Fej.

  1    1|               igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet
  2    1|               azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetõdznöm
  3    1|            legmagátólértetõdõbb dolga: hogy ugyanis az író elmesél valamit,
  4    1|                 hát kérem, nem hiszem, hogy a mi pályánkon mindig az
  5    1|            olvasó az írótól tudta meg, hogy õt mi érdekli és nem megfordítva.
  6    1|                megfontolással szemben, hogy vajon illik-e, vagy nem
  7    1|              szimatolgatom túlságosan, hogy mit várnak tõlem, azon bizony
  8    1|              magamtól várok.~Bizonyos, hogy egyebet, mint amennyi életünk
  9    1|         megfigyeléseimbõl, pláne most, hogy újabb haladékot kaptam a
 10    1|             gondoltam lehetségesnek -, hogy írónak lenni nem is olyan
 11    1|             nem is olyan könnyû dolog: hogy ez a minõség nemcsak jogcím,
 12    1|                nem az író. A kényszer, hogy az emléket lerögzítsem,
 13    1|               bennem, arra erõszakolt, hogy ne csak átéljem, ami történik
 14    1|             róla, mások számára. Most, hogy a „Mennyei Riport” legelsõ
 15    1|           legelsõ kapuját (nem furcsa, hogy ezt a regényt is akkor írtam,
 16    1|               kínozna a lelkifurdalás, hogy veszni hagytam közöttük
 17    1|              vissza akar tartani tõle, hogy önmagammal foglalkozzam...~
 18    1|               Egyszer már kifejtettem, hogy szerény csak én lehetek -
 19    1|       széljegyzetet, mely azzal vádol, hogy betegségemmel s a hírneves
 20    1|            lehet válaszolni. Vagy úgy, hogy észre se veszem, és egyetlen
 21    2|            leányokat. Én persze tudom, hogy nem errõl van szó, anyámat
 22    2|            élet korán hozzászoktatott, hogy a pénzgazdaságot megkülönböztessem
 23    2|             volna egy közírónak. Igaz, hogy a kettõ, éppen az írónál,
 24    2|              színmûvet írom meg elõbb, hogy ennek jövedelmébõl aztán
 25    2|                beszélni. Itt az ideje, hogy színpadi szerzõ legyek magam
 26    2|               Már-már rászántam magam, hogy felhívjam D.-t, amikor eszembe
 27    2|                 amikor eszembe jutott, hogy Pirandello ötvenhat éves
 28    2|       belekezdtem. Ugyanis tudni kell, hogy évek óta minden héten megfejtek
 29    2|                 csak éppen az a bajuk, hogy nem léteznek a valóságban,
 30    2|            betûkkel. Már gondoltam rá, hogy levelet intézek hozzá, vagy
 31    2|           felelõsségre.~Sõt valószínû, hogy éppen akkor gondoltam erre,
 32    2|             megterhelni a feltevéssel, hogy betegségem tulajdonképpen
 33    2|             kezdõdött (ki fog derülni, hogy régebbi keletû volt), de
 34    2|              volt), de annyi bizonyos, hogy nagyon dühös voltam. Mi
 35    2|           dühös voltam. Mi a csoda az, hogy „...on terme... kuko is...
 36    2|        belevörösödtem a próbálkozásba, hogy a gyanús közmondást kiegészítsem.~~
 37    2|           negyedik vonatnál jöttem rá, hogy hallucinálok.~~Erõsebb hallucinációm
 38    2|                soha nem volt, érthetõ, hogy az elsõt nem ismertem fel
 39    2|           azelõtt is, gyerekkorom óta, hogy otthon üldögélve, de különösen
 40    2|              ilyenkor, aztán rájöttem, hogy a fülem káprázik, nem nyugtalanított
 41    2|             Vonatdübörgés, olyan erõs, hogy elnyomja a valódi neszeket;
 42    2|            szokatlannak.~Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek
 43    3|             ötödista, nem veszi észre, hogy természetrõl és életrõl
 44    3|            autizmus! - csak szeretnék: hogy én például, ha nyugodtan
 45    3|        körülbelül meg tudom határozni, hogy az aktuális gondolat agyamnak
 46    3|     keletkeznek. Magamban elhatározom, hogy ma, az ágyban folytatni
 47    3|                évek óta áltatom magam, hogy kitartó gyakorlattal irányítani
 48    3|           eszeltem ki évekkel ezelõtt, hogy el lehetne aludni minden
 49    3|                 vízipólóról beszél, és hogy magasugrásban elsõ lett.
