Fej.

 1    1|      bennem, arra erõszakolt, hogy ne csak átéljem, ami történik
 2    3|         Fogamat csikorgattam, hogy ne tudjak tiltakozni, úgy tettem,
 3    4|            kínszenvedés, aminél ez ne lenne rosszabb, pedig nem
 4    6|        fiam, kicsit pihennem kell. Ne szólj anyádnak, tudod, mostanában
 5    6|         annyiszor mondtam magának, ne mutasson részvétet a beteg
 6    7|             Hát kérem, négy dolgot ne felejtsen el.~- Tudom: fejfájás,
 7    7|            Kínosan erõlködöm, hogy ne csaljak, bandzsalítva, tudom,
 8    8|      fekete álarc takarja el, hogy ne lehessen ráismerni.~Este
 9    8|      szóltam rólad dr. R.-nek - de ne felejtsd el...~- Micsoda?
10    8|          csak.~- Ha már úgyis vár, ne fáradj, majd elmegyek. -
11    9|  villamoson lehajtom a fejem, hogy ne lássanak. Nem csöngetek,
12    9|          Aki beteg, haljon meg, de ne császkáljon, mikor vendége
13   10|            profilból, hogy a tanár ne hallja, szégyenkezve kicsit,
14   10|     trampliznak az emeleten, nekem ne meséljenek, trágyahordó,
15   11|               ja, igaz. Arankát el ne felejtsd felhívni a klinikán...
16   11|         jobb volna, hm... különben ne mondj neki semmit; úgy látszik,
17   11|         csak vége van, kész... No, ne mesélj már ilyet! rémes,
18   11|           köztük, akinek részvétét ne tartanám többre gyermekes
19   11|           uralkodik magán, hogy el ne aludjon. A fölényes, remek
20   12|        legalábbis szóljak rá, hogy ne dobogjon és dzsiggeljen,
21   13|           sajtot. Becsvágyam, hogy ne unják magukat, és nem is
22   13|        gondjuk van, hogy a részvét ne nyilatkozzék meg feltûnõen,
23   13|   megemlítettek neki. Bármit mond, ne aggodalmaskodjam, õk mögöttem
24   13|            szóba se állok magával. Ne gyulladjon be azért, úgy
25   13|            és végre...~- Köszönöm, ne tessék folytatni. Megértettem,
26   15|            a fejem az ágyban, hogy ne szédüljek - azzal már nem
27   15|          rajtakaptalak, ásítottál, ne nyomd el, ne szégyelld!
28   15|            ásítottál, ne nyomd el, ne szégyelld! Ó, hogy ismerem
29   16|     ragyogó jelmezem ellenére csak ne lennék mezítláb... és csak
30   16|           csak tudnék gondolkodni, ne suttogna mellettem valaki,
31   16|         itt kell annak lenni, csak ne jöjjön az õr... sajnos,
32   16|            szó, hová rejtsem, hogy ne tudják meg, hogy szabaduljak
33   16|       mondom ki, tagoltan, hogy el ne felejtsem, hiszen vizsgáznom
34   17|     Gusterllel, forró tea mellett. Ne félj semmit, egész más lesz
35   18|            sebész, aki ilyenkor el ne káromkodja magát... Zavartan
36   20|            a fagy. Kisasszony, meg ne ijedjen... ugye, tud németül?
37   20|            Isten vele... nem, nem, ne mentegetõzzék, furcsa, de
38   21|             ebbõl nagy baj lesz...~Ne suttogjunk, uraim. Mindent
39   21|         restellném magam figyelni. Ne suttogjunk. Hallom, egyre
40   21|    zsémbesebb. És szemérmetlenebb. Ne suttogjunk, ez nem méltó.
41   22|      csóválja. Kérem, ezt olvasom, ne tessék haragudni, hogy beszélhet
42   23|     lélegzetfojtva elhallgat, hogy ne zavarja. Próbálok kombinálni.
43   23|     vájkálnak az agyvelõben, és ez ne fájjon, ez különös, vagy
44   23|         hangja, suttog, hogy senki ne hallja, kettõnkön kívül.
45   24|       hideglelõsen nevetett.~- Na, ne bolondozzon.~- Hát mikor
46   24|     csengetek.~Maga Kerstin jön.~- Ne tessék erõlködni...~- Jó,
47   25| szorgalmasan iszkolnék elõre, csak ne szaladna velem a táj! De
48   25|   Feleségem biztatni kezdett, hogy ne nyugtalankodjam, semmi az
49   26|           és fülébe súgja: „Anyám, ne szólj senkinek, titokban
50   27|        volnék boldog, hidd el - de ne hidd azt se, hogy boldogtalanná