Fej.

 501   16|                én, más dolgom van nekem és hiszen ez nem is Ankara,
 502   16|             csinálni az iratszekrényben és az íróasztalfiókban... most
 503   16|              Szobota anatómiai atlasza, és amit növényzetnek láttam,
 504   16|           csinálják, de tényleg lüktet, és néhol csomóba verõdik...
 505   16|               vizsgálnom a szekrényeket és az ásványokat és a fegyvereket,
 506   16|           szekrényeket és az ásványokat és a fegyvereket, itt kell
 507   16|                    sajnos, múlik az idõ és mindig csak képek, megint
 508   16|           gyümölcsöskertje”, ez a címe, és óriási tölgyfa terpeszkedik
 509   16|                 terpeszkedik a közepén, és az ágakról, százával, akasztott
 510   16|              néznem, így, mikor még él, és ajkait görcsösen húzza szét,
 511   16|                nem kell tovább keresni, és az akasztott ember sincs,
 512   16|              hiszen úgyis csak álmodom, és mindjárt fel fogok ébredni,
 513   16|                 nem ébredek fel mégsem, és megint elfelejtem, hogy
 514   16|          elfelejtem, hogy csak álmodom, és egyre nyugtalanabbul forgolódom,
 515   16|                 forgolódom, nyugtalanul és dideregve, a tömegben, oroszul
 516   16|            tömegben, oroszul nem tudok, és a németet nem értik. Nagy
 517   16|               nem értik a szavam, látom és tudom, a mozdulataimból
 518   16|                 tudom, a mozdulataimból és a hangjukból, hogy éppen
 519   16|            munkásság feltörte a féltett és rejtett kincstárakat, és
 520   16|                és rejtett kincstárakat, és most birtokába veszi...
 521   16|               nagyképû a szónoklatot... És csakugyan, ordítva és lázadva
 522   16|                   És csakugyan, ordítva és lázadva lódul már a tömeg,
 523   16|                  hórihorgas szenesember és Vedres, a Galilei-körbõl,
 524   16|            kihalt, de kihaltak az erdõk és mezõk is. Nagy körökben
 525   16|           kiszabadult a vonzás körébõl?~És még sok más város és vidék
 526   16|           körébõl?~És még sok más város és vidék és ködfolt és spirálgomolyok...~~
 527   16|              még sok más város és vidék és ködfolt és spirálgomolyok...~~
 528   16|               város és vidék és ködfolt és spirálgomolyok...~~És ekkor
 529   16|           ködfolt és spirálgomolyok...~~És ekkor egy éles, világos
 530   16|             talán már holnapra kiírták, és az érettségi biztost nem
 531   16|                 Ko-po-nya”, szótagolom.~És íme, hozzák, hosszú sorban
 532   16|             sorban hozzák a koponyákat, és gurítják le, a völgybe.
 533   16|           tanulónak, akit nem is látok. És mûvelten hozzáteszem: „Golgota”.~
 534   16|           Golgota”.~Úgy bizony, golgota és nem „tapping” és nem is „
 535   16|                golgota és nem „tapping” és nem is „kidnapping”, kedves
 536   16|               kedves Al Capone barátom.~És most, ha ordítok, csakugyan
 537   16|       hátgerincemen fekszem kifeszülve, és nem bírom tovább.~ ~
 538   17|               szatyor, amiben szétesnek és lötyögnek és összekeverednek
 539   17|           amiben szétesnek és lötyögnek és összekeverednek a kibomlott
 540   17|              csak azért, mert este van, és éjszaka lesz. Ha reggel
 541   17|               Este van, a szél fú. Este és hidegben észak felé indulok.
 542   17|            minden északra tolódik, a hó és jég közé, ahová minden iránytû
 543   17|            piszkosak, bûzösek, komorak, és mindig hideg van, és mindig
 544   17|           komorak, és mindig hideg van, és mindig esik, és milyen gyalázatos
 545   17|              hideg van, és mindig esik, és milyen gyalázatos a világítás.
 546   17|                 gyalázatos a világítás. És hogy ordítoznak a hordárok,
 547   17|             hogy ordítoznak a hordárok, és Jóskának is lóg az orra,
 548   17|                 eszmélek, hogy a jókedv és viccelõdési hajlam nem hangulatból
 549   17|                 pillanatban. Ahogy fel- és alá botorkálunk a sínek
 550   17|           egyelõre, illetve a térdeimen és a kezemen olyan kefe lesz,
 551   17|                 utca szélén araszolnak. És Pötzl elém jön, nagyon udvariasan
 552   17|             elém jön, nagyon udvariasan és édeskésen és tapintatosan
 553   17|                 udvariasan és édeskésen és tapintatosan úgy tesz, mintha
 554   17|                kann noch vielleicht...” És némi kínos feszengés után
 555   17|               én udvariasan elbúcsúzom, és kezdek háttal fordulva lefelé
 556   17|          mondani, „szervusz, szervusz”, és a vonat elindul.~~Mindjárt
 557   17|                legnehezebbet megúsztam, és a határon is túl vagyunk,
 558   17|                  alig huszonhárom éves. És milyen lángoló és tragikus
 559   17|                 éves. És milyen lángoló és tragikus és veszekedett.