 50    3|             már az szemtelenség tõlem, hogy szerény vagyok - „mire szerény
 51    3|           Ezzel kapcsolatban felhozom, hogy a skarlát óta, amin gyermekkoromban
 52    3|                  titokban számítok rá, hogy ezzel imponálni fogok Cininek.~
 53    3|             szoktam, de azért jólesik, hogy mûvész úrnak szólít, tehát „
 54    3|                már akkor gondoltam rá, hogy hívõ és haladó íróhoz erõteljes
 55    3|          tetszelegni, elismerni ezzel, hogy a mûvészet, viszonylagosan,
 56    3|               találkozom, szóba kerül, hogy meg kellene csinálni azt
 57    3|                mondja: „ídesapám”, meg hogy „tikhús” lesz estére) az
 58    3|                 Elõrelapozok, kiderül, hogy egy zsidó felekezeti iskola
 59    3|                 Meg fogja tudni tõlem, hogy igenis van tehetsége, éppen
 60    3|        alkalmatlan. Ötkor elhatározom, hogy azt a dolgot holnap délelõttre
 61    3|              iránt. Errõl eszembe jut, hogy hatra egy amatõr filmegyesület
 62    3|             tanár udvariasan félreáll, hogy a filmezõ dolgozhasson,
 63    3|          hûvösen magyarázva az esetet, hogy orvosi tájékozottságomat
 64    3|            mondat közepén észreveszem, hogy a levegõnek beszélek, partnerem
 65    3|               gyanú lappangott bennem, hogy be vagyunk csapva, lehetetlen,
 66    3|            vagyunk csapva, lehetetlen, hogy ez élõ ember, olyan mozdulatlanul
 67    3|           célokból, onnan is gondolom, hogy vér alig folyik. Így is
 68    3|              de én elõkelõen kifejtem, hogy valamikor a valóságban is
 69    3|                õ mosolyogva megjegyzi, hogy itt egy kis ellentmondás
 70    3|          ellentmondás van, mert ahhoz, hogy például valaki rászánja
 71    3|               akkor hallottam elõször, hogy ilyen is van), emlékszem
 72    3|             furcsa volt arra gondolni, hogy most elviszi magával, tönkrement
 73    3|            dogmává erõsödött tétellel, hogy ilyesmi, természetesen,
 74    3|         fordulok az ablak felé, tudom, hogy belül zakatol valami, a
 75    3|                magamtól e pillanatban, hogy lehet az, hogy a délutáni
 76    3|            pillanatban, hogy lehet az, hogy a délutáni mozi emléke nem
 77    3|                és rögtön elhatároztam, hogy a fülemmel van valami baj,
 78    3|        fülemmel van valami baj, lehet, hogy zsiradék gyûlt össze a járatban.
 79    3|            Csak persze okosabb vagyok, hogy ezt észre lehessen venni
 80    3|                mely tiltakozik ellene, hogy a testemet éppoly fontosnak
 81    3|              való harcban. Kieszeltem, hogy az élõ testnek, végig a
 82    3|               a fül nemcsak arra való, hogy halljunk vele, de arra is,
 83    3|             halljunk vele, de arra is, hogy enyelegve cibáljuk, s a
 84    3|          fejezetét is ideadta, látván, hogy érdekel a dolog. Orromba,
 85    3|         szaladt. Fogamat csikorgattam, hogy ne tudjak tiltakozni, úgy
 86    3|           végén odavetõen megjegyezte, hogy füljáratgyulladásom van,
 87    3|             humorista, elmondtam neki, hogy egy selypítõ orvos a szülészhez
 88    4|                sem használható. Fõ az, hogy paradox, önmagának ellentmondó,
 89    4|               valóság. Annyi bizonyos, hogy ezen a három héten, április
 90    4|          folyamán ez a homályos érzés, hogy nekem valami „elintéznivalóm”
 91    4|                aki egyszer bevallotta, hogy viharos és kalandos életének
 92    4|          jelentkezett benne ez a hang, hogy talán mégis jobb lett volna
 93    4|            azzal nyugtattam meg magam, hogy hiszen mindegy: ha a lánc
 94    4|            értelemben, azt magyarázta, hogy „magamat keresem”. Igen
 95    4|                 sajthegyek ingerelnek, hogy fúrjam át magam, alagutat
 96    4|               Sokszor hittem magamról, hogy tulajdonképpen haspók vagyok,
 97    4|               ki, azzal áltatom magam, hogy riportot fogok írni. Ökröt
 98    4|               dolgot, de belenyugszik, hogy be kell tartani az emberrel
 99    4|           élete utolsó éveirõl lemond, hogy az elsõ éveket gondtalanul,
100    4|            étvágyam.~Azon kapom magam, hogy régi ismerõsöket látogatok
101    4|             igazgató úrnak magyarázom, hogy mennyire ellene vagyok a
102    4|              de hátha egyszer kiderül, hogy nekünk magunknak, a lelkünknek,
103    4|               amit így hívunk, fontos, hogy éppen így, ilyen lassan
104    4|                akarom megértetni vele, hogy mindennek megvan a maga
105    4|                mulattat, nem is bánom, hogy a dolog nem szûnik. Valahová
106    4|       Irigykedve beszélek barátunkról, hogy milyen szenzációhoz jutott
107    4|                 Megdöbbenve értesülök, hogy nagyon beteg, komoly szervi
108    4|             keskenyfilmnél is éreztem, hogy velem ilyesmi nem történhetik.~
109    4|           errõl a tárgyról. Elmesélem, hogy az utóbbi napokban mennyit
110    4|            fejét rázza, biztosít róla, hogy ez nem is attól van, de
111    4|             Panaszkodom a vonatról, és hogy mostanában gyakran fáj a
112    4|            jövõ, ami úgyis attól függ, hogy az ismeretlen léleknek mik
113    4|           Ugyanis az a furcsa éppen... hogy nem tudom mi, sõt talán
114    4|               sõt talán éppen csak az, hogy nem tudom mi van, és mégis
115    4|        leghihetetlenebb, az se biztos, hogy én itt vagyok, vagy hogy
116    4|               hogy én itt vagyok, vagy hogy ami itt van, az én vagyok -
117    4|               én vagyok - az is lehet, hogy a kancsó víz ül itt a díványon,
118    4|        hullámzani kezd. Az az érzésem, hogy meg kell kapaszkodnom. De
119    4|               Még azt is megállapítom, hogy másformán képzeltem el.
