Fej.

  1    1|             helyes és okos dolog-e, ha egy eléggé ismert író tulajdon
  2    1|            sürgõsebbnek látszott, mint egy személyes vallomás. De különös
  3    1|                 úgy jelentkezett, mint egy második betegség, amelynek
  4    1|               mégis igazam volt, mikor egy tetszetõs rapszódiámban
  5    1|        átléptem, visszafordulásom után egy sereg pillanatfelvételt
  6    1|             kell hívnom õket, különben egy életen át kínozna a lelkifurdalás,
  7    1|        általános érvényt követel, vagy egy felfedezett gyógyszer reklámja,
  8    1|             szántam volna magam rá, ha egy órával ezelõtt nem olvasok
  9    1|                szélsõjobboldali lapban egy széljegyzetet, mely azzal
 10    1| reklámbefektetésnek elég gazdaságos-e? Egy ilyen vádra kétféleképpen
 11    1|               sem méltatom, vagy pedig egy egész kötettel.~~Mint látjuk,
 12    2|               tizedike felé lehetett - egy délután az Egyetem téri
 13    2|        egyrészt a könyvtárra, másrészt egy bankfiókra nyílik kilátás.
 14    2|           pedig elsõ kötelessége volna egy közírónak. Igaz, hogy a
 15    2|          biztosítsak magamnak, amennyi egy tanulmány megírásához kell,
 16    2|               csinálom meg, mint ahogy egy színdarabot szoktak.~Ezt
 17    2|             óta minden héten megfejtek egy keresztrejtvényt az egyik
 18    2|         szokásommá vált, kabalámmá, ha egy héten elmaradna, azt a hetet
 19    2|             címen, minden héten bevesz egy aforizmát, függõlegesen
 20    2|               elképzelni, milyen nehéz egy keresztrejtvényben rekonstruálni
 21    2|       keresztrejtvényben rekonstruálni egy ilyen ismeretlen közmondást
 22    2|              közmondáshoz.~Igen ám, de egy perc múlva megindult a következõ
 23    2|          nevemet hallom hátam mögött - egy nagyon halk, szinte süket
 24    2|                 vagy méginkább, mintha egy szégyenlõs, szegény, régi
 25    3|              szerény ön?” mondta Osvát egy fiatal költõnek) ifjúkori
 26    3|        Bucsinszkyban gyorsan „lekenek” egy krokit, tizenegyre már a
 27    3|           egyenesben vagyunk. Átveszek egy levelet egy irodalmi társaságtól,
 28    3|          vagyunk. Átveszek egy levelet egy irodalmi társaságtól, felolvasásra
 29    3|            Elõrelapozok, kiderül, hogy egy zsidó felekezeti iskola
 30    3|              ahol hónapok óta alkuszom egy akváriumra („antikvárium”,
 31    3|           dolgokról beszél, érdeklõdöm egy filmesített darabja iránt.
 32    3|                eszembe jut, hogy hatra egy amatõr filmegyesület elõadására
 33    3|                a spanyol tengerparton, egy kisfiú reggeli sétája az
 34    3|               sétája az erdõben, aztán egy jelképes rapszódia.~~Nini,
 35    3|           professzor bostoni mûtõjében egy Jackson-epilepsziában szenvedõ
 36    3|             fejbõrt hátrahajtja, aztán egy perforáló nagy fúróval körbelyukasztja
 37    3|               agyhártyát - olyan, mint egy hajlekötõ háló, szinte természetellenes -
 38    3|             fegyelmezni magam, egyszer egy tömegakasztást is végignéztem.
 39    3|                 és suttogva emlékeztet egy régi elméletemre az emberi
 40    3|         mosolyogva megjegyzi, hogy itt egy kis ellentmondás van, mert
 41    3|          például valaki rászánja magát egy ilyen mûtétre, elõbb kellene
 42    3|          agyvelõ: milyen borzasztó ez, egy kicsit én is meghaltam vele,
 43    3|              éppolyan hiú vagyok, mint egy moziszínész vagy egy fiatal
 44    3|              mint egy moziszínész vagy egy fiatal nõ. Csak persze okosabb
 45    3|       természetben kettõs jellege van: egy belügyi, életfenntartó,
 46    3|                belügyi, életfenntartó, egy, mondjuk így, szexuális.