 560   17|              milyen lángoló és tragikus és veszekedett. Elsõ feleségemet,
 561   17|                  a bársonyszemû, szelíd és szenvedélyes színésznõt
 562   17|               férjétõl, sötét öltözõkön és süllyesztõkön át, revolverrel
 563   17|                 évre lekötötte. Humoros és tragikus írásokat küldözgettem
 564   17|       Németország most mintha komolyabb és illedelmesebb lenne. Újjászületése,
 565   17|                látszik, nem olyan derûs és könnyelmû, mint születése
 566   17|             õszintén jólesik, hogy test és lélek kettõsségét, amiben
 567   17|               vagyok, normálisan érzek, és helyesen gondolkozom, és
 568   17|                és helyesen gondolkozom, és a testem mégsem engedelmeskedik,
 569   17|                  az „én”-tõl független, és a különlélek most ellenem
 570   17|                Nála van a jegy. Büszkén és emelt fõvel vonulok ki börtönömbõl,
 571   17|                 Szabatos Gyulának írok, és Szórakozott Gyulának, Cininek
 572   17|           Szórakozott Gyulának, Cininek és a grófnõnek - azt hallom,
 573   17|               schön”! - mondta az Ober, és elrohant, mi a lapokba temetkeztünk.
 574   17|              vagyunk, óriási kompon. Ég és tenger egyetlen, fekete
 575   17|              mert mindenki alszik hajón és vonaton. Nem értem meg,
 576   17|              kihámozom belõle, hogy két és fél órája vagyunk vízen,
 577   17|                fél órája vagyunk vízen, és hogy pontosan hat órára
 578   17|               tengerparti reggel. Hajók és mólók és emelõk és traverzek
 579   17|      tengerparti reggel. Hajók és mólók és emelõk és traverzek vasvilága -
 580   17|                Hajók és mólók és emelõk és traverzek vasvilága - honnan
 581   17|              asztalunkra - a rózsaszínû és kék és zöld halak és sültek
 582   17|       asztalunkra - a rózsaszínû és kék és zöld halak és sültek és
 583   17|         rózsaszínû és kék és zöld halak és sültek és vagdalt-golyócskák
 584   17|                 és zöld halak és sültek és vagdalt-golyócskák közepén
 585   17|               van elkészítve.~Sötétzöld és világoszöld és megint sötétzöld -
 586   17|                Sötétzöld és világoszöld és megint sötétzöld - messze
 587   17|                  ez „Sverige”, a dombok és csobogó források és fák
 588   17|              dombok és csobogó források és fák körül sötétlõ kék vizek
 589   17|                 körül sötétlõ kék vizek és sziklák közt pirosló tanyák
 590   17|       egyszerûen mosolyog, hideg bájjal és udvariasan és elõzékenyen,
 591   17|              hideg bájjal és udvariasan és elõzékenyen, mint egy falusi
 592   17|             tengerparton vagyunk, öblök és csatornák közt futottunk.
 593   17|               csatornák közt futottunk. És még egy szikrázó torony
 594   17|              jelent számomra Stockholm, és nem is fog jelenteni négy
 595   17|                vesz át, levetkõztetnek, és az ágyba ejtenek. Irataimat
 596   18|          töltött Osztrák-olaszországban és késõbb Spielbergben, különféle
 597   18|          sziklába vájt pincetömlöceinek és láncainak szerény szakértõjét
 598   18|              szabad a régi mesék száraz és szimpla jelképességével
 599   18|                 õ, milyen természetesen és türelmesen a sorsot, aminek
 600   18|               más dolgom, mint figyelni és kivárni, érzelmi széljegyzetek
 601   18|    széljegyzetek nélkül, ami körülöttem és velem történik - ezúttal,
 602   18|                 kedvéért, ami megszûnik és betöretik a fejjel együtt,
 603   18|              naponta bejött a kórházba, és késõ délutánig ottmaradt.
 604   18|              mely óránként ünnepélyesen és zengzetesen dalolta az idõ
 605   18|                úgyse láttam, elromlott, és az ember idegenben takarékos.
 606   18|              tanár meghívta mûtéteihez, és nagyon kedvesen magyarázott
 607   18|               Megérkezésem után, tompán és közömbösen, azt vártam,
 608   18|              fektetnek. Altatót kértem, és nem érdeklõdtem. Másnap
 609   18|                 sziszter, megmosdattak, és friss ágyat húztak alám,
 610   18|            Kerstin sziszter, üde szagot és mosolyt és reggelit: tojást,
 611   18|         sziszter, üde szagot és mosolyt és reggelit: tojást, vajat
 612   18|                 reggelit: tojást, vajat és sajtot hozott. Jól beszél
 613   18|              hozott. Jól beszél németül és angolul, tõle tudtam meg,
 614   18|  Csodálkozásomra, hogy hiszen tökéletes és hibátlan diagnózist hoztam,
 615   18|              csak formaság - udvariasan és tisztelettel átvesznek mindent,
 616   18|                hogy minden tárgy modern és praktikus. Az éjjeliszekrény
 617   18|           európai jelenség, humora van, és érti az allúziókat. Bejárta
 618   18|       meglepõdik, mikor rosszul leszek, és a lavór fölé hajolok. Na,
 619   18|                az üres keretet. Hangból és mozdulatból következtetek
 620   18|      csodálkozik, hogy én, aki színeket és árnyalatokat nem tudok már
 621   18|            álomszövedék csak, szavakból és hangokból építem vissza
 622   18|             belõlük. Ott állok, valóság és képzelet küszöbén, s kezdem
 623   18|              merrõl jöttem - testi szem és lelki szem összefolyik,
 624   18|              tûzsugarú lámpa, kérdeznek és felelek. Itt aztán igazán „
 625   18|            bevezetett mindent, biccent, és a következõ beteget kéri.~~
 626   18|                amibõl semmit se láttam, és kényelmetlenül igyekszem
 627   18|             csak az a vacok, amit párna és lepedõ között kiástam magamnak,
 628   18|              oldalt, ha jön az émelygés és szédülés. Asztalkám már
 629   18|            puding. Puding ám, de halból és közepén az elmaradhatatlan
 630   18|                kérdezném, amit szûkölve és vinnyogva kérdez tõlem a
 631   18|                Élõlény: hogy ordított-e és igyekezett-e menekülni a
 632   18|         vadállat, hogy csurgott-e a vér és a velõ a nyitott agyból,
 633   18|            agyból, hogy nyitott szájjal és fennakadt szemekkel elájult-e
 634   18|               lány? hm, elég fiatal. No és - megtalálta pontosan? Hát
 635   18|            Képzelje, kinyitja a burkot, és nincs semmi... az agyvelõ
 636   18|                semmi... az agyvelõ sima és fehér... Ejha! no és Oliv... ?
