Fej.

  1  Inc|            igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan ~türelmetlen
  2    1|             tehát mint „érdekesség” már nem is idõszerûek. Ami az okosságot
  3    1|          okosságot illeti... hát kérem, nem hiszem, hogy a mi pályánkon
  4    1|          eredmények épségben tartásáért nem kellett olyan keservesen
  5    1|              meg, hogy õt mi érdekli és nem megfordítva. Talán nagyobb
  6    1|          kereslet? A mi mesterségünkben nem érvényesül olyan egyszerûen
  7    1|                hogy vajon illik-e, vagy nem illik (hasznos-e vagy nem
  8    1|               nem illik (hasznos-e vagy nem hasznos) olyan írónak, akinek
  9    1|                rászántam magam. Mert ha nem is szimatolgatom túlságosan,
 10    1|            különös dolog történt, amire nem számítottam. Kiderült -
 11    1|      lehetségesnek -, hogy írónak lenni nem is olyan könnyû dolog: hogy
 12    1|               jelentkezõ belsõ parancs. Nem akartam foglalkozni hírhedt
 13    1|            kimászott. Az ember igen, de nem az író. A kényszer, hogy
 14    1|                Riport” legelsõ kapuját (nem furcsa, hogy ezt a regényt
 15    1|                eredeti mintájáról eddig nem tudtam, se én, se mások.~~
 16    1|                elõzékeny óhajtok lenni, nem tudván, melyik réteg van
 17    1|               most mégis bevallom: soha nem szántam volna magam rá,
 18    1|               rá, ha egy órával ezelõtt nem olvasok az egyik szélsõjobboldali
 19    2|           családias képzetkörben mozog, nem érti-e félre a cégtáblát,
 20    2|               cégtáblát, s az intézetet nem téveszti-e össze holmi jótékonysági
 21    2|        leányokat. Én persze tudom, hogy nem errõl van szó, anyámat hatéves
 22    2|             népneveléstõl.~Bár pontosan nem emlékszem, az a gyanúm,
 23    2|              kérdések foglalkoztattak s nem a nép oktatása, ami pedig
 24    2|             csak éppen az a bajuk, hogy nem léteznek a valóságban, úgy
 25    2|               terme... kuko is... szí”. Nem akarom a kartárs úr lelkiismeretét
 26    2|              Erõsebb hallucinációm soha nem volt, érthetõ, hogy az elsõt
 27    2|                  érthetõ, hogy az elsõt nem ismertem fel rögtön. Sokszor
 28    2|                régi ismerõs szólna, aki nem mer hangosan szólni: mintha
 29    2|           ismerõs volna a hang is, csak nem tudom, kié - elfelejtett
 30    2|         halottnak hittem, távoli rokon, nem halt meg, csak nagy nyomorban
 31    2|                  hogy a fülem káprázik, nem nyugtalanított a dolog,
 32    2|                  a pincér mond valamit, nem hallom.~S hiába - a hangnak
 33    2|             hallom.~S hiába - a hangnak nem látom a forrását.~Ez bizony
 34    2|             látom a forrását.~Ez bizony nem a külvilágból származik -
 35    2|                 Mivel semmi más tünetet nem érzek, csöppet se találom
 36    2|     Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek õrült, teszem hozzá
 37    2|           rögtön, mert hiszen akkor ezt nem tudnám megállapítani.~Valami
 38    3|                példának. Cini ötödista, nem veszi észre, hogy természetrõl
 39    3|                 gondolom közben, de ezt nem említem), a koponya hátsó
 40    3|                gyermekkoromban átestem, nem voltam soha beteg (vakbél
 41    3|               voltam soha beteg (vakbél nem számít), titokban számítok
 42    3|              címûre gondolok, de aztán, nem is tudom miért, a „Nevetõ
 43    3|        választom ki erre a célra, pedig nem tetszik nekem mint kötetcím:
 44    3|               erõteljes szavak illenek, nem helyes a boldog és puha
 45    3|             szent Isten, mennyi levélre nem válaszoltam, de most nem
 46    3|                nem válaszoltam, de most nem lehet, muszáj azzal az igazgatóval
 47    3|               miatt, szó sincs róla, az nem neked való. Ebéd után Rózsi
 48    3|            csodálkozik, vállát vonja, õ nem érti, mi az, a legközelebbi
 49    3|      válaszolgat, de aztán bõgni kezd, „nem akarok zsidógyerek lenni”
 50    3|            kiabálja: „hõ, zsidógyereket nem szabad ám bántani!” Jól
 51    3|                 de valóságban ilyet még nem, feszülten figyelek. Az
 52    3|                 öten vagyunk, a többiek nem bírták, fölényesen mosolygok
 53    3|                 Méltánylom a viccet, de nem nevetek, mert szegény Havas
 54    3|             másokkal történhetik, velem nem.~~De hét órakor, ugyanabban
 55    3|        megindulnak a vonatok.~~Most már nem fordulok az ablak felé,
 56    3|             hogy a délutáni mozi emléke nem társult bennem a furcsa
 57    3|             gyûlt össze a járatban. Ezt nem szeretem, kedvelem a tisztaságot,
 58    3|      tisztaságot, és túl szépnek igazán nem mondható testrészeimre éppolyan
 59    3|                a szerelmes ifjú számára nem a bélcsatorna felsõ nyílása,
 60    4|          szaladgáltam, de napjaim azért nem voltak rövidek, sokat töprengtem
 61    4|           élénkség vett erõt rajtam. És nem hagyott békén az „elintéznivaló”.
