeférõl és általános választójogról
 293   10|               egy pillanatra felnézett, és ezúttal, talán elõször,
 294   10|            elõször, bár tévesen, hosszú és nyakatekert halandzsa nélkül
 295   10|                  eszébe jutott a dolog, és még egyszer megkérdezte
 296   10|            bácsi, ki az a Brüll Malvin?~És Móni felemelte a fejét,
 297   10|                 Móni felemelte a fejét, és halkan és egyszerûen azt
 298   10|            felemelte a fejét, és halkan és egyszerûen azt mondta:~-
 299   11|                  A GYULÁK SZÉKE ÖSSZEÜL~És mialatt odalenn a szanatóriumi
 300   11|               koponya sötétjében lassan és szívósan dolgozik a végzet,
 301   11|                ember egyetlen központja és egyetlen bizonyossága: rejtelmes
 302   11|          parányi mirigy függ, növekedés és nemi jelleg kormányzója.
 303   11|                    az egyik gondolkodik és beszél, a másik számol,
 304   11|       képzelõdik, a negyedik vágyakozik és szenved, az ötödik emlékezik
 305   11|            szenved, az ötödik emlékezik és mereng, a hatodik mámort
 306   11|             hatodik mámort szív magába, és kergeti a fájdalmat.~De
 307   11|             fájdalmat.~De mind ismerõs. És egyik se fogja fel, közvetlenül,
 308   11|             fogja fel, közvetlenül, kín és kéj formájában, ami az Ismeretlenben,
 309   11|               történik.~A Valószínûtlen és Fantasztikus se tudja, hogy
 310   11|               körül az egész Földgolyót és léggolyót.~És a láncsor
 311   11|                Földgolyót és léggolyót.~És a láncsor ellenáll, anélkül
 312   11|              orvos? Na, szaladjon haza, és hozza el a gyereket... hol
 313   11|               volna, nem csak a hegye - és elfér az érlekötõ ollók
 314   11|                 rémes, mik történnek... És ahogy tovább megy, ruganyosabbakat,
 315   11|                erre gondol most, mélyen és komolyan meg van hatva,
 316   11|                Hû! de találó! gyönyörû! és milyen alkalmas jelkép,
 317   11|                egész élete benne van... És egész komolyan elérzékenyedik.~
 318   11|             legalább megmentse a bõrét? és tekintetbe veszik a táltosok
 319   11|            tekintetbe veszik a táltosok és vajákosok jóslatait, komolyan
 320   11|               hívnak, Szórakozott Gyula és Szabatos Gyula, a drágák -
 321   11|             másutt volna kicsit, figyel és beszél, de fejét forgatja -,
 322   11|           helyén, egy jottával sem több és nem kevesebb energiát folyósítva,
 323   11|                a megoldáshoz szükséges. És itt van még Géza, szürke
 324   11|                el - ritkán szól, halkan és óvatosan, a magánhangzókat
 325   11|                 szinte világfias fölény és gúny. Nagy ívben induló
 326   11|           tegnap pontosan összegyûjtött és megszámozott leleteket forgatja
 327   11|                  Az agyvelõmrõl van szó és megint az agyvelõmrõl. Egy
 328   11|    gyöngédséggel, ami több elismerésnél és becsülésnél is, viszonzása
 329   11|         gyermekes lelkek rajongásánál - és mégis, ha így látnám õket,
 330   11|                 vérfagyasztóan udvarias és határozott. Cscsemõ Géza
 331   11|             Cscsemõ Géza sûrûn bólogat, és nagy erõfeszítéssel uralkodik
 332   11|      belklinikai leleteket ellenõrizzük és kiegészítjük egy speciális
 333   11|                csak szóba.~- No igen... és a neurológiai vizsgálat...
 334   11|         szerelve mindennel, ami kell... és P. zseniális diagnoszta.
 335   11|               kimegyek a szanatóriumba, és óvatosan megmagyarázom neki,
 336   11|                kell. Nem lehet habozni.~És délután õ jelenik meg a
 337   11|                ilyen... két hete tudja, és eszébe nem jut, hogy...~-
 338   12|               VISSZA A TETT SZÍNHELYÉRE~És újra Bécs.~Este az Árpád
 339   12|            sínautón érkezünk, kóválygok és szédülök - keservesen panaszkodom,
 340   12|             akadékoskodva, kifogásokkal és ürügyekkel halogatva a dolgot,
 341   12|              hogy õrültség, mûveltségem és pozitivizmusom tiltakozik
 342   12|                 hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk
 343   12|      intelligencia, tehetség, szenvedés és önfegyelem sugárzik minden
 344   12|                vonásából -, a mûvésznek és az artistának ez a négyes,
 345   12|     tünetcsoportja”, amiben rokon költõ és ekvilibrista. Kissé szinte
 346   12|    szórakozottságot sejtet, tiszteletet és részvétet gerjesztve a hozzáértõben.