 637   18|               sima és fehér... Ejha! no és Oliv... ? Egy arcizma se
 638   18|         világhírû sebész tévedett... No és!... szóval, kiderült, hogy
 639   18|                 rögtön nem találom meg, és nem távolítom el a baj okát,
 640   18|                az erélyes nénike dörmög és haragszik, miközben a hajamat
 641   18|            Söjkvist, egy fiatal szemész és egy magas, vállas, szõke
 642   18|               magas, vállas, szõke hajú és szõke arcú, százszázalékosan
 643   19|             elõször ágyam elé, Söjkvist és a másik, ismeretlen orvos
 644   19|                 az.~- Hogy van? - kérdi és kezet nyújt. Nem „na, hogy
 645   19|     összmûködése hozhat. Ezért kihívóan és csakazértis, bár tréfás
 646   19|                 csakazértis, bár tréfás és enyelgõ formában, alapjában
 647   19|            esetben csak az összetételét és természetét ismerjük, szerepérõl
 648   19|        természetét ismerjük, szerepérõl és céljáról, hogy így mondjam:
 649   19|              szintén nem vagyunk mindig és véglegesen tisztában. Mit
 650   19|                 magát az Egyén fölényes és bátor cselekedetén, aki,
 651   19|                 be nem várva az õ lusta és habozó és vak tapogatózását,
 652   19|              várva az õ lusta és habozó és vak tapogatózását, egyszerûen
 653   19|                dadogásomba, zúgó fejjel és elég tökéletlen németséggel.
 654   19|      németséggel. Olivecrona udvariasan és elõzékenyen hallgat egy
 655   19|                az új ismerõst hallgatta és nem a kórképet -, aztán
 656   19|           illetõ helyzete, természetben és társadalomban. Annyit már
 657   19|           családja körébe: felesége van és három fia. Egyedüli szórakozása
 658   19|             Egyedüli szórakozása a golf és a bridzs, ezeknek nagy szakértõje.
 659   19|           vannak új, eredeti gondolatai és módszerei.~Egyetlen paradox
 660   19|           akármi lesz, önmagammal nincs és nem lehet vitám. Ahogy fenti
 661   19|               érteni hozzá, nem nekem.~~És mégis...~~És mégis mi volt
 662   19|                nem nekem.~~És mégis...~~És mégis mi volt ez a bizonytalan,
 663   19|              ismerem én ezt az embert?~~És most meg kell állnom, írás
 664   19|                szokott „író” szerkezeti és hatáspolitikai, „mûvészi”
 665   19|            tiszta igazság bevallásának. És ezzel nem a mûvészet és
 666   19|                 És ezzel nem a mûvészet és valóság értékét akarom összehasonlítani.
 667   19|                 a „mûvész” támogatására és korrigálására, egyszerûen
 668   19|           mondanivalója volna. Komponál és csoportosít, mint az írók.
 669   19|               ez egész apró részletekre és célzásokra és csoportosításokra
 670   19|               részletekre és célzásokra és csoportosításokra is vonatkozik,
 671   19|             megtanulnom. Nem is könnyen és nem is minden önfeláldozás
 672   19|      megjelenésére életemben: már akkor és ott és magamtól ráeszméltem.
 673   19|             életemben: már akkor és ott és magamtól ráeszméltem. Ott
 674   19|                a valóság komponálókedve és szeszélye nemcsak magában
 675   19|                 elhunyt, kedves barátom és nagyszerû író felett a Zeneakadémián.
 676   19|               hetedik érzéke titokzatos és okkult összefüggések megérzésére,
 677   19|                 ember a megtestesült... És egy nevet mondott ki. Nem
 678   19|           gazdag, de önmagával tusakodó és habozó természetû ember,
 679   19|                szép felesége otthagyta, és összeállt egy elegáns ficsúrral.
 680   19|            Solveig-motívum képviselõje, és ajánlatot tesz neki, hogy
 681   19|               hogy megoperálja a fejét, és kiirtja belõle a halálfélelem
 682   19|                átadja magát a mûtétnek, és másnap, a bemutatón, nem
 683   19|                mert ugyanolyan maszkban és modorban ábrázolta, mint
 684   20|               más, mint odalent. Könnyû és híg és derûs ez a szél,
 685   20|             mint odalent. Könnyû és híg és derûs ez a szél, szilaj,
 686   20|                 de nem haragos. Vidáman és közömbösen fütyörész. A
 687   20|                A világ, mintha lengene, és mintha magasabban volna,
 688   20|          magasabban volna, olyan tiszta és üde. Megfinomodott szaglásom
 689   20|           vizsgálat. Kilenc óra elmúlt, és a szolga nem jelentkezett,
 690   20|            jelentkezett, hogy felemelje és gurítani kezdje ágyamat,
 691   20|                 amit még láttam, tompán és bizonytalanul, a kupola
 692   20|            hiszen mindenki határozottan és ruganyosan járkál körülöttem,
 693   20|              mindig így hangzik: akarok és tudok, de ezt nem érzem
 694   20|       megbízhatónak, újra kezdem, érvek és ellenérvek jelentkeznek,
 695   20|             anyagnak... végre nyugodtan és zavartalanul. Talán nem
 696   20|              írógép vagy a füzet elõtt, és írja sebesen, amit diktálok...