120    4|        hallottam, magam is mondogatom, hogy mennyivel szebb, egyszerûbb,
121    4|          súlyos tévedés volt. Az igaz, hogy csak egy pillanat - de ez
122    4|              egy perc.~Szó sincs róla, hogy ez jó, vagy legalábbis jobb
123    4|                Szörnyû, szédítõ érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni,
124    4|             más baj van itt.~Az a baj, hogy nincs múlt és jövõ; mint
125    5|              véltem az egek kráterébe, hogy majd megbirkózom vele, most
126    5|                gyenge karjaim, láttam, hogy kilométerekkel kerültem
127    5|            álltam meg, vizet tapostam, hogy szívdobogásom csillapodását
128    5|               hátamban ott borsódzott, hogy milyen hidegen és gúnyosan
129    5|                határozottan emlékszem, hogy akkor pillanatig sem voltam
130    5|              meg voltam gyõzõdve róla, hogy száz-százötven méter magasból
131    5|           Mikor földet értünk, kitûnt, hogy nem lángok voltak, a pilóta
132    5|         magnéziumfáklyát gyújtott meg, hogy kivilágítsa a leszállást.~
133    5|              És most, álmomban, tudom, hogy halálos veszélyben vagyunk.
134    5|                aki - ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében -
135    5|            azelõtt. Megnyugodva benne, hogy az ájulás, ami meghökkentett,
136    5|       abbahagyom a cigarettát. Meglep, hogy nem is megy olyan nehezen -
137    5|         füstölés nélkül.~Megállapítom, hogy elsõ eszméletzavaromnál
138    5|             hat rám tragikusan. Tudom, hogy pillanatokig fog tartani,
139    5|             szédülés - eleinte furcsa, hogy minden kóvályog, tompán
140    5|      elõrelátóan fogadom, mikor érzem, hogy közeledik. Ismerõseim, kik
141    5|     csodálkozva néznek rám, de látván, hogy egyébként semmi bajom, csevegek,
142    5|              belenyugszanak, elhiszik, hogy hozzám tartozik, mint valami
143    5|            rendszeressé válik a dolog, hogy egy naptól kezdve, mikor
144    5|          Cikkeimen, amiket írok (most, hogy megnézem a „fõkönyv”-ben),
145    5|                  olyan éles, percekre, hogy a lélegzetem kihagy. Ez
146    5|              Egy reggel (ez a különös, hogy éhgyomorra) egyszerre csak,
147    5|          ágyból, s bár még nem hiszem, hogy a gyalázat csakugyan ki
148    5|      legutálatosabb, azon kapom magam, hogy már megint „színészkedem”.
149    5|   Mozdulataimról sokszor fedeztem fel, hogy nem eredetiek, a cigarettát
150    5|        fordultam, mintha fontos volna, hogy a „vonal” jól hasson, tenyeremet
151    5|                 Azzal a fenntartással, hogy hiszen nem vagyok beteg,
152    5|              és szívesen elhatároztam, hogy nincs ennek semmi értelme,
153    5|       diagnózist. És nem vettem észre, hogy már régen benne vagyok a „
154    5|               õrültek is próbálkoznak, hogy panaszkodás helyett inkább
155    5|       orvosokat kerültem, bosszantott, hogy nem hajlandók beugrani „
156    5|                 hiúságomnak hízelgett, hogy jobban érdekelje õket az
157    5|                akit rá tudtam vezetni, hogy a végén azt állapítsa meg,
158    5|      elhatároztam: szuggeráltam nekik, hogy mit mondjanak, aztán nagyon
159    5|              voltam elégedve magammal, hogy énnekem milyen jó orvosi
160    5|        kialakult bennem a meggyõzõdés, hogy az idült nikotinmérgezéshez
161    5|             gyomoridegesség hárult, és hogy Karlsbadba kellene mennem,
162    5|              tudomásul kellett vennem, hogy már nem látom jól ezeket
163    6|             meg akarná gondolni magát, hogy most az egyszer nem tartja
164    6|       hangulatban vagyok. Szóba kerül, hogy a bécsi Ravag-nál viaszlemezre
165    6|              rádióban. Futóan említem, hogy az utóbbi idõben gyakran
166    6|           gyakran fáj a fejem, örülök, hogy senki se hallja, véletlenül
167    6|           lélegzem, szûkölve magamban, hogy el kell kerülnöm az ájulást,
168    6|            kezdek beszélni, Cini örül, hogy folytatjuk Stanley úttörését
169    6|                ügynök, meglátni rajta, hogy valami másból él. Laterna
170    6|                mégis azon kapom magam, hogy irigylem a nagy markos férfit,
171    6|            vallom be neki, de imponál, hogy kulcsa van a zárt osztályhoz.
172    6|             bent, udvariasak, jólesik, hogy ismerik a nevem. Kicsit
173    6|               mozdulataikon felismeri, hogy sokat vannak bolondok közt.
174    6|               mellékszobában elfogott, hogy mindez milyen valószínûtlen,
175    6|              az illúziót csak fokozza, hogy milyen gépiesek. Egészen
176    6|            ugat - az a tévérzésed van, hogy kötelességüket teljesítik,
177    6|        törzsfõnök. Meghökkenve hallom, hogy kitûnõ bécsi családból származik,
178    6|              skizofrénia. Kérdésünkre, hogy mit keres itt, fölényesen
179    6|      Mosolyogva hallgatja diagnózisát, hogy dementia senilis és a többi,
180    6|        dementia senilis és a többi, és hogy Istennel szokott beszélgetni.
181    6|                 néha erõlködést látni, hogy jól megértse, fülét hegyezi,
182    6|              határozottan azt állítja, hogy a rongydarab motoros hintaló,
183    6|         rongydarab motoros hintaló, és hogy ilyen náluk otthon sok van.
184    6|           naponta kicserélik. Kiderül, hogy igazat véletlenül se mond,
185    6|                 most elõször történik, hogy félek. Hangulatomat vizsgálva,
186    6|             közé. Arra kell gondolnom, hogy a feleségem a következõ
187    6|              uszítja az egyik õrültet, hogy ugrasson, és bebizonyítsa,
188    6|             ugrasson, és bebizonyítsa, hogy igenis, meg vagyok illetõdve.