 47    3|          készülõ érdekes szakkönyvének egy fejezetét is ideadta, látván,
 48    3|        humorista, elmondtam neki, hogy egy selypítõ orvos a szülészhez
 49    4|                         RÖVID HETEK ÉS EGY HOSSZÚ PILLANAT~„Munkás
 50    4|                A kusza selyemgubancban egy fonalat keresek, aminél
 51    4|             gyermekkoromban terveztem.~Egy költõ barátom, kissé tág
 52    4|        felfedezek, mirõl ismerem meg?~~Egy délelõtt minden ok nélkül
 53    4|                legelõn tölthesse. Mint egy darab rongy, ruhacsomó,
 54    4|                  nem csináltatom meg.~~Egy délelõtt a Kerepesi-temetõben
 55    4|           költõvel és stilisztával, és egy érdekes idegorvossal, akivel
 56    4|             pszichoanalitikus, beülünk egy kis kocsmába, ahol csak
 57    4|                emlékeztet. Azt mondja, egy idõben erõsen foglalkoztatta
 58    4|           azért úgy beszél rólam, mint egy régi íróról, akirõl saját
 59    4|             gyermekkori emlékeimmel és egy bizonyos novellával, amit
 60    4|              máris jobban vagyok, mert egy kicsit kibeszélgettem magam.
 61    4|                elmozdulna. Nem nagyon, egy kicsit, pár centiméterrel,
 62    4|              is hullámzik, nincs sehol egy fix pont... csak odabent,
 63    4|                 a fejemben, ha találok egy képet, emléket, kapcsolódást,
 64    4|              ismerek... Vagy akár csak egy szót.... „Valami tévedés...”
 65    4|            villan át rajtam. Elpattant egy ér valahol. Még azt is megállapítom,
 66    4|                szebb, egyszerûbb, mint egy hosszú, kínos betegség -
 67    4|               hosszú, kínos betegség - egy pillanat és vége az embernek.
 68    4|               volt. Az igaz, hogy csak egy pillanat - de ez a pillanat
 69    4|         tempójához képest fél esztendõ egy perc.~Szó sincs róla, hogy
 70    4|                a gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb -
 71    5|              hallottam a hátam mögött. Egy kis kutya, ma sem tudom,
 72    5|             kiáltottam magam is - mint egy hitvány kis kutya -, nekirugaszkodtam,
 73    5|              fuldokoltam.~~Egyszer meg egy éccakai reklámrepülõgépen,
 74    5|       mélységben ködlik alattunk, mint egy fekete lyuk. És most, álmomban,
 75    5|           közben jegyzeteket csináltam egy készülõ regényhez, ami nagyon
 76    5|       rendszeressé válik a dolog, hogy egy naptól kezdve, mikor az
 77    5|            könnyûnek érzem magam, mint egy léggömb), hátraszegem a
 78    5|                a lélegzetem kihagy. Ez egy régi dolog feltámadása,
 79    5|                április elején tör rám.~Egy reggel (ez a különös, hogy
 80    5|              mint az álmatlanságot. De egy perc múlva már ugrom ki
 81    5|            csináltam hozzá, idõközben, egy „színészi világszemlélet”
 82    5|                tartotta: fejfordításom egy volt miniszterelnök mozdulatára
 83    5|     vérnyomásmérés és információk után egy másik fülészhez küldött
 84    5|             érdekes ember, olyan, mint egy moziszínész - fölényesen
 85    5|            folyton jobb felé? - mondta egy nap Cini, akit az iskolába
 86    6|                             TALÁLKOZÁS EGY HALDOKLÓVAL~Esõs, nyirkos
 87    6|                 köhögve, kehesen, mint egy öreg ember.~~Vizesen, köhécselve
 88    6|                különben is olyan, mint egy kopott divatjamúlt gavallér,
 89    6|          legjobb bécsi idegklinikának, egy hónappal ezelõtt, tudatos
 90    6|         tudatos elmezavarban, hurokkal egy szék lábához kötözte, és
 91    6|            éppen, zajos hozzászólások, egy bizonyos pletykáról, két
 92    6|            amiket sohase hallott, mint egy szimatoló kölyökkutya Jack
 93    6|           elmúlik.~Lihegve támaszkodom egy hirdetõoszlopnak, nagyokat,
 94    6|               tanúja, néhány hónap óta egy tehetséges neurológus inzulinnal
 95    6|            Egyre erõsebbé válik bennem egy furcsa káprázat, ami már
 96    6|         lángoló szemû, egzotikus, mint egy beduin törzsfõnök. Meghökkenve
 97    6|             bécsi családból származik, egy héttel ezelõtt kitüntetéssel
 98    6|                tartják ketrecben, mint egy veszett kutyát, hiszen õneki
 99    6|            neki? Hát idenézzek. S mint egy ugrásra készülõ párduc,
100    6|      nyugtalanítja, elmerülten játszik egy csomóra kötött rongydarabbal.