 697   20|                 fog jelenni még egyszer és én már...~Olyan erõs nyilallás
 698   20|            fényképen láttam õket, szõke és karcsú északi kisasszonyok.
 699   20|            veled hát, kedves kis Noémi, és csókold meg helyettem anyád
 700   20|             csókold meg helyettem anyád és Astridot is... Honnan tudja?...
 701   20|              korcsolyázó norvég kislány és a bolgár kereskedõ. Ezek
 702   20|                   én pedig veled tartok és hazakísérlek. A nagybátyád
 703   20|                 nyomatékkal, válogatott és keresett, erõteljes szavakkal
 704   20|            cinizmusomat, sõt jókedvemet és fölényemet viszont éppen
 705   20|          függönynyílásán át koturnusban és mázolt képpel, biztonságban
 706   20|             mázolt képpel, biztonságban és kajánul leselkedtem ki a
 707   20|         kerestem magamban szép szavakat és hangulatos képeket. Mindig
 708   20|          balsors perceiben majd fénnyel és színnel és zenével telik
 709   20|                 majd fénnyel és színnel és zenével telik meg a színpad,
 710   20|            függöny, annyi év szenvedése és küszködése után felgördül
 711   20|              közönség meglátja, elõször és utoljára, a Színészt, aki
 712   20|               emlegetnek majd ismerõsök és ismeretlenek.~Mily szégyen,
 713   20|                 jutott, olyan távolinak és közönyösnek éreztem, mintha
 714   20|                  Emlékszem, megfigyelés és képzelõdés összefolyt -
 715   20|               kaptam magam, hogy párnák és lepedõk közt kotorászva
 716   20|                 voltak benne, holmimról és irataimról, s most valamit
 717   20|             látszik, álmodtam a levelet és a borítékot. Pedig pontosan
 718   20|                elõbb, az orra megnyúlt, és felháborodottan hadonászott.
 719   20|             szaladgált, odakünt, hosszú és sovány volt, vérvörös, lobogó
 720   20|             teste köre csavarta a szél, és ahogy élesen, vadul felnevetett,
 721   20|           valami formát a feketeségbõl. És csakugyan, mintha láttam
 722   20|                Mozogtak az ágak, jobbra és balra, ünnepélyesen betartva
 723   20|                szerves „élet”, a komoly és hallgatag golyó felszínén,
 724   20|             kicsoda, jelmezeket próbál, és szerepeket játszik, hogy
 725   20|           önmaga elõtt. Tücsköt játszik és más bogarat, kígyót és békát
 726   20|          játszik és más bogarat, kígyót és békát és barázdabillegetõt -
 727   20|                bogarat, kígyót és békát és barázdabillegetõt - nem
 728   20|                nem látjátok, hogy illeg és billeg? -, és embert játszik
 729   20|                hogy illeg és billeg? -, és embert játszik és fenséges
 730   20|            billeg? -, és embert játszik és fenséges tölgyet és szemét
 731   20|             játszik és fenséges tölgyet és szemét lesütõ szemérmes
 732   20|            szerepében. Szégyen, szégyen és gyalázat!~Gondoltam rá,
 733   20|                 görcsösen összehúzódtak és kinyúltak. De elfelejtettem -
 734   20|              hideg zene? Õ az, aki volt és lesz, mielõtt voltam, és
 735   20|                és lesz, mielõtt voltam, és miután leszek? Már ötéves
 736   20|           gyönyörûbbnek találtam Kepler és Newton és Laplace meséjét
 737   20|               találtam Kepler és Newton és Laplace meséjét a mennyei
 738   20|                 mennyei gyertyácskákról és angyalszárnyakról szóló
 739   20|        tündérmesénél - titokzatosabbnak és nagyszerûbbnek a fényévek
 740   20|               nagyszerûbbnek a fényévek és tejutak és csavarködök sorát,
 741   20|    nagyszerûbbnek a fényévek és tejutak és csavarködök sorát, túlvilági
 742   20|           milyen fényes mégis, protonok és keringõ elektronok kavargó,
 743   20|               tüzes halmaza - protonoké és elektronoké, amiket soha
 744   20|            természetellenes, feltételes és idõleges halmaza protonoknak
 745   20|            idõleges halmaza protonoknak és elektronoknak. Ettõl a bizonyosságtól
 746   20|            bizonyosságtól ilyen nyugodt és fehér tehát - de nem, hiszen
 747   20|              látom, hunyorog. Hunyorog, és színét változtatja...~És
 748   20|                és színét változtatja...~És eszembe jutott, amit nemrég
 749   20|                olvastam, az összehúzódó és kitáguló csillagokról. Nemrég
 750   20|                 óránként összehúzódnak, és megint kitágulnak, ütemesen.~
 751   21|            kicsit talán nagyon is józan és friss vagyok, nyoma sincs
 752   21|                sincs bennem érzelmeknek és indulatoknak. Igazi reggeli
 753   21|              hátamon, a tetõre pislogok és várok, a kínos tisztaságban.
