Fej.

  1    1|                      teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfõképpen
  2    1|                 akinek nemcsak lírai verseit, de közérdekû gondolatait is
  3    1|                       egy személyes vallomás. De különös dolog történt, amire
  4    1|                       minõség nemcsak jogcím, de keserves kényszer is, döntõ
  5    1|                     kimászott. Az ember igen, de nem az író. A kényszer,
  6    1|                     sok örömömet rontotta el, de sok szenvedésemet enyhítette
  7    1|                  átéljem, ami történik velem, de képet is készítsek róla,
  8    1|                  véleményünkre vonatkozik ez, de élményeinkre is, ha az élmény
  9    2|                    hogy régebbi keletû volt), de annyi bizonyos, hogy nagyon
 10    2|             titokzatos közmondáshoz.~Igen ám, de egy perc múlva megindult
 11    2|                        hogy otthon üldögélve, de különösen az utcán ballagtomban,
 12    2|                    bujkál, restelli a dolgot, de muszáj gyorsan közölni valamit
 13    2|                    állapítom meg csodálkozva.~De hát akkor...~Odabent keletkezett
 14    2|              Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek õrült, teszem
 15    3|                       feltételes reflexekrõl, de gyorsan rátérek - mintha
 16    3|                    szerelem, gondolom közben, de ezt nem említem), a koponya
 17    3|           magasugrásban elsõ lett. Szerényen, de némi lódítással (már az
 18    3|                    jutnak a délutáni vonatok, de rögtön elfelejtem.~~Reggel
 19    3|                     vettem, politúrozni kell, de jó lesz személyesen elintézni,
 20    3|                  egyszerû emberekkel szoktam, de azért jólesik, hogy mûvész
 21    3|                       Anyám” címûre gondolok, de aztán, nem is tudom miért,
 22    3|                      levélre nem válaszoltam, de most nem lehet, muszáj azzal
 23    3|                      ábécéskönyv, sok képpel. De mi ez? Káprázik a szemem,
 24    3|                       és dacosan válaszolgat, de aztán bõgni kezd, „nem akarok
 25    3|                       láttam fiatal koromban, de valóságban ilyet még nem,
 26    3|                tájékozottságomat fitogtassam. De mondat közepén észreveszem,
 27    3|                   Õszerinte ez csak jelképes, de én elõkelõen kifejtem, hogy
 28    3|                 fejébõl. Méltánylom a viccet, de nem nevetek, mert szegény
 29    3|                      nemcsak tulajdon életét, de a szeretettel és megértéssel
 30    3|                   csak ennyin múlik az egész? De aztán gyorsan megnyugtatom
 31    3|                      történhetik, velem nem.~~De hét órakor, ugyanabban a
 32    3|                       szem nemcsak látószerv, de vonzó ékszer is, örökmécs,
 33    3|                     való, hogy halljunk vele, de arra is, hogy enyelegve
 34    4|                    dolgoztam és szaladgáltam, de napjaim azért nem voltak
 35    4|                 parancs gyakran jelentkezett, de soha ilyen határozottan
 36    4|                       ahogy a szülei akarták. De mit kell nekem elintézni?
 37    4|                    magamat keresem”. Igen ám, de akkor ki az a magam és hol
 38    4|               kelletlenül ódalog a fal mellé, de azért nem ellenkezik. Lesüti
 39    4|                    mintha restellné a dolgot, de belenyugszik, hogy be kell
 40    4|                       ami a növényeknek kell, de hátha egyszer kiderül, hogy
 41    4|                     hogy ez nem is attól van, de azért úgy beszél rólam,
 42    4|                      a dübörgõ hallucinációk. De mi ez?~Igen, mi ez a...
