Fej.

501   16|          valahol, talán félrerúgták, de nem gurították le a rivaldába,
502   16|                  gumiszerû anyagra, még nem lehet nagyobb, mint egy
503   16|                 most vagyok elõször, ha nem ide vezettek volna a szálak,
504   16|                 Budapest, Bécs, Berlin, nem tudom. Errõl tudom, hogy
505   16|                 hogy New York, különben nem szédülnék oly keservesen
506   16|           folyton inog és hintázik, ami nem nyugtalanít, mert tudom,
507   16|                Capone vagy efféle, csak nem áruljuk el egymásnak. Nem
508   16|               nem áruljuk el egymásnak. Nem áruljuk el, nagyon vigyázni
509   16|               valami páncélszekrényben, nem semmisítette meg, õrzi...
510   16|   Lindberg-bébirõl volna szó, és mintha nem venné észre az ellentmondást,
511   16|                 mondok, ami semmiképpen nem rákos, az nem egy csecsemõ,
512   16|               semmiképpen nem rákos, az nem egy csecsemõ, mégis mindig
513   16|               visszatér rá, igen ám, de nem hasonlít az ezredesre, mégsem
514   16|             mondok, és szorongva érzem, nem ez az a szó, hiába, nem
515   16|                 nem ez az a szó, hiába, nem jut eszembe a „kidnapping”
516   16|             kidnapping” kifejezés, és õ nem segít ki, pedig õ csak tudja.
517   16|                jelenti, hogy befejezte, nem tárgyal tovább, nem vezet
518   16|          befejezte, nem tárgyal tovább, nem vezet nyomra. Hetykén koccintok,
519   16|    tiszteletemre tartott banketten, ami nem nagyon elõkelõ ugyan, kis
520   16|              altesti daganatban. És már nem szólítok meg senkit, biztos
521   16|                feredzse alatt...~Hiszen nem is ezt akartam én, más dolgom
522   16|           dolgom van nekem és hiszen ez nem is Ankara, ez a régi múzeum,
523   16|                 mikor megtaláltam... de nem az, viszont mégis jó, errõl
524   16|           Borzalom borsódzik a hátamon, nem merek az akasztott ember
525   16|            írnom a riportot, borzasztó, nem csalhatok, nem írhatom másképp,
526   16|               borzasztó, nem csalhatok, nem írhatom másképp, mint ahogy
527   16|          felszabadulás, hiszen ez talán nem is valóság, hiszen álmodom,
528   16|          megtaláljam, nincs is daganat, nem kell tovább keresni, és
529   16|            akasztott ember sincs, tehát nem kell róla írni, nem kell
530   16|               tehát nem kell róla írni, nem kell az arcába nézni! Még
531   16|           óriási téren, a tömegben, már nem félek, akármi történik,
532   16|             mindjárt fel fogok ébredni, nem is siettetem, érdekel ez
533   16|               egy kicsit hideg van.~~De nem ébredek fel mégsem, és megint
534   16|          dideregve, a tömegben, oroszul nem tudok, és a németet nem
535   16|                 nem tudok, és a németet nem értik. Nagy kár, pedig most
536   16|                  egyenesben vagyok, bár nem értik a szavam, látom és
537   16|          hasonló szláv szavakat. Hiába, nem beszélhetek, senki se ért,
538   16|           pofacsontú, rongyos figurák - nem mondhatom el nekik, pedig
539   16|             egész forradalmi népgyûlés, nem az akasztás volt a fontos,
540   16|                 megállnak, veszekednek, nem erre kell menni, a régi
541   16|                látni fogom - ám az ajtó nem nyílik, Vedres bosszúsan
542   16|                 tizenkettõkor bezárták, nem lehet semmit csinálni, csak
543   16|         hivatalos óra. Hacsak... hacsak nem megyünk fel a permanenciába,
544   16|          Kohinoor vagy Orlov. De persze nem lehet értékesíteni, kutya
545   16|              hogy gyémánt? Feldarabolni nem tudom, mûszerem nincs hozzá,
546   16|            beleereszteném a csatornába. Nem, odaát figyelnek. Viszem
547   16|                 és az érettségi biztost nem ismerem. Szerencsére eszembe
548   16|                  mint a jó tanuló, akit nem lehet tetten érni. „Koponyák
549   16|            valami rossz tanulónak, akit nem is látok. És mûvelten hozzáteszem: „
550   16|                  Úgy bizony, golgota és nem „tapping” és nem is „kidnapping”,
551   16|             golgota és nem „tapping” és nem is „kidnapping”, kedves
552   16|    hátgerincemen fekszem kifeszülve, és nem bírom tovább.~ ~
553   17|                 tudom, hogy odafent még nem vagyunk túl a télen. Igaz
554   17|               hallban, több dolgunk már nem lesz, átmegyünk vacsorázni
555   17|                 taxit bírom legkevésbé, nem lehet benne lefeküdni, olyan
556   17|                felé~Fordul a vasszilánk~Nem tudja visszatartani~Egyenlítõi
557   17|                 is lóg az orra, ezt már nem bírom. Tudatára eszmélek,
558   17|            jókedv és viccelõdési hajlam nem hangulatból jön, szükségem
559   17|               kezdem a lekókadt Jóskát. Nem mulatság elõzékenynek lenni,
560   17|             meséltem, emlékszel? Tudod, nem leszek még egész jól, de
561   17|           nehezen fog menni, érted, még nem leszek egész jól, mint említettem,
562   17|           tapintatosan úgy tesz, mintha nem venne észre semmi különöset,
563   17|              röhög, minden rendben van, nem kell elérzékenyülni, „szánalmas
564   17|                helyezkedni, ha fekszem, nem érzem annyira a rázást.
