Fej.

  1    1|               és hasznosságon túl - s ez már az alapmentegetõdzésre
  2    1|              olyan könnyû dolog: hogy ez a minõség nemcsak jogcím,
  3    1|              véleményünkre vonatkozik ez, de élményeinkre is, ha
  4    2|                   LÁTHATATLAN VONATOK~Ez év márciusában - tizedike
  5    2|    Csodálkozva kaptam fel a fejem. Mi ez? Határozott dübörgés volt,
  6    2|      kedveltem is e rejtelmes hangot. Ez más volt.~Erõszakos, lármás,
  7    2|         hangnak nem látom a forrását.~Ez bizony nem a külvilágból
  8    3|        ábécéskönyv, sok képpel. De mi ez? Káprázik a szemem, vagy
  9    3|            jelképes rapszódia.~~Nini, ez nagyon érdekes lesz. Orvosi
 10    3|       terembõl. Csakugyan, elég rémes ez a mûtét, még ábrában is,
 11    3|              csapva, lehetetlen, hogy ez élõ ember, olyan mozdulatlanul
 12    3|              anatómiájáról. Õszerinte ez csak jelképes, de én elõkelõen
 13    3|          képet is, amit rólam rajzolt ez az agyvelõ: milyen borzasztó
 14    3|             agyvelõ: milyen borzasztó ez, egy kicsit én is meghaltam
 15    3|      megtestesült csók. Legélénkebben ez a tendencia a nemi szervek
 16    4|              iskolában tetszett nekem ez a mondás, bár mindig éreztem,
 17    4|       elintéznivaló”. Életem folyamán ez a homályos érzés, hogy nekem
 18    4|              jöttem volna a világra - ez a noszogató, sürgetõ parancs
 19    4|             mindig jelentkezett benne ez a hang, hogy talán mégis
 20    4|               nagyon restellem magam, ez most azt hiszi rólam, misztikus
 21    4|            rázza, biztosít róla, hogy ez nem is attól van, de azért
 22    4|       mostanában gyakran fáj a fejem. Ez nagyon érdekli, rejtelmes
 23    4|             vagyok, mégis csak valami ez a lélekelemzés, gondolom
 24    4|       csúfoltam õket - alapjában véve ez a laikusok szemében groteszknek
 25    4|              a képzettársítások közt, ez az egzakt és óvatos kórrajz
 26    4|       centiméterrel, aztán úgy marad. Ez nem volna baj, lehet káprázat,
 27    4|          dübörgõ hallucinációk. De mi ez?~Igen, mi ez a... ez a izé...
 28    4|     hallucinációk. De mi ez?~Igen, mi ez a... ez a izé... ez a furcsa.
 29    4|               mi ez?~Igen, mi ez a... ez a izé... ez a furcsa. Ugyanis
 30    4|                mi ez a... ez a izé... ez a furcsa. Ugyanis az a furcsa
 31    4|           hogy csak egy pillanat - de ez a pillanat hosszabbnak látszik
 32    4|            perc.~Szó sincs róla, hogy ez jó, vagy legalábbis jobb
 33    4|             az a kínszenvedés, aminél ez ne lenne rosszabb, pedig
 34    4|        pillanata óta királya vagyok - ez az egész, fellázadt népség
 35    4|         közömbös tárggyá változik, és ez a tárgy, felszabadulva zsarnoki
 36    4|               és elvágódom.~A testem, ez a szánalmas rongydarab,
 37    4|    megkapaszkodni, ezen a parton - ha ez csuszamlani kezd, képtelen
 38    4|             tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat,
 39    4|         hosszú, a pillanat, ami van - ez az egyetlen módja a létezésnek,
 40    4|          magammal. Mert jövõ nincsen, ez csak olyan szólásforma.~~
 41    5|         megtört szemekkel nézett rám. Ez a segélyt kérõ vonítás magamhoz
 42    5|             címûre gyanakodhatnék, de ez a „Tizenkilencedik század”
 43    5|             hogy a lélegzetem kihagy. Ez egy régi dolog feltámadása,
 44    5|           elején tör rám.~Egy reggel (ez a különös, hogy éhgyomorra)
 45    5|          Lehetetlen, mondom magamban, ez valami tévedés, hiszen semmi
 46    5|       fájdalom, bárzsingom megmoccan: ez már ökrendezés, elõredöntöm
 47    5|              nyilatkozni. Bosszantott ez az oktalan titokzatosság,
 48    6|           mûbe, nagyszerûen csinálja. Ez a bosszantó és izgató béka
 49    6|               mint akinek nem imponál ez a kultúra, hiszen jó néhány
 50    6|      intézetben.~Íme „aktinomikózis”. Ez bizony furcsa betegség lehet.