 62    4|                 van szó, különben talán nem is jöttem volna a világra -
 63    4|            ódalog a fal mellé, de azért nem ellenkezik. Lesüti a szemét,
 64    4|       hangulatban megyek el, a riportot nem írom meg, nincs étvágyam.~
 65    4|                elõleget veszni hagyva - nem csináltatom meg.~~Egy délelõtt
 66    4|            dolognak találom: a holttest nem olyan nagyon halott valami,
 67    4|                hisszük, vagy legalábbis nem lehet tudni biztosan, nincs-e
 68    4|           biztosan, nincs-e rá szükség: nem is a természetre gondolok,
 69    4|                maga tempója, idõrendje, nem szabad semmit elhamarkodni.~~
 70    4|              fejemben - már megszoktam, nem sokat törõdöm vele, néha
 71    4|             vele, néha szinte mulattat, nem is bánom, hogy a dolog nem
 72    4|              nem is bánom, hogy a dolog nem szûnik. Valahová mennek
 73    4|             éreztem, hogy velem ilyesmi nem történhetik.~Az idegorvossal,
 74    4|                 akarnék csinálni, pedig nem a múlt felé forduló természet
 75    4|                  biztosít róla, hogy ez nem is attól van, de azért úgy
 76    4|             egzakt és óvatos kórrajz és nem a konzervatív természettudomány,
 77    4|          embernek - a lélekelemzés soha nem esik ebbe a hibába, õt csak
 78    4|               õt csak a múlt érdekli és nem a jövõ, ami úgyis attól
 79    4|                 aztán minden rendbejön. Nem is volna rossz analízisbe
 80    4|                tükör mintha elmozdulna. Nem nagyon, egy kicsit, pár
 81    4|      centiméterrel, aztán úgy marad. Ez nem volna baj, lehet káprázat,
 82    4|               az a furcsa éppen... hogy nem tudom mi, sõt talán éppen
 83    4|               talán éppen csak az, hogy nem tudom mi van, és mégis van
 84    4|                 eszméleten vagyok, csak nem szoktam törõdni vele. Fejem
 85    4|                sincsenek, semmi se fáj, nem lüktet a szívem se... ellenben...~
 86    4|                asztalba vagy a pamlagba nem, mert az is hullámzik, nincs
 87    4|                ne lenne rosszabb, pedig nem érzek fájdalmat. Odakint
 88    4|                a pillanat másik felében nem tudom, üstökön ragadva,
 89    4|                 a következõ pillanatban nem parancsolok többé a hajón,
 90    4|              parancsolok többé a hajón, nem uralkodom a milliónyi részecske
 91    4|          illúzióval lettem szegényebb - nem vágyom többé ilyen halálra.~
 92    4|                 odaát semmit sem látok.~Nem, nem, más baj van itt.~Az
 93    4|            odaát semmit sem látok.~Nem, nem, más baj van itt.~Az a baj,
 94    4|            tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat,
 95    4|               jelenben fog lejátszódni, nem a jövõben, ahogy önmegnyugtatásomra
 96    5|                pörgetett magam körül, s nem voltam hajlandó észrevenni
 97    5|      megbirkózom vele, most azt hittem, nem talál rám a Fekete Nap,
 98    5|                pilóta valamit ordított, nem hallottam, azt hittem, le
 99    5|             földet értünk, kitûnt, hogy nem lángok voltak, a pilóta
100    5|              kis kalandnál, úgy tudtam, nem volt halálfélelmem, mint
101    5|           Dunában, vergõdöm, sötét van, nem látom a partot, a kutyát
102    5|            hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra. Teljesen megfeledkezem
103    5|                cigarettát. Meglep, hogy nem is megy olyan nehezen -
104    5|                Persze, nikotinmérgezés, nem megy olyan könnyen a dolog,
105    5|                felállok megint - ma már nem lesz több, visszamehetek
106    5|              megnézem a „fõkönyv”-ben), nem látni semmit, vagy csak
107    5|             neki”, aztán „Gondolkodom” (nem filozofálás, kroki), aztán „
108    5|                 régi dolog feltámadása, nem veszem komolyan, aszpirin
109    5|                 ki az ágyból, s bár még nem hiszem, hogy a gyalázat
110    5|                mintha részeg volnék. De nem vagyok részeg, kínosan jól
111    5|          abbamarad, az émelygés azonban nem múlik, tovább kell várnom.
112    5|          duodenum görcsösen összezárul, nem enged lefelé semmit, a regurgitációs
113    5|              sokszor fedeztem fel, hogy nem eredetiek, a cigarettát
114    5|                tartott tenyérrel, pedig nem is kellett, aztán kezeimet
115    5|         ugyanerre a komédiára ébredvén, nem halogattam tovább a vizsgálatot.
116    5|              fenntartással, hogy hiszen nem vagyok beteg, csak valami
117    5|                leletet kérni, egyébként nem volt hajlandó nyilatkozni.
