Fej.

  1    1|          másrészt és legfõképpen azt is mentegetnem kell, hogy miért
  2    1|            mint „érdekesség” már nem is idõszerûek. Ami az okosságot
  3    1|             de közérdekû gondolatait is meghallgatják, önmagát választani
  4    1|         rászántam magam. Mert ha nem is szimatolgatom túlságosan,
  5    1|                hogy írónak lenni nem is olyan könnyû dolog: hogy
  6    1|         jogcím, de keserves kényszer is, döntõ esetben kedvünk ellenére
  7    1|             történik velem, de képet is készítsek róla, mások számára.
  8    1|           furcsa, hogy ezt a regényt is akkor írtam, mikor betegségem
  9    1|       vonatkozik ez, de élményeinkre is, ha az élmény emberi és
 10    2|             az emlékezetes délutánon is inkább gazdasági kérdések
 11    2|               Persze, a színdarabhoz is kellenének elõkészületek,
 12    2|         színpadi szerzõ legyek magam is, a dolog körmömre ég. Már-már
 13    2|           Aki... on... terme... kuko is... szí”. Nem akarom a kartárs
 14    2|            hogy „...on terme... kuko is... szí?” Ilyen nincs. Egészen
 15    2|           Sokszor megtörtént azelõtt is, gyerekkorom óta, hogy otthon
 16    2|          mintha ismerõs volna a hang is, csak nem tudom, kié - elfelejtett
 17    2|            majd eltûnik. Eleinte meg is fordultam ilyenkor, aztán
 18    2|          továbbmentem, még kedveltem is e rejtelmes hangot. Ez más
 19    3|             féláron megcsinálják. El is megyek, jóakaratú fölénnyel
 20    3|              gondolok, de aztán, nem is tudom miért, a „Nevetõ betegek”-
 21    3|      tárgyalni, meg a minisztériumba is fel kell menni, a protekció
 22    3|              ez a mûtét, még ábrában is, már csak öten vagyunk,
 23    3|         demonstratív célokból, onnan is gondolom, hogy vér alig
 24    3|            hogy vér alig folyik. Így is elég hátborzongató, gratulálok
 25    3|           egyszer egy tömegakasztást is végignéztem. Egyik az öt
 26    3|          hogy valamikor a valóságban is lehetséges lesz, mire õ
 27    3|        hallottam elõször, hogy ilyen is van), emlékszem utolsó napjaira,
 28    3|           megértéssel alkotott képet is, amit rólam rajzolt ez az
 29    3|          borzasztó ez, egy kicsit én is meghaltam vele, és ilyen
 30    3|           lehessen venni rajtam, itt is általánosító elmélettel
 31    3|           látószerv, de vonzó ékszer is, örökmécs, mely magába szédíti
 32    3|          hogy halljunk vele, de arra is, hogy enyelegve cibáljuk,
 33    3|           ellenére, testi hiúságomat is, ezt a kényes, oly könnyen
 34    3|          ahol tudományos kérdésekrõl is beszélgettünk, még készülõ
 35    3|          szakkönyvének egy fejezetét is ideadta, látván, hogy érdekel
 36    3|             aki fülészt értett, járt is hozzá, elhanyagolta valódi
 37    4|              szó, különben talán nem is jöttem volna a világra -
 38    4|          írtam annyi rengeteg cikket is például, az egyetlen, ezerkötetes
 39    4|               a szokásos kóstolgatás is elmarad.~~Másnap a vágóhídra
 40    4|              nincs-e rá szükség: nem is a természetre gondolok,
 41    4|             állandóan indulnak azóta is, pontosan hét órakor délután,
 42    4|            néha szinte mulattat, nem is bánom, hogy a dolog nem
 43    4|         húszéves korában, még arcban is megfiatalodott. Vacsora
 44    4|             múltkor a keskenyfilmnél is éreztem, hogy velem ilyesmi
 45    4|         analitikusan érdekeltem, van is egyéni képe errõl a tárgyról.
 46    4|             természet vagyok, még ma is hiszek a korlátlan lehetõségekben,
 47    4|           biztosít róla, hogy ez nem is attól van, de azért úgy
 48    4|              a léleknek.~~Még másnap is, kora délután a kávéházban,
 49    4|          hatása alatt vagyok. Nagyon is igaz azokkal a gyerekkori
 50    4|       izékkel, és a szemeteslapátban is van valami - lám, máris
 51    4|     kibeszélgettem magam. A fejfájás is szépen el fog maradni, hiszen
 52    4|          aztán minden rendbejön. Nem is volna rossz analízisbe menni. „
 53    4|       kedvesének. Lám, már a humorom is visszatért, megint a régi
 54    4|           ahol van, éppen úgy másutt is lehetne. S ami a leghihetetlenebb,
 55    4|           itt van, az én vagyok - az is lehet, hogy a kancsó víz
 56    4|              a pamlagba nem, mert az is hullámzik, nincs sehol egy
 57    4|              egy ér valahol. Még azt is megállapítom, hogy másformán
 58    4|          Mindig azt hallottam, magam is mondogatom, hogy mennyivel
 59    4|      próbálom összeszedni magam - az is jelenben fog lejátszódni,
 60    4|       gutaütés. A lélekkutató bácsit is hagyjuk egyelõre. Magának
 61    5|           lehetett. Mint akkor, most is valami tehetetlenségi nyomaték
 62    5|         segítségért kiáltottam magam is - mint egy hitvány kis kutya -,
 63    5|            víz. És hallom a vonítást is.~~Nappal ezeknek az álmoknak
 64    5|        jelentkezõ kis bajokat tovább is „kellemetlenségnek” nézem,
 65    5|         cigarettát. Meglep, hogy nem is megy olyan nehezen - a nikotinszomj
 66    5|          aztán elmarad, már dolgozni is tudok füstölés nélkül.~Megállapítom,
 67    5|              elsõ eszméletzavaromnál is az ijedtség volt nagyobb,
 68    5|             elején (valahol tanultam is) még fokozottabban szoktak
 69    5|        mosolygok rá, néha még mondok is egy-két szót, mint aki álmában
 70    5|           álmában beszél. Autogramot is adok a kisfiúknak, ha felismernek.
