Fej.

 1    2|   bosszankodom, mert a rovatvezetõ úr - személyesen nincs szerencsém
 2    2|         szí”. Nem akarom a kartárs úr lelkiismeretét megterhelni
 3    3|        félreértett betûbe. A tanár úr jót nevetett a helyszínen
 4    4|            Az asztalok állnak, két úr megy keresztül a helyiségen,
 5    6|       visszabandzsítok - a „doktor úr” lustán, nyugodtan, közönyösen
 6    7|       találkoztam.~- Á, szerkesztõ úr... rég láttuk, kerüljön
 7    7|             tüzetesen, drága tanár úr, nincs-e valami rendetlenség?~-
 8    7|           Nna, jól van, szerkesztõ úr, majd írunk egy jó kis üveget,
 9    7|             Gratulálok, tanársegéd úr. Kitûnõ diagnózis. Klasszikus
10    7|      Gratulálok.~- Ó... professzor úr... az ön klinikáján lettem
11    7|             Hát, kedves szerkesztõ úr, egyelõre semmi képzelõdés,
12    7|            itt a lelet, szerkesztõ úr. Ezt sürgõsen vigye el valamelyik
13    8|     villamoson egy nálam fiatalabb úr feláll az ülésrõl, erõszakoskodik,
14    8|             úti kórházba, R. tanár úr már vár. Vagyis, ha akarod,
15    8|           órakor ott ülök R. tanár úr rendelõjében a Falk Miksa
16    9|            ámulva.~- Mindig, tanár úr.~A következõ pillanatban
17   10| követelménye a mûvészettõl, ügyvéd úr?” akkor õ mormogni kezd: „
18   11|          fiam?... Méltóságos tanár úr, a gyereknek... Jó, jó,
19   12|       ápoló is így mondja.~A tanár úr csak délben érkezik, addig
20   13|         rendesen. Csak Láng titkár úr hallgat el pillanatra, mikor
21   13|            fejlett daganatom tanár úr részére, ha érdekli... gyûjtõknek
22   13|          egész mozgalmat egy olyan úr kezdte, aki halálos haragban
23   13|   szerencsém. Nagyon örülök, tanár úr, talán küldjem ki a vendégeimet?
24   13|      folytatni. Megértettem, tanár úr.~~Valaki bekopog. Jöhetünk
25   18|      kérdem álmélkodva. Ha a tanár úr nem tartja szükségesnek,
26   18|        benyit Söjkvist asszisztens úr, nagy örömmel fogadom, pompásan
27   18|   Elszörnyedek. Az istenért, tanár úr... félóra múlva? Bizony,
28   19|        megismerkedés után, a tanár úr igazán kitûnõ embernek látszik,
29   21|      csakhogy. Nem gondolja, tanár úr, hogy épp elég volt? Csak
30   22|        lent a hallban, Gy. fõorvos úr éppen közli valakivel, hogy
31   23|           hozzányúlni. Igen, tanár úr, tudom, de akkor legurulok
32   23|          kell magát. Igen... tanár úr... de nehéz... nagyon nehéz...
33   23|               de értsen meg, tanár úr engem is... hát lehetett
34   24|         kérdést.~- Köszönöm, tanár úr - jól érzem magam. Kérem,
35   24|          érzem magam. Kérem, tanár úr - szabadna egy percre?...
36   24|         lehetségesnek tartja tanár úr, tessék jól figyelni, hogy
37   26|         kapitány és Trulson konzul úr, egyedül maradunk feleségemmel.
38   26|          Fel szeretnék ülni, tanár úr.~- Felülni? Mért éppen felülni?