118    5|                 végre is rólam van szó, nem róla, nem nekem kell alkalmazkodnom
119    5|                rólam van szó, nem róla, nem nekem kell alkalmazkodnom
120    5|            múlva mentem el a fülészhez, nem is vittem vissza a leletet,
121    5|                hallásom. Különben miért nem voltam tegnap a fõpróbán?~~
122    5|                 csinálok diagnózist. És nem vettem észre, hogy már régen
123    5|             kerültem, bosszantott, hogy nem hajlandók beugrani „érdekes”
124    5|               nekem megfelelõ médiumot, nem is egyet, akit rá tudtam
125    5|              meséltem Cininek lelkesen, nem vettem tudomásul figyelmeztetését.~
126    5|                kellett vennem, hogy már nem látom jól ezeket a nagy
127    5|            holnap bemegyek a klinikára.~Nem mentem be, a MÁV-hoz kellett
128    5|             akarja Cinit, ha vasárnapra nem hozom fel Bécsbe, abbahagyja
129    5|    szemrehányást tett „mi ütött magába, nem tudom elolvasni az írását,
130    6|             magát, hogy most az egyszer nem tartja be a sorrendet, átugorja
131    6|                 újra átfestvén, anyagot nem kímélve, zöldre és aranypirosra
132    6|         Átugorja a nyarat, ami soha még nem hozta be neki költségeit,
133    6|             neki költségeit, amibe soha nem találta meg számítását -
134    6|                 megfojtotta magát. Soha nem ismertem, nagyon sajnálom
135    6|             kultúra fölött, mint akinek nem imponál ez a kultúra, hiszen
136    6|               Wagner-Jauregg-klinikára. Nem vallom be neki, de imponál,
137    6|                kicsit behúzza a nyakát, nem jajdul fel. Érdekes új kísérletnek
138    6|         valószínûtlen, panoptikumszerû. Nem is élõk ezek, mozgó viaszfigurák,
139    6|          rendetlen, fenyegetõ. Itt, aki nem alszik, egyhangúan és szüntelenül
140    6|                 zakatolása. Éppen ezért nem félelmetes az se, aki kiabál
141    6|                 akar nyitni. Vagy talán nem hiszek neki? Hát idenézzek.
142    6|           riadtan hátralépek, feleségem nem mozdul, orvosi megértéssel
143    6|                lehetne élesebb, sokszor nem hallja világosan Isten beszédét,
144    6|         megfigyelésen van itt. Két hete nem eszik, mesterségesen táplálják.
145    6|               egyetlen akarat vonaglik: nem enni, nem enni, éhen halni,
146    6|              akarat vonaglik: nem enni, nem enni, éhen halni, ezzel
147    6|              proletárkölyök, az ápolónõ nem tudja, miért van itt, úgy
148    6|                  Az õrült rám ugrik, és nem tudják megfékezni, nagy
149    6|                mik ha a torokba jutnak, nem lehet kiköpni õket, belekapaszkodnak
150    6|             száján és orrán látni, hogy nem alszik, szenved.~A következõ
151    6|             volna a lábam. Mi az, miért nem jövök, elkésünk a találkáról,
152    6|               már harmadszor.~- Hagyja, nem érünk rá. Nehéz eset, láthatja.~-
153    6|                 Nehéz eset, láthatja.~- Nem sokat látok. Furcsa az arckifejezése.~- „
154    6|            részvétet a beteg elõtt, azt nem szabad, súlyos kedélybántalmat
155    6|    kedélybántalmat okozhat.~- De hiszen nem tud magyarul... Magyarul
156    6|          megérti, csak úgy tesz, mintha nem venné észre. Nagyon vigyázni
157    6|                 gondoltam az elõbb? Mit nem szabad elfelejteni? Fel
158    6|                  ott a vágóhídon, mikor nem akart bemenni.~E pillanatban
159    6|            Menjen már a hülyeségeivel - nem szégyelli magát? Mint egy
160    7|               régi tapasztalat, enélkül nem is megy a tanulás. Az elsõéves
161    7|         stúdiumhoz, át kell esni rajta, nem is veszik komolyan. Emlékezhetne
162    7|                van szó... De értse meg, nem vagyok neuraszténiás és
163    7|                láttam életemben... soha nem estem képzelõdésbe, különben
164    7|               és hányást illeti... csak nem akartam szólni. És mi az
165    7|             feltétele az agydaganatnak. Nem minden papillitis agydaganat,
166    7|                  Érdekes, egész délután nem jutott eszembe többé a kórtermi
167    7|              bosszantott, hogy Józsefet nem tudom olvasni, viszont nem
168    7|              nem tudom olvasni, viszont nem gondoltam az új szemüvegre.
169    7|                 a téma foglalkoztatott. Nem sejtettem, hogy elsõ, hatezer
170    7|              dioptriácskát... A látásom nem féltem, csak a karom lenne
171    7|                    csúszik ki a száján, nem ijedten, inkább szinte vidáman,
172    7|                 leleplezett a detektív, nem tudok védekezni, pedig azt
173    7|             szót se! ön most itt marad, nem mozdul, amíg behívom a hivatalos
174    7|             gyanakodnék, „csak” luesra. Nem, az egész szemgolyó esetleges
175    7|                tovább küldik. Csak most nem szabad hanyagnak lenni.
176    7|              sok mindenféle lehet. Soha nem kell kombinálni. Különben
177    7|             ilyen jó színben. Hát ugye, nem felejt el bennünket? na
178    7|             szemvizsgálati adat, amiket nem értek.~A végén nagy betûkkel
179    7|                 valami más... De hiszen nem errõl van szó. Mire is kell
180    7|                felöltõt kellene vennem? nem, nem, ezúttal egész másvalamirõl
181    7|           felöltõt kellene vennem? nem, nem, ezúttal egész másvalamirõl
182    7|               hogy a legújabb irodalmat nem tudom megkapni. A legújabb
183    7|          daganat eltávolítása még a mai nem kedvezõ statisztika ellenére
184    7|              fõként persze a röntgenkép nem hagy kétséget a daganat
185    7|                  nagyon sürgõs. Viszont nem a klinikáról van szó, oda
186    7|                 félni is gyáva!”~~De én nem ordítok fel, ballagva megyek
187    7|              megállok, nini, homokóra - nem tudom, miért -, utóbbi idõben
188    7|              ötperces beosztással. Lám, nem is drága.~Mégse veszem meg,
189    7|            Hiszen ezerszer láttam õket. Nem is ezerszer, ötezerszer.