565   17|              volna, ha valaki felolvas, nem kellene gondolkodni. Szerencsére
566   17|             Újjászületése, úgy látszik, nem olyan derûs és könnyelmû,
567   17|           születése volt. Új építkezést nem sokat látok, pedig arra
568   17|                emelni Vezérünk nélkül”. Nem tehetek róla, a gimnazista
569   17|       jelképével a megváltozott idõknek nem is találkozom többé.~~Ebédidõben
570   17|             illetve engedelmeskedik, de nem nekem. Valaki másnak, aki
571   17|                   Bitte die Fahrkarte”. Nem adhatom oda a legjobb akarattal
572   17|                  úgy fest a dolog, soha nem kerülök ki innen, hiszen
573   17|              tudnék is egyenesen járni, nem engednek ki. Elkapott a
574   17|                a tájékozódást, magamtól nem is tudtam volna, merrefelé
575   17|                 ez már komoly dolog? ez nem csalás, fotográfián látni,
576   17|            fogunk, hallod-e, nekünk már nem autónk, repülõgépünk lesz,
577   17|               alatt vasburok, a kerekek nem forognak. Mégis hullámzik.
578   17|                alszik hajón és vonaton. Nem értem meg, ez már valami
579   17|          Visszamászom a kabinba, de már nem tudok elaludni.~~Hideg,
580   17|                elég volt az utazásból - nem vagyok semmire sem kíváncsi.
581   17|            vagyok semmire sem kíváncsi. Nem, nem így képzeltem elsõ
582   17|              semmire sem kíváncsi. Nem, nem így képzeltem elsõ északi
583   17|         ezüstszilkében tejszín. Sajnos, nem érzem az ízét semminek (
584   17|          aranykupolája. Többet egyelõre nem jelent számomra Stockholm,
585   17|           jelent számomra Stockholm, és nem is fog jelenteni négy hétig.
586   17|               úgy látszik, kész vagyok, nem vágyom többé semmire. Fehér,
587   17|                 a lépcsõn, amelyen soká nem fogok visszajönni... ha
588   18|             ezúttal, elõször életemben, nem az „igazság” kedvéért, ami
589   18|           módunkban közölni többé. Soha nem voltam oly kevéssé lírai,
590   18|           fektetnek. Altatót kértem, és nem érdeklõdtem. Másnap reggel
591   18|            mindent, de a házi vizsgálat nem marad el. Tehát az is lehet,
592   18|               álmélkodva. Ha a tanár úr nem tartja szükségesnek, miért
593   18|              szeretném megnyugtatni, de nem tudok svédül. A szobából
594   18|                színeket és árnyalatokat nem tudok már megkülönböztetni,
595   18|             képzelet küszöbén, s kezdem nem tudni, merrõl jöttem - testi
596   18|                 szem összefolyik, s már nem biztos, melyik irányítja
597   18|               még a nevem sem hallotta. Nem fûzõdik hozzám egyetlen
598   18|               Igyekszem szabatos lenni, nem mondok egy szóval se többet,
599   18|               fogom-e látni egyáltalán?~Nem is az egész szoba, csak
600   18|               egész szoba, csak az ágy, nem is az ágy, csak az a vacok,
601   18|           agymûtétet, ebben a kórházban nem is operálnak mást: az agysebészet
602   18|             röntgenszobába, agykamrákat nem kell újra tölteni... még
603   18|                ott a daganat. De hát... nem lehetne holnap... vagy mikor
604   18|        daganatot, különben... Ha rögtön nem találom meg, és nem távolítom
605   18|              rögtön nem találom meg, és nem távolítom el a baj okát,
606   18|          huszonnégy óra alatt halott... Nem vitatkozom tovább. Félóra
607   18|               nyugodt, mint aki kétszer nem tévedhet, csak egyszer.