 754   21|              Négy kéz fog meg, lábamnál és fejemnél, átdobnak egy nagyon
 755   21|            Igyekszem elhelyezni arcomat és orromat, tudom, hogy most
 756   21|               fejen szaladgál, kecsesen és gyorsan.~Percekig csönd,
 757   21|            sivítással, egyre gyorsabban és hangosabban és magasabb
 758   21|               gyorsabban és hangosabban és magasabb hangon sivítva
 759   21|              motor hangszekrénye, sivít és mennydörög a fejem, pokoli
 760   21|              még üres. Rándul két kezem és lábam, érzem, ahogy szíjazzák,
 761   21|                   Na, szervusz, Frici - és nem lep meg, hogy senki
 762   21|                A fúró sivítása pokolibb és makacsabb, mint valaha.
 763   21|               segíteni kellene, mereven és merõlegesen elébe feszülni
 764   21|            mindenkit, esztelen kéjjel.~~És ekkor, a dühön át, közvetlen
 765   21|          õrjöngõt nyugtat meg egy hûvös és bátor, csitító kéz, vagy
 766   21|                  tele óvatos részvéttel és megértéssel - hát ez lenne
 767   21|                megsajdul nyitott fejem. És csodálkozva hallom dühös
 768   21|            káromkodás helyett, udvarias és restelkedõ hangon, ahogy
 769   21|                  egy vágás, egy csipesz és így tovább, mint a szabónõ.
 770   21|           elejétõl végig, az is valami. És már kezdem is: „Vára öblös
 771   21|             vagyok, ha szabadna kérnem, és egy kicsit engem is érdekelne -
 772   21|                 Igen, engem - ezt itt - és önök, uraim - voltunk-e
 773   21|                 üveglapra esik, az fáj. És fáj egy átsuhanó gondolat,
 774   21|          gondolat, ami nem ide tartozik és amit nem tudok visszatartani.
 775   21|              nemcsak hogy él, ébren van és gondolkodik. Nem illik ez,
 776   21|                 súlyos, súlyos tárgy... és nem zuhan le... ahogy kellene...
 777   21|           mondta a kiskacsa... szelíden és szégyenkezve... ahogy hátrahajtották
 778   21|                suttogás. Egyre sebesebb és zsémbesebb. És szemérmetlenebb.
 779   21|                 sebesebb és zsémbesebb. És szemérmetlenebb. Ne suttogjunk,
 780   22|              Blaumontag”-tól, kávéházas és újságolvasó városról lévén
 781   22|            lapokban adunk részletes...~~És át a skandináv hegyeken,
 782   22|                töltés mellett, leszalad és felszalad oszlopok közt,
 783   22|                  mikor megdobják, sivít és fut tovább. Tájak változnak,
 784   22|                   szalad a vékony drót, és besiklik külvárosok csatornáin
 785   22|             központba -, szalad a drót, és drótban szalad a szó, oda
 786   22|               drótban szalad a szó, oda és vissza, pillanat ezredrésze
 787   22|              fák érdeklik, megcsonkítva és fájdalmasan sajogva; ha
 788   22|                ahogy orvos létére hozzá és hozzám illik.)~~„... a mûtét
 789   22|              mûtét kilenckor kezdõdött, és egy óra elõtt alig lesz
 790   22|               rá, fiziológiai sóoldatot és vérátömlesztést... Egy ember,
 791   22|                   Az elején meglékelte, és végsõ felvételt készített...
 792   22|              egy verssorom jelentkezik, és a költõ megbékül. Fõszerkesztõ
 793   22|          ismeretlen hölgy ül feketében, és sírdogál. Nem kérdez senkit,
 794   22|                 úszók, a bécsi mérkõzés és ez. Mind délután. (Sportos
 795   22|                ott fekszik az asztalon, és én itt olvasom. Te, mi az,
 796   22|         kimásznék ebbõl a csávából, ezt és ezt szeretné mondani nekem,
 797   22|               feküdtem, mikor meghalt.)~És Dezsõ és Zoltán is erre
 798   22|                mikor meghalt.)~És Dezsõ és Zoltán is erre gondolnak,
 799   22|                 kutya haláláról írtál - és hogy jó dolog alkalmat adni
 800   22|              hogy sírhassanak miattunk, és végre zavartalanul szerethessenek,
 801   22|              hírek? Sz. különösen meleg és odaadó, elkísérteti magát
 802   22|             tartják az Eiffel-toronynál és a Campanilénél. Felmegyünk
 803   23|        boszorkányosan szaladnak a kések és fogók és ollók, de rengeteg
 804   23|              szaladnak a kések és fogók és ollók, de rengeteg részlet
 805   23|           mintha hallanám, egész halkan és nyöszörögve, mintha hallanám
 806   23|                vájkálnak az agyvelõben, és ez ne fájjon, ez különös,
 807   23|               keresztül erõsen megütni, és rögtön vége az embernek...
 808   23|                   egészen bent... kések és csipeszek és ollók... lehetséges
 809   23|              bent... kések és csipeszek és ollók... lehetséges ez?
 810   23|                hosszú ez a lágy kavarás és keverés, bár egyre sebesebb
 811   23|             keverés, bár egyre sebesebb és ügyesebb, nagyon ügyes,
 812   23|                 ismerni, igazán. Keveri és kavarja, ez az ügyes szakács,
 813   23|                sárga golyó, aztán kever és kavar... Bámulatos.~~Ohó...