190    7|             kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tûnõdve nézem a
191    7|         visszatérünk felnõtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép
192    7|                  ami szebben hangzik és nem olyan komoly: extra-szisztolé
193    7|     extra-szisztolé és disz-hidrózis.~- Nem. Egyszerû agydaganat.~-
194    8|               verklinyekergés fest alá.~Nem jelentkeztem a klinikán,
195    8|            félálom-világnak ígérkezett, nem is volt rossz ebben a minõségben.
196    8|            rossz ebben a minõségben. De nem tartott soká.~A verkli nyekergését
197    8|                 máskor is így van, csak nem veszi észre. Bing neurológiáját,
198    8|              arcán a pokoli vidámságnak nem is dantei, inkább homéri
199    8|                 kínokról beszél, amiket nem tud kifejezni, még jajgatással
200    8|               ibolyakék messzeségbe. De nem tudok olvasni - ötletem
201    8|        bennünket, és rajonganak értünk, nem segíthetnek rajtunk a balsorsban,
202    8|         pillantással megállapítom, hogy nem szimuláns, ajkát tajték
203    8|                 szerkesztõségbe napokig nem megyek be, inkább õdöngök
204    8|               Már képtelen vagyok észre nem venni, hogy kutatva vizsgálják
205    8|            bizony csak üljek a helyére, nem fontos, én nem emlékszem
206    8|                 helyére, nem fontos, én nem emlékszem rá természetesen,
207    8|               engem látásból. És míg le nem száll, nem veszi le rólam
208    8|          látásból. És míg le nem száll, nem veszi le rólam a tekintetét.~
209    8|                  És valahol van valaki, nem tudom, ki lehet az, aki
210    8|               homályban, ahol olyan jó, nem kell gondolni semmire.~~
211    8|               orvosbarátaim közül. Soha nem beszélünk tudományról, a
212    8|       elfogulatlanul fogad, ez biztosan nem tud semmit. Különben mondaná.
213    8|                 a fejem, pedig két hete nem dohányzom, meg kérlek, mit
214    8|              ezt a szemdolgot Gyulának? Nem, egész biztos, hogy nem
215    8|                 Nem, egész biztos, hogy nem említettem.~Dénes nem alkalom
216    8|              hogy nem említettem.~Dénes nem alkalom nélkül, de váratlanul
217    8|              kiegyensúlyozott férfi, ha nem tudnám, hogy kiváló tudós,
218    8|                 árulja el a szakembert. Nem említi, hogy várt rám. Meztelenre
219    8|              még jobban... Különben, ha nem csalódom, csupa negatív
220    8|           feljönni.~Holnap mindenesetre nem megyek fel. Ez az ember
221    8|                 megyek fel. Ez az ember nem tetszik nekem. Az a benyomásom,
222    8|                 nekem. Az a benyomásom, nem szeret. Mások milyen kedvesek,
223    8|           valami negatív, örülnek neki, nem nyomoznak tovább, együtt
224    8|           szeretné, ha baj volna, addig nem nyugszik, míg nem talál
225    8|                 addig nem nyugszik, míg nem talál valamit. Igazi detektívtermészet.
226    8|        irányában, az egészség rovására. Nem szeret. Érzi bennem, hogy
227    8|              ahol anélkül is jól látni: nem tanulta meg, hogy a túlságos
228    8|               telefonfülkébõl.~- Mi az, nem beszéltél?~- Nem volt senki
229    8|                 Mi az, nem beszéltél?~- Nem volt senki a telefonnál.~-
230    8|            senki a telefonnál.~- Hiszen nem is hívtak...~- Dehogynem...
231    8|                hívtak...~- Dehogynem... nem hallottad?~- Én nem hallottam
232    8|        Dehogynem... nem hallottad?~- Én nem hallottam semmit.~Aha, igen...
233    8|                fölhívni a másik Gyulát. Nem tudom, honnan vettem, hogy
234    8|            megmondanád nekem?~Szünet.~- Nem.~- Miért nem?~- Mert bizonyos
235    8|                  Szünet.~- Nem.~- Miért nem?~- Mert bizonyos fokig az
236    8|               van kötelezve.~Nevetek.~- Nem gondolod, Gyula, hogy második
237    8|               Tehát most mit higgyek?~- Nem tudom.~- Jó, majd beszélünk.
238    9|                 az olvasó elhinné, hogy nem olcsó hasonlaton nyargalok,
239    9|             éppen ezért vagyok képtelen nem venni észre, hogy egész
240    9|                elfelejtett bûnért, amit nem mentett, hogy nem akart
241    9|                  amit nem mentett, hogy nem akart eszembe jutni: talán
242    9|              eszembe jutni: talán ezért nem tudtam elejétõl végig panaszkodni
243    9|           vetkõznöm, és ágyba feküdnöm: nem arról van szó, jól vagyok-e
244    9|            mérgelõdve próbálok olvasni, nem megy, a kedvesnõvér rögtön
245    9|             vállalkozik, hogy felolvas, nem is kérdi, mi bajom. Úgy
246    9| talpcsiklandozásra, mint egy felnõtt, s nem úgy, mint a majmok és csecsemõk.