101    6|        megtalálom a nyugtalanság okát: egy kényszerképzet csúszott
102    6|               neurológiára megyünk át, egy percre látom Pötzl tanár
103    6|               a gombafajta szétterjed, egy része az agyvelõbe kerül,
104    6|           aztán „áttételeket” okoz. Ez egy elõrehaladott beteg. Kifordult
105    6|               agykukac. A galandférgek egy fajtája, a központi idegrendszerbe
106    6|             akromegália, túlnövekedés. Egy kis mirigy lóg az agy alsó
107    6|         betegnek akkora álla van, mint egy cipókenyér, egyik lába kétszer
108    6|                én még mindig ott állok egy ágy elõtt tûnõdve, mintha
109    6|              nem szégyelli magát? Mint egy elsõéves orvostanhallgató.~ ~
110    7|            orvostanhallgató?~- Úgy. Ez egy régi tapasztalat, enélkül
111    7|           ahogy a klinikákon látja. Ez egy törvényszerû „foglalkozási
112    7|      képzelõdésbe, különben most se... egy furcsa ötlet volt, hogy
113    7|                szemtükör konstatál. Ez egy biztos tünet, szinte feltétele
114    7|               J.-t felhívni és Cininek egy pulóvert... aztán...~- Vagy
115    7|                gondolatok jelentkeztek egy ismeretlen nõvel, akit sohase
116    7|              látszik, megint fejlõdtem egy fél dioptriácskát... A látásom
117    7|              szerkesztõ úr, majd írunk egy jó kis üveget, egész kicsi
118    7|              olyan friss és zöld, mint egy pöszmétebogyó.”~Ehelyett
119    7|          örömei. (Dollinger, a sebész, egy emlékképemen, papírtálcán
120    7|           zsebkésen vérnyomokat látok: egy szót se! ön most itt marad,
121    7|                a tanársegédhez fordul. Egy kis ünnepélyesség van a
122    7|          kavarognak elõttem. Különösen egy: „Ezek a daganatok elõbb-utóbb
123    7|                és helyét illetõen”. És egy másik: „A mûtéti beavatkozás
124    7|          halogatni akarod a vallomást? egy jól hangzó frázis, az utolsó
125    7|               hát, nyavalyás! Vagy adj egy jelet! Csak õszinte legyen -
126    7|                ballagva megyek tovább. Egy látszerész elõtt megállok,
127    7|                akkor hat idegenszerûen egy város, mikor elõször látjuk,
128    7|       gyermekkor, amibõl táplálkoztunk egy életen át.~~A kedves Láng
129    7|                akkor, ha mutatsz nekem egy leletet pangásos papillával. ~
130    7|      kiállították. Csak én látom, hogy egy kicsit elváltozik az arcszíne.
131    7|    Határozottan büszke vagyok. De csak egy pillanatig.~Összecsukja
132    8|               inkább homéri kacajával. Egy fényképre sokszor visszalapoztam:
133    8|            hogy valaha hasznát veheti, egy tanulságot regisztrál el:
134    8|            munkás rángatózik a földön. Egy pillantással megállapítom,
135    8|   lelkiismeret-furdalás gyötör, amiért egy hatásos fordulat kedvéért
136    8|     irigységgel, vendégségben járkálok egy idegen városban, ahol figyelnek
137    8|      vizsgálják az arcom.~A villamoson egy nálam fiatalabb úr feláll
138    8|             alkalmas pillanatot keres. Egy ismeretlen Porfir, akinek
139    8|              Porfir, akinek figyelmét, egy szerencsétlen pillanatban,
140    8|                gyomrom meg a tüdõm meg egy pár reflexem, sokat fáj
141    9|           Megadással várom a többit, s egy félóra múlva már bosszant,
142    9|               talpcsiklandozásra, mint egy felnõtt, s nem úgy, mint
143    9|                kis szurkálás lesz. Hát egy parti sakkot játszanék-e?
144    9|               egyszer-kétszer kerültök egy élet folyamán: az élet minden
145    9|               ez nem az életem itt, ez egy délután, lehet, hogy beteg
146    9|                ábrándoznak az életrõl. Egy fülkébõl halkan füttyent
147    9|         veséjérõl, õt is megnyugtatom. Egy kétágyas szobába csak benyitok
148    9|      Megjegyzem, igazad van. Hoztam ám egy kis pálinkát meg finom egyiptomit.
149    9|              ez meg mi? Nagyra vagytok egy kis fejfájással. Tudod,
150    9|            vennék észre semmit, de így egy kicsit feltûnõ, hogy mindannyian
151    9|              mikor beléptek, megálltak egy pillanatra, és álarcot vettek
152    9|                Na jól van, mégis iszom egy stampedlivel, adjatok.~De
153    9|             szíve fölött találták meg, egy évvel késõbb, az összeomlott
154    9|         érkezik, hogy utoljára lássa.”~Egy keddi napon délelõtt tizenegykor
155    9|       egyenruhás tisztikara élén, mint egy haditörvényszék elnöke,
156    9|              az ember, mint a beteg.)~~Egy óra múlva hivatalosan értesítenek,
157   10|               Pest-Buda csodáját, mint egy valószínûtlen ködképet.