608   18|            halasszák. Ellenben a fürdõt nem lehet elkerülni, megint
609   18|                 lécespadlójú fürdõszoba nem túl meleg. Két öblös fakád
610   18|           kedves néninek adnak át. Csak nem?... De igen, õ fürdet meg,
611   18|             Svédországban vagyunk, ahol nem számít a meztelenség. Fürdetéshez
612   18|               beszél, pedig tudja, hogy nem értek egy kukkot se.~Visszakerülök
613   18|                  de a biztosítótársaság nem tréfál: két elmaradt részletre
614   18|           követel. Dénes majd elintézi, nem lesz semmi baj. (Illetve,
615   18|             Illetve, baj lett ugyan, de nem velem - a biztosítótársasággal,
616   19|                   kérdi és kezet nyújt. Nem „na, hogy vagyunk?”, vagy „
617   19|               Udvarias, de udvariassága nem kényszeredett, érezni, hogy
618   19|          legmeghittebb hangja is ilyen.~Nem vizsgál, nem is kérdez ki.
619   19|           hangja is ilyen.~Nem vizsgál, nem is kérdez ki. Ez nem lep
620   19|           vizsgál, nem is kérdez ki. Ez nem lep meg, hisz tudom, hogy
621   19|                 rám, hogy betegségemrõl nem beszélünk. Az a különös
622   19|                 való saját véleményemre nem kíváncsi - egész közönyös
623   19|     feladatairól, amikkel pedig szintén nem vagyunk mindig és véglegesen
624   19|                az ember érdekében, csak nem akarja kifejezni magát.
625   19|               közben elfelejtette, vagy nem értett hozzá, vagy nem voltak
626   19|             vagy nem értett hozzá, vagy nem voltak eszközei - vagy esetleg
627   19|                 eszközei - vagy esetleg nem hagyta a központi kormányzat,
628   19|             bátor cselekedetén, aki, be nem várva az õ lusta és habozó
629   19|          ilyesfélét akartam elõadni, de nem felelek érte, mennyi jutott
630   19|                új ismerõst hallgatta és nem a kórképet -, aztán gyorsan
631   19|               benyomásaim hatása alatt. Nem mondhatnám, hogy elsõ pillanatban
632   19|                 de különösebb rajongást nem keltett bennem. Azt mindjárt
633   19|    megpillantottam aláírását, elolvasni nem tudtam, de a vonásokat megsejtve,
634   19|               Ismétlem, semmi kifogásom nem volt a személyes megismerkedés
635   19|           megváltó” allûrjei. Bár arcát nem vehettem ki, biztosan nagyon
636   19|               lesz, önmagammal nincs és nem lehet vitám. Ahogy fenti
637   19|           akinek életem kezébe került”. Nem véletlen, hogy nem a tetszetõsebb
638   19|             került”. Nem véletlen, hogy nem a tetszetõsebb kifejezést
639   19|              kezébe adtam”. Olivecronát nem én választottam a mûtét
640   19|          választottam a mûtét céljaira, nem én eszeltem ki, hogy éppen
641   19|           orvosoknak kell érteni hozzá, nem nekem.~~És mégis...~~És
642   19|    elfelejtettem volna... valamit, amit nem is most tudtam meg róla,
643   19|          igazság bevallásának. És ezzel nem a mûvészet és valóság értékét
644   19|                egyszerûen azért, mert - nem tudom, hogy csinálja, de
645   19|               most kellett megtanulnom. Nem is könnyen és nem is minden
646   19|          megtanulnom. Nem is könnyen és nem is minden önfeláldozás nélkül.
647   19|                 történt. Kiderült, hogy nem megy. Rakosgatás közben
648   19|                 ahogy valóban történt s nem úgy, ahogy történhetett
649   19|               találkoztunk volna?~~Nos, nem így történt.~~Úgy látszik,
650   19|                És egy nevet mondott ki. Nem élõ vagy halott nevét. Fiktív
651   19|                 és másnap, a bemutatón, nem félvén többé a halált, van
652   20|           örvényekre, a fjordok fölött. Nem, ez nem az. Mégis más, mint
653   20|                 fjordok fölött. Nem, ez nem az. Mégis más, mint odalent.
654   20|             derûs ez a szél, szilaj, de nem haragos. Vidáman és közömbösen
655   20|            illatát.~Mi az, úgy látszik, nem lesz vizsgálat. Kilenc óra
656   20|                 óra elmúlt, és a szolga nem jelentkezett, hogy felemelje
657   20|           szobámból. Úgy teszek, mintha nem venném észre, nincs kedvem
658   20|               kedvem tréfálkozni. Talán nem vagyok egészen ébren? Vagy
659   20|            homály van körülöttem, s ezt nem tulajdoníthatom a beborult
660   20|           felkattantotta a villanyt. De nem tetszik, hogy ilyen fásultan
661   20|                 akarok és tudok, de ezt nem érzem megbízhatónak, újra
662   20|        nyugodtan és zavartalanul. Talán nem is olyan szörnyû... Megbízható,
663   20|              érdeklõdik. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni vele. Furcsán
664   20|                 mindent, õ is rólam, de nem leveleztünk. Norvéggé lett
665   20|                délután Oslóba jutok el. Nem jelentkezem sehol, nem keresek
666   20|                  Nem jelentkezem sehol, nem keresek fel senkit. A havas
667   20|           sétálok, tûnõdve, ábrándozva. Nem kell kérdeznem rendõrt,
668   20|                 németül? idegen vagyok, nem mondaná meg, hol találom
669   20|        rettenetesen kikapok anyámtól... nem fog kikapni, errõl kezeskedem...
