Fej.

   1    1|                  megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet miért
   2    1|               történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt
   3    1| legmagátólértetõdõbb dolga: hogy ugyanis az író elmesél valamit, ami
   4    1|                  vele történt meg. Elõbb az utóbbi halmozott mentegetõzést
   5    1|              méghozzá olyanokat, amikrõl az olvasó úgyis tud, tehát
   6    1|               már nem is idõszerûek. Ami az okosságot illeti... hát
   7    1|               hogy a mi pályánkon mindig az a helyes, ami okos. Az efféle
   8    1|            mindig az a helyes, ami okos. Az efféle óvatos latolgatásban
   9    1|       latolgatásban túlságosan sok nekem az irodalompolitika.~Normális
  10    1|                  Normális idõkben, mikor az érvényesülésért s az elért
  11    1|               mikor az érvényesülésért s az elért eredmények épségben
  12    1|               olyan keservesen harcolni, az olvasó az írótól tudta meg,
  13    1|           keservesen harcolni, az olvasó az írótól tudta meg, hogy õt
  14    1|                éppen ezért nincs értelme az „irodalompolitika” tetszetõs
  15    1|         álláspontjára helyezkedem, azzal az óvatoskodó megfontolással
  16    1|              hasznosságon túl - s ez már az alapmentegetõdzésre vonatkozik -
  17    1|                mert hiszen, tudvalevõen, az ember szívesen és gyorsan
  18    1|               élményt, amibõl kimászott. Az ember igen, de nem az író.
  19    1|         kimászott. Az ember igen, de nem az író. A kényszer, hogy az
  20    1|                 az író. A kényszer, hogy az emléket lerögzítsem, úgy
  21    1|                 amelynek kezelése nélkül az elsõbõl se tudok teljesen
  22    1|          szigorlati tananyagnak neveztem az író életét, születéssel,
  23    1|                   de élményeinkre is, ha az élmény emberi és nemcsak
  24    1|           szerencsém hát a következõkben az olvasó ítéletére bízni,
  25    1|                 még valamit.~Fenti sorok az értelmes olvasóhoz szóltak,
  26    1|               órával ezelõtt nem olvasok az egyik szélsõjobboldali lapban
  27    1|         széljegyzet íróját, szíveskedjék az én stockholmi utamat operációval
  28    1|                  kötettel.~~Mint látjuk, az utóbbit választottam.~~Budapest,
  29    2|              felé lehetett - egy délután az Egyetem téri Central Kávéházban
  30    2|              érti-e félre a cégtáblát, s az intézetet nem téveszti-e
  31    2|                legszentebb kötelességre, az anyaságra nevelik a fiatal
  32    2|                  pontosan nem emlékszem, az a gyanúm, ezen az emlékezetes
  33    2|             emlékszem, az a gyanúm, ezen az emlékezetes délutánon is
  34    2|                Igaz, hogy a kettõ, éppen az írónál, egybeeshetik. Tehát
  35    2|            melyiket írjam meg elõbb: azt az elvi tanulmányt, a modern
  36    2|         szerepérõl a társadalomban, vagy az egész estét betöltõ háromfelvonásos
  37    2|            elõkészületek, tárgyalni kell az igazgatóval, megnézni néhány
  38    2|               színészekkel beszélni. Itt az ideje, hogy színpadi szerzõ
  39    2|           megfejtek egy keresztrejtvényt az egyik napilapban, amely
  40    2|                mondások ezek, csak éppen az a bajuk, hogy nem léteznek
  41    2|                 valóságban, úgy látszik, az illetõ maga találja ki,
  42    2|                 dühös voltam. Mi a csoda az, hogy „...on terme... kuko
  43    2|                 a zakatolás halkul, mint az „Ej uhnyem” dallama, a munkásoké,
  44    2|             fejem, a mellékutca felé.~Mi az ördög, itt vonatok járnak,
  45    2|                új jármûvet próbálnak ki? Az utolsó vonatot Pest utcáin
  46    2|                  villamoskocsi van csak, az sem az Egyetem utcában.~
  47    2|           villamoskocsi van csak, az sem az Egyetem utcában.~Néhány
  48    2|                  nem volt, érthetõ, hogy az elsõt nem ismertem fel rögtön.
  49    2|                  üldögélve, de különösen az utcán ballagtomban, a nevemet
  50    3|                  fizikáról beszélgetünk, az emberi konstrukciót mint
  51    3|                meg tudom határozni, hogy az aktuális gondolat agyamnak
  52    3|           Magamban elhatározom, hogy ma, az ágyban folytatni fogom kísérleteimet -
  53    3|      ganglionokat, belülrõl, mint atléta az izmait, vagy zongoramûvész
  54    3|               izmait, vagy zongoramûvész az ujjait. Ezt az álmatlanság
  55    3|             zongoramûvész az ujjait. Ezt az álmatlanság ellen eszeltem
  56    3|           gépiesen el lehet zsibbasztani az egész központot, kiemelni
  57    3|                  de némi lódítással (már az szemtelenség tõlem, hogy
  58    3|            titkárom, Dénes, jelentkezik, az iratszekrényt, amit tegnap
  59    3|          elintézni, rémesen becsaphatják az embert: ha magam megyek
  60    3|             jóakaratú fölénnyel beszélek az asztalossal, népszerû kifejezéseket
  61    3|             nevezném el a könyvet. Elõbb az „Anyám” címûre gondolok,
  62    3|               laphoz, riporttémát kérek, az elõszobában B.-vel találkozom,
  63    3|                  nem lehet, muszáj azzal az igazgatóval tárgyalni, meg
  64    3|              zsúr miatt, szó sincs róla, az nem neked való. Ebéd után
  65    3|                  Ebéd után Rózsi kisfia, az elsõ elemista Pali, remek
  66    3|               hogy „tikhús” lesz estére) az ábécéskönyvébõl magol valamit.