158   10|            vele, hogy a tábori mûtõben egy füst alatt kivágatta egy
159   10|               egy füst alatt kivágatta egy veleszületett zsírdaganatát
160   10|            Egész virgoncan szavalta el egy délelõtt legfrissebb versét,
161   10|       rosszkedvû, erõlködve és lihegve egy barátunkat próbálta karikírozni,
162   10|              lám, négy jókora betûvel, egy szó, mintha azt suttogná: „
163   10|              lelki térképét. Feleségem egy Laci nevû bolondról beszélt
164   10|               a figyelmét. Olyan, mint egy nagy pók, aki áldozatot
165   10|                vagy idejében lefogták. Egy ilyen kitörésnél úgy megijedt
166   10|             Csak Móni maradt nyugodtan egy helyben, tekintetét se emelte
167   10|         sikerült bizalmát felkeltenie.~Egy napon tehát faggatni kezdte:~-
168   10|              bácsi, ki vagyok én?~Móni egy pillanatra felnézett, és
169   11|      sárgásfehér, mint a friss dióbél. Egy ponton megindul valami folyamat.
170   11|               valahonnan a Zugligetbõl egy munkás mogorván ballag a
171   11|               megy be, jó volna inkább egy keserûre belógni a pálinkáshoz,
172   11|              szépen.~~Az Andrássy úton egy kereskedõ kiáll a boltajtóba,
173   11|                valahol Helsingforsban, egy mûszerész új szerszámon
174   11|                milyen alkalmas jelkép, egy nekrológban az egész élete
175   11|                jelen, mindig a helyén, egy jottával sem több és nem
176   11|              és megint az agyvelõmrõl. Egy szó se esik rólam. Ez a
177   11|             becsülésnél is, viszonzása egy elemezhetetlen vonzódásnak.
178   11|            elemezhetetlen vonzódásnak. Egy sincs köztük, akinek részvétét
179   11|           ellenõrizzük és kiegészítjük egy speciális neurológiai diagnózissal -,
180   11|                beszél a hõsnõvel, mint egy kezdõ színinövendék az öreg
181   11|               következetlennek. Mintha egy kicsit indulatba jött volna.~-
182   11|              semmire, nem látni embert egy darabig, nem tárgyalni,
183   11|                pangásos papillája van? Egy óra múlva indulok, hajnalban
184   12|               forgatják az arcom, mint egy elromlott fényképezõgépet.
185   12|        beszédtõl, nagy megkönnyebbülés egy szerény, fiatal orvos, aki
186   12|             megismer. Két éve van itt, egy felfedezését ellenõrzi,
187   12|                eset vagyok, semmi más, egy csomó lelet, bõrtáskában.
188   12|               fölényesen, viccelve. De egy délelõtt abbahagyom a viccelést,
189   12|              reflexet produkálok, mint egy egészséges ember. De nem
190   12|               meg a diagnózisból, hogy egy otromba keresztkérdésre „
191   12|          dysmetriára nem vigyáztam! Ez egy jelentéktelennek látszó
192   12|            lesújtó, csak unalmas, mint egy gyáva, alattomos, kuncsorgó
193   12|             amitõl a látó megvakul!~És egy reggel duhaj kedvvel ébredek.
194   12|           szedegetem a leleteket, mint egy könyvügynök a prospektusokat,
195   12|              hová a csudába tettem, és egy egész jelentéktelen leletnél
196   12|               lépcsõn, lefelé - õ mint egy õrült utánunk, óriási alak
197   12|               mások csak bámészkodnak. Egy inas röhög. Csak bámuljatok -
198   13|          meglepetés. Az izgalmas napon egy hét múlva, mikor a tanár
199   13|      elhatározásra biztatnak, szeretne egy kísérletet tenni. Hátha
200   13|              ír fel, vízelvonót, ezzel egy hétig kenni kell magam,
201   13|            diétán élni, talán sikerül. Egy hét múlva jelentkezzem újból.~
202   13|              múlva jelentkezzem újból.~Egy hét sok idõ, szenvedélyesen
203   13|            tesz, néhány tünet elmarad, egy teljes napon át gyomrom
204   13|           napjaiban, azóta ismerjük.~S egy harmadik: õszinte, egyszerû,
205   13|              mi a véleményük. Ellenben egy reggel mégis felkászálódok,
206   13|             Hát mi jót hozott?~- Volna egy ritka, szépen fejlett daganatom
207   13|             koponyának a másik oldalán egy ember, aki harminc éve gondol
208   13|            hogy van ennek a Cushingnak egy tanítványa Stockholmban...