 51    6|        csúsznak, kapaszkodnak lefelé. Ez a gombafajta szétterjed,
 52    6|             aztán „áttételeket” okoz. Ez egy elõrehaladott beteg.
 53    6|             megbetegedése a sejteknek ez a megvadult túlbuzgalma,
 54    7|              orvostanhallgató?~- Úgy. Ez egy régi tapasztalat, enélkül
 55    7|             ahogy a klinikákon látja. Ez egy törvényszerû „foglalkozási
 56    7|              volt, hogy olyan ismerõs ez a...~- Ugyan kérem. Hát
 57    7|           amit a szemtükör konstatál. Ez egy biztos tünet, szinte
 58    7| különvéleményem van... Majd meglátja, ez a dolog...~~Érdekes, egész
 59    7|               az elsõ emeletre értem, ez a téma foglalkoztatott.
 60    7|               és önérzet korszakának, ez a lépcsõház volt az utolsó
 61    7|            egyelõre semmi képzelõdés, ez sok minden lehet. Most szépen
 62    7|              ötezerszer. Hiszen éppen ez az...~Észrevettétek már,
 63    7|                pikáns. Kicsit pikáns, ez igen. Hm... tessék a lelet.~
 64    8|           különben is sok dolgom van. Ez az állapot valami különös
 65    8|            ujjat mindenhová beléveri: ez valószínûen tévedés, máskor
 66    8|              szólni, kár volt szólni, ez borzasztó. Riadtan kapkodom
 67    8|       kedvesen, elfogulatlanul fogad, ez biztosan nem tud semmit.
 68    8|              jel...~- Itt volna talán ez a dizmetriás... ezen még
 69    8|          mindenesetre nem megyek fel. Ez az ember nem tetszik nekem.
 70    8|               velem a jó eredményért. Ez meg egyenesen szeretné,
 71    9|            jól vagyok-e vagy rosszul, ez az elõírás. Az elsõ vizitre
 72    9|       mesterszerû játékos.~Nini, hisz ez nem is lesz olyan kellemetlen
 73    9|            olyan kellemetlen kávéház, ez a klinika: a nyomás, ami
 74    9|            ürügyem van henyélni? Nem, ez túlságosan felületes magyarázat.
