Fej.

501   16|           arról van szó, hová rejtsem, hogy ne tudják meg, hogy szabaduljak
502   16|           rejtsem, hogy ne tudják meg, hogy szabaduljak meg tõle? Ki
503   16|                ki sejti - ha sejtenék! hogy a nehéz, otromba csomagban,
504   16|               üveg, ki hiszi el nekem, hogy gyémánt? Feldarabolni nem
505   16|                 amit keresek, feltéve, hogy amint látszik, kiszabadult
506   16|          hangosan mondom ki, tagoltan, hogy el ne felejtsem, hiszen
507   17|             hegyeken”. Felkészülök rá, hogy ez most fokozódik, a tavaszi
508   17|                kényelmes fia -, tudom, hogy odafent még nem vagyunk
509   17|            jókedvûek. Kató dicsekszik, hogy a Móricz Zsigmond-fordítás
510   17|             fénydús egeddel?” s lehet, hogy most már... kamaszkori versem
511   17|              címû, mely komoran sejti, hogy végül minden északra tolódik,
512   17|             kísér ki bennünket. Jó is, hogy van valaki. Utálatosak ezek
513   17|             gyalázatos a világítás. És hogy ordítoznak a hordárok, és
514   17|              bírom. Tudatára eszmélek, hogy a jókedv és viccelõdési
515   17|               vettem be, arra ébredek, hogy szürke már a láthatár, a
516   17|                   Hát persze - hagyom, hogy építsék.” Egyéb jelképével
517   17|            majd áttalálok. De kiderül, hogy önbizalmam túlzott volt.
518   17|             felé, ám meg kell értenem, hogy egyedül képtelen vagyok
519   17|         határozottan tréfásan hat rám, hogy körbe megyek, mikor elõrenézek.
520   17|           diadallal, õszintén jólesik, hogy test és lélek kettõsségét,
521   17|               ebédet azzal hárítom el, hogy zsíros az ángolna. Ebéd
522   17|        próbálok: levelet írni anélkül, hogy látnám a betût. Elég jól
523   17|              boga, látod ezt? tudod-e, hogy ez már komoly dolog? ez
524   17|             Fél füllel valamit hallok, hogy tengeren megyünk át - nyilván
525   17|               értettem, kábult vagyok, hogy mehet a vonat tengeren,
526   17|                a levegõ.~Arra ébredek, hogy a vonat hullámzik alattam.
527   17|                alatt kihámozom belõle, hogy két és fél órája vagyunk
528   17|                órája vagyunk vízen, és hogy pontosan hat órára Trelleborgban
529   17|                ilyet, lám, a nagy Látó hogy megelõzi számunkra a meglátott
530   17|             állapítom meg csodálkozva, hogy édes: hogyne volna, hiszen
531   17|          fõvárosba. Csak annyit látok, hogy tengerparton vagyunk, öblök
532   18|          akinek nincs más igénye, mint hogy a reakció sziklába vájt
533   18|         természetemen, arra gondoltam, hogy fogadná õ, milyen természetesen
534   18|         ártalmas daganat. Ráeszméltem, hogy nincs más dolgom, mint figyelni
535   18|              elsõ nap büszkén mesélte, hogy a tanár meghívta mûtéteihez,
536   18|                húztak alám, oly módon, hogy fölemeltek, s míg az egyik
537   18|              angolul, tõle tudtam meg, hogy mûtétrõl most szó sincs,
538   18|          jelentkezik. Csodálkozásomra, hogy hiszen tökéletes és hibátlan
539   18|          diagnózist hoztam, megtudtam, hogy az itt csak formaság - udvariasan
540   18|           marad el. Tehát az is lehet, hogy meg se operálnak? - kérdem
541   18|                van valamire, derül ki, hogy minden tárgy modern és praktikus.