 43    4|                      kancsó, víz, gyufatartó. De mindez kísértetiesen és
 44    4|                   hogy meg kell kapaszkodnom. De mibe? Az asztalba vagy a
 45    4|                   arcom, fehér, mint a kréta. De hiszen akkor...~„Gutaütés”,
 46    4|                      hogy csak egy pillanat - de ez a pillanat hosszabbnak
 47    4|                      rendbe jön, mint anyag - de mi lesz velem, a birodalmát
 48    4|                  ezúttal a gutaütés elmaradt, de egy illúzióval lettem szegényebb -
 49    5|                      irányában, a sötétségbe. De vonzást és taszítást ugyanaz
 50    5|                  történt volna, fütyörésztem, de a hátamban ott borsódzott,
 51    5|                  kezdtem mind a két emlékrõl, de együtt szerepeltek. Úszom
 52    5|                   partot, a kutyát sem látom, de a vonítása ott nyúlik mögöttem,
 53    5|                   halálos veszélyben vagyunk. De a pilóta sárga arca, sovány
 54    5|               kóvályog, tompán kering bennem, de aztán megszokom. Hét órakor
 55    5|                       csodálkozva néznek rám, de látván, hogy egyébként semmi
 56    5|                        címûre gyanakodhatnék, de ez a „Tizenkilencedik század”
 57    5|                   éhgyomorra) egyszerre csak, de olyan hirtelen, mintha megcsömöltem
 58    5|                        mint az álmatlanságot. De egy perc múlva már ugrom
 59    5|                   kezd, mintha részeg volnék. De nem vagyok részeg, kínosan
 60    5|                   tudomásul figyelmeztetését.~De este, mikor elégedett sóhajjal
 61    6|                      hõs szívérõl. Blõdlizés, de nagyon intelligens, az egészben
 62    6| Wagner-Jauregg-klinikára. Nem vallom be neki, de imponál, hogy kulcsa van
 63    6|                    fejével. Reszketõs hangon, de szívesen válaszol a kérdésre,
 64    6|                     világosan Isten beszédét, de Isten jó, ilyenkor kicsit
 65    6|                 délután visszaviszik. Félénk, de jókedvû, környezete csöppet
 66    6|              rongydarabbal. Lesütött szemmel, de határozottan azt állítja,
 67    6|                    kedélybántalmat okozhat.~- De hiszen nem tud magyarul...
 68    6|                     jobbra a harmadik ágyban. De ki lehetett? Kire is emlékeztet?
 69    7|                       hiszi, errõl van szó... De értse meg, nem vagyok neuraszténiás
 70    7|                 minden papillitis agydaganat, de agydaganatnál rendesen van
 71    7|                 furcsa borsódzás a hátamban.~~De tíz órakor ott állok a Mária
 72    7|                      hittem, ártatlan vagyok. De a szemfenék tele van vérrel!
 73    7|                       és mindenféle reflex... de szó sincs róla, rég láttam
 74    7|                   utca, minden, valami más... De hiszen nem errõl van szó.
 75    7|                utalványt is ki kell állítani.~De miért megyek olyan lassan?~
 76    7|                  üvölts, te félni is gyáva!”~~De én nem ordítok fel, ballagva
 77    7|                   Határozottan büszke vagyok. De csak egy pillanatig.~Összecsukja
 78    8|                        csontváz vigyorog fel, de a kísértetvonat máris elcsapott
 79    8|                     rossz ebben a minõségben. De nem tartott soká.~A verkli
 80    8|                       azelõtt is lapozgattam, de most, hogy a betû összefolyt
 81    8|                       csapzott hajjal, magas, de homorú homlokkal, profilja
 82    8|                        ibolyakék messzeségbe. De nem tudok olvasni - ötletem
 83    8|                        Kicsit éneklõs hangon, de meglepõen értelmesen forgatja
 84    8|                  elmúlik az egész rossz álom.~De elkéstem. Gyanúm, hogy már
 85    8|                      inkább õdöngök az utcán, de folyton beteg emberekkel
 86    8|                    szóltam rólad dr. R.-nek - de ne felejtsd el...~- Micsoda?