 347   12|             otthon, ahol mindenki ismer és szeret, mindenkit ismerek
 348   12|               szeret, mindenkit ismerek és szeretek. Ezeknek eset vagyok,
 349   12|                 aki parancsra bevonult, és akit most beöltöztetnek
 350   12|                 akit most beöltöztetnek és kiképeznek, mielõtt a menetszázadba
 351   12|                mint pribékeket. A szem- és fül- és idegvizsgálatokat
 352   12|             pribékeket. A szem- és fül- és idegvizsgálatokat már könnyedén
 353   12|           Intelligencia-vizsga? Beszéd- és értelemgyakorlat? Hát már
 354   12|                itt tartunk?~Itt bizony.~És ettõl fogva görcsösen és
 355   12|                És ettõl fogva görcsösen és feszülten figyelni kezdek,
 356   12|               Megfontolom minden szavam és minden mozdulatom. Másnap,
 357   12|             büszkén kivágok, hallgatnak és tovább vizsgálnak. Késõbb
 358   12|          feljebb emeli. Semmiség, ugye? és mégis csalhatatlanul azt
 359   12|             álomnak emléke is. A fények és árnyak elosztása tisztább
 360   12|               hitvány nyávogás zavarná, és ekkor meghökkenve veszem
 361   12|            szóljak rá, hogy ne dobogjon és dzsiggeljen, mert Gasparecz,
 362   12|                alattunk lakik, felébred és feljön. Nekem is eláll a
 363   12|                 nem is beszél, vigyorog és dzsiggel, de az én torkomból
 364   12|               helyett egyre vékonyabban és élesebben kacskaringózik
 365   12|                 ébreszt.~~De jön utánam és jár utánam, mikor apró léptekkel
 366   12|            unalom. Mert kezd nyávogássá és unalommá válni az egész,
 367   12|         nyikorgását, ha megyek: eltûnik és elhallgat, mikor toppanva
 368   12|                 mikor toppanva megállok és hátrafordulok. Unom, unom
 369   12|             egészet, unalmas a betegség és unalmas a halál is, nem
 370   12|              nem rémületes, nem megrázó és felemelõ és lesújtó, csak
 371   12|                 nem megrázó és felemelõ és lesújtó, csak unalmas, mint
 372   12|                eb, ami nyomomba kullog.~És unalmas, hogy befelé járok,
 373   12|     kikorrigálni se tudom már léptemet, és folyton lebotlom a kocsiútra,
 374   12|               vagy nekimegyek a falnak. És unalmas, hogy szemérmesen
 375   12|               hideg mellékhelyiségben - és unalmas a sofõr, aki részvéttel
 376   12|               lihegve -, unalmas Buddha és Confucius, unalmas szembenézni
 377   12|                unalmas szembenézni vele és unalmas hátat fordítani
 378   12|               vak szemgödreit fitymálva és kihívóan és kárörömmel mereszti
 379   12|       szemgödreit fitymálva és kihívóan és kárörömmel mereszti immár
 380   12|                 amitõl a látó megvakul!~És egy reggel duhaj kedvvel
 381   12|                  elõzékenyen mosolyogva és tréfálkozó, csevegõ hangon
 382   12|           könyvügynök a prospektusokat, és magyarázgatom, ajánlgatom
 383   12|                  hová a csudába tettem, és egy egész jelentéktelen
 384   12|               Ärztin”, de õ már nem lát és nem hall, nekünk ront, rémülten
 385   12|              õrült utánunk, óriási alak és egyre jobban ordít, magyarul
 386   12|              káromkodik, nagyon csúnyán és rugdal: megbotlunk, gurulunk
 387   12|                méternyire rugdal kifelé és a hangját végigsüvíteni
 388   12|               magát. Utána elvörösödik, és szokatlanul emelt hangon,
 389   12|                 vagyok, ennyi az egész. És ha az vagyok - talán nincs
 390   12|                 nem volt kár, igazán... és ha csak ennyi voltam, mint
 391   12|                 forgalmas utca szélére, és hányni kezdek, hetykén,
 392   12|               most a bécsi utca szélén, és köszönettel visszaköpi a
 393   12|                 teraszán. Nem tréfálok, és nem káromkodom már, hallgatok.
 394   12|                 hogy ilyen mértékben... és az ember mégis eszméletén
 395   12|             ember mégis eszméletén van, és gondolkodik is. Gondolkodik
 396   12|             gondolkodik is. Gondolkodik és figyel és számításokat végez.