 71    5|         tartott tenyérrel, pedig nem is kellett, aztán kezeimet
 72    5|              drámai jelenetben. Most is, a hányásra várva, szétterpesztett
 73    5|         oktalan titokzatosság, végre is rólam van szó, nem róla,
 74    5|           mentem el a fülészhez, nem is vittem vissza a leletet,
 75    5|   magatartásban, amivel néha õrültek is próbálkoznak, hogy panaszkodás
 76    5|              megfelelõ médiumot, nem is egyet, akit rá tudtam vezetni,
 77    6|             magas tetejével különben is olyan, mint egy kopott divatjamúlt
 78    6|          sajnálom szegényt, özvegyét is, szerelmi házasság volt.~
 79    6|             London regényeibõl, arra is emlékszik, ami apja életében
 80    6|       egységes valamit, ami az élete is és a mûvészete is. Minden
 81    6|              élete is és a mûvészete is. Minden tudatos és szándékos
 82    6|      megfoghatatlan durvaság. Szonya is ilyen: kicsi, törékeny,
 83    6|  valószínûtlen, panoptikumszerû. Nem is élõk ezek, mozgó viaszfigurák,
 84    6|        beszélgetni. Ezt mindjárt meg is erõsíti, egyenesen, szinte
 85    6|      szobában.~Náluk otthon különben is csoda világ lehet, állandóan
 86    6|             ha álmában beszél, akkor is hazudik. Vigyázni kell rá,
 87    6|           olyanok, és a formanyelvük is, latin szakkifejezésekkel,
 88    6|     morfiumért könyörög.~Másik ennél is borzasztóbb: cisti cercus,
 89    6|             Férges alma a fej, látni is rajta, ráncos, petyhüdt,
 90    6|           Mindegy. Az arckifejezését is megérti, csak úgy tesz,
 91    6|             nevetésben. - Ejnye, mit is gondoltam az elõbb? Mit
 92    6|         ágyban. De ki lehetett? Kire is emlékeztet? Kire vagy mire?~-
 93    7|             tapasztalat, enélkül nem is megy a tanulás. Az elsõéves
 94    7|              át kell esni rajta, nem is veszik komolyan. Emlékezhetne
 95    7|             félévig orvostanhallgató is.~- Szóval azt hiszi, errõl
 96    7|            otthon akarok lenni. Haza is utaztunk. Cini ugyan még
 97    7|                Megnézhetné a fundust is, tüzetesen, drága tanár
 98    7|        került papilláján kívül magam is jelen vagyok. A tanársegéd
 99    7|            kell kombinálni. Különben is ahhoz az kellene, hogy szédüljön
100    7|              nem errõl van szó. Mire is kell most gondolnom? A felöltõmön
101    7|           tudom megkapni. A legújabb is két-hároméves.~~Fél kettõre
102    7|         kedvezõ statisztika ellenére is okvetlenül javasolt, ha
103    7|       utcánál kiérek a körútra. Hová is kell mennem? Igen. Ebéd
104    7|          korrektúra miatt, utalványt is ki kell állítani.~De miért
105    7|        utolsó perceimben, hogy akkor is gúnyoljon és gyalázzon: „
106    7|   nyilatkozol-e végre? vagy még most is halogatni akarod a vallomást?
107    7|            kiabálj, üvölts, te félni is gyáva!”~~De én nem ordítok
108    7|       ötperces beosztással. Lám, nem is drága.~Mégse veszem meg,
109    7|            ezerszer láttam õket. Nem is ezerszer, ötezerszer. Hiszen
110    7|          elõször látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig
111    7|         mindig, mosolyogva fogad, én is összeszedem magam. Pannival
112    7|          hogy tud természettudományt is, nemcsak humanisztikát,
113    7|          fiatal írók általában. Most is effélérõl beszélünk, felfedezésekrõl,
114    7|      küzdelem erõsödik, a betegségek is fegyverkeznek.~- Nekem például
115    8|              a sötétben, talán magam is megtalálom a kifelé vezetõ
116    8|        mindennél többet ér, különben is sok dolgom van. Ez az állapot
117    8|     félálom-világnak ígérkezett, nem is volt rossz ebben a minõségben.
