Fej.

 1    3|     csodálkozva kérdem magamtól e pillanatban, hogy lehet az, hogy a délutáni
 2    4|          magam, akkor a következõ pillanatban nem parancsolok többé a
 3    6|           a feleségem a következõ pillanatban tréfából és a hátam mögött
 4    6|        mikor nem akart bemenni.~E pillanatban villan át rajtam: tudom
 5    7|         neveztem, énke, aki döntõ pillanatban, mikor az életet felfedeztem,
 6    8|      figyelmét, egy szerencsétlen pillanatban, Raszkolnyikov maga hívta
 7    9|     Mindig, tanár úr.~A következõ pillanatban megfordul, és szótlanul,
 8   11|  gyermekkori hegedût... s ebben a pillanatban összedõl az egész építmény...
 9   17|         akármilyen ellenszenves e pillanatban. Ahogy fel- és alá botorkálunk
10   19|         Nem mondhatnám, hogy elsõ pillanatban magával ragadott, vagy kétségbeesetten
11   21| ezredrészén múlik minden. Abban a pillanatban, ha elvesztettem az eszméletemet,
12   24|        pillanatában józan, minden pillanatban résen álló, mindig alkalmazkodó,
13   25|       mindhármunknak. A következõ pillanatban akkorát ordítottam, mint