 814   23|                 médiuma) az agy girusai és ganglionjai közé temetett
 815   23|          lámpácskával a végén, kecsesen és bravúrosan szaladgál, besüpped,
 816   23|                 kellett festeni zölddel és pirossal az élesen elõrajzolt
 817   23|                 híg folyadékban - lebeg és forog „keserû levében” -
 818   23|             burkot valami, mikor rohant és száguldott a kocsi, veszett
 819   23|            országutakon át, hegynek föl és le, zöcsögve és zihálva -
 820   23|             hegynek föl és le, zöcsögve és zihálva - vagy alattomos
 821   23|              nem volt belõve a terület, és civilekre nem is szabad
 822   23|           álarcos mágusok csak staffázs és statisztéria a klasszikus
 823   23|                  ami tele van lyukakkal és banándugókkal. Kapcsol és
 824   23|               és banándugókkal. Kapcsol és bont, kapcsol és bont. A
 825   23|                Kapcsol és bont, kapcsol és bont. A finom huzalok bonyolult
 826   23|                kivel. Fülén a hallgató, és nyugodtan figyeli a zûrzavaros,
 827   23|           vitáznak itt, kik veszekednek és követelõznek és könyörögnek
 828   23|             veszekednek és követelõznek és könyörögnek és fenyegetõznek
 829   23|             követelõznek és könyörögnek és fenyegetõznek itt, egymással,
 830   23|      mellékzöngéket. Olivecrona kapcsol és bont, kapcsol és bont. A
 831   23|                kapcsol és bont, kapcsol és bont. A külsõ vonal azonban
 832   23|              hagyja abba, egyre élesebb és kihívóbb - mi az, nem hallotta,
 833   23|         Követelem, követelem a választ! És csûrés-csavarás nélkül -
 834   23|      figyeljetek! Olivecrona nem nevet, és nem is haragszik: a huzalokra
 835   23|             tágította a vékony ereket - és az egyiknél tokocska keletkezett -,
 836   23|                    De igen, lehet tûrni és kell is. Értem... értem...
 837   23|                még hallottam a kérdést. És innen kezdve, úgy látszik,
 838   23|                 akar, kifelé, mindenre. És figyeltem is. És figyelés
 839   23|              mindenre. És figyeltem is. És figyelés közben megálltam,
 840   23|              figyelés közben megálltam, és vitatkozni kezdtem magammal.
 841   23|               az orrom elõtt, nem vatta és nem géz, krizantém. Oldalt
 842   23|                mint a többi, a vérmérés és a kérdések. Szaglásomat
 843   23|               krizantémnak nincs szaga.~És most dermeszt meg a riadalom.
 844   23|              levették a szíjakat, kezem és lábam ájultan aláhullott.~ ~
 845   24|                                     TÉR ÉS IDÕ~Vegyítenem kell emlékeimet,
 846   24|                belsõ felismerése térben és idõben súlyosan megzavarodott.~~
 847   24|               persze mindenki megijedt, és nekem estek, hogy azonnal
 848   24|                 Ez nagyon elkeserített, és méltatlankodó ellenállást
 849   24|                összezavarnak, elméletet és praktikumot, képtelenek
 850   24|                 hogy a nõk mind ostobák és nagyképûek, sejtelmük sincs
 851   24|             mint a többi, udvariasságom és bizalmam nem az eszének
 852   24|                ostoba liba, ismételtem, és ezt nem haboztam több nyelven
 853   24|           rácsaptam, hogy kihasználjam, és átvegyem a parancsnokságot.
 854   24|                 kiegyenesedve felültem, és kajánul követelõzni és fenyegetõzni
 855   24|                  és kajánul követelõzni és fenyegetõzni kezdtem. Észrevettem,
 856   24|            pláne ellentmondásra lóbálni és lengetni kezdtem a nyakamon
 857   24|                felhozott - visszamerül, és örökre eltûnik, ha nem teljesítik
 858   24|              feltételeit.~Hitetlenkedve és értetlenül kénytelen vagyok
 859   24|       barackpálinkát, vérszemet kaptam, és kijelentettem, hogy teniszezni
 860   24|              mert soha nem teniszeztem, és nem is éreztem hiányát.
 861   24|               iránt érzett hódolatomnak és hálámnak akartam, öntudatlanul,
 862   24|              örültem, hogy világos van, és számolni kezdtem, a magam
 863   24|                órájuk sincs: világosság és sötétség váltakozását figyelve
 864   24|              majd a következõt. Az ebéd és vacsora elmaradása nem tûnt
 865   24|                 fel, nem volt étvágyam, és arra gondoltam, hogy ezt
 866   24|                valamint a mosdatásokkal és forgatásokkal is. Az ápolók
 867   24|                jött közelebb, biztatóan és elégedetten bólintott.~Tizenkétszer
 868   24|             Tizenkétszer lett így sötét és megint világos, s én egyre
 869   24|                 mindig ugyanazok jönnek és mennek, ugyanazokat kérdezik,
 870   24|           mennek, ugyanazokat kérdezik, és ugyanazokat motyogom, s
 871   24|                 jön közelebb, biztatóan és elégedetten bólint és eltûnik.~
 872   24|         biztatóan és elégedetten bólint és eltûnik.~A „déjá vu”-nek („
 873   24|                  vagy több képet (emlék és benyomás) vegyítettem eggyé,
 874   24|                 Minden elbóbiskolásomat és minden felriadásomat gondosan
 875   24|           nagyon dicsérték, mint orvost és mint „érdekes megjelenést”.