  67    3|            tudtomon kívül, a népoktatás? Az egyik ábrán ebédnél, terített
  68    3|             vállát vonja, õ nem érti, mi az, a legközelebbi iskolába
  69    3|             remekül tanul, csupa kitûnõ, az igaz, hittanóra külön van
  70    3|             azért hagyja abba, sürgõsen, az idõ alkalmatlan. Ötkor elhatározom,
  71    3|              délelõttre hagyom, bemegyek az állatkereskedésbe, ahol
  72    3|             lehetõségét, a jövõ zenéjét. Az amatõrök örömmel fogadnak,
  73    3|                egy kisfiú reggeli sétája az erdõben, aztán egy jelképes
  74    3|                 nem, feszülten figyelek. Az asztalra szíjazott betegnek
  75    3|              fejrõl, mint valami sapkát. Az agyhártyát - olyan, mint
  76    3|                   gusztusosan szétvágja, az agyvelõ kocsonyáját látni,
  77    3|             fordulok, hûvösen magyarázva az esetet, hogy orvosi tájékozottságomat
  78    3|            vagyok - igaz, elejétõl fogva az a gyanú lappangott bennem,
  79    3|     tömegakasztást is végignéztem. Egyik az öt közül, hátam mögött (
  80    3|          emlékeztet egy régi elméletemre az emberi értelem anatómiájáról.
  81    3|                is, amit rólam rajzolt ez az agyvelõ: milyen borzasztó
  82    3|           másokban, ha csak ennyin múlik az egész? De aztán gyorsan
  83    3|                    Most már nem fordulok az ablak felé, tudom, hogy
  84    3|                  pillanatban, hogy lehet az, hogy a délutáni mozi emléke
  85    3|                harcban. Kieszeltem, hogy az élõ testnek, végig a természetben
  86    3|              takarékossági célból, végig az egész állatvilágon, az emésztés
  87    3|             végig az egész állatvilágon, az emésztés végsõ következtetéseit
  88    3|              drótot dugott vattával, ami az Eustach-csövön át fülembe
  89    3|             kihúzta a drótot, folytattam az elkezdett mondatot. A végén
  90    4|                 rövidek a napjai, hosszú az élete.” Már az iskolában
  91    4|            napjai, hosszú az élete.” Már az iskolában tetszett nekem
  92    4|             fordítva sem használható. Fõ az, hogy paradox, önmagának
  93    4|                 ezért jó irányban keresi az igazságot, ahová tapasztalatom
  94    4|             rajtam. És nem hagyott békén az „elintéznivaló”. Életem
  95    4|              keresek, aminél fogva aztán az egész gubót le lehetne bonyolítani.
  96    4|                 szemét fogom meg, mindig az egész lánc megmozdul. Ezért
  97    4|              rengeteg cikket is például, az egyetlen, ezerkötetes regény
  98    4|           keresem”. Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg
  99    4|            haspók vagyok, utóda õsömnek, az egysejtû amõbának, aki mindent
 100    4|       belenyugszik, hogy be kell tartani az emberrel kötött szerzõdést,
 101    4|              utolsó éveirõl lemond, hogy az elsõ éveket gondtalanul,
 102    4|        Kerepesi-temetõben találom magam, az igazgató úrnak magyarázom,
 103    4|               fel, ahogy szokott - talán az asztráltest ebbõl a maradékból
 104    4|                  egyedül maradunk A.-val az utcán. Irigykedve beszélek
 105    4|                 ilyesmi nem történhetik.~Az idegorvossal, aki pszichoanalitikus,
 106    4|                tárgyról. Elmesélem, hogy az utóbbi napokban mennyit
 107    4|                képzettársítások közt, ez az egzakt és óvatos kórrajz
 108    4|                címén, ha valami baja van az embernek - a lélekelemzés
 109    4|               ami úgyis attól függ, hogy az ismeretlen léleknek mik
 110    4|              okoz, maguktól elmúlnak, ha az idõszerû ok tudatossá válik
 111    4|                     ez a furcsa. Ugyanis az a furcsa éppen... hogy nem
 112    4|                 mi, sõt talán éppen csak az, hogy nem tudom mi van,
 113    4|                     ellenben...~Ellenben az egész dolog, velem együtt,
 114    4|               létezésének bizonyosságát. Az asztalok állnak, két úr
 115    4|                  ami a leghihetetlenebb, az se biztos, hogy én itt vagyok,
 116    4|                   vagy hogy ami itt van, az én vagyok - az is lehet,
 117    4|                  itt van, az én vagyok - az is lehet, hogy a kancsó
 118    4|                 állok helyette a tálcán. Az egész mindenség, mintha
 119    4|                 talajt, hullámzani kezd. Az az érzésem, hogy meg kell
 120    4|              talajt, hullámzani kezd. Az az érzésem, hogy meg kell kapaszkodnom.
 121    4|              kell kapaszkodnom. De mibe? Az asztalba vagy a pamlagba
 122    4|                vagy a pamlagba nem, mert az is hullámzik, nincs sehol
 123    4|                Na...~A tükörben meglátom az arcom, fehér, mint a kréta.
 124    4|          betegség - egy pillanat és vége az embernek. Mintha fõbe lõnének.