 87    8|                   emlékszem rá természetesen, de õ ismer engem látásból.
 88    8|                     Dénes nem alkalom nélkül, de váratlanul megemlíti délben,
 89    8|                      teszi az elsõ értékét?~- De gondolom.~- Tehát most mit
 90    9|                emlékezem-e arra, ami történt. De éppen ezért vagyok képtelen
 91    9|                   került.~Reggel vonultam be, de mindjárt le kellett vetkõznöm,
 92    9|                       vagy novella érdekelne, de hamarosan rálapoztatok vele
 93    9|                 hírekre. Már-már fellélegzem, de nincs kegyelem: az elsõ
 94    9|                betûkben és szûkszavúan ugyan, de felfedezzük - az újságíró
 95    9|                     parti sakkot játszanék-e? De mennyire, nagyon szívesen,
 96    9|                   egyelõre telefonálnak csak, de majd késõbb kijönnek hozzám,
 97    9|                  lehet, hogy meg kell halnom, de ahhoz ennek a délutánnak
 98    9|                     és nem tudna rólam senki. De vajon úgy van-e csakugyan,
 99    9|                      ügyekben telefonálgatok, de még senki sincs a helyén.
100    9|                      min mentem én keresztül? De hiszen itt jön már Imre
101    9|                      nem vennék észre semmit, de így egy kicsit feltûnõ,
102    9|                    egy stampedlivel, adjatok.~De ahogy az utolsó vendég is
103    9|                       majd meglátom. Jó éjt.~~De hajnalban olyan heves hányingerre
104    9|                kezdõdik, a betûket nem látom, de pontosan tudom, hol tartok,
105    9|                   céltalanul indulnak vissza, de soha többé meg nem érkeznek.
106    9|                    vakon, térden, négykézláb, de nem tudta, hol van - lázas
107    9|                        Aki beteg, haljon meg, de ne császkáljon, mikor vendége
108   10|                 csengessek, amíg még van idõ. De egyszer se csengetek, orvost
109   10|                       ami még nem volt akkor. De váratlan tünetek jöttek,
110   10|                    Tóth Árpádnak is tetszett, de Havas Gyula nem írt több
111   10|                       próbált és hunyorítani, de az egyik szemén már nem
112   10|                       mellette is van valami, de azt már nem látom - nini,
113   10|                     Humoreszk? Nem, nem jó... de talán humoros rajz... és
114   10|                  tanárváltozás is volt azóta. De Móni nem változott, legrégibb
115   10|                  mindegy. Vagy hatvanöt éves, de ez se jellemzõ. Ügyvéd volt,
116   10|                     Móni unatkozva nézelõdik, de ha feleltetésrõl van szó,
117   10|                      ki is engednék idõnként, de hova küldjék? Pénze, háza,
118   10|                        mintha nem is hallaná. De ha - a kórforma szempontjából
119   10|                       változatosság kedvéért. De itt se izgul fel, bölcs
120   10|                   gondolataiba volna merülve, de mint aztán kiderül, semmi
121   10|                      ki mindjárt, gyorsabban, de még óvatosabban folytatja
122   10|                    nem zavar, baj sincs vele, de vannak megrögzött kívánságai,
123   10|                 türelmesen, feltûnés nélkül - de mikor az orvos kimegy odafurakodik
124   10|                       hogy úgyse eresztik ki. De a furcsa az, hogy ezt mintha
125   10|                      kilincset nem nyomja le, de a zárat megtapogatja.~És
126   10|                  harag nélkül, sõt gyöngéden, de hosszan és makacsul simogatja
127   10|               figyelmesség. Nem köszönte meg, de a következõ vizitnél feleségem
128   10|                    efféléhez.~Móni nem szólt, de mindig elfogadta az ajándékot,
129   10|                       mondani akarna valamit.~De szótlan maradt, a jóindulatúan
130   10|                      választójogról volt szó, de mellékesen azért az is benne
131   11|                     két pót-agy valamelyikén, de lehet lejjebb is, a nyúltvelõ
132   11|                       és kergeti a fájdalmat.~De mind ismerõs. És egyik se
133   11|                       annyiszor állt ki érte.~De a szándék csak a kiválasztottakban
134   11|               keserûre belógni a pálinkáshoz, de ha egyszer gyereket okozott
135   11|                       van, jó, hogy szólsz... de fél ötre akkor én is eljövök
136   11|                        Az az angol repülõgép, de milyen alacsonyan száll,
137   11|                  repülõgép-puskák gyártásába.~De valahol Helsingforsban,
138   11|               jelentéktelennek látszó újítás, de újítás... ez a tanár az
139   11|                     lenne, hallottam valamit, de nem izé... hogy nem izé?
