Fej.

 1    3|    betegnek csak a fejét látni, a tanár nekimegy, elegáns mozdulatokkal
 2    3|        lötyög a csontcsészében. A tanár udvariasan félreáll, hogy
 3    3|       hullán csinálja a mûtétet a tanár, demonstratív célokból,
 4    3|           a félreértett betûbe. A tanár úr jót nevetett a helyszínen
 5    5|     harcra készen beállítottam H. tanár úrhoz, akivel sokat vitáztunk
 6    6|            egy percre látom Pötzl tanár urat - túlzottan, szinte
 7    7|      fundust is, tüzetesen, drága tanár úr, nincs-e valami rendetlenség?~-
 8    8|         el az M. úti kórházba, R. tanár úr már vár. Vagyis, ha akarod,
 9    8|             Öt órakor ott ülök R. tanár úr rendelõjében a Falk Miksa
10    9|     elismerõen, és rögtön utána a tanár is helyeslõen bólint. A
11    9|            ünnepélyesen bevonul a Tanár. Kezében az összegyûjtött
12    9|        elhûlve, ámulva.~- Mindig, tanár úr.~A következõ pillanatban
13   10|           unatkozva tûri, ahogy a tanár, hallgatóknak, vendégeknek
14   10| visszafordul, s profilból, hogy a tanár ne hallja, szégyenkezve
15   11|           képû, komoly, szép szál tanár elé már szorongva, áhítattal
16   11|         akar, fiam?... Méltóságos tanár úr, a gyereknek... Jó, jó,
17   11|         újítás, de újítás... ez a tanár az utóbbi években kizáróan
18   12|         az ápoló is így mondja.~A tanár úr csak délben érkezik,
19   12|  skizofréniát.~Végre jön Pötzl, a tanár. Érdekes fej, kifejezése,
20   13|      napon egy hét múlva, mikor a tanár színe elõtt megjelenünk,
21   13|       Bevánszorgok a klinikára. A tanár urat a folyosón csípem el.
22   13|          szépen fejlett daganatom tanár úr részére, ha érdekli...
23   13|        szerencsém. Nagyon örülök, tanár úr, talán küldjem ki a vendégeimet?
24   13|           folytatni. Megértettem, tanár úr.~~Valaki bekopog. Jöhetünk
25   15|     aktacsomóból, amibõl reggel a tanár megcsinálja a leletet, hiányzik
26   18|           büszkén mesélte, hogy a tanár meghívta mûtéteihez, és
27   18|           kérdem álmélkodva. Ha a tanár úr nem tartja szükségesnek,
28   18|       Dehogyisnem, várjon csak. A tanár pillanatig gondolkodik,
29   18|        Elszörnyedek. Az istenért, tanár úr... félóra múlva? Bizony,
30   18|        hozzák vissza a beteget, a tanár habozás nélkül belefog az
31   18|       volt.~- A lány?~- Alszik. A tanár meg van gyõzõdve róla, hogy
32   18|  százszázalékosan északi férfi.~A tanár.~ ~
33   19|   személyes megismerkedés után, a tanár úr igazán kitûnõ embernek
34   21|         nyilván injekció. Vajon a tanár áll már ott? Valószínû,
35   21|           a vízcsobogást, pedig a tanár ilyenkor mosakszik. Talán
36   21|           csakhogy. Nem gondolja, tanár úr, hogy épp elég volt?
37   23|         szabad hozzányúlni. Igen, tanár úr, tudom, de akkor legurulok
38   23|      tartania kell magát. Igen... tanár úr... de nehéz... nagyon
39   23|           értem... de értsen meg, tanár úr engem is... hát lehetett
40   24|      egyenes kérdést.~- Köszönöm, tanár úr - jól érzem magam. Kérem,
41   24|           jól érzem magam. Kérem, tanár úr - szabadna egy percre?...
42   24|       orvos, lehetségesnek tartja tanár úr, tessék jól figyelni,
43   25|     magyarázott.~- Nna - mondta a tanár határozottan. - Akkor ennek
44   25|          udvariaskodott, amiért a tanár személyesen végzi ezt az
45   26|      újság?~- Fel szeretnék ülni, tanár úr.~- Felülni? Mért éppen