Fej.

 1    1|          hiszem, hogy a mi pályánkon mindig az a helyes, ami okos. Az
 2    1|            most egész élesen érzem - mindig a vizsgától való drukk adta
 3    4|      tetszett nekem ez a mondás, bár mindig éreztem, merõben hamis,
 4    4|         életének döntõ pillanataiban mindig jelentkezett benne ez a
 5    4|              le lehetne bonyolítani. Mindig azzal nyugtattam meg magam,
 6    4|         akármelyik szemét fogom meg, mindig az egész lánc megmozdul.
 7    4|          bajok, amiket természetesen mindig a lelki állapot okoz, maguktól
 8    4|            illetve nincs valami, ami mindig volt, mióta élek, és eszméleten
 9    4|              másformán képzeltem el. Mindig azt hallottam, magam is
10    4|            áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat
11    6|           már az ajtónál van, én még mindig ott állok egy ágy elõtt
12    7|         tekintetbe véve, sajnos, még mindig hetvenöt-nyolcvanöt százalékra
13    7|             kedves Láng titkár, mint mindig, mosolyogva fogad, én is
14    9|              már... ítélet?~~- Önnek mindig ilyen ritkás szemöldöke
15    9|        Felriadok, elhûlve, ámulva.~- Mindig, tanár úr.~A következõ pillanatban
16   10|         paripaléptekkel sétál körbe, mindig a fal mellett, lábujjhegyen,
17   10|        efféléhez.~Móni nem szólt, de mindig elfogadta az ajándékot,
18   11|           Gyula, a drágák - az egyik mindig mintha másutt volna kicsit,
19   11|              írva elébe az asztalra, mindig jelen, mindig a helyén,
20   11|              asztalra, mindig jelen, mindig a helyén, egy jottával sem
21   12|            régi pajtásomnak mesélem (mindig feljön reggel hûségesen
22   15|            nem látom, amit írok), de mindig újra összegyûröm. Különben
23   15|      életemre vonatkoznék. De hiszen mindig tudtam én ezt. Nem is vártam
24   15|       huszonnégy órát pedig valahogy mindig ki lehet bírni. Nyilván
25   15|           valakinek, aki a minap még mindig szemrehányóan felemlítette
26   15|            szavak” nélkül megúszni. (Mindig rossz véleményem volt az „
27   15|         következtet, csalhatatlanul, mindig egyformán jelentkezõ jelenségekbõl
28   16|              nem egy csecsemõ, mégis mindig visszatér rá, igen ám, de
29   16|              sajnos, múlik az idõ és mindig csak képek, megint képek...
30   16| mellékutcákba szóródunk, egy csoport mindig eltûnik a kapuk alatt...
31   16|            letettem, ottfelejtettem, mindig utánam hozták. Lopakodva
32   17|      piszkosak, bûzösek, komorak, és mindig hideg van, és mindig esik,
33   17|              és mindig hideg van, és mindig esik, és milyen gyalázatos
34   17|       Valahol, nagy messze - éjszaka mindig nagyobbnak tûnik a láthatár -,
35   18|        foglya, a múlt század elején. Mindig szerettem ezt a könyvet,
36   18|            van terítve. A tejszínnek mindig örülök, de ez a furcsa szürke
37   19|            pedig szintén nem vagyunk mindig és véglegesen tisztában.
38   19|              lehet elmozdítani, mert mindig úgy érthetõbb, tehát hatásosabb
39   20|          élni vakon? A gépies válasz mindig így hangzik: akarok és tudok,
40   20|              a messzi északot, ahová mindig vágyakoztam. Lám, az ott
41   20|              te tudod, hogy magammal mindig szenvedélyesen, nyomatékkal,
42   20|             színpad, aminek függönye mindig le volt bocsátva, aminek
43   20|      szavakat és hangulatos képeket. Mindig azt reméltem pedig, hogy
44   24|              pillanatban résen álló, mindig alkalmazkodó, mindig új
45   24|           álló, mindig alkalmazkodó, mindig új mérleget csináló ítélõképességünkre
46   24|       ütéseket, az se tûnt fel, hogy mindig sokat üt, sohase keveset.
47   24|     egyformák ezek az idõközök. Hogy mindig ugyanazok jönnek és mennek,
48   24|                ötször vagy hatszor - mindig ugyanígy jelenik meg, ugyanott
49   25|         alatt egy helyzetben lennék.~Mindig ugyanabban a helyzetben.
50   25|               kicsit éneklõs hangon. Mindig ugyanazt mondom. Jól megfogalmazott
51   25|              hány napot élhetek még?~Mindig semmitmondó válaszokat kapok,
52   25|             és szüntelenül, és mégis mindig egy helyben vagyok, a középen,
53   27|            csak olyan káprázat, mint mindig, ha idegen nagyvárosban
54   27|            akik azt hitték, hogy még mindig a víz színén szalad ez a