Fej.

  1    1|                 tehát mint „érdekesség” már nem is idõszerûek. Ami az
  2    1|                 hasznosságon túl - s ez már az alapmentegetõdzésre vonatkozik -
  3    1|          restanciák elintézésére. És ha már emberekrõl van szó, annyi
  4    1|       foglalkozni hírhedt betegségemmel már csak azért se, mert hiszen,
  5    1|                 írtam, mikor betegségem már ott bujkált bennem?) valóságban
  6    1|                 szerénységemre. Egyszer már kifejtettem, hogy szerény
  7    2|          betûkkel: „Anyaintézet”, és én már sokszor töprengtem rajta,
  8    2|          közmondást a hiányzó betûkkel. Már gondoltam rá, hogy levelet
  9    3|          Szerényen, de némi lódítással (már az szemtelenség tõlem, hogy
 10    3|              rögtön elfelejtem.~~Reggel már nyolckor jönnek valami korrektúráért.
 11    3|                  egy krokit, tizenegyre már a kiadónál vagyok, a novelláskötetet
 12    3|            novellás kötete jut eszembe, már akkor gondoltam rá, hogy
 13    3|            ordítja. Késõbb megnyugszik, már hancúrozik a pamlagon és
 14    3|                a mûtét, még ábrában is, már csak öten vagyunk, a többiek
 15    3|            megindulnak a vonatok.~~Most már nem fordulok az ablak felé,
 16    3|            zakatolással, aminek oka (ma már tudom) a carotis nevû ütõér
 17    4|               napjai, hosszú az élete.” Már az iskolában tetszett nekem
 18    4|            órakor délután, a fejemben - már megszoktam, nem sokat törõdöm
 19    4|            vacsorázunk H.-nál. Barátom, már ötvenéves és komoly polgár,
 20    4|                 Hamlet kedvesének. Lám, már a humorom is visszatért,
 21    4|                 És egyetlen érzésem van már: ha a pillanat másik felében
 22    4|              inkvizíciós kínpadnál. Ezt már akkor mondom, borzongva,
 23    5|                az életközpont, most (ma már tudom) el akart hajítani
 24    5|           átúsztam a Dunát. Alkonyodott már, senki sem járt a parton.
 25    5|                  és nyilván õ sem bírta már, kétségbeesetten vergõdött,
 26    5|               elém, mialatt - este lett már - a komp felé bandukoltam.
 27    5|                idegesít, aztán elmarad, már dolgozni is tudok füstölés
 28    5|                 kóválygó szédülés után, már úgy fogadom, mint ismerõst -
 29    5|               pillanatra az ájulás. Ezt már elõrelátóan fogadom, mikor
 30    5|              intek Tibor pincérnek, aki már tudja, mirõl van szó. Észrevétlenül
 31    5|             szépen felállok megint - ma már nem lesz több, visszamehetek
 32    5|        álmatlanságot. De egy perc múlva már ugrom ki az ágyból, s bár
 33    5|                bárzsingom megmoccan: ez már ökrendezés, elõredöntöm
 34    5|          kóranyag, a zagyva táp” - csak már túl volnék rajta. S ami
 35    5|                  azon kapom magam, hogy már megint „színészkedem”. Ezt
 36    5|               És nem vettem észre, hogy már régen benne vagyok a „disszimuláció”-
 37    5|          tudomásul kellett vennem, hogy már nem látom jól ezeket a nagy
 38    6|        Pillanatok alatt kiismeri magát, már jobban tudja nálam Bécs
 39    6|                egy furcsa káprázat, ami már a mellékszobában elfogott,
 40    6|          nyugtalanság fog el, szeretnék már kint lenni - sokszor jártam
 41    6|             türelmetlenül szól vissza - már az ajtónál van, én még mindig
 42    6|                 Ennek mi baja? - kérdem már harmadszor.~- Hagyja, nem
 43    6|                 daganat.~- Aha... tudom már... Havas barátom pusztult
 44    6|              olyan... Szegény...~- Jaj, már annyiszor mondtam magának,
 45    6|            Nagyon vigyázni kell. Jöjjön már.~Elõreszalad a széles lejárón.