 125    4|              Nahát, súlyos tévedés volt. Az igaz, hogy csak egy pillanat -
 126    4|                 másik felére várni, mint az elítéltnek, akit holnap
 127    4|                holnap reggel akasztanak. Az emberek rosszul mérik az
 128    4|                 Az emberek rosszul mérik az idõt - egyetlen mérték van,
 129    4|              idõt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége, mint Wells „
 130    4|               jobb a fájdalomnál - nincs az a kínszenvedés, aminél ez
 131    4|                  óta királya vagyok - ez az egész, fellázadt népség
 132    4|               Nem, nem, más baj van itt.~Az a baj, hogy nincs múlt és
 133    4|                 a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek,
 134    4|             próbálom összeszedni magam - az is jelenben fog lejátszódni,
 135    4|                 csak olyan szólásforma.~~Az orvos, akinél fél óra múlva
 136    5|               viselkedésem, mint amilyen az elsõ húszéves szerelem idején
 137    5|               magához rántani igyekezett az életközpont, most (ma már
 138    5|                 tudom) el akart hajítani az érintõ irányában, a sötétségbe.
 139    5|             szemekkel belérohanni véltem az egek kráterébe, hogy majd
 140    5|                 volt halálfélelmem, mint az elsõnél, csak a fejem fájdult
 141    5|            kóválygunk, és siklunk lefelé az éjben, a kis vászon szárnyú
 142    5|             vonítást is.~~Nappal ezeknek az álmoknak hangulata nyomokban
 143    5|                   Teljesen megfeledkezem az ökörrõl, amit a vágóhídon
 144    5|                  Megnyugodva benne, hogy az ájulás, ami meghökkentett,
 145    5|               elsõ eszméletzavaromnál is az ijedtség volt nagyobb, mint
 146    5|                   mint a tényleges baj - az ijedtség ijesztett meg,
 147    5|                 aztán, néhány pillanatra az ájulás. Ezt már elõrelátóan
 148    5|                 egy naptól kezdve, mikor az ájulást lecsapni érzem,
 149    5|              kivezet a kávéházból. Kint, az utcán (még hûvös van, jót
 150    5|           kinyújtom a kezem, olyan, mint az alamizsnát kérõ koldusé.
 151    5|              járda szélén: ráereszkedem, az ájulás után szépen felállok
 152    5|        folytatása.~~Közben két új tünet. Az egyiket könnyen hozzácsapom
 153    5|                  fordult lüktetést, mint az álmatlanságot. De egy perc
 154    5|                  perc múlva már ugrom ki az ágyból, s bár még nem hiszem,
 155    5|                 fejem. Megint abbamarad, az émelygés azonban nem múlik,
 156    5|               képzelem magam elé, teljen az idõ. Látom a gyomor lombik
 157    5|           csillagok mennyei ensemblét és az almafa almafát játszik.
 158    5|              nyilatkozni. Bosszantott ez az oktalan titokzatosság, végre
 159    5|                nekem kell alkalmazkodnom az õ „orvosi” módszeréhez,
 160    5|                  módszeréhez, hanem neki az én jogos kívánságaimhoz.
 161    5|            témákról beszélni, belementek az én lóugrásszerû logikámba:
 162    5|               hogy jobban érdekelje õket az ember, mint a páciens. Ezek
 163    5|               bennem a meggyõzõdés, hogy az idült nikotinmérgezéshez
 164    5|                mondta egy nap Cini, akit az iskolába kísértem.~- Hogyhogy
 165    5|             hozom fel Bécsbe, abbahagyja az egész stúdiumot.~Levele
 166    5|              magába, nem tudom elolvasni az írását, csupa krikszkraksz
 167    6|              pályaudvaron, mikor 11 felé az Árpád sínautón Cinivel megérkezünk.
 168    6|                gondolni magát, hogy most az egyszer nem tartja be a
 169    6|              aranypirosra és kobaltkékre az egész óriási csarnokot,
 170    6|                mérgelõdik és zsörtölõdik az utca során, köhögve, kehesen,
 171    6|          intellektuálisan finom, tanult, az irodalomkedvelõ, régi pesti
 172    6|           rádióban. Futóan említem, hogy az utóbbi idõben gyakran fáj
 173    6|               csak meg kell állnia:~- Mi az, apa?~- Semmi, fiam, kicsit
 174    6|          magamban, hogy el kell kerülnöm az ájulást, undorodom a nyilvános,
 175    6|         stílszerû, egységes valamit, ami az élete is és a mûvészete
 176    6|                   de nagyon intelligens, az egészben van valami hallatlanul
 177    6|                és a „drámelérõl” énekel, az elcsábított szûzrõl. Egész
 178    6|                belehelyettesítve Szonyát az áldozat szerepébe.~~Mint
 179    6|           osztályhoz. Fehér köpenyt húz, az ajtót bezárjuk magunk mögött.