542   18|                nagyot sóhajtok, tudom, hogy most ácsorogni, várni kell,
543   18|           vonású fiatalasszony. Látom, hogy újonc, drukkol, emelkedni
544   18|               úgy érzem. Hozzászoktam, hogy rekonstruáljak minden fényjelet,
545   18|          Környezetem néha csodálkozik, hogy én, aki színeket és árnyalatokat
546   18|             elõtt ugráló phosphenákat, hogy élethez hasonló képeket
547   18|                gúnyosan biztosít róla, hogy a leletbe pontosan bevezetett
548   18|               között kiástam magamnak, hogy kényelmesen tudjak feküdni,
549   18|             olvasmányaimból. Ahelyett, hogy azt kérdezném, amit szûkölve
550   18|         megfélemlített vacogó Élõlény: hogy ordított-e és igyekezett-e
551   18|             tátott koponyájú vadállat, hogy csurgott-e a vér és a velõ
552   18|               a velõ a nyitott agyból, hogy nyitott szájjal és fennakadt
553   18|            közül egyszer ha elõfordul, hogy a végsõ lokalizálás tévesnek
554   18|               és!... szóval, kiderült, hogy nincs is daganat? Dehogyisnem,
555   18|          tudniillik most már bizonyos, hogy ott a daganat. De hát...
556   18|             kollegina, tudnia kellene, hogy ha egyszer egy olyan agyvelõt,
557   18|           tanár meg van gyõzõdve róla, hogy túléli... Most már én is.~~
558   18|       vizsgálat volna, de kikönyörgöm, hogy holnapra halasszák. Ellenben
559   18|           tettem... még az is jólesik, hogy az erélyes nénike dörmög
560   18|           folyton beszél, pedig tudja, hogy nem értek egy kukkot se.~
561   18|              három nap óta már tudják, hogy ma itt leszek. Dénes mulatságosan
562   18|             meg a burkolt célzásokból, hogy az ügyvédi eljárásokat elhalasztották,
563   19|          OLIVECRONA~Arról ismerem meg, hogy õ lép elõször ágyam elé,
564   19|                nemigen látok), tudtam, hogy õ az.~- Hogy van? - kérdi
565   19|           látok), tudtam, hogy õ az.~- Hogy van? - kérdi és kezet nyújt.
566   19|               és kezet nyújt. Nem „na, hogy vagyunk?”, vagy „hát hogy
567   19|              hogy vagyunk?”, vagy „hát hogy vagyunk?”, ahogy szokták.
568   19|             nem kényszeredett, érezni, hogy legmeghittebb hangja is
569   19|               nem lep meg, hisz tudom, hogy látogatása csak formaság.
570   19|                Mégis, furcsán hat rám, hogy betegségemrõl nem beszélünk.
571   19|              Kicsit megalázónak érzem, hogy állapotomról való saját
572   19|                fantasztának (hallotta, hogy költõféle vagyok), túlcsapongó
573   19|           elvárom annak képviselõitõl, hogy éppen úgy tiszteljék azt
574   19|              szóba hozom feltevésemet, hogy a különféle daganatoknak,
575   19|                szerepérõl és céljáról, hogy így mondjam: szándékairól
576   19|            egészen biztosan emlékszem, hogy ilyesfélét akartam elõadni,
577   19|                  annyit talán elértem, hogy az új ismerõst hallgatta
578   19|              Annyit jegyezve csak meg, hogy ezek biztosan nagyon érdekes
579   19|                elõadásából tudtam meg, hogy a telefonközpontos alatt
580   19|          hatása alatt. Nem mondhatnám, hogy elsõ pillanatban magával
581   19|          bennem. Azt mindjárt éreztem, hogy nemcsak mesterségében, de
582   19|        hallottam is róla, itteniektõl, hogy száz százalékig gyakorlati
583   19|          kezébe került”. Nem véletlen, hogy nem a tetszetõsebb kifejezést
584   19|          céljaira, nem én eszeltem ki, hogy éppen õ vágja ki belõlem
585   19|        különféle vajákos béljóslatból, hogy hozzá kell mennem, senki
586   19|       valóságon, abban a gõgös hitben, hogy lehetnek helyzetek, ahol
587   19|               írása közben jöttem rá), hogy a valóság mint mûfaj, nemcsak
588   19|               azért, mert - nem tudom, hogy csinálja, de kénytelen vagyok
589   19|            biográfiák is bizonyítják), hogy egy élet története egyben
590   19|               is annak az életnek - de hogy ez egész apró részletekre