247    9|      mesterszerû játékos.~Nini, hisz ez nem is lesz olyan kellemetlen
248    9|                 Mi lehet az? Talán mert nem kell dolgoznom, ürügyem
249    9|        dolgoznom, ürügyem van henyélni? Nem, ez túlságosan felületes
250    9|                hangulatomban, amit soha nem éreztem. Elõször élvezem
251    9|              milyen jól érzem magam, ez nem az életem itt, ez egy délután,
252    9|              fûzögettem a gondolatokat, nem is gondolatokat, csak szavakat -
253    9|           gondolatokat, csak szavakat - nem várom meg, míg a logika
254    9|                  Este kissé lehervadok. Nem a szédülés és fejfájás tör
255    9|             Erre a nagy csendre azonban nem számítottam. Hét óra után
256    9|        Mindentõl eltekintve, jól tudom, nem lenni rendkívül unalmas
257    9|     határozottan nagyon sok elõnye van. Nem kell beszélgetni, kifogásokat
258    9|             leülnék az emberek közé, és nem tudna rólam senki. De vajon
259    9|                 nagyon csendesek, pedig nem alusznak: csupa gyerekszoba
260    9|              van, szívesen lát. Á, most nem zavarom, majd holnap meglátogatjuk.~~
261    9|           holnap meglátogatjuk.~~Reggel nem tudok aludni, üzleti ügyekben
262    9|              finom egyiptomit. Micsoda, nem dohányzol? Hát ez meg mi?
263    9|              panaszra - lám, szeretnek, nem haragszanak rám, még minden
264    9|            jöttetek volna, külön-külön, nem vennék észre semmit, de
265    9|           sokféle kedély van a világon, nem gondoljátok, hogy ez az
266    9|          valamit súghatott éppen. Pista nem fordul felé, biccent. Ugyanakkor
267    9|          lopózom le a lépcsõn. A portás nem lát meg, mikor kikanyarodom
268    9|                fejem, hogy ne lássanak. Nem csöngetek, lassan nyitom
269    9|            Mária. Itthon tetszik lenni? Nem baj, Rózsi, nem kell semmi,
270    9|          tetszik lenni? Nem baj, Rózsi, nem kell semmi, itthon fogok
271    9|               feküdjön le. Telefonálni? Nem, nem, majd én telefonálok -
272    9|          feküdjön le. Telefonálni? Nem, nem, majd én telefonálok - nem
273    9|              nem, majd én telefonálok - nem kell semmi, olvasni se kell,
274    9|         mentegetõzöm, látja, vigyáztam, nem hánytam össze semmit. Adja
275    9|                  hogy a Röntgen-leletek nem érdekelnek, pedig már készen
276    9|               foltok...~Fásultan várok, nem kérdezek semmit. A szerény,
277    9|             olvasás kezdõdik, a betûket nem látom, de pontosan tudom,
278    9|               vissza, de soha többé meg nem érkeznek. Ennek a gyászos
279    9|             érte utol a kis társaságot, nem volt menekvés, átölelték
280    9|               hogy utolsó napjaiban már nem volt magánál: a havas förgetegben
281    9|                  térden, négykézláb, de nem tudta, hol van - lázas szavaiból
282    9|             Scott így fejez be: „Ujjaim nem engedelmeskednek, attól
283    9|         engedelmeskednek, attól tartok, nem fogok többet írni tudni.
284   10|             épült óriási palotában. Még nem tudják, hol vagyok, két
285   10|                  a reggeli rosszullétek nem rövid rohamok többé, ebédig
286   10|            pamlagán, a homályban. Pedig nem tudok aludni, a kényszergondolat
287   10|                húsz év elõtti elfakult, nem is jól exponált képet kell
288   10|           feltaláltuk a rádiót, ami még nem volt akkor. De váratlan
289   10|                Õ maga referált naponta. Nem volt túlságosan kétségbeesve,
290   10|            halálban, legalább tudatosan nem. Egész virgoncan szavalta
291   10|                tetszett, de Havas Gyula nem írt több verset. Elõbb a
292   10|                rémlett -, aztán a lába, nem kelt fel többé, átlós vonalban
293   10|                  de az egyik szemén már nem ment, ez a szem nyitva maradt,
294   10|                nyitva maradt, a szemhéj nem mozgott, úgy tetszett, mintha
295   10|           mintha nevetne - és csakugyan nem is volt rosszkedvû, erõlködve
296   10|                borzasztó volt az arca.~~Nem bírom tovább ezt a megújuló,
297   10|                napja. Arra is gondolok, nem lehet a tompa, tespedõ napokat
298   10|               is van valami, de azt már nem látom - nini, ködlik már,
299   10|           ennyit tudok, hogy Móni, soha nem is láttam, mégis pár szóból,
300   10|         tudtommal, ma is él.~Humoreszk? Nem, nem jó... de talán humoros
301   10|               ma is él.~Humoreszk? Nem, nem jó... de talán humoros rajz...
302   10|                nyáron a kertbe kisétál. Nem nyugtalanít senkit, magától
303   10|    tanárváltozás is volt azóta. De Móni nem változott, legrégibb ismerõse
304   10|       vezetéknevére senki se emlékszik, nem is fontos, lehet Lefkovits,
305   10|            betegségét.~A klinikán senki nem emlékszik, hogy Móninak
306   10|                elfelejtene visszajönni, nem találna rá többé a társadalom.
