Fej.

 1    4|       szánalmas rongydarab, rendbe jön, mint anyag - de mi lesz
 2    5|     számítom fel. Este, hat órakor jön a szédülés - eleinte furcsa,
 3    6|         tudod, mostanában néha rám jön, mindjárt elmúlik.~Lihegve
 4    7|            ünnepélyesen, szikáran, jön a kedves, öreg professzor.
 5    7|          Pannival viccelek. Sz. R. jön be, könnyed „jenseits vom
 6    8| nyöszörgõbben, egyre keservesebben jön utánam, jár utánam, fordul
 7    9|           keresztül? De hiszen itt jön már Imre is... Szervusz.
 8    9|            jelentkeznem kell. Imre jön értem, és közli, hogy szobát
 9   10|          az állomáson. Dénes talán jön már a következõ vonattal,
10   11|          utcán ábrándozva, egyedül jön lefelé a finom lírai költõ...
11   12|   gyógyítani a skizofréniát.~Végre jön Pötzl, a tanár. Érdekes
12   12|           míg fel nem ébreszt.~~De jön utánam és jár utánam, mikor
13   13|          múlva sorban, egymás után jön a többi... teljes bénulás...
14   14|       ellenállni, mert valahogy az jön ki az egészbõl (bár ezt
15   17| viccelõdési hajlam nem hangulatból jön, szükségem van rá, mint
16   17|          araszolnak. És Pötzl elém jön, nagyon udvariasan és édeskésen
17   18|           ajtót. Nagy darab szolga jön, emelõt dug az ágyam alá,
18   18|         tudjak feküdni, oldalt, ha jön az émelygés és szédülés.
19   18|             Õnagysága csak háromra jön le, mûtétet nézett végig,
20   20|          Ismeretlen éjféli ápolónõ jön be. Nem kérdem, miért kapok
21   21|     traverzekkel. Minden a tetõrõl jön, egyszerûen, tisztán, elegánsan,
22   24|      ajtóban, fehér köpenyben, nem jön közelebb, biztatóan és elégedetten
23   24|            csengetek.~Maga Kerstin jön.~- Ne tessék erõlködni...~-
24   25|             lógatom a fejem. Orvos jön be, nem Olivecrona, de ismerem,
25   26|            a torkán.~Örömre persze jön az üröm. Pár óra múlva már
26   27|         sejtettem, hogy ami ezután jön, nem a legtöbbnek elérése,