140   11|                      az egész építmény... Hû! de találó! gyönyörû! és milyen
141   11|                     terjed a hullám a térben, de vajon csak a térben? Nem
142   11|                     kicsit, figyel és beszél, de fejét forgatja -, ki tudja,
143   11|                pislogva figyel, nagyon álmos, de nem alszik el - ritkán szól,
144   11|                     ha egyszerûen odamenne?~- De igen, nagyon helyes, az
145   11|                    hõsnõ. Egyformán fiatalok, de a naiva olyan bámuló tisztelettel
146   11|             felháborodásában.~- Halló, Gyula, de örülök... Üljünk félre... -
147   12|                 egyensúlyérzésemmel.~Az Hôtel de France-ban szállunk meg.
148   12|              nyittatni a vizsgálat tartamára, de rögtön beleegyezik abba
149   12|                  ítélete még nem érkezett le, de már el van marasztalva,
150   12|                rutinié, fölényesen, viccelve. De egy délelõtt abbahagyom
151   12|                    mint egy egészséges ember. De nem hagyják magukat félrevezetni,
152   12|               kisagyban, üzemzavar állott be. De nekem elkerülte figyelmem
153   12|                Csitítani próbálom, meggyõzni, de csak legyint dühösen, mintha
154   12|                  hallgattassam el a kiabálót, de legalábbis szóljak rá, hogy
155   12|                 beszél, vigyorog és dzsiggel, de az én torkomból erélyes
156   12|               nyávogás, míg fel nem ébreszt.~~De jön utánam és jár utánam,
157   12|                      kedves, fájdalmas szemû, de folyton halkan röhögõ Jóskának,
158   12|                       a klinikára tíz órakor. De csodálatosképpen Pötzl már
159   12|           parancsoljanak, tessék parancsolni, de én érzem, hogy valami baj
160   12|                      würde sehr empfehlen...” de õ már feláll, iszonyú magas,
161   12|                 Professor... ich als Ärztin”, de õ már nem lát és nem hall,
162   12|                     Kicsit csendesebb leszek, de hazakéredzkedem ebédre.~
163   12|                  ennyit ért annak, aki kapta.~De este nyolc óra felé a hideg
164   12|                 szélben ott ülök mégis a Café de France teraszán. Nem tréfálok,
165   13|                     üggyel-bajjal átvergõdöm, de otthon most már ágynak esem,
166   13|                   külön-külön, meglátogatnak, de szó sincs a jövõrõl, tréfálunk
167   13|                      nem gyöngéd, határozott, de megszégyenítõen bizalomkeltõ
168   13|                  tudni fogom, hová forduljak.~De a titkos parlamentben szavazás
169   13|                          Igen, igen, érdekes, de most nem errõl van szó.