209   13|                ugrálni, hiszen ez csak egy kombináció... Úgy látszik,
210   13|           egyetért, az egész mozgalmat egy olyan úr kezdte, aki halálos
211   13|               ki a vendégeimet? Hát... egy félórára, ha lehetne, szeretném
212   13|      Türelmetlen vagyok, szeretnék már egy mulatságos történetet elmondani.~
213   14|         elutazásom elõtt.~Tíz óra felé egy urat jelentettek be.~Kiderült,
214   14|               csak a kihajtó szélesebb egy gondolattal, mint ahogy
215   14|          tartózkodó és közvetett, mint egy kínai diplomata, az a furcsa
216   14|              kérdezem, elhallgat, akár egy nyomozóközeg, akinek ki
217   14|          ösztöndíjjal, tanulmányútra - egy bizonyos dolog érdekli a
218   14|               és fontosabb nálam, mint egy megyei hivatalnok, szolgabíró,
219   14|               távolság van köztünk: én egy hírhedt humorista vagyok,
220   14|              humorista vagyok, õ pedig egy tudós. Más bolygón élünk.
221   14|          reggel.~- Hogy én... minek?~- Egy kis diagnosztikai próbát
222   14|               Ha parancsolja, félek.~- Egy ilyen jelentéktelen dologtól?~-
223   14|              mikor már láttam a betût, egy napon szó nélkül megmutattam
224   15|              takargatja magát elõttem. Egy gondom van csak, lehetõség
225   15|              aznapi elintézetlenségek, egy sincs köztük, ami egész
226   15|               bizonyul poggyászom, még egy koffer kell csak és õnagyságának,
227   15|               apróságok. Többek között egy kalapskatulya, amit barátnõitõl
228   15|                kifogyott a gomb.) Csak egy elég ízetlen akasztófahumorka
229   15|             kihez hasonlít? Tudom már, egy négy év elõtti fényképéhez.~
230   15|               azaz hogy, várjunk csak! Egy kis formaság, az iratokból,
231   15|           megvan... puszta formaságból egy gyomorkép...~Gyomorkép?
232   15|                vagyok avatva. Az utcán egy padon felolvastatom magamnak.~
233   16|               íve gyúl ki hirtelen...~(Egy ifjúkori versembõl)~~Igen,
234   16|         izgatottan nézegetem a maszkom egy kis tükörben, azzal a kínos
235   16|                nem lehet nagyobb, mint egy tyúktojás vagy labda. Óvatosan
236   16|           emeletén, valahol, ahol ülök egy kis szobában és tárgyalok -
237   16|              az ellentmondást, hogy én egy daganatról beszélek, õ meg
238   16|             daganatról beszélek, õ meg egy bébirõl. Persze csak körülírásokkal
239   16|          semmiképpen nem rákos, az nem egy csecsemõ, mégis mindig visszatér
240   16|                 Megyünk egymás mellett egy darabig, mormogva suttogok,
241   16|              nõnek nincs íze, pedig... Egy homályosan pislákoló laterna
242   16|                 aztán még beszélgetünk egy ideig, vontatottam, közönyösen -
243   16|              kell az arcába nézni! Még egy kicsit õdöngök itt, ezen
244   16|                 idegen nagy város, bár egy kicsit hideg van.~~De nem
245   16|               mellékutcákba szóródunk, egy csoport mindig eltûnik a
246   16|           lefelé, most hárman vagyunk, egy micisapkás, hórihorgas szenesember
247   16|                ajtókat. Ott is állunk, egy vasajtó elõtt, most mindjárt
248   16|           megyünk fel a permanenciába, egy Szergejelev van ott, akit
249   16|            újságpapírba csavarva, mint egy dinnyét, a világ legnagyobb
250   16|            spirálgomolyok...~~És ekkor egy éles, világos szó, hangosan
251   17|                lesz tõle a fejem, mint egy sebtiben teletömött szatyor,
252   17|               Pötzlhez, jelentkezni... Egy kicsit nehezen fog menni,
253   17|                pedig arra számítottam. Egy szerény, csinos kis épülõ
254   17|              Elkapott a vonzóerõ, mint egy bolygót, most örökké itt
255   17|                írja, a napokban teljes egy órát töltött a levegõben!