 46    6|                a noteszomba.~Aha, tudom már: ezt az arckifejezést, annak
 47    6|                Kire vagy mire?~- Jöjjön már, miért csoszog?~Nemcsak
 48    6|                 villan át rajtam: tudom már. Az én arckifejezésemet
 49    6|              agydaganatom van.~- Menjen már a hülyeségeivel - nem szégyelli
 50    7|          szédülés...~- Dehogyis, hagyja már ezt - Gáspárnak kell szólni
 51    7|              kérem, nagyon szívesen.~És már ott kukucskál szeme elõtt
 52    7|               Jöjjön.~Az új szemüvegrõl már szó sincs. A szomszédos
 53    7|            hanyagnak lenni. Legjobb, ha már holnap jelentkezik. És ugye,
 54    7|                    Ugyan kérem, mondtam már, hogy sok mindenféle lehet.
 55    7|                felöltõt kellene vennem, már múltkor... felöltõt kellene
 56    7|             másvalamirõl van szó. Tudom már.~~Negyedóra múlva ott ütök
 57    7|            éppen ez az...~Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat
 58    7|             Hogyne.~- Jó, jó. Értem. Ha már betegség, neked valami különleges
 59    8|               De elkéstem. Gyanúm, hogy már mindenki tud mindent, igazolódik.~~
 60    8|             nincs semmi mondanivalójuk. Már képtelen vagyok észre nem
 61    8|                 tudom, ki lehet az, aki már szedi össze a szálakat,
 62    8|                igen, tudom - illetve... már említetted. Kérlek, jó hogy
 63    8|               úti kórházba, R. tanár úr már vár. Vagyis, ha akarod,
 64    8|                 múlva szólok csak.~- Ha már úgyis vár, ne fáradj, majd
 65    8|              Szóba hozom ezt.~- Hogyne, már nálam vannak a képek - bólint
 66    8|                bólint gyorsan.~- Ugyan, már itt is vannak - no, és van
 67    9|               dolog, úgyis megbûnhõdött már azzal, hogy a gyanúsítás
 68    9|              többit, s egy félóra múlva már bosszant, sérti hiúságom,
 69    9|                  A reflexellenõrzéseket már én mondom be elõre, gyakorlatom
 70    9|            keresztül? De hiszen itt jön már Imre is... Szervusz. Mit
 71    9|         jókedvûek vagytok, gyerekek, ez már túlzás. Ha egyedül jöttetek
 72    9|         kimentek. S az újonnan jötteken már egész világosan látom, hogy
 73    9|            kitette a lábát - alkonyodik már -, felugrom, öltözködni
 74    9|               Kikandikálok a folyosóra, már üresedik, fehér köpenyes
 75    9|                ha keresnek, ott vagyok.~Már vártak. Az orvos reggel
 76    9|   Röntgen-leletek nem érdekelnek, pedig már készen vannak. Vállat vonok,
 77    9|               Scott délsarki útja, amit már olvastam. S méghozzá lám,
 78    9|           meghaltak. Csak hárman voltak már ekkor. Oates kirohant az
 79    9|               az éjszakába. Ewans pedig már elõbb, útközben maradt el.
 80    9|            Scott, hogy utolsó napjaiban már nem volt magánál: a havas
 81    9|       ügyészségnek. Vagy talán... talán már... ítélet?~~- Önnek mindig
 82   10|         hunyorítani, de az egyik szemén már nem ment, ez a szem nyitva
 83   10|              állomáson. Dénes talán jön már a következõ vonattal, híreket
 84   10|          mellette is van valami, de azt már nem látom - nini, ködlik
 85   10|                nem látom - nini, ködlik már, a feleségem említette néhányszor
 86   11|                elég, hogy elvette? most már itt a kényszer... Morog
 87   11|             komoly, szép szál tanár elé már szorongva, áhítattal áll.
 88   11|                  micsoda világ, kérlek, már ez a nyakkendõ se megy,
 89   11|              van, kész... No, ne mesélj már ilyet! rémes, mik történnek...