170   13|                       csak Olive. Furcsa név, de szép. Olajkoszorút vagy
171   13|                   férfinak képzelem. Igen ám, de hiszen ez mind afféle akadémikus
172   13|                       kell? Kiadóm elõzékeny, de még effélérõl egyelõre nem
173   13|                   fölénnyel napirendre térni. De õ csodálkozik ezen. Kérem,
174   13|                 Stockholmba fog utazni. Igen, de... Kérem, ez rendben van,
175   13|                      mondta, mennyire sajnál, de éppen ezért fél felkeresni, „
176   13|                   negyedannyi idõ alatt.~- No de ha tekintetbe vesszük...~-
177   13|                     nem fejezte be.~- Pardon. De ez csak az elsõ tünet lesz.
178   14|                    magyarázza meg, szerényen, de valami elnézõ jóakarattal,
179   14|                választ ad, vagy nem válaszol. De csak rám vonatkozó kérdésekre.
180   14|                   fiatalabb nálam.~Gyengéden, de szerény határozottsággal
181   14|                  amiket már oly jól ismerek - de õ valahogy komolyabban végzi
182   14|                  hivatalos természetességgel, de halkan, ahogy fontos, elkerülhetetlen
183   14|                 elmenést ebben az állapotban.~De ezt szégyenkezésbõl nem
184   14|                       óta várják a mûtõben!~- De jót aludtam... Minek?~-
185   15|                      és javallat még nincsen, de már senki nem tagadja, elõttem
186   15|                        nem látom, amit írok), de mindig újra összegyûröm.
187   15|                   egész életemre vonatkoznék. De hiszen mindig tudtam én
188   15|                         felelem - elég drága, de visszafelé apró dobozban
189   15|                   négy év elõtti fényképéhez.~De már a pályaudvaron egész
190   15|                     látom két hét óta) kilép, de, úgy látszik, nem véglegesen,
191   15|                 valamit, hátul, a koponyámon. De azt is tudom, hogy nem errõl
192   15|               asztalra, maga elé. Mosolyogva, de elég ünnepélyesen szólít
193   15|            Alserstrassen, a vén hídlás alatt, de már hagyom vezetni magam,
194   16|                       múlt volna még egyszer. De nem is hangverseny, inkább
195   16|                   valahol, talán félrerúgták, de nem gurították le a rivaldába,
196   16|          felcsempészem, vagy megsemmisítem... De jaj, mi lesz, ha mégsem
197   16|                       a kreol bõrû, udvarias, de erõszakos, hatalmas fickóval,
198   16|                   hagyja erõlködni a másikat. De biztos, hogy õnála van,
199   16|                    körülírásokkal mindketten, de hiszen nyilvánvaló, ha én
200   16|                 mindig visszatér rá, igen ám, de nem hasonlít az ezredesre,
201   16|                    nyomra. Hetykén koccintok, de a pálinkának nincs íze.~~
202   16|                vagyunk, négyen-öten egészben, de hát ez Balkán. Nincs íze,
203   16|                 suttogok, várom a hangulatot, de rémülten veszem észre, hogy
204   16|                     vontatottam, közönyösen - de már tudom, hogy vége mindennek,
205   16|                    Madridban vagy Sevillában, de mégis az Alhambra lehet,
206   16|                   pedig, mikor megtaláltam... de nem az, viszont mégis jó,
207   16|                     üveghálózattal csinálják, de tényleg lüktet, és néhol
208   16|                    Igen ám, az atlasz megvan, de hová lett... hová lett a...
209   16|                    bár egy kicsit hideg van.~~De nem ébredek fel mégsem,
210   16|                daganatot bevitték a leltárba, de persze iktatni kell, lajstromozni,
211   16|                       valamit, hogy még ma... de mégis érzem, hogy benne
212   16|                   mint a Kohinoor vagy Orlov. De persze nem lehet értékesíteni,
213   16|                        az egész város kihalt, de kihaltak az erdõk és mezõk
214   17|                     nem leszek még egész jól, de a mûtét természetesen sikerül,
215   17|                 lábadozóféle leszek, tudod... de persze rögtön megyünk fel
216   17|                       menjen, majd áttalálok. De kiderül, hogy önbizalmam
217   17|           borotválkozás még sikerül valahogy, de aztán elvesztem az összefüggést.