 75    9|               milyen jól érzem magam, ez nem az életem itt, ez egy
 76    9|          magam, ez nem az életem itt, ez egy délután, lehet, hogy
 77    9|           alusznak: csupa gyerekszoba ez, a szülõk színházba mentek,
 78    9|     Tapogatásra a hasizmok ernyedtek, ez azt mutatja, hogy...” A
 79    9|           Micsoda, nem dohányzol? Hát ez meg mi? Nagyra vagytok egy
 80    9|           jóra fordul. Akkor hát - mi ez, mi ez? Ez a furcsa borzongás...~~
 81    9|         fordul. Akkor hát - mi ez, mi ez? Ez a furcsa borzongás...~~
 82    9|             Akkor hát - mi ez, mi ez? Ez a furcsa borzongás...~~Nagyon
 83    9|          jókedvûek vagytok, gyerekek, ez már túlzás. Ha egyedül jöttetek
 84    9|        világon, nem gondoljátok, hogy ez az egységes jó hangulat
 85    9|          sétál a trópusi alkonyatban. Ez az utolsó feljegyzések közt
 86    9|            levelet találok szobámban, ez a jópofa, D. Erzsi volt
 87   10|              és nekem elfogult hívem: ez az elfogultság önimádat
 88   10|                 magyarázta élénken -, ez azt jelenti, hogy búcsúzom
 89   10|            egyik szemén már nem ment, ez a szem nyitva maradt, a
 90   10|           Móni.” Móni, Móni, mi lehet ez? mellette is van valami,
 91   10|                Vagy hatvanöt éves, de ez se jellemzõ. Ügyvéd volt,
 92   10|              még most is. Közvetlenül ez soha nem derülne ki, mert
 93   10|            Veszedelmes, ravasz fráter ez a Laci, tudja, hogy bolond,
 94   11|             igen... igen... úgy? Hm - ez elég komoly. Tessék? Hogy
 95   11|      sógorával beszélget. Á, nem megy ez sehogy - micsoda világ,
 96   11|            micsoda világ, kérlek, már ez a nyakkendõ se megy, ami
 97   11|           látszó újítás, de újítás... ez a tanár az utóbbi években
 98   11|         sikerei óta nagyon fellendült ez az ág. Most ennek a tanárnak
 99   11|          fejét csóválja... Hát elmegy ez is, fütyörészi szórakozottan...
100   11|         érzelmek találkozása... igen, ez nagyon szép volt... ezt
101   11|                  szegény fiú... igen, ez szép lesz, kezdetnek, tulajdon
102   11|      évezredek távlatából bukkant fel ez a négy komoly férfifej,
103   11|                Egy szó se esik rólam. Ez a négy ember úgy, ahogy
104   11|          haladéktalanul. A papillának ez a rohamos romlása nem biztat
105   11|            lesz-e annyi pénz, ha...~- Ez második kérdés - mondja
106   11|             hogy miért.~- Igen, igen, ez így szokott lenni... egyébként
107   11|              megmagyarázom neki, hogy ez lesz a legjobb... nem gondolod?~
108   12|               panaszkodom, hogy rossz ez a jármû, vízszintesen is
109   12|          szállunk meg. Milyen szomorú ez a város, különösen errefelé,
110   12|            mûvésznek és az artistának ez a négyes, biztos „tünetcsoportja”,
111   12|           hazamehessek a szállodába.~~Ez a látszat-szabadság tartja
112   12|           Egész új dolgokat kezdenek, ez eddig nem volt. Szaglásomat
113   12|         tudom-e, ki volt Napóleon?~Mi ez? Intelligencia-vizsga? Beszéd-
114   12|            dysmetriára nem vigyáztam! Ez egy jelentéktelennek látszó
115   12|               figyelem a fájást, hogy ez is lehetséges. Soha nem
116   13|              mulattat és foglalkoztat ez a sok ember. Könnyen és
117   13|             másik, csendes és komoly, ez a bátrabbik, mely tisztázta
118   13|             napján 300 pengõt kapjon.~Ez legalább világos beszéd,
119   13|               látom õket elõször. Épp ez a kedves, benne vagyok az
120   13|              körül: mi a teendõ, s ha ez eldõl, hogyan vegyenek rá,
121   13|            mikor meglát, hogy neki is ez jutott eszébe.~- Ahá...
122   13|          egész tûrhetõen érzem magam, ez a kenõkúra, úgy látszik,
123   13|              nem kell ugrálni, hiszen ez csak egy kombináció... Úgy
124   13|              elõrelátónak kell lenni, ez nem azt jelenti, hogy most
125   13|               olajágat. Tetszik nekem ez a név, patetikus, éppen
126   13|          képzelem. Igen ám, de hiszen ez mind afféle akadémikus képzelõdés,
127   13|              csodálkozik ezen. Kérem, ez nem tréfa. Maga nem gyerek
128   13|            utazni. Igen, de... Kérem, ez rendben van, ezt már elintéztem.
129   13|              fejezte be.~- Pardon. De ez csak az elsõ tünet lesz.
