Fej.

  1    1|                hírhedt betegségemmel már csak azért se, mert hiszen, tudvalevõen,
  2    1|                 arra erõszakolt, hogy ne csak átéljem, ami történik velem,
  3    1|             veszni hagytam közöttük akár csak egyetlen olyat, aminek eredeti
  4    1|                kifejtettem, hogy szerény csak én lehetek - a véleményem
  5    2|             nyílik kilátás. A bankfiókra csak ennyi van kiírva nagy betûkkel: „
  6    2|                jóízû népi mondások ezek, csak éppen az a bajuk, hogy nem
  7    2|                  illetõ maga találja ki, csak szerénységbõl vagy mûvészgõgbõl
  8    2|             tudtommal, villamoskocsi van csak, az sem az Egyetem utcában.~
  9    2|            Háromszor kaptam fel a fejem, csak a negyedik vonatnál jöttem
 10    2|                 ismerõs volna a hang is, csak nem tudom, kié - elfelejtett
 11    2|              távoli rokon, nem halt meg, csak nagy nyomorban van, bujkál,
 12    2|           csöppet se találom ijesztõnek. Csak nagyon különösnek és szokatlannak.~
 13    3|              eszköze, „beszélni” tudnak, csak érteni kell a szavukat.
 14    3|              állítom, amit - autizmus! - csak szeretnék: hogy én például,
 15    3|                   Samuka ír”. Te, mutasd csak azt a könyvet. Szép, modern
 16    3|              asztalra szíjazott betegnek csak a fejét látni, a tanár nekimegy,
 17    3|               mûtét, még ábrában is, már csak öten vagyunk, a többiek
 18    3|              anatómiájáról. Õszerinte ez csak jelképes, de én elõkelõen
 19    3|                magunkban és másokban, ha csak ennyin múlik az egész? De
 20    3|                  ilyesmi, természetesen, csak másokkal történhetik, velem
 21    3|          moziszínész vagy egy fiatal nõ. Csak persze okosabb vagyok, hogy
 22    4|              ahová tapasztalatom szerint csak ellenkezõ oldalról lehet
 23    4|                 okkultista vagyok. Pedig csak azt akarom megértetni vele,
 24    4|          Valahová mennek a vonatok, majd csak megérkeznek egyszer.~Régi
 25    4|           beülünk egy kis kocsmába, ahol csak ketten vagyunk. Vörösbort
 26    4|                hangulatban vagyok, mégis csak valami ez a lélekelemzés,
 27    4|                 természettudomány, amely csak a testet figyeli, és mégis
 28    4|               nem esik ebbe a hibába, õt csak a múlt érdekli és nem a
 29    4|            megint a régi vagyok.~Egyszer csak valami furcsa történik.~~
 30    4|                tudom mi, sõt talán éppen csak az, hogy nem tudom mi van,
 31    4|              élek, és eszméleten vagyok, csak nem szoktam törõdni vele.
 32    4|                 esetlegessé vált, mintha csak véletlenül lenne ott, ahol
 33    4|              nincs sehol egy fix pont... csak odabent, a fejemben, ha
 34    4|           önmagamra ismerek... Vagy akár csak egy szót.... „Valami tévedés...”