218   17|                      illetve engedelmeskedik, de nem nekem. Valaki másnak,
219   17|                 gazdagok leszünk! Igen, igen, de most hagyj olvasni... Valami
220   17|                     vonat. Hálófülkénk kicsi, de pompásan fel van szerelve.
221   17|                       Visszamászom a kabinba, de már nem tudok elaludni.~~
222   17|                   zöld, mert többnyire fenyõ, de itt-ott még hó kandikál
223   17|                      egy falusi menyasszony.~~De nagyon, nagyon fáradt vagyok
224   18|               tisztelettel átvesznek mindent, de a házi vizsgálat nem marad
225   18|                paprikás csirke tetszett neki, de a leveseket túl zsírosnak
226   18|                       szeretném megnyugtatni, de nem tudok svédül. A szobából
227   18|                     szobám ajtaját! - otthon! de milyen viszonylagos fogalom
228   18|                     tejszínnek mindig örülök, de ez a furcsa szürke dolog
229   18|                    persze, puding. Puding ám, de halból és közepén az elmaradhatatlan
230   18|                 bizonyos, hogy ott a daganat. De hát... nem lehetne holnap...
231   18|              Délutánra újabb vizsgálat volna, de kikönyörgöm, hogy holnapra
232   18|                néninek adnak át. Csak nem?... De igen, õ fürdet meg, már
233   18|                   eljárásokat elhalasztották, de a biztosítótársaság nem
234   18|                      Illetve, baj lett ugyan, de nem velem - a biztosítótársasággal,
235   19|                   tisztelettel oldalt állnak. De különben is... már az ajtóban,
236   19|                     Igen, határozottan hûvös, de korántsem tartózkodó. Udvarias,
237   19|               korántsem tartózkodó. Udvarias, de udvariassága nem kényszeredett,
238   19|                      akár téves, akár helyes, de határozott. Kicsit megalázónak
239   19|                 vagyok az egzakt tudománynak, de (most veszem észre) elvárom
240   19|                    romboló munkája ellenére - de hiszen vannak ártalmatlan
241   19|                     Eredetileg építeni akart, de közben elfelejtette, vagy
242   19|                   ilyesfélét akartam elõadni, de nem felelek érte, mennyi
243   19|                     Rokonszenvesnek találtam, de különösebb rajongást nem
244   19|                   hogy nemcsak mesterségében, de életfelfogásában is szigorú
245   19|                    köszönheti, a technikában, de mint mesterének, a bostoni
246   19|              aláírását, elolvasni nem tudtam, de a vonásokat megsejtve, odavetõen
247   19|                     mûfaj, nemcsak beállítás, de még kompozíció szempontjából
248   19|                     nem tudom, hogy csinálja, de kénytelen vagyok elismerni -
249   19|                 regénye is annak az életnek - de hogy ez egész apró részletekre
250   19|                tehetségû, érzelmekben gazdag, de önmagával tusakodó és habozó
251   19|                     fel a szétrobbanó géppel. De rettenetesen fél a haláltól.
252   20|                    megcsillan az aranykupola, de aztán felhõk jönnek. Rügyek
253   20|                      derûs ez a szél, szilaj, de nem haragos. Vidáman és
254   20|                    felkattantotta a villanyt. De nem tetszik, hogy ilyen
255   20|                     hangzik: akarok és tudok, de ezt nem érzem megbízhatónak,
256   20|                      abba?... Igen, így lesz. De fáradt vagyok továbbfûzni
257   20|                  nagyon régen felejtettem el, de sokszor gondolok rá, hogy
258   20|                     róla mindent, õ is rólam, de nem leveleztünk. Norvéggé
259   20|                   mint a „Rejtelmek” hõsnõje, de bizalmat kelt derült bizalmam,
260   20|                    bölcselkedõ... Igaz! igaz! de honnan tudja ilyen pontosan?