 180    6|                 hatalmas férfit tartanak az ápolók, háttal elõregörbítve,
 181    6|                 elõregörbítve, a széken. Az egyik orvos hosszú tût szúr
 182    6|             ülnek a „nyugtalanok”, ennek az osztálynak lakói. Egyre
 183    6|              ezek, mozgó viaszfigurák, s az illúziót csak fokozza, hogy
 184    6|               Éppen ezért nem félelmetes az se, aki kiabál vagy ugat -
 185    6|                   aki kiabál vagy ugat - az a tévérzésed van, hogy kötelességüket
 186    6|                 Ha becsukod magad mögött az ajtót, abbahagyják.~~Az
 187    6|                  az ajtót, abbahagyják.~~Az elsõ ágyban feltûnõen szép
 188    6|                készülõ párduc, felpattan az ágyban, köpönyegét szétnyitja,
 189    6|                  enni, éhen halni, ezzel az önmagára szabott büntetéssel
 190    6|       büntetéssel talán ki tudja kerülni az emberi igazságszolgáltatást.~
 191    6|                  Hatéves proletárkölyök, az ápolónõ nem tudja, miért
 192    6|              miért van itt, úgy látszik, az osztályán nincs üres ágy,
 193    6|                 hátam mögött rám uszítja az egyik õrültet, hogy ugrasson,
 194    6|            igenis, meg vagyok illetõdve. Az õrült rám ugrik, és nem
 195    6|             fellélegzek, mikor elhagyjuk az osztályt.~Kietlen rossz
 196    6|                senkinek semmi kívánsága.~Az ágycédulák kimerítõ feliratokkal
 197    6|                 feliratokkal magyarázzák az „esetet” - ezek a cédulák
 198    6|         növényeket és állatokat jelölnek az állatkertben és botanikai
 199    6|         gombafajta szétterjed, egy része az agyvelõbe kerül, csomóba
 200    6|           reszketõ szájából nyál csurog. Az ember halkan nyöszörög,
 201    6|         túlnövekedés. Egy kis mirigy lóg az agy alsó lapján, pontosan
 202    6|                lapján, pontosan középen, az agyfüggelék. Ennek egyik
 203    6|          türelmetlenül szól vissza - már az ajtónál van, én még mindig
 204    6|          gyökeret vert volna a lábam. Mi az, miért nem jövök, elkésünk
 205    6|                  Nem sokat látok. Furcsa az arckifejezése.~- „Terminális”,
 206    6|               hogy „szegény”.~- Mindegy. Az arckifejezését is megérti,
 207    6|                  Ejnye, mit is gondoltam az elõbb? Mit nem szabad elfelejteni?
 208    6|          noteszomba.~Aha, tudom már: ezt az arckifejezést, annak a betegnek
 209    6|          arckifejezést, annak a betegnek az arcát, jobbra a harmadik
 210    6|                 megállok a kapuban, mint az ökör, ott a vágóhídon, mikor
 211    6|             villan át rajtam: tudom már. Az én arckifejezésemet juttatta
 212    6|                 sápadt, szórakozott arc, az enyémet, ahogy utóbbi idõben,
 213    7|           enélkül nem is megy a tanulás. Az elsõéves orvosnövendék elõírásosan
 214    7|                  kérem. Hát tanulja meg: az agydaganatnak hármas klasszikus
 215    7|                nem akartam szólni. És mi az a papi... hogy mondta?~-
 216    7|                papilla. A daganat nyomja az agyat, a legkisebb ellenállás
 217    7|                  tünet, szinte feltétele az agydaganatnak. Nem minden
 218    7|           olvasni, viszont nem gondoltam az új szemüvegre. Félálomban
 219    7|               rendelõbõl a másikba, mint az aggodalmas fóbiások. F.
 220    7|                és mennybemenetelét.~~Míg az elsõ emeletre értem, ez
 221    7|         korszakának, ez a lépcsõház volt az utolsó stációja.~~H.-val,
 222    7|             láttuk, kerüljön beljebb. Mi az, új szemüveg kellene, mi?
 223    7|              karom lenne hosszabb, ahogy az egyszeri távollátó mondta.~
 224    7|             közel hajol, orromat súrolja az elmés kis masina. Lélegzését
 225    7|                 gyönyörû példány”.)~- Mi az? - csodálkozom.~Az asztalra
 226    7|                    Mi az? - csodálkozom.~Az asztalra ereszti a mûszert,
 227    7|                  csakugyan. H. felugrik, az ajtóhoz siet. Hihetetlen
 228    7|                    Ó... professzor úr... az ön klinikáján lettem szemorvos...~
 229    7|               szememen és annak hirtelen az érdeklõdés központjába került
 230    7|              scotoma, nystagmus. Jöjjön.~Az új szemüvegrõl már szó sincs.
 231    7|         gyanakodnék, „csak” luesra. Nem, az egész szemgolyó esetleges
 232    7|            kombinálni. Különben is ahhoz az kellene, hogy szédüljön
 233    7|                 nagy betûkkel a verdikt, az ítélet: „Pangásos papilla,
 234    7|            milyen könnyûek a lépteim. És az egész, az utca, minden,
 235    7|                  a lépteim. És az egész, az utca, minden, valami más...
 236    7|             magyar szerzõ. „Daganatok”, „Az emberi agy”, „A fejfájásokról”, „
 237    7|               gúnyosan és erõszakosan: õ az, megismerem, énke, szemtelen
 238    7|              valahol, „néha a szívemben, az ujjaimban, néha és néha
 239    7|                  ujjaimban, néha és néha az agyvelõ párnás tekervényeire
 240    7|                 döntõ pillanatban, mikor az életet felfedeztem, mikor
 241    7|                   Énke, aki ott fog ülni az orrom hegyén, utolsó perceimben,
 242    7|                   egy jól hangzó frázis, az utolsó szó érdekében?”~Énke
 243    7|            mozgolódik és kérdez: „Na, mi az? akarsz mondani valamit?