 90   11|            rendesen, a munkás gyermekét már meg is vizsgálta közben,
 91   11|                a modern agysebészetnek.~Már folyik a tárgyalás. Szórakozott
 92   11|               tûnõdik. Szabatos Gyula a már tegnap pontosan összegyûjtött
 93   11|               tapasztalataiból merít. Õ már tudja, mit fog ajánlani
 94   12|                magam is nyûgösnek érzem már, hirtelen kivilágosodik,
 95   12|         öntudatlanul. Igen, igen, tudom már - az az ismeretlen beteg,
 96   12|             Diegel bácsi szegény! ó, az már két hete... „Exitus” - az
 97   12|                 még nem érkezett le, de már el van marasztalva, büntetését
 98   12|               büntetését tulajdonképpen már megkezdte.~Maga a börtön (
 99   12|               fül- és idegvizsgálatokat már könnyedén veszem, mint a
100   12|                és értelemgyakorlat? Hát már itt tartunk?~Itt bizony.~
101   12|           reflex-kihallgatásra visznek, már úgy viselkedem, mint a gyanúsított.
102   12|              egyre sebesebben dzsiggel, már nem is beszél, vigyorog
103   12|              jól, kikorrigálni se tudom már léptemet, és folyton lebotlom
104   12|               szállodába), mit álmodtam már megint: Ide hallgass, megyünk
105   12|               De csodálatosképpen Pötzl már bent van, édeskésen mosolyog,
106   12|                 sehr empfehlen...” de õ már feláll, iszonyú magas, elõrehajlik,
107   12|                   ich als Ärztin”, de õ már nem lát és nem hall, nekünk
108   12|             tréfálok, és nem káromkodom már, hallgatok. A fejem fáj.
109   13|              átvergõdöm, de otthon most már ágynak esem, nincs kedvem
110   13|                nagynevû sebésztanárhoz, már tudni fogja, mirõl van szó,
111   13|         lépcsõkön. Úgy érzem, nem fogok már habozni, ha mégis arra kerül
112   13|             Mindegy, az a fõ, hogy most már mindenesetre tudni fogom,
113   13|                 és közös barátunknak, a már említett sebésznek, eszébe
114   13|                    Szóval, izé... ezzel már leveleztek, M. ismeri Bostonból...
115   13|            ismeri Bostonból... Micsoda? Már leveleztek? Igen, leveleztek,
116   13|              nem azt jelenti, hogy most már okvetlenül... hm, érdekes.
117   13|              Kérem, ez rendben van, ezt már elintéztem. És a legelõkelõbb
118   13|           Türelmetlen vagyok, szeretnék már egy mulatságos történetet
119   13|             Elfajulási pontok is vannak már.~- Ugyan.~- Igen. A múltkori
120   13|                Valaki bekopog. Jöhetünk már? Igen, tessék, készen vagyunk.~
121   14|             normális állapotban lennék. Már találkoztunk, csak persze
122   14|      reakció-vizsgálatok jönnek, amiket már oly jól ismerek - de õ valahogy
123   14|                 nem utazik el.~- Holnap már mi utazunk.~- Hát akkor
124   14|                  Betegségem után, mikor már láttam a betût, egy napon
125   15|                javallat még nincsen, de már senki nem tagadja, elõttem
126   15|            Gyors intézkedések. Vendégek már nem jöhetnek, néhány részvétteljes
127   15|               hogy ne szédüljek - azzal már nem törõdöm, tudomásul veszem,
128   15|                   hogy megérezte!” Most már kezdem remélni, hogy azt
129   15|                 kapaszkodom. A kofferek már fel vannak rakva.~~Cini
130   15|             viszont Cini kihúzza magát: már bevergõdtem a kocsiba, onnan
131   15|          ismerõs, kihez hasonlít? Tudom már, egy négy év elõtti fényképéhez.~
132   15|               év elõtti fényképéhez.~De már a pályaudvaron egész kis
133   15|          szemész csöppet se restelkedik már elszörnyülködni, hétdioptriás
134   15|            Stockholmba, estére lehet is már utazni, a berlini gyors,
135   15|      röntgenszobába... nem, nem fej, az már mind megvan... puszta formaságból
136   15|           kedves bécsi utcáimat. Reggel már korán ott várakozunk Pötzl
137   15|      istenítéletet kihirdetted elõttem!~Már folytatja is, úgy tesz,
138   15|             bennünket a folyosóra. Most már szabad ismernem a hétpecsétes „
139   15|              Rendkívül tanulságos irat. Már a múlt században mûnyelv
140   15|                  a vén hídlás alatt, de már hagyom vezetni magam, mert
141   16|                    azonkívül pedig most már nem is mondhatom le az egészet,
142   16|               elõre, és megyek is... és már feltünedeznek, elcsapnak
143   16|                utolérem, csábító idomai már megigéztek, mohón elõrehajolok.