591   19|       eddigiekben többször elõfordult, hogy egy fordulatot vagy epizódot,
592   19|        sorrendjébõl ki akartam emelni, hogy egy vagy két nappal elõbbre
593   19|                 ami történt. Kiderült, hogy nem megy. Rakosgatás közben
594   19|            közben meg kellett értenem, hogy a sorrendbõl a legkisebb
595   19|             hová helyezett el.~Örülök, hogy „énke” tetten érte bennem
596   19|          igazság helyébõl.~Mert lehet, hogy érdekesebb volna, s például
597   19|               tenné, ha most azt írom, hogy Olivecrona jelképes megjelenésére
598   19|                szombaton elhatároztam, hogy ezen a héten Olivecronával
599   19|          ezelõtt. Arról van szó benne, hogy egy kiváló tehetségû, érzelmekben
600   19|             barátja bebizonyítja neki, hogy öntudatlanul az emberiségen
601   19|           elegáns ficsúrral. A mérnök, hogy önzetlenségét bebizonyítsa,
602   19|             bebizonyítsa, elhatározza, hogy a bemutató próbán maga száll
603   19|                és ajánlatot tesz neki, hogy megoperálja a fejét, és
604   20|               szolga nem jelentkezett, hogy felemelje és gurítani kezdje
605   20|                rajt is kapom Kerstint, hogy lopózva igyekszik ki a szobámból.
606   20|                 Hát igen, kétségtelen, hogy ez már a vakság. Az utolsó
607   20|              villanyt. De nem tetszik, hogy ilyen fásultan gondolok
608   20|              erõt kell vennem magamon, hogy végiggondoljam a megkezdett
609   20|                Igen, elég idõs vagyok, hogy a látható világból megszereztem
610   20|            továbbfûzni a képet. Érzem, hogy arcom keserû vigyorra torzul.
611   20|                de sokszor gondolok rá, hogy látni fogom egyszer, s akkor
612   20|           Olyan erõs nyilallás fut át, hogy a csengõhöz kapok.~Délben
613   20|              Délben feleségem jelenti, hogy Oslóval beszélt telefonon.
614   20|           megint érdeklõdik. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélni vele.
615   20|                bámul rám. Szent Isten, hogy elmúlt az idõ!... rettenetesen
616   20|             beszéltem... Mi ez? Ez az, hogy mi most elbúcsúzunk, Nini,
617   20|             napok óta hiányzik. Tudom, hogy környezetem is észrevette
618   20|              most ráeszmélek az okára. Hogy magyarázzam meg? Valami
619   20|               idegen tõled - te tudod, hogy én, aki pongyolán, csaknem
620   20|      emberekkel érintkezem - te tudod, hogy magammal mindig szenvedélyesen,
621   20|                Nevetséges, mégis igaz, hogy külsõ pongyolaságomat, cinizmusomat,
622   20|             Mindig azt reméltem pedig, hogy a balsors perceiben majd
623   20|        kárpótlásul az elfutó életért - hogy a függöny, annyi év szenvedése
624   20|        jelenetért vállalta a szerepet, hogy elmondhassa, s eltûnjön
625   20|              valóságnak hideg zenéjét, hogy felfrissülve, megszûrve,
626   20|        összefolyt - azon kaptam magam, hogy párnák és lepedõk közt kotorászva
627   20|             derengett csak föl bennem, hogy az egészbõl egy szó sem
628   20|               hét múlva is azt hittem, hogy megtörtént, holott nyilván
629   20|               szélén, azon erõlködtem, hogy mégis kivegyek valami formát
630   20|            tesznek, mintha nem látnák, hogy szerep ez is, a híres szerves „
631   20|                 és szerepeket játszik, hogy haszontalanságát, fölöslegességét
632   20|      barázdabillegetõt - nem látjátok, hogy illeg és billeg? -, és embert
633   20|                gyalázat!~Gondoltam rá, hogy megtapogatom a pulzusom,
634   20|               szem, mégis bizonyosabb, hogy vannak, mint mi magunk,
635   20|               fedezték fel a titkukat, hogy háromnaponként, némelyik
636   20|           emberi szív.~~Éppen felülök, hogy mégis megtapogassam a pulzusom,
637   20|               a párnám, aláteszi, int, hogy feküdjek rá.~- Mi ez?~-
638   20|              rá.~- Mi ez?~- Gumipárna. Hogy magasabban legyen a feje.