670   20|                 Akkor hát Isten vele... nem, nem, ne mentegetõzzék,
671   20|            Akkor hát Isten vele... nem, nem, ne mentegetõzzék, furcsa,
672   20|              Honnan tudja?... Astridról nem beszéltem... Mi ez? Ez az,
673   20|              negyedórás ismeretség után nem látják többé egymást - én
674   20|                 Valami, aminek még soha nem voltam híján, amióta az
675   20|                 az eszemet tudom. Akkor nem tudtam volna megnevezni -
676   20|                az életet tartja bennem. Nem egész általános értelemben,
677   20|       cigánymuzsika elhallgatott, miért nem hallom hát az ismeretlen
678   20|              leszakadt hátamról - miért nem vagyok hát boldog? Miért
679   20|              Miért van itt olyan hideg, nem fûtenek ebben a kórházban?~~
680   20|               közömbös szót váltottunk, nem mondott semmi lényegest,
681   20|               ki az ablakot, rikácsolt, nem bírom, nem bírom ezt a fülledtséget,
682   20|          ablakot, rikácsolt, nem bírom, nem bírom ezt a fülledtséget,
683   20|              élesen, vadul felnevetett, nem lehetett tudni, õ volt-e
684   20|           menjen csak, aludni fogok. De nem aludtam, az ablak felé fordulva,
685   20|            szégyenletes komédia. De hát nem akarja megérteni senki,
686   20|                vagy úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy szerep ez is,
687   20|             Valami, vagy inkább valaki, nem lehet tudni, kicsoda, jelmezeket
688   20|            békát és barázdabillegetõt - nem látjátok, hogy illeg és
689   20|               lesütõ szemérmes almafát. Nem fák ezek ott, menüettet
690   20|                 ez hiányzott hát, ezért nem tudtam megnyugodni? Fehér
691   20|                elektronoké, amiket soha nem látott s nem fog látni soha
692   20|                amiket soha nem látott s nem fog látni soha emberi szem,
693   20|             nyugodt és fehér tehát - de nem, hiszen úgy látom, hunyorog.
694   20|       Ismeretlen éjféli ápolónõ jön be. Nem kérdem, miért kapok dupla
695   21|                rögtön mélyen elaludtam, nem emlékszem egyetlen gondolatra
696   21|             gurítanak végig a folyosón. Nem vagyok kábult, kicsit talán
697   21|                 miért oly tapintatosak? Nem azért hoztak ide, hogy tapintatosak
698   21|                 látom, ahogy közeledik, nem nézek oldalt, nem vagyok
699   21|            közeledik, nem nézek oldalt, nem vagyok arcokra kíváncsi.
700   21|           hangot. A hajamat nyírják. De nem állanak meg alul, mint a
701   21|       motoszkálnának.~Mi ez, több fúrás nem lesz? Sebesen szaladgálnak
702   21|       körülrakják kendõvel a területet. Nem hallom a vízcsobogást, pedig
703   21|              úgyse érzékeny a fejbõröm. Nem is fáj, csak érzem, egész
704   21|           tarkón egyetlen hosszú vágás. Nem fáj, de érzem. Csipeszek
705   21|         baboskendõt. Persze, az ütõerek nem folyatnak, ugrásszerûen
706   21|                Na, szervusz, Frici - és nem lep meg, hogy senki se felel.~
707   21|          makacsabb, mint valaha. Mi az, nem tudja átfúrni? Próbálom
708   21|            Végre megállt. Na, csakhogy. Nem gondolja, tanár úr, hogy
709   21|            sokáig ingott, makacskodott, nem akart engedni, míg végre
710   21|                       Csak õ lehet, bár nem ismerem meg a hangot, soha
711   21|                soha azelõtt (azután se) nem volt ilyen lágy, selymes,
712   21|     viszonylagos csend lett. De a csend nem megnyugtató. Gyengeség fog
713   21|       villámszerû rémület. Szent Isten, nem szabad elvesztenem az eszméletemet.
714   21|           kapcsolatban? „Európai embert nem altatok el, nekem éber betegnél
715   21|          tisztít, velõkrokettet készít. Nem, nem, ez ostobaság, gyorsan
716   21|              velõkrokettet készít. Nem, nem, ez ostobaság, gyorsan valami
717   21|                akkor eszméleten vagyok. Nem, nem, ez se jó, inkább azt
718   21|                 eszméleten vagyok. Nem, nem, ez se jó, inkább azt a,
719   21|                  es geht...~~Hû, ez már nem az én hangom volt. Magas,
720   21|                  Ezt abba fogom hagyni, nem felelek többet, nem ijesztgetem
721   21|             hagyni, nem felelek többet, nem ijesztgetem magam fölöslegesen.~
722   21|                 el van zsibbadva - mért nem lazítják azt a szíjat, akármilyen
723   21|              Valószínûleg lüktet.~~Fáj? Nem fáj.~~Egyáltalán nem fáj
724   21|               Fáj? Nem fáj.~~Egyáltalán nem fáj az agyvelõm. Egy mûszer
725   21|              egy átsuhanó gondolat, ami nem ide tartozik és amit nem
726   21|                nem ide tartozik és amit nem tudok visszatartani. Elõtérbe
727   21|        tolakodni, visszaszorítom, fáj.~~Nem, az agyvelõm nem fáj. Fáj?
