Fej.

 1    1|         táskámban: elõ kell hívnom õket, különben egy életen át
 2    2|         vagy mûvészgõgbõl fogja rá õket a népre, mint Thaly Kálmán
 3    4|            amiért annyit csúfoltam õket - alapjában véve ez a laikusok
 4    5|     elhelyezni, hanyagul felraktam õket a párkányra, aztán felváltva
 5    5|            felváltva ölembe tettem õket, elõkelõen doboltam ujjaimmal,
 6    5|   hízelgett, hogy jobban érdekelje õket az ember, mint a páciens.
 7    6|          jutnak, nem lehet kiköpni õket, belekapaszkodnak a nyálkahártyába,
 8    7|             Hiszen ezerszer láttam õket. Nem is ezerszer, ötezerszer.
 9    8|          szükségem, el akarja ûzni õket mellõlem, ablakot nyit,
10   10|         talán túlságosan megszokta õket. Néha a nyugtalan-osztályon
11   10| teljesülnek kívánságai - elfelejti õket, vagy titokban jól tudja,
12   11|             mint ahogy én szeretem õket, az egyik közülök testvéri
13   11|            és mégis, ha így látnám õket, talán félreérteném, többet
14   12|        ezzel lehetségesnek tartjuk õket, minden, amit lehetségesnek
15   13|            hoz magával, most látom õket elõször. Épp ez a kedves,
16   15|       szavak”-ról. Úgy tekintettem õket, mint az utolsó gombot,
17   15|          és biztatnak, Isten áldja õket! Édes istenem, ami komoly
18   18|           még, képzeletem megtölti õket, mint festõ az üres keretet.
19   20|      hiszen kezdem már elfelejteni õket, mégse történt semmi - a
20   20|       leánya van, fényképen láttam õket, szõke és karcsú északi
21   21|             meghúzza, hozzáerõsíti õket az asztal széléhez. Most
22   21|     szíjazzák, kétoldalt. Próbálom õket, millimétert se engednek,
23   22|            fák világtársadalmának. Õket a fák érdeklik, megcsonkítva
24   22|        szerethessenek, nem zavarja õket, hogy élünk.~(Dezsõ se él
25   23|       mégis figyelmeztetni kellene õket, hogy elég lesz... végre
26   25|          aprólékos dolgok érdeklik õket, a zsebkendõjük vagy valami