 35    4|              tévedés volt. Az igaz, hogy csak egy pillanat - de ez a pillanat
 36    4|              egész eddigi életemnél. Még csak a felében vagyok ennek a
 37    4|                utálatos volt. Vagy talán csak azért, mert nincs igazi
 38    4|            szédítõ érzés, hogy itt tudok csak megkapaszkodni, ezen a parton -
 39    4|          magammal. Mert jövõ nincsen, ez csak olyan szólásforma.~~Az orvos,
 40    5|                ami tulajdon útját járja, csak belsõ parancsnak engedelmeskedve,
 41    5|                 akartam kötni. Egyszerre csak, mint a villám, belém nyilallt
 42    5|          halálfélelmem, mint az elsõnél, csak a fejem fájdult meg. Úgy
 43    5|             ezekben a napokban egyszerre csak álmodni kezdtem mind a két
 44    5|                 nehezen - a nikotinszomj csak néhány napig idegesít, aztán
 45    5|                   nem látni semmit, vagy csak erõltetve, ha utólag magyaráznám
 46    5|               hogy éhgyomorra) egyszerre csak, de olyan hirtelen, mintha
 47    5|                kóranyag, a zagyva táp” - csak már túl volnék rajta. S
 48    5|             létezik”, mint olyan, minden csak „szerepel”, a csillagok
 49    5|               mikor a karzaton egyszerre csak kiabálni kezdtünk. Csak
 50    5|                  csak kiabálni kezdtünk. Csak ha egyedül vagyok, válik
 51    5|                 hiszen nem vagyok beteg, csak valami hibás beidegzés történt,
 52    5|                 én jogos kívánságaimhoz. Csak napok múlva mentem el a
 53    6|                  sétánk közben egyszerre csak meg kell állnia:~- Mi az,
 54    6|                  bezárjuk magunk mögött. Csak két orvos van bent, udvariasak,
 55    6|                elmebetegeket.~A teremben csak ketten vagyunk. Éppen csend
 56    6|              viaszfigurák, s az illúziót csak fokozza, hogy milyen gépiesek.
 57    6|               kötelességüket teljesítik, csak neked játszanak, szorgalmasan,
 58    6|                kérdésre, jól érzi magát, csak a füle lehetne élesebb,
 59    6|                  rá, mert lop.~Egyszerre csak nyugtalanság fog el, szeretnék
 60    6| összecsucsorított szájjal. A kórteremben csak kevés ágynak van lakója,
 61    6|               arckifejezését is megérti, csak úgy tesz, mintha nem venné
 62    6|             Nemcsak csoszogok, egyszerre csak megállok a kapuban, mint
 63    7|           fejfájást és hányást illeti... csak nem akartam szólni. És mi
 64    7|                 szemklinika kapujában, s csak most eszmélek rá, miért
 65    7|                    A látásom nem féltem, csak a karom lenne hosszabb,
 66    7|                van, nincs más a világon, csak a tudomány és annak örömei. (
 67    7|                  felém fordulnak. Mintha csak most eszmélnének rá, hogy
 68    7|                  ha luesra gyanakodnék, „csak” luesra. Nem, az egész szemgolyó
 69    7|               lesz. Talán tovább küldik. Csak most nem szabad hanyagnak
 70    7|           nyavalyás! Vagy adj egy jelet! Csak õszinte legyen - ordíts
 71    7|                  a leletet kiállították. Csak én látom, hogy egy kicsit
 72    7|           Határozottan büszke vagyok. De csak egy pillanatig.~Összecsukja
 73    7|                rács fölött, és egyszerre csak észreveszi, hogy el akarják
 74    8|              tévedés, máskor is így van, csak nem veszi észre. Bing neurológiáját,
 75    8|               von, hogyne értené, hiszen csak az van benne, amit az iskolában
 76    8|              erõszakoskodik, hogy bizony csak üljek a helyére, nem fontos,
 77    8|              neki.~Pár perc múlva szólok csak.~- Ha már úgyis vár, ne
 78    8|            vállalat fõnökének gondolnám. Csak hallgatagsága árulja el
 79    8|               azt szeretném látni, nézze csak, milyen biztosan járok behunyt
 80    8|               behunyt szemmel.~Egyszerre csak eszembe jut, hogy B.-nél
 81    8|                 Igazi detektívtermészet. Csak a pozitív sikerek érdeklik.