144   16|            vontatottam, közönyösen - de már tudom, hogy vége mindennek,
145   16|                  altesti daganatban. És már nem szólítok meg senkit,
146   16|               óriási téren, a tömegben, már nem félek, akármi történik,
147   16|             topogok a hidegben, gyerünk már, gyerünk már, fejezze be
148   16|          hidegben, gyerünk már, gyerünk már, fejezze be a nagyképû a
149   16|                ordítva és lázadva lódul már a tömeg, szétszalad a térrõl,
150   16|               meg, amit keresünk.~~Vagy már meg is találtam, inkább
151   16|               kell, mihez kezdjek vele? Már megpróbáltam elhagyni, „
152   16|             keserves. Mindenki hazament már, az utcák üresek, úgy látszik,
153   16|           hiszen vizsgáznom kell, talán már holnapra kiírták, és az
154   16|              alakulnak, némelyik akkora már, mint maga a hegy. Okosan,
155   17|               is, elég hosszú lehetett: már sötétedik, mikor felkeltenek.
156   17|                ha még van nyitott bolt, már tegnap akartam mondani.
157   17|                 a hallban, több dolgunk már nem lesz, átmegyünk vacsorázni
158   17|            egeddel?” s lehet, hogy most már... kamaszkori versem sorai
159   17|            Jóskának is lóg az orra, ezt már nem bírom. Tudatára eszmélek,
160   17|        araszolva a kefékkel.~Jóska orra már mozog, brummogva röhög,
161   17|               arra ébredek, hogy szürke már a láthatár, a legnehezebbet
162   17|                 egyedül képtelen vagyok már egyenesen járni. Lépteim
163   17|             mentén. Félóra múlva, mikor már úgy érzem, elvesztem, õnagysága
164   17|            talál. Kétségbeesetten keres már, mi van velem? Õszintén
165   17|            vonulok ki börtönömbõl, ahol már rég elvesztettem a tájékozódást,
166   17|               vonat Trelleborg felé, ez már Skandinávia. Mint nyûgös
167   17|               az Unter den Lindenen. Ha már itt vagyok. Át is vergõdünk
168   17|             látod ezt? tudod-e, hogy ez már komoly dolog? ez nem csalás,
169   17|                fogunk, hallod-e, nekünk már nem autónk, repülõgépünk
170   17|              vonaton. Nem értem meg, ez már valami skandináv nyelv.
171   17|              Visszamászom a kabinba, de már nem tudok elaludni.~~Hideg,
172   17|            nagyon, nagyon fáradt vagyok már, mikor három óra felé a
173   18|           szívesen fogadták az orvosok: már az elsõ nap büszkén mesélte,
174   18|                 világot, Pesten is volt már, mulatok, ahogy kimondja: „
175   18|             rossz hatással vagyok önre, már megyek is.~Fröken Kerstin
176   18|                  A mellém tolt ágyban a már ismert világosszõke haj,
177   18| háromnegyedhomályt, amiben élek, szinte már kellemes. A formákat elég
178   18|               és árnyalatokat nem tudok már megkülönböztetni, észreveszek
179   18|           rajtam a jeges rémület, talán már meg is vakultam. Amit látni
180   18|               lelki szem összefolyik, s már nem biztos, melyik irányítja
181   18|         émelygés és szédülés. Asztalkám már meg van terítve. A tejszínnek
182   18|              kinyitnom, tudniillik most már bizonyos, hogy ott a daganat.
