Fej.

 1    4| elhamarkodni.~~Így telnek a napok, néha elmegyek a fülemet kezeltetni,
 2    4|            nem sokat törõdöm vele, néha szinte mulattat, nem is
 3    5|            biztatóan mosolygok rá, néha még mondok is egy-két szót,
 4    5|           ha egyedül vagyok, válik néha tudatossá bennem a kényszermodor,
 5    5|      sajátos magatartásban, amivel néha õrültek is próbálkoznak,
 6    6|        anyádnak, tudod, mostanában néha rám jön, mindjárt elmúlik.~
 7    6|      mormog. Válaszol a „hangnak”, néha erõlködést látni, hogy jól
 8    7|           mászkál bennem valahol, „néha a szívemben, az ujjaimban,
 9    7|           szívemben, az ujjaimban, néha és néha az agyvelõ párnás
10    7|   szívemben, az ujjaimban, néha és néha az agyvelõ párnás tekervényeire
11   10|         túlságosan megszokta õket. Néha a nyugtalan-osztályon vendégszerepel,
12   10|            a járókelõket.~És télen néha órákig áll, meggörbülve,
13   10|            orvost elhanyagolta. És néha tûnõdve követte a termen
14   12|          nagyon is jól, élénkebben néha, mint arra, ami napközben
15   13|       észrevétlen végzi feladatát.~Néha úgy rémlik, mintha nem menne
16   15|    elõszobában világosítanak fel - néha tompított suttogást hallok
17   18|         szembekerülök. Környezetem néha csodálkozik, hogy én, aki
18   21|    fotografálnak. Meddig tart még? Néha egész alakokat pillantok
19   23|            van, nem lehet kivárni. Néha váratlan csend lesz, percekig.
20   25|         hogy mégis elõbbre jussak. Néha mintha sikerülne, de néha
21   25|          Néha mintha sikerülne, de néha nem, ilyenkor vonítok és
22   25|         hozzájuk. Mellettük futok, néha közöttük - csak néha rebbenek
23   25|        futok, néha közöttük - csak néha rebbenek riadtan félre,
24   25|            völgyek és piros házak, néha a fák közül kikandikáló
25   25|   világosság, ami éppen hogy elég. Néha átborzong rajtam, hogy talán