728   21|                  fáj.~~Nem, az agyvelõm nem fáj. Fáj? Hát nem kietlenebb
729   21|              agyvelõm nem fáj. Fáj? Hát nem kietlenebb ez, mintha fájna?
730   21|        fekhessék élve -, valószínûtlen, nem való ez, illetlen ez, hogy
731   21|               ébren van és gondolkodik. Nem illik ez, nem szép, nem
732   21|              gondolkodik. Nem illik ez, nem szép, nem természetes -
733   21|                 Nem illik ez, nem szép, nem természetes - mint ahogy
734   21|                természetes - mint ahogy nem volt természetes... akkor...
735   21|              súlyos, súlyos tárgy... és nem zuhan le... ahogy kellene...
736   21|            zuhan le... ahogy kellene... Nem, nem... uraim, hogy is mondta
737   21|                   ahogy kellene... Nem, nem... uraim, hogy is mondta
738   21|     hátrahajtották a nyakát... ez a kés nem való ide... ebbõl nagy baj
739   21|             uraim. Mindent hallanék, ha nem restellném magam figyelni.
740   21|      szemérmetlenebb. Ne suttogjunk, ez nem méltó. Én nem tehetek róla.
741   21|            suttogjunk, ez nem méltó. Én nem tehetek róla. Szégyellem
742   22|                 fut is be a konyhából - nem teszed le rögtön azt a trombitát?!
743   22|                rögtön azt a trombitát?! Nem tudod, most operálják szegény
744   22|              meg fogsz segíteni. Inkább nem is akar látni soha, csak
745   22|              akár befejezik addig, akár nem. Hogy hogy lehet az? Hát
746   22|                felszalad oszlopok közt, nem néz se jobbra, se balra,
747   22|               mellékszobában, reméljük, nem lesz rá szükség...~...épp
748   22|                diktálni a sportrovatot. Nem tud teljesen odafigyelni,
749   22|             hírhedt mondásom? „Humorban nem ismerek tréfát”. S.-nek
750   22|       mindenesetre meg kell írni. Címet nem kell találni. Címe széles,
751   22|                 feketében, és sírdogál. Nem kérdez senkit, csodálkozva
752   22|               rá, megkérdik, kit keres? Nem felel.~~Fél egyre kint a
753   22|           aratott döntõ sikert. De most nem erre gondol. Csendesen elmosolyodik,
754   22|          vigasztalni, mit félsz, te ló, nem lesz semmi baj... beszéljünk
755   22|            zavartalanul szerethessenek, nem zavarja õket, hogy élünk.~(
756   22|            Gyerekek, bevallom õszintén, nem tudom pontosan, mi az, hogy
757   22|                hát hiszen akkor ezentúl nem úgy kelt õt mondani, hogy
758   22|          tumorista. Nagyon jó, csak már nem új, már Bécsben rájött valaki.~
759   23|                 lehet még hátra? Kezdek nem odafigyelni, úgyse értek
760   23|                de rengeteg részlet van, nem lehet kivárni. Néha váratlan
761   23|           felriadok, bár érzem, hogy ez nem a vége, mert mozdulatlanul
762   23|          átvillámlik a rettenet - miért nem hallok most egy szót sem (
763   23|                 még zavart), talán csak nem... talán csak nem vágta
764   23|            talán csak nem... talán csak nem vágta át az... aku... akasz...
765   23|              a-kusz-tikusz - hallóideg. Nem, nem, ugye nem, biztosan
766   23|         a-kusz-tikusz - hallóideg. Nem, nem, ugye nem, biztosan neheztel,
767   23|               hallóideg. Nem, nem, ugye nem, biztosan neheztel, hogy
768   23|                 biztosan neheztel, hogy nem feleltem, most nem kérdez
769   23|                 hogy nem feleltem, most nem kérdez többet. Erõlködöm,
770   23|               mikor végre értem, hiszen nem ezt akartam mondani.~~„Szíjak...
771   23|        fájdalomérzés teljesen megszûnt, nem nyugtat meg. Sõt egyre ijesztõbbnek
772   23|                 De hogy ordítsak, mikor nem fáj? Elhatározom, hogy ordítani
773   23|                 ordítani fogok, ha fáj, nem türelmetlenségbõl, vagy
774   23|                 vagy rémületbõl, hiszen nem is bánnám olyan nagyon,
775   23|        Bámulatos.~~Ohó... csak elaludni nem... akkor végem van.~~A ködfátyolképrõl,
776   23|             besüpped, kanyarodik. Sehol nem szalad be az agyvelõbe.