183   18|              van, megbolygattunk, akkor már ki kell vennem a daganatot,
184   18|               róla, hogy túléli... Most már én is.~~Délutánra újabb
185   18|                  De igen, õ fürdet meg, már tépi is le rólam a köpenyt,
186   18|             Pestrõl, ahol három nap óta már tudják, hogy ma itt leszek.
187   18|                lépnek be. A délelõttrõl már ismert kedves, elmés Söjkvist,
188   19|               állnak. De különben is... már az ajtóban, mikor beléptek (
189   19|                és társadalomban. Annyit már hallottam is róla, itteniektõl,
190   19|          csoportosít, mint az írók. Azt már leírtam valahol (s a mostanában
191   19|              tetszelgõ írót, s most is, már tudatosan dobhatom el a
192   19|                megjelenésére életemben: már akkor és ott és magamtól
193   19|                 miért érzem úgy, mintha már találkoztunk volna?~~Nos,
194   19|                  folytatásokban írom, s már a múlt szombaton elhatároztam,
195   20|                az idõ, az ablakot, amit már nyitva lehetett tartani,
196   20|              igen, kétségtelen, hogy ez már a vakság. Az utolsó fény,
197   20|                nincs baj, hiszen kezdem már elfelejteni õket, mégse
198   20|                 történt semmi - a többi már csak átmenet lesz, fokozati
199   20|               jelenni még egyszer és én már...~Olyan erõs nyilallás
200   20|               papírlapot, levelet, amit már borítékba is tettem, s eldugtam
201   20|            nyugodtam meg, éjfekete volt már az ablak. Feleségemet is
202   20|               voltam, és miután leszek? Már ötéves koromban gyönyörûbbnek
203   21|               mûtõt, ahova begurítanak, már láttam kívülrõl, a napokban,
204   21|                 vernek rajta, a borotva már a kopasz fejen szaladgál,
205   21|             injekció. Vajon a tanár áll már ott? Valószínû, oldalt két
206   21|              megindul. A második fúrást már hidegebben figyelem, a meglepetés
207   21|             inkvizíciós szekrény. Tudom már, a halk, mosolygó Lysholm
208   21|                osztályán vagyok megint, már voltam itt. Felvételek készülnek.
209   21|                 koponya biztosan szabad már, a bõnye, tarkómon, visszaugrott.
210   21|              tart. Ez az utolsó, mintha már a felsõ csigolya lett volna,
211   21|                 végig, az is valami. És már kezdem is: „Vára öblös teremében
212   21|           Professor, es geht...~~Hû, ez már nem az én hangom volt. Magas,
213   21|           különben is messze tarthatunk már -, mióta fekszem itt? Kezem-lábam
214   21|              Gyerünk, gyerünk, takarják már be meztelen agyvelõmet.~~
215   22|                 szombaton. A tornatanár már az elsõ órán érdeklõdik,
216   22|             trombitát, tutu-u! De Rózsi már fut is be a konyhából -
217   22|                bámul, tollal a kezében. Már negyedik hosszú levelet
218   22|                 a ligetben, a Gundelnél már a kertben terítenek - a
219   22|          szerkesztõség derék telefonosa már gépiesen válaszolgat a sûrû
220   22|            síkon át, ahol zöldbe borult már a rét, s lombosodnak a gyümölcsfák -
221   22|                 délen? Igaz-e, hogy ott már virágzik a cseresznye, ami
222   22|          összetákolt építmény tetejére, már elõhúzta trikója alól a
223   22|           vagyunk.)~A Duna-parti korzón már élénk az élet. „Adjál csak
224   22|    bocsánatkérõen mosolyog rajta, akkor már benne lehetett a daganat.