130   14|            csak persze elfelejtettem, ez érthetõ. Õ egykorú ismerõsünktõl
131   14|          megbeszéltek...~- Hja... biz ez kiment a fejembõl.~- Azonnal
132   14|   diagnosztikai próbával kapcsolatban ez olvasható: „óva intünk minden
133   15|      keletkezik - meg kell szüntetni. Ez esetben ugyanis kár operálni.
134   15|        okosabbat nem is tehetne. Mert ez azt jelenti, hogy egyenrangúnak
135   15|               Ó, mennyivel több nekem ez az ásítás, mintha az álpátosz
136   16|            ifjúkori versembõl)~~Igen, ez az a vakító fény, nem is
137   16|               és szorongva érzem, nem ez az a szó, hiába, nem jut
138   16|            érzelmesen. Pálinkát tölt, ez azt jelenti, hogy befejezte,
139   16|          négyen-öten egészben, de hát ez Balkán. Nincs íze, pedig
140   16|           hogy vége mindennek, hiszen ez a nõvéremhez hasonlít, aki
141   16|            dolgom van nekem és hiszen ez nem is Ankara, ez a régi
142   16|              hiszen ez nem is Ankara, ez a régi múzeum, régi spanyol
143   16|            ágakkal-bogakkal... hiszen ez mégse a herbárium, nagy
144   16|              ezt a rajzot megismerem: ez Goya mûve, szinte szívdobogást
145   16|             király gyümölcsöskertje”, ez a címe, és óriási tölgyfa
146   16|         ujjongó felszabadulás, hiszen ez talán nem is valóság, hiszen
147   16|             nem is siettetem, érdekel ez a másik, idegen nagy város,
148   16|           parlamentbe vitték, dehogy, ez a központi bizottság dolga,
149   16|          elhallgatott. A Tejúton túl, ez az a Tér, amirõl Arrheniusban
150   16|      ködfoltok, spirálgomolyok, igen, ez a Táguló Világegyetem. Ha
151   17|       hegyeken”. Felkészülök rá, hogy ez most fokozódik, a tavaszi
152   17|       Fahrkarte”, itt se engednek ki. Ez ötször ismétlõdik, míg a
153   17|           megtiszteltem a mosdótálat, ez a borongós délután is elmúlik.
154   17|              a vonat Trelleborg felé, ez már Skandinávia. Mint nyûgös
155   17|              látod ezt? tudod-e, hogy ez már komoly dolog? ez nem
156   17|             hogy ez már komoly dolog? ez nem csalás, fotográfián
157   17|               látni, a levegõben van, ez Blériot repülõgépe, tavaly
158   17|           vonat hullámzik alattam. Mi ez? Földrengés, vagy rosszul
159   17|               vonaton. Nem értem meg, ez már valami skandináv nyelv.
160   17|              faházak, véges-végtelen: ez „Sverige”, a dombok és csobogó
161   18|               dalolta az idõ múlását. Ez volt minden összeköttetésem
162   18|        szobából internacionális hang, ez mindenütt egyforma: felcsukló
163   18|               vagyok csak, semmi más, ez a fiatal orvos nyilván soha
164   18|           milyen viszonylagos fogalom ez! az odaragadt bacilus nyilván
165   18|               öreg földet. Nekem most ez a szoba az otthonom, távol,
166   18|          tejszínnek mindig örülök, de ez a furcsa szürke dolog gyanús -
167   18|              világközpontjának egyike ez a stockholmi. Mint elítélt
168   18|          lehetne holnap... vagy mikor ez a seb begyógyult?... Mosolyog.
169   18|             asszonyok jobban értenek, ez a szempont valóban fontosabb,
170   19|            vizsgál, nem is kérdez ki. Ez nem lep meg, hisz tudom,
171   19|           képzeletem ellen védekezik?~Ez a gyanú sért, áhítatos tisztelõje
172   19|                odavetõen azt mondtam: ez nõies írás lehet. Rögtön
173   19|          magamnak a kérdést, okvetlen ez a stockholmi kísérlet volt-e
174   19|            kell mennem, senki máshoz. Ez úgy látszik, így volt helyes,
175   19|            mégis...~~És mégis mi volt ez a bizonytalan, befejezetlen
176   19|            annak az életnek - de hogy ez egész apró részletekre és
177   19|          állított meg.~- Te... hiszen ez az ember a megtestesült...