639   21|              Reggel van. Arra ébredek, hogy gurítanak végig a folyosón.
640   21|              as szám díszeleg fölötte, hogy még vakon is ki tudtam betûzni.
641   21|    tapintatosak? Nem azért hoztak ide, hogy tapintatosak legyenek velem.~~
642   21|             egy ovális kis mélyedésbe, hogy lélegzeni tudjak. Igyekszem
643   21|             arcomat és orromat, tudom, hogy most órákig leszek ebben
644   21|          pokoli égzengés, földindulás, hogy lehet ezt kibírni? Eszembe
645   21|             Eszembe se jut észrevenni, hogy fáj-e?~Hirtelen elhallgat,
646   21|               A fúró átszaladt, jelzi, hogy a hegye szabadon forog.
647   21|                Frici - és nem lep meg, hogy senki se felel.~A fúró sivítása
648   21|                Nem gondolja, tanár úr, hogy épp elég volt? Csak azért
649   21|             törnének egyenként. Tudom, hogy csontokat tör ki, nagy darabokban.
650   21|                érdekelne - bevallom -, hogy meddig tart még ez a puha,
651   21|                 Mert nagyon jól tudom, hogy az agyvelõnél tartanak.
652   21|          miután újból kiszivattyúzták, hogy hozzáférjenek... Agyvelõm.
653   21|             Ijesztõbb minden fájásnál, hogy valószínûtlen. Valószínûtlen,
654   21|          valószínûtlen. Valószínûtlen, hogy ember itt feküdjék az asztalon,
655   21|            külvilágban - valószínûtlen hogy itt fekhessék élve -, valószínûtlen,
656   21|              nem való ez, illetlen ez, hogy mégis él - nemcsak hogy
657   21|                hogy mégis él - nemcsak hogy él, ébren van és gondolkodik.
658   21|          kellene... Nem, nem... uraim, hogy is mondta a kiskacsa...
659   22|            Végre az egyiktõl megtudja, hogy operálnak, igaz is, anya
660   22|                Pali olyasfélét dörmög, hogy olyan messze én úgyse hallom
661   22|                benyit a fürdõorvoshoz, hogy jódozza meg. Az orvos kérdezõsködik
662   22|              úr éppen közli valakivel, hogy elutazásom elõtt egy hétig
663   22|               az emeleten, õ sejtette, hogy komoly baj van.~*~Igen,
664   22|             befejezik addig, akár nem. Hogy hogy lehet az? Hát kérem,
665   22|        befejezik addig, akár nem. Hogy hogy lehet az? Hát kérem, felhívtuk
666   22|                mi újság délen? Igaz-e, hogy ott már virágzik a cseresznye,
667   22|               próbál rezümét csinálni, hogy is van az a hírhedt mondásom? „
668   22|                aztán rajtakapja magát, hogy mondatot formál, egy esetleg
669   22|                trikója alól a hegedût, hogy élete nagy melódiáját eljátssza,
670   22|                itt olvasom. Te, mi az, hogy fiziológiás sóoldat?~A Citadella
671   22|          olvasom, ne tessék haragudni, hogy beszélhet egy feleség ilyen
672   22|             kutya haláláról írtál - és hogy jó dolog alkalmat adni az
673   22|           alkalmat adni az embereknek, hogy sírhassanak miattunk, és
674   22|      szerethessenek, nem zavarja õket, hogy élünk.~(Dezsõ se él már,
675   22|             nem tudom pontosan, mi az, hogy tumor? Na igen, a szót értem,
676   22|               nem úgy kelt õt mondani, hogy humorista, hanem úgy, hogy
677   22|             hogy humorista, hanem úgy, hogy tumorista. Nagyon jó, csak
678   22|              mûtétet végeznek rajta... hogy is hívják a tanárt? Oli...