118    8|          valószínûen tévedés, máskor is így van, csak nem veszi
119    8|              pszichiátriáját azelõtt is lapozgattam, de most, hogy
120    8|             a pokoli vidámságnak nem is dantei, inkább homéri kacajával.
121    8|             benne, amit az iskolában is tanult, hittanórán. Az ám,
122    8|         legnyomorultabb és legkisebb is minden rajongáson túl jobban
123    8|           megkülönböztetik. Mûtéttel is próbálják gyógyítani: a
124    8|              Viccelünk, Elza asszony is bejön, igyekszem mulattatni,
125    8|            gyorsan.~- Ugyan, már itt is vannak - no, és van folt
126    8|           Nincs. Különben még jobban is megnézzük...~- Hátha egyszer
127    8|           ablakot nyit, ahol anélkül is jól látni: nem tanulta meg,
128    8|             telefonnál.~- Hiszen nem is hívtak...~- Dehogynem...
129    8|             orvos a beteggel szemben is titoktartásra van kötelezve.~
130    9|          klinikai bentlakással - ezt is csak most látom - például
131    9|         látom - például pontosan meg is felel a vizsgálati fogságnak,
132    9|            érdekli, õ maga, akárhogy is végzõdik a dolog, úgyis
133    9|      vállalkozik, hogy felolvas, nem is kérdi, mi bajom. Úgy teszek,
134    9|           játékos.~Nini, hisz ez nem is lesz olyan kellemetlen kávéház,
135    9|       fûzögettem a gondolatokat, nem is gondolatokat, csak szavakat -
136    9|          hajtott, ha csak szóvirágot is. Két remek kecskerímet komponálok
137    9|              Gyula részére. Különben is mi minden történik még,
138    9|     túlvilági kék fény dereng, magam is stílszerûen kéket gyújtok
139    9|              valamit a veséjérõl, õt is megnyugtatom. Egy kétágyas
140    9|              és rögtön utána a tanár is helyeslõen bólint. A beteg
141    9|              hiszen itt jön már Imre is... Szervusz. Mit szólsz,
142    9|          furcsa borzongás...~~Nagyon is jókedvûek vagytok, gyerekek,
143    9|           ragyogtok a derûtõl. Végre is sokféle kedély van a világon,
144    9|            De ahogy az utolsó vendég is kitette a lábát - alkonyodik
145    9|            itthon fogok aludni. Cini is feküdjön le. Telefonálni?
146    9|       szorított fejem három oldalról is fotografálják, aztán vissza
147    9|              utolsó útszakasznak. El is érik a sarkot, megtalálják
148   10|              év elõtti elfakult, nem is jól exponált képet kell
149   10|              az elfogultság önimádat is lehetett, hiszen logikánkban
150   10|       legnagyobbjának, Tóth Árpádnak is tetszett, de Havas Gyula
151   10|           nevetne - és csakugyan nem is volt rosszkedvû, erõlködve
152   10|           olvastam három napja. Arra is gondolok, nem lehet a tompa,
153   10|          Móni, mi lehet ez? mellette is van valami, de azt már nem
154   10|           tudok, hogy Móni, soha nem is láttam, mégis pár szóból,
155   10|            Pedig Móni, tudtommal, ma is él.~Humoreszk? Nem, nem
156   10|       kibicelt ki, két tanárváltozás is volt azóta. De Móni nem
157   10|            eltréfálnak vele, az újak is Móninak hívják, vezetéknevére
158   10|              senki se emlékszik, nem is fontos, lehet Lefkovits,
159   10|       emlékszik, hogy Móninak valaha is lett volna látogatója. Feleségét
160   10|  Elmebetegsége ártalmatlan lévén, ki is engednék idõnként, de hova
161   10|     mûveltsége csorbítatlan még most is. Közvetlenül ez soha nem
162   10|        közönyösen hagyja, mintha nem is hallaná. De ha - a kórforma
163   10|             õ mormogni kezd: „négyen is leülhetnének szilvás gombóc
164   10|  visszahõkölõ áldozat látványa akkor is ördögi kacajra ingerli,
165   10|              ott-tartózkodó, betegek is, az ajtóhoz rohantak. Csak
166   10|         szokását, némelyik orvos alá is írja, vagy úgy tesz, mintha
167   10|             az, hogy ezt mintha Móni is tudná: az aláírott cédulát
168   10|            teszi, mint a többit, nem is kísérli meg, hogy fölhasználja.
169   10|      szívébõl, más, elmosódott jelek is mutatják. Nyáron szívesen
170   10|               de mellékesen azért az is benne volt, hogy a teasütemény
171   11|           nagyon hézagosan s még így is csak rövid ideig tudunk,
172   11|              tudom legkevésbé, mások is csak sejtik. Valahol, a
173   11|             a kanyargós rovátka-utak is megvannak) s színe is olyan
174   11|   rovátka-utak is megvannak) s színe is olyan sárgásfehér, mint
175   11|       valamelyikén, de lehet lejjebb is, a nyúltvelõ felé. Kis keményedés,
176   11|              szegények - az a munkás is -, mit is mondott a másik
177   11|                az a munkás is -, mit is mondott a másik a „rögtön-masinával”?
