Fej.

 1    3|      olvas”, meg „Samuka ír”. Te, mutasd csak azt a könyvet.
 2    3|       Miféle könyvbõl tanulsz te, Pali? Elõrelapozok, kiderül,
 3    7|       végre, kiabálj, üvölts, te félni is gyáva!”~~De én
 4    8|       csöngetnek sürgetõen.~- Te vagy az, Gyula?~- Parancsolj.~-
 5   13|   neki a hõst véribe’ látni”. Te vagy az? - kérdem síri hangon,
 6   17| gimnazista vicc jut eszembe: „te, ezt az új házat én hagyom
 7   17|    házat én hagyom építeni.” „Te?” „Hát persze - hagyom,
 8   19|    meglepetve állított meg.~- Te... hiszen ez az ember a
 9   20|      tagadod, vagy kineveted. Te tudod, éppen mert idegen
10   20|     éppen mert idegen tõled - te tudod, hogy én, aki pongyolán,
11   20|       emberekkel érintkezem - te tudod, hogy magammal mindig
12   22|  asztalon, és én itt olvasom. Te, mi az, hogy fiziológiás
13   22|       vigasztalni, mit félsz, te ló, nem lesz semmi baj...
14   22|   értem, de ebben az esetben? Te hülye, itt nincs „ebben
15   24|       volt, és úgy van, ahogy Te láttad, ifjúkorom mestere!
16   27|      mindketten csodálkozunk. Te a nyugalmamon, hogy hajótöröttnek
17   27| hullámbácsik.~Aha, tudom már. Te elképzelted, kedves kis
18   27| elképzelted, kedves kis Nini, te látni vélted a büszke hajót,