 876   24|                üstöke - igen, úgy volt, és úgy van, ahogy Te láttad,
 877   24|               az ajtót, fröken Kerstin. És jöjjön közelebb. És most
 878   24|            Kerstin. És jöjjön közelebb. És most mondja meg nekem, de
 879   24|                 ú... úgy. Na, köszönöm. És milyen nap van ma maga szerint?~-
 880   24|       kinyújtottam karom a paplan alól, és a kezére csaptam, mint egy
 881   24|               okozott, bocsánatot kért, és gyorsan kiment.~Nem emlékszem
 882   24|           Lihegve, fuldokolva feküdtem, és káromkodtam.~Hát most megfogtak.
 883   24|         számolnak, ahogy nekik tetszik. És egyszerûen fütyülnek az
 884   24|             hogy engem félrevezessenek, és most egy húron pendülnek,
 885   24|         tivornyázók az ablakból néznek, és röhögnek rajtam. Ma tegnap
 886   24|         röhögnek rajtam. Ma tegnap van, és tegnap holnap lesz.~~Olivecronát
 887   24|                Kant diszciplínáit, tér- és idõérzékletünk formáiról...
 888   24|                Na látom, egész jól van.~És gyorsan kiment.~ ~
 889   25|             nagyszerû „meglátások” élet és halál küszöbérõl, ahogy
 890   25|               ahogy a regényes rajongók és a rossz megfigyelõk hiszik.
 891   25|             hiszik. Emellett sok a vicc és paradoxul tréfás fordulat
 892   25|        megfogalmazott rövid nyilatkozat és kérdés, olyan, mint egy
 893   25|               történt. Családom is van, és intézkedni óhajtok. Tessék
 894   25|          Komoran figyelem, milyen nehéz és kábult és meleg a fejem,
 895   25|                  milyen nehéz és kábult és meleg a fejem, mint egy
 896   25|               testem hozzá képest vézna és hitvány. Érzem, hogy sovány
 897   25|                ahol abbamaradt.~~Az ágy és a lelógó fej és az ajtó
 898   25|                  Az ágy és a lelógó fej és az ajtó és a lecke, amit
 899   25|                 a lelógó fej és az ajtó és a lecke, amit elmondok,
 900   25|                nincs, csak mélysége van és mégis határtalan és végtelen
 901   25|                 van és mégis határtalan és végtelen és parttalan.~Ennek
 902   25|            mégis határtalan és végtelen és parttalan.~Ennek a határtalan
 903   25|           parttalan.~Ennek a határtalan és parttalan és idõtlen süketségnek
 904   25|                 határtalan és parttalan és idõtlen süketségnek mélységében
 905   25|         nyargalok én. Nyargalok lihegve és szüntelenül, és mégis mindig
 906   25|                 lihegve és szüntelenül, és mégis mindig egy helyben
 907   25|             egyforma távolságban céltól és indulástól. Nem jutok elõbbre,
 908   25|          indulástól. Nem jutok elõbbre, és nem tudok elmaradni se.
 909   25|                 nem tudok elmaradni se. És magasra tartott fejjel vonítok
 910   25|                 valami átmenet a vizsla és a dán dog között. De csak
 911   25|             egyik oldalról vagyok egész és hibátlan.~Ezért rohanok
 912   25|          kettészelt a vonat, hosszában, és én, a fél eb, most hideglelõs
 913   25|             Pontosan tudom, hogy kilenc és fél óráig tartott az út,
 914   25|              lábon futok. A bal mellsõn és bal hátsón, ennek a hátránynak
 915   25|           aminek borzalmától elalélnék, és nem tudnék tovább futni.~
 916   25|              néha nem, ilyenkor vonítok és szûkölök a rémülettõl.~Az
 917   25|            rémülettõl.~Az éjszaka hideg és derült. Ideutazásom révén
 918   25|           dübörgés többnyire elhallgat, és én visszakanyarodom a sínek
 919   25|               vergõdõ kutya, Szentendre és a sziget közt, mögöttem,
 920   25|              végtelen fenyvesek, dombok és völgyek és piros házak,
 921   25|            fenyvesek, dombok és völgyek és piros házak, néha a fák
 922   25|               meg soha. Most itt huhog, és nevet magában, de most se
 923   25|             vele azt az ájulatosan édes és szörnyûséges játékot, amit
 924   25|            jogom van tudni, mi történt?~És a többi.~Aztán tovább, a
 925   25|               lehetett. Szemben az ajtó és kilincs mozdulatlan, a szoba
 926   25|                 elmosódott. Csodálkozva és hitetlenkedve állapítom
 927   25|                  hogy a fekete rettegés és harag mintha fölengedett
 928   25|         fölengedett volna, fejem tiszta és könnyû, és olyan irtózatosan
 929   25|                 fejem tiszta és könnyû, és olyan irtózatosan fáradt
 930   25|             óriás, hódolattal selypítve és tipegve el a Szépség Hajnala
 931   25|               elõtt, esetlenül egyszerû és bûbájosan szemérmes medvetáncát.
 932   25|               elsõ lélegzetet, elámulva és szégyenkezve a boldogságtól.