 397   12|               is. Gondolkodik és figyel és számításokat végez. Az acélabroncs,
 398   12|                 mondom nagyon nyugodtan és hidegen és ellenségesen.~-
 399   12|             nagyon nyugodtan és hidegen és ellenségesen.~- Nem lehet!
 400   12|             nyugodtan elteszem az órát, és imbolyogva felállok.~- Vigyenek
 401   12|                 voltam szánva - elõször és utoljára életemben -, hogy
 402   13|             ujjakkal, édeskés mosollyal és nagyon nyájasan a mûvészfejû
 403   13|       zsiradékot.~Idegen, kietlen érzés és mégis boldogító, hogy nem
 404   13|                nagy örömömre - mulattat és foglalkoztat ez a sok ember.
 405   13|                 ez a sok ember. Könnyen és szívesen viselem el a fáradtságot
 406   13|                viselem el a fáradtságot és kimerültséget, késõ este,
 407   13|          hagynak. Egyre szól a telefon, és ha félóráig nem szól, magam
 408   13|            vagyok a helyzettel. Pozitív és negatív elõjellel, a legizgalmasabb
 409   13|               mely fölényes biggyesztés és legyintõ lekicsinylés mögé
 410   13|               nagy Talány közellétében. És a másik, csendes és komoly,
 411   13|       közellétében. És a másik, csendes és komoly, ez a bátrabbik,
 412   13|            megérzi, hogy minél könnyebb és mégis minél borsosabb lelki
 413   13|            Oszkárnak, aki vicceket hoz, és kollégáimat utánozza, Bandinak,
 414   13|                  hogy ne unják magukat, és nem is unják, errõl gondoskodom -
 415   13|              hogy döntést hozzon életem és halálom kérdésében, és ami
 416   13|           életem és halálom kérdésében, és ami most permanens ülésben
 417   13|              sincs a jövõrõl, tréfálunk és vitatkozunk, sejtelmem sincs
 418   13|        szerkesztõségbe. Milyen kedvesek és jók és tapintatosak, még
 419   13|                  Milyen kedvesek és jók és tapintatosak, még arra is
 420   13|  aggodalmaskodjam, õk mögöttem állanak, és pénzre se legyen gondom.~
 421   13|               van szó, ha nem csalódom, és mit találok benne, ha kinyitom.
 422   13|                szavazás lehetett közben és a szavazás eredménye - bár
 423   13|               csak „beszélgettek” rólam és közös barátunknak, a már
 424   13|            gondol az én kis koponyámra, és dolgozik érte, anélkül hogy
 425   13|               anélkül hogy tudna róla - és itt, ezen az oldalon: én,
 426   13|        Amerikába, hogy amennyiben mégis és esetleg... nem, nem úgy,
 427   13|              önmagát, csak agyat operál és a felszerelése világviszonylatban
 428   13|        effélérõl egyelõre nem volt szó, és a pesti tanárral való tárgyalás
 429   13|          Kettesben teázunk, közvetlenül és minden betegnek járó ceremónia
 430   13|              nem tréfa. Maga nem gyerek és tudtommal nem is gyáva.
 431   13|                van, ezt már elintéztem. És a legelõkelõbb írót említi,
 432   13|                Beszéltem a miniszterrel és még másokkal... (Kiderül,
 433   13|              azért, mert ilyen kedvesek és jók, hogy nem kell engem
 434   13|            mester, a papilla megint két és fél dioptriát romlott. Elfajulási
 435   13|                bénulás... megbutulás... és végre...~- Köszönöm, ne
 436   14|                Ma se értem, miért volt, és mit jelentett. Elmondom,
 437   14|            Kétfelé választott haja sima és hibátlan. Szabályos, komoly
 438   14|              öltözék kiegészítése volna és nem megfordítva.~Õ magyarázza
 439   14|            furcsa. Bár olyan tartózkodó és közvetett, mint egy kínai
 440   14|                Õróla, bármily szerényen és óvatosan adagolja a szót,
 441   14|               kora ellenére igen fontos és jelentékeny szerepet tölt
 442   14|             Félóra múlva egész kicsinek és jelentéktelennek és ostobának
 443   14|            kicsinek és jelentéktelennek és ostobának és kiszolgáltatottnak
 444   14|           jelentéktelennek és ostobának és kiszolgáltatottnak érzem
 445   14|             ellenére annyival komolyabb és fontosabb nálam, mint egy
 446   14|               bár különlegesen udvarias és elõzékeny a modora - azt
 447   14|           kapcsolatot teremtettek orvos és beteg közt. Természetesen
 448   14|              csodálkozom megütközésemen és a spontán ellenkezés-ingeren,
 449   14|                 érzem a korai felkelést és elmenést ebben az állapotban.~
 450   14|          szégyenkezésbõl nem árulom el, és megígérem, hogy ott leszek.~
 451   14|                beszippantja a hólyagot, és rögtöni halált okozhat,
 452   15|               nap.~~Hivatalos diagnózis és javallat még nincsen, de
 453   15|               hogy pontosan megnevezzék és kimondják, teljes vadságában
 454   15|                még egy koffer kell csak és õnagyságának, aki elkísér,
 455   15|                borzalmasnak, a kegyelet és gyászos közhangulat nemtõje
 456   15|               kísér le bennünket, Rózsi és Pali. Pali okosan bámészkodik,
 457   15|              amulettet ad, drága lélek, és mégiscsak elfakad sírva,
 458   15|              ismerõs, fõként asszonyok, és mind hozott valami útravalót,
 459   15|                hozott valami útravalót, és nevetnek és biztatnak, Isten
 460   15|           valami útravalót, és nevetnek és biztatnak, Isten áldja õket!