 244    7|              ötezerszer. Hiszen éppen ez az...~Észrevettétek már, hogy
 245    7|             Tûnõdve nézem a feliratokat, az ismerõs kirakatok olyan
 246    7|                olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szûkebbre,
 247    7|               házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk,
 248    7|      visszatérünk felnõtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és
 249    7|                amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen
 250    7|           felfedezésekrõl, irányzatokról az orvostudományban és hogy
 251    7|               hogy egy kicsit elváltozik az arcszíne. Határozottan büszke
 252    8|                   a régi közelében, ahol az utcasarkokon törpék és királykisasszonyok,
 253    8|                kristálypaloták bukkantak az utazó elé. Ezt az újat,
 254    8|              bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, ha jól emlékszem, „
 255    8|               után koromsötétségbe kerül az ember, melyben baljós szél
 256    8|             Alattad reszket és hullámzik az ülés. Következõ fülkében
 257    8|                 látszik, mégis mulatság, az emberek fölényesen nevetnek
 258    8|           pániknak és szorongásnak ebben az alantas, rikító és émelygõs
 259    8|           különben is sok dolgom van. Ez az állapot valami különös félálom-világnak
 260    8|             villanások váltották fel. Ha az ember reggel megsebzi a
 261    8|            csodálkozva tapasztalja, hogy az érzékeny ujjat mindenhová
 262    8|                 még jajgatással se, mint az állatok. Little-kóros fiú,
 263    8|              koponyáját összeroppantotta az anyaöl. Némelyik beteg szemét
 264    8|                 lehessen ráismerni.~Este az ágyam fölé boruló lámpaernyõ
 265    8|               nehéz, bonyolult mondatait az orsóról. Csodálkozó kérdésemre,
 266    8|               hogyne értené, hiszen csak az van benne, amit az iskolában
 267    8|                  csak az van benne, amit az iskolában is tanult, hittanórán.
 268    8|         iskolában is tanult, hittanórán. Az ám, emlékezetes részhez
 269    8|           felbõszült fivérek megragadják az Anya káprázatos nászköntösében
 270    8|               szép sikereket értek el... az ám, ha nincs daganat...~
 271    8|                még el lehetne felejtetni az emberekkel hiszen... lehetséges,
 272    8|              komoly baj, s akkor elmúlik az egész rossz álom.~De elkéstem.
 273    8|        képzelõdésnek igyekszem hinni, ha az emberek gyorsan megfordulnak
 274    8|                megyek be, inkább õdöngök az utcán, de folyton beteg
 275    8|                 utánam, fordul be utánam az utcasarkon a káprázat, hogy
 276    8|               ahol figyelnek és várnak.~~Az Egyetem téren D.-vel találkozom,
 277    8|               kérlek, okvetlenül menj el az M. úti kórházba, szóltam
 278    8|                  hogy kutatva vizsgálják az arcom.~A villamoson egy
 279    8|                nálam fiatalabb úr feláll az ülésrõl, erõszakoskodik,
 280    8|              valaki, nem tudom, ki lehet az, aki már szedi össze a szálakat,
 281    8|            gondoltam, okvetlenül menj el az M. úti kórházba, R. tanár
 282    8|                 fáradj, majd elmegyek. - Az elõszobában a gyerekek kikísérnek.
 283    8|                 vannak - no, és van folt az agyvelõn?~- Nincs. Különben
 284    8|          mindenesetre nem megyek fel. Ez az ember nem tetszik nekem.
 285    8|                 ember nem tetszik nekem. Az a benyomásom, nem szeret.
 286    8|           pozitív sikerek érdeklik. Neki az kell, elfogult a betegség
 287    8|           elfogult a betegség irányában, az egészség rovására. Nem szeret.
 288    8|                  a telefonfülkébõl.~- Mi az, nem beszéltél?~- Nem volt
 289    8|          csöngetnek sürgetõen.~- Te vagy az, Gyula?~- Parancsolj.~-
 290    8|               Igen.~- És hogy nincs folt az agyvelõn.~Egész pici szünet,
 291    8|              Parancsolj.~- Ha volna folt az agyvelõn, akkor most megmondanád
 292    8|               nem?~- Mert bizonyos fokig az orvos a beteggel szemben
 293    8|           némiképp problematikussá teszi az elsõ értékét?~- De gondolom.~-
 294    8|            Korányi-klinikán, felvételre. Az irodában, mialatt személyi
 295    9|                             KÉZLEGYINTÉS AZ ABLAKÜVEGEN~Szeretném, ha
 296    9|                ABLAKÜVEGEN~Szeretném, ha az olvasó elhinné, hogy nem
 297    9|                   ami „jelképes”, hiszen az olvasónál sokkal szorongóbban
 298    9|                pedig a jelképet illeti - az olvasó, ha elég megértés
 299    9|                  venni ezeket a jeleket.~Az orvosi vizsgálat, szigorú
 300    9|             vizsgálati fogságnak, amivel az õrizetbe vett gyanúsítottat
 301    9|                vagyok-e vagy rosszul, ez az elõírás. Az elsõ vizitre
 302    9|                  rosszul, ez az elõírás. Az elsõ vizitre várva lapokat
 303    9|          fellélegzem, de nincs kegyelem: az elsõ szerény kis közlést
 304    9|                  ugyan, de felfedezzük - az újságíró sajnálattal értesült,
 305    9|               céljából önként bevonultam az egyik elõkelõ klinikára,
 306    9|              megy”.~Tíz órakor kezdõdnek az elõzetes általános vizsgálatok.
 307    9|                 nyugalom fog el. Keresem az okát. Mi lehet az? Talán
 308    9|                Keresem az okát. Mi lehet az? Talán mert nem kell dolgoznom,
 309    9|                embereknek? Értsétek meg, az ilyen görcsös lélek, amilyen
 310    9|             ilyen görcsös lélek, amilyen az enyém, állandóan és szüntelenül
 311    9|              kerültök egy élet folyamán: az élet minden pillanatában
 312    9|            pillanatában kénytelen vagyok az egész életemre gondolni.