189    6|          keserû száján és orrán látni, hogy nem alszik, szenved.~A következõ
190    6|          magyarul... Magyarul mondtam, hogy „szegény”.~- Mindegy. Az
191    7|             VÉRCSEPPEK A SZEMFENÉKEN~- Hogy érti, hogy orvostanhallgató?~-
192    7|               SZEMFENÉKEN~- Hogy érti, hogy orvostanhallgató?~- Úgy.
193    7|                 egy furcsa ötlet volt, hogy olyan ismerõs ez a...~-
194    7|             szólni. És mi az a papi... hogy mondta?~- Pangásos papilla.
195    7|                 és ragaszkodtam hozzá, hogy estére otthon akarok lenni.
196    7|              aludtam, bár bosszantott, hogy Józsefet nem tudom olvasni,
197    7|        foglalkoztatott. Nem sejtettem, hogy elsõ, hatezer évre berendezett
198    7|              csak most eszmélnének rá, hogy a szememen és annak hirtelen
199    7|              érnek. Kínosan erõlködöm, hogy ne csaljak, bandzsalítva,
200    7|                mennyi múlik most azon, hogy becsületes legyek. Forgó
201    7|      meghökkenve konstatálom magamban, hogy örülnék, ha luesra gyanakodnék, „
202    7|             mondani... tudja, ugyebár, hogy ezek a... ezek a vérzések...
203    7|              Ugyan kérem, mondtam már, hogy sok mindenféle lehet. Soha
204    7|          Különben is ahhoz az kellene, hogy szédüljön és hányjon és
205    7|            elváltozásairól”. Bosszant, hogy a legújabb irodalmat nem
206    7|             hegyén, utolsó perceimben, hogy akkor is gúnyoljon és gyalázzon: „
207    7|               az...~Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerûen
208    7|             végig rajta, utazás elõtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza
209    7|         felnõtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt,
210    7|               elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen
211    7|    forradalmár-üstöke. Szeretem benne, hogy tud természettudományt is,
212    7|   irányzatokról az orvostudományban és hogy a harctér kitágul: nemcsak
213    7|           kiállították. Csak én látom, hogy egy kicsit elváltozik az
214    7|             egyszerre csak észreveszi, hogy el akarják ereszteni.~ ~
215    8|             Azzal halogattam a dolgot, hogy egyelõre majd várunk, és
216    8|           nyíló ajtót. Áltattam magam, hogy a nyugalom mindennél többet
217    8|               csodálkozva tapasztalja, hogy az érzékeny ujjat mindenhová
218    8|               is lapozgattam, de most, hogy a betû összefolyt beteg
219    8|               fekete álarc takarja el, hogy ne lehessen ráismerni.~Este
220    8|                 Csodálkozó kérdésemre, hogy érti-e a szöveget, amin
221    8|               találta. Kilátás nélkül, hogy valaha hasznát veheti, egy
222    8|             pillantással megállapítom, hogy nem szimuláns, ajkát tajték
223    8|               ezerszer megtanulhattam, hogy a túl korai hencegésbõl
224    8|            hiszen... lehetséges, ugye, hogy még sincs komoly baj, s
225    8|             álom.~De elkéstem. Gyanúm, hogy már mindenki tud mindent,
226    8|              gyöngédebbek, felugranak, hogy a kabátomat felsegítsék.
227    8|              az utcasarkon a káprázat, hogy vendégségben vagyok. Igen,
228    8|                vagyok észre nem venni, hogy kutatva vizsgálják az arcom.~
229    8|               ülésrõl, erõszakoskodik, hogy bizony csak üljek a helyére,
230    8|              fejem, szimatolok, érzem, hogy beszélnek, pletykálnak,
231    8|        igyekszem mulattatni, bosszant, hogy szótalan.~- Igaz, Gyulus,
232    8|             már említetted. Kérlek, jó hogy szólsz - arra gondoltam,
233    8|           Gyulának? Nem, egész biztos, hogy nem említettem.~Dénes nem
234    8|           váratlanul megemlíti délben, hogy a biztosítási kötvényem
235    8| kiegyensúlyozott férfi, ha nem tudnám, hogy kiváló tudós, valami jól
236    8|                szakembert. Nem említi, hogy várt rám. Meztelenre vetkõztet,
237    8|                   negatív”. Hát persze hogy negatív, azt szeretném látni,
238    8|            Egyszerre csak eszembe jut, hogy B.-nél voltam, a másik Gyulánál
239    8|              bíznak bennem, ha látják, hogy valami negatív, örülnek
240    8|               Nem szeret. Érzi bennem, hogy ösztönemberekre van szükségem,
241    8|                látni: nem tanulta meg, hogy a túlságos világosság éppen
242    8|              Nem tudom, honnan vettem, hogy hívnak, csöngetnek sürgetõen.~-
243    8|              Kérlek szépen, hallottam, hogy elkészültek azok a koponyafelvételek.~-
244    8|        koponyafelvételek.~- Igen.~- És hogy nincs folt az agyvelõn.~
245    8|                   Nem gondolod, Gyula, hogy második válaszod némiképp
246    8|           Dénes tréfálkozva megjegyzi, hogy úgy viselkedem, mint aki
247    9|       Szeretném, ha az olvasó elhinné, hogy nem olcsó hasonlaton nyargalok,
248    9|           sokkal szorongóbban érdekel, hogy tisztán és világosan, hangulatcafrangoktól
249    9|              képtelen nem venni észre, hogy egész betegségem alatt végig,
250    9|           végig, öntudatlanul, anélkül hogy észrevettem volna (csak
251    9|              bûnért, amit nem mentett, hogy nem akart eszembe jutni:
252    9|              benne önmaga iránt ahhoz, hogy életét figyelje, fel fogja
253    9|           figyelje, fel fogja ismerni, hogy mindennap történik velünk
254    9|          sújtja a törvény, és mindegy, hogy börtönrõl vagy úri, kényelmes
255    9|                megbûnhõdött már azzal, hogy a gyanúsítás nyilvánosságra
256    9|        kedvesnõvér rögtön vállalkozik, hogy felolvas, nem is kérdi,
257    9|         újságíró sajnálattal értesült, hogy múló jellegû betegségem
258    9|              bosszant, sérti hiúságom, hogy még senki se telefonált.