178   11|               hogy eszembe jut... õt is meg kell látogatnom - hatkor
179   11|              igazán?... Mindjárt fel is hívom Gyulát, mondta, hogy
180   11|                 de fél ötre akkor én is eljövök oda... ilyet, ki
181   11|               gyapjúból... az az író is, ki akart venni fél tucatot,
182   11|       megdagadt a feje... hiszen nem is csoda a mai világban.~~Fél
183   11|            még nem volt... az oldala is éles volna, nem csak a hegye -
184   11|            csóválja... Hát elmegy ez is, fütyörészi szórakozottan...
185   11|          írni... nagyszerû, az Isten is nekrológnak teremtette,
186   11|             munkás gyermekét már meg is vizsgálta közben, holnap
187   11|             szívesen nyeli el, ezzel is spórol, fontosabb elintéznivalói
188   11|        irányában. Világot járt, most is azért van itt, mert Bostonban
189   11|          elismerésnél és becsülésnél is, viszonzása egy elemezhetetlen
190   11|              Idegen azt hihetné, nem is ismerik személyesen a beteget,
191   11|              igen, nagyon helyes, az is fel van szerelve mindennel,
192   12|             ez a jármû, vízszintesen is himbálózik, nemcsak függõlegesen
193   12|            hogy más ezt nem érzi, én is csak most, felzaklatott
194   12|              hirtelen elhallgatok én is.~Reggel tízre jelentkezünk
195   12|         gyermek akkor született, nem is akkor: attól, hogy megneveztem.
196   12|           lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az
197   12|             az olvasó, s magam elõtt is felfoghatatlan volna, hogy
198   12|              kérdezõsködésemet magam is nyûgösnek érzem már, hirtelen
199   12|          hete... „Exitus” - az ápoló is így mondja.~A tanár úr csak
200   12|            tudja ki vagyok, talán én is tudom, hogy édesapja Bécs
201   12|              rögtön beleegyezik abba is, hogy kétnaponkint éjszakára
202   12|           emlékszem álmaimra, nagyon is jól, élénkebben néha, mint
203   12|           ennek a mai álomnak emléke is. A fények és árnyak elosztása
204   12|        duzzadt fráter ugrik fel, nem is az ellenzéki padsorokból,
205   12|            felébred és feljön. Nekem is eláll a szívverésem, gyerekkoromban
206   12|         sebesebben dzsiggel, már nem is beszél, vigyorog és dzsiggel,
207   12|           strassén, jár utánam ébren is a nyávogó unalom. Mert kezd
208   12|          betegség és unalmas a halál is, nem rémületes, nem megrázó
209   12|              akárki másnak? akár meg is halni?... ha csak ennyi
210   12|           figyelem a fájást, hogy ez is lehetséges. Soha nem tartottam
211   12|       eszméletén van, és gondolkodik is. Gondolkodik és figyel és
212   13|     terpeszkedne a kisagyon. Egyebet is gyanít, errõl most nem nyilatkozik.
213   13|              ezt a mozgalmat, még ma is hálás vagyok nekik érte.
214   13|             ne unják magukat, és nem is unják, errõl gondoskodom -
215   13|              magam?~A Gyulák kétszer is, külön-külön, meglátogatnak,
216   13|            és tapintatosak, még arra is gondjuk van, hogy a részvét
217   13|          Egyszer novellaformában meg is énekeltem, mint mesterségének
218   13|              mikor meglát, hogy neki is ez jutott eszébe.~- Ahá...
219   13|       amerikai tanulmányútja, amikor is Cushingnak, a modern agysebészet
220   13|          Cushing... ismerõs név, hol is hallottam?... Aha! Az a
221   13|      felszerelése világviszonylatban is elsõ... Szóval, izé... ezzel
222   13|              való tárgyalás után nem is merném szóba hozni.~Ekkor
223   13|              gyerek és tudtommal nem is gyáva. Természetesen azért
224   13|             meg fogják operálni. Ezt is tudja? Beszéltem az orvossal,
225   13|            tünet, még ugrató tréfára is kedvem kerekedik. Hallom,
226   13|              végre valami kellemeset is hall majd az ember.~- Hát,
227   13|           romlott. Elfajulási pontok is vannak már.~- Ugyan.~- Igen.
