Fej.

1001   26|            hangját, egész természetesen és jóindulatúan, mintha valami
1002   27|                 ott alacsony talapzatán és lent a vízen enyelgõ najád.
1003   27|                 enyelgõ najád. Vitorlák és motorcsónakok szeldelik
1004   27|               lettem, mint egy csecsemõ és olyan érzelmes, mint egy
1005   27|               belõlem a részvét emberek és állatok és növények és minden
1006   27|              részvét emberek és állatok és növények és minden élõ és
1007   27|          emberek és állatok és növények és minden élõ és élettelen
1008   27|               és növények és minden élõ és élettelen felé, ami élõt
1009   27|                tudok: „tak” (köszönöm). És tak és megint tak és tak-tak,
1010   27|                 tak” (köszönöm). És tak és megint tak és tak-tak, míg
1011   27|         köszönöm). És tak és megint tak és tak-tak, míg rajta nem kapom
1012   27|         Magyarázok kézzel-lábbal, angol és német szavak nyakát csavarom
1013   27|                ki. Mutogatok az ablakra és a szívemre, jelezni akarom,
1014   27|             tavasz, a tenger, a jachtok és a hegyek. Fröken gondolkodik, „
1015   27|              tartozom. Dühösen fizetek, és édes anyanyelvemen végre
1016   27|             anyanyelvemen végre kereken és folyékonyan fejezem ki véleményemet
1017   27|             soha ilyen gusztusos, tarka és takaros várost és ilyen
1018   27|                 tarka és takaros várost és ilyen tündéri ragyogását
1019   27|          tündéri ragyogását a zöldeknek és kékeknek és pirosnak. Autón
1020   27|                 a zöldeknek és kékeknek és pirosnak. Autón jöttünk
1021   27|                egy kicsit a kertek közt és a csatornák mentén. Végre
1022   27|          sóváran, a kórház ablakán át - és láttam közelrõl békésen
1023   27|                pihenni az urak palotáit és a munkások barátságos házait.
1024   27|            különösen megszerettem a kék és sárga vitorlákat, faragott
1025   27|                a bárkán, sajtot esznek, és pálinkát isznak, nagyon
1026   27|                isznak, nagyon csendesek és bizonyára nagyon boldogok.
1027   27|                itt, ezért járnak-kelnek és ülnek padokon és merengnek,
1028   27|          járnak-kelnek és ülnek padokon és merengnek, áthajolva a korláton,
1029   27|               járnak, fõzõcskét esznek, és játékpénzzel fizetnek érte.
1030   27|              fektetett anyag ér, erõben és tartósságban ‑, a kõbõl
1031   27|               ezer évre szól s a húsból és csontból épült test száz
1032   27|                nem addig, amíg bombának és tûzcsóvának tetszik. Természetes
1033   27|                 Egyszer csak megfordul, és szelesen felém fut. Felállok,
1034   27|    bizonytalanul.~- Onkel! Onkel!~Sírva és nevetve esik a nyakamba,
1035   27|               érkeztek Oslóból. Sógorom és druszám, a volt hajóskapitány,
1036   27|                tréfás üdvözletét küldi, és hogy vigyázzak az õ kincseire,
1037   27|               unokahúgommal, a ligetben és a töltés szélén. Sajnos,
1038   27|            szükség lehet arra. De német és angol dadogásomat lassan
1039   27|          sorsunkról is beszéltek otthon és rólam is, akinek legutóbbi
1040   27|            legutóbbi kalandját ismered, és nyomait még láthatod rajtam.~
1041   27|             rokon, azt kérdezed, boldog és büszke vagyok-e most, hogy
1042   27|  összegyûjtöttem? Vagy talán megtörtnek és rokkantnak érzem magam,
1043   27|               kicsit így is megérdemlem és egy kicsit úgy is. Ha elszánt
1044   27|               úgy is. Ha elszánt volnék és bizakodó, nem volnék boldog,
1045   27|                régebben esett meg velem és velünk...~Csodálkozol...
1046   27|                  hogy számomra lakatlan és elhagyatott... Én pedig...
1047   27|                bizony, hogy sok aranyra és gyémántra cserélik be az
1048   27|              drága terût, amivel boldog és hetyke kereskedõ, útnak
1049   27|              kristályüvegnek, gomboknak és kösöntyûknek, illatos rózsaolajnak,
1050   27|               ezer tarka csecsebecsének és csereberének, ami gazdaggá
1051   27|                S hogy mégis ilyen derûs és mosolygós vagyok? Látod,
1052   27|           millió ember él ott, gazdagok és szegények s a drága szép
1053   27|             drága szép természet, erdõk és mezõk, hegyek és völgyek
1054   27|                  erdõk és mezõk, hegyek és völgyek bõven ontották kincseiket...
1055   27|            bõven ontották kincseiket... És mégis... és már régebben...
1056   27|               kincseiket... És mégis... és már régebben... s talán
1057   27|                 amit ott élek, bõségben és drágaságban is az volna...
1058   27|                 külön-külön, elhagyatva és egyedül, s hogy nem arról
1059   27|                 roncs kidobott magából, és jól sejtettem, hogy ami
1060   27|                már az apja is ács volt. És ajándéknak vettem minden
1061   27|          ajándéknak vettem minden lomot és szemetet, amit a háborgó
1062   27|                  Elvitte álmomban ruhám és kalapom a Gangstervédõ Üzem
1063   27|            kikaparom, kiásom a sziklát, és kunyhót építek rá, hallod-e?
1064   27|        Olivecronának hátralevõ éveimet. És köszönöm az olvasónak kegyes
1065   27|            köszönöm az olvasónak kegyes és szíves figyelmét.~*~Göteborgban