 82    8|             agyvelõn.~Egész pici szünet, csak én veszem észre.~- Nincs.~
 83    9|                  hogy észrevettem volna (csak most eszmélek rá) bûnösnek
 84    9|                  a korszakára jellemzõ - csak észre kell venni ezeket
 85    9|           klinikai bentlakással - ezt is csak most látom - például pontosan
 86    9|                   hiszen a gyanúsítottat csak a bûnösség kimondása és
 87    9|               akik egyelõre telefonálnak csak, de majd késõbb kijönnek
 88    9|             szorong, amibe ti, boldogok, csak egyszer-kétszer kerültök
 89    9|           kigyógyulni belõle? Vagy talán csak túlzott aggodalmaskodás,
 90    9|                ezerszer hal meg, a bátor csak egyszer.” Hát én most, úgy
 91    9|       gondolatokat, nem is gondolatokat, csak szavakat - nem várom meg,
 92    9|                mikor virágot hajtott, ha csak szóvirágot is. Két remek
 93    9|       megnyugtatom. Egy kétágyas szobába csak benyitok éppen: a nõvér
 94    9|                közli, agybajos az egyik, csak menjek be, ébren van, szívesen
 95    9|                  betegét. „No és? Nézzen csak a szemébe.” „Icterus” -
 96    9|          átölelték egymást és meghaltak. Csak hárman voltak már ekkor.
 97    9|               van - lázas szavaiból tûnt csak ki, hogy álmodik. Mámoros,
 98    9|                  töltök, egyszer nevetek csak szívbõl, jóízûen és felszabadulva.
 99    9|            sokáig várt, aztán ennyit írt csak: „Aki beteg, haljon meg,
100    9|          szobából.~(Pár hét múlva tudtam csak meg, hogy kérdése logikus,
101   10|                 Aztán a ravatalon láttam csak, borzasztó volt az arca.~~
102   10|              ahol dolgozott.~Móni, Móni, csak ennyit tudok, hogy Móni,
103   10|              tekintetet, járást - menjen csak pár lépést, Móni -, körülírt
104   10|        legnehezebb kérdésnél se hibázik. Csak nem egyenesen felel: valami
105   10|               nem mintha nyugtalankodna, csak a változatosság kedvéért.
106   10|                 mellé lapuló keringését, csak a szeme sarkából figyel.
107   10|                 is, az ajtóhoz rohantak. Csak Móni maradt nyugodtan egy
108   10|              pislákol valami tudat, hogy csak tréfáról van szó úgyis.~
109   10|             elfelejtette, hogy mit akar, csak annyit tud, hogy itt akar
110   10|              szabadulócédulákat kizáróan csak neki nyújtotta át, a többi
111   11|            valami, az Ismeretlen, amirõl csak közvetve s nagyon hézagosan
112   11|            nagyon hézagosan s még így is csak rövid ideig tudunk, aminek
113   11|               tudom legkevésbé, mások is csak sejtik. Valahol, a lágy
114   11|                életem delén túl, egyszer csak növekedésnek indul. Vagy
115   11|                  számára szövetekrõl van csak szó, anyagról, az a fontos,
116   11|               állt ki érte.~De a szándék csak a kiválasztottakban válik
117   11|               Gyula futólag említette... csak nem, igazán?... Mindjárt
118   11|                  utóbbi években kizáróan csak agyvelõt operál, az amerikai
119   11|                oldala is éles volna, nem csak a hegye - és elfér az érlekötõ
120   11|               izé... hogy nem izé? Éppen csak vége van, kész... No, ne
121   11|                hullám a térben, de vajon csak a térben? Nem ér vissza
122   11|     magánszorgalomból. Szórakozott Gyula csak a részletekhez szól, sóhajtva,
123   11|                 elintézése után kerülhet csak szóba.~- No igen... és a
124   11|                  felém fordul.~- Mondjad csak... vidékre kocsizom holnap
125   12|                  más ezt nem érzi, én is csak most, felzaklatott egyensúlyérzésemmel.~
126   12|              héttel ezelõtt - három hete csak? hihetetlen! annyinak tûnik,
127   12|                is így mondja.~A tanár úr csak délben érkezik, addig a
128   12|       menetszázadba osztják. Vagy megint csak mint a bûnös, akinek hivatalos
129   12|         megkezdte.~Maga a börtön (persze csak per analogiam, a magamfajta
130   12|                  próbálom, meggyõzni, de csak legyint dühösen, mintha
131   12|           kéregetõ kintornát tol utánam, csak akkor hallom nyikorgását,
132   12|                  és felemelõ és lesújtó, csak unalmas, mint egy gyáva,
133   12|         jelentéktelen leletnél egyszerre csak kitör a botrány. „Hier Patellen-Reflex...”