679   23|             csíptetésbõl: csak annyit, hogy részletekben nagyon gyorsan
680   23|         Ilyenkor felriadok, bár érzem, hogy ez nem a vége, mert mozdulatlanul
681   23|              lélegzetfojtva elhallgat, hogy ne zavarja. Próbálok kombinálni.
682   23|                lüktetõ kombinációkkal, hogy fogjon hozzá? Ki lehet-e
683   23|               át az... aku... akasz... hogy mondják, a-kusz-tikusz -
684   23|                nem, biztosan neheztel, hogy nem feleltem, most nem kérdez
685   23|              kérdez többet. Erõlködöm, hogy mondjak valamit, de nagyon
686   23|                kell figyelnem erre is, hogy megértsem, mit nyöszörgök,
687   23|       nyöszörgöm, makacsul, nyávogva.~~Hogy a fájdalomérzés teljesen
688   23|              elõtt. Hiszen lehetetlen, hogy bent vájkálnak az agyvelõben,
689   23|             különös, vagy azt jelenti, hogy... Hiszen egy idegecske
690   23|              õrjítõ fájdalmat okozott, hogy össze akartam törni a fejem.
691   23|      mindnyájan tudjuk, mi az agyvelõ, hogy elég beledöfni, a koponyán
692   23|           figyelmeztetni kellene õket, hogy elég lesz... végre is...
693   23|           tudós, talán elfelejtette... hogy általában elég szokott lenni,
694   23|           kellene, mintha fájna?... De hogy ordítsak, mikor nem fáj?
695   23|            mikor nem fáj? Elhatározom, hogy ordítani fogok, ha fáj,
696   23|             csak figyelmeztetésképpen, hogy most még élek, vigyázzanak,
697   23|             képtelen vagyok eldönteni, hogy most, mûtét közben zajlott
698   23|             múlva, lázálmomban. Lehet, hogy az idõzavar (amirõl még
699   23|          ideékelõdött. Annyi bizonyos, hogy a szinte erõszakos gonddal
700   23|            káprázat nyilván abból áll, hogy kivetítem magam a terembe.
701   23|              nagy lusztert eloltották, hogy egységes legyen a fény.~
702   23|                Olivecrona (vagy lehet, hogy én magam vagyok az) homlokán
703   23|              nyakába.~Szinte kár érte, hogy most pusztítani kezdi. Körülégeti,
704   23|             így, titkos elégültséggel, hogy nem megy ki a festék. Most
705   23|          jókora vasdarab. Isten tudja, hogy került oda, talán átfúrta
706   23|               huzalokra figyel, látja, hogy a vékony drót nem bírja
707   23|               volna maradni, eddig is. Hogy érti ezt? Lehajol, közel
708   23|           Egész halk a hangja, suttog, hogy senki ne hallja, kettõnkön
709   23|                    Azt biztosan tudom, hogy harmadszor még hallottam
710   23|          nehezen tudom most eldönteni, hogy akkor eszméletemen voltam-e
711   23|            voltam-e még. De valószínû, hogy már nem féltem az eszméletlenségtõl.
712   23|     eszméletlenségtõl. S nem remegtem, hogy meddig tart még. Zsibongó,
713   23|              Túlzás volna azt mondani, hogy élveztem állapotomat. De
714   23|                 Nem. De igen, igen. De hogy lehet? Két nagy, fehér krizantém.
715   23|               fehér krizantém. Mondom, hogy krizantém. Itt van, hát
716   23|      tollseprõhöz hasonló virágfej. De hogy került ide? Lássuk csak.
717   23|       Szaglásomat akarják ellenõrizni, hogy megvan-e még, azért tolták
718   23|              forogni kezd: ráeszmélek, hogy az arcom fölfelé van már
719   24|             utóbb el kellett ismernem, hogy helyzetem belsõ felismerése
720   24|            leírásban hallottam késõbb, hogy magamhoz térésem után kellemetlenül
721   24|              figyelmeztetni ápolóimat, hogy húzzák ki alólam.~Ettõl
722   24|              megijedt, és nekem estek, hogy azonnal feküdjek vissza.