307   10|                bármily furcsán hangzik, nem közönségesen mûvelt ember,
308   10|                 is. Közvetlenül ez soha nem derülne ki, mert Móni nem
309   10|               nem derülne ki, mert Móni nem beszél, s amit elõtte beszélnek,
310   10|               közönyösen hagyja, mintha nem is hallaná. De ha - a kórforma
311   10|              kérdésnél se hibázik. Csak nem egyenesen felel: valami
312   10|          betegekkel nemigen érintkezik, nem érdeklik, vagy talán túlságosan
313   10|     nyugtalan-osztályon vendégszerepel, nem mintha nyugtalankodna, csak
314   10|               ilyet lát, élénkebb lesz, nem tör ki mindjárt, gyorsabban,
315   10|            fontos ennél a mûveletnél és nem a szemkibökés, mert a rémülten
316   10|              morfondírozását.~Sok vizet nem zavar, baj sincs vele, de
317   10|               szokásból, mert látszólag nem veszi észre, hogy soha nem
318   10|              nem veszi észre, hogy soha nem teljesülnek kívánságai -
319   10|                titokban jól tudja, hogy nem teljesülhetnek? Ki mondhatná
320   10|       visszaadják neki, aláírás nélkül, nem panaszkodik, szót se szól,
321   10|            zsebre teszi, mint a többit, nem is kísérli meg, hogy fölhasználja.
322   10|                 hogy a szabadulás vágya nem halt ki végleg hervadt szívébõl,
323   10|            kifelé s õ, akit a bentlakók nem érdekelnek, figyelmesen
324   10|      alkalmazott. Lehajtott fejjel áll, nem veszi észre, ha szólnak
325   10|                 elfoglalva. A kilincset nem nyomja le, de a zárat megtapogatja.~
326   10|                 jólesik a figyelmesség. Nem köszönte meg, de a következõ
327   10|          látogatói, és így nyilván soha nem jut efféléhez.~Móni nem
328   10|                 nem jut efféléhez.~Móni nem szólt, de mindig elfogadta
329   11|               megindul valami folyamat. Nem lehet tudni egyelõre, hol:
330   11|                 apró hiba a magon, soha nem okozott zavart, most, életem
331   11|              hol kapaszkodik meg, nekem nem. Az õ számára szövetekrõl
332   11|                 rám, erre a kis sejtre, nem adja oda ingyen. A fajta
333   11|                mikor vihetem be holnap.~Nem szívesen megy be, jó volna
334   11|                    ugyan minek kellett? nem elég, hogy elvette? most
335   11|                hol a gyerek?... Hát azt nem hoztam el, az anyjuk behozná
336   11|               futólag említette... csak nem, igazán?... Mindjárt fel
337   11|                 ki gondolta volna, soha nem volt semmi baja... szervusz,
338   11|                 sógorával beszélget. Á, nem megy ez sehogy - micsoda
339   11|                akart venni fél tucatot, nem látom két hónapja, azt mondják,
340   11|              megdagadt a feje... hiszen nem is csoda a mai világban.~~
341   11|            búcsúzik, siess, fiam, aztán nem tudsz beszélni, mit bámulsz?
342   11|              átgörbíteni, a kisagy alá, nem kellene kiemelni, nagyon
343   11|             mûtétre gondol, amilyen még nem volt... az oldala is éles
344   11|                az oldala is éles volna, nem csak a hegye - és elfér
345   11|            lenne, hallottam valamit, de nem izé... hogy nem izé? Éppen
346   11|             valamit, de nem izé... hogy nem izé? Éppen csak vége van,
347   11|                 de vajon csak a térben? Nem ér vissza gömb-sugara az
348   11|          idõkiterjedésen át?~Vagy talán nem évezredek távlatából bukkant
349   11|             csendes, magányos sarkában? Nem ama gyulák gyülekezete,
350   11|                egy jottával sem több és nem kevesebb energiát folyósítva,
351   11|                figyel, nagyon álmos, de nem alszik el - ritkán szól,
352   11|                 cscsemõ”. (Most azonban nem „cscsemõrõl” van szó, hanem „
353   11|         reakciótól. Idegen azt hihetné, nem is ismerik személyesen a
354   11|        diagnózison, aminek eredményében nem kételkedik.~- Tehát, uraim -
355   11|         kételkedik.~- Tehát, uraim - ha nem csalódom, elhatároztuk,
356   11|         papillának ez a rohamos romlása nem biztat semmi jóval. Lesz
357   11|                 vizsgálat jobb volna... Nem lehetne a...~- Tudtommal
358   11|              Wagner-Jauregg Klinikán... Nem volna leghelyesebb, ha egyszerûen
359   11|               hogy ez lesz a legjobb... nem gondolod?~A habozó kérdés
360   11|            sötétlik, mint ellentmondást nem tûrõ aláhúzás a mondat legfontosabb
361   11|              legfontosabb szavai alatt. Nem felel, ami nála azt jelenti,
362   11|       Határozottan figyelmeztetni kell. Nem lehet habozni.~És délután
363   11|             reggel, tíznapi pihenõre... nem jönnél velem? ~Elnevetem
364   11|                  Pihenni kellene neked, nem gondolni semmire, nem látni
365   11|            neked, nem gondolni semmire, nem látni embert egy darabig,
366   11|               látni embert egy darabig, nem tárgyalni, beszélni.~Azonban
367   11|           beszéltem Jenõvel... hát maga nem értesít engem, hogy pangásos
368   11|               két hete tudja, és eszébe nem jut, hogy...~- Bocsánat,
369   12|               nemcsak függõlegesen ráz. Nem hiszem el, hogy más ezt
370   12|                 hiszem el, hogy más ezt nem érzi, én is csak most, felzaklatott
371   12|       lépcsõházban, szobában, míg észre nem veszem, hogy senki nem tiltakozik,
372   12|            észre nem veszem, hogy senki nem tiltakozik, zavartan elhallgatnak:
373   12|                gyermek akkor született, nem is akkor: attól, hogy megneveztem.