134   12|             lépcsõn, aztán ki az utcára, csak a lábát látjuk, ahogy két
135   12|                 akár meg is halni?... ha csak ennyi volt az egész... ezért
136   12|                volt kár, igazán... és ha csak ennyi voltam, mint ti, hencegõ,
137   12|                  csóválja a fejét, mások csak bámészkodnak. Egy inas röhög.
138   12|            bámészkodnak. Egy inas röhög. Csak bámuljatok - gaffen Sie
139   13|           általános jó hangulatban. Akit csak lehet, ott tartok vacsorára,
140   13|             végzi dolgát, mint rendesen. Csak Láng titkár úr hallgat el
141   13|                   Az egyik fõnök, mintha csak véletlenül jutna eszébe,
142   13|                 jó, hogy itt vagy, gyere csak fel a szobámba!), becsukja
143   13|            Gyuláktól. Õk, persze, megint csak „véletlenül”, megint csak „
144   13|                csak „véletlenül”, megint csak „beszélgettek” rólam és
145   13|                  kell ugrálni, hiszen ez csak egy kombináció... Úgy látszik,
146   13|          kitûnõnek tartja, mint önmagát, csak agyat operál és a felszerelése
147   13|                 Olivecrona. Oliven? Nem, csak Olive. Furcsa név, de szép.
148   13|              nélkül csevegünk. Egyszerre csak kiderül, hogy egész jól
149   13|           anélkül hogy akarná, napok óta csak ezzel foglalkozott.) Természetesen
150   13|                 hogy hiszen mindez úgyis csak afféle „esetleges” feltevés.
151   13|          tekintetbe vesszük...~- Várjunk csak. Orvosi kötelességem közölni
152   13|              fejezte be.~- Pardon. De ez csak az elsõ tünet lesz. A teljes
153   14|                rendkívül ízléses - talán csak a kihajtó szélesebb egy
154   14|                lennék. Már találkoztunk, csak persze elfelejtettem, ez
155   14|                ad, vagy nem válaszol. De csak rám vonatkozó kérdésekre.
156   14|               kérdezget, felelni azonban csak annyit felel, amennyit jónak
157   14|               hogy nem is létezett soha, csak én fantáziáltam az egészet.~ ~
158   15|                 elõtt. Állapotom, mintha csak azt várta volna, hogy pontosan
159   15|                  elõttem. Egy gondom van csak, lehetõség szerint úgy tartani
160   15|             arcokat se igen ismerem meg, csak ha egész közel hajolnak
161   15|                ugyan néhány ákombákomot, csak úgy, a kezem szokásából (
162   15|            jelent valamit, kigyógyultam. Csak napok vannak. Huszonnégy
163   15|          poggyászom, még egy koffer kell csak és õnagyságának, aki elkísér,
164   15|              képest, holott a nyomatékot csak a helyzeti hiány adja, hogy
165   15|                  hogy kifogyott a gomb.) Csak egy elég ízetlen akasztófahumorka
166   15|       Viszontlátásra, azaz hogy, várjunk csak! Egy kis formaság, az iratokból,
167   15|               biztat -, mindjárt kész... Csak közben eszembe jutott valami...