178   19|            bátorsága életben maradni.~Ez a színész barátom ismerte
179   20|       lombosodás itt késõbb kezdõdik. Ez hát az északi szél. Keményebbnek,
180   20|                a fjordok fölött. Nem, ez nem az. Mégis más, mint
181   20|                Könnyû és híg és derûs ez a szél, szilaj, de nem haragos.
182   20|               igen, kétségtelen, hogy ez már a vakság. Az utolsó
183   20|             teljes látástól idáig. Mi ez? A gyomrom émelyeg, vagy
184   20|               a szívemmel van valami, ez új volna... Egy arc jut
185   20|         Astridról nem beszéltem... Mi ez? Ez az, hogy mi most elbúcsúzunk,
186   20|               nem beszéltem... Mi ez? Ez az, hogy mi most elbúcsúzunk,
187   20|              fölényemet viszont éppen ez a titkolt pátosz tette lehetõvé,
188   20|             talán elpusztultam volna. Ez a belsõ színpad, aminek
189   20|                No lám, milyen komédia ez is, milyen szégyenletes
190   20|               nem látnák, hogy szerep ez is, a híres szerves „élet”,
191   20|              csillag a messzeségben - ez hiányzott hát, ezért nem
192   20|                hogy feküdjek rá.~- Mi ez?~- Gumipárna. Hogy magasabban
193   21|               búbján diszkrét szúrás. Ez nyilván injekció. Vajon
194   21|          csövekkel motoszkálnának.~Mi ez, több fúrás nem lesz? Sebesen
195   21|         megint rögzítik a fejem.~Hisz ez a röntgenterem. Mint színpadi
196   21|               levegõt töltöttek bele, ez volt a motoszkálás. Szóval -
197   21|               vonaglani se tudok. Hát ez nehéz lesz így, huzamosan.
198   21|       Nyakamon, hátamon motoszkálnak. Ez tudom mi, láttam ilyet,
199   21|              egymás után egész csomó. Ez soká tart. Próbálok kukucskálni
200   21|           darabokban. Hátrafelé tart. Ez az utolsó, mintha már a
201   21|         muszáj kitörnie! Ugye, kitört ez is, csak tovább, rajta,
202   21|       részvéttel és megértéssel - hát ez lenne õ? Vagy csak a géz
203   21|       velõkrokettet készít. Nem, nem, ez ostobaság, gyorsan valami
204   21|            Mirõl is van szó? - Igen - ez az -, ha most meg tudom
205   21|          eszméleten vagyok. Nem, nem, ez se jó, inkább azt a, igen,
206   21|            Professor, es geht...~~Hû, ez már nem az én hangom volt.
207   21|         Valami szörcsög - meddig tart ez a kotorászás, hohó, uraim!
208   21|                  hogy meddig tart még ez a puha, lucskos kotorászás.~
209   21|               Fáj? Hát nem kietlenebb ez, mintha fájna? Inkább fájna.
210   21|               valószínûtlen, nem való ez, illetlen ez, hogy mégis
211   21|  valószínûtlen, nem való ez, illetlen ez, hogy mégis él - nemcsak
212   21|             és gondolkodik. Nem illik ez, nem szép, nem természetes -
213   21|            hátrahajtották a nyakát... ez a kés nem való ide... ebbõl
214   21|       szemérmetlenebb. Ne suttogjunk, ez nem méltó. Én nem tehetek
215   21|              be meztelen agyvelõmet.~~Ez akkor lehetett, amikor Olivecrona
216   22|        kormányt alakítani Párizsban. „Ez a hét is jól kezdõdik” -
217   22|        építmény váratlanul összedûl.” Ez a kisfiú, aki voltam, egy
218   22|            úszók, a bécsi mérkõzés és ez. Mind délután. (Sportos
219   22|              példányt fiam!” Barátom, ez a modern hírszolgálat, mi?