228   14|            amelyhez tartozik. Tervei is vannak, valószínûen külföldre
229   14|              vén paraszt megérti. Az is elbátortalanít, hogy képtelen
230   14|            szaladgál.~Óráját nézi, õ is feláll.~- Hát kérem - mondja
231   14|               ahol keletkezik.~Magam is csodálkozom megütközésemen
232   14|              láttam. Lehet, hogy nem is létezett soha, csak én fantáziáltam
233   15|            mindig tudtam én ezt. Nem is vártam mást, amióta az ifjúság
234   15|       Nyilván azt a bizonyos utolsót is. Be kell majd osztani, mint
235   15|              svéd pénzt. Az útirányt is összeállították - két nap
236   15|         oszlott a társadalom, még ma is vannak, kik emlegetik. Voltak
237   15|              hogy azt a rossz esélyt is sikerül majd „utolsó szavak”
238   15|             ajánlom neked... hm? mit is ajánljak? Növessz szakállt,
239   15|            Stockholmba, estére lehet is már utazni, a berlini gyors,
240   15|          róla, hogy rákom nincs. Nem is találnak semmi nyomot.~Ágyban
241   15|          hátul, a koponyámon. De azt is tudom, hogy nem errõl van
242   15|      néhányszor, ennél okosabbat nem is tehetne. Mert ez azt jelenti,
243   15|         együtt az igazság az életnél is jobban érdekel.~- Minden
244   15|              a legutóbbi kísérletbõl is, hogy az agyvelõ jobb felén,
245   15|   kihirdetted elõttem!~Már folytatja is, úgy tesz, mintha semmi
246   15|    választott sebésznek.”~Feláll, mi is felállunk. Átadja az iratot.~-
247   15|        Tessék. A lelethez javallatot is csatoltam, természetesen
248   15|             a levél, „általában” nem is sebésznek, csak annak, aki
249   16|             ez az a vakító fény, nem is lehet máshonnan, ennek az
250   16|             és ébrenlétem. A muzsika is erõsebb, mint imént a hallból,
251   16|           imént a hallból, álomfülem is pótol valamit a régi valóságból.
252   16|        verset inspirálta, mintha nem is emlék, az a múlt volna még
253   16|            volna még egyszer. De nem is hangverseny, inkább operaelõadás,
254   16|       azonban nincs a színpadon, nem is lehet, hiszen itt ül, helyemen,
255   16|              pódiumra megyek. Mennék is, csak tudnám, mirõl kell
256   16|           édeskés orrhangon... miért is suttog, hiszen úgysem értem
257   16|         azonkívül pedig most már nem is mondhatom le az egészet,
258   16|         észrevettem volna. És még jó is, hogy mezítláb vagyok, majd
259   16|            vigyázni kell, a dologról is burkoltan és ravaszul beszélünk,
260   16|   Reviczkybõl szavalok, még énekelek is érzelmesen. Pálinkát tölt,
261   16|              bátran elõre, és megyek is... és már feltünedeznek,
262   16|         feredzse alatt...~Hiszen nem is ezt akartam én, más dolgom
263   16|           van nekem és hiszen ez nem is Ankara, ez a régi múzeum,
264   16|              viszont mégis jó, errõl is azt hittem, elveszett, a
265   16|        színes képe, még a lüktetését is látni, milyen finom tipográfiás
266   16|   felszabadulás, hiszen ez talán nem is valóság, hiszen álmodom,
267   16|         daganatot megtaláljam, nincs is daganat, nem kell tovább
268   16|      mindjárt fel fogok ébredni, nem is siettetem, érdekel ez a
269   16|          akarják elintézni, a szónok is, az emelvényen, errõl szaval,
270   16|         ismeri a titkos ajtókat. Ott is állunk, egy vasajtó elõtt,
271   16|              keresünk.~~Vagy már meg is találtam, inkább arról van
272   16|           kihaltak az erdõk és mezõk is. Nagy körökben kering a
273   16|       körökben kering a hold, a zene is elhallgatott. A Tejúton
274   16|            rossz tanulónak, akit nem is látok. És mûvelten hozzáteszem: „
275   16|              és nem „tapping” és nem is „kidnapping”, kedves Al
276   17|           FELÉ~Az álom, külsõ idõben is, elég hosszú lehetett: már
277   17|            vagyunk túl a télen. Igaz is, jégeringet kell venni,
278   17|           elég mogorva vagyok, magam is érzem. Talán csak azért,
279   17|       Hagyjátok, le tudok ülni magam is.~~A pályaudvarra csak a
280   17|         Jóska kísér ki bennünket. Jó is, hogy van valaki. Utálatosak
281   17|              a hordárok, és Jóskának is lóg az orra, ezt már nem
282   17|              megúsztam, és a határon is túl vagyunk, az új Németországban.
283   17|             megváltozott idõknek nem is találkozom többé.~~Ebédidõben
284   17|              innen, hiszen ha tudnék is egyenesen járni, nem engednek
285   17|           tájékozódást, magamtól nem is tudtam volna, merrefelé
286   17|              szemre, behunyt szemmel is lehetne írni, plasztikus
287   17|    mosdótálat, ez a borongós délután is elmúlik. Tizenegykor indul
288   17|      Lindenen. Ha már itt vagyok. Át is vergõdünk a Friedrichstrassén -
289   17|            repülõgépe, tavaly Pesten is járt... azt írja, a napokban
290   17|              még egy szikrázó torony is felvillan, a városház aranykupolája.
291   17|           számomra Stockholm, és nem is fog jelenteni négy hétig.