168   15|                  jutott valami... Tessék csak leülni erre a székre gyorsan...~
169   15|               különös dolog.~Azt hiszem, csak én veszem észre, rossz szememmel,
170   15|             általában” nem is sebésznek, csak annak, aki a másik nagyhatalom,
171   15|              különben elpusztul a beteg, csak az istenítélet mentheti
172   15|             álmot. Háromtól ötig aludtam csak - felébredve, sehogy sem
173   16|              pódiumra megyek. Mennék is, csak tudnám, mirõl kell beszélnem,
174   16|                ragyogó jelmezem ellenére csak ne lennék mezítláb... és
175   16|                 ne lennék mezítláb... és csak tudnék gondolkodni, ne suttogna
176   16|              elragadtatott hangulat majd csak kisegít... viszont vigyázni
177   16|              felsõ emeletei így szokták, csak kellemetlen -, tárgyalok
178   16|              hogy Al Capone vagy efféle, csak nem áruljuk el egymásnak.
179   16|                  meg egy bébirõl. Persze csak körülírásokkal mindketten,
180   16|                  õ nem segít ki, pedig õ csak tudja. Reménytelenül igyekszem
181   16|                  Velence... Biztat, hogy csak menjek bátran elõre, és
182   16|            feredzse takarja el az arcát, csak szemei csillognak. Megyünk
183   16|       fegyvereket, itt kell annak lenni, csak ne jöjjön az õr... sajnos,
184   16|                   múlik az idõ és mindig csak képek, megint képek... grafikai
185   16|               hiszen álmodom, nagyszerû! Csak álom az egész, a gyötrelmes
186   16|            akármi történik, hiszen úgyis csak álmodom, és mindjárt fel
187   16|                  megint elfelejtem, hogy csak álmodom, és egyre nyugtalanabbul
188   16|                  húsz éve él itt, bízzam csak rá, õ jobban tudja ezeknél.
189   16|               kell, lajstromozni, bízzuk csak rá magunkat, öt perc alatt
190   16|               nem lehet semmit csinálni, csak holnap van hivatalos óra.
191   17|                rosszul nézek ki? Dehogy, csak mert... Hát bizony, elég
192   17|            vagyok, magam is érzem. Talán csak azért, mert este van, és
193   17|                magam is.~~A pályaudvarra csak a hûséges Jóska kísér ki
194   17|             mûtét természetesen sikerül, csak még olyan lábadozóféle leszek,
195   17|             visszamaradok borotválkozni, csak menjen, majd áttalálok.
196   17|                  éppen jó, vasárnap van, csak a kirakatokat látni, a boltok
197   17|            tenger egyetlen, fekete folt, csak a bóják világítanak. Valahol,
198   17|       hajóállomásnál. Ezen a kis vonaton csak Malmõig megyünk, másfél
199   17|              akárcsak tegnapi álmomban), csak az egyik halról állapítom
200   17|               vonat berobog a fõvárosba. Csak annyit látok, hogy tengerparton
201   17|        csomagolnak, az ablakon keresztül csak aszfaltot látok. Igazán
202   18|              éppen úgy végrehajtó közege csak, mint egy ártalmas daganat.
203   18|                   megtudtam, hogy az itt csak formaság - udvariasan és
204   18|               nagyon egyszerû kis szoba. Csak ha szükségem van valamire,
205   18|      Állapotomról kevés szó esik, inkább csak tréfálunk. Mintha csakugyan
206   18|                  még afféle álomszövedék csak, szavakból és hangokból
207   18|               aztán igazán „eset” vagyok csak, semmi más, ez a fiatal
208   18|                   Nem is az egész szoba, csak az ágy, nem is az ágy, csak
209   18|              csak az ágy, nem is az ágy, csak az a vacok, amit párna és
210   18|                  majd máskor.~~Õnagysága csak háromra jön le, mûtétet
211   18|               Egy arcizma se rándul, még csak a szájába se harapott, nincs
212   18|             daganat? Dehogyisnem, várjon csak. A tanár pillanatig gondolkodik,
213   18|                aki kétszer nem tévedhet, csak egyszer. Elzárja, kihajtja
214   18|                 kedves néninek adnak át. Csak nem?... De igen, õ fürdet
215   19|              hisz tudom, hogy látogatása csak formaság. Az adatokat vizsgáló
216   19|                  a gondolatot. Eredményt csak a kettõ összmûködése hozhat.
