Fej.

 1  Inc|       nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan ~türelmetlen
 2    1| enyhítette a lappangó figyelem, mely ott feszült bennem, arra
 3    1|      Newton binominális tétele, mely a világ legszerénytelenebb
 4    1|       lapban egy széljegyzetet, mely azzal vádol, hogy betegségemmel
 5    3|     intellektuális önérzetemet, mely tiltakozik ellene, hogy
 6    3|      vonzó ékszer is, örökmécs, mely magába szédíti a másnemû
 7    4|     emberrel kötött szerzõdést, mely szerint élete utolsó éveirõl
 8    6|    eszénél, a szörnyû káoszban, mely lelkében háborog, egyetlen
 9   10|      írásával rövid igazolvány, mely szerint „57-es beteg (õ
10   11|  formákat keresõ élet, ugyanaz, mely életet olt, hogy éljen,
11   13|     nagyhangú, tréfáló részvét, mely fölényes biggyesztés és
12   13|         komoly, ez a bátrabbik, mely tisztázta szívében az igazságot,
13   16|        az estének hangulatában, mely a „Hangversenyen” címû verset
14   17|          az „Északi fény” címû, mely komoran sejti, hogy végül
15   18|    büszke aranykupolás tornyot, mely óránként ünnepélyesen és
16   19|       új érzékszerv tervrajzát, mely másféle erõk sugárzását
17   26|         haj és tejfehér arcbõr, mely nem ismeri a pirulást.~~