777   23|              titkos elégültséggel, hogy nem megy ki a festék. Most könnyen
778   23|              vettük, hiszen hivatalosan nem volt belõve a terület, és
779   23|                 a terület, és civilekre nem is szabad lõni?~Nem, nem
780   23|           civilekre nem is szabad lõni?~Nem, nem errõl van szó.~Ezek
781   23|                nem is szabad lõni?~Nem, nem errõl van szó.~Ezek a fehér
782   23|              amit játszanak. Olivecrona nem játszik komédiát. Ott ül
783   23|             szempontjából, a tartalomra nem kíváncsi. Igaza van. Rettentõ
784   23|            fölényes, az igazgatót kéri, nem érdeklik a kisebb hivatalnokok;
785   23|             bont. A külsõ vonal azonban nem hagyja abba, egyre élesebb
786   23|            élesebb és kihívóbb - mi az, nem hallotta, mit mondok? Követelem,
787   23|      csûrés-csavarás nélkül - igen vagy nem, igen vagy nem? Csitító
788   23|                igen vagy nem, igen vagy nem? Csitító hangok, eminnen.
789   23|              ezeket kell itt elintézni. Nem, elõbb ezt, ez fontosabb
790   23|                kell, nekem tudnom kell, nem vagyok semmire se kíváncsi,
791   23|               se kíváncsi, mondta, vagy nem mondta, igen vagy nem, különben
792   23|              vagy nem mondta, igen vagy nem, különben leteszem a kagylót.
793   23|         különben leteszem a kagylót. De nem lehet, a dolog nem olyan
794   23|          kagylót. De nem lehet, a dolog nem olyan egyszerû, másról van
795   23|                 figyeljetek! Olivecrona nem nevet, és nem is haragszik:
796   23|                Olivecrona nem nevet, és nem is haragszik: a huzalokra
797   23|               látja, hogy a vékony drót nem bírja az ordítást, az áram
798   23|            elhárítja - vigyázzunk, most nem szabad hozzányúlni. Igen,
799   23|            ordítások, dühöngõ izgalmak. Nem érezte olyankor, mintha
800   23|                  ártatlanul vádoltak... nem hallgatták meg a védekezésem...
801   23|         tomboltam, rúgtam, döngettem... nem lehet tûrni... De igen,
802   23|                  De valószínû, hogy már nem féltem az eszméletlenségtõl.
803   23|                 az eszméletlenségtõl. S nem remegtem, hogy meddig tart
804   23|                 volna. Beleéltem magam, nem erõlködtem kifelé.~~Utolsó
805   23|                kezdtem magammal. Ugyan. Nem. De igen, igen. De hogy
806   23|                 itt van az orrom elõtt, nem vatta és nem géz, krizantém.
807   23|               orrom elõtt, nem vatta és nem géz, krizantém. Oldalt pislogva,
808   23|                   ravatalon fekszem?~De nem. Egyszerre ráeszmélek, mint
809   23|               fölfelé van már fordítva, nem lefelé.~~Szobámban feküdtem,
810   24|              utáni napokra vonatkozóan. Nem szívesen teszem, mégis kénytelen
811   24|                súlyosan megzavarodott.~~Nem emlékszem rá, de egybevágó
812   24|             Látván, hogy szempontjaimat nem akarják méltányolni, rögtön
813   24|            véleményem képezte. Szavamat nem válogattam, mert alaposan
814   24|          tekintélyekre való hivatkozást nem. Kijelentettem, hogy a nõk
815   24|                  vegye tudomásul, eddig nem akartam mondani, épp olyan
816   24|               udvariasságom és bizalmam nem az eszének szólt, csak a
817   24|                liba, ismételtem, és ezt nem haboztam több nyelven nyilvánosságra
818   24|      visszamerül, és örökre eltûnik, ha nem teljesítik feltételeit.~
819   24|                  hogy ezek a feltételek nem álltak arányban a fent vázolt
820   24|              annál meglepõbb, mert soha nem teniszeztem, és nem is éreztem
821   24|                soha nem teniszeztem, és nem is éreztem hiányát. Könnyen
822   24|               de mivel a naptár már rég nem érdekelt, ezúttal - elõször
823   24|               róla, hogy délelõtt van s nem délután. Az éjszakát bizonyára
824   24|              ebéd és vacsora elmaradása nem tûnt fel, nem volt étvágyam,
825   24|                elmaradása nem tûnt fel, nem volt étvágyam, és arra gondoltam,
826   24|             lábujjhegyen jöttek-mentek, nem kérdezõsködött senki, s
827   24|                alapjában semmi egyébbel nem foglalkoztam, mint idõméréssel,
828   24|           kelnie. Így semmi rendkívülit nem találtam rajta, hogy megint
829   24|           hangját sokszor hallottam, de nem számoltam az ütéseket, az
830   24|          ajtóban állt, fehér köpenyben, nem jött közelebb, biztatóan
831   24|      ugyanazokat motyogom, s hangulatom nem változik lényegesen. S hogy
832   24|               ajtóban, fehér köpenyben, nem jön közelebb, biztatóan
833   24|            megfordított esete volt ez - nem két, vagy több képet (emlék
834   24|             ébren van?! Fáj valamije?~- Nem fáj semmi. Mikor veszik
835   24|                gondolja, mikor váltják? Nem fogják váltani. Egyszer
836   24|                   Micsoda, micsoda, hát nem tizenkét napja operáltak
837   24|                 operáltak?~- Ma reggel.~Nem feleltem, oldalamra dõltem,
838   24|               van sérülve?~A kérdésekre nem válaszoltam, úgy tettem,
839   24|              hülye beteg vagyok, akinél nem fontos, igazat tud meg,
840   24|            fontos, igazat tud meg, vagy nem - különben is mi az igazság,
841   24|           különben is mi az igazság, ha nem életérdekeinket szolgálja?