 313    9|                  jól érzem magam, ez nem az életem itt, ez egy délután,
 314    9|               semmi köze, nekem se ahhoz az emberhez, akinek majd baja
 315    9|           folyosók élénk élete kialszik, az orvosok hazamennek vagy
 316    9|                 parkra - közben megeredt az esõ -, leltárt csinálok
 317    9|                rendkívül unalmas állapot az élet tarkaságához képest.
 318    9|        beszélgetni, kifogásokat keresni. Az ám, ha az ember élvezni
 319    9|           kifogásokat keresni. Az ám, ha az ember élvezni tudná ezeket
 320    9|               ember élvezni tudná ezeket az elõnyöket, életen és halálon
 321    9|                 hogy ott legyek, leülnék az emberek közé, és nem tudna
 322    9|              nyitott szemmel ábrándoznak az életrõl. Egy fülkébõl halkan
 323    9|              hetet kell feküdnie. Leülök az ágyához, fölényesen viccelõdöm,
 324    9|                  a nõvér közli, agybajos az egyik, csak menjek be, ébren
 325    9|              helyén. Fél tízre bevetõdöm az egyik kórterembe, ahol szigorlat
 326    9|                   most látom elõször) ül az ágy mellett. Csinos szigorlókisasszony
 327    9|   szigorlókisasszony kipirulva felelget, az ágyban fekvõ betegre vonatkozó
 328    9|          egyikrõl a másikra. Tízre befut az elsõ látogató. Éktelen jókedve
 329    9|               kellene, ki kell használni az ilyet.~A jókedv dõzsöléssé
 330    9|                 nem gondoljátok, hogy ez az egységes jó hangulat a nézõtéren
 331    9|               lesztek, mikor kimentek. S az újonnan jötteken már egész
 332    9|              egész világosan látom, hogy az ajtó elõtt, mikor beléptek,
 333    9|         köszörülték.~~Eltûnõdve fordulok az ablak felé, és ekkor a kihajtott
 334    9|             mögött áll felesége mellett. Az arca elnyúlt, a szája szögletei
 335    9|          stampedlivel, adjatok.~De ahogy az utolsó vendég is kitette
 336    9|               ballag lassan, visszakapom az ajtót. Mikor egész csönd
 337    9|                lassan nyitom ki kulccsal az elõszobaajtót. Észrevétlen
 338    9|                  ott vagyok.~Már vártak. Az orvos reggel ijedten keresett,
 339    9|                 várni kell, aztán megint az elsötétített szoba hosszan,
 340    9|                 szívfacsaróan szép rész. Az öttagú kis társaság kutyaszánkóval
 341    9|          társaság kutyaszánkóval nekivág az utolsó útszakasznak. El
 342    9|          találták meg, egy évvel késõbb, az összeomlott hókunyhó sírjában.
 343    9|                már ekkor. Oates kirohant az éjszakába. Ewans pedig már
 344    9|                útközben maradt el. Errõl az Ewansról azt írja Scott,
 345    9|                  trópusi alkonyatban. Ez az utolsó feljegyzések közt
 346    9|              délelõtt tizenegykor nyílik az ajtó és fehér egyenruhás
 347    9|                 bevonul a Tanár. Kezében az összegyûjtött leletek, vagy
 348    9|              szótlanul, gondolkozva nézi az arcom. Feszült várakozás.
 349    9|                vizsgálatot, vagy átadnak az ügyészségnek. Vagy talán...
 350    9|                   amelyet jobban érdekel az ember, mint a beteg.)~~Egy
 351   10|               rohamok többé, ebédig tart az önkívülethez hasonló tompaság.
 352   10|         hátradûlve a karszékben, s nézem az erkélyablakon át Pest-Buda
 353   10|                  három felé levánszorgok az étterembe, fontoskodva turkálok
 354   10|          étterembe, fontoskodva turkálok az ételekben, aztán alvást
 355   10|                 nekem elfogult hívem: ez az elfogultság önimádat is
 356   10|             abban furcsa dolgokat talált az orvos: szõrcsomót, apró
 357   10|                 tréfálkoztunk: talán új, az élõk világában ismeretlen
 358   10|                 hogy daganat keletkezett az agyvelõn. Õ maga referált
 359   10|           ezekkel a szavakkal végzõdött, az akkor divatos, borongós-pesszimisztikus-misztikus,
 360   10|               próbált és hunyorítani, de az egyik szemén már nem ment,
 361   10|              láttam csak, borzasztó volt az arca.~~Nem bírom tovább
 362   10|                  a fogaskerekûig. Leülök az állomáson. Dénes talán jön
 363   10|                 beszél. Huszonöt éve van az intézetben, skizofréniás,
 364   10|              enyelegve eltréfálnak vele, az újak is Móninak hívják,
 365   10|                  orvosi terminológiával, az õ betegségét.~A klinikán
 366   10|                  a lámpa, ha trampliznak az emeleten, nekem ne meséljenek,
 367   10|                 visszaél ezzel, és ebbõl az állapotából következõ viszonylagos
 368   10|                akik meg vannak illetõdve az õrült-romantika hatása alatt.