 461   15|              Hirtelen kinyílik az ajtó, és Pötzl (negyedszer látom
 462   15|             kérem, mindjárt megleszünk.~És siet vissza.~Félóra múlva
 463   15|                 a beteg jónak látja...~~És most, különös dolog.~Azt
 464   15|              drága dolgos társam, a bûn és butaság ellen való harcban -
 465   15|      üdvözletemet. Az Isten áldja meg - és sok szerencsét!~Kézszorítás,
 466   15|            alakult ki a diagnosztikában és terápiában, aminek etikettje
 467   15|                 nagykövete. A részletes és bámulatosan pontos diagnózis
 468   15|                  hanem minden bizonnyal és okvetlenül, különben elpusztul
 469   16|          emléknek távlatából került elõ és annál ragyogóbb, minél sötétebb
 470   16|            minél sötétebb volt nappalom és ébrenlétem. A muzsika is
 471   16|              valamit a régi valóságból. És minden olyan felfokozott
 472   16|                minden olyan felfokozott és mámoros és dobogó, mint
 473   16|            olyan felfokozott és mámoros és dobogó, mint akkor, tizennyolc
 474   16|             fortissimo. Maga a páncélos és fehér palástos lovag azonban
 475   16|              felolvasást kell tartanom, és mindjárt a pódiumra megyek.
 476   16|           tudnám, mirõl kell beszélnem, és ragyogó jelmezem ellenére
 477   16|              csak ne lennék mezítláb... és csak tudnék gondolkodni,
 478   16|             páholy sötétjében, makacsul és egyhangúan, édeskés orrhangon...
 479   16|          szavakat a harsogó zenekartól? És udvariasnak kell lennem,
 480   16|                hogy menjek a színpadra, és tartsam meg a felolvasást...
 481   16|                  azt észrevettem volna. És még jó is, hogy mezítláb
 482   16|            közben óvatosan tapogatódzom és keresgélek a lábujjaimmal,
 483   16|      tapogatódzom majd az asztal alatt, és ha megtaláltam, észrevétlenül
 484   16|              ahol ülök egy kis szobában és tárgyalok - miközben a szoba
 485   16|           miközben a szoba folyton inog és hintázik, ami nem nyugtalanít,
 486   16|                 a dologról is burkoltan és ravaszul beszélünk, diplomatikus
 487   16|      gonosztevõk módjára. Én elmélkedem és fecsegek, õ hallgatag és
 488   16|                és fecsegek, õ hallgatag és gúnyos, mint aki birtokon
 489   16|               semmisítette meg, õrzi... És a gazember úgy tesz, mintha
 490   16|             Lindberg-bébirõl volna szó, és mintha nem venné észre az
 491   16|            folyton „tapping”-et mondok, és szorongva érzem, nem ez
 492   16|                  kidnapping” kifejezés, és õ nem segít ki, pedig õ
 493   16|                a pálinkának nincs íze.~~És nincs íze a finom egzotikus
 494   16|               eszem, habzsolok, piláfot és más töltött dolgokat, hurkát
 495   16|                töltött dolgokat, hurkát és valami idegen, nyúlós anyagot,
 496   16|             Hiába habzsolok, nincs íze, és a gyomrom üres marad. Szerencsére
 497   16|             szerkesztõ dévajul kacsint, és hív az ankarai éjszakába,
 498   16|               csak menjek bátran elõre, és megyek is... és már feltünedeznek,
 499   16|           bátran elõre, és megyek is... és már feltünedeznek, elcsapnak
 500   16|                meg, altesti daganatban. És már nem szólítok meg senkit,