842   24|                 szolgálja? A nõket soha nem érdekelte az igazság, csak
843   24|              láttad, ifjúkorom mestere! Nem véletlenül zarándokoltam
844   24|                   Ú... ú... úgy. Na jó. Nem kell semmi.~- Megigazítanám
845   24|                kért, és gyorsan kiment.~Nem emlékszem erre, de azt biztosan
846   24|                azt biztosan tudom, hogy nem okozott fájdalmat. Lihegve,
847   24|                Hát most megfogtak. Erre nem számítottam a napok számolgatása
848   24|              banda. Kezeik közt vagyok, nem tehetek semmit, ha akarják,
849   24|               már ravaszabbul fogadtam. Nem tettem fel neki egyenes
850   24|            percre?... Igen, bocsánat... Nem tudom, jól fejezem-e ki
851   24|          idõérzékletünk formáiról... Én nem nagyon ismerem - csak azt
852   25|                  amiket összebeszéltem. Nem érdemes idézni, hasonlatosak
853   25|      garnitúrából, amire úgy vigyáztam, nem hiányzik‑e egy darab? Így
854   25|                 fel, bár a nõk logikája nem megbízható, arra talán alkalmasak,
855   25|             vagy valami kis tárgy, hogy nem vesztették-e el? Nem nagyszerû „
856   25|               hogy nem vesztették-e el? Nem nagyszerû „meglátások” élet
857   25|           látomásom van, holott ezúttal nem számoltam a napokat, nem
858   25|                nem számoltam a napokat, nem is voltam magamnál, csak
859   25|             Fejem profilban, a lepedõn, nem a párnán, a párnát hátratoltam.
860   25|              így, gondolkodva pislogok. Nem panaszkodom, nem hívok senkit,
861   25|              pislogok. Nem panaszkodom, nem hívok senkit, nem kérek
862   25|          panaszkodom, nem hívok senkit, nem kérek semmit. De azért várok,
863   25|             feszülten. Ha valaki bejön, nem mozdulok, fekszem tovább,
864   25|            tovább, lefelé nézek, mintha nem érdekelne. De mikor ki akar
865   25|       távolságban céltól és indulástól. Nem jutok elõbbre, és nem tudok
866   25|       indulástól. Nem jutok elõbbre, és nem tudok elmaradni se. És magasra
867   25|           elveszett másik felemet, amíg nem késõ, míg ebben a maradékban
868   25|          oldalon lévén egyetlen szemem; nem láthatom jobb oldalamat,
869   25|               borzalmától elalélnék, és nem tudnék tovább futni.~Nem
870   25|                nem tudnék tovább futni.~Nem is vonítanék, leszegett
871   25|                jelezve a haladást. Erre nem számítottam, a gyaloglásnak
872   25|           Kajánul fut velem az éjszaka, nem tehetek mást, gyorsabban
873   25|               mintha sikerülne, de néha nem, ilyenkor vonítok és szûkölök
874   25|                 Jó volna megpihenni, de nem lehet, el kell érnem Trelleborgot,
875   25|                érnem Trelleborgot, amíg nem késõ, míg tart az élet.
876   25|        vaksötétbe borulhat a táj, akkor nem látom többé egyetlen irányvonalamat,
877   25|            átborzong rajtam, hogy talán nem is Hold, talán maga a Nap
878   25|          Boszorkány-sziget erdejében. S nem láttam meg soha. Most itt
879   25|           magában, de most se láthatom, nem játszhatom el vele azt az
880   25|          lógatom a fejem. Orvos jön be, nem Olivecrona, de ismerem,
881   25|            Olivecrona, de ismerem, csak nem tudom a nevét. Nézeget,
882   25|             üres. Mégis magamhoz térek, nem vagyok egyedül. Valahonnan,
883   25|           szomszédban, zongoráznak. Ezt nem is tudtam, hogy zongora
884   25|               sokáig vizsgált, figyelt. Nem volt egy szavam se ezúttal.
