Fej.

 1    1|              olvasó ítéletére bízni, milyen mértékben sikerült érvényre
 2    2|              Most tessék elképzelni, milyen nehéz egy keresztrejtvényben
 3    3|              a hátamon, mint akkor - milyen lelkes, lángoló, rajongó,
 4    3|             nagyszerû tehetség volt! Milyen furcsa volt arra gondolni,
 5    3|         rólam rajzolt ez az agyvelõ: milyen borzasztó ez, egy kicsit
 6    4|           beszélek barátunkról, hogy milyen szenzációhoz jutott ezzel
 7    5|        hátamban ott borsódzott, hogy milyen hidegen és gúnyosan és közönyösen
 8    5|      elégedve magammal, hogy énnekem milyen jó orvosi ösztönöm van.
 9    6| mellékszobában elfogott, hogy mindez milyen valószínûtlen, panoptikumszerû.
10    6|          illúziót csak fokozza, hogy milyen gépiesek. Egészen más, éppen
11    7|           mutat fel: „nézzék, uraim, milyen gyönyörû példány”.)~- Mi
12    7|           Lassan megindulok. Furcsa, milyen könnyûek a lépteim. És az
13    8|              életére gondol és arra, milyen természetesnek találta.
14    8|   választékos irodalom érdekli. Lám, milyen kedvesen, elfogulatlanul
15    8|         szeretném látni, nézze csak, milyen biztosan járok behunyt szemmel.~
16    8|        benyomásom, nem szeret. Mások milyen kedvesek, évõdnek, enyelegnek,
17    9|              fogok gyógyulni ebbõl - milyen jól érzem magam, ez nem
18    9|            olvastam. S méghozzá lám, milyen jól emlékszem rá - furcsa
19    9|       pörgetem. Lám, itt a vége felé milyen egyszerûen, szívfacsaróan
20   11|            Az az angol repülõgép, de milyen alacsonyan száll, Istent
21   11|              de találó! gyönyörû! és milyen alkalmas jelkép, egy nekrológban
22   12|             France-ban szállunk meg. Milyen szomorú ez a város, különösen
23   12|          éles, álmomban ép a szemem. Milyen erõs, éles, világos például
24   13|             magam a szerkesztõségbe. Milyen kedvesek és jók és tapintatosak,
25   13|         magam a slamasztikából. Lám, milyen jól hat a szürke zsiradék,
26   15|            füle két szegedi paprika. Milyen ismerõs, kihez hasonlít?
27   15|             így volt? Akárhogy volt, milyen jó, hogy vannak! Nem, nem
28   15|         lelet felolvasása közben! Ó, milyen közel került hozzám ezzel,
29   15|          hogy megértem egyszerre, ó, milyen igaz részvétet érzek, olyan
30   16|        szavalok neki, hogy mutassam, milyen szép a magyar nyelv, Reviczkybõl
31   16|              Alhambra lehet, az ám - milyen sajátságosan van berendezve,
32   16|           még a lüktetését is látni, milyen finom tipográfiás munka,
33   17|              van, és mindig esik, és milyen gyalázatos a világítás.
34   17|             huszonöt esztendõ múlva. Milyen fiatal voltam, alig huszonhárom
35   17|            alig huszonhárom éves. És milyen lángoló és tragikus és veszekedett.
36   17|             csillagokról beszéltünk. Milyen friss volt akkor Németország,
37   17|      Világoszöld tájakon futunk át - milyen tiszta, fürdetett, édes,
38   18|           gondoltam, hogy fogadná õ, milyen természetesen és türelmesen
39   18|        mozdulatból következtetek rá, milyen lehet az arc, amivel szembekerülök.
40   18|           órája élek itt, jaj, mégis milyen megnyugtató, otthonos érzés,
41   18|         szobám ajtaját! - otthon! de milyen viszonylagos fogalom ez!
42   20|       diktálok... Este pedig - este? milyen lesz az, hogyan fogom megkülönböztetni? -,
43   20|         hátra, ahogy beszélek hozzá, milyen ismerõs arc a városban,
44   20|               No lám, a fák. No lám, milyen komédia ez is, milyen szégyenletes
45   20|           lám, milyen komédia ez is, milyen szégyenletes komédia. De
46   20|           volt ott, ahol most látom: milyen fényes mégis, protonok és
47   22|               mit tud rólam? „Kérem, milyen vidáman csúszkált még õsszel
48   22|              ez a legújabb felvétel, milyen furcsán, alázatosan, szinte
49   22|            igen? Ah, a miszisz svéd? Milyen jól beszél németül. Voltam
50   24|            se tett gyanakodóvá, hogy milyen egyformák ezek az idõközök.
51   24|                úgy. Na, köszönöm. És milyen nap van ma maga szerint?~-
52   25|       elhallgatok. Komoran figyelem, milyen nehéz és kábult és meleg
53   27|            szívemre, jelezni akarom, milyen csodaszép a tavasz, a tenger,