256   17|        udvariasan és elõzékenyen, mint egy falusi menyasszony.~~De
257   17|       csatornák közt futottunk. És még egy szikrázó torony is felvillan,
258   17|        lépcsõhöz, egyszerû betegszoba, egy személyre. Két tiszta, sudár
259   18|           végrehajtó közege csak, mint egy ártalmas daganat. Ráeszméltem,
260   18|                telefonhírmondó.~~Tízre egy bentlakó német orvossal,
261   18|             szabatos lenni, nem mondok egy szóval se többet, mint ami
262   18|                néz rám - mi köze ehhez egy közönséges „eset”-nek? Kissé
263   18|        ehelyett úgy érdeklõdöm, mintha egy precíziós fizikai kísérletrõl
264   18|             bizonyul. Úgy látszik, van egy ritka lehetõség, mikor a
265   18|                  Ejha! no és Oliv... ? Egy arcizma se rándul, még csak
266   18|               kell újra tölteni... még egy felvételt kérek, félóra
267   18|               kellene, hogy ha egyszer egy olyan agyvelõt, amiben daganat
268   18|     belesüppedve az agykéregbe... mint egy gránátalma...~- Szóval,
269   18|         fontosabb, mint a konvencióké. Egy perc múlva behunyt szemekkel
270   18|            pedig tudja, hogy nem értek egy kukkot se.~Visszakerülök
271   18|                kedves, elmés Söjkvist, egy fiatal szemész és egy magas,
272   18|        Söjkvist, egy fiatal szemész és egy magas, vállas, szõke hajú
273   19|             múltból következtet. Hátha egy új, még ismeretlen szerv
274   19|       hevenyészett vázlatot készített, egy új érzékszerv tervrajzát,
275   19|      udvariasan és elõzékenyen hallgat egy darabig - annyit talán elértem,
276   19|             telefonközpontban. (Késõbb egy itteni elõadásából tudtam
277   19|              dolgot vettem csak észre: egy hivatalos aktán véletlenül
278   19|       biográfiák is bizonyítják), hogy egy élet története egyben regénye
279   19|              többször elõfordult, hogy egy fordulatot vagy epizódot,
280   19|                ki akartam emelni, hogy egy vagy két nappal elõbbre
281   19|                emlékbeszédet tartottam egy közben elhunyt, kedves barátom
282   19|             ember a megtestesült... És egy nevet mondott ki. Nem élõ
283   19|                nevét. Fiktív személyt, egy magyar színdarab egyik hõsének
284   19|              Arról van szó benne, hogy egy kiváló tehetségû, érzelmekben
285   19|          valóságban is kitalálták), ám egy szkeptikus barátja bebizonyítja
286   19|                otthagyta, és összeállt egy elegáns ficsúrral. A mérnök,
287   19|                megjelenik alteregója - egy északi orvos, a Solveig-motívum
288   20|             van valami, ez új volna... Egy arc jut eszembe, amit régen,
289   20|     kisasszonyok. Eszembe jut valami - egy éber álom, képzeletbeli
290   20|                néhányszor kiszíneztem. Egy napon egyedül elindulok
291   20|         Skandináviát... Bolyongásomban egy téli délután Oslóba jutok
292   20|            rajta, Saint-Saëns hattyúi. Egy ifjú leány siet a város
293   20|              bizalmam, negyedóra múlva egy csendes „stugan”-ban teázunk,
294   20|               a bolgár kereskedõ. Ezek egy negyedórás ismeretség után
295   20|               visszatekintve, kimondok egy szót: pátosz. Igen, nincs
296   20|             kotorászva dühösen keresek egy papírlapot, levelet, amit
297   20|               bennem, hogy az egészbõl egy szó sem igaz. Úgy látszik,
298   20|                 Errõl a jelenetrõl még egy hét múlva is azt hittem,
299   20|               betartva a taktust, mint egy menüettnél. Ajkaim megint
300   20|           Lüktetõ csillag. Dobog, mint egy emberi szív.~~Éppen felülök,
301   21|         lábamnál és fejemnél, átdobnak egy nagyon keskeny, vasalódeszkaszerû
302   21|            fordítanak, fejem elõre lóg egy ovális kis mélyedésbe, hogy
303   21|             fáj-e?~Hirtelen elhallgat, egy zökkenéssel. A fúró átszaladt,
304   21|              befelé folyik a vér.~Csak egy percig tart a csend. Pár
305   21|       vizsgáltak, bizonyára rágyújtott egy cigarettára is, a csutkát
306   21|               kört karmolva, megrajzol egy nagy területet. Aztán, ugyanazon
307   21|             ahogy õrjöngõt nyugtat meg egy hûvös és bátor, csitító
308   21|                mondott a feleségemnek, egy beteggel kapcsolatban? „
309   21|                rendesen, egyenletesen, egy vágás, egy csipesz és így
310   21|               egyenletesen, egy vágás, egy csipesz és így tovább, mint
311   21|            idõt is mérni tudom, eltart egy negyedórát, elejétõl végig,
312   21|                akármilyen kicsit, csak egy gondolattal - azt hiszik,
313   21|                 ha szabadna kérnem, és egy kicsit engem is érdekelne -
314   21|        Egyáltalán nem fáj az agyvelõm. Egy mûszer éles csörrenéssel,
315   21|         üveglapra esik, az fáj. És fáj egy átsuhanó gondolat, ami nem
316   21|                ötezer méter magasan... egy súlyos, súlyos tárgy...