374   12|                 kell vallanom, különben nem érti az olvasó, s magam
375   12|                   mi van vele? Kicsoda? Nem emlékeznek... Ebben a teremben
376   12|          édeskésen túlzott udvariassága nem kellemetlen, mert rokonszenves
377   12|            magam. Mert a vizsgálat most nem óvatos, gyöngéd, leplezgetõ,
378   12|            akinek hivatalos ítélete még nem érkezett le, de már el van
379   12|             dolgokat kezdenek, ez eddig nem volt. Szaglásomat veszik
380   12|               Aztán ínyemet vizsgálják, nem zavarodtak-e össze az ízképletek?
381   12|        színészkedem, megjátszom, mintha nem tudnám, mirõl van szó, aztán
382   12|                egy egészséges ember. De nem hagyják magukat félrevezetni,
383   12|             lett ellenem. A dysmetriára nem vigyáztam! Ez egy jelentéktelennek
384   12|               duzzadt fráter ugrik fel, nem is az ellenzéki padsorokból,
385   12|             halandzsát kiabál rekedten, nem értem, szája mint fekete
386   12|                sebesebben dzsiggel, már nem is beszél, vigyorog és dzsiggel,
387   12|      kacskaringózik a nyávogás, míg fel nem ébreszt.~~De jön utánam
388   12|         betegség és unalmas a halál is, nem rémületes, nem megrázó és
389   12|                halál is, nem rémületes, nem megrázó és felemelõ és lesújtó,
390   12|               hogy befelé járok, s mert nem látok jól, kikorrigálni
391   12|             érzem, hogy valami baj van, nem mutatom, elõzékenyen mosolyogva
392   12|               ich als Ärztin”, de õ már nem lát és nem hall, nekünk
393   12|            Ärztin”, de õ már nem lát és nem hall, nekünk ront, rémülten
394   12|                jókedvem van a klinikán, nem merem bevárni a tanárt,
395   12|                képû, halk szavú docenst nem hagyom élni, addig ugratom,
396   12|            ennyi volt az egész... ezért nem volt kár, igazán... és ha
397   12|           egészségesek, akkor meg pláne nem kár értem... Talán azt hiszitek,
398   12|     betegállomány, nekem szabad, nektek nem szabad - nézhetitek, kiadom -,
399   12|                Café de France teraszán. Nem tréfálok, és nem káromkodom
400   12|              teraszán. Nem tréfálok, és nem káromkodom már, hallgatok.
401   12|             hogy ez is lehetséges. Soha nem tartottam volna lehetségesnek,
402   12|              hidegen és ellenségesen.~- Nem lehet! Tudja, hogy nem lehet!
403   12|                  Nem lehet! Tudja, hogy nem lehet! Mi jut eszébe? Mit
404   12|    Felszabadulva ugrálnak fel.~Senkinek nem árultam el, azóta se: a
405   12|                további tíz percen belül nem áll ki a fejfájás, a legközelebbi
406   12|          villamos elé vetem magam.~Soha nem derül ki, megtettem volna-e?
407   13|           Egyebet is gyanít, errõl most nem nyilatkozik. Mielõtt végleges
408   13|                és mégis boldogító, hogy nem dolgozom. Terveim sincsenek,
409   13|            napon át gyomrom se émelyeg. Nem erõltetek semmit, lustán,
410   13|            figyelem az embereket.~~Mert nem vagyok ám egyedül. Látogatók
411   13|                 telefon, és ha félóráig nem szól, magam veszem fel,
412   13|             hamarosan elutazom. Reméli, nem akarom õt cserbenhagyni,
413   13|                legalább világos beszéd, nem kell hozzá lélektani vegyelemzés.~
414   13|               hogy ne unják magukat, és nem is unják, errõl gondoskodom -
415   13|                 Néha úgy rémlik, mintha nem menne simán. Mintha vitáznának
416   13|             nyilatkozzék meg feltûnõen, nem állnak körül, nem bámulnak,
417   13|            feltûnõen, nem állnak körül, nem bámulnak, mint csodát, mindenki
418   13|            fõszerkesztõi ajtó kilincsét nem találom meg. Az egyik fõnök,
419   13|               amíg tökéletes diagnózist nem hoz. Tervrajzot, mérnöki
420   13|            fejét, a fejérõl van szó, ha nem csalódom, és mit találok
421   13|                 Honnan ismerem én ezt a nem gyöngéd, határozott, de
422   13|                 a lépcsõkön. Úgy érzem, nem fogok már habozni, ha mégis
423   13|           keskenyfilm, amit láttam, hát nem furcsa véletlen, a Földgolyónak,
424   13|                  igen, érdekes, de most nem errõl van szó. Hát mirõl
425   13|          amennyiben mégis és esetleg... nem, nem úgy, hogy Bostonba
426   13|                mégis és esetleg... nem, nem úgy, hogy Bostonba fogok
427   13|             Stockholmban?... Igen igen, nem kell ugrálni, hiszen ez
428   13|             elõrelátónak kell lenni, ez nem azt jelenti, hogy most már
429   13|             Herbert Olivecrona. Oliven? Nem, csak Olive. Furcsa név,
430   13|               de még effélérõl egyelõre nem volt szó, és a pesti tanárral
431   13|            tanárral való tárgyalás után nem is merném szóba hozni.~Ekkor
432   13|              arisztokrata család tagja. Nem ennek örülök, hanem mert
433   13|             csodálkozik ezen. Kérem, ez nem tréfa. Maga nem gyerek és
434   13|               Kérem, ez nem tréfa. Maga nem gyerek és tudtommal nem
435   13|                 nem gyerek és tudtommal nem is gyáva. Természetesen
436   13|            megszûnt az ellenségeskedés.~Nem tudok felelni. Készenlétben
437   13|         esetleges” feltevés. Hiszen még nem volt határozott utasítás,
438   13|             ilyen kedvesek és jók, hogy nem kell engem félteni, kivágom
439   13|          modorban folytatom: „na igazán nem szép tõled, hogy meg se
440   13|              amennyiben tíz napon belül nem vágatja ki az agyvelejében
441   13|              teljesen. Mint az éjszaka.~Nem szólok, mégis felemeli a
442   13|          felemeli a kezét, mint aki még nem fejezte be.~- Pardon. De
443   14|               külföldi egyetemen, eddig nem hallottam a nevét.~Fiatal
444   14|               Tökéletesen szabott zakó, nem feltûnõ, rendkívül ízléses -
445   14|           öltözék kiegészítése volna és nem megfordítva.~Õ magyarázza
446   14|             megengedem - megvizsgáljon. Nem merek ellenállni, mert valahogy
447   14|                 ki az egészbõl (bár ezt nem mondja ki), hogy az illetõ,
448   14|            mindent tudok róla, ellenben nem sikerül eltalálnom, mennyit
449   14|                akinek ki van adva, hogy nem szabad elárulnia magát,
450   14|             adatokat illetõen. Soha még nem láttam orvost, aki a hivatás
451   14|                 kitérõ választ ad, vagy nem válaszol. De csak rám vonatkozó
452   14|               tudós. Más bolygón élünk. Nem lehetnek közös képzeteink,
453   14|              vagy kedélyi területen se.~Nem gyõzöm ismételni: egész
454   14|        komolyabban végzi a szertartást, nem jut más szó eszembe: titokzatosabban.
