Fej.

 1    1|     Öntudatlanul - most egész élesen érzem - mindig a vizsgától való
 2    2|             a hetet szerencsétlennek érzem. Pedig sokat bosszankodom,
 3    5|           elõrelátóan fogadom, mikor érzem, hogy közeledik. Ismerõseim,
 4    5|            mikor az ájulást lecsapni érzem, diszkréten intek Tibor
 5    5|              felemelkedem (könnyûnek érzem magam, mint egy léggömb),
 6    8|        kapkodom a fejem, szimatolok, érzem, hogy beszélnek, pletykálnak,
 7    9|         gyógyulni ebbõl - milyen jól érzem magam, ez nem az életem
 8   12| kérdezõsködésemet magam is nyûgösnek érzem már, hirtelen kivilágosodik,
 9   12|            tessék parancsolni, de én érzem, hogy valami baj van, nem
10   12|        figyel, egyre jobban hadarok, érzem, hogy valami nincs rendben,
11   13|              otthon a lépcsõkön. Úgy érzem, nem fogok már habozni,
12   13|              nap óta egész tûrhetõen érzem magam, ez a kenõkúra, úgy
13   14|      ostobának és kiszolgáltatottnak érzem magam. Fiatalsága ellenére
14   14|       magamnak, hogy kényelmetlennek érzem a korai felkelést és elmenést
15   16|              et mondok, és szorongva érzem, nem ez az a szó, hiába,
16   16|              hogy még ma... de mégis érzem, hogy benne vagyunk a bürokratikus
17   17|             mogorva vagyok, magam is érzem. Talán csak azért, mert
18   17|         helyezkedni, ha fekszem, nem érzem annyira a rázást. Most persze
19   17|          Félóra múlva, mikor már úgy érzem, elvesztem, õnagysága mégis
20   17|  ezüstszilkében tejszín. Sajnos, nem érzem az ízét semminek (akárcsak
21   18|       képzeletet felülmúló kalandnak érzem) -, talán szabad a régi
22   18|   elmosolyogja magát, legalábbis úgy érzem. Hozzászoktam, hogy rekonstruáljak
23   18|          vizsgálótermeknek is inkább érzem, mint látom komor hangulatát.
24   19|       határozott. Kicsit megalázónak érzem, hogy állapotomról való
25   19|         mikor azon töprengtem, miért érzem úgy, mintha már találkoztunk
26   20|          akarok és tudok, de ezt nem érzem megbízhatónak, újra kezdem,
27   20|          vagyok továbbfûzni a képet. Érzem, hogy arcom keserû vigyorra
28   21|      csapódik. Nagy teremben vagyok, érzem a hûs levegõn.~Suttogás,
29   21|           Rándul két kezem és lábam, érzem, ahogy szíjazzák, kétoldalt.
30   21|           fejbõröm. Nem is fáj, csak érzem, egész világosan, ahogy
31   21|            hosszú vágás. Nem fáj, de érzem. Csipeszek zizzennek, egymás
32   23|              Ilyenkor felriadok, bár érzem, hogy ez nem a vége, mert
33   24|             Köszönöm, tanár úr - jól érzem magam. Kérem, tanár úr -
34   25|            tartom az ágy szélén, úgy érzem, ha kicsit jobban elõredõlnék,
35   25|             volna a kötéssel, egynek érzem az egészet, azért olyan
36   25|             képest vézna és hitvány. Érzem, hogy sovány vagyok.~Ezek
37   26|             a másik gúnyosan leinti. Érzem, hogy õnagysága aggódva
38   27|             Szegényes társalgás, úgy érzem, muszáj valahogy felvennem
39   27|             megtörtnek és rokkantnak érzem magam, hajótöröttnek, akit