 369   10|                  számítanak rá, kiugrik, az áldozatra veti magát, szétfeszített
 370   10|                 fölé bök villámgyorsan - az ijesztgetés fontos ennél
 371   10|              ott-tartózkodó, betegek is, az ajtóhoz rohantak. Csak Móni
 372   10|               feltûnés nélkül - de mikor az orvos kimegy odafurakodik
 373   10|                  szerint „57-es beteg (õ az) a mai napon elhagyhatja
 374   10|                  a mai napon elhagyhatja az intézetet”. Ezt olyan mozdulattal
 375   10|          pecsétet kér, hogy érvényesítse az igazolványt, büszkén kimehessen
 376   10|                 eresztik ki. De a furcsa az, hogy ezt mintha Móni is
 377   10|                ezt mintha Móni is tudná: az aláírott cédulát éppen úgy
 378   10|       majszolgatott, és észrevette, hogy az öregnek nagyon jólesik a
 379   10|               feleségem észrevette, hogy az öreg eltette a sztaniolpapírt,
 380   10|        nyalánkságot, eszébe jutott, hogy az öregnek nincsenek látogatói,
 381   10|               szólt, de mindig elfogadta az ajándékot, a burkolópapírt
 382   10|                 szó, de mellékesen azért az is benne volt, hogy a teasütemény
 383   10|         Feleségemnek szöget ütött fejébe az ismeretlen név. Mikor kettõ
 384   10|       megkérdezte tõle:~- Móni bácsi, ki az a Brüll Malvin?~És Móni
 385   10|                 egyszerûen azt mondta:~- Az anyám.~ ~
 386   11|                végzet, odakünn megmozdul az a csodálatos valami, az
 387   11|                  az a csodálatos valami, az Ismeretlen, amirõl csak
 388   11|            agyfenéken, melynek közepérõl az a parányi mirigy függ, növekedés
 389   11|              kapaszkodik meg, nekem nem. Az õ számára szövetekrõl van
 390   11|                  van csak szó, anyagról, az a fontos, mennyivel erõsebb
 391   11|               szerkezete a környezetnél. Az én számomra izgalmas szerencsejáték,
 392   11|                   amit én-nek nevezek: - az egyik gondolkodik és beszél,
 393   11|          negyedik vágyakozik és szenved, az ötödik emlékezik és mereng,
 394   11|               kín és kéj formájában, ami az Ismeretlenben, odakint történik.~
 395   11|                 rezdüléssel megindította az egész nagy láncsort, amihez
 396   11|              amihez tartozik, mint ahogy az elpattanó apró villamosszikra
 397   11|                  megrezegteti maga körül az egész Földgolyót és léggolyót.~
 398   11|           ahelyett, hogy felfalná, kiáll az egyénért, aki annyiszor
 399   11|           gyerekklinikára - nyûgösködött az asszony ‑, úgyis útba esik,
 400   11|                 egyszer gyereket okozott az ember... ugyan minek kellett?
 401   11|                  itt a kényszer... Morog az ambulancia fapadján, felkötött
 402   11|                   Hát azt nem hoztam el, az anyjuk behozná holnap, ha
 403   11|              Bolondok ezek a szegények - az a munkás is -, mit is mondott
 404   11|              szervusz, köszönöm szépen.~~Az Andrássy úton egy kereskedõ
 405   11|            bombasiker volt, gyapjúból... az az író is, ki akart venni
 406   11|         bombasiker volt, gyapjúból... az az író is, ki akart venni fél
 407   11|             tudsz beszélni, mit bámulsz? Az az angol repülõgép, de milyen
 408   11|                beszélni, mit bámulsz? Az az angol repülõgép, de milyen
 409   11|               óta dolgozik - belekezdtek az új típusú repülõgép-puskák
 410   11|                  de újítás... ez a tanár az utóbbi években kizáróan
 411   11|           kizáróan csak agyvelõt operál, az amerikai úttörõ szép sikerei
 412   11|                 óta nagyon fellendült ez az ág. Most ennek a tanárnak
 413   11|                  amilyen még nem volt... az oldala is éles volna, nem
 414   11|                  csak a hegye - és elfér az érlekötõ ollók között...
 415   11|               valahol írni... nagyszerû, az Isten is nekrológnak teremtette,
 416   11|             ebben a pillanatban összedõl az egész építmény... Hû! de
 417   11|                  jelkép, egy nekrológban az egész élete benne van...
 418   11|                Nem ér vissza gömb-sugara az idõkiterjedésen át?~Vagy
 419   11|                  diadalmasan kerüljön ki az összeütközésbõl, vagy legalább
 420   11|            jóslatait, komolyan forgatják az állati beleket, melyekben
 421   11|               Szabatos Gyula, a drágák - az egyik mindig mintha másutt
 422   11|              betûkkel oda van írva elébe az asztalra, mindig jelen,
 423   11|                Bostonban tanítványa volt az említett professzornak,
 424   11|          megszámozott leleteket forgatja az asztalon. Itt az agyfotográfia,
 425   11|                forgatja az asztalon. Itt az agyfotográfia, a szemlelet,
 426   11|                 sajnos, minden egybevág.~Az agyvelõmrõl van szó és megint
 427   11|            agyvelõmrõl van szó és megint az agyvelõmrõl. Egy szó se
 428   11|                  ahogy én szeretem õket, az egyik közülök testvéri gyöngédséggel,
 429   11|             hajlandó volna visszaszívni, az elsõ ellenvetésre. Úgy kóvályog „
 430   11|              teendõket illetõen. Sajnos, az a gyanúm, teendõkre lesz
 431   11|                Lesz majd javaslatom...~- Az a kérdés, az anyagi körülmények... -
 432   11|             javaslatom...~- Az a kérdés, az anyagi körülmények... -
 433   11|                 kurtán Szabatos Gyula -, az elsõ elintézése után kerülhet
 434   11|                 lehetne a...~- Tudtommal az asszony fent van Bécsben,
 435   11|                  De igen, nagyon helyes, az is fel van szerelve mindennel,
 436   11|                  vitáját élvezem éppen - az egyik naiva, a másik drámai
 437   11|                  egy kezdõ színinövendék az öreg nagy tragikával. A
 438   11|                 volna.~- Hát persze hogy az lenne a legjobb... vigye
 439   11|              lenne a legjobb... vigye el az ördög az egészet. Pihenni
 440   11|             legjobb... vigye el az ördög az egészet. Pihenni kellene
 441   11|            Azonban este élesen felharsan az interurbán telefon. Bécs
 442   12|           SZÍNHELYÉRE~És újra Bécs.~Este az Árpád sínautón érkezünk,
 443   12|        felzaklatott egyensúlyérzésemmel.~Az Hôtel de France-ban szállunk
 444   12|                  végigkísérték életemet) az a makacs gyanú kínoz, hogy
 445   12|                 is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.
