Fej.

 1    3| lelkiismeret-furdalást, szent Isten, mennyi levélre nem válaszoltam,
 2    6|  sokszor nem hallja világosan Isten beszédét, de Isten jó, ilyenkor
 3    6|  világosan Isten beszédét, de Isten jó, ilyenkor kicsit kiabál.~
 4   11|      majd délután kimegyek... Isten áldja, kérem a következõt.~~
 5   11| valahol írni... nagyszerû, az Isten is nekrológnak teremtette,
 6   15|     és nevetnek és biztatnak, Isten áldja õket! Édes istenem,
 7   15|    visszük talán valamire. Ha Isten egyszer megbocsát az emberi
 8   15|      át neki üdvözletemet. Az Isten áldja meg - és sok szerencsét!~
 9   17|                               ISTEN NEVÉBEN - ÉSZAK FELÉ~Az
10   20|      szemmel bámul rám. Szent Isten, hogy elmúlt az idõ!...
11   20|       Hát gondolom. Akkor hát Isten vele... nem, nem, ne mentegetõzzék,
12   20|       pedig ön délrõl jött... Isten vele. Isten veled hát, kedves
13   20|    délrõl jött... Isten vele. Isten veled hát, kedves kis Noémi,
14   21|    villámszerû rémület. Szent Isten, nem szabad elvesztenem
15   22|       rózsaszirmot tesz bele. Isten, ugye, meg fogsz segíteni.
16   23|      oldalán jókora vasdarab. Isten tudja, hogy került oda,
17   27|       nem azzal a céllal, sõt isten mentsen tõle, hogy megértsen.~~