217   19|          elõfordulnak, a legjobb esetben csak az összetételét és természetét
218   19|            valamivé, az ember érdekében, csak nem akarja kifejezni magát.
219   19|                 kezdett. Annyit jegyezve csak meg, hogy ezek biztosan
220   19|           Egyetlen paradox dolgot vettem csak észre: egy hivatalos aktán
221   20|              történt semmi - a többi már csak átmenet lesz, fokozati különbség,
222   20|                 igen, patetikusan! mondd csak ki: nagy gesztusokban, mintha
223   20|           Félórai keresés után derengett csak föl bennem, hogy az egészbõl
224   20|                 is megnyugtattam, menjen csak, aludni fogok. De nem aludtam,
225   20|                fel az égen. Igen bizony, csak csillag lehet, a felhõk
226   21|              hideg. Semmire se gondolok, csak figyelek.~A mûtõt, ahova
227   21|              lyukon befelé folyik a vér.~Csak egy percig tart a csend.
228   21|                 köpeny eltûnt. Egyszerre csak megindul az asztal.~~Lágyan
229   21|                  a fejbõröm. Nem is fáj, csak érzem, egész világosan,
230   21|                  úr, hogy épp elég volt? Csak azért mondom... nekem legalább
231   21|           rombolás dühe átcsap rám. Vágd csak, törd csak jobban, csak
232   21|              átcsap rám. Vágd csak, törd csak jobban, csak neki - csak
233   21|                  csak, törd csak jobban, csak neki - csak szét az egészet...
234   21|                 csak jobban, csak neki - csak szét az egészet... most
235   21|            kitörnie! Ugye, kitört ez is, csak tovább, rajta, hentesek!~
236   21|                Olivecrona hangja...?!... Csak õ lehet, bár nem ismerem
237   21|       megértéssel - hát ez lenne õ? Vagy csak a géz tompítja a hangot?~
238   21|        Eszméletnél kell maradnom. Lássuk csak. Ébren vagyok, tudom, hol
239   21|               szíjat, akármilyen kicsit, csak egy gondolattal - azt hiszik,
240   22|                 különben jó napja volna, csak tizenkettõig tart az elõadás,
241   22|                  hosszú levelet írja, de csak egyet küld el, néhány rózsaszirmot
242   22|                  nem is akar látni soha, csak gyógyuljak meg.~*~Kint a
243   22|                 a cseresznye, ami nálunk csak jövõ hónapban érik s rajtam
244   22|               lapzárta. (Nagyon helyesen csak adatokat mond, minden szubjektív
245   22|                már élénk az élet. „Adjál csak egy példányt fiam!” Barátom,
246   22|               hogy tumorista. Nagyon jó, csak már nem új, már Bécsben
247   23|            nyisszentésbõl, csíptetésbõl: csak annyit, hogy részletekben
248   23|                 elõbb még zavart), talán csak nem... talán csak nem vágta
249   23|                  talán csak nem... talán csak nem vágta át az... aku...
250   23|                  hallanám a hangom, vagy csak képzelõdöm? Oda kell figyelnem
251   23|             nagyon, még örülnék is neki, csak figyelmeztetésképpen, hogy
252   23|              kavar... Bámulatos.~~Ohó... csak elaludni nem... akkor végem
253   23|                   A ködfátyolképrõl, ami csak ezután következhetett -
254   23|             ruhás, fehér álarcos mágusok csak staffázs és statisztéria
255   23|                üzenetcsatát. Figyeli, de csak az érintkezés ellenõrzése
256   23|             belsõ problémája, már nincs, csak figyelni akar, kifelé, mindenre.