 446   12|             elterelte más utakról, talán az igazitól.~Ezt a rögeszmét
 447   12|              vallanom, különben nem érti az olvasó, s magam elõtt is
 448   12|             kérdezõsködöm: itt van-e még az az orvos, az a titkár, az
 449   12|          kérdezõsködöm: itt van-e még az az orvos, az a titkár, az a
 450   12|               itt van-e még az az orvos, az a titkár, az a kedvesnõvér,
 451   12|                az az orvos, az a titkár, az a kedvesnõvér, akit akkor
 452   12|                  Igen, igen, tudom már - az az ismeretlen beteg, ott
 453   12|               Igen, igen, tudom már - az az ismeretlen beteg, ott a
 454   12|            neurológiai osztályon, akinek az arca mégis ismerõs volt...
 455   12|                 Diegel bácsi szegény! ó, az már két hete... „Exitus” -
 456   12|               már két hete... „Exitus” - az ápoló is így mondja.~A tanár
 457   12|              faggat, szemészek forgatják az arcom, mint egy elromlott
 458   12|              vonásából -, a mûvésznek és az artistának ez a négyes,
 459   12|              szobámban olyan magasan van az ablak, mint ezekben a pincékben
 460   12|                   nem zavarodtak-e össze az ízképletek? Végre furcsa
 461   12|        keresztkérdésre „buktam le” (hogy az argot-t használjam), ami
 462   12|         vízszintesen kinyújtja a karját, az egyik kezét parányival feljebb
 463   12|         csalhatatlanul azt jelenti, hogy az agyvelõ ugyanazon oldalán,
 464   12|                árnyak elosztása tisztább az álmodott képeken, mint a
 465   12|                 fráter ugrik fel, nem is az ellenzéki padsorokból, középrõl,
 466   12|         ellenzéki padsorokból, középrõl, az asztal alól bukkant elõ,
 467   12|                  a tüneti kezelésbõl, le az uracsokkal, le az uracsokkal,
 468   12|         kezelésbõl, le az uracsokkal, le az uracsokkal, kivágni, kivágni”.
 469   12|                 vigyorog és dzsiggel, de az én torkomból erélyes rendreutasítás
 470   12|                léptekkel csoszogok végig az Alser strassén, jár utánam
 471   12|             nyávogássá és unalommá válni az egész, valami láthatatlan
 472   12|            hátrafordulok. Unom, unom ezt az egészet, unalmas a betegség
 473   12|               hogy valami nincs rendben, az arca elsötétül, hová a csudába
 474   12|          gurulunk le a lépcsõn, aztán ki az utcára, csak a lábát látjuk,
 475   12|                  a hangját végigsüvíteni az utcán: „Nesze nektek!...
 476   12|             kicsit - beteg vagyok, ennyi az egész. És ha az vagyok -
 477   12|            vagyok, ennyi az egész. És ha az vagyok - talán nincs jogom
 478   12|             halni?... ha csak ennyi volt az egész... ezért nem volt
 479   12|             szemtelenül, szemérmetlenül. Az emberek megállnak, némelyik
 480   12|            véleményem rólatok, magamról, az egész életemrõl, úgy, ahogy
 481   12|               hogy ilyen mértékben... és az ember mégis eszméletén van,
 482   12|            figyel és számításokat végez. Az acélabroncs, ami a koponyámat
 483   12|                  kombináltból.~Elõveszem az órám, leteszem az asztalra.~-
 484   12|              Elõveszem az órám, leteszem az asztalra.~- Morfiumot kérek -
 485   12|               jut eszébe? Mit akar azzal az órával?~- Három percen belül
 486   12|                 ekkor nyugodtan elteszem az órát, és imbolyogva felállok.~-
 487   13|          BETEGLÁTOGATÓK~Nagy meglepetés. Az izgalmas napon egy hét múlva,
 488   13|              Pesten szeretném eltölteni. Az utazáson nagy üggyel-bajjal
 489   13|                 tompán heverek, figyelem az embereket.~~Mert nem vagyok
 490   13|                  mely tisztázta szívében az igazságot, hogy tudniillik
 491   13|                  gyermekkorunk alkonyán, az elsõ veszedelem napjaiban,
 492   13|              üldögélnek szobámban, mások az ebédlõben uzsonnáznak, pálinkáznak,
 493   13|                ez a kedves, benne vagyok az élet sodrában. K. Rózsinak,
 494   13|                ízlelgetjük, mint gourmet az „érett” sajtot. Becsvágyam,
 495   13|            ellenségek békülnek ki nálam, az általános jó hangulatban.
 496   13|                   a beszélgetés benyúlik az éjféli órákba.~Közben a
 497   13|               kilincsét nem találom meg. Az egyik fõnök, mintha csak
 498   13|               fel a szobámba!), becsukja az ajtót, aztán felszólít,
 499   13|                 benne, ha kinyitom. Mint az artézi kútnál. Elõbb a varázsvesszõvel
 500   13|               varázsvesszõvel végezzenek az urak, aztán jövök én a fúróval.