261   20|                     ne mentegetõzzék, furcsa, de olyan jól éreztem magam,
262   20|                   egész általános értelemben, de ezt így szokták mondani.
263   20|                közönségre; az én színpadomra.~De délután mindkét színpad
264   20|                       keserveit olvasnák fel.~De hát akkor mi vert úgy le,
265   20|                   mintha megint bejött volna, de egészen más volt, mint elõbb,
266   20|                    menjen csak, aludni fogok. De nem aludtam, az ablak felé
267   20|                  milyen szégyenletes komédia. De hát nem akarja megérteni
268   20|                   összehúzódtak és kinyúltak. De elfelejtettem - a nagy erõlködésben,
269   20|                      nyugodt és fehér tehát - de nem, hiszen úgy látom, hunyorog.
270   21|                     megint suttognak, halkan, de határozottabban. Aztán egyszerre
271   21|                    hangot. A hajamat nyírják. De nem állanak meg alul, mint
272   21|              pillantok meg, ahogy elsuhannak, de Lysholmot sehol sem látom.
273   21|               egyetlen hosszú vágás. Nem fáj, de érzem. Csipeszek zizzennek,
274   21|                      viszonylagos csend lett. De a csend nem megnyugtató.
275   21|              udvariasan hallgatok, láthatják, de meddig tart a kaparászás?
276   22|               megtalálta a trombitát, tutu-u! De Rózsi már fut is be a konyhából -
277   22|                        mikor utoljára láttam, de mostanában fogják operálni,
278   22|                 negyedik hosszú levelet írja, de csak egyet küld el, néhány
279   22|                  karikatúra, amit írtam róla, de aztán egy verssorom jelentkezik,
280   22|                napokban aratott döntõ sikert. De most nem erre gondol. Csendesen
281   22|                        Na igen, a szót értem, de ebben az esetben? Te hülye,
282   22|                      vagy közönyös kifejezés, de kifejezés. Kifejezés, aminek
283   23|                      kések és fogók és ollók, de rengeteg részlet van, nem
284   23|              Erõlködöm, hogy mondjak valamit, de nagyon is fáradt vagyok
285   23|                     kellene, mintha fájna?... De hogy ordítsak, mikor nem
286   23|                  kezdi. Körülégeti, óvatosan, de irgalmatlanul, a kámeát,
287   23|                 lihegõ üzenetcsatát. Figyeli, de csak az érintkezés ellenõrzése
288   23|                  különben leteszem a kagylót. De nem lehet, a dolog nem olyan
289   23|                        Igen, tanár úr, tudom, de akkor legurulok ebbe a sötét
290   23|                    magát. Igen... tanár úr... de nehéz... nagyon nehéz...
291   23|                       egész. Igen... értem... de értsen meg, tanár úr engem
292   23|               döngettem... nem lehet tûrni... De igen, lehet tûrni és kell
293   23|                    eszméletemen voltam-e még. De valószínû, hogy már nem
294   23|                    hogy élveztem állapotomat. De mintha megszoktam volna.
295   23|                 kezdtem magammal. Ugyan. Nem. De igen, igen. De hogy lehet?
296   23|                    Ugyan. Nem. De igen, igen. De hogy lehet? Két nagy, fehér
297   23|                tollseprõhöz hasonló virágfej. De hogy került ide? Lássuk
298   23|                     tolták ide, az orrom elé. De hisz a krizantémnak nincs
299   23|              Atyaúristen - ravatalon fekszem?~De nem. Egyszerre ráeszmélek,
300   24|             megzavarodott.~~Nem emlékszem rá, de egybevágó leírásban hallottam
301   24|                       nemhogy ártalmas volna, de nagyon is helyes, statikai
302   24|                       csak magamban bízhatok, de mivel a naptár már rég nem
303   24|                    hangját sokszor hallottam, de nem számoltam az ütéseket,
304   24|           felriadásomat gondosan összegeztem.~De az utolsó felriadásnál valóban
305   24|                   érdekli; ami vele történik, de hiszen régen tudom én ezt.