317   22|              május 4., hétfõ. Az ember egy árnyalattal mogorvább, eltekintve
318   22|              gyûjtötte a cipõket, mint egy indiánus a nõk lábáról -,
319   22|       valakivel, hogy elutazásom elõtt egy hétig itt voltam az emeleten,
320   22|                kilenckor kezdõdött, és egy óra elõtt alig lesz vége...
321   22|        sóoldatot és vérátömlesztést... Egy ember, az uram vércsoportjából,
322   22|                  S.-nek lelkén átsuhan egy gonoszkodó kis karikatúra,
323   22|              amit írtam róla, de aztán egy verssorom jelentkezik, és
324   22|           költõ megbékül. Fõszerkesztõ egy pesti tanárra gondol. K.
325   22|           magát, hogy mondatot formál, egy esetleg írandó cikk elsõ
326   22|               Ez a kisfiú, aki voltam, egy régi novellámban szerepel.
327   22|                a nevem.~~A társalgóban egy ismeretlen hölgy ül feketében,
328   22|             élénk az élet. „Adjál csak egy példányt fiam!” Barátom,
329   22|              haragudni, hogy beszélhet egy feleség ilyen tárgyilagosan,
330   22|                Csendesen elmosolyodik, egy enyelgõ tréfám jut eszébe,
331   22|              nincs-e nála kéziratom?~*~Egy óra felé törzskávéházamban
332   22|           nincs „ebben az esetben”, ez egy gyûjtõnév, általában daganatot
333   22|             már Bécsben rájött valaki.~Egy kedves hölgy, idegenvezetõ,
334   22|             Voltam Svédországban, most egy kedves barátunk van kint,
335   22|          hiszen nincs mögötte értelem. Egy szolga szalonnát eszik,
336   23|                  miért nem hallok most egy szót sem (elõbb még zavart),
337   23|                jelenti, hogy... Hiszen egy idegecske izgalma odabent,
338   23|        kezdõdött, s elõre helyet adott egy késõbbi képsornak, ami aztán,
339   23|          hólyaggal együtt akkora, mint egy kis kelvirág. Felülete dudoros.
340   23|              ki, vagyis dombormû. Mint egy nagy kámea, amibe, saját
341   23|             kell fejteni, kikanalazni. Egy éles, laposvégû kés, lámpácskával
342   23|           különvált, kezében van. Mint egy gumigömb, ami egy másik
343   23|                 Mint egy gumigömb, ami egy másik nagyobb gömbben lebeg
344   23|          messzirõl, most bekapcsolódik egy külsõ, idegen ország központja.
345   23|            Rövidzárlat! Gyorsan leránt egy fogantyút, kikapcsol valamit,
346   23|                kifelé.~~Utolsó emlékem egy kis csodálkozás, aztán riadalom.
347   23|            Lássuk csak. Furcsa dolgok, egy ilyen északi mûtõben. Jó,
348   24|               hallottam, hogy megnyert egy nemzetközi bajnokságot.~~
349   24|          kételkedni benne, hogy ez már egy következõ nap, vagyis meg
350   24|                 dicsekedett vele, hogy egy nagy svéd lapban megjelent
351   24|             napokban folytatott velünk egy fiatal újságíró. Kép is
352   24|          hiszen régen tudom én ezt. Én egy szegény, hülye beteg vagyok,
353   24|           igazság, csak a maguk igaza. Egy pillanatra felvillant bennem
354   24|              Kerstin azt állítja, hogy egy darabig szótlanul tûrtem
355   24|              és a kezére csaptam, mint egy ragadozó, aki lesben figyel.
356   24|               félrevezessenek, és most egy húron pendülnek, az egész
357   24|             Kérem, tanár úr - szabadna egy percre?... Igen, bocsánat...
358   25|                    TRELLEBORG FELÉ FUT EGY FÉL FEKETE EB~Ezek után
359   25|              vigyáztam, nem hiányzik‑e egy darab? Így locsogtam én
360   25|              mintha az egész idõ alatt egy helyzetben lennék.~Mindig
361   25|     nyilatkozat és kérdés, olyan, mint egy hivatalos beadvány vagy
362   25|              jól megértsenek.~- Kérem, egy percre. Tessék figyelni.
