Fej.

 1    1|          miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfõképpen
 2    5|          Szerveimet képzelem magam elé, teljen az idõ. Látom a
 3    5|  kiegyenesedtem, köhécseltem, szám elé tartott tenyérrel, pedig
 4    8| kristálypaloták bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, ha jól emlékszem, „
 5   11|            komoly, szép szál tanár elé már szorongva, áhítattal
 6   12|            a legközelebbi villamos elé vetem magam.~Soha nem derül
 7   15|          leteszi az asztalra, maga elé. Mosolyogva, de elég ünnepélyesen
 8   19|           hogy õ lép elõször ágyam elé, Söjkvist és a másik, ismeretlen
 9   21|           lemezek süllyednek arcom elé. Lila fény villan, aztán
10   21|      gumikesztyût húznak rá, szája elé nedves steril gézt, homlokára
11   23|         azért tolták ide, az orrom elé. De hisz a krizantémnak
12   26|             mosolyogva nézek magam elé, Heine verse jut eszembe,
13   26|      Thomas Mann „József”-e, magam elé tettem a paplanra, felvettem