259    9|                 és gyorsan intézkedem, hogy sürgöny menjen „Lap tévedett,
260    9|     felelõtlenség boldogító állapotát. Hogy magyarázzam a normális,
261    9|        forgószél - ostoba érzékenység, hogy lehetne kigyógyulni belõle?
262    9|              büntetéstõl való félelem? Hogy mondja Shakespeare: „A gyáva
263    9|                 ez egy délután, lehet, hogy beteg vagyok, lehet, hogy
264    9|              hogy beteg vagyok, lehet, hogy meg kell halnom, de ahhoz
265    9|          akinek majd baja lesz belõle, hogy a világra jött. És csendesen
266    9|           valami harmadik állapotban - hogy bemehetnék kedvenc kávéházamba
267    9|           kedvenc kávéházamba anélkül, hogy ott legyek, leülnék az emberek
268    9|             ernyedtek, ez azt mutatja, hogy...” A kisasszony habozva,
269    9|              öreg, kitaláltál valamit, hogy lustálkodhass. Megjegyzem,
270    9|                  Szervusz. Mit szólsz, hogy él a barátunk? Délre egész
271    9|                így egy kicsit feltûnõ, hogy mindannyian egyformán ragyogtok
272    9|              világon, nem gondoljátok, hogy ez az egységes jó hangulat
273    9|             már egész világosan látom, hogy az ajtó elõtt, mikor beléptek,
274    9|           villamoson lehajtom a fejem, hogy ne lássanak. Nem csöngetek,
275    9|             heves hányingerre ébredek, hogy szó se lehet többé bujkálásról.
276    9|                közé. Délfelé jelentik, hogy cukor nincs. Cs. csodálkozik,
277    9|                nincs. Cs. csodálkozik, hogy a Röntgen-leletek nem érdekelnek,
278    9|           udvarias szemész mondja meg, hogy egyik szememen további másfél
279    9|          amiket behoztam: csodálkozom, hogy kerül ide Scott délsarki
280    9|               Ewansról azt írja Scott, hogy utolsó napjaiban már nem
281    9|                szavaiból tûnt csak ki, hogy álmodik. Mámoros, gyönyörû
282    9|                 mikor vendége érkezik, hogy utoljára lássa.”~Egy keddi
283    9|                 Most fogja kihirdetni, hogy meghosszabbítják-e a vizsgálatot,
284    9|             hét múlva tudtam csak meg, hogy kérdése logikus, orvosi
285    9|               hivatalosan értesítenek, hogy egyelõre elhagyhatom a klinikát.
286    9|              Imre jön értem, és közli, hogy szobát vett ki nekem a svábhegyi
287   10|         figyelem, mikor mozdul elõbbi, hogy a mosdóhoz vánszorogjak,
288   10|              mondja fel a szolgálatot, hogy gyorsan csengessek, amíg
289   10|     meglátogattam, eldicsekedett vele, hogy a tábori mûtõben egy füst
290   10|         bénulások, erre jól emlékszem, hogy ekkor hallottam elõször:
291   10|                szemfenék-vizsgálat. És hogy daganat keletkezett az agyvelõn.
292   10|             élénken -, ez azt jelenti, hogy búcsúzom magamtól, ugye
293   10|        megújuló, kényszerû erõlködést, hogy ezeket a képeket jól levetítsem.
294   10|         Dénesnek. Nyitogatom a szemem, hogy noteszemben talán el tudok
295   10|               Móni, csak ennyit tudok, hogy Móni, soha nem is láttam,
296   10|             visszafordul, s profilból, hogy a tanár ne hallja, szégyenkezve
297   10|          klinikán senki nem emlékszik, hogy Móninak valaha is lett volna
298   10|               fráter ez a Laci, tudja, hogy bolond, visszaél ezzel,
299   10|           mindenki, akirõl észreveszi, hogy fél. Ezekre utazik, kezdõ
300   10|      kitörésnél úgy megijedt mindenki, hogy valamennyi ott-tartózkodó,
301   10|             látszólag nem veszi észre, hogy soha nem teljesülnek kívánságai -
302   10|               vagy titokban jól tudja, hogy nem teljesülhetnek? Ki mondhatná
303   10|              meg? Egyik ilyen szokása, hogy a vizitelõ orvos körül lebzsel,
304   10|            aláírást vagy pecsétet kér, hogy érvényesítse az igazolványt,
305   10|           mintha aláírná - jól tudják, hogy úgyse eresztik ki. De a
306   10|           eresztik ki. De a furcsa az, hogy ezt mintha Móni is tudná:
307   10|            többit, nem is kísérli meg, hogy fölhasználja. Úgy látszik,
308   10|          mélyén pislákol valami tudat, hogy csak tréfáról van szó úgyis.~
309   10|         tréfáról van szó úgyis.~Pedig, hogy a szabadulás vágya nem halt
310   10|           tolni. Egyszer megfigyelték, hogy ilyenkor a zárral és kilinccsel
311   10|                 mint aki elfelejtette, hogy mit akar, csak annyit tud,
312   10|             mit akar, csak annyit tud, hogy itt akar valamit - harag
313   10|          majszolgatott, és észrevette, hogy az öregnek nagyon jólesik
314   10|         vizitnél feleségem észrevette, hogy az öreg eltette a sztaniolpapírt,
315   10|           nyalánkságot, eszébe jutott, hogy az öregnek nincsenek látogatói,
316   10|                eltette és gyûjtögette. Hogy bizalma lassan és szerényen
317   10|                 ezt abból vette észre, hogy ettõl fogva a szabadulócédulákat
318   10|            mégis kialakult a feltevés, hogy talán valamilyen érintkezést
319   10|                azért az is benne volt, hogy a teasütemény jó.~Ekkor
320   10|           talán annak megállapítására, hogy a beteg lucidus pillanatában
321   11|       csontfalak közt valami történik. Hogy mi, én tudom legkevésbé,
322   11|               izgalmas szerencsejáték, hogy a csontrulett melyik rovátkájában
323   11|              és Fantasztikus se tudja, hogy vele most valami történik:
324   11|             vele most valami történik: hogy a kis láncszem, ami valahol
325   11|              láncsor ellenáll, anélkül hogy tudná vagy akarná, a folytonossági
326   11|              ugyanaz, mely életet olt, hogy éljen, most egészében tiltakozik
327   11|              ingyen. A fajta ahelyett, hogy felfalná, kiáll az egyénért,
328   11|               minek kellett? nem elég, hogy elvette? most már itt a
329   11|                pedig fel akartam írni, hogy elmesélem K. Fricinek...
330   11|            Fricinek... igaz, hopp, jó, hogy eszembe jut... õt is meg
331   11|               is hívom Gyulát, mondta, hogy neki hamarosan lesznek leletei...
332   11|                ez elég komoly. Tessék? Hogy éppen fel akartál hívni?...
333   11|           szóval a Svábhegyen van, jó, hogy szólsz... de fél ötre akkor
334   11|                Fricirõl? hát mondd el, hogy talán mégis jobb volna,
335   11|         illetve óvatosan megmondhatod, hogy hívjon fel engem... hát
336   11|                tanárnak eszébe jutott, hogy a fejtõkés mozoghatna, elfordulhatna
337   11|       hallottam valamit, de nem izé... hogy nem izé? Éppen csak vége
338   11|               állvány tetejébe mászik, hogy ott trikójából elõvegye
339   11|             csaták elõtt egybegyûltek, hogy megbeszéljék a tanácsot,
340   11|               a hadvezérnek adni kell, hogy diadalmasan kerüljön ki
341   11|        erõfeszítéssel uralkodik magán, hogy el ne aludjon. A fölényes,
342   11|                csalódom, elhatároztuk, hogy a kitûnõ belklinikai leleteket
343   11|              makacskodik, érthetetlen, hogy miért.~- Igen, igen, ez
344   11|           óvatosan megmagyarázom neki, hogy ez lesz a legjobb... nem
345   11|           felel, ami nála azt jelenti, hogy a felajánlottnál tökéletesebb
346   11|               jött volna.~- Hát persze hogy az lenne a legjobb... vigye
347   11|                maga nem értesít engem, hogy pangásos papillája van?
348   11|                vagyok Pesten... Rémes, hogy valaki ezt csinálja... Hogy
349   11|            hogy valaki ezt csinálja... Hogy lehet valaki ilyen... két
350   11|              tudja, és eszébe nem jut, hogy...~- Bocsánat, három perc...~
351   12|                keservesen panaszkodom, hogy rossz ez a jármû, vízszintesen
352   12|       függõlegesen ráz. Nem hiszem el, hogy más ezt nem érzi, én is
353   12|        szobában, míg észre nem veszem, hogy senki nem tiltakozik, zavartan
354   12|               agydaganatom van.~Tudom, hogy õrültség, mûveltségem és
355   12|               az a makacs gyanú kínoz, hogy akkor kezdõdött a dolog,
356   12|        született, nem is akkor: attól, hogy megneveztem. A dolgok azáltal
357   12|                dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel
358   12|                Esetünkben olyanformán, hogy a kutatást egyirányba terelte,
359   12|               is felfoghatatlan volna, hogy kísértetiesen szorongó érzésem,
360   12|             hozzáértõben. Szabadkozik, hogy idefárasztott, ha ideje
361   12|             vagyok, talán én is tudom, hogy édesapja Bécs egyik legismertebb
362   12|               hajó utasa, aki értesül, hogy a kapitány személyesen vette
363   12|            rögtön beleegyezik abba is, hogy kétnaponkint éjszakára hazamehessek
364   12|            innen veszem. Megállapítom, hogy szobámban olyan magasan
365   12|             tudtam meg a diagnózisból, hogy egy otromba keresztkérdésre „
366   12|           keresztkérdésre „buktam le” (hogy az argot-t használjam),
367   12|            csalhatatlanul azt jelenti, hogy az agyvelõ ugyanazon oldalán,
368   12|              meghökkenve veszem észre, hogy csakugyan nyávogok. Apám
369   12|              de legalábbis szóljak rá, hogy ne dobogjon és dzsiggeljen,
370   12|           nyomomba kullog.~És unalmas, hogy befelé járok, s mert nem
371   12|       nekimegyek a falnak. És unalmas, hogy szemérmesen a sarokba megyek
372   12|              parancsolni, de én érzem, hogy valami baj van, nem mutatom,
373   12|           egyre jobban hadarok, érzem, hogy valami nincs rendben, az
374   12|               bevárni a tanárt, félek, hogy a szemébe nevetek. A bánatos
375   12|         Csodálkozva figyelem a fájást, hogy ez is lehetséges. Soha nem
376   12|         tartottam volna lehetségesnek, hogy ilyen mértékben... és az
377   12|      ellenségesen.~- Nem lehet! Tudja, hogy nem lehet! Mi jut eszébe?
378   12|               és utoljára életemben -, hogy amennyiben további tíz percen
379   13|               színe elõtt megjelenünk, hogy ítéletemet meghallgassam,
380   13|                meghallgassam, kiderül, hogy ítélet még nincsen. Kupolaformán,
381   13|      szenvedélyesen ragaszkodom hozzá, hogy Pesten szeretném eltölteni.
382   13|              érzés és mégis boldogító, hogy nem dolgozom. Terveim sincsenek,
383   13|       tisztázta szívében az igazságot, hogy tudniillik önzés nélkül
384   13|            önzés nélkül nincs részvét, hogy utóbbit idõsebb testvére,
385   13|          reggel levél érkezik. Hallja, hogy hamarosan elutazom. Reméli,
386   13|          Okvetlenül gondoskodjam róla, hogy õ elutazásom napján 300
387   13|               finom ösztönnel megérzi, hogy minél könnyebb és mégis
388   13|             érett” sajtot. Becsvágyam, hogy ne unják magukat, és nem
389   13|            parlamentben, ami összeült, hogy döntést hozzon életem és
390   13|                 persze egyik se tudja, hogy képviselõje ennek a parlamentnek -,
391   13|          hogyan vegyenek rá, óvatosan, hogy a határozatnak alávessem
392   13|               még arra is gondjuk van, hogy a részvét ne nyilatkozzék
393   13|             éppen meglátott (hopp, jó, hogy itt vagy, gyere csak fel
394   13|               megmondja, mikor meglát, hogy neki is ez jutott eszébe.~-
395   13|               azt a... na mindegy, fõ, hogy jó írás volt. Hát mi jót
396   13|             használ. Mindegy, az a fõ, hogy most már mindenesetre tudni
397   13|        eredménye - bár senki se tudta, hogy bent van a szavazó bizottságban -
398   13|              és dolgozik érte, anélkül hogy tudna róla - és itt, ezen
399   13|              Hát mirõl van szó? Arról; hogy írtak ki Amerikába, hogy
400   13|               hogy írtak ki Amerikába, hogy amennyiben mégis és esetleg...
401   13|               esetleg... nem, nem úgy, hogy Bostonba fogok utazni, bár
402   13|                tekinteni... hanem úgy, hogy van ennek a Cushingnak egy
403   13|             lenni, ez nem azt jelenti, hogy most már okvetlenül... hm,
404   13|             okvetlenül... hm, érdekes. Hogy hívják azt a stockholmi
405   13|        akadémikus képzelõdés, feltéve, hogy rákerül a sor, honnan veszek
406   13|                Egyszerre csak kiderül, hogy egész jól tudja, mi bajom,
407   13|        Természetesen azért vagyok itt, hogy errõl beszéljünk. Igenis,
408   13|         helyzet. El kell készülnie rá, hogy meg fogják operálni. Ezt
409   13|          Beszéltem az orvossal, tudom, hogy esetleg Stockholmba fog
410   13|          másokkal... (Kiderül, anélkül hogy akarná, napok óta csak ezzel
411   13|                enyhíti az a rögeszmém, hogy hiszen mindez úgyis csak
412   13|            mert ilyen kedvesek és jók, hogy nem kell engem félteni,
413   13|        Elfelejt felelni, szinte látom, hogy elsápad a másik készüléknél.
414   13|              na igazán nem szép tõled, hogy meg se látogatod öreg barátodat,
415   13|              közölni kedves mesterrel, hogy amennyiben tíz napon belül
416   13|           megvakul. Úgy tessék érteni, hogy teljesen. Mint az éjszaka.~
417   14|              jelentettek be.~Kiderült, hogy tanársegéd valamelyik vidéki
418   14|             valami elnézõ jóakarattal, hogy tudnom kellene létezésérõl,
419   14|                ismerõsünktõl hallotta, hogy beteg vagyok, azért jött
420   14|                vagyok, azért jött föl, hogy - ha megengedem - megvizsgáljon.
421   14|                bár ezt nem mondja ki), hogy az illetõ, akivel beszélt
422   14|                furcsa dolog alakul ki, hogy negyedóra múlva mindent
423   14|      nyomozóközeg, akinek ki van adva, hogy nem szabad elárulnia magát,
424   14|                a szót, mégis megtudom, hogy fiatal kora ellenére igen
425   14|              vagy amennyirõl felteszi, hogy a vén paraszt megérti. Az
426   14|         megérti. Az is elbátortalanít, hogy képtelen vagyok mosolyra
427   14|                álláspontot szimatolom, hogy áthidalhatatlan távolság
428   14|          érzésemet annak tulajdonítom, hogy annyival fiatalabb nálam.~
429   14|             éppen dolgom van reggel.~- Hogy én... minek?~- Egy kis diagnosztikai
430   14|          próbálom magyarázni magamnak, hogy kényelmetlennek érzem a
431   14|               árulom el, és megígérem, hogy ott leszek.~Másnap kilenckor
432   14|             nem mennék?~- Fél?~- Izé - hogy én? Nna. Ha parancsolja,
433   14|              óva intünk minden orvost, hogy ezt a próbát végleges diagnózis
434   14|                azóta se láttam. Lehet, hogy nem is létezett soha, csak
435   15|               nem tagadja, elõttem se, hogy egyik se lehet kétséges,
436   15|           mintha csak azt várta volna, hogy pontosan megnevezzék és
437   15|             tartani a fejem az ágyban, hogy ne szédüljek - azzal már
438   15|             törõdöm, tudomásul veszem, hogy az arcokat se igen ismerem
439   15|               tudatlan képzelõdésébõl, hogy egész életünk külön, függetlenül
440   15|            ugyanis, akik zokon vették, hogy kalapskatulyát kért: borzalmasnak,
441   15|               cinizmusnak tekintették, hogy valaki kalapskatulyával
442   15|                rá lehessen majd fogni, hogy „igen, hát ezért mondta”,
443   15|            vagy még rosszabb esetben, „hogy megérezte!” Most már kezdem
444   15|               Most már kezdem remélni, hogy azt a rossz esélyt is sikerül
445   15|              gombot, amin kiszámolják, hogy „igen, nem, igen, nem”.
446   15|            csak a helyzeti hiány adja, hogy kifogyott a gomb.) Csak
447   15|            érdeklõdik, mikor utazom, s hogy nem kerül-e nagyon sokba? „
448   15|               az autóhoz, nem engedem, hogy támogassanak, a karfába
449   15|              Akárhogy volt, milyen jó, hogy vannak! Nem, nem azért -
450   15|                Nem, nem azért - azért, hogy emberformában mégis egész
451   15|              az ember, örök reménység, hogy mégis visszük talán valamire.
452   15|            indul. Viszontlátásra, azaz hogy, várjunk csak! Egy kis formaság,
453   15|           teljes - a távoli feltevést, hogy a daganat mégis rákos eredetû,
454   15|              meg vagyok gyõzõdve róla, hogy rákom nincs. Nem is találnak
455   15|               töltöm a napot, dohogva, hogy nem láthatom kedves bécsi
456   15|           koponyámon. De azt is tudom, hogy nem errõl van szó. Még most
457   15|              át rajtam a bárgyú érzés, hogy most meg fogja csókolni
458   15|             bibis”.~Aztán észreveszem, hogy a fülét szorítja oda nagyon
459   15|              szólít fel mindnyájunkat, hogy üljünk le.~Aztán beszélni
460   15|          tehetne. Mert ez azt jelenti, hogy egyenrangúnak tekint, lelkes
461   15|              legutóbbi kísérletbõl is, hogy az agyvelõ jobb felén, hátul
462   15|                észre, rossz szememmel, hogy Pötzl összeszorítja a száját.
463   15|             közel került hozzám ezzel, hogy megértem egyszerre, ó, milyen
464   15|             nyomd el, ne szégyelld! Ó, hogy ismerem ezt az ásítást!
465   15|           reménye nélkül, talán azért, hogy szembeforduljon majd velem,
466   15|               formában. Úgy értesülök, hogy Stockholmba akar utazni.
467   15|                így mondja, jól tudván, hogy nem esetleg, hanem minden
468   15|              birkáknak makacs szokása, hogy nem egyenesen mennek, hanem
469   15|             falhoz támasztva. Kiderül, hogy Szent Antal temploma elõtt
470   16|                búcsúzó ballada? Lehet, hogy mindkettõ egyszerre. A színpadon
471   16|          helyemen, a páholyban, várja, hogy sor kerüljön rá. Úgy látszik,
472   16|              lennem, nem szólhatok rá, hogy hagyja abba, pedig mindjárt
473   16|             pedig mindjárt csöngetnek, hogy menjek a színpadra, és tartsam
474   16|             találnom óvatosan, anélkül hogy észrevenné... Remélem, hogy
475   16|            hogy észrevenné... Remélem, hogy ott van, akarom, hogy ott
476   16|         Remélem, hogy ott van, akarom, hogy ott legyen, biztosan a padlón
477   16|       észrevettem volna. És még jó is, hogy mezítláb vagyok, majd felolvasás
478   16|                nem tudom. Errõl tudom, hogy New York, különben nem szédülnék
479   16|               nyugtalanít, mert tudom, hogy a felhõkarcolók felsõ emeletei
480   16|               akirõl nagyon jól tudom, hogy Al Capone vagy efféle, csak
481   16|        erõlködni a másikat. De biztos, hogy õnála van, õ lopta el, tartogatja
482   16|                észre az ellentmondást, hogy én egy daganatról beszélek,
483   16|           meglágyítani, szavalok neki, hogy mutassam, milyen szép a
484   16|         Pálinkát tölt, ez azt jelenti, hogy befejezte, nem tárgyal tovább,
485   16|             elragadtatva ismételgetem, hogy Ankara egészen olyan, mint
486   16|                mint Velence... Biztat, hogy csak menjek bátran elõre,
487   16|              de rémülten veszem észre, hogy késik, a nõnek nincs íze,
488   16|             közönyösen - de már tudom, hogy vége mindennek, hiszen ez
489   16|           senkit, biztos vagyok benne, hogy mindegyik õhozzá hasonlít,
490   16|            évek óta zaklat a gondolat, hogy rendet kell csinálni az
491   16|              herbárium, nagy csalódás, hogy örültem pedig, mikor megtaláltam...
492   16|             úgy látszik, igen, biztos, hogy az, ezt a rajzot megismerem:
493   16|             szinte szívdobogást kapok, hogy az eredetit láthatom, kétségtelen,
494   16|      detektívhajsza, szerte a világon, hogy a daganatot megtaláljam,
495   16|          mégsem, és megint elfelejtem, hogy csak álmodom, és egyre nyugtalanabbul
496   16|        mozdulataimból és a hangjukból, hogy éppen arról van szó, azért
497   16|                nekik, pedig ha tudnák, hogy én vagyok az, rólam van
498   16|     kinyilatkoztatás, a közhírrététel, hogy megvan, megtalálták, az
499   16|                az talán tehet valamit, hogy még ma... de mégis érzem,
500   16|              még ma... de mégis érzem, hogy benne vagyunk a bürokratikus