363   25|         elmondom újra mondókámat, mint egy betanult leckét, sietve,
364   25|          kábult és meleg a fejem, mint egy óriási ólomgolyó - egyensúlyozva
365   25|           elmondok, kibukkanó szigetek egy fekete, zúgó süketség tengerében.
366   25|           szüntelenül, és mégis mindig egy helyben vagyok, a középen,
367   25|         tartott az út, vasúton, idáig. Egy száguldó kutya tizenöt óra
368   25|           tájat, el tudok igazodni, ha egy pillanatra szem elõl tévesztem
369   25|              mélységbõl megint kibukik egy sziget: nyílik az ajtó,
370   25|          között.~~Egyszer aztán megint egy sziget. Több, mint sziget,
371   25|               ínyén, az utolsó percben egy korty nedvesség, úgy szivárog
372   25|            Beethoven aprósága ez, amit egy tízéves kisleányhoz írt
373   25|            vizsgált, figyelt. Nem volt egy szavam se ezúttal. Észrevettem,
374   25|                is érdekelt. Olivecrona egy perc múlva visszatért, hatalmas
375   25|           széles pravaszból állt ki.~- Egy kicsit megcsapolom - magyarázta -,
376   25|               akkorát ordítottam, mint egy sakál. A tû, úgy látszik,
377   25|                A tû, úgy látszik, pont egy idegdúcba szaladt bele,
378   25|              elõször történt életében. Egy pillanatig tartott, de soha
379   25|            óvatosan igyekeztem befelé. Egy kis zátonyon ott feküdt
380   25|               Holnap reggel lesz éppen egy hete.~ ~
381   26|             figyel.~- Mi baj? - kérdem egy hosszabb szünet után.~Küszködik
382   26|             társaságul a kedves Annit, egy pesti barátunk feleségét,
383   26|                ékeskedõ színész. Utána egy sereg viccel kedveskedtem,
384   26|               mosolyogni próbált, mint egy boldog menyasszony a mirtuszkoszorú
385   26|               kaptam engedélyt. Délben egy átutazó magyar újságíró
386   26|              Mikor Olivecrona benézett egy percre, elébe állt és hajmeresztõ
387   26|        temperamentummal.)~Három órakor egy percre egyedül maradva,
388   26|                 kibuggyant rajta, mint egy csecsemõ szájából...”~Negyedóra
389   26|             hallottam, mormog valamit, egy szót, ami nem orvosi vélemény,
390   26|   tanulmányúton dolgozó német szemész, egy másik intézetbõl jött. Estefelé
391   26|           elárulták, hogy e felvételek egy szaklap részére készülnek.~~
392   26|              járjon.~~Olyan volt, mint egy álom, a bibliából. Felültem,
393   27|            Olyan érzékeny lettem, mint egy csecsemõ és olyan érzelmes,
394   27|                és olyan érzelmes, mint egy kis cseléd - úgy árad belõlem
395   27|               szánalmas tekintete volt egy kis porcelán kutyának, amit
396   27|                hogy úgy ketyegek, mint egy ébresztõóra. Szegényes társalgás,
397   27|                beszippantva a levegõt, egy csodálkozó, kurta kis sóhajjal,
398   27|               a folyosó felé int, ahol egy kis ajtó fölé az a nem van
399   27|          jöttünk ki, elõbb körülvittek egy kicsit a kertek közt és
400   27| boldogtalanságot természetellenesnek.~~Egy reggel ott sütkérezem a
401   27|                meg szürke porköpenyben egy õszülõ hölgy. Az édesanyja.
402   27|               a töltés szélén. Sajnos, egy szót se tud magyarul, édesanyja
403   27|             magam, hajótöröttnek, akit egy irgalmas hullám partra vetett,
404   27|            részvéted, kicsi Nini. Mert egy kicsit így is megérdemlem
405   27|           kicsit így is megérdemlem és egy kicsit úgy is. Ha elszánt
406   27|          szedem össze gondolataimat... egy kicsit szórakozott vagyok,
407   27|               magamat a habokra), hogy egy óriási Robinson-szigeten
408   27|          kidobni az elsüllyedt hajóról egy deszkaszálat, amiben megkapaszkodhatunk?
409   27|                közepén s még régebben, egy ember, akinek már az apja
410   27|                vele, ha hitelezõm csak egy font húst kért a testembõl,
411   27|            húst kért a testembõl, csak egy bõrt nyúzott le rólam, könnyelmû
412   27|             tündérálom!... heuréka!... egy lyukas kanál, bizonyára
413   27|             építek rá, hallod-e? mához egy évre palotám lesz ezen a