306   24|                     És most mondja meg nekem, de kertelés nélkül - mikor
307   24|                    Hát nyolckor.~- Azt tudom. De mikor nyolckor?~- Hát ma
308   24|                       Hagyja csak, jó lesz.~- De tessék csak hagyni...~Kerstin
309   24|                   kiment.~Nem emlékszem erre, de azt biztosan tudom, hogy
310   25|                     senkit, nem kérek semmit. De azért várok, feszülten.
311   25|                  nézek, mintha nem érdekelne. De mikor ki akar menni, megszólalok.
312   25|                   vizsla és a dán dog között. De csak egyik oldalról vagyok
313   25|                      ne szaladna velem a táj! De az a dermesztõ, hogy a táj
314   25|                        Néha mintha sikerülne, de néha nem, ilyenkor vonítok
315   25|                     elõl tévesztem a síneket. De lehetõleg azért tartom magam
316   25|                 láthatatlan vonat dübörgését. De a dübörgés többnyire elhallgat,
317   25|          megpillantani, már csaknem látom is, de a hátrafordítástól fáj a
318   25|              megcsillan. Jó volna megpihenni, de nem lehet, el kell érnem
319   25|                      ez a halvány pislákolás, de nekem már csak ennyi maradt
320   25|                      huhog, és nevet magában, de most se láthatom, nem játszhatom
321   25|                       jön be, nem Olivecrona, de ismerem, csak nem tudom
322   25|                   maradok? Beethoven meghalt, de én még élni fogok. Lassan,
323   25|                       Egy pillanatig tartott, de soha életemben ilyen émelyítõ
324   25|                   szintén nagyon elõzékenyen, de még lesz belõle.~A kis mûtét
325   25|                       hogy partra vonszoljam. De azt is éreztem már, hogy
326   25|                       felülni. Azt nem lehet, de hátamra fekhetem, majd alátámasztják
327   26|                    méghozzá új változatokban! De hiszen ez a köményes sajt,
328   26|                       szeretnék neki mondani. De Olivecrona ezúttal mogorva
329   26|                   hogy az életét megmentette, de...~- De?~- De a szeme világát
330   26|                   életét megmentette, de...~- De?~- De a szeme világát már
331   26|                    megmentette, de...~- De?~- De a szeme világát már nem
332   26|                     elvégzi romboló munkáját?~De nem kérdezek semmit. Õnagysága
333   26|                Édesanyja aléltan omlik össze, de mielõtt kiadná lelkét, a
334   26|                  Irkutszkba a cár üzenetével. De neked megsúgom: látok! A
335   26|                       hidegen és figyelmesen, de jóságosan kék.~És a tányér
336   26|                       és hatalmas tudományra.~De már ott bujkál bennem a
337   26|                   szabály szerint megvakulok, de a diagnózis elfelejtette,
338   26|                      órakor õnagysága elment, de itthagyta nekem társaságul
339   26|                     és lelógathassam a lábam, de erre még nem kaptam engedélyt.
340   26|                      akadozva és vontatottan, de már összefüggõen olvasni
341   26|                     vizsgált hosszú percekig. De most nem küldött el, mint
342   27|                   játékpénzzel fizetnek érte. De aztán eltûnõdöm, s néhány
343   27|                    valaha szükség lehet arra. De német és angol dadogásomat
344   27|                      volnék boldog, hidd el - de ne hidd azt se, hogy boldogtalanná
345   27|                 hajótörött vagyok.~Meglehet - de nem attól, ami most Stockholmban
346   27|                        lent a tenger fenekén. De látod, én nem haltam meg,