Fej.

 1    7| kálváriáját és mennybemenetelét.~~Míg az elsõ emeletre értem,
 2    8|          ismer engem látásból. És míg le nem száll, nem veszi
 3    8|        volna, addig nem nyugszik, míg nem talál valamit. Igazi
 4    9|         szavakat - nem várom meg, míg a logika szövevénye gyümölcsöt
 5   12|           lépcsõházban, szobában, míg észre nem veszem, hogy senki
 6   12|        kacskaringózik a nyávogás, míg fel nem ébreszt.~~De jön
 7   12|       addig ugratom, évõdöm vele, míg elneveti magát. Utána elvörösödik,
 8   17|         ki. Ez ötször ismétlõdik, míg a hatalmas csarnokot körülbotorkálom.
 9   18|         módon, hogy fölemeltek, s míg az egyik a levegõben tartott,
10   21|      doktorokkal. Az elõszobában, míg vizsgáltak, bizonyára rágyújtott
11   21|  makacskodott, nem akart engedni, míg végre sikerült kirántani.~
12   22|  tehetséges kis P. is rám gondol, míg a krokit írja, igaz részvéttel,
13   23|           az a kivárhatatlan idõ, míg a pribék a spanyolcsizmát
14   25|           felemet, amíg nem késõ, míg ebben a maradékban tart
15   25|      Trelleborgot, amíg nem késõ, míg tart az élet. S azért is
16   26|          nem akartam szólni róla, míg nem válik bizonyossággá.
17   26|        Ellenkezni még nem mertem, míg nem hihetek magamnak egészen,
18   27|         és megint tak és tak-tak, míg rajta nem kapom magam, hogy
19   27|         nyáron várnak türelmesen, míg akad rá vevõ, õk maguk ott