292   18|          valóság kedvéért, ami akkor is valóság marad, ha történetesen
293   18|     vizsgálat nem marad el. Tehát az is lehet, hogy meg se operálnak? -
294   18|       beszéli a nyelveket, egyébként is európai jelenség, humora
295   18|            Bejárta a világot, Pesten is volt már, mulatok, ahogy
296   18|              vagyok önre, már megyek is.~Fröken Kerstin kitárja
297   18|         betegtársammal, ránevetek, õ is elmosolyogja magát, legalábbis
298   18|         elkerülik a figyelmét. Magam is csodálkozom, egyszer átvillan
299   18|         jeges rémület, talán már meg is vakultam. Amit látni vélek
300   18|             alatti vizsgálótermeknek is inkább érzem, mint látom
301   18|        fogom-e látni egyáltalán?~Nem is az egész szoba, csak az
302   18|              szoba, csak az ágy, nem is az ágy, csak az a vacok,
303   18|    agymûtétet, ebben a kórházban nem is operálnak mást: az agysebészet
304   18|         szóval, kiderült, hogy nincs is daganat? Dehogyisnem, várjon
305   18|           hogy túléli... Most már én is.~~Délutánra újabb vizsgálat
306   18|               õ fürdet meg, már tépi is le rólam a köpenyt, belefektet
307   18|            koromban tettem... még az is jólesik, hogy az erélyes
308   18|       szegény, zúgó fejem. Egyébként is folyton beszél, pedig tudja,
309   18|     õnagyságának adott tájékoztatást is. Diadalmasan állapítom meg
310   19|           oldalt állnak. De különben is... már az ajtóban, mikor
311   19|            hogy legmeghittebb hangja is ilyen.~Nem vizsgál, nem
312   19|              ilyen.~Nem vizsgál, nem is kérdez ki. Ez nem lep meg,
313   19|              mintha túl a betegségen is képe volna rólam, akár téves,
314   19|         vannak ártalmatlan daganatok is (a teratomákra gondolok) -,
315   19|           nyilvánvalóan a rovaroknak is van), vagy mit tudom én -
316   19|             Egyedül maradva (Kerstin is velük tartott), vegyes érzéseknek
317   19|   mesterségében, de életfelfogásában is szigorú materialista. Emberek
318   19|  társadalomban. Annyit már hallottam is róla, itteniektõl, hogy
319   19|              háromig, esetleg tovább is, itt dolgozik keményen a
320   19|             bostoni Cushingnek, neki is vannak új, eredeti gondolatai
321   19|             írás lehet. Rögtön hozzá is tettem - no persze, hiszen
322   19|         embernek látszik, ha nincsen is különösebb érzelmi kultúrája,
323   19|              a bécsi klinikán. Nevét is akkor hallottam elõször,
324   19|           volna... valamit, amit nem is most tudtam meg róla, imént,
325   19|            vagyok elismerni - õ maga is komponál. Igen, komponál,
326   19|        mostanában divatos biográfiák is bizonyítják), hogy egy élet
327   19|             története egyben regénye is annak az életnek - de hogy
328   19|      célzásokra és csoportosításokra is vonatkozik, azt most kellett
329   19|             kellett megtanulnom. Nem is könnyen és nem is minden
330   19|   megtanulnom. Nem is könnyen és nem is minden önfeláldozás nélkül.
331   19|          érthetõbb, tehát hatásosabb is, ahogy valóban történt s
332   19|             A valóság még jelképesen is jobban tudta, mit, miért,
333   19|             a tetszelgõ írót, s most is, már tudatosan dobhatom
334   19|       valóság bevallásának tartamára is. Ezt a „regényt” folytatásokban
335   19|         talál ki (azóta a valóságban is kitalálták), ám egy szkeptikus
336   19|        ismerte a szerepet, játszotta is. Amit Olivecronáról beszéltem,
337   20|          aztán felhõk jönnek. Rügyek is alig ütköznek a fákon, a
338   20|       felriadok megint: egyszer rajt is kapom Kerstint, hogy lopózva
339   20|              zavartalanul. Talán nem is olyan szörnyû... Megbízható,
340   20|           dallamosan olvas fel - hol is hagytam abba?... Igen, így
341   20|               Tudtam róla mindent, õ is rólam, de nem leveleztünk.
342   20|       asszony... Kicsit talán nagyon is bölcselkedõ... Igaz! igaz!
343   20|          helyettem anyád és Astridot is... Honnan tudja?... Astridról
344   20|              Tudom, hogy környezetem is észrevette fásult rosszkedvem,
345   20|            idegenül. Az oslói ábránd is eszembe jutott, olyan távolinak
346   20|          levelet, amit már borítékba is tettem, s eldugtam az ágy
347   20|       pontosan emlékeztem a szavakra is.~~Olivecronával is így voltam.
348   20|          szavakra is.~~Olivecronával is így voltam. Egyszer csakugyan
349   20|         jelenetrõl még egy hét múlva is azt hittem, hogy megtörtént,
350   20|            már az ablak. Feleségemet is megnyugtattam, menjen csak,
351   20|            No lám, milyen komédia ez is, milyen szégyenletes komédia.