 933   25|               akadozva folynak torkomba és a lepedõre könnyeim.~~Késõbb
 934   25|                 Késõbb bejött feleségem és Olivecrona. Erõvel felültetett,
 935   25|              rögtön tárgyilagos lettem, és megkérdeztem, mennyi folyadékot
 936   25|        faházakat, a pályaudvar épületét és a dokkokat. A vérnyomokat
 937   26|             megint napok, felismerhetõk és ellenõrizhetõk, neve és
 938   26|                 és ellenõrizhetõk, neve és száma van mindegyiknek,
 939   26|           órából állanak, s folytonosan és megszakítás nélkül kapcsolódnak
 940   26|     hirdetményén „s elrendelem, hogy éj és nap, hõ és hideg, fény és
 941   26|          elrendelem, hogy éj és nap, hõ és hideg, fény és sötétség,
 942   26|               és nap, hõ és hideg, fény és sötétség, változatlan rendben
 943   26|               fel egymást”. Igen, hideg és meleg, szenvedés és öröm,
 944   26|               hideg és meleg, szenvedés és öröm, félelem és remény,
 945   26|              szenvedés és öröm, félelem és remény, hit és kétségbeesés,
 946   26|                  félelem és remény, hit és kétségbeesés, a napok közönséges
 947   26|                 megvan a maga gyötrelme és megvan a maga gyönyörûsége.
 948   26|             amit soha nem ettem, pompás és egész jó a lekváros lazac
 949   26|            egész jó a lekváros lazac is és a „szmör gusz burt” egyéb
 950   26|      különlegességei. Ízek, ízek, nyelv és íny mámora és boldogsága
 951   26|               ízek, nyelv és íny mámora és boldogsága hát visszatértetek
 952   26|            korty tejet, mikor langyosan és habosan lefut a torkán.~
 953   26|               foglalkozom, a szégyentõl és haragtól, hogy a különben
 954   26|                a kérlelhetetlenül hûvös és tárgyilagos nõi kiszolgálás
 955   26|               idegesít, a sok szõke haj és tejfehér arcbõr, mely nem
 956   26|                a pirulást.~~Késõbb lágy és elnézõ leszek, s mikor Olivecrona
 957   26|              Olivecrona ezúttal mogorva és szûkszavú, siet, szórakozott.
 958   26|          visszafordul, türelmetlenséget és szemrehányást érzek ki.~-
 959   26|        Magyarországból, melyben hölgyek és urak gratulálnak, hogy megmentettem
 960   26|                Heine verse jut eszembe, és félhangosan, magamban szavalva,
 961   26|             kalandos Grundböck kapitány és Trulson konzul úr, egyedül
 962   26|             gondolatok száguldoznak oda és vissza, küszködnek, veszekednek,
 963   26|                 ezt a lesújtó ítéletet? És hogy értsem - arról van
 964   26|               Sztrogoff Mihály izgalmas és elbájoló történetét, utazását
 965   26|           szemhéjú fiú odakúszik hozzá, és fülébe súgja: „Anyám, ne
 966   26|                 kis nevetés bugyborékol és ficánkol bennem, egyre erõsbödõ,
 967   26|       észrevettem valamiképp kifejezõbb és határozottabb vonásokat,
 968   26|               hogy kék a szeme, hidegen és figyelmesen, de jóságosan
 969   26|          figyelmesen, de jóságosan kék.~És a tányér és a kanál és a
 970   26|              jóságosan kék.~És a tányér és a kanál és a paplan...~Ezért
 971   26|                  És a tányér és a kanál és a paplan...~Ezért nem törtem
 972   26|                hogy rácáfolok a szigorú és hatalmas tudományra.~De
 973   26|       romantikus lélek, a képzõmûvészet és más szépségek varázslatában,
 974   26|                a városról, csatornákról és gyönyörû kertekrõl és színes
 975   26|      csatornákról és gyönyörû kertekrõl és színes vitorlákról és tarka
 976   26|         kertekrõl és színes vitorlákról és tarka hidakról, amiket most
 977   26|           Költõkoromból sok szép magyar és német vers raktározódott
 978   26|                 kedveskedtem, szelíddel és borsossal vegyesen, hogy
 979   26|              következett be. Olivecrona és Söjkvist együtt végezték
 980   26|            élveztem a halk pattanásokat és nyisszanásokat, ahogy átvágják
 981   26|          nyisszanásokat, ahogy átvágják és lefejtik a hatalmas köteg
 982   26|          lefejtik a hatalmas köteg gézt és vásznat, szinte grammonként
 983   26|                csak rettenetesen sovány és petyhüdt - õrülten komikusan
 984   26|               ahogy fülig érõ nagy szám és vaskos orrom biztatóan és
 985   26|               és vaskos orrom biztatóan és szemérmetesen mosolyogni
 986   26|               oldalt ülhessek az ágyra, és lelógathassam a lábam, de
 987   26|         benézett egy percre, elébe állt és hajmeresztõ németséggel
 988   26|       Olivecrona zavartan szabadkozott, és elhagyta a csatateret. (
 989   26|          maradva, óvatosan körülnéztem, és nekifogtam a kitervezett
 990   26|        feleségem bejött, megállítottam, és csendesen azt mondtam neki.~-
 991   26|         vikingnek.~S még kissé akadozva és vontatottan, de már összefüggõen
 992   26|           kötelékeiben, lehorgadt fõvel és dohszagot árasztott...”~„
 993   26|                     sebei elvarasodtak, és meglehetõsen begyógyultak
 994   26|      meglehetõsen begyógyultak odalenn, és szemeinek duzzadása is annyira
 995   26|            kötelékeit, így van rendjén, és hozzatok tejet, hogy megenyhüljön...”~„...
 996   26|                ami nem orvosi vélemény, és nem is szerepel a tudományos
 997   26|        lefotografálták a fejem, elölrõl és hátulról, készségesen elárulták,
 998   26|               hat óra felé, belemerülve és szinte feldühödve számolgatásaimba,
 999   26|                legalább. Lecsendesített és elment. Sejtelmem se volt,
1000   26|               éppen felülni? Álljon fel és járjon.~~Olyan volt, mint