257   23|                  hogy került ide? Lássuk csak. Furcsa dolgok, egy ilyen
258   23|                 Jó, jó, nyugalom, lássuk csak, mindjárt megfejtem. Ahá,
259   24|                  hogy mindent elviselek, csak a tekintélyekre való hivatkozást
260   24|           bizalmam nem az eszének szólt, csak a kedves, szelíd természetének.
261   24|           sötétség váltakozását figyelve csak, semmi mást. Ebbõl lett
262   24|                forrása. Megszoktam; hogy csak magamban bízhatok, de mivel
263   24|              mindenkorra eltávolítják.~- Csak holnap? ~Megint nevetett.~-
264   24|                  Hát persze, az egészbõl csak az érdekli; ami vele történik,
265   24|                nem érdekelte az igazság, csak a maguk igaza. Egy pillanatra
266   24|         Megigazítanám a párnát.~- Hagyja csak, jó lesz.~- De tessék csak
267   24|               csak, jó lesz.~- De tessék csak hagyni...~Kerstin azt állítja,
268   24|                  Én nem nagyon ismerem - csak azt szeretném hozzátenni...
269   25|                  nem is voltam magamnál, csak rövid idõkre.~Arachnitis (
270   25|            párnát hátratoltam. Amennyire csak lehet, elõrehajtom a fejem,
271   25|              sovány vagyok.~Ezek azonban csak visszatérõ állapotok, az
272   25|             tenger üres. Felszíne nincs, csak mélysége van és mégis határtalan
273   25|                  és a dán dog között. De csak egyik oldalról vagyok egész
274   25|              tekintetbe kell venni, hogy csak két lábon futok. A bal mellsõn
275   25|              elõnye, hogy fél súlyt kell csak hordanom. Az is jó, hogy
276   25|            szorgalmasan iszkolnék elõre, csak ne szaladna velem a táj!
277   25|         Mellettük futok, néha közöttük - csak néha rebbenek riadtan félre,
278   25|                  loholok tovább - ez már csak képzelõdés volt. Képzelõdés -
279   25|                 pislákolás, de nekem már csak ennyi maradt belõle. Annál
280   25|             kiterveztem magamban, amirõl csak én tudok.~~A mélységbõl
281   25|                  Olivecrona, de ismerem, csak nem tudom a nevét. Nézeget,
282   25|                hang egész lágyan ér ide, csak a húrok zengése, a billentyûk
283   25|            fáradt vagyok, amilyen fáradt csak elvégzett feladat után lehet
284   25|               görbedjen elõre, amennyire csak tud.~Elõregörbedtem.~- Most
285   25|                  is éreztem már, hogy ez csak kegyelet, nincs szükségem
286   25|                 alátámasztják a fejem.~- Csak harminchét hat a hõmérséklet -
287   26|                 Nem hagy békén a viking (csak így hívjuk magunk között).
288   26|                  erõsbödõ, hetyke gyanú, csak nem akartam szólni róla,
289   26|        elfelejtette, hogy rólam van szó. Csak alkalomra vártam...~~Öt
290   26|                  Jól aludtam, a porokból csak fél adagot kértem, mert
291   26|                az arcom sima volt. Sima, csak rettenetesen sovány és petyhüdt -
292   27|             eltekintve egész jól vagyok, csak hangulataimmal bírok nehezen.
293   27|                 õ hazatért Peer Gyntjét, csak nem tudja közölni velem.
294   27|            torkolom le magam, hogy ez is csak olyan káprázat, mint mindig,
295   27|              idegen nagyvárosban járok - csak azért olyan más, olyan valószínûtlen,
296   27|                   kérdezõsködik. Egyszer csak megfordul, és szelesen felém
297   27|           megelégedni vele, ha hitelezõm csak egy font húst kért a testembõl,
298   27|              font húst kért a testembõl, csak egy bõrt nyúzott le rólam,