352   20|           nem látnák, hogy szerep ez is, a híres szerves „élet”,
353   21|          kábult, kicsit talán nagyon is józan és friss vagyok, nyoma
354   21|              fölötte, hogy még vakon is ki tudtam betûzni. Fekszem
355   21|           mosakszik. Talán beszélget is a doktorokkal. Az elõszobában,
356   21|           rágyújtott egy cigarettára is, a csutkát óvatosan helyezte
357   21|             érzékeny a fejbõröm. Nem is fáj, csak érzem, egész világosan,
358   21|             az érzésem, mintha nekem is segíteni kellene, mereven
359   21|            kitörnie! Ugye, kitört ez is, csak tovább, rajta, hentesek!~
360   21|     elvesztenem az eszméletemet. Mit is mondott a feleségemnek,
361   21|             azzal együtt az életemet is.~Tehát figyeljünk. Akarnom,
362   21|           gyorsan valami mást. Mirõl is van szó? - Igen - ez az -,
363   21|              balladát, azzal az idõt is mérni tudom, eltart egy
364   21|       negyedórát, elejétõl végig, az is valami. És már kezdem is: „
365   21|             is valami. És már kezdem is: „Vára öblös teremében fel
366   21|         magam fölöslegesen.~Különben is - különben is messze tarthatunk
367   21|               Különben is - különben is messze tarthatunk már -,
368   21|     megtisztelnének... valamit velem is közölni. Végre én is itt
369   21|           velem is közölni. Végre én is itt vagyok, ha szabadna
370   21|          kérnem, és egy kicsit engem is érdekelne - bevallom -,
371   21|              Nem, nem... uraim, hogy is mondta a kiskacsa... szelíden
372   22|       alakítani Párizsban. „Ez a hét is jól kezdõdik” - mondják
373   22|          tart az elõadás, új ruháját is megkapta, amit B. barátommal
374   22|              rólam, késõbb a többiek is. Végre az egyiktõl megtudja,
375   22|       megtudja, hogy operálnak, igaz is, anya írt effélét, múlt
376   22|             szobában, takarítás után is nyitva hagyja az ablakot,
377   22|             tutu-u! De Rózsi már fut is be a konyhából - nem teszed
378   22|            volna érte, mint embernek is nagyon jó ember volt.~-
379   22|           fogsz segíteni. Inkább nem is akar látni soha, csak gyógyuljak
380   22|            terítenek - a hullámfürdõ is megnyílt, még kevesen vannak,
381   22|     érintkezésben van vele, lelkileg is... Az elején meglékelte,
382   22|      Mussolini rádióbeszédét. Pecsus is leül diktálni a sportrovatot.
383   22|              arcú, tehetséges kis P. is rám gondol, míg a krokit
384   22|        próbál rezümét csinálni, hogy is van az a hírhedt mondásom? „
385   22|      eredmény.~Szóval, délután... mi is van még? Igen, az úszók,
386   22|           nekem, ha visszatérek, meg is mondja. (Még betegen feküdtem,
387   22|         meghalt.)~És Dezsõ és Zoltán is erre gondolnak, mit mondunk
388   22|            tudni mindent. Valaki azt is megkérdezi tõle, nincs-e
389   22|     gyülekezni. Elárvult asztalomhoz is leülnek néhányan, pajtások,
390   22|       mûtétet végeznek rajta... hogy is hívják a tanárt? Oli...
391   23|           belenyúlni? Vagy már benne is van, fejti ki, hámozza,
392   23|           mondjak valamit, de nagyon is fáradt vagyok hozzá, abbahagyom.
393   23|              Oda kell figyelnem erre is, hogy megértsem, mit nyöszörgök,
394   23|              hogy elég lesz... végre is... akármilyen nagy tudós,
395   23|          vagy rémületbõl, hiszen nem is bánnám olyan nagyon, még
396   23|            olyan nagyon, még örülnék is neki, csak figyelmeztetésképpen,
397   23| észrevétlenül, másik kezével már üti is be a tojás fenekét, löttyenti
398   23|            terület, és civilekre nem is szabad lõni?~Nem, nem errõl
399   23|              van szó, illetve másról is van szó... a mondatot hagyja
400   23|         Olivecrona nem nevet, és nem is haragszik: a huzalokra figyel,
401   23|         kellett volna maradni, eddig is. Hogy érti ezt? Lehajol,
402   23|           értsen meg, tanár úr engem is... hát lehetett tûrni...
403   23|            igen, lehet tûrni és kell is. Értem... értem... szóval...
404   23|           érti. Igen... már csinálom is... No lám - ugye, jobb így?