220   22|            elmereng a képen: érdekes, ez a legújabb felvétel, milyen
221   22|                mikor beszélnek rólam. Ez az õ napja, suttogja fogai
222   22|             nincs „ebben az esetben”, ez egy gyûjtõnév, általában
223   22|        vagyunk az Erzsébet-kilátónál. Ez a János-hegy orma, legmagasabb
224   23|            felriadok, bár érzem, hogy ez nem a vége, mert mozdulatlanul
225   23|             állnak, sõt, úgy látszik, ez lehet a „parádés jelenet”,
226   23|           vájkálnak az agyvelõben, és ez ne fájjon, ez különös, vagy
227   23|          agyvelõben, és ez ne fájjon, ez különös, vagy azt jelenti,
228   23|      csipeszek és ollók... lehetséges ez? Talán mégse szabadna?...
229   23|              Mert mégis kicsit hosszú ez a lágy kavarás és keverés,
230   23|            igazán. Keveri és kavarja, ez az ügyes szakács, a gyúródeszkán,
231   23|         kíváncsi. Igaza van. Rettentõ ez a tartalom. Kik vitáznak
232   23|            elintézni. Nem, elõbb ezt, ez fontosabb a maguk nyavalyás
233   24|              azonnal feküdjek vissza. Ez nagyon elkeserített, és
234   24|          összefüggõen beszélek), hogy ez nemhogy ártalmas volna,
235   24|         ezúttal - elõször életemben - ez a bizalom túlzottnak bizonyult.
236   24|         jutott kételkedni benne, hogy ez már egy következõ nap, vagyis
237   24|               megfordított esete volt ez - nem két, vagy több képet (
238   24|            Három hétig hagyják rajta? Ez talán túlzás, vagy rosszul
239   25|              vigyáztam.~Érdekes, hogy ez a két nap kiesett, ellenben
240   25|             zúgó süketség tengerében. Ez a tenger üres. Felszíne
241   25|          sínek közé, loholok tovább - ez már csak képzelõdés volt.
242   25|           síneket. Igen, a Hold kell, ez a kis világosság, ami éppen
243   25|             is Hold, talán maga a Nap ez a halvány pislákolás, de
244   25|           ilyenkor dermesztõvé válik. Ez a Szél Leánya, az elfelejtett
245   25|             Több, mint sziget, oázis. Ez már a hosszú lidércnyomás
246   25|           Elise” - Beethoven aprósága ez, amit egy tízéves kisleányhoz
247   25|       szégyenkezve a boldogságtól. Mi ez?... Mi ez?... - suttogom -
248   25|            boldogságtól. Mi ez?... Mi ez?... - suttogom - lehetséges...
249   25|      Egyébként egész betegségem alatt ez volt az egyetlen nemtetszés-nyilvánítás,
250   25|              azt is éreztem már, hogy ez csak kegyelet, nincs szükségem
251   26|              változatokban! De hiszen ez a köményes sajt, amit soha
252   26|       kilencet kölykedzett, különösen ez a kérlelhetetlenül hûvös
253   26|      elfajulási pontok jelentkeztek - ez az, amit már nem lehet visszacsinálni?
254   26|               a kötés eltávolítását.~~Ez fél tizenegykor következett
255   26|         óvatosan megkérdezte, mi volt ez, gratuláltam neki, hogy
256   26|             ik oldal be volt hajtva - ez volt az az oldal, ahol hat
257   26|               mormogta:~- Ein Wunder. Ez csoda.~Késõbb más orvosok
258   27|               torkolom le magam, hogy ez is csak olyan káprázat,
259   27|   viszonylagosnak érezni nyugalmukat. Ez a nép százhúsz esztendeje
260   27|           láthatáron... Nos hát igen. Ez a hajó a mi hajónk volt,
261   27|                azonkívül, igazad van, ez a sziget számomra csakugyan...~
262   27|           nemcsak én... éreztük, hogy ez a hajó nem biztonságosabb,
263   27|            mindig a víz színén szalad ez a hajó, halottak voltak
264   27|          tárul ki elõttem a láthatár. Ez lesz, negyvenhét éves koromban,