Fej.

 1    2|        háromfelvonásos színmûvet. Végre úgy döntöttem, a színmûvet
 2    4|           veszekszem a szabómmal, végre - elõleget veszni hagyva -
 3    5|         az oktalan titokzatosság, végre is rólam van szó, nem róla,
 4    5|           és szemüvegpucolás után végre tudomásul kellett vennem,
 5    7|            mi lesz? észre térsz-e végre? abbahagyod nagyképû fellengzéseid?
 6    7|         mit szólsz? nyilatkozol-e végre? vagy még most is halogatni
 7    7|           legyen - ordíts hát fel végre, kiabálj, üvölts, te félni
 8    8|         el, valami másra gondolni végre. Évezredek „kulisszafalai”
 9    9|    egyformán ragyogtok a derûtõl. Végre is sokféle kedély van a
10    9|         borúsan alakul ki bennem, végre meggyõzõdéssé válik - nagy
11   11|          szó, hanem „gyvelõrõl”.) Végre M. Endre, a zseniális sebész,
12   12|    ürügyekkel halogatva a dolgot, végre mégis felkecmergek a lépcsõn,
13   12|        gyógyítani a skizofréniát.~Végre jön Pötzl, a tanár. Érdekes
14   12| zavarodtak-e össze az ízképletek? Végre furcsa kérdések következnek:
15   13|  mulatságos történetet elmondani.~Végre abbahagyja. Körülményesen
16   13|           néz rám. Hála Istennek, végre valami kellemeset is hall
17   13|       bénulás... megbutulás... és végre...~- Köszönöm, ne tessék
18   14|    szerény határozottsággal rátér végre a tárgyra - hát most talán
19   16|    gyorsabban loholok, az egyiket végre utolérem, csábító idomai
20   16|          nekifekszem, ezt el kell végre intézni. Iskolafüzetek kerülnek
21   16|       értik. Nagy kár, pedig most végre nyomon vagyok, egyenesben
22   17|            csinos kis épülõ házon végre feliratot fedezek fel: „
23   18|     fennakadt szemekkel elájult-e végre, hörögve, a kínpadra feszített
24   20|       feldolgozása az anyagnak... végre nyugodtan és zavartalanul.
25   20|           a hideglelés - megértem végre, mi az, ami napok óta hiányzik.
26   20|         küszködése után felgördül végre, s a közönség meglátja,
27   20|            megszûrve, elhallgatna végre? A hiúság ezerszer meg újra
28   20|           meresztgettem a szemem, végre fehér pontot fedeztem fel
29   21|      látom. Múlnak a negyedórák.~~Végre nyikordul az asztal, gurítanak
30   21|       látszik, tágítja a nyílást. Végre megáll.~Végre megállt. Na,
31   21|          a nyílást. Végre megáll.~Végre megállt. Na, csakhogy. Nem
32   21|            nem akart engedni, míg végre sikerült kirántani.~A mûvelet
33   21|         valamit velem is közölni. Végre én is itt vagyok, ha szabadna
34   22|       rólam, késõbb a többiek is. Végre az egyiktõl megtudja, hogy
35   22|          sírhassanak miattunk, és végre zavartalanul szerethessenek,
36   23|         vagyok hozzá, abbahagyom. Végre, mintha hallanám, egész
37   23|        elején, csodálkozom, mikor végre értem, hiszen nem ezt akartam
38   23|           õket, hogy elég lesz... végre is... akármilyen nagy tudós,
39   23|       mint mikor éjszaka az ember végre visszafordítja a képzeletében
40   26|          után.~Küszködik magával, végre kitör.~- Nem hagy békén
41   26|       kérdésére, mert ráeszméltem végre, hogy kék a szeme, hidegen
42   27|    fizetek, és édes anyanyelvemen végre kereken és folyékonyan fejezem
43   27|       közt és a csatornák mentén. Végre távlatból is láttam a városháza