405   23|      félelemmel együtt az ellenállás is. Persze, nagyon nehezen
406   23|           ringatott.~Vagy talán több is, mint közöny. Túlzás volna
407   23|               mindenre. És figyeltem is. És figyelés közben megálltam,
408   24|            ártalmas volna, de nagyon is helyes, statikai szempontból,
409   24|              körülöttem, feleségemet is beleszámítva, karakterológiai
410   24|         nyilvánosságra hozni, hogy õ is hallhassa, ha bent van a
411   24|              nem teniszeztem, és nem is éreztem hiányát. Könnyen
412   24|       gondoltam, hogy ezt az orvosok is tudják, s okosan békében
413   24|       mosdatásokkal és forgatásokkal is. Az ápolók lábujjhegyen
414   24|           Egyszer láttam Olivecronát is, alakjáról ismertem fel,
415   24|        lényegesen. S hogy Olivecrona is - ötször vagy hatszor -
416   24|             egy fiatal újságíró. Kép is volt benne, mindkettõnk
417   24|             meg, vagy nem - különben is mi az igazság, ha nem életérdekeinket
418   24|      számolgatása közben. Hogy mások is vannak, akik úgy számolnak,
419   25|              darab? Így locsogtam én is, úgy látom, öntudatlanom
420   25|           alkalmasak, mint az az izé is mondja, az a francia, mindjárt
421   25|             számoltam a napokat, nem is voltam magamnál, csak rövid
422   25|             pontosan emlékszem, arra is, mikor fogalmaztam, hogy
423   25|          tudni, mi történt. Családom is van, és intézkedni óhajtok.
424   25|         súlyt kell csak hordanom. Az is jó, hogy bal oldalon lévén
425   25|             tudnék tovább futni.~Nem is vonítanék, leszegett fél
426   25|         Képzelõdés - mint az a másik is... a vízen vergõdõ kutya,
427   25|        felhõtlen, tudom, hogy a hold is süt, közel a hátam mögött.
428   25|     megpillantani, már csaknem látom is, de a hátrafordítástól fáj
429   25|            míg tart az élet. S azért is sietnem kell, azért is szorongok,
430   25|         azért is sietnem kell, azért is szorongok, mert a Hold leszállhat,
431   25|     átborzong rajtam, hogy talán nem is Hold, talán maga a Nap ez
432   25|    szomszédban, zongoráznak. Ezt nem is tudtam, hogy zongora van
433   25|             felegyenesedett -, mióta is tart?~A feleségem valamit
434   25|          értettem, mirõl beszél, nem is érdekelt. Olivecrona egy
435   25|          szaladt bele, Olivecronával is talán elõször történt életében.
436   25|            partra vonszoljam. De azt is éreztem már, hogy ez csak
437   26|            egész jó a lekváros lazac is és a „szmör gusz burt” egyéb
438   26|            haragtól, hogy a különben is megalázó külsõségek közt
439   26|      egyelõre nincs hatása. Katétert is ma kaptam elõször életemben,
440   26|   tartalmában hízelgõ nyilatkozatban is, ahogy az ajtóból visszafordul,
441   26|     bizonyossággá. Már Kerstin arcán is észrevettem valamiképp kifejezõbb
442   26|              a számomra. Olivecronán is azért bámészkodtam el, azért
443   26|        hidakról, amiket most majd én is megismerek, átvettem a szót.
444   26|           vegyesen, hogy a humorista is babérhoz jusson.~Jól aludtam,
445   26|              tükörbõl, hogy elöl nem is nyírták le, ahogy hittem,
446   26|        hittem, koponyám hátsó részén is sarjadzni kezd már a hajzat.
447   26|              hajzat. Reggel különben is megborotváltak, az arcom
448   26|               és szemeinek duzzadása is annyira lelohadt, hogy ki
449   26|        megmentõire... még mosolygott is csodálkozásukon...”~„...
450   26|              orvosi vélemény, és nem is szerepel a tudományos terminológiában.~
451   26|            csoda.~Késõbb más orvosok is meglátogattak szobámban,
452   26|              szobámban, az egyik nem is a kórházból való, tanulmányúton
453   27|        Solveiggel, aki talán már fel is ismerte bennem az õ hazatért
454   27|           még egész világos van. Itt is, a városban is, ahol nyolctól
455   27|              van. Itt is, a városban is, ahol nyolctól kezdve azért
456   27|              mentén. Végre távlatból is láttam a városháza arany
457   27|           torkolom le magam, hogy ez is csak olyan káprázat, mint
458   27|          hazámról, hogy ábrándjaidra is vigyázzak, hisz annyit álmodoztál
459   27|      rádióban?~Egyet-mást sorsunkról is beszéltek otthon és rólam
460   27|            beszéltek otthon és rólam is, akinek legutóbbi kalandját
461   27|            Nini. Mert egy kicsit így is megérdemlem és egy kicsit
462   27|        megérdemlem és egy kicsit úgy is. Ha elszánt volnék és bizakodó,
463   27|               én pedig azon... mirõl is van szó?... bocsáss meg,
464   27|   megrakottan futott célja felé. Hol is volt a cél, minõ Jóreménység
465   27|              bõségben és drágaságban is az volna... Tudod, mit mondok?...
466   27|         Tudod, mit mondok?... Ha nem is tudatosan, lelkem mélyén
467   27|             leánya, kis Nini, ha nem is vette észre mindenki - a
468   27|            ember, akinek már az apja is ács volt. És ajándéknak
469   27|      tetszett neki? Ugyanakkor fejbe is vághatott volna, mégse tette,