225   22|                hogy élünk.~(Dezsõ se él már, Zoltán se él már.)~V. kicsit
226   22|                 se él már, Zoltán se él már.)~V. kicsit elsápad, ahogy
227   22|              tumorista. Nagyon jó, csak már nem új, már Bécsben rájött
228   22|             Nagyon jó, csak már nem új, már Bécsben rájött valaki.~Egy
229   22|                 Felül a nagy szenzáció, már ki van szedve: „Addisz-Abebát
230   23|              bátorsága belenyúlni? Vagy már benne is van, fejti ki,
231   23|               az embernek... itt meg... már mióta... egészen bent...
232   23|            észrevétlenül, másik kezével már üti is be a tojás fenekét,
233   23|              üregbe. A sárgás váladékot már lecsapolta, a két kisagy
234   23|                 mohó, önzõ indulatot... Már gyermekkoromban... ártatlanul
235   23|              laza tartás, érti. Igen... már csinálom is... No lám -
236   23|                 még. De valószínû, hogy már nem féltem az eszméletlenségtõl.
237   23|                külön, belsõ problémája, már nincs, csak figyelni akar,
238   23|          mindjárt megfejtem. Ahá, tudom már. Reakció-ellenõrzés, mint
239   23|               hogy az arcom fölfelé van már fordítva, nem lefelé.~~Szobámban
240   24|             bízhatok, de mivel a naptár már rég nem érdekelt, ezúttal -
241   24|               kételkedni benne, hogy ez már egy következõ nap, vagyis
242   24|      felriadásnál valóban homályos volt már. Feleségem valamit irkált
243   24|               holnap lesz.~~Olivecronát már ravaszabbul fogadtam. Nem
244   25|                késõbb tudtam meg, mikor már túl voltam a veszélyen.~~
245   25|               közé, loholok tovább - ez már csak képzelõdés volt. Képzelõdés -
246   25|                szeretném megpillantani, már csaknem látom is, de a hátrafordítástól
247   25|            halvány pislákolás, de nekem már csak ennyi maradt belõle.
248   25|                  mint sziget, oázis. Ez már a hosszú lidércnyomás vége
249   25|                 dokkokat. A vérnyomokat már megtaláltam, most ezek mellett
250   25|           vonszoljam. De azt is éreztem már, hogy ez csak kegyelet,
251   26|          OLDOZZÁTOK EL KÖTELÉKEIT”~Ezek már megint napok, felismerhetõk
252   26|              jön az üröm. Pár óra múlva már öngyilkossági tervekkel
253   26|              így hívjuk magunk között). Már harmadszor figyelmeztet,
254   26|                De?~- De a szeme világát már nem tudja visszaadni.~~Óriási
255   26|           Hiszen igaz, megmondták, hogy már elfajulási pontok jelentkeztek -
256   26|              jelentkeztek - ez az, amit már nem lehet visszacsinálni?
257   26|       visszacsinálni? Az elfajulás most már elvégzi romboló munkáját?~
258   26|              híradás tudatom gyökeréig. Már reggel óta holmi vidám,
259   26|                nem válik bizonyossággá. Már Kerstin arcán is észrevettem
260   26|                 hatalmas tudományra.~De már ott bujkál bennem a törvény
261   26|              kipróbáltam, jól mûködik-e már memóriám. Órák hosszat szavaltam
262   26|                részén is sarjadzni kezd már a hajzat. Reggel különben
263   26|                 még nagyítóval se látom már. Innen elõre lapoztam, körülbelül
264   26|             akadozva és vontatottan, de már összefüggõen olvasni kezdtem:~„
265   26|             számolgatásaimba, amik most már órákra vonatkoztak, mint
266   27|             szõke Solveiggel, aki talán már fel is ismerte bennem az
267   27|                hullámbácsik.~Aha, tudom már. Te elképzelted, kedves
268   27|            álmodozol itt a sziklafalon, már régen nem volt Kanaán, aminek
269   27|            kincseiket... És mégis... és már régebben... s talán nemcsak
270   27|               lelkem mélyén jól éreztem már odaát (s talán azért bíztam
271   27|                 a hajó, halottak voltak már régen, üveges szemükben
272   27|             régebben, egy ember, akinek már az apja is ács volt. És
273   27|       türelmesen hallgatsz, pedig látom már, észrevetted, hogy a fiú,