455   14|             felszólítás kivált belõlem. Nem mutatom, azzal próbálom
456   14|                  De ezt szégyenkezésbõl nem árulom el, és megígérem,
457   14|             mellett.~- Jézusmária, maga nem öltözött fel, félóra óta
458   14|                    Hm... mit szólna, ha nem mennék?~- Fél?~- Izé - hogy
459   14|               Majd holnap elmegyek, még nem utazik el.~- Holnap már
460   14|            azóta se láttam. Lehet, hogy nem is létezett soha, csak én
461   15|               még nincsen, de már senki nem tagadja, elõttem se, hogy
462   15|              intézkedések. Vendégek már nem jöhetnek, néhány részvétteljes
463   15|               vadságában bontakozik ki, nem takargatja magát elõttem.
464   15|                ne szédüljek - azzal már nem törõdöm, tudomásul veszem,
465   15|                úgy, a kezem szokásából (nem látom, amit írok), de mindig
466   15|            hiszen mindig tudtam én ezt. Nem is vártam mást, amióta az
467   15|             haldokló férjét Európán át. Nem tudom a felháborodók érzését
468   15|               elégedve, utolsó napomon. Nem nyûgösködöm, sikerül külön
469   15|                kiszámolják, hogy „igen, nem, igen, nem”. A túlélõ az
470   15|                  hogy „igen, nem, igen, nem”. A túlélõ az utolsó „igent”
471   15|        érdeklõdik, mikor utazom, s hogy nem kerül-e nagyon sokba? „Odafelé -
472   15|               Lefelé menet, az autóhoz, nem engedem, hogy támogassanak,
473   15|               házra. Ha önhibámon kívül nem volna módomban visszajönni...
474   15|           tekintélyed lesz nálam.” Cini nem felel, idegesen nevet, egész
475   15|                 milyen jó, hogy vannak! Nem, nem azért - azért, hogy
476   15|            milyen jó, hogy vannak! Nem, nem azért - azért, hogy emberformában
477   15|          leszaladni a röntgenszobába... nem, nem fej, az már mind megvan...
478   15|                a röntgenszobába... nem, nem fej, az már mind megvan...
479   15|              volna, a kizárásos módszer nem lesz teljes - a távoli feltevést,
480   15|               furcsa módon, agyban soha nem keletkezik - meg kell szüntetni.
481   15|         operálni. No, akkor nincs hiba. Nem tudom, honnan, meg vagyok
482   15|                 róla, hogy rákom nincs. Nem is találnak semmi nyomot.~
483   15|           töltöm a napot, dohogva, hogy nem láthatom kedves bécsi utcáimat.
484   15|                 kilép, de, úgy látszik, nem véglegesen, nincs nála semmi
485   15|       koponyámon. De azt is tudom, hogy nem errõl van szó. Még most
486   15|              tanárral. Kezében az irat. Nem adja még oda, leteszi az
487   15|             néhányszor, ennél okosabbat nem is tehetne. Mert ez azt
488   15|                 meg. Bár hozzá íródott, nem Olivecronának van címezve
489   15|            címezve a levél, „általában” nem is sebésznek, csak annak,
490   15|         jelentkezõ jelenségekbõl a soha nem jelentkezõre, mint ahogy
491   15|             következik. Belsõ kezelések nem látszanak hatásosnak. Valami
492   15|                mondja, jól tudván, hogy nem esetleg, hanem minden bizonnyal
493   15|                érintkezik. A neurológus nem parancsolhat a sebésznek,
494   15|          birkáknak makacs szokása, hogy nem egyenesen mennek, hanem
495   16|              Igen, ez az a vakító fény, nem is lehet máshonnan, ennek
496   16|               verset inspirálta, mintha nem is emlék, az a múlt volna
497   16|              múlt volna még egyszer. De nem is hangverseny, inkább operaelõadás,
498   16|              azonban nincs a színpadon, nem is lehet, hiszen itt ül,
499   16|                udvariasnak kell lennem, nem szólhatok rá, hogy hagyja
500   16|                azonkívül pedig most már nem is mondhatom le az egészet,