885   25|        nyugtalankodjam, semmi az egész. Nem értettem, mirõl beszél,
886   25|                 értettem, mirõl beszél, nem is érdekelt. Olivecrona
887   25|                ilyen émelyítõ fájdalmat nem tapasztaltam. Egyébként
888   25|             hogy szeretnék felülni. Azt nem lehet, de hátamra fekhetem,
889   26|                köményes sajt, amit soha nem ettem, pompás és egész jó
890   26|                és tejfehér arcbõr, mely nem ismeri a pirulást.~~Késõbb
891   26|         felugrik, kisiet, megint bejön, nem figyel.~- Mi baj? - kérdem
892   26|                 magával, végre kitör.~- Nem hagy békén a viking (csak
893   26|                van szó?~- Mit tudom én. Nem tudom, mért olyan sürgõs.
894   26|                  De a szeme világát már nem tudja visszaadni.~~Óriási
895   26|            visszhangzik bennem. Eleinte nem ismerem ki magam, tulajdon
896   26|              Kínos hallgatás, õnagysága nem ismeri ki magát. Könnyeket
897   26|          jelentkeztek - ez az, amit már nem lehet visszacsinálni? Az
898   26|            elvégzi romboló munkáját?~De nem kérdezek semmit. Õnagysága
899   26|               feláll, az ablakhoz megy. Nem tudja mire vélni a dolgot.
900   26|                  vagy ostobának?~Holott nem vagyok se hõs, se ostoba.
901   26|             elfogják a cár futárát, aki nem tudja végignézni, hogy édesanyját
902   26|         megsúgom: látok! A megcsonkítás nem sikerült! Talán azért, mert
903   26|              történhetett bennem, azért nem jutott el a gyászos híradás
904   26|            erõsbödõ, hetyke gyanú, csak nem akartam szólni róla, míg
905   26|                akartam szólni róla, míg nem válik bizonyossággá. Már
906   26|            azért bámészkodtam el, azért nem válaszoltam kérdésére, mert
907   26|              kanál és a paplan...~Ezért nem törtem ki szenvedélyesen.
908   26|          szenvedélyesen. Ellenkezni még nem mertem, míg nem hihetek
909   26|          Ellenkezni még nem mertem, míg nem hihetek magamnak egészen,
910   26|        értesültem a tükörbõl, hogy elöl nem is nyírták le, ahogy hittem,
911   26|      lelógathassam a lábam, de erre még nem kaptam engedélyt. Délben
912   26|             legnagyobb tétjét feltette. Nem sokáig kellett lapoznom,
913   26|                hosszú percekig. De most nem küldött el, mint elõször,
914   26|     figyelmeztetéssel, hogy a diagnózis nem tartozik rám. A szemtükröt
915   26|           mormog valamit, egy szót, ami nem orvosi vélemény, és nem
916   26|                 nem orvosi vélemény, és nem is szerepel a tudományos
917   26|       meglátogattak szobámban, az egyik nem is a kórházból való, tanulmányúton
918   26|                  hogy megbolondulok, ha nem enged felülni legalább.
919   27|               tak és tak-tak, míg rajta nem kapom magam, hogy úgy ketyegek,
920   27|             hazatért Peer Gyntjét, csak nem tudja közölni velem. Magyarázok
921   27|             ahol egy kis ajtó fölé az a nem van kiírva, amihez tartozom.
922   27|                 esze tokjáról - ezúttal nem azzal a céllal, sõt isten
923   27|      valószínûtlen, olyan játékos, mert nem ebbe születtem bele - játékutcákon
924   27|                 nép százhúsz esztendeje nem viselt háborút - megszokta,
925   27|         csontból épült test száz évre s nem addig, amíg bombának és
926   27|                 édesanyja. Huszonöt éve nem láttam Gizi nõvéremet, hajszínén
927   27|                 tud magyarul, édesanyja nem számított rá, hogy valaha
928   27|             elszánt volnék és bizakodó, nem volnék boldog, hidd el -
929   27|        hajótörött vagyok.~Meglehet - de nem attól, ami most Stockholmban
930   27|                a sziklafalon, már régen nem volt Kanaán, aminek vélnéd...
931   27|                 éreztük, hogy ez a hajó nem biztonságosabb, a mélyében
932   27|                Tudod, mit mondok?... Ha nem is tudatosan, lelkem mélyén
933   27|           elhagyatva és egyedül, s hogy nem arról van szó, vajon eléri
934   27|            népének leánya, kis Nini, ha nem is vette észre mindenki -
935   27|            tenger fenekén. De látod, én nem haltam meg, a roncs kidobott
936   27|         sejtettem, hogy ami ezután jön, nem a legtöbbnek elérése, hanem
937   27|                hogy vágják csontjaimat, nem azért, hogy enyvet fõzzön
938   27|        mondására, Egyiptom földjén?~Aki nem remélt semmit, nem eshetik
939   27|                  Aki nem remélt semmit, nem eshetik kétségbe soha.~~
940   27|          eshetik kétségbe soha.~~Régóta nem remélek én sokat. Köszönöm
941   27|                magyar barátaimnak, hogy nem hagytak elveszni - köszönöm