723   24|            látszik, sértõnek találtam, hogy ítélõképességemben kételkednek.
724   24|              meg voltam gyõzõdve róla, hogy összefüggõen beszélek),
725   24|                összefüggõen beszélek), hogy ez nemhogy ártalmas volna,
726   24|           egyensúlyban vannak. Látván, hogy szempontjaimat nem akarják
727   24|                Miután megállapítottam, hogy csupa nõ van körülöttem,
728   24|      praktikumot, képtelenek felfogni, hogy a tudomány kilencven százalékban
729   24|               alapján parancsolta meg, hogy feküdjek - ezzel végzetesen
730   24|           vitát, tudnia kellett volna, hogy mindent elviselek, csak
731   24|        hivatkozást nem. Kijelentettem, hogy a nõk mind ostobák és nagyképûek,
732   24|          nyelven nyilvánosságra hozni, hogy õ is hallhassa, ha bent
733   24|        könyvelve el, rögtön rácsaptam, hogy kihasználjam, és átvegyem
734   24|     fenyegetõzni kezdtem. Észrevettem, hogy a legnagyobb rémületet azzal
735   24|                vagyok tudomásul venni, hogy ezek a feltételek nem álltak
736   24|                 Feleségem esküszik rá, hogy barackpálinkát kértem, igen
737   24|    határozottan, s miután rám hagyták, hogy kapok barackpálinkát, vérszemet
738   24|              kaptam, és kijelentettem, hogy teniszezni akarok, ami annál
739   24|                hiányát. Könnyen lehet, hogy az ország királya iránt
740   24|        kifejezést adni, akirõl tudtam, hogy hajlott kora ellenére kitûnõen
741   24|              nappal ezelõtt hallottam, hogy megnyert egy nemzetközi
742   24|         Magamhoz térve nagyon örültem, hogy világos van, és számolni
743   24|      veszekedések forrása. Megszoktam; hogy csak magamban bízhatok,
744   24|                Mondom, nagyon örültem, hogy nappal van, s eszembe se
745   24|               jutott kételkedni benne, hogy ez már egy következõ nap,
746   24|              meg voltam gyõzõdve róla, hogy délelõtt van s nem délután.
747   24|           étvágyam, és arra gondoltam, hogy ezt az orvosok is tudják,
748   24|           valamit, mogorván motyogtam, hogy hagyjanak békén. Feldolgozni
749   24|            tudata, aki azzal aludt el, hogy reggel fél nyolckor fel
750   24|        rendkívülit nem találtam rajta, hogy megint sötét van, illetve
751   24|              megint sötét van, illetve hogy megint álmos vagyok. A nap
752   24|              ütéseket, az se tûnt fel, hogy mindig sokat üt, sohase
753   24|                Az se tett gyanakodóvá, hogy milyen egyformák ezek az
754   24|            egyformák ezek az idõközök. Hogy mindig ugyanazok jönnek
755   24|             nem változik lényegesen. S hogy Olivecrona is - ötször vagy
756   24|              orvosetikai szempontból”, hogy túlbecsülte az idõt, csakhogy
757   24|          mulattatni, dicsekedett vele, hogy egy nagy svéd lapban megjelent
758   24|          véletlenül zarándokoltam ide, hogy megmutassam Neked, feltárt
759   24|           elaludtam volna, alig várom, hogy feleségem kimenjen. Rögtön
760   24|           mikor operáltak meg engem?~- Hogy hány órakor kezdték? Hát
761   24|                   Kerstin azt állítja, hogy egy darabig szótlanul tûrtem
762   24|                 de azt biztosan tudom, hogy nem okozott fájdalmat. Lihegve,
763   24|             napok számolgatása közben. Hogy mások is vannak, akik úgy
764   24|           orvosi érdek! nagyképûség!), hogy engem félrevezessenek, és
765   24|               úr, tessék jól figyelni, hogy idõérzékletünk adottság,
766   25|              kicsinyesen megforgattam, hogy megvannak-e még a hozzá
767   25|            térõknél sokszor figyeltem, hogy aprólékos dolgok érdeklik
768   25|    zsebkendõjük vagy valami kis tárgy, hogy nem vesztették-e el? Nem
769   25|              külön vigyáztam.~Érdekes, hogy ez a két nap kiesett, ellenben
770   25|            arra is, mikor fogalmaztam, hogy jól megértsenek.~- Kérem,
771   25|                Tessék figyelni. Tudom, hogy komplikáció állott be. Felnõtt
772   25|               vézna és hitvány. Érzem, hogy sovány vagyok.~Ezek azonban
773   25|          Trelleborgba, a sínek mentén, hogy megtaláljam elveszett másik
774   25|              számolok. Pontosan tudom, hogy kilenc és fél óráig tartott
775   25|                 tekintetbe kell venni, hogy csak két lábon futok. A
776   25|             hátránynak viszont elõnye, hogy fél súlyt kell csak hordanom.
777   25|               csak hordanom. Az is jó, hogy bal oldalon lévén egyetlen
778   25|                táj! De az a dermesztõ, hogy a táj velem szalad, fordítva,
779   25|                gyorsabban kell futnom, hogy mégis elõbbre jussak. Néha
780   25|                Az ég felhõtlen, tudom, hogy a hold is süt, közel a hátam
781   25|              kis világosság, ami éppen hogy elég. Néha átborzong rajtam,
782   25|                 Néha átborzong rajtam, hogy talán nem is Hold, talán
783   25|           Felnõtt ember vagyok. Tudom, hogy komplikáció állott be, jogom
784   25|        zongoráznak. Ezt nem is tudtam, hogy zongora van az osztályon,
785   25|           hitetlenkedve állapítom meg, hogy a fekete rettegés és harag
786   25|              lehetséges... lehetséges, hogy életben maradok? Beethoven
787   25|               se ezúttal. Észrevettem, hogy felélénkül.~- Szóval - mondta,
788   25|            Feleségem biztatni kezdett, hogy ne nyugtalankodjam, semmi
789   25|               pedig jót akart), lehet, hogy Olivecrona pillanatra zavarba
790   25|          nyalogatni, belekapaszkodtam, hogy partra vonszoljam. De azt
791   25|                 De azt is éreztem már, hogy ez csak kegyelet, nincs
792   25|           délután panaszkodni kezdtem, hogy szeretnék felülni. Azt nem
793   26|            hirdetményén „s elrendelem, hogy éj és nap, hõ és hideg,
794   26|            reggelinél megállapítottam, hogy az ételnek megint íze van -
795   26|                szégyentõl és haragtól, hogy a különben is megalázó külsõségek
796   26|           hölgyek és urak gratulálnak, hogy megmentettem az életét.~
797   26|          maradunk feleségemmel. Látom, hogy nyugtalan, felugrik, kisiet,
798   26|               harmadszor figyelmeztet, hogy mondjam meg magának.~Megint
799   26|             kérem, szóval azt üzeni... hogy az életét megmentette, de...~-
800   26|                gúnyosan leinti. Érzem, hogy õnagysága aggódva figyel,
801   26|             ezt a lesújtó ítéletet? És hogy értsem - arról van szó,
802   26|                értsem - arról van szó, hogy megmaradok ebben a félhomályban,
803   26|               Hiszen igaz, megmondták, hogy már elfajulási pontok jelentkeztek -
804   26|              aki nem tudja végignézni, hogy édesanyját megkorbácsolják
805   26|               titokban kell tartanunk, hogy eljuthassak Irkutszkba a
806   26|              rád néztem!”~Nos, anélkül hogy a legenda eszembe jutott
807   26|                mert ráeszméltem végre, hogy kék a szeme, hidegen és
808   26|              hihetek magamnak egészen, hogy rácáfolok a szigorú és hatalmas
809   26|            megvetõ csakazértis. Lehet, hogy orvosi szabály szerint megvakulok,
810   26|                diagnózis elfelejtette, hogy rólam van szó. Csak alkalomra
811   26|       szelíddel és borsossal vegyesen, hogy a humorista is babérhoz
812   26|         örömmel értesültem a tükörbõl, hogy elöl nem is nyírták le,
813   26|     mirtuszkoszorú alatt.~Könyörögtem, hogy oldalt ülhessek az ágyra,
814   26|             volt ez, gratuláltam neki, hogy alkalma volt megismerkedni
815   26|                az olvasást, megértvén, hogy a jókora betûket még nagyítóval
816   26|           vezetõ leküldi fiát, Kedmát, hogy hozza ki a mélységbõl.~Mikor
817   26|         duzzadása is annyira lelohadt, hogy ki tudta nyitni... Ferdén
818   26|            rendjén, és hozzatok tejet, hogy megenyhüljön...”~„...oly
819   26|                       oly módon ivott, hogy a tejnek jó része, alig
820   26|                a tejnek jó része, alig hogy szájába jutott, kibuggyant
821   26|            fölényes figyelmeztetéssel, hogy a diagnózis nem tartozik
822   26|                 készségesen elárulták, hogy e felvételek egy szaklap
823   26|            Olivecronát azzal fogadtam, hogy megbolondulok, ha nem enged
824   27|             míg rajta nem kapom magam, hogy úgy ketyegek, mint egy ébresztõóra.
825   27|                sõt isten mentsen tõle, hogy megértsen.~~Este tizenegykor
826   27|               azzal torkolom le magam, hogy ez is csak olyan káprázat,
827   27|            viselt háborút - megszokta, hogy a dolgok értékét annyira
828   27|            tréfás üdvözletét küldi, és hogy vigyázzak az õ kincseire,
829   27|            édesanyja nem számított rá, hogy valaha szükség lehet arra.
830   27|          meséljek neked déli hazámról, hogy ábrándjaidra is vigyázzak,
831   27|               és büszke vagyok-e most, hogy újjászülettem, újra kezdhetem
832   27|                el - de ne hidd azt se, hogy boldogtalanná tenne a tudat,
833   27|        csodálkozunk. Te a nyugalmamon, hogy hajótöröttnek nevezem magam
834   27|                 amirõl máris láthatom, hogy számomra lakatlan és elhagyatott...
835   27|         körvonalait. S hallottál róla, hogy bukdácsol, kínlódik a kitörõ
836   27|            kínlódik a kitörõ viharban, hogy szalad zátonyra, hogy süllyed
837   27|        viharban, hogy szalad zátonyra, hogy süllyed árbocrúdja a láthatáron...
838   27|                fokán? Úgy volt bizony, hogy sok aranyra és gyémántra
839   27|           Afrikát... Merõben úgy fest, hogy alaposan vége - azonkívül,
840   27|                számomra csakugyan...~S hogy mégis ilyen derûs és mosolygós
841   27|             kis Nini, ennek az az oka, hogy ahonnan elindult a hajó,
842   27|           talán nemcsak én... éreztük, hogy ez a hajó nem biztonságosabb,
843   27|             mint maga a tûztenger... s hogy nyugtalanító ajándék minden
844   27|             bíztam magamat a habokra), hogy egy óriási Robinson-szigeten
845   27|               elhagyatva és egyedül, s hogy nem arról van szó, vajon
846   27|         elsüllyedt, s akik azt hitték, hogy még mindig a víz színén
847   27|             magából, és jól sejtettem, hogy ami ezután jön, nem a legtöbbnek
848   27|                mégse tette, sõt tûrte, hogy vágják csontjaimat, nem
849   27|                csontjaimat, nem azért, hogy enyvet fõzzön belõle a Spódium
850   27|             Spódium gyár, hanem azért, hogy kicsalogassák alóla az önmagamra
851   27|           Köszönöm magyar barátaimnak, hogy nem hagytak elveszni - köszönöm
852   27|          imáját - köszönöm, kis rokon, hogy türelmesen hallgatsz, pedig
853   27|                látom már, észrevetted, hogy a fiú, akit bemutattam délelõtt,
854   27|            hajóztunk be a Britanniára, hogy Londonon keresztül igyekezzünk