Fej.

 1    3|             kiment a sötét terembõl. Csakugyan, elég rémes ez a mûtét,
 2    5|              hiszem, hogy a gyalázat csakugyan ki fog törni, a mosdó felé
 3    6|          utcai szerepléstõl. A roham csakugyan elmúlik. Élénken megindulok,
 4    7|              nyomozóbizottságot.~~És csakugyan. H. felugrik, az ajtóhoz
 5    9|            senki. De vajon úgy van-e csakugyan, ahogy a „Mennyei Riport”-
 6   10|        fordulva, mintha nevetne - és csakugyan nem is volt rosszkedvû,
 7   11|             jövendõ igéje?...~Kettõt csakugyan Gyulának hívnak, Szórakozott
 8   12|       meghökkenve veszem észre, hogy csakugyan nyávogok. Apám integet a
 9   12|          szívverésem, gyerekkoromban csakugyan sokat emlegették Gaspareczet.
10   15|              akar utazni. Amennyiben csakugyan felkeresi kiváló kollégámat,
11   16|            kerüljön rá. Úgy látszik, csakugyan magam vagyok Lohengrin,
12   16|          lesz, ha mégsem találom. Ha csakugyan lesodorták azóta a zenekarba...
13   16|         nagyképû a szónoklatot... És csakugyan, ordítva és lázadva lódul
14   16|        barátom.~És most, ha ordítok, csakugyan fel fogok ébredni, mert
15   18|        inkább csak tréfálunk. Mintha csakugyan látogatásról volna szó.
16   20|          látszik, ezekben az órákban csakugyan rosszul voltam, talán eszméletemnek
17   20| Olivecronával is így voltam. Egyszer csakugyan bent volt a szobában, a
18   20|            formát a feketeségbõl. És csakugyan, mintha láttam volna suhogó
19   24|        behemót búvárharangot, mintha csakugyan búvár lennék, nyakig a vízben,
20   27|            van, ez a sziget